E rengetegektől övezett s az akkori viszonyoknak
megfelelőleg lakható területen, a legrégibb történetírók szerint Kr.
előtt a IV. században géták, vagy ezek rokonai, a dákok laktak. Strabo, a
ki Krisztus korában élt, a géta és a dák név között csupán földrajzi
megkülönböztetést lát, Ptolomaeus (Kr. után 140 körül) a géták helyett
dákokat ismer, kik szerinte egész a Tiszáig és a jazygok földjéig
kalandoztak.
Augustus uralkodása alatt Crassus és Lentulus
római vezérek egy ízben legyőzték e néptörzset, mely azonban nem tört
meg, sőt Deczebál alatt, a ki egész Dáczia erejét egyesítette, mindegyre
félelmetesebb hatalommá fejlődött. Domitianus római császár a
félelmetes szomszéddal szemben mit sem tehetett s a békét tőle pénzen
vásárolta meg, utóda Traján azonban, 98 és 117 közt Kr. után,
személyesen vezette légióit ellenök; Deczebált legyőzvén, birodalmát
egész a Tiszáig elfoglalta. Traján alatt Dáczia római provincziává lett,
melynek nyugati határai a mai Bihar vármegye területén vonultak át.
A római provinczia nyugati határait Torma Károly
tette tanulmány tárgyává s szerinte Dácziának északnyugati valluma
Kis-Sebes felől, folyton a Sebes-Körös partján, Csucsa, Feketetó,
Sonkolyos, Rév, Élesd, Mező-Telegd és Nagy-Váradon át vonult nyugatra,
mely innen valószinüleg az Arad vármegye és Temes vármegye területén
átvonuló u. n. római sánczokkal 456állott
összefüggésben. A Nagyvárad táján egyenes szögben megtört vallum
folytatását északkelet felé a "Csörsz árka" nevű sánczolatban kell
keresnünk. Nagyváradon alul Püspöki körül találkozott e vallus északról,
a Tasnád és Kegye felől Zálnok, Széplak, Baromlak, Verzár, Fegyvernek,
Tótfalu, Sitér és Csatáron át vonuló vallummal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése