Szőke Mária írt egy megható cikket az egyik nagyváradi ötgyerekes családról,akiknek segítettek a sok adománnyal.Mi lesz a sorsuk ? Bár jobbá válna 2015-ben.Ezt írja Szőke Mária a Reggeli Újságban megjelent cikkében :
Úgy volt, hogy idén nem is jön el a Jézuska a váradi Ny. család
otthonába, legalábbis a kétségbeesett, kicsi asszony nagyon tartott
attól, hogy karácsonykor éhesek maradnak a gyerekek, a tűzifa is
elfogyott. Valaki mondta neki, hogy ilyenkor van úgy, hogy az emberek
segítenek a bajban levőkön, hiszen Jézus urunk születésekor az emberek
jobban odafigyelnek a bajba jutottakra. Ny. Erzsébet egyik szomszédja
tanácsolta az öt gyerekes, nagyon nehéz körülmények közé került
családnak, hogy keressenek egy újságírót és kérjenek segítséget, hátha
akadnak jószívű emberek, akik adakoznak, hogy ezen a karácsonyon
lakjanak jól a gyerekek és történjen valami jó is a szegényes, kopott
kis lakásban. Szerkesztőségi asztalomra így került oda egy cédula, pár
sorral és egy telefonszámmal, azzal a megjegyzéssel, hogy hívjam vissza,
mert az illetőnek, aki a szerkesztőség portáján keresett, nincs egysége
telefonálni. Hamar kiderült, hogy a váradi Ny. Erzsébet, öt gyerekes
fiatalasszony keresett meg azzal, hogy nem tudnánk-e nekik valami
segítséget karácsonyra. Erzsébet alig 30 éves. A legkisebb gyerek tíz
hónapos, a legnagyobbik lányka 9 éves. A férje alkalmi munkákat vállal,
de dolgozik mindennap, nem tekereg, mégis ami összejön, kevés a héttagú
családnak, magyarázta a kicsi, sovány asszony. Persze lehetne firtatni,
hogyan csúszott le ennyire az Ny. család, lehet hibákat és hibásakat
keresni, de ettől öt ártatlan gyerek még éhen maradhat szentestén. Szent
Ignác tanai között szerepel az is, hogy ha egy ártatlan éhes, akkor nem
okoskodni kell, hanem adni neki egy darab kenyeret, jutott eszembe, s
ennek jeligéje alatt megosztottam az Ny. család helyzetét egy közösségi
portálon. Nem kellett csalódni, mert sokan, ismerősök és ismeretlenek
jelentkeztek, hogy élelmiszerrel, édességgel, ruhával, játékkal
segítenek, hogy az öt kisgyerek ne maradjon éhes Jézuska születésnapján.
Tegnap délben aztán az egyik karitatív szervezetnél dolgozó
ismerősömmel autóba pakoltuk az adományokat és elmentünk az Ny.
családhoz.
Az asszonyka a kapuban várt bennünket. A nagy udvarral rendelkező
házban tizenhat család él. Az Ny. család szoba-konyhás kis otthona is
kopott és szegényes, de el kell ismernünk, a lehetőségekhez képest
tisztaság van. A borongós koradélután sötét a szobácska, hiszen nincs
villany benn. De benn van az öt gyerek, a 8 éves Krisztina, a 2 és fél
éves Veronika, a tíz hónapos Valentin, a 9 éves Marcella, aki
veleszületett mozgássérült és a négy és fél éves Klaudiusz. Az anyjuk
mondta nekik, hogy jön a Jézuska, ezért már izgatottan lesnek bennünket,
ahogy a csomagokkal megérkezünk. Kedves, barátságos gyerekek. A
nyomorék lábú kislány kissé félszeg, de aztán feloldódik, mikor a nagy
dobozból előkerülnek a játékok, amiket vittünk. És ami fontos, az
élelmiszereken és a ruhákon kívül sikerült tűzifára valót is adnunk a
családnak, ami igencsak jól jön, hiszen az öt gyerekből kettő megfázva
köhécselt. Erzsébet csak bámul, alig hiszi, hogy lesz tűzifa, hiszen
napok óta hulladékkal, ágakkal melegítenek. A nyolc éves Krisztina
mellém sündörög és arra kér, találjuk már ki, hogy legyen kicsi
karácsonyfájuk is az idén, mert ugye az dukál, ha jön a Jézuska. Az
osztályában minden gyereknek van karácsonyfája, magyarázza. Lesz
karácsonyfa is.
Ami az Ny. család történetét illeti, erről egyelőre annyit, hogy a
szociális ügyosztály és az önkormányzat segítségét is kérni fogjuk majd,
ugyanis a szövevényes szegényember mesének vannak olyan hivatalos
részei, melyeket ki kell bogozni, hogy a családot segíteni lehessen. De
ez már egy másik történet, egy másik riport lesz. Most az a lényeg, hogy
hála olvasóinknak, idén mégis eljött a Jézuska a kis lakásban lakó öt
szegény gyerekhez.
Szőke Mária
Forrás :
reggeliujsag.ro
