Tisztelt Olvasó '
Nagyvárad színészetéről és a Szigligeti Színházról olvashat az oldalon , a teljesség igénye nélkül.Ha több információt szeretne olvasni,kattintson a Tovább vagy a Forrás szóra ' A tartalom rendszeresen frissül és változik ha új információt találok.Remélem rendszeresen olvasója lesz az oldalnak és hasznos információt talál a nagyváradi színészetről és a Szigligeti Színházról.Jó szórakozást és hasznos böngészést '
Nagyvárad színészete
A protestáns iskolai színjátszásról 1656-tól, a jezsuitákról 1716–1772
között, a premontrei rendéről 1776–1780 között találunk adatokat.
1764-től 1769-ig viszont magas szintű operajátszás honosodott meg Patachich Ádám püspöki udvartartásában, ahol a zenei vezetés akkoriban Karl Ditters von Dittersdorf kezében volt. Így pl. szcenikus oratórium keretében mutatták be Metastasio Isacco c. operáját. 1790-ben már mint egy lehetséges bázist emlegetik Nagyváradot, amelyet 1796-ban Fekete
Ferenc társ.-a keresett fel. Ettől kezdve jó ideig a Fekete Sas fogadó
nagytermét használták, amely ugyan 1806-ban és 1837-ben is leégett, de
amelyet mindig felújítottak. 1798–99-ben a kolozsvári társ.
vendégeskedett a városban, ezúttal német és m. nyelven is játszottak.
1799. okt. 17-től 1800. márc. 31-ig Kelemen László újjászervezett egy.-e tartott előadásokat. A szegediek 1808-ban, a kolozsváriak 1810-ben bukkantak fel ismét. 1813-ban Éder György jött Debrecenből hathetes évadra a városba. 1814-ben dr. Sándorffy
József vállalta Debrecen és Nagyvárad színházi ellátását, amelynek
színvonalát azzal is emelte, hogy 1819-ben a színjátszás céljaira
megvette az ún. Rhédey-házat. Ő 1824-ben kilépett a bérletből, s ettől
kezdve évtizedeken át különböző társ.-ok érkeztek: köztük Balla Károly öt évadban, Kilényi Dávid négy évadban tartott előadásokat. 1848-ban helyi szerző, Fodor Pál alkalmi darabját, az Egy magyar önkéntest mutatták be. 1850-ben, a szabadságharc után ismét Kilényi Dávid toborzott új társ.-ot tagjai közt Feleky Miklóssal, Rónai Gyulával, Láng Boldizsárral, a Kubay-házaspárral.
1857-ben a város már terveket készíttetett egy színház építésére, de ez
az első kísérlet nem járt sikerrel. Ehelyett a Rhédey-ház kertjében Hetényi József és Molnár
György nyári színkört emeltetett, amely azután 43 évig volt
használatban; közben 1877-ben befedték és gázvilágítást vezettek be. Szabó
József a debreceni társ.-tal tíz éven át járt át Nagyváradra, évenként
már 120 előadást tartottak. 1876-ban azonban felbomlott a debreceni
„szövetség”, s ettől kezdve húsz évig Araddal kapcsolódott össze a
város. Ekkoriban Latabár Endre, E. Kovács Gyula járt vendégszerepelni; a század vége felé pedig Szentgyörgyi István, Újházi Ede. Jászai
Mari 1897-ben a Rhédey-kertben játszotta el híres Elektráját. 1900.
okt. 15-én végre megnyílt a Fellner és Helmer cég tervei szerint épült
Szigligeti Színház, amelyben Somogyi Károly társ.-a lépett fel először. A főrend. ekkor Pintér Imre volt. A Holnap köre – Ady Endre, Bíró Lajos, Juhász Gyula – rendszeresen írt kritikákat a helyi sajtóban. 1909-ben itt mutatták be Juhász Gyula operettjét, az Atalantát. Mo.-on itt láthatta először a közönség Strindberg Az apa és Ibsen: A vadkacsa c. drámáját. 1910-ben Lehár Ferenc személyesen vezényelte a Luxemburg grófját. 1907-től évtizedeken át Erdélyi
Miklós volt a színház ig.-ja (1907–1921, 1926–28, 1930–31). A harmincas
években sűrűbben változtak a színig.-k. A II. világháború éveiben,
1941–1944 között Putnik Bálint vezette a színházat. 1944. dec.-ben Szabó
Ernőt hívták meg a vezetői posztra. A felsőbb irányítást 1945 telén az
ún. Munkás Athenaeum, 1946 őszétől a Magyar Népi Szövetség képviselte.
1948-ban állami státust kapott a színház, ig.-ja 1967-ig Gróf László lett. A rákövetkező években Szabó József rendezései fémjelezték az együttes munkáját; 1977–1982 között pedig Bölöni
György segített a színház profiljának kialakításában. Ekkor már mint a
nagyváradi Állami Színház „magyar tagozata” működött a társ., ig.-ja
Mircea Bradu volt, rend.-i pedig Szabó József és Farkas István. 1982-ben a művészi vezetést Kiss-Törék Ildikó vette át. A rendezőkhöz Szombati Gille Ottó csatlakozott. 1990. jan.-ban a társ. Hajdú Gézát választotta ig.-nak, aki mellé Miske László lépett a műv.-i vezető helyére. A rend.-i munkakört ekkor Varga
Vilmos látta el. – Ir. Nagy S.: A váradi színészet története, 1799–1884
(Nagyvárad, 1884); Indig O.: Nagyváradi színikritikák a Holnap
évtizedében (Bukarest, 1975); Kántor L.: Romániai magyar színház,
1944–1984 (1987); Indig O.: A nagyváradi színészet másfél évszázada,
1798–1944 (Bukarest, 1991).
Forrás : mek.oszk.hu
Nagyvárad szinészete - írta Naményi Lajos
A váradi magyar szinészetet is, mint minden
nagyobb vidéki városban, hol főiskoláink voltak, megelőzték az iskolai
szinielőadások. Sőt van adat arról is, hogy már a jezsuiták által
rendezett iskolai előadások előtt is játszottak rögtönzött szinpadon, a
XVII. században fennállott váradi reformátusi iskola tanulói. (Előadták Pápai Borsáti Ferencz Metamorphosis
czímü dramatizált versét, melylyel Rákóczy Zsigmond emlékének
áldoztak)- De a református iskolában a szinielőadások igen ritkák
voltak, mert a kibocsátott kánon szerint, a "közreműködök gyakran
álarczot vesznek magukra, aljasan viselkednek, sőt még a kéjvágy
fáklyáját is meggyujtják."
A jezsuiták azonban, csakhamar letelepedésük
után, meghonosították az iskolai szinielőadásokat és így Váradon is a
gimnázium lett a magyar szinészet melegágya. Első drámaíróink: a
tanítópapok, első szinészeink: a főiskolából kikerült ifjak.
A jezsuiták évente legalább kétszer rendeztek ily
szinielődásokat, melyekben rendesen résztvett az egész tanulóifjúság,
de a főbb szerepeket a rhetorika- és a pozeis-osztály kiválóbb tanulói
játszották. Az előadások iránt a közönség körében igen érdeklődtek és
úgy a megye, mint a püspökség jutalmak kitüzésével sarkalta az ifjakat.
A színdarabok legnagyobb része történelmi volt,
mert az ismert negyven darab közül huszonhatnak történeti alak a hőse,
míg hat a bibliából merítette tárgyát, nyolcz pedig erkölcsös
tendencziával bírt.. A magyar történelemből Szent-Lászlót, a váradi
püspökség alapítóját, a pusztában vándorló Salamon királyt, Érsekujvár
védőjét: Forgách Ádámot, Gritti Lajost, Szapolyai János nádorát mutatták
be egy-egy érdekes előadás keretében.
A drámák szerzői közöl csak néhányat ismerünk, a
drámák közül pedig egészben egy sem maradt az utókorra és a tartalomra
is csak a czímből következtethetünk.
Szinielőadások Patachich püspök alatt.
1759-ban, mikor Patachich Ádám lett
nagyváradi püspök, már nemcsak a főiskolában tartottak előadásokat,
hanem a püspöki palotában is. Mert a főpap szerette a klasszikus zenét
és mindent elkövetett, hogy ezt püspöki székhelyén megkedveltesse.
Meghívta Haydn József öcscsét, Haydn Mihályt, de a bécsi
légkörhöz szokott karmestert a városi élet egyhangúsága csakhamar
távozásra késztette. A minden szépért rajongó főpap csakhamar betöltötte
helyét, mert sikerült megnyernie Ditters Károly, udvari zenekar vezetőt, a ki elfogadta a püspöki udvarban rendszeresített karmesteri állást (1764).
Teljes cikk : egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.rol
Nagyváradi színházi lapok
Az 1886-os Thália, az 1898-as Emléklap után 1901. okt. 10-től napilapként jelent meg a Nagyváradi Magyar Színpad Karácsonyi Aladár szerkesztésében, Somogyi Károly színig. kiadásában. 1900–1901-ben és 1905–1906-ban, majd 1911-től 1928-ig Színházi Újság c. jelent meg. Az igényesebb századeleji kiadványok közé tartozik a Huzella Ödön és Kálmán Andor szerkesztésében 1915–16-ban vasárnaponként megjelenő Színház és Művészet. A Színházi Újsághoz a húszas évek közepe táján a Színházi Élet című színházi és szépirodalmi képes hetilap is társult, amelyet Kriván Ödön – Sarkady Gusztáv társ.-ának színésze és titkára – szerkesztett.
Forrás : mek.oszk.hu
Szigligeti Színház
A nagyváradi Szigligeti Színház története olvasható a színház honlapján :
A kőszínház megépítésének kérdése Nagyváradon nem a 19. század utolsó évtizedében
merült fel először, hanem már jóval korábban is. Első ízben az 1820-as évek második felében buzdult neki a város a színházépítésnek, majd épp 30 év múltán, az 1850-es évek végén. Mindkét alkalommal eljutottak a helyín kiválasztásáig, a tervek elkészítéséig, de mindkét próbálkozás (első sorban anyagi okokra visszavezethetően) meghiúsult. Végül is a század utolsó évtizedére értek be azok a feltételek, amelyek lehetővé tették ennek a színháznak a megéptését.
Az épületnek egyértelműen görög ,,arca” van: a hat monumentális jón oszlop valamint a rajtuk nyugvó timpanon önmagáért beszél, és ez utóbbiaknak allegorikus figurái is az épület homlokzatának klasszikus jellegét hivatottak hangsúlyozni. Eklektikus homlokzata elsősorban neoreneszánsz elemeket sorakoztat fel, azonban a főhomlokzat a leghangsúlyosabb a klasszicista építészetre emlékeztető portikusszal, háromszögű oromzattal. Eredetileg Szigligeti Színház volt olvasható rajta, ezt a feliratot az évek során a politikai hovatartozásnak megfelelően cserélgették. A timpanon domborműveit egy Peller Ferenc nevezetű helybéli szobrászművész alkotta meg. Alig 25 évvel az átadás után a szobrok anyaga már peregni kezdett, majd egész darabok is lehullottak. Ekkor döntött úgy a város, hogy kibontatja a szoborcsoportot. Ez a magyarázata annak, hogy a timpanon háromszöge közel 80 éven át üresen nézte a változatlanságban is változó Bémer teret, mígnem most három éve egy nagyváradi szobrászművész, Deák Árpád újra be nem népesítette azt.
Az épületet 1900. október elsejére fejezték be, az ünnepélyes megnyitót október 15-én tartották. Amikor az építkezések megkezdése után (szinte napra pontosan) 15 hónappal a színházat átadták rendeltetésének, a felemelő ünnepségre a színház földszinti előcsarnokában került sor. Az átadási aktus tulajdonképpen a korban szokásos zárkő elhelyezésében testesült meg. Egy henger alakú fémszelencébe tették a megelőző díszközgyűlés jegyzőkönyvét ,,a színház szellemi és anyagi megteremtőinek névsorát”, az új intézmény alapító okiratát és ezt – ünnepi beszédek és ceremóniális kalapácsütések kíséretében – elhelyezték az előcsarnokban egy erre a célra kiképzett üregben.
A fémszelence a színház közelmúltban lezajlott tatarozási munkálatainak során 2010 augusztusában előkerült, és hiánytalanul benne voltak mindazok az okmányok is, amelyeket az átadók 110 évvel korábban ott elhelyeztek.
Forrás : szigligeti.ro
A színészet Nagyváradon régi hagyományokra tekint vissza. A legrégebbi
adatok szerint volt iskolai színjátszás, latin opera, német nyelvű
színészet. De az első magyar nyelvű színházi előadást a kolozsvári
társulat tartotta 1798 augusztus 26-án Nagyváradon, a Fekete Sas
nagytermében Hunnius A süketnéma című előadásával. Ez a dátum jelzi a
váradi hivatásos színjátszás kezdetét.
Már a XIX. század elején sikerült hosszú időre állandósítani a váradi
színészetet. S bár később újra echós szekérre kényszerülnek a színészek,
már megindul az első színházépítő mozgalom. A szabadságharc után
megritkulnak az előadások, de a váradi színészetet nem lehetett
eltiporni és felépült a színkör.
A XIX. század második felében számos ismert színész játszott a városban,
Blaha Lujza, E. Kovács Gyula, Szentgyörgyi István, Újházi Ede. Jászai
Mari 1897-ben a Rhédey-kertben játszotta el az Elektrát, és ez a
szabadtéri előadás az egész magyar színjátszás történetének kiemelkedő
mozzanata.
1900 október 15-én, több évtizedes huzavona után megnyílt a Szigliget
Színház. Az épület 1899-1900 között készült el a bécsi Fellner-Helmer
cég tervei alapján, Rimanóczy Kálmán nagyváradi építész kivitelezésében.
Thália váradi otthonában a háborús évek vagy a gazdasági válságok sem
tudtak oly pusztítást végezni, hogy a színjátszás ne élte volna túl
azokat. Várad az operett fellegvára is volt, de emellett mindig
színpadra kerültek a magyar és az egyetemes drámairodalom nagy
szerzőinek méltán híres darabjai.
Az államosítást követő években is erős társulat működött Nagyváradon,
melynek hatása mind a mai napig érződik és az akkori színészek közül még
sokan itt vannak közöttünk.
Forrás : szigligeti.ro régi,nem elérhető honlapja
Évadok
| Vannak hiányos évadok.Kattintson a listán szereplő évadra ' | Archívum >> | ||
Nagyváradon az első hivatásos színházi előadásra
1789. augusztus 23-án kerül sor, noha a színjátszásra vonatkozó első
adatok a 17. század közepére nyúlnak vissza: Pápai Borsáti Ferenc, a
török fenyegetés elől Debrecenbe menekített váradi református kollégium
preceptora 1656-ban adatta elő tanítványaival Metamorphosis... Sigismondi Rákóczi című poémáját, a Váradra az 1700-as évek elején visszatért jezsuiták kéziratos naplójában (Jesuitae Varadiensis)
pedig már az iskolai színjátszás folyamatosságáról vannak adatok, az
első az 1729/30-as tanévből. Patachich Ádám püspöksége idejéből és az
azt követő évekből már 36 előadott darab címét ismerjük (1743-72),
köztük a Szent László király, a váradi püspökség alapítója címűt (1743). Patachich udvarában színdarabokat is, de főleg operákat mutattak be, így Dittersdorf Amore in Musica
című operáját. 1784-től fogva vándor német színtársulatok fordulnak meg
a városban, míg végül Kótsi Patkó János kolozsvári társulatának
előadásában, a Sas-palota szálájában színre kerül Hunnius A süketnéma vagy A passionátus pipás
c. vígjátéka. Ez az első, hivatásos színészegyüttes által Váradon
színpadra állított magyar előadás, s dátuma a váradi magyar színészet
születésnapja. A darab fordítója Hatvani István, Bihar megye literátor
táblabírája, az előadás (és azt követőleg a Váradon meghonosodó magyar
színészet) támogatója gr. Rhédey Lajos főispáni helytartó.
A 19. század folyamán Várad különböző más városokban
honos társulatok (főképp nyári) vendégelőadás-sorozatainak színhelye.
Ezek a társulatok helyi erőkkel összefogva időről időre vegyes "színi
szövetkezések"-et hoznak létre, így biztosítva a színjátszás
folyamatosságát. A "Sándorffy-korszak" (1814-24), Sándorffy József orvos
"művészeti vezetői" és hatékony adminisztrátori fáradozásának évtizede
után az 1833-48-as időszakban vendégjárások állandósulnak, majd a
Debrecen-Nagyvárad közötti színi szövetkezés (1867-76) s a következő
évtizedekben különböző kolozsvári, debreceni, szegedi, aradi társulatok
jelenléte biztosít rövidebb időkig tartó folytonosságot, egészen a mai
színház felépüléséig.
A váradi színjátszásnak ez a rendszere – bár a
folytonosság hiánya s az egymást váltó társulatok anyagi szempontokat is
követő műsorpolitikája a könnyű műfajoknak kedvezett – más szempontból
előnnyel is járt. Az évtizedek folyamán a magyar színészet egész sor
kiválósága fordult meg a vendégszerető váradi közönség előtt: Kótsi
Patkó János, Jancsó Pál, Kántorné Engelhardt Anna, Megyeri Károly, Pergő
Celesztin, Szerdahelyi József, Déryné, Laborfalvi Róza, Egressy Gábor,
Odry Lehel, Lendvay Márton, Hivatal Anikó, Feleki Miklós, Megyaszai
Ilka, Szerdahelyi Kálmán, Prielle Kornélia, Foltényi Vilmos, E. Kovács
Gyula, Szentgyörgyi István, Latabár Kálmán, Vízvári Gyula, Blaha Lujza,
Ivánfi Jenő, Hubay Aranka, Ditrói Mór, Somló Sándor, Hunyadi Margit,
Újházi Ede, Márkus Emília, Hegedűs Gyula, Jászai Mari, Janovics Jenő és
mások.
Az előadások száma – ismét csak anyagi
kényszerűségből – igen nagy volt: az 1867-76 közötti tíz évben például,
amikor Szabó József debrecen-váradi társulata játszott, 1189 előadást
tartottak, ebből 324 bemutató volt és 534 felújítás. A bemutatók műfaji
megoszlása: 193 vígjáték, 98 dráma, 20 operett, 26 opera, 21
szomorújáték, 16 népszínmű.
1900. október 15-én, több mint négy évtizedig tartó
vajúdás, majd előkészület után sor kerül a mai színházépület
felavatására. A váradi színház ekkor veszi fel a város nagy szülötte,
Szigligeti Ede nevét, s Somogyi Károly társulata az, amely az állandó
színi évadok sorát elindítja. Ez már a szellemiekben megújuló Várad
időszaka: az Adyé, aki ott-tartózkodása idején rendszeresen nyomon
követte a színház munkáját, s a Holnapé, amelynek szelleme a műsorrendet
is befolyásolta. Somogyi halála (1908) után Erdélyi Miklós veszi át a
társulat vezetését, s viszi tovább a háború alatt, majd az 1918-as
hatalomváltozást követő első években, 1921-ig. Az állandó színház
pozitív hatása az adatokban is kimutatható: 1900 és 1914 között az
előadások száma 2500-2600 között van, ami 503 darab (334 bemutató és 169
felújítás) műsoron tartását jelenti. Ebből 177 dráma, 149 vígjáték, 108
operett, 37 népszínmű, 26 opera és 6 mesejáték.
A váradi magyar színészet sorsát a két világháború
közötti évtizedekben a cenzúra előidézte repertoárgondok, a magyar
társulatokat külön sújtó megkülönböztetett adók s az első években a
városba érkező román társulatok hatalmi szóval is érvényesített
teremigényei befolyásolták, s nem utolsósorban a színházat fenntartó
közönség (a középosztály) anyagi helyzetében bekövetkezett
elbizonytalanodás is. Az előadandó darabok engedélyezése körüli
huzavonák miatt sokszor megkopott, egysíkúvá vált a repertoár; a
színháznak, ha magyarországi vendégszínészeket akart felléptetni, az
érvényben lévő 16%-os jegyilleték kétszeresét, 32%-ot kellett fizetnie; a
hatóságok rendelete értelmében pedig, amennyiben egy román társulat a
városban fel kívánt lépni, a magyar társulatnak arra az időre át kellett
költöznie a Katolikus Kör színjátszásra ugyan alkalmas, de kisebb
helyiségébe. E többszörös nehézségek alakították ki a váradi
színjátszásnak azt a művészi arcát, amely hosszú időn át meghatározó
volt: a közönségsikert biztosító könnyed műfajok és színdarabtípusok
túlsúlyát a művészileg igényes, komoly darabokkal és produkciókkal
szemben. Sőt a fennmaradás érdekében a színház az igen gyakori
darabváltásra is rákényszerült, ami nemegyszer elsietett, művészi
teljesítmény szempontjából kiérleletlen előadásokhoz vezetett.
Erre az időszakra vonatkozólag is idézhető néhány
jellemző adat: 1926-ban a Gróf László vezette társulat napi kiadása 38
000 lej, míg a telt házzal elérhető maximális bevételi lehetőség szintén
38 000 lej volt. Ez "... magyarázatul szolgál arra is, miért kellett
3-4 naponként új bemutatót kihozniok az együtteseknek, s miért nem
maradt idő az előadások kellő kimunkálására" (Kötő József).
A nehéz helyzetbe jutott színészeten a magyar
társadalom országosan Színpártoló Egyesületek létrehozásával
próbálkozott. A megoldást keresve kerül sor Erdély színházi kerületekre
osztására is; az érdekelt magyar színigazgatók közös megegyezésével 1927
szeptemberében hozott döntés azonban azt mutatja, hogy "...míg 1920-ig
még négy város önállóan eltartott egy-egy színházat, addig az évtized
végére már csak ez a területi beosztás ígér némi megoldást" (Kötő
József); ennek értelmében Temesvár, Szatmárnémeti és Máramarossziget is a
váradi színigazgató területi hatáskörébe tartozik.
Várad egyébként a színészutánpótlás képzésének egyik
központja is ebben az időben: itt működik Hetényi Elemér
magánszíniiskolája.
A váradi magyar színtársulat élén 1921-24 között
Parlagi Lajos, 1924-26-ban Gróf László, 1926-28 között Erdélyi Miklós
áll, majd két évre a kolozsvári magyar színház igazgatója, Janovics Jenő
bérli ki társulata számára a váradi színházat (1928-30), ami –
különösen a prózai műfajokban – a műsorrend színvonalának emelkedését
hozza magával. Egy újabb Erdélyi-intermezzó (1930-31) után az évtized
végéig Janovics Kolozsvárról áthozott előadásai uralják a váradi magyar
színjátszást, noha közben van olyan időszak (1931-33), amikor egy időben
három társulat előadásai között válogathat Várad színházkedvelő
közönsége: Parlagi Lajos és társulata a Bazár-kerti Heymann-színkörben
tartja előadásait, s harmadiknak ott van mellette a Hevesi Miklós
igazgatta Nagyváradi Modern Színház. Ebben az időben írja a Nagyvárad
színikritikusa: "Színházunk van már, három is... Ha nem lenne szomorúan
jellemző ez a késhegyig menő harc a színház körül, még humorizálni is
lehetne [...] A teljes lerongyolódásunkban így lettünk világváros, három
színházunk is van, csak éppen megszakad az ember szíve, ha a színészek
vergődését látja" (1932. dec. 15.).
1933-40 között a Kemény János vezette kolozsvári
Thalia Színház együttesei játszanak Váradon is. Ezzel Várad is belekerül
annak a tartalmi és művészi megújulásnak az áramkörébe, amely az
erdélyi magyar színjátszásban a Thaliához és spiritus rectorához, Kádár
Imréhez fűződik. Váradon is bemutatásra kerül Bánffy Miklós Martinovicsa (1935), az Énekes madár (1936) és Kós Károly drámája, a Budai Nagy Antal (1937). Sikeres operett-előadások (Egy csók és más semmi, Ártatlan a feleségem, Áprilisi vőlegény stb.) mellett ezekben az években sikerre viszik (újra, sokadszor) a Rómeó és Júliát, a Vihart, a Hamletet, Shaw Szent Johannáját és az Éjjeli menedékhelyet, amelyről a Nagyvárad ezt írja: "A világirodalmi ciklusban bemutatott Éjjeli menedékhely
olyan közönséget vonzott, mintha egy nagy márkájú modern író világsiker
felé induló darabjának premierje lett volna" (1936. nov. 25.).
1940 őszétől Putnik Bálint kap játékengedélyt, s ő
vezeti a színházat "filléres néző-gondok" és a közönség egy részét a
"zsidótörvényekkel" a színházból is eltávolító hatalmi beavatkozások
között egészen 1944 őszéig.
Az 1944 decemberében előadásait újrakezdő nagyváradi
magyar színház első vezetője Szabó Ernő; ő 1948-ig áll a színház élén,
amely már 1945 telétől a Munkás Athenaeum, 1946 őszétől a Magyar Népi
Szövetség irányítása alatt működik, 1948-tól pedig állami színházi
státust kap. Ettől kezdve 1967-ig művészeti vezetője Gróf László.
Arculatának meghatározó színészei az első években ide szerződő Gózon
Gyula, Neményi Lili, Ihász Aladár, Delly Ferenc, majd a színészi
pályáját itt kezdő Gábor József, Halasi Gyula. 1955-ig Állami Magyar
Színház, ettől kezdve Állami Színház a neve; Szigligeti Ede nevét a
magyar társulat 1990 után veszi fel.
A váradi színház műsorrendjében 1948-ig nem történik
lényeges változás: már a csonka 1944/45-ös évadban 23 bemutatót
tartanak, az 1945/46-os évadban 32-t, míg 1946-48 között évadonként
50-53-at. A műsoron Huszka Jenő, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Molnár
Ferenc, Szomory Dezső mellett szerepel Shakespeare (Szentivánéji álom), O'Neil (Mindörökké), Thornton Wilder (A mi kis városunk), Machiavelli (Mandragóra), Madách (Az ember tragédiája), Steinbeck (Egerek és emberek), Móricz-Szigligeti (A csikós).
Az 1948-54 közötti évadokat Váradon is a proletkultos művelődéspolitika
kötelező darabjai uralják (szovjet és román darabok mellett erre az
időre esik a Mezítlábas menyasszony, a Vihar a havason és egy eredeti bemutató: Molnár János Kézfogó
c. darabja), majd az "olvadás" itt is érezteti hatását (Katona József,
Bródy Sándor, Ibsen, Schiller, Lev Tolsztoj műveit játsszák), s
ugyanakkor az évente bemutatott darabok száma is megnő (évi 6,5-ről
12,5-re az 1956-61-es évadokban). Igaz, ebben a számban az évenkénti 5-8
versműsor is benne foglaltatik, amelyeken azonban a színház művészei a
magyar és a világlíra klasszikusait is előadták hazai költők verseiből
összeállított tematikus műsorok mellett.
A műsorrendi és rendezői koncepcióváltás a 60-as évek
közepére érik be. Ezekben az évadokban rendezi meg Szabó József,
illetve Szombati Gille Ottó az Úri murit, a Fizikusokat, a Salemi boszorkányokat, az Éjjeli menedékhelyet, Az ember tragédiáját, s ekkor kerül sor Páskándi Géza abszurdoidjának, A bosszúálló kapusnak, illetve Sütő András Anyám könnyű álmot ígér c. könyve színpadi változatának vagy Tamási Áron Ősvigasztalásának bemutatójára. Az eredeti darabok ősbemutatóinak sorát a 70-es évek második felében Bajor Andor Szürke délután, Székely János Irgalmas hazugság és Deák Tamás Forró sziget
c. darabjai követik, majd az egykori váradi repertoárból felelevenített
Emőd Tamás, Nagy Endre, Tabéry Géza s a kortárs magyarországi szerzők
közül Csurka István színpadi műveinek sorozata (velük párhuzamosan
Arthur Miller, Tennessee Williams, Jevgenyij Svarc, Mrozek, Anouilh,
Figueiredo).
Az 1989-es változás utáni első előadás Varga Vilmos versműsora volt 1990. január 12-én (Bátrak voltak, akik mertek); ugyanabban az évadban került színpadra Sikli László Rock Passiója, Göncz Árpád Magyar Médeiája, s Vaclav Haveltől az Audiencia.
Indig Ottó: A nagyváradi színészet másfél évszázada (1789-1944). 1991. – Kántor Lajos-Kötő József: Magyar színház Erdélyben. 1919-1992. 1994. (A kötetben a nagyváradi színház 1944-1992 közötti évadjainak repertoárját Nagy Béla állította össze.) – Nagy Béla: Színház születik. A nagyváradi Szigligeti színház építéstörténete képben és írásban. 1899-1900. Nagyvárad 1998; uő: 50 év az állam tenyerén. A váradi magyar színjátszás képeskönyve. 1948-1998. Uo. 1998.
(T. E.)
Forrás : mek.niif.hu
Állami Színház
A „Iosif Vulcan" román és „Szigligeti Ede"
magyar nyelvű társulatoknak otthont adó Állami Színház a város
emblematikus épületei közé tartozik és meghatározó eleme a Sebes-Körös
szomszédságában kialakult, szabálytalan kontúrú, festői Bémer
(Ferdinand) térnek. Ez a tér éppen a Színház felépítése táján, a 20.
század legelején nyerte el végső képét, miután az új térszervezés
érdekében lebontották a korábbi, többnyire földszintes házakat és sorra
épült fel az eklektikus és szecessziós paloták sora. A reprezentatív
kőszínház felépítésének gondolata a 19. század utolsó évtizedében
körvonalazódott véglegesen, egy sor korábbi, az ideiglenesség jegyében
fogant megoldást követően. A Városrendezési és Közlekedési Bizottság
1891-ben határozta el a tervezett új művelődési intézmény épületének a
Bémer térre helyezését, a kiszemelt helyszínen álló házak kisajátítása
pedig 1891. július 10-én kezdődött el. Időközben felmerült egy újabb
helyszín ötlete is, mégpedig a Nagypiactér, sőt pályázatot is hírdettek
erre az alternatív javaslatra, azonban a pályaművek egyike sem nyerte el
a kijelölt bírálóbizottság tetszését. Ezen előzmények után a Városi
Tanács a színházépítésben nagy múltra tekintő bécsi Fellner és Helmer
céget bízta meg mind a tervezéssel, mind a kivitelezéssel. A város több
tekintélyes építészének közös javaslatára ismét visszatért az eredeti
helyszínhez, tekintve annak városrendezési szempontból előnyösebb
helyzetét. Miután úgy tűnt, hogy az anyagi természetű akadályok
megakaszthatják a bécsi építésziroda nagyívű tervének megvalósulását, Rimanóczy Kálmán építész
felajánlotta, hogy a megálmodott színház mellett a bontásokból származó
építőanyagból egy további épületet is felépít - a mai Bazárt - , hogy
annak jövedelme bérbeadás esetén kiegészíthesse a város bevételeit.
Tovább : lexikon.adatbank.ro
A Színház építése
Az
első pályázatot 1893-ban írták ki, de a beérkezett két pályaművet a
bizottság nem találta megfelelőnek. Erre 1895-ben a városi tanács a nagy
színházter
A színház alapozását 1899 július 21-én kezdték el.
A bokréta-ün
...míg baloldalt a vígjáték allegoriku
1926: itt a Színház Mária királyné nevét viselte, és elõtte is az õ szobra volt
Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook facebook.com
Szigligeti Színház
A Szigligeti Színház a váradi eklektikus építészet egyik gyöngyszeme.
1899-1900-ban Fellner és Helmer műépítészek tervei szerint id. Rimanóczy
Kálmán, Guttman József és Rendes Vilmos nagyváradi építészek építették.
Az ünnepélyes megnyitót 1900. október 15-én tartották, népes és lelkes
közönség jelenlétében. Ebből az alkalomból írta Ady Endre: „S most,
midőn a kitárt ajtók hosszú esték során várják, fogadják be a lelkesülők
seregét: még egyszer adassék dicséret a nemes küzdőknek, akik a fényes
új csarnokot legtöbb büszkeséggel nézhetik. Művük létesült, s ennél
nagyobb jutalmuk nem lehet. Neveikhez lesz kötve örökké a nagyváradi
színművészet története.”
Tovább : transylvaniatop10.com
Ünnepi műsor a nagyváradi kőszínház megnyitásának 50. évfordulója alkalmából
 Az ünnepi esten az üdvözlő beszédek után Horváth Imre prológját hallgathatta meg a közönség. Majd a társulat tíz jelenetben mutatta be az elmúlt ötven esztendő politikai, társadalmi és művészeti életének keresztmetszetét. A Bánk bán, a Tanítónő, a Mézeskalács és más darabok egy-egy jelenetét adták elő. A nagyváradi Filharmónia pedig Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának nyitányát játszotta el. Ezzel a dalművel nyitotta meg kapuit ezelőtt ötven évvel a Szigligeti Színház.
Üdvözlőszó: Pusztai Sándor
Ünnepi beszédet mond: dr.Bányai László, Rodán Jenő
Horváth Imre: Prológ c.versét elszavalja Gábor József
Az üdvözlő műsorszámokat előadták a Kolozsvári Román Nemzeti Színház (Toma Dimitriu, Maria Cupcea), a Kolozsvári Állami Román és Magyar Opera (Dinu Rădulescu, Silvia Soltischi, Sallay Margit), a Kolozsvári Állami Magyar Színház (Senkálszky Endre, Sarlai Imre), a Marosvásárhelyi Állami Székely Színház (Kovács György), a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház (Bokor Ilona, Deésy Jenõ), a Temesvári és Aradi Állami Román Színház művészei A záróbeszédet elmondta: Molnár János igazgató 50 év színháza
Bárdos László: Vers az 50 év előtti színházavatás emlékére
Elmondja: Bárdi Teréz
Erkel Ferenc: Hunyady László – nyitány, előadja a Filharmonikus Zenekar, vezényel: Matolcsy Zoltán
Jelenetek a Bánk bán, A tanítónő, Mézeskalács és az Amerika hangja című előadásokból, összekötőszövegekkel.
Az összekötőszövegeket írták: Bárdos László és Gréda József Elmondják: Ihász Klári, Mogyoróssy Győző, Bartos Ede, Bárdi Teréz, Gábor József, Halasi Gyula, Szögi Arany, Gulácsy Albert, Cseke Sándor, Révi [Monosi] Bea, Dálnoky András, Pribék Klári
Katona József: Bánk bán
Bánk Bán: Gábor József Tiborc: Solti Miklós
Bródy Sándor: A tanítónő
Flóra: Dukász Anna Tanító: Dálnoky András Kántorkisasszony: Révi [Monosi] Bea Öreg Nagy: Ihász Aladár Nagyasszony: Mátrai Rózsi Szolgabíró: Cseke Sándor
Emőd Tamás – Szirmai Albert
Mézeskalács Buhu: Gróf László dr. Királynő: Nyiredi Piroska Mordizom: Bartos Ede Hoppmester: Sugár Jenő Szvatopluk: Kiss István Öreg Jóskáné: Borsos Mária Örzse: Dukász Anna
Borisz Lavrenyov: Amerika hangja
Walter Kidd, amerikai kapitány: Bartos Ede Mac Donald, őrmester: Solti Miklós Herbert Willer, szenátor: Gróf László dr. Houston, ezredes: Tanay Emil Parkins: Balogh László Stevens: Dálnoky András Hell: Sugár Jenő Előadó: Balogh László |
|||
| Szereplők | |||
| Fellépő | Balogh László | ||
| Fellépő | Bartos Ede | ||
| Fellépő | Bárdi Teréz | ||
| Fellépő | Borsos Mária | ||
| Fellépő | Dálnoky András | ||
| Fellépő | Dukász Anna | ||
| Fellépő | Ihász Aladár | ||
| Fellépő | Ihász Klári | ||
| Fellépő | Gábor József | ||
| Fellépő | Gróf László | ||
| Fellépő | Gulácsy Albert | ||
| Fellépő | Halasi Gyula | ||
| Fellépő | Kiss István | ||
| Fellépő | Mátrai Rózsi | ||
| Fellépő | Mogyoróssy Gyõzõ | ||
| Fellépő | Nyiredi Piroska | ||
| Fellépő | Révi Monosi Bea | ||
| Fellépő | Solti Miklós | ||
| Fellépő | Sugár Jenõ | ||
| Fellépő | Szögi Arany | ||
| Fellépő | Tanay Emil | ||
| Fellépő | Pribék Klári | ||
| Rendező | Gróf László | ||
| Díszlettervező | Kudelász Károly | ||
| Ügyelő | Pózner Ilona | ||
| Bemutató: 1950-10-20 | |||
| Forrás : szigligeti.szigligeti.ro | |||
100 éves a Nagyváradi Szigligeti Színház
Az évfoduló alkalmából ünnepi díszelőadást tartottak, valamint a
színház emeleti előcsarnokában kiállítás nyílt az építés
történetéről.
Száz évvel ezelőtt, 1900. október 15-én tartották az ünnepélyes
nyitóelőadást Nagyvárad első kőszínházában. A jeles évforduló
alkalmából 2000. október 15-én, vasárnap este ünnepi díszelőadást
tartottak, melyen bemutatták Tóth-Máthé Miklós Tűz és kereszt című
történelmi drámáját, a centenáriumra kiírt drámapályázat győztes
alkotását.
Tovább : epiteszforum.hu
Egész napos rendezvénnyel ünnepli a nagyváradi
színházépület átadásának 111. évfordulóját a nagyváradi Szigligeti
Színház október 15-én.
Tovább : mult-kor.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése