Egy százéves velencei sír titka

„Hogy ködből vagy és sohse valál,
Sohse fájt így szegény apádnak…”
(Ady)

Szokatlanul kellemes és enyhe októberi szél fújdogálta a lehullt, megsárgult leveleket a velencei zsidó temetőben, amikor Tarr István református lelkipásztor kíséretében felkerestem Léda édesanyjának a sírját, ahová a közhiedelem szerint Ady halva született kislányát is eltemették. Az egykoron szebb napokat megélt temetőt mára már visszafoglalta magának a természet. A széles fősétányt és néhány mellékutat kivéve járhatatlanná vált az elvadult növényzettől, a sírokat sűrűn benőtte a bozót. Néhány sírkő már feladta a harcot az idővel, van, amelyik már ledőlt, de a legtöbb, váradi viszonylatban történelmi neveket viselő obeliszk tovább őrzi egy letűnt világ emlékeit.
Mai ismereteink szerint a török fennhatóság utáni legrégibb zsidó temető a külvárosi Hattyú utcában volt. Első írásos emléke 1766-ból való. A város terjeszkedése miatt csak 1800-ig használhatták. 1801-ben a zsidó közösség Velencén szerzett helyette egy 60 négyzetméternyi területet, amelyet 1870-ben kibővítettek. Nagyvárad zsidó lakosságának egy része azt követően is ide temetkezett, hogy megnyitották a Rulikowski temetőbeli ortodox, illetve neológ zsidó temetőt. Így a velencei temetőben találhatók Diósyné Brüll Adél – a Léda-zsoltárok ihletője – szüleinek és nagyszüleinek sírjai is.
Jó hatvan éve Fehér Dezsőné erre így emlékezett: „A Brüll család legelöl, főútra néző, legrangosabb helyen fekvő, vaskerítéssel övezett családi sírboltja előtt álltunk meg. A sírfelirat szerint itt fekszik Adél nagyapja, a vagyonszerző Brüll Lipót; itt Adél nagyanyja, a »gazdag asszony«: Brüll Lipótné Mihelfy Regina, aki 1901. április 7-én halt meg. [...] Itt fekszik még Adél apja, Brüll Sámuel, ki ötvenhat évet élt, végül anyja [Brüll Cecília], ki 1907. július 3-án, ötvennegyedik évében halt meg.”
Teljes cikk : epa.oszk.hu 

A volt velencei temető egy része a vasút és jelenlegi Cipariu utca környékén volt