" A Holnap asszonya ' Miklós Jutka, egy nagyváradi költőnő arcképéhez

"A magyar irodalom egyik legnagyobb polgárháborúját századunk első évtizedében vívták az új írók, az un. népnemzeti irányzat konzervatívjaival. Az új írók, a modernek élén Ady Endre vezérkedett. Ő volt az 1908-ban alapított Nyugat c. folyóirat zászlóvivője éppúgy, mint a Nagyváradon ugyancsak 1908-ban kiadott A Holnap antológia kulcsembere. Ady már nem élt Váradon, de eszméitető, nyugtalanító példája annál jobban hatott az ott élő írókra, a szellem embereire. Az első (1908) és a második antológia (1909) valósággal bombaként robbant a magyar szellemi életben. A Holnap körüli csatározások irodalma ma is lebilincselő olvasmány" - írja Bakó Endre.

Ki volt Miklósa Jutka ? - teszi fel a kérdést a szerző.Ezt írja : "Ki volt Miklós Jutka? Antal Sándor néhány soros adatközlése - nem feltétlenül az ő hibájából - két ponton is hibás, s ez sokáig félrevezette a századelő (Ady-, Juhász Gyula-, A Holnap stb.) kutatásával foglalkozó irodalomtörténészeket. A költőnő ugyanis nem 1886-ban, hanem két évvel hamarabb, 1884-ben született Berettyóújfaluban. De az anyakönyvben nem Miklós Jutka, hanem Militzer Júlia néven találjuk meg.' "

Bakó Endre remek cikkét olvashatja Miklósa Jutkáról a library.hungaricana.hu-n ' 

Miklósa Jutkáról olvashat az egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.ro-n '

Mit tarlamaz A Holnap első kiadása?

Mit tartalmaz A Holnap első kiadása? Olvassa el a teljes kiadást.Rövid összefoglaló :

 

Forrás : hu.wikipedia.org

Ady Endre 

De Lelle et Diósad. Csak ránk és korunkra jellemző az eddigi feltűnően terjedelmes politikai és kritikai Ady-irodalom. Magát a költőt nem jellemzi. Ignotus, utána sokan, akik számítanak, sokan, akik nem számítanak, végül Görcsöni a magasságos Olimpusztól a kénköves pokolig, mindenüvé elhelyezték már őt. Nem keresve a bölcs és kényelmes arany középutat, Lellére és Diósadra megyünk el Ady Endréért.

Kis térképen nem lehet megtalálni, de ha valaki nagyon akar, rázós szekéren, kátyus úton csak eléri. Mindenki eléri, csak Ady nem. Mert nekünk ez a két falu nem jelent többet, mint Hájó meg Rontó. Talán ott több a nadrágos ember, talán kevesebb. Lehet, hogy ott soványabb a pap és több a kocsma, de az is lehet, hogy nem úgy van. Akinek sok ideje van, pontosan is megtudná mondani. Mert a mi Lellénk és Diósadunk megvan. Csak az Adyé nincsen meg. Az Adok birtokának magva kiveszett, elpusztult. Csak a neve maradt meg. A koldusbotra faragott címer érdekes műtárgy, de szomorú örökség. Egyéb is maradt. A Csák Máté hangja, meg valami annak a vezérnek a koponyájából, aki nem akart fejedelmet választani....

Érmindszenten született 1877-ben. Művei: Költemények, Debrecen, 1899; Mégegyszer, Nagyvárad, 1902; Uj versek (Nagy Sándor rajzával), Pallas, 1906; Vér és arany (Cigány Dezső rajzával), Franklin, 1908. Versei megjelentek: Figyelő, Nyugat, A Hét, Vasárnapi Ujság, Budapesti Napló, Népszava folyóiratokban és lapokban. Németül: Ausländische Lirik der neueren Zeit, Horvát Henrik fordításában. Th. Manojlovitch: Ausgewählte Dichtungen von A. Ady. - Irodalom: Ignotus a Nyugatban és Magyar Hirlapban; Színi Gyula a Figyelőben; Neményi Erzsébet A Hétben; Szász Zoltán a Jövendőben; Farkas Pál az Uj Időkben; Schöpflin Aladár a Vasárnapi Ujságban; Hatvani, Goór a Huszadik Században; Dr Berki a Budapesti Szemlében, Pogány József A Munka Szemléjében; Szilágyi Géza Az Ujságban; Bresztóci Ernő a Népszavában; Mohácsi Jenő a Pester Lloydban; Görcsöni Dénes az Alkotmányban; Kosztolányi Dezső a Budapesti Naplóban; Nagy Mihály a Társ. Tud. Társ. Szab. Liceumában. Arcképét lefestette Czigány Dezső, Budapest; Tibor Ernő, Páris.

GÓG ÉS MAGÓG FIA

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdtem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégis csak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

Babits Mihály

A verseket megelőző kis ismertetések nem akarják ugyan megmagyarázni irodalmi viszonyaink fény és árnyoldalait, de az itt következő versek elolvasása után önkéntelenül felvetődik az a kérdés: Miért nem láttuk sehol ezeket a verseket, miért idegen, ismeretlen a Babits Mihály neve?

Az uj művészettel, általában művészettel a magyar társadalomnak két, aránylag vékony rétege foglalkozik. A főúri osztály nagy része és a kispolgári ifjúság krémje. Az előbbieket vagyonuk, neveltelésük és hagyományaik oly közel viszik a művészetekhez, hogy a művészetek megértése és élvezése jóformán semmi munkájukba sem kerül. Ezek a rangos urak házi muzeumaikat és díszes könyvespolcaikat csak a valóban beérkezett, kifejlődött, kész művészeknek nyitják meg. A fiatalok és problematikus értéküek künnrekednek. A másik, kisebb csoportba tartoznak a hírlapot is szerkesztő írók, a fiatal művészek és azok a tudatlan, kispolgári fiatalemberek, kik a párisi Szalon fotográfiáin, a külföldi képes lapok kliséin és színes reprodukcióin nevelkedtek. Ezek a lelkesedő, többnyire okleveles fiatalemberek szivesen verik a dobot. Szívesen osztogatják a nagyságot, de csak azoknak, akikkel ugyanegy kávéházi asztal körül laknak....

Született Szegszárdon, 1882-ben.

TURÁNI INDULÓ

Mi vagyunk a rónán járók
Soha napján meg nem állók
Lég fiai, röpke rárók,
Messze mezőn szerte szállók.
                              Huj, huj, huj!
Szolgánk jámbor, népünk pártos,
Széltől ellett ménünk táltos,
Varju, holló ránk kiáltoz,
Könnyü nyilunk visszaszálldos
                              Huj, huj, huj!
Rabjaink a barmot hajtják,
Szolgáink a sátrat hordják,
Lányaink a hálót foldják,
Fiaink a lovat tartják.
                              Huj, huj, huj!
Sátrunkat csak seprűszárral
Nem kerítjük azt mi zárral,
Mégis nyuszttal, dús bazárral
Vetekedünk a kozárral.
                              Huj, huj, huj!
Így élünk mi, népet fosztván,
Földjeinket föl nem osztván,
Széles üngünk szelet uszván
Riadunk a rémes pusztán:
                              Huj, huj, huj!
Rátörünk az ellenségre,
Úgy teszünk szert feleségre,
Ha nem lelünk ellenségre,
Nézünk a csillagos égre.
                              Huj, huj, huj!
Sok csodát az égen látunk,
Sok arany csodát imádunk,
Kútfejeknél törvényt látunk,
Isten napja süti hátunk.
                              Huj, huj, huj!
Kőházakkal, vértes haddal,
Mit törődünk Napnyugattal?
Zabolátlan akarattal
Virradunk mi virradattal.
                              Huj, huj, huj!
Rajta széllel, zivatarral,
Haj szabir az onugorral,
Hajrá hét törzs hét magyarral,
Nyolcadikkal, mord kabarral!
                              Huj, huj, huj!

Balázs Béla

Mimóza lelkü olvasók sehogy sem tudnak megbarátkozni az alanyi költészettel. Megértik, méltányolják, de nem gyönyörködnek benne tulságosan. Azt mondják, hogy az ember igazi érzései szemérmesek, nem kivánkoznak a világba, az idegen emberek közönyös tekintete elé. Csak a szónélküli kifejezés, a zene meg a kép méltó hozzá, a szó sérti és megváltoztatja. Evvel szemben a lirikusok hazugnak, nem őszintének mondják azokat, akik kihagyják saját személyüket költészetükből. Aranynak is szemére vetik, hogy egyetlen szerelmes verset sem irt, pedig bizonyosan volt szerelmes. Az igazságot sem perdöntő párbajjal, se más módon nem lehet eldönteni. Művészetről lévén szó, mindenki azt mondhatja, ami neki jól esik.

Balázs Bélát zárkozottsággal senki sem fogja megvádolni, mert ő mindig dacosan bele áll minden versébe, még akkor is, mikor sokan szivesen nélkülöznék. Az itt közölt versek csak egy oldalról mutatják be őt. Ezen az oldalon sok magyarság, tehetség és erő látszik, de mindenek felett sok és nagy akarat. Karakán pusztai legénynek látszik aki fütyül, nótázik a maga kedvére. Hogy a juhokon, meg a nyájőrző kutyán kívül van-e hallgatója, avval nem törődik. Ha mégis volna ott valaki, csak azért is bele rikkant a nótába, úgy tesz, mintha a kutyának szólna, hogy annak a valakinek elmenjen a kedve a bámészkodástól....

Szegeden született 1882-ben. Művei: Halálesztétika, Bpest, 1907. Versei a Nyugatban és Uj Időkben jelentek meg.

NOCTURNO

              I
Titkos az éj, tündér járja
Sóhaj felel sóhajtásra
Berek mögül búvik a hold
Berek mögül búvik a hold
Ezüst hálót vet le halkan
A Tiszára.
Ezüst háló megszikrázik
Mit halászik, mit halászik?
Búshalvány a hold orcája
Titkos az éj, tündér járja
Márványkőből a feneke
A Tiszának.

                        II
Borult az éjszaka. Elborul az élet.
Nem érzem a közelt csak a messzeséget.
Sötét árnnyá oszlik ami köröttem volt,
De oda fent messze csillagos az égbolt.
Borult az éjszaka. Elborult a lelkem.
Nem látom már, a mi világos volt bennem.
Magas csillagokról száll alá az álom,
Valamire vágyom - Valahová vágyom.
Borult az éjszaka. Oldódnak a láncok,
Lágyan emelnek a fekete hullámok.
Amibe fogództam, mindent eleresztek
Hol vagytok, hol vagytok, kik engem szerettek.

Dutka Ákos

Dutka Ákost nem ez a kötet fedezi fel. Versei már minden irodalmi helyen megjelentek. Barátai felemelték, sok babért raktak homlokára. Költőtársai pedig szívből jövő igaz őszinteséggel gázolták le. Dutkáról tehát majdnem minden versolvasó embernek meg van a maga kialakult véleménye.

Három súlyos vétségben állapították meg bűnösségét. A hangot Adytól vette, a szavakat tőle kölcsönözte, sőt témáért is gyakran átrándult az Ady területeire. Két uj szempontot akarunk felvetni. Nem védőbeszédet mondunk, készségesen elismerjük, hogy ilyen hibákat tényleg elkövetett Dutka, de nem egyedül. Babits kivételével az összes új költők, még azok is, akik ezeket az igazságokat Dutkáról megállapították. Ez természetes is, mert egyetlen új ember sem tudott kitérni az Ady hatása alól. Hogy éppen Dutkát érték tetten, az nem onnan van, mintha ő bűnözne a leggyakrabban, hanem mert ő nőtt a legnagyobbra a fiatalok között, az ő nevét lehet a leggyakrabban olvasni....

Született 1881-ben Nagyváradon. - Művei: Vallomások könyve, Nagyvárad, Sebő Imre 1904. A föld meg a város, Singer és Wolfner 1908. Verseit közölte: A Hét, Új Idők, Vasárnapi Ujság, Magyar Szemle, Magyar Közélet, Népszava, Budapesti Napló, Egyetértés, Hazánk. - Irodalom: Ady Endre: Nyugat, Tábori Róbert: Új Idők, Schöpflin Aladár: Vasárnapi Ujság, Kosztolányi Dezső: A Hét, Fülep Lajos: Magyar Szemle, Hazánk, Rákosi Jenő: Budapesti Hirlap, Ráskai Ferenc: Pesti Hirlap, Haraszthy Lajos: Egyetértés, Fehér Dezső, Antal Sándor: Nagyváradi Napló, Juhász Gyula: Szabadság, Szeged és Vidéke, Krűger Aladár: Tiszántúl, Sas Ede: Nagyvárad. - Fényképe megjelent az Új Idők-ben. Arcképét megfestette: Tibor Ernő, Páris.

A FEKETE LÁNY

Összefonódik lelkemen olykor
Sok szomjú vágy, sok szomorú kín,
Rám vigyorog a tűzszemü Élet
A város fényontó ablakain...
Valami tánc vad üteme zsong künn
Az illatos dalos alkonyaton,
S úgy rémlik, hogy egy fekete lány
Járja a táncot a nagy utakon
S be-bekacag az ablakomon...

E leány: az ujjongó, tűzszemü Élet.
Csábitgat, hív száz alkonyaton
S ígéri százszor, hogy megölel majd
S elnémúl sok-sok nagy sóhajom.
Ígéri a pompát, a hirt, a szerelmet
Ezer muzsikás alkonyaton,
Mikor ujjongva a fényben, a lángban
Járja a táncot a nagy utakon
S be-bekacag az ablakomon...

S nem adott eddig semmit a céda,
Itt felejtett a rongy nyoszolyán,
Hiába dalolt róla a lelkem,
Itt felejtett a fekete lány.
S ha majd az arcom szomorú, sápadt
Szoborrá fagy egy alkonyaton,
Halottan fekszem rongy nyoszolyámon:
Ő megjön, - jön a nagy utakon
S bekacag majd az ablakomon.

Emőd Tamás

A mi kis Emőd Tamásunk korban, gondolatokban, arcszínben a legfiatalabb tagja a Holnap társaságának. Kész poéta, sőt nagy poéta is akad a kötetben, a zsenge, bontakozó ifjuság talányát és igézetét azonban csak ez a kemény arcélű gyerek hordja a homlokán és a versein.

Emőd Tamás költészetének hangja most mélyül. A kisfiús, magashangú, akadozó deklamáció most, néhány hónap alatt fejlődik át férfias csengésü, fölényes öntudatú poézissé. Akik nem látják közelről ennek az alakulásnak merész határozott ívét, az erjedés gazdag anyagára rámondhatják, hogy zavaros, hogy problematikus tisztaságú. Mi azonban látjuk, hogy ez a tizenkilenc esztendős legényke most lendűl át az önképzőkörből a nagy költők közé s hívő álmélkodással figyeljük a természet legritkább és legbájosabb játékát: a zsenit kamaszkorban ...

Berek-Böszörményben született 1888-ban, A Hét, az Új Idők és a Budapesti Napló közölték verseit.

RAB PRÉDIKÁTOROK ÉNEKE

Lenn menydörög a vizek orgonája,
Tajtékba fúl a bősz hullámtorok -
De lapátolnak dideregve-fázva
Gályarab hetven prédikátorok.
Pozsony alatt láncát ötszáz cipelte,
Gályarab hetven: mikor ideért
- Ütött az óra - álmos, öreg este
Hetven dacos pap rabruhát cserélt!

Napverte arcuk izma meg se rándul,
Nagyritka szó: "Testvér, egy korty vizet!"
Víg élc ha csattan: "Van viz a Dunán túl" -
Robotra kész a serkenő ideg;
Ostorszíj pattog: "Dologra, pogányok!"
Sok szem felvillan, sáppadt tűzben ég,
De enyhül a vád, elpihen az átok,
Pár agg mordul csak: "Megbocsát az ég..."

Éjfél körül fölrezzen egyik-másik:
"Hallod?... hogy sir a havasok felett...
...Ezüstbillentyüs tárogató játszik..."
Szivük megdobban, könypatak pereg -
Nagy, néma gyöngyök sokbarázdás arcon,
Mint őszi harmat hideg szél után...
Hetven legény vért hullatott a harcon,
Nem búvó könnyüt bús daróczruhán.

Mint vészmadár, inog a rongy vitorla.
Időtlen úton, késő éjfelen,
Piros vércseppel, vándordaru-tollal
Levél iródik a födélzeten:
"Nehéz rabságban mind elpusztul itt lenn,
Haja hófehér már, de a lelke bátor...
Erős vára maradt a hatalmas Isten!
Anno ezerhétszáz. -
                              Hetven prédikátor."

Juhász Gyula 

A pogányoknak és keresztényeknek különös társasága került össze ebben a könyvben. Juhász Gyula a keresztények közé tartozik. Nem az erényei, hanem a hibái teszik ájtatossá, erkölcsössé.

Az itt következő néhány sorban a szépről van szó. A Szép van artisztikusan leírva. Juhásznak főtémája a Szép, még pedig nem az a szépség, amit a természet nyujt, hanem amit más művész produkál. Ezek a megtalált szépségek megihletik őt, így születtek meg ezek a formájukban mindig művészi versek. Most már csak az a kérdés, hogy tényleg líra, poézis ez? Mert ezen a módon temérdek költeményt lehet írni, hiszen annyi szép szobor, jó kép van! Mindegyikhez fűzhet az intelligens ember valami reflexiót. Igy naponta minden nagyobb lelki emóció nélkül megír a szorgalmas ember 2-3 verset. Egy nap Meunier-szobor, Rippl-Rónai kép, másnap Rodin szobor, Piombó kép, és így tovább....

Szegeden született 1883-ban. Művei: Versek, Szeged 1907. Versei megjelentek: Nyugat, A Hét, Új Idők, Vasárnapi Ujság, Magyar Szemle, Budapesti Napló, Népszava. Németül: Ausländisclie Lirik der neueren Zeit. 1907. Horváth Henrik fordításában. - Irodalom: Baburin: A Hét, Dömötör István: Új Idők, Kosztolányi Dezső: Budapesti Napló, Szilágyi Géza: Az Ujság, Babits Mihály: Szeged és Vidéke.

TURRIS EBURNEA

Elefántcsonttorony, Művészet,
Én is boldog rabod vagyok,
Ha kitagad, kiver az élet,
Fehér tetőd felém ragyog,
Elefántcsonttorony, Művészet.

Örök hajlék, be jó tebenned,
Örök szökőkutad csobog,
Lemossuk ott a vért, a szennyet,
Mi álmodók, mi alkotók
Örök hajlék, be jó tebenned.

S be fáj leszállani közétek,
Gondok, napok, élet, halál,
Jó emberek, bús hangyavár,
Hol sár a hó, a szépség vétek,
Jó emberek, bús hangyavár,
Be fáj leszállani közétek!

Miklós Jutka

A grafikust nem lírai érzések ihletik meg. Nem törődik avval, hogy milyen nő Miklós Jutka, milyen az ő költői egyénisége. A világos és sötét foltok négyszögbe foglalt komplekszumára ráfogja, hogy ez Miklós Jutka. Ezek a versek és mi, pedig azt hirdetik, hogy ő nem fehér-fekete, hanem maga az üdeség, az ismeretlen után vágyakozó, piros ifjuság.

Forma és tartalom a kettős kapocs, ami őt a Holnap fiatal iskolájához fűzi. A könnyed, de biztos merész, de perdülő verselés s e zengő strófákban a vágy az Élet virágzó örömei felé...

1886-ban született Berettyó-Ujfaluban. Művei: Versek, Singer és Wolfner 1904. Versei külön megjelentek: Új Idők, A Hét, Magyar Közélet, Népszava, Budapesti Napló, Pesti Hirlap c. lapokban. Első kötetéről Ady Endre írt a Budapesti Naplóban. Második kötete "Élet őfelségéhez" sajtó alatt.

KÖNYÖRGÉS MÁMORHOZ

Az én szemeim mindig józanok.
Mindig nyugodtak, mindig tiszták.
- Én a józanság-szobor vagyok.

Mámor! Csak egyszer könyörülj meg rajtam.
Csudaharmattal egyszer hints be.
Rózsaszirommal hímes bíbor-fátylad
Cikázó lángnyelvekkel ékes fátylad
Csak egyszer borítsd józan szemeimre.

Én nem ismerem a bor mámorát.
Csóktalan, tiszta az én ajkam.
Hideg szemem legyen fátyolos egyszer!
Józan agyam legyen mámoros egyszer!
- Ó Mámor, Mámor, könyörülj meg rajtam.

Teljes tartalom : mek.oszk.hu

 

Miklós Jutka

 

Miklós Jutka.Forrás : nava.hu

Miklós Jutka (Berettyóújfalu, 1884. szeptember 7. – Creteil, Franciaország, 1976. február 18.) magyar költő, fotográfus.

Első verses kötetéről – 1905-ben – Ady Endre írt kritikát, de lelkesen üdvözölte Kaffka Margit és Révész Béla is. Pestről Nagyváradra kerül, barátai közé tartozik többek között Juhász Gyula. A Holnap című antológiában egyetlen költőnőként szerepel; Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás és Juhász Gyula társaságában. 1910 és 1913 között Amerikában, egyik nővérénél tartózkodik. Kitanulja a fényképész mesterséget. Nagyváradra hazatérve az első világháborús években ebből tartotta fenn magát.A Tanácsköztársaság bukása után Berlinbe költözött.

Teljes cikk: hu.wikipedia.org

A nagyváradi Holnap írói körének tagja. Tizenötéves korától kezdve verselt. Költeményeit Vészi József közölte a Budapesti Naplóban. Ady Endre, Kaffka Margit, Révész Béla lelkesen üdvözölték jelentkezését. Bp.-ről Nagyváradra került, ahol barátság fűzte Juhász Gyulához; kapcsolatba került Dutka Ákossal is. A Holnap antológia egyik költője volt. Három évet Amerikában töltött (1910–13), kitanulta a fényképész mesterséget. Hazatérve Nagyváradon műtermet nyitott; az I. világháború éveiben ebből tartotta el magát. A Tanácsköztársaság bukása után Berlinbe ment, filmrendezőnek készült, s egy ideig mint segédrendező dolgozott. Innen Párizsba települt át, s a Montparnasse-on fényképész műtermet nyitott. 

Teljes cikk : mek.oszk.hu

Miklós Jutka Apolló palota-beli fényképészeti műtermének reklámja

A 19. század nyolcvanas-kilencvenes éveiben Várad két legismertebb fényképészműhelyét Décsy Ilka és Smárda Mária vezették; a 20. század első két évtizedében Nagyvárad jelentős fényképészműhelyei közé sorolták Topschall Gizi, Miklós Jutka és Kertész Erzsébet műtermét, ezeket követték a harmincas években a Gyenge Rózsi, Winkler Hajnal és mások műhelyei.

Miklós Jutka (1884–1976), valódi nevén Militzer Júlia, mint ismeretes, a huszadik század első évtizedében Nagyváradon az Ady Endre és A Holnap antológia köré tömörülő fiatal költők és írók csoportjának jellegzetes alakja. Részvétele a Holnap Társaság által kiadott antológiában, a modern magyar líra megteremtéséért kifejtett irodalmi tevékenysége ugyancsak ismeretes. Annál kevésbé közismert egyéniségének másik, gyakorlatias oldala, mely a megélhetését biztosító jövedelmező mesterség – a fényképezés irányába vezette őt. Azt a tényt, hogy Nagyváradon, majd később Párizsban fényképészkedett, az életrajzával foglalkozó eddig megjelent több tanulmányban csak mellékesen említik, anélkül hogy kellő figyelmet szentelnének ennek a fontos életrajzi adaléknak. Ezt a hiányt szeretnénk pótolni a következőkben a nagyváradi időszak bemutatásával.
  Miklós Jutka műterme 1913-tól 1923-ig működött. 1913. november 24-én fényképészeti iparengedélyt kapott. Abban az évben a műterem a Széchenyi téri (ma Traian parki) kioszkban, a mai Ady Endre Emlékmúzeum valamelyik traktusában működött.

Teljes cikk : varadlap.ro

A grafikust nem lírai érzések ihletik meg. Nem törődik avval, hogy milyen nő Miklós Jutka, milyen az ő költői egyénisége. A világos és sötét foltok négyszögbe foglalt komplekszumára ráfogja, hogy ez Miklós Jutka. Ezek a versek és mi, pedig azt hirdetik, hogy ő nem fehér-fekete, hanem maga az üdeség, az ismeretlen után vágyakozó, piros ifjuság.

Forma és tartalom a kettős kapocs, ami őt a Holnap fiatal iskolájához fűzi. A könnyed, de biztos merész, de perdülő verselés s e zengő strófákban a vágy az Élet virágzó örömei felé.

Teljes cikk : varadlap.ro 

Játszottatok valamikor kaleidoszkóppal? Egy hosszú csővel, amelynek a végén kigömbölyödő részében ezernyi sokszínű és sokformájú, apró üvegszilánkot halmoztak fel. A legkisebb mozdulat – s a színes üvegtörmelék mindenféle fantasztikus ábrát mutat. Minden pillanatban más a kép, de mindig futó, elillanó, lerögzíthetetlen.

Szeretnék, úgy szeretnék visszaemlékezni mindarra a sok-sok vidám és szomorú eseményre, amelyet nyolcvan esztendő átéltetett velem. De az életem felszínre sodródó emlékei között úgy érzem magam, mint a gyermek a kaleidoszkóppal a kezében. Minden kép egy villanás - futó, elillanó, lerögzíthetetlen.

Teljes önéletrajz : /kalaka11junius.homestead.com 

 

Könyvei : moly.hu 

Fotók 

 

Forrás : blog.xfree.hu/

  

Forrás : postcards.hungaricana.hu

 A tanítványa, Arany Rozália által
készített Miklós Jutka-portré a költő
dedikációjával 1923-ból, Franciaországba
való költözése előtt. Szilágyi Aladár tulajdona 

 

Miklós Jutka, a nagyváradi fényképész

 

A fényképészet azon kevés tevékenységi ágak egyike volt, amelyben a nőket a kezdetektől előítéletek nélkül elfogadták. Ennek ellenére a fényképezés korai időszakában, a technikai kivitelezés bonyolultsága következtében, a nő fotográfusok száma eléggé korlátozott volt. Számuk a 20. század kezdetétől fokozatosan növekedett. Sok nő számára a fényképezés nem csupán mesterséget, hanem önkifejezési formát is jelentett.

Nagyvárad, a modern szellemiségéről ismert város, ebből a szempontból sem volt kivétel. A 19. század nyolcvanas-kilencvenes éveiben Várad két legismertebb fényképészműhelyét Décsy Ilka és Smárda Mária vezették; a 20. század első két évtizedében Nagyvárad jelentős fényképészműhelyei közé sorolták Topschall Gizi, Miklós Jutka és Kertész Erzsébet műtermét, ezeket követték a harmincas években a Gyenge Rózsi, Winkler Hajnal és mások műhelyei.

A következőkben, a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján, Miklós Jutka fényképész munkásságát kívánjuk bemutatni.

Miklós Jutka (1884–1976), valódi nevén Militzer Júlia, mint ismeretes, a huszadik század első évtizedében Nagyváradon az Ady Endre és A Holnap antológia köré tömörülő fiatal költők és írók csoportjának jellegzetes alakja. Részvétele a Holnap Társaság által kiadott antológiában, a modern magyar líra megteremtéséért kifejtett irodalmi tevékenysége ugyancsak ismeretes. Annál kevésbé közismert egyéniségének másik, gyakorlatias oldala, mely a megélhetését biztosító jövedelmező mesterség – a fényképezés irányába vezette őt. Azt a tényt, hogy Nagyváradon, majd később Párizsban fényképészkedett, az életrajzával foglalkozó eddig megjelent több tanulmányban csak mellékesen említik, anélkül hogy kellő figyelmet szentelnének ennek a fontos életrajzi adaléknak. Ezt a hiányt szeretnénk pótolni a következőkben a nagyváradi időszak bemutatásával - írja Lucia Cornea.

Teljes cikk : varadlap.ro

Holnap anthologia és Nagyvárad dicsérete

 

A nagyváradi Szigligeti Színház.Forrás: huszadikszazad.hu

 

Az osztrák-magyar monarchiában Nagyvárad ontotta a fiatal tehetségeket.Miért? Mert Nagyváradon szerették az irodalmat , a művészetet.Ebbe a kategóriában benne vannak a nagyváradiak és Nagyvárad vezetősége.Nemhiába volt nagy hatással Nagyvárad Ady Endrére , Juhász Gyulára és a többi fiatal tehetségekre.Nagyvárad toleráns volt és volt egy sajátos varázsa.Idézek a cikkből :

"Nagyvárad legújabban bőven termi és neveli a poétákat: a legifjabb irodalom talentumainak egész sora vagy Nagyváradról való, vagy Nagyváradon, mint állomáson át jutott az irodalom központjába. Ennek a jele ez a most megjelent könyv is, a mely Holnap czímmel hét poéta újabb dolgait gyüjtötte össze. A czím nyilván azt jelenti, hogy ezek a heten ma még fiatalok, küzdenek az elismerhetésért, de még a holnaptól, az útban levő fiatal nemzedéktől várják, hogy idejüket beteljesítse."

Kikről ír a cikk ? Ady Endre, Dutka Ákos,Juhász Gyula,Balázs Béla,Emőd Tamás,Miklós Jutka.Csak néhány név a Holnaposok közül. A kritikus Antal Sándor volt.Olvassa el mit írtak ezekről a fiatal tehetségekről a huszadikszazad.hu-n '

 

Holnaposok szoborcsoport Nagyváradon.Forrás : cultura.hu