Akiknek nem ünnep a karácsony ...

 

 

Forrás : ec.europa.eu 

Vannak honfitársaink,akiknek nem ünnep a karácsony.Inkább a gyász napjai,mert a Covid-19 koronavirus miatt meghalt egy szeretett családtag,egy barát,egy ismerős.Igen,az elmúlt két évben sokan gyászoltak karácsonykor,húsvétkor.A mai statisztika szerint, 29-en haltak meg Romániában a Covid-19 miatt.A hozzátartozók,a barátok,az ismerősök temetésre készülnek.Számukra a feltámadás lehet a reménység.Cselekedetek könyve 24. fejezet 15. verse ezt írja a Károli fordítású Bibliában : 

"Reménységem lévén az Istenben, hogy a mit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind [Jób. 19,25-27. Dán. 12,2. Ján. 5,28.29.] igazaknak, mind hamisaknak." (Kiemelés tőlem)

Szabó József Ódzsa búcsúztatása március 29-én

Szabó József Ódzsa rendező életének 91. évében hunyt el.Forrás : Bihari Napló

"Március 29-én, Budapesten, 14.45 órától a Farkasréti temetőben kísérik utolsó útjára az erdélyi magyar színjátszás meghatározó alakját, az életének 91. évében elhunyt Szabó József Ódzsa rendezőt. A korszakos alkotó, a nagyváradi Szigligeti Színház örökös tagja és életműdíjasa temetésével egyidőben a színház megnyitja kapuit, hogy a rendező tisztelői, ismerősei itthon is leróhassák utolsó tiszteletüket Ódzsa előtt. Arra kérünk mindenkit, hogy ne virággal vagy koszorúval, hanem az előcsarnokban elhelyezett mécsesek meggyújtásával emlékezzünk a legendás alkotóra." -írja a biharinaplo.ro. 

Szabó József Ódzsáról itt olvashat'

Megalázva az édesanyja temetésén - A Városi Temetkezési Vállalat válasza-Incidens a nagyváradi Rulikowski temetőben

Forrás : Jurnalul Bihorean 

Március 14-én temették a városi Rulikowski temető Steinberger kápolnából Újhelyi Oszkár édesanyját.Szerinte megalázták,mert nem engedték be hamarább a kápolnába,a rokonok megérkezése után cserélték ki a szőnyeget,kényelmetlen helyzetbe hozva őket.A Jurnalul Bihorean cikkében olvashatjuk Újhelyi Oszkár panaszos levelét.Az egyik legnagyobb probléma az volt,hogy a panaszos kérte,hogy mélyebbre ássanak.Sokat kellett várni a halottas autóra.Majd az elhantolásnál az egyik sírásóval gyűlt meg a baja, mert a nagyapa koporsójába ütötte az ásóval.A lényeg,Újhelyi Oszkár panasszal élt. 

Városi Temetkezési Vállalat/ Közterület-fenntartó Vállalat válaszát ismerteti a Jurnalul Bihoreanul , melyben Újhelyi Oszkár mindegyik állítását cáfolják.Elismerik viszont,hogy 47 percig kellett várni a halottas kocsira.A lényeg,a panaszosnak nincsen igaza.

Miért foglalkozok ezzel a témával?Mert történtek hasonló esetek,melyek megtörténtek a Rulikowski temetőben.A Városi Temetkezési Vállalat/ Közterület-fenntartó Vállalat dolgozói többször "nem illően" voltak felöltözve,nem "illően " viselkedtek a gyászoló családdal.Nem kritizálok,mert nekem is ott van sírom.rossz hírneve van a városi temetkezési vállalatnak.Az egyik probléma az,hogy a temetkezési vállalatok nem tudnak temetni a Rulikowski temetőben,mert ott a városi temetkezési vállalat temet,ellenben a püspöki temetővel.Lehet,Újhelyi Oszkár talán eltúlozza,mert gyászol. Ilyenkor mindenki másképp éli meg az eseményeket.Nem lehetett volna ezt a kényelmetlen helyzetet szép szóval megoldani?Bocsánatkérés is létezik  ...

Megjelent egy cikk a Bihari Naplóban,melyből több részletet olvashat a botrányos ügyről.

Incidens a nagyváradi Rulikowski temetőben

 

"Egy Nagyváradról elszármazott, Ausztriában élő polgár, Ujhelyi Oszkár nyílt levélben meséli el, hogy milyen megalázó bánásmódban volt része a Rulikowski temetőben édesanyja temetésén. A Közterület-fenntartó Vállalat illetékesei cáfolják a vádakat." - írja Pap István a Bihari Naplóban.Teljes cikk :

"Ujhelyi Oszkár nyílt levelében azt írja, hogy március 14-én temettette el édesanyját a váradi Rulikowski temetőben. Ő azt kérte, hogy a sírhelyet ássák ötven centiméterrel mélyebbre. Ezért a már kifizetett 850 lej mellett további száz lej „borravalót” adott a sírásóknak, akik mindaddig, míg meg nem kapták a pénzt, mindent megígértek neki, de a pénz átvétele után „úgy kezdtek velem beszélni, mint egy állattal” – fogalmaz Ujhelyi Oszkár. A panaszos azt írja, hogy a sírásók csak 32 centiméterrel ástak mélyebbre, ráadásul az egyik sírásó szitkozódva elkezdte ütni a lapáttal édesanyja sírgödörbe lehelyezett koporsójának a fedelét. A panaszos állítása szerint a sírásók az egész gyászszertartás alatt ittas állapotban voltak. Ujhelyi Oszkár azt írja, hogy a Steinberger kápolnát csak a gyászszertartás előtt tíz perccel nyitották ki, és még azt a kegyeletsértést is elkövették, hogy a szertartás közben jöttek kicserélni a kápolna szőnyegét, ezért a gyászolókat átterelték a kápolna egyik oldaláról a másikra. Ujhelyi Oszkár beszámol arról is, hogy az előzetes megegyezés úgy szólt, hogy három-négy harangkongatás után megjelennek a sírásók, és a végső nyughelyére viszik a koporsót, de a temetői munkások csak negyvenhét perccel a harangkondulás után jelentek meg. Amikor megkérdezte őket, hogy mi a késés oka, mérgesen azt válaszolták, hogy annyi munkájuk van, hogy nem győzik. A levélben a gyászoló megemlíti azt is, hogy a temetés után fél liter pálinkát adott a sírásóknak, akik azonban pénzt követeltek tőle. „Az esetről értesítem a polgármesteri hivatalt, a sajtóhoz fordulok és pert is indítok. Erkölcsi kártérítést kérek, amiért gúnyt űztek az édesanyámból” – zárja levelét Ujhelyi Oszkár.

A másik szemszög

A Rulikowski temetőt is működtető Közterület-fenntartó Vállalat cáfolja a fent említett vádakat. A Liviu Andrica vezérigazgató által jegyzett dokumentumban az áll, hogy Ujhelyi Oszkár édesanyjának a temetése március 14-én 13 órára volt beütemezve a Steinberger kápolnából. A panaszos azt kérte, hogy a standard másfél méteres mélység helyett két méter mélyre ássák a gödröt. A sírásók ezért a plusz szolgáltatásért nem fogadtak el borravalót, mint ahogy azt a panaszos állítja, hanem a temetőgondnoksághoz küldték, hogy fizesse ki a plusz szolgáltatás ellenértékeként a száz lejt. A helyszínen a sírásók mintegy 1,90 centiméter mélységben elérték az oda eltemetett nagyapa koporsóját, és a koporsó megkocogtatásával jelezték, hogy nem tudnak tovább ásni, tehát nem a panaszos édesanyjának a koporsóját ütögették, hiszen az akkor még a kápolnában volt. A sírásók felajánlották neki, hogy amennyiben mélyebb sírgödröt akar, akkor előbb exhumálni kell a nagyapa koporsóját, amibe Ujhelyi Oszkár nem egyezett bele. A vezérigazgató visszautasítja azt a vádat is, hogy a sírásók ittas állapotban lettek volna. Megjegyzi, hogy a temetés után maga Ujhelyi Oszkár adott nekik fél liter pálinkát, ami azt jelzi, hogy a panaszos a helyszínen még elégedett volt a munkájukkal. A kápolnában történteket a Közterület-fenntartó azzal hárítja el, hogy az nem tartozik a temetőgondnokság kezelésébe. Azt azonban elismeri, hogy a gyászolóknak negyvenhét percet kellett várniuk a sírásókra. Ennek oka azt volt, hogy a Steinberger kápolnában a tervezettnél hamarabb, 13.20 perckor ért véget a gyászszertartás, míg a Hasas kápolnában zajló szertartás időben eltolódott, és a sírásók előbb a másik temetésnél kellett elvégezzék a munkát. A Közterület-fenntartó levelében kitér arra is, hogy Ujhelyi Oszkár a temetés után megjelent a temetőgondnokságon és követelte vissza a temetésre kifizetett pénzt, máskülönben a sajtóhoz fordul. A temetőgondnokság felajánlotta neki, hogy szembesítsék a vádakkal a sírásókat, a sofőrt és a temetést felügyelő személyt, de ezt a panaszos szintén elutasította." 

Forrás : biharinaplo.ro

Eltemették dr. Földes Béla váradi főorvost

 

"Péntek délután a váradi Rulikowszki temetőben utolsó földi útjára kísérték dr. Földes Béla ideggyógyász főorvost. Exc. Böcskei László római katolikus megyés püspök és Mons. Fodor József általános helynök mondtak gyászbeszédeket a Steinberger kápolna előtt." - irja Ciucur Losonczi Antonius a Bihari Naplóban.Teljes cikk : 

"Nagy tömeg kísérte utolsó földi útjára a köztiszteletnek örvendett dr. Földes Béla főorvost, aki hosszas szenvedés után múlt hét kedden hunyt el 69 éves korában.

A Steinberger kápolna előtt kezdődött gyászszertatáson Mons. Fodor József általános helynök úgy fogalmazott: amikor megtudta, hogy dr. Földes Béla főorvos hosszú és fájdalmas szenvedés után visszatért az atyai házba, újra és újra Szent János evangéliuma csengett vissza a fülében, az a rész, ahol az apostol így írt Jézusról, aki a szamariai asszonnyal beszélgetett: „elfáradt, és leült”. Dr. Földes Béla is elgyötörten kopogtatott Jézus szentséges szívének ajtaján, mert elfáradt a betegség keresztjének a hordozásában, teherrel a vállán, és most eljutott az örök élet túlsó partjára, ahol már vártak rá. Fény minőségében munkálkodva arra a pontra érkezett, amikor „élete akkumulátora lemerült”, és már nem tud többet világosságot árasztani.
Az Úristen az embernek három imakönyvet adott. A nyomtatott imakönyvet, amelyből az elhunyt is imádkozott, énekelt. A lelke Istennel találkozott, és ez imádság, az Istennel való beszélgetés közel hét évtizeden keresztül tartott. A hit, az Istenhez való hűséges ragaszkodás ott volt a szívében, naponta bemutatta Istennek a dicsérő áldozatát. Cselekedeteinek a rúgója mindig Isten és a felebaráti szeretet volt. Ez volt a hivatása neki: orvos- testi és lelki is. Mindig ott volt, ahol éppen szükség volt rá: egyházában, amikor templomépítést kellett támogatni, vagy vallásos ünnepségeket szervezni. Ugyanilyen szeretetet gyakorolt, mint a Máltai Szeretetszolgálat vezetője, a Caritas Catolica alapító tagja, a szentjobbi gyermekotthon alapító-támogatója, a kíváló eredményeket nyújtó ifjúság, egyetemisták megsegítője. És ez csupán néhány példa közösségünk életéből, hiszen mindennapjaiban fáradhatatlan, hűséges szolga volt.
A másik imakönyv a nagy természet imakönyve: kirándulások, zarándoklatok szervezője, vezetője volt, beszélgetéseiben mindig örömmel újságolta hol-merre járt, milyen csodálatos dolgokat látott, gyakran idézve a 18. zsoltár sorait. A természetben ugyanis felismerte az Isten alkotta szépséget, nagyságot. A harmadik imakönyv pedig a súlyos betetőzése földi életének, amely kettévágta élete fonalát, a szenvedés csupa nagy betűvel írott imakönyve. Isten kezébe helyezte sorsát, nap mint nap imádkozta a szenvedés imakönyvét, mely most végleg kiesett az ő kezéből.

Két igazság

Gyászbeszédében Böcskei László megyés püspök azt mondta: számunkra értékes barátot, testvért búcsúztatunk, egy Embert. A Szentírás első soraiban arról olvashatunk, hogyan teremtette meg Isten a világmindenséget, és mindazt, amit a világba helyezett. Egy olyan tevékenységről van itt szó, mely az életről, az életbe emelésről és az élet szolgálatáról beszél, bemutatván azt az eredeti rendet, mely Istennek örök terve a világmindenséggel, és benne az emberrel. A semmiből az életbe hívja a teremtményt, ez Istennek a terve, aminek kibontakozását már születéskor küldetésként kaptuk meg mindnyájan, majd keresztségünkben ennek megerősítésében is részesültünk. A Teremtés történetben arról is olvasunk, hogy amikor megteremtette az embert, Isten úgy rendelkezett: töltsétek be a Földet, és vonjátok uralmatok alá, és ezzel csodálatos hatalommal ruházta fel az első emberpárt. A teremtés munkájának részeseként az ember tovább folytathatja azt, ami Isten szeretetcselekedetének megismételhetetlen tette az emberiség története folyamán, mert nem egy alárendelt szerepet adott az embernek, hanem maga mellé emelte őt, hogy a teremtés csodája folytatódjon minden ember boldogulásáért.

„Amikor most a Teremtés történetet idéztem, nem egy teológiai diskurzust akarok tartani, inkább két nagyon egyszerű, de ezen pillanatok érzéseit nagyon meghatározó igazságot szeretnék aláhúzni azért, hogy elhunyt testvérünk, aki nem üres kézzel és nem elszegényedett lélekkel távozik ebből a világból, már most meglássa rajtunk azt, hogy valamint magunkba zártunk abból, amit földi élete folyamán nagy hozzáértéssel, fáradhatatlan elköteleződéssel, szakértelemmel, mások iránti elfogadással és főleg élő hittel igyekezett maximálisan teljesíteni”- nyomatékosította a főpásztor. Szerinte az első ilyen igazság, hogy egész léte egy ajándék volt a közösség számára, melyhez való tartozását egy felelősségteljes és építő, nem ritkán nemesítő szerepvállalásban bontakoztatta ki. Isten teremtő művének folytatásában hűségesen jeleskedett, mindig közel az emberekhez, hogy most is, tetteiben és emlékeinkben közel maradjon hozzánk. A második ide kivánkozó igazság pedig arra utal, hogy egy olyan felebarátot búcsúztatunk, akinek nem pusztaság, délibábos sivatag volt az élete, mert hiteles forrásokból élt és táplálkozott. A hit nem kirakati kelléke volt az ő életének, hanem belső átélésének mozgató ereje és gyümölcse, aminek folytán egy állandó cselekvő életben látta és találta meg boldogságát. Isten fentebb idézett utasítása így valósult meg számára sokak javára."

Forrás : erdon.ro

Eltemették dr. Budaházy István főgyógyszerészt

  

Tegnap helyezték végső nyugalomra dr. Budaházy István főgyógyszerészt

"Tegnap délben a váradi Rulikowski temetőben utolsó földi útjára kísérték a 77 éves korában elhunyt dr. Budaházy István főgyógyszerészt. Exc. Böcskei László római katolikus megyés püspök és Mons. Fodor József általános helynök mondtak gyászbeszédeket." - írja Ciucur Losonczi Antonius a Bihari Naplóban.Teljes cikk : 

"Sokan vettek részt a köztiszteletnek és közmegbecsülésnek örvendő, az elmúlt hétvégén elhunyt dr. Budaházy István főgyógyszerész temetésén a Rulikowski temetőben, kísérték őt tegnap utolsó földi útjára.

A Steinberger kápolna előtt kezdődött búcsúztatáson Mons. Fodor József általános helynök hangsúlyozta: nemcsak a szűk család, hanem tágabb értelemben vett közösségünk, az egyházi, tudományos, orvosi, művészeti, irodalmi és akár a politikai élet is gyászol, hiszen dr. Budaházy István főgyógyszerészben egy jeles képviselőjét veszítette el, rövid szenvedés után, 77 éves korában bekövetkezett halálával. A Székesegyházban a tízes misén résztvevő orvos, gyógyszerész trimvirátus tagjai közül az egyik, dr. Vancsik János már rég elment, és a napokban dr. Budaházy István és dr. Földes Béla is követték őt. Gyászol a szívünk, sír a lelkünk, de könnybelábadt tekintetünket az égre emeljük, mert ahogy Szent Pál apostol írja: a fent valókat keressétek, ahol Jézus ül az Atya jobbján, mert a mi hazánk az égben van. Aki hisz benne, ha meghal is, élni fog. Az officinai munka mellett rendszeres tudományos tevékenységet is folytatott, tanulmányai és referátumai száma meghaladja a százat, melyeknek jelentős része megjelent szakmai lapokban, konferenciák köteteiben. Kutatásainak fő témája a gyógyszerészet-történet (különös tekintettel a nagyváradi gyógyszerészet múltjára), és a patikamúzeumok. Doktori disszertációját is erről írta. Eddig öt, a szakma történetével foglalkozó tanulmány és egy útleírásokat tartalmazó kötete jelent meg. Számos emlékérem, életműdíj, emlékplakett jelzi a tudományos világ részéről az elismerést, amellyel megtisztelték az ő tisztességes és becsületes munkáját.

Sík Sándor papköltő Megyen már a hajnalcsillag című költeményét idézve a vikárius megjegyezte: dr. Budaházy István már odaállt az örök bíró elé, elvitte cókmókját és kiteregette azt az Úr színe elé, és olyan megnyugtató és vigasztaló számunkra az a tudat, hogy ezek között ha volt is limlom, emberi gyarlóság, volt nagyon sok értékes kincs is. Ott volt az ő erős hite, reménye, Isten és embertársai iránti szeretete, Isten népének alázatos szolgálata, lelkiismeretes kötelességteljesítése. Nem ment üres kézzel az Isten ítélőszéke elé, és mert a Szentírás szerint az embert cselekedetei kísérik át a másvilágra, azért hisszük, hogy díszes kísérete volt utolsó útján. És lesznek, akik jó szót szóljanak érte, nemcsak a rokonai, hanem a volt munkatársai, barátai és ismerősei is.

Megegyezés

„Kedves főgyógyszerész úr, nem erről szólt a mi megegyezésünk! Nem arról szólt, hogy tervezünk valamit közösen, és félúton odébbállunk, hogy a megígért segítséget nem biztosítjuk végig, hogy a felvállalt munkát nem tudjuk együtt befejezni” – fogalmazott gyászbeszédében, az emberi érzelmekre építve, Böcskei László római katolikus megyés püspök. Ezzel arra utalt, hogy tényleg volt egy megállapodása egy gyógyszerészet-történeti múzeum létesítéséről az elhunyt főgyógyszerésszel, azzal az emberrel, aki hozzáértésével és tenni akarásával, lelkesedésével nagy hatással volt rá, illetve mindannyiunkra. Így elindultak tehát egy olyan terv megvalósítása felé, mely a szívügye volt, hisz ennek élt. A patika, a gyógyítás, a gyógyszerészeti hagyomány ápolása és továbbadása, a szenvedők meghallgatása és megsegítése – ez volt az ő élete, és ebből szeretett volna hagyni még valamit az utókor számára is, amikor egy patikamúzeum létrehozását álmodta meg, és kereste a lehetőséget, hogy ez megvalósuljon. A Jóisten úgy rendelte, hogy találkoztak gondolataik, elképzeléseik, és elindultak a cél gyakorlatba ültetése felé. Haladtak előre, de sajnos nem tudták befejezni e közös tervet, mert időközben az Élet és Halál Ura másképpen rendelkezett. Már csak pár hét kérdése lett volna ugyanis, hogy májusban együtt tudjanak örülni a múzeum megnyitásának. „Mi most szomorúak vagyunk – nem azért, mert Isten ismét beleszólt az életünkbe, hanem azért, mert nem tudunk majd együtt örülni. Nem tudunk örülni emberileg, de megmarad a kapcsolat, az emlék, a hála és a köszönet” – hangsúlyozta.

A főpásztor azt is kiemelte: a hit fénye e szomorú pillanatokban is átölel. Keressük a vigasztalás forrásait, azt, ami továbbvisz bennünket, amikor átérezzük azt, hogy valamivel szegényebbek lettünk. A tegnap a Jézus sírja, a ma azonban az örök feltámadás, mely felé a Szentlélek teljes szabadságot adva tovább serkent bennünket. Szükségét kell érezzük annak, hogy ismételten emlékezzünk az angyal figyelmeztetésére: miért keresitek az élőt a holtak között? Mert ez segít igazán bennünket, hogy kilépjünk a jelen szomorúságából, és megnyíljunk a reménység távlatainak. „Elhunyt István testvérünk most már a múlthoz tartozik, mégis tovább él, mert ő hitt az életben, és mert mi élőként emlegetjük őt, és így őrizzük az emlékét, megköszönve neki a jóságát” – nyomatékosította." 

 

Mons. Fodor József általános helynök és Böcskei László megyés püspök búcsúztatták az elhunytat 

 

 Utolsó földi útjára kísérték a 77 éves korában elhunyt dr. Budaházy István főgyógyszerészt 

 

Sokan vettek részt a váradi Rulikowski temetőben tartott búcsúztatáson A szerző felvételei 

Forrás : biharinaplo.ro

Búcsú Laci bácsitól

 

Szász László (1943–2019)

"Úgy mentél el, ahogyan éltél és alkottál, szerényen, csendesen. És olyan hirtelen, hogy még a családodnak sem rebegtél el egy búcsú szót." - írja Szántó Á. Zoltán a Bihari Naplóban. Teljes cikk : 

"Sokszor mesélted, hogy a szíved mindig időben szólt, jó ötven évvel ezelőtt például azért, hogy felkarold az Ér Kupát, Bihar megye legrégibb, az érmelléki lányok és fiúk életébe a mai napig is örömöt, alázatot csempésző kézilabdás bölcsőjét, amelyen Laci bá!, a szemed láttára, a szárnyaid alatt nőtt fel számtalan nemzedék…

Nem rendeztek nélküled kézilabda meccseket sem az átkos rendszerben, és nem tudtak nélkülözni a rendszerváltás után sem. Te voltál maga a bihari kézilabda, csak ezt jól titkoltad, szerénységed nem engedett előre lépni a dicsfénybe, hagytad, hogy mások arassák le a két kezed munkája által megteremtett babérokat…Múlt szombaton nagy szíved utoljára dobbant, szeretett családodért és életed másik értelméért, a bihari kézilabdáért…" 

Nyugodj békében Laci bácsi! 

Forrás : biharinaplo.ro  

"Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik szerettünk, SZÁSZ LÁSZLÓ (kézilabdavezető, az Ér Kupa ötletgazdája) temetésén részt vettek, virágaikkal, vigasztaló szavaikkal osztoztak mély gyászunkban.” 

Forrás : erdon.ro/gyaszhirek

Végső búcsút vettek Trifán Lászlótól

 

Meghitt szertartással búcsúztak Trifán Lászlótól a tegnapA szerző felvételei

"Tegnap délután, a Magyar Kultúra Napján vettek végső búcsút Trifán Lászlótól szerettei, barátai, kollégái, tisztelői a nagyváradi Rulikowski temető Steinberger kápolnájánál." - irja Pikó Stefánia a Bihari Naplóban.Teljes cikk : 

"Sokan gyűltek össze tegnap a váradi Rulikowski temető Steinberger kápolnájánál, hogy elbúcsúzzanak az apa, férj, képzőművész, előadóművész, zenész Trifán Lászlótól, aki 64 éves korában hunyt el. A szeretet himnuszát idézve Sándor Lajos újvárosi lelkész elmondta, ezt az igét gondolja a leginkább illőnek az előadóművész személyiségéhez, hiszen ő életével bizonyította, hogy a szeretet soha el nem fogy. Ahogyan ő maga is fogalmazott korábban, a szeretet volt az egyetlen, amely kapcsán nem figyelt a mértékletességre. Isten felé is kegyes, türelmes szeretet jellemezte. Nem lázadozott, hittel elfogadta, amit az élet nyújtott. Csendesen, szerényen távozott a földi világból, szerényen, ahogyan egész életét élte. Amikor a lelkész megkérdezte a jelenlévőket, hogy látták-e valaha mérgesen, vagy hallották-e valakire a hangját felemelni, a résztvevők tagadólag rázták a fejüket. Nemcsak azért illik hozzá a szeretet himnusza, mert mindig mindenki felé szeretettel fordult, és szeretetet adott, hanem azért is, mert sokoldalúsága, tehetsége ellenére sem volt kérkedő, munkásságát nem a haszonszerzésért, hanem a gyönyörködtetésért végezte. Művészetével sikerült is gyönyörködtetnie az egész nagyváradi közösséget, a város egyik emblematikus személyiségének tekinthetjük, hangzott el.

Áldás és emlékezés

A búcsúztatás során szó esett Trifán László aktív tevékenykedéseiről, többek között a Szigligeti Színház Lilliput Társulatában, illetve a Tibor Ernő Galériában folytatott fáradhatatlan munkájáról. „Ha kellett, plakátot tervezett, ha kellett, plakátot ragasztott. Ha kellett, festett, ha kellett, mások festményeit aggatta a galéria falára” – mondta Gavrucza Tibor nyugalmazott lelkipásztor, aki szoros kapcsolatban állt az elhunyttal, és a szertartás második részében szólt néhány szót a művészről. A búcsúztatás végén, a lelkipásztorok áldását követően sokan maradtak még a helyszínen, és zenéit hallgatva emlékeztek vissza a sokak által szeretett művészre." 

Forrás : biharinaplo.ro

December 16-án helyezik örök nyugalomra Mihály királyt; a királyi ház közölte a temetés részleteit

 

"Közölte szerdán a királyi ház az egy nappal korábban svájci rezidenciáján elhunyt I. Mihály volt román király temetésének részleteit." - írja az Agerpres a honlapján.Teljes cikk : 

A Mihály király holttestét rejtő koporsót szállító repülőgép december 13-án, szerdán 11 órakor száll le az Otopeni repülőtéren, ahol jelen lesz Margit hercegnő, a királyi ház vezetője és a román korona őrzője, a királyi család többi tagja, valamint az állami intézmények és az ortodox egyház képviselői.
Innen autóval a sinaiai Peleș-kastélyhoz szállítják a koporsót, és 14 órától a kastély dísztermében ravatalozzák fel.
Itt szerdán 14 és 18 óra között leróhatják kegyeletüket az elhunyt előtt az elnöki hivatal, a kormány, a parlament, az állami intézmények, a diplomaták, az Európai Unió és a NATO, a Román Akadémia, az ortodox és a katolikus egyház, valamint a moldovai elnöki hivatal és állami intézmények képviselői.
Ezt követően a Peleș-kastélyból a bukaresti királyi palotába szállítják a koporsót, és a trónteremben ravatalozzák fel, ahol a nagyközönség is leróhatja kegyeletét az elhunyt király előtt. Erre szerdán 21 órától éjfélig, valamint csütörtökön és pénteken 8 és 22 óra között lesz lehetőség.
December 16-án, szombaton 10 óra 30 perctől rövid vallásos szertartásra kerül sor a trónteremben, majd 10 óra 55 perckor vallásos és katonai ceremóniát tartanak a királyi palota előtti téren.
Ezt követően a koporsót a pátriárkátus székesegyházába viszik, ahol 12 óra 30 perc és 14 óra között zajlik majd temetési szertartás. Innen Curtea de Argeșre szállítják a koporsót, és a királyi temetkezési helyül szolgáló új ortodox székesegyházban helyezik örök nyugalomra Mihály királyt.
Szerdától részvétnyilvánító könyveket nyitnak a Peleș-kastélyban, a Victoriei sugárúton álló királyi palotában, valamint az Erzsébet-palotában. Ezekbe negyven napon át lehet majd írni. A részvétnyilvánításokat interneten is el lehet küldeni, a http://www.familiaregala.ro/mesaje/ címre.

Forrás : www.agerpres.ro

Ma eltemették a 27 éves áldozatot, Radu Cătălin Bogdant

Ma délután a városi kápolnából eltemették a 27 éves Radu Cătălin Bogdan áldozatot. Mintegy 150-en vettek részt a temetésen. Elmondták, hogy mindketten egy iskolába jártak, majd összevesztek. Pár hónappal ezelőtt kibékültek, de ismét kiújult kettőjük között a régi vita. Nem tudják elképzelni hogy ilyen drámai fordulat következzen be. A temetőben értesültek arról, hogy a rendőrség elfogatóparancsot adott ki a feltételezett elkövető ellen. Elmondták, az áldozat a nyáron a megyei kórházban kapott állást.
Forrás: m.ebihoreanul.ro
Bővebben a mobil.erdon.ro-ron.

Ha látja a feltételezett elkövetőt, hívja a 112-t!

Végső nyughelyére kísérik Kiss Gergőt

 

Kiss Gergőt hétfőn helyezik végső nyugalomra. Fotó: Facebook 

"Július 31-én, hétfőn 15 órakor kísérik végső nyughelyére a váradi Rulikowski temető Steinberger kápolnájából Kiss Gergőt, azt a nagyváradi fiatalembert, aki múlt vasárnap vesztette életét Csarnóházán, a kempingre lecsapó hatalmas viharban." - írja a Bihari Napló.

"A közösségi oldalakon családtagjai, barátai, ismerősei megrendülten búcsúznak tőle, tudatva azt is: a temetési gyászszertartás után egyik kedvenc helyén, a Szilvásban gyújtanak gyertyát az emlékére."

Forrás : erdon.ro
  

Elkészült Csíky Ibolya képzeletbeli diadalkapuja

 

 „Egyszerű, bájos, vonzó egyénisége, lelkéből áradó melegsége mindannyiunkat megbabonázott.” A család, a rokonok, valamint barátok, kollégák, Várad kulturális életének hívei kísérték utolsó útjára a 72. életévében elhunyt Csíky Ibolya színművésznőt." -  írja Pap István a Bihari Naplóban.Teljes cikk : 

"Ragyogóan napos, kellemes, és mégis nagyon szomorú napként vonul be Nagyvárad kultúrtörténeti annaleseibe a 2017. március 25-iki dátum, ekkor vettek ugyanis végső búcsút a város és az erdélyi magyar színjátszás elmúlt fél évszázadának egyik legnagyobb alakjától, Csíky Ibolyától. A színművésznő koporsóját szombaton délelőtt tíz órakor ravatalozták fel a színház előcsarnokában, ahol a tisztelők, barátok virágokkal, koszorúkkal rótták le kegyeletüket a színésznő emléke előtt. A helyszínen mélyen átérezte mindenki, mekkora veszteség érte a családot, a pályatársakat és a színházkedvelő közönséget, különösen akkor, amikor a Szigligeti Színház nevében Hajdu Géza felolvasta az elhunyt pályatárs búcsúztatására írt szöveget, és amikor a kegyeleti főhajtás végén felvételről elhangzott egy rövid Csukás István írás Csíky Ibolya tolmácsolásában, ezt követően pedig videófelvételről felcsendült egy sláger, mely Csíky Ibolya fiatal- és időskori alakját idézte meg.

Diadalkapu
A temetési szertartás déli tizenkét órakor kezdődött a Rulikowski temető Steinberger kápolnájából. Itt Fodor József vikárius Csíky Ibolya emberi és művészi nagyságát méltatva többek között elmondta: „Isten adta tehetségéből állandóan osztott több mint negyven éven át a nagyváradi közönségének, s ez a drága kincsosztás, melyet művészetével mindenkinek adott, ez megmarad. Emléke áldott lesz azoknak szívében, akik emlékeznek rá.” A továbbiakban Fodor József az ember életét és megvalósításait ahhoz hasonlította, ahogy a római császárok egy-egy hőstettük emlékére diadalkaput építtettek, és azokat e diadal jeleneteivel díszítették. Csíky Ibolya életútját és annak megvalósításait is egy effajta képzeletbeli diadalkapu-építéséhez és feldíszítéséhez hasonlítva fogalmazta meg a közvetkezőket: „Lelkünkben felsejlenek a sok-sok kedves élmények, emlékek, színházi előadások sorozata, amelyek hozzá kötődnek. Milyen figyelmes volt, segítőkész, megértő és jólelkű társaival, kollégáival, embertestvéreivel szemben. Ez a sok-sok élmény, emlék mind egy-egy fényes diadalmas jelenet, amelyeknek ott a helye ezen a képzeletbeli diadalkapun. (…) Maradtak még üres felületek, de ezeket nekünk kell most már tovább építenünk”.

A pályatársak búcsúja
A gyászbeszéd után Hajdu Géza olvasta fel ismét a Szigligeti Színház búcsúztatóját. Ebből idézünk részleteket. „Nemcsak Nagyvárad, de az erdélyi magyar színjátszás kimagasló egyéniségétől búcsúzunk. Sok tollforgató színházunk nagyasszonyának titulálta, amit ő egyáltalán nem szeretett. Sokkal szerényebb volt emberként, mintsem, hogy ilyen címet elviseljen. Inkább Thália és a színházba járó közönség szolgájának érezhette magát, az erdélyi magyar színjátszás, a magyar kultúra napszámosának. Ezért is övezte határtalan szeretet a közönség részéről is. Csíky Ibolya színművészt egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Így volt ez a mindennapi életben, és így volt ez a színpadon. Egyszerű, bájos, vonzó egyénisége, lelkéből áradó melegsége mindannyiunkat megbabonázott. Az örök nő, az örök Éva megtestesítője. Nem csoda, hogy rajongtak körülötte és érte a férfiak, hogy a nők úgy érezhették, ilyennek kell lenniük nekik is, ilyen egyszerűnek, bájosnak, ilyen ártatlannak, ilyen hűségesnek. (…)”

Teljes élet
A továbbiakban Hajdu Géza felidézte, hogy a küzdelmes kolozsvári gyermekkor, majd a színművészeti tanulmányok befejezése után Csíky Ibolyát „Kolozsvár kivételével mind az öt magyar színház hívta, de ő nagy szerencsénkre 1969 őszén Nagyváradot választotta, és itt szinte élete utolsó pillanatáig színpadon volt. Több mint százötven szerepet játszott. Zsenialitása, sokoldalúsága előtt nem volt semmi műfaji akadály. Lírai szerepek mellett megformált sok drámai, súlyosan tragikus alakot, példátlan humorával nevettetett a vígjátékokban és nagyszerűen énekelt zenés előadásokban. Búgó meleg hangja hamar meghódította a bukaresti televízió magyar adásának nézőit, országos hírnévre tett szert, mert a televízió oda is eljutott, ahova a színház nem, pedig annak idején jócskán jártuk az országot hidegben, melegben egyaránt. (…) Irigylésre méltóan nyitott és kíváncsi volt az újra, a fiatalokra, meghökkentett minket szellemi frissességével mint Operett anyuska az Ibusárban, Iszákos mama Az esetben, Klumpetné a Mauzóleumban, és mint az örök reménykedő Didi, állandóan Godotra várva. Hogy csinálta? Mit tudom én, válaszolná rejtélyesen somolyogva Máli néniként, és elindulva valamerre a nézőtéren át. Így láttuk őt utolsó szerepében, melyet február 28-án játszott utoljára, akkor már betegen. Minden fájdalmunk ellenére úgy érzem, Csíky Ibolya teljes életet hagy maga után. Számos nívó- és közönségdíj mellett megkapta a Szentgyörgyi István Díjat, az EMKE legnagyobb erdélyi elismerését, a Poór Lili Díjat, a nagyváradi színjátszás kétszáz éves évfordulója ünnepén a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszttel jutalmazta. Mégis a legnagyobb díj számára a közönség szeretete és rajongása volt, s mellette a kollégák szeretete és megbecsülése. Nem is értette, hogyha őt ennyire szeretik, akkor miért nem gyógyul meg? Nagyon szerették a rendezők is: Szabó József Ódzsa, Farkas István, Szombati Gille Ottó, Horváth Z. Gergely, Seregi Zoltán, Parászka Miklós, Szabó K. István, akik a legtöbbet dolgoztak vele. Úgy látszik, a legjobban mégis a legfőbb rendező szerette, aki most magához szólította, hogy az égi társulatban játsszon. Ha siet, még utoléri Varga Vilmost és Ács Tibit, akik nemrég írták alá az ottani szerződésüket. (…) Ibike csillag volt közöttünk. Talán jobban meg kellett volna becsülnünk, különösen a díjakat osztogatóknak. Igen szűkmarkúan bántak eme kiváló művésszel. Ő akkor is a mi Ibink volt, aki nem csak a színházért, hanem szerető családjáért is élt (…) Hisszük, hogy van egy csillag fönt, amely nem rideg, hanem meleg fénnyel ragyog ránk, míg élünk, míg emlékezünk.”

A nézők búcsúja
Ezt követően egy váradi színházbarát, Kemenes Eli olvasta fel búcsúztató szövegét. Elhangzott többek között: „Szerény voltál, túl szerény ahhoz képest, hogy mennyi mindent kaptunk tőled a színpadon, és azon kívül. Téged a szeretetből gyúrt a Mindenható, és ez a szeretet lehetett a titkod. Szeretted az embereket, a színházat, a szerepeidet, és persze a családodat. Olyan művész vagy, aki szívet szaggat és megnevettet. A legkisebb szerepben is sorsokat mutattál meg, és a sorsok már csak ilyenek: szomorúak és nevettetőek egyszerre. (…) Hálásak vagyunk, hogy noha hívtak, sohasem mentél el Váradról. Velünk maradtál, a te közönségeddel, akit szerettél, és aki szeretett. Most talán azt játszod, hogy elmentél, de a művészet nem hal meg, te is itt vagy a város lélegzetében, a színház deszkáiban és falaiban, bennem, bennünk, akik nagyon-nagyon szerettünk.” A beszédek elhangzása után a család, a pályatársak és a tisztelők népes tábora kísérte végső nyughelyére Csíky Ibolya, városunk, Erdély kimagasló színművészének porhüvelyét."
Forrás : erdon.ro

Utolsó, szomorú szerepét is eljátszotta

 

"Végső búcsút vettek barátai, tisztelői, pályatársai a múlt héten elhunyt Ács Tibor színművésztől, akit kedden délben ravataloztak fel a nagyváradi Szigligeti Színház előcsarnokában, majd délután örök nyugalomra helyeztek a Rulikowski temetőben." - írja Pap István a Bihari Naplóban.

A népszerű váradi színész temetéséről ezt olvashatjuk : 

"Kedden déli tizenkét óra után fél órával ravatalozták fel Ács Tibor koporsóját a Szigligeti Színház előcsarnokában. Elsőként Czvikker Katalin és Daniel Vulcu, a Szigligeti Színház és a Mária Királyné Színház menedzserei álltak gyászőrséget a koporsó mellett, majd egymást váltva sorra következtek a Szigligeti Színház színművészei és munkatársai. Eközben virágokkal, koszorúkkal érkezve rótták le kegyeletüket a koporsó előtt mindazok, akik tisztelték és szerették a város nagy nevettetőjét. Eljött a ravatalozásra többek között az egykori színészpartner, Miske László, Jenei Imre neves labdarúgóedző, Tőkés László EP-képviselő, volt református püspök és Delorean Gyula, Bihar megye alprefektusa is.

Kincsek
Ács Tibor temetési szertartására két órától került sor a Rulikowski temető Steinberger kápolnájánál. Itt Fodor József, a nagyváradi római katolikus püspökség általános helynöke mondott beszédet. A nagy számban megjelent gyászolók előtt így fogalmazott: „Ács Tibor testvérünk már odaállt az örök bíró elé, elvitte cókmókját és kiteregette az Úr színe előtt. Megnyugtató és vigasztaló számunkra az a tudat, hogy ezen cókmókok között, ha volt is limlom, emberi gyarlóság, hiba, sok volt az értékes kincs is. Ott volt az ő szeretete, közönsége iránti megbecsülése és annak szolgálata, lelkiismeretes kötelességteljesítése. Ács Tibor nem ment üres kézzel az Isten ítélőszéke elé. (…) Tisztelt és szeretett színháza, művésztársai, rokonsága, barátai, jó szomszédai, betegségében őt szolgáló jótevői, hűséges váradi közönsége, és nem utolsó sorban az anyaszentegyház fog jó szót szólni érette az Isten előtt.” Fodor József hangsúlyozta, hogy az irgalmasság lelki cselekedetei között szerepel a szomorúak vigasztalása is. „Minden művész hivatása ilyen vigasztalás nyújtás, ő is ezt tette” – tette hozzá végül.

Közkedvelt színész
Ezt követően az egykori pályatárs, Hajdu Géza búcsúzott Ács Tibortól, akit az utóbbi évtizedek egyik legismertebb váradi színészének nevezett. Mint elmondta, Ács Tibort a színház varázsa hamar rabul ejtette. „Megpróbált ő az építészet, a futball felé menekülni, de nem sikerült. Orvosira felvételizni indult el Marosvásárhelyre, de valamilyen isteni sugallatra a színin kötött ki. Az akadémia elvégzése után Szatmárra, egy igazi családi légkörű színházba került. Az igazi sikert A rút kiskacsa bonvivánjának szerepe hozta meg neki, amit a mi Szabó Józsefünk rendezett, aki egyből felismerte az ő megfejthetetlen, csak a váradiakra jellemző tehetségét. Az öt év szatmári szolgálat után hazahozta Váradra. Tibi 1977-ben tér meg szülővárosának kebelére, mint a tékozló fiú. A közönség hamarosan a szívébe zárta, rövid időn belül az egyik legnépszerűbb színésze lett a városnak.”

Harmincegy év
A továbbiakban elhangzott, hogy Ács Tibor „sehová nem tartozott, csak a színházhoz: itta, habzsolta a sikert. (…) Értett a közönség nyelvén, tudta, hogyan kell feldobni a lankadó érdeklődésű közönség hangulatát, mindig partnere volt a közönségnek, nem egyszerű szemlélőnek tekintette, hanem játszótársnak, ezért lelkesítette, néha provokálta a színházba betérőket. Harmincegy évig szolgálta határtalan szeretettel Nagyvárad színházkedvelő közönségét. Tibi szinte mindenben játszott, és mindent játszott: drámát, vígjátékot, zenés darabot, kabarékban énekelt, táncolt. Ő volt a legkelendőbb a színészek körében, és ezzel párhuzamosan a közönség körében is. Életrevalósága, humora, csibészsége révén mindenki szeretetét kivívta, s erre törekedett egy életen át. Erre volt szüksége, a szeretetre. Ezáltal táltosodott meg, ezáltal volt képes csodákra a színpadon. De nemcsak ott, hanem az élet mindennapjaiban is. Utánozhatatlan humorával mindig fején találta a szöget, mindig feloldotta a vérre menő nagy dilemmákat. Ács Tibor tudta, hogy egy életünk van, s hogy mennyire egymásra vagyunk utalva, egy láncolatban élünk és dolgozunk, és minden láncszemre szükségünk van, és minden láncszemnek megvan a maga szerepe”

Az utolsó évek
A pályatárs felidézte Ács Tibor életének talán legnehezebb, utolsó kilenc évének megpróbáltatásait is: „Amikor a nagy szereposztó leszólította a világot jelentő deszkákról, kicsúszott a lába alól a talaj. Sok idő telt el, míg magához tért, de a színház nélküli létet soha nem tudta megszokni. Kijárt a piacra kofákat szórakoztatni, a szomszédoktól hálát, szeretetet, mosolyt kapott, de tapsot, ami a színész lételeme, soha. Nagyon meggyötörte a kilenc évig tartó betegség, de az, hogy soha többé nem léphet az általa is verejtékkel áztatott deszkákra, elviselhetetlenné tette életét. Már csak álmaiban tündökölt a reflektor fényében”. Hajdu Géza ekképpen zárta visszaemlékezését: „Hosszú őszeinek során megedzett, megsárgult életlevele is lehullott, nem várván meg az idei rügyfakadást. Szeretnénk hinni, hogy levele az édes anyaföld termőtalajába esik, hogy tovább táplálja a jövő színésznemzedékeit”. A visszaemlékezés és az ima után a gyászmenet végső nyughelyére kísérte Ács Tibort."
Forrás : erdon.ro

Eltemették Tempfli József nagyváradi nyugalmazott püspököt

Eltemették Nagyváradon Tempfli József nyugalmazott katolikus püspököt.Megható volt látni a gyászoló váradiak tömegét.A váradiak,és ott ahol szolgált, szerették Tempfli atyját,aki később püspök lett. Szerették és nagyra becsülték ,mert egyszerű életet élt,ha lehetett segített.Volt amikor a könnyeivel küszködött.Sok jó cselekedeteivel a katolikus,és más vallású embereket közel hozta Istenhez.Nagy pompával temették el a püspök urat.Ha élt volna,lehet nem engedte volna meg,de ez a szokás.A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Facebook oldalán megnézhető a temetésről szóló album.Mit tudunk mondani?Nyugodjék békében püspök úr !

Bővebben a temetésről :
"Böcskei László megyéspüspök mutatta be 2016. május 30-án, 11.00 órakor a nagyváradi székesegyházban Tempfli József püspök temetési szentmiséjét. Az elhunyt főpásztort a szentmise végén a székesegyház kriptájába helyezték el örök nyugalomra.
http://hirek.varad.org/hu/hirek/eltemettek-tempfli-jozsef-puspokot"

• Album :https://www.facebook.com/nagyvaradi.egyhazmegye/photos/a.1206640942700030.1073742111.432952033402262/1206649156032542/?type=3&theater

Tempfli József temetése

Fotó: ebihoreanul.ro 

Május 29-én eltemették Tempfli József nyugalmazott püspököt.Az ebihoreanul.ro készített fotókat és egy rövid videót a temetésről.Íme :

Forrás: ebihoreanul.ro 

Ima és egy szál virág Tempfli József megyéspüspök temetésén

 

 Tempfli József.Forrás : reggeliujsag.ro 

"Elhunyt püspökünk földi maradványait 2016. május 29-én 15.00 órakor ravatalozzuk fel a nagyváradi székesegyházban, majd 18.00 órakor szentmisét mutatunk be lelki üdvéért.

2016. május 30-án a 11.00 órától tartandó engesztelő gyászmisét követően a nagyváradi székesegyház kriptájába helyezzük örök nyugalomra.

Emléke és nehéz időkben tanusított rendíthetetlen hitvallása mindannyiunk számára feladat és kötelesség!

Kérjük, hogy koszorúk helyett imával és egy szál virággal fejezzék ki tiszteletüket elhunyt püspökünk iránt.
Nyugodjon békében!"

Teljes cikk : reggeliujsag.ro

Eltemették az egyik fiatalt,aki öngyilkos lett a nagyváradi Sovata utcában

 

Forrás : ebihoreanul.ro

Eltemették az egyik fiatalt,aki öngyilkos lett a nagyváradi Sovata utcában.Mint ismeretes, két fiatal leugrott a Sovata utcai egyik toronyblokk tetejéről.Mind a két fiatal meghalt.Rafael Efraim Popuşt, pünkösdista gyászszertartás szerint temették el a Városi kápolnából.Társát , Iosif Bociocot Hájiban temetik el.A két fiatal kábítószer hatása alatt követték el a tettüket, a rendőrség szerint.

Forrás : ebihoreanul.ro

Az Abu-Dzabiban meggyilkolt Ryan Ibolyát Semjénben temették el

 

 Az Abu-Dzabiban meggyilkolt tanárnőt Ryan Ibolyát Semjénben temették el ,református vallás szertartása szerint .A szertartáson mintegy 200-an vettek részt.Koporsója mellett ott voltak a gyermekei és a volt amerikai férje.

Forrás : ebihoreanul.ro

  

Az elmúlt kedden helyezték örök nyugalomra Érsemjénben a december elején Abu Dhabiban meggyilkolt Ibolya Ryant. 

Teljes cikk : erdon.ro 

 

  

 

  

Forrás : ebihoreanul.ro

Ady Endre : Temetés pap nélkül

- Szocialista temetés Nagyváradon - 

Ma délelőtt tíz órakor a Sztaroveczky utca egyik udvarára kiemelnek egy kis koporsót. Rengeteg nép fogja a koporsót körülállani. A koporsóban egy tizenkét éves gyermekleány fekszik holtan. A holttestet nem szentelik be, áldást nem mormol fölötte a pap. Egy munkás ember beszédet fog mondani, s ez a beszéd nem csupán búcsúztató lesz, de elégia a proletár ember sorsáról, ki ártatlan gyermekét pap nélkül kénytelen eltemettetni, mert a pap pénz nélkül nem temet, pénze pedig nincs a proletárnak...

Szegény Svatkó Lajos szabósegédet nagyon meglátogatta a sors. Hét kis gyermekét döntötte a betegágyba. A hét gyermek betegsége fölemésztett minden fillért és minden hitelt. Az egyik gyermeket, a tizenkét éves Máriát tegnapelőtt éjjel magához váltotta a halál. Svatkó Lajos katolikus ember, a leánykája is az volt. Elment a lesújtott apa Dencs János c. kanonok, plébánoshoz, hogy temesse el a kis halottat.

- Négy korona húsz fillért kérek előbb - válaszolta a plébános.

- Nincs egy krajcárom sem, elvitte a patika, a betegség. De meg fogok pontosan fizetni a főtisztelendő úrnak, mihelyst szerzek pénzt.

A plébános nem volt hajlandó pénz nélkül temetni. Szegény Svatkó Lajos pedig nem tudta előteremteni a pénzt.

Ekkor eszébe jutott Svatkónak a budapesti cipészsegédek mozgalma, melyről mi is megemlékeztünk. Elhatározta, hogy ő is pap nélkül fogja a kis lányát eltemettetni, szocialista temetést rendez. Elment a nagyváradi szocialista párt vezetőihez, s arra kérte őket, hogy valaki közülük tartson beszédet az ő leánykája koporsója fölött. A szocialisták kész örömmel ígérték meg a kérés teljesítését, s kijelölték egyik társukat, hogy tartson beszédet a szegény kis Svatkó Mária koporsója fölött.

Ilyenformán ma délelőtt érdekes szocialista temetés lesz Nagyváradon. A szocialisták elhatározták, hogy mivel éppen május elseje, az ő ünnepük, s szabad idejük van, minél nagyobb számban fognak megjelenni s demonstrálni ezen a temetésen.

Itt jegyezzük meg, hogy nemrégiben nálunk tett panaszt egy szegény nyomorgó napszámos ember, hogy Dencs János nem akarja pénz nélkül eltemetni halott gyermekét. Akkor meg is írtuk volt a szomorú esetet, s gyűjtöttünk egy kis summát a szegény ember és családja fölsegélyezésére.

Most, mikor a szocialisták országos mozgalmat akarnak indítani az egyháztól való elszakadásra s a pap nélkül való temetésre, az ilyen esetek csak növelik az elkeseredést. 

Nagyváradi Napló 1903. május 1. 

Forrás : mek.oszk.hu