Ötvös Béla író, hírlapíró, szerkesztő, lapkiadó hagyatéka - Mit jelent számomra?

 

Ötvös Béla író, újságíró, szerkesztő.Forrás : Bihari Napló

"Ötvös Béla író, újságíró tollából jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain forrásértékű tudósítás a Tanácsköztársaság nagyváradi időszakáról, és a város román megszállásáról 1919-ben. A Krónikák könyve az újságíró cikkeiből összeállított válogatás." - írja a Bihari Napló. Mit jelent számomra?Nehéz meghatározni.Az utóbbi években több könyv és cikk jelent meg a XX. század eleji Nagyváradról.1919 április 20-a volt a fordulat,mely meghatározta Nagyvárad fejlődését.Ötvös Béla újságíróról eddig keveset tudtam. A Bihari Naplóban közölt cikksorozat világos képet ad számomra az impériumváltás hátteréről.Hálásak lehetünk Ötvös Bélának,mert mint szemtanú tárgyilagosan leírta az eseményeket.Életéről ezeket olvashatjuk a cikkben : 

 

"Az író, hírlapíró, szerkesztő, lapkiadó 1888 augusztus 2-án született Komádiban – Magyarország, egy sokgyermekes zsidó családban (Oelbaum). Meghalt Nagyváradon 1970 október 21-én.

Édesapja ifjú korában szintén hírlapíró volt Gyulán egy rendkívüli szerepet betöltő hetilapnál. Apja, aki maga hét nyelvet beszélt, s aki egy ideig Szegeden egy arisztokrata család titkára volt, kulturális munkásságát igen hamar egy kis vidéki városka csendjével cserélte fel, és kereskedelmi pályát választott. Azonban itt is fenntartotta összeköttetéseit a budapesti és a nagyváradi hírlapokkal. Ez a magyarázata, hogy Béla fia már a falusi szülőházban lett tisztában az újságírás mineműségével, és már kisdiák korában vésődött lelkébe a nyomtatott betűk iránti meleg vonzalom.Középiskolai tanulmányait Budapesten és Nagyváradon végezte (1906)." 


"1912-ben Békási Jenő laptudósítói vállalatának parlamenti tudósítója. Mint ilyenre figyel fel Fehér Dezső, aki 1912-ben szerződtette a Nagyváradi Naplóhoz. A részleges mozgósítás miatt állását csak fél évvel később foglalta el Nagyváradon, azonban akkor már Marton Manó Új Nagyvárad című lapjánál.Ötvös Béla valósággal pár nap alatt magára terelte a figyelmet, szenzációt keltő riportjai országos visszhangra találtak. 1913 őszén már a Nagyváradi Naplónál van, ahol komoly, körültekintő és alapos írásaival a közönség szeretetébe férkőzik." 

"1916-ban Óbecsén megnősül, és feleségül veszi isaszegi Tóth Mária Borbálát. Vele együtt tér vissza Nagyváradra, akivel 54 évig élt boldog házasságban. Házasságukból egy leányuk, Márta született.

Nagyváradra való visszatérte után a Nagyváradi Napló főszerkesztő-helyettese lett 1920-ig. Később Hétfői Lap címmel lapot indít, melyből a Magyar Hírlap című politikai napilap alakul. Ennek megszűnte (1922) után a kolozsvári Keleti Újság helyi szerkesztője (1923-24), és 1936-tól az Ellenzék munkatársa. Közben új lapokkal is próbálkozik, így Vasárnapi Lapok címmel képes heti társadalmi folyóiratot ad ki (1934-35). A II. világháború alatt a Gestapo meghurcolta. A háború után a kolozsvári Erdély, majd Igazság nagyváradi tudósítója nyugdíjazásáig (1954).

Már a diákéveiben jelentkezett tudosításaival a Nagyvárad című napilapban. Saját kiadásában megjelent Május (1909) című elbeszéléskötetével irodalmi sikert ért el. Az ő tollából jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain forrásértékű tudósítás a Tanácsköztársaság nagyváradi időszakáról és a város román megszállásáról 1919-ben. Ugyanitt jelent meg beszámolója a geszti sírboltnál lefolyt első Tiszta István emlékünnepélyről.

Munkatársa, majd szerkesztője a Bihar megye és Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve c. kötetnek (1934-37)." 

"A Krónikák könyve (Nagyváradi Napló Nyomda Rt 1920) az addigi újságírói pályafutásának legjelentősebb írásait tartalmazza." 

"1940 végén szerkesztette és írta a nagyváradi Franklin Nyomda Magyar Képes Évkönyv 1941 c. kiadványát.

1945 után is aktíval vállalt szerepet a nagyváradi magyarság kulturális életében. Szervezője és műsorvezetője volt a Magyar Népi Szövetség Olaszi kerülete által tartott magyar kulturális programoknak. Ezek közül is kitűnik az 1947 február 9-én tartott Ady kulturdélután.

Ady-emlékei (saját kutatásai és személyes élményei) Emlékezés Ady Endrére, az emberre címmel is csak kéziratban maradt fenn. Ebből egy kis részt, még életében, Kovalovszky Miklós is közölt az Emlékezések Ady Endréről című dokumentum-gyűjteményében (Budapest, 1961-74). Majd 24 évvel halála után, 1994-ben, Márta leánya jóvoltából, Fábián Imre szerkesztésében (Literator kiadó) Megidézett múlt címmel önálló formában is megjelent ez a része." 

"Az alábbiakban közöljük Ötvös Béla által írt beharangozót Krónikák könyve című kötetéhez, amelyből a közeljövőben részleteket közlünk a téma aktualitása miatt.

Ötvös Béla írását unokája Péter Sándor, építőmérnök segítségével teszük közzé.

Krónikák könyve

„A mindennapi élet eseményeinek hívatott krónikása a napi sajtó. Az újság, a hírlap az, amely az életben előforduló kis és nagy dolgokat, derűs vagy szomorú eseményeket, az Élet által írt vígjátékokat, vagy drámákat a jövő számára – úgynevezett gyors hírszolgáltatással – megörökíti. Az újságíró az élet íródeákja, aki tulajdonképpen a közönség szolgálatában áll. A közönségnek dolgozik, a közönségnek ír, és ő a számontartója a közönség körében, az Élet követelményei szerint előforduló eseményeknek. És minthogy az Életben előforduló minden esemény saját körünkből való, mindnyájunkat érdekel. Nincs a világon olyan história, amely valamennyire, kisebb vagy nagyobb mértékben, közelről vagy távolról, keletkezésében, esetleg kihatásaiban, vagy következményeiben ne érintene bennünket. Hiszen, ha a – fájdalom – gyakorta megismétlődő, az Élet törvényei szerint elmaradhatatlan drámai események, vagy a – bizony – ritkább derűs események között egyszer-egyszer egy, koncepciójában nagyobb és nevezetesebb, meg idegeinkre inkább ható história kerül az újságíró tollára, legyen az bármilyen természetű, a közönség körében napokig élénk beszéd tárgyát képezi. Ez onnan van, hogy a mindennapi életben előforduló események iránt az emberi lélek szinte magnetikus fogékonysággal bír. Így van aztán, hogy ami történik az Életben, az mindnyájunk eseménye.

Az újságíró pedig feljegyzi a történt eseményeket, számot ad róluk az ő közönségének. Csakhogy a napisajtó, illetve az újság csak huszonnégy-huszonnégy óráig él. Akkor új nap következik, és minden új napnak megvan a maga újságja. Az előző nap újságja másnapra már régi, használt papírrá lesz. Nagyon ritka hely az, ahol a lapokat gondosan megőrzik évről-évre, ellenben az általános uzus az, hogy mihelyt megérkezett a friss lap, az előző napilapot nem vesszük többé kezünkbe, ha csak direkt megőrzésre félre nem tettük. Így aztán azok az események, amelyeket az újságíró, mint hű krónikás, megörökíteni akar újságja hasábjain, az elmúlásba, pusztulásba vesznek. Szebbnél-szebb históriák, derűs vagy szomorú, vidám vagy drámai epizódokra borul rá ilyenformán a feledés szürke fátyola. Pedig hány olyan história fordul elő az életben, amelynek mint kimagasló és érdekes eseménynek nem szabad huszonnégy óra elmúlta után a múlt ködébe vesznie, amelynek élnie kell a rohanó új idők folyamán is.

Ez a könyv, amelyet „Krónikák könyve” címmel most kiadok, ezt a célt szolgálja. Nagyváradi újságírói működésem eddigi hat esztendeje alatt előfordult és általam megírt nagy eseményeket összegyűjtöttem, és könyvalakban kiadom…

Hat esztendő krónikáit adom át a holnapnak, a jövőnek, hat esztendő históriáiról lebbentem fel könyvemmel a feledés fátyolát, és célom, hogy ha a kedves olvasó kezébe veszi könyvemet, pár órára újból maga előtt láthassa a múltat, emlékezzék azokra a szomorú, vagy vidám eseményekre, amelyeknek emléke az elmúlt idővel együtt egyre jobban elmarad mögöttünk.

Amikor e könyvemet a közönség felé nyújtom, az a meggyőződésem, hogy egy mulaszthatatlan kötelességnek teszek eleget, olyannak, amellyek a közönség megértését is bizonnyal megtalálom. És hiszem, hogy a közönség, amelynek én immár közel tizennégy esztendő óta írom hűségesen a napi krónikákat, és amely edig szeretettel fogadta írásaimat, most is szívesen fogadja új könyvemet, a „Krónikák könyvé”-t.”

Nagyvárad, 1920 január hóban.

Ötvös Béla 

 

A Krónikák könyve (Nagyváradi Napló Nyomda Rt 1920).Forrás : Bihari Napló

Nem olvastam a Krónikák Könyvét.A két cikk,melyek a Bihari Naplóban jelentek meg,felidézik Nagyapám elbeszéléseit a régi Váradról.Nagyapám (1901-1985) szerint Várad a xx. század elején egy "úri város" volt.Ma már nem az.Miért?Ötvös Béla cikkeiben részben megkaptam a választ?

A román csapatok bevonulása Nagyváradra - Ötvös Béla nagyváradi újságíró tudósitása - Második rész

 

Rimler Károly, Nagyvárad polgármestere.Forrás : Bihari Napló

"Ötvös Béla író, újságíró tollából jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain forrásértékű tudósítás a Tanácsköztársaság váradi időszakáról, és a város román megszállásáról 1919-ben. A Krónikák könyve az addigi újságírói pályafutásának legjelentősebb írásait tartalmazza." - olvashatjuk a cikksorozat második részében, mely a Bihari Naplóban jelent meg. Fontos információ : 

"Az alábbiakban részletet közlünk a Krónikák könyve című kötetből. Ötvös Béla írását unokája, Péter Sándor építőmérnök támogatásával közöljük. Folytatás a tegnapi lapszámunkból."  Idézetek a cikkből : 

 

"A Rulikovszki-úti kaszárnyában is izzó volt a hangulat. A Rulikovszki-úton nagy tömeg hullámzott és a kaszárnya körül kíváncsian helyezkedett el. A kaszárnyában lévő vörös katonák meglehetős nyugtalanul viselkedtek és csak nehezen lehetett őket féken tartani.

Mialatt Katz Béla Kun Bélával beszélt telefonon, megjelent a városházán Raics Károly ezredes-dandárparancsnok, Balogh Sándor ezredes, továbbá Cserey Vilmos alezredes és később Dutkay Béla őrnagy, akik Katz Bélát keresték sürgős és halaszthatatlan ügyben. Amikor Katz Béla végezte a telefonbeszélgetést, a rendőrségről átvonult hivatalába, ahol a tanácskozásba bevonták Rimler Károly polgármestert és Jánossy Gyula főkapitányt is.

Ez a nagy fontosságú tanácskozás, amely utolsó volt Katz Béla hivatalában – végleges döntést hozott Nagyvárad sorsára nézve. A tanácskozás főleg német nyelven folyt.

– Übernehmen Sie, Herr Doktor, die Verantwortung – kérdezte Balogh ezredes Katz Bélát – wenn hier eine Schiesserei wird und die ganze Stadt zusammen-geschossen wird? Blos ein Schuss und die Katastrophe unvermeidlich ist.

(Átveszi ön a felelősséget doktor úr, ha itt lövöldözés lesz és e várost összelövik? Csak egy lövés kell és nem lesz elhárítható a katasztrófa.)

– Bitte, bitte, Herr Oberst – válaszolt erre dr. Katz Béla, még mindig az őt jellemző nyugalommal – nicht so scharf. Wir können uns doch annähern.

(- Kérem, kérem ezredes úr, ne oly élesen, hiszen meg tudjuk egymást közelíteni.)" 

"Raics ezredes, hogy a hadügyi népbiztost meggyőzze, körtelefonozott a csapatok parancsnokaihoz. Ezek egybehangzóan azt a felvilágosítást adták, hogy a katonák nem akarnak többé harcolni.

Ezzel aztán végleg el is dőlt a nagyváradi kormányzótanács és az egész Bihar megyei proletárdiktatúra sorsa." 

"Rimler Károly polgármester így válaszolt Katz Béla szavaira:

– A legfontosabbnak tekintem a város nyugalmát és a polgárság közbiztonságát. Köszönöm Önnek azokat az intézkedéseket, amelyek a város érdekében jelentősek voltak és amelyekkel sikerült a város nyugalmát megőriznünk. Én nem politizálok, én csak nézem, hogy ennek a városnak, melyet 37 éve szolgálok, egyetlen polgárát se érje baj és hogy a bevonuló román csapatoknak ne legyen oka arra, hogy megtorlással éljenek." Kiemelés tőlem ' 

"A polgármester nyomban rendkívüli ülésre hívta össze a városi tanács tagjait, akik a polgármester szobájában gyűltek össze. A polgármester közölte a tanács tagjaival, hogy újból a tanács kezében a közigazgatás, mire úgy határoztak, hogy egy proklamációt bocsájtanak ki a város népéhez. Lukács Ödön főjegyző meg is fogalmazta azt. A városi tanács ülésén, amely zárt volt, később részt vettek Raics ezredes és Cserey alezredes is."

"Már délelőtt nagyon érezhető volt, hogy a Rulikovszki-úti kaszárnyában bennszorult vörös katonákat csak nehezen lehet féken tartani. Délután valóban bekövetkezett az, amitől tartottak. A kaszárnya előtt hullámzó óriási tömegben valaki egy lövést tett, mire a kaszárnyában levő vörös katonák ki akartak rohanni. A tisztek azonban meg akarták őket gátolni, mire heves lövöldözés fejlődött ki. A harc még a kaszárnya mögötti térségen is folytatódott és tartott volna tovább is, ha a rendőrség emberei egy teherautón ki nem érkeznek és le nem fegyverezik a fékeveszett embereket. A garázdálkodó katonák a gépfegyveresen a kaszárnya udvarára érkezett rendőrségnek minden szó nélkül megadták magukat és összes fegyvereiket átadták." 

"Az Őr-utcai katonai állomásparancsnokságon még délelőtt megjelent Halász Sándor százados, aki közölte az ott levő Des Echerolles-Kruspér István őrnaggyal, hogy átveszi az állomásparancsnokságot, ami meg is történt és Halász százados ez időtől emberfeletti munkát fejtett ki." 

"Halász százados most érkezik autón. Egyenesen a főjegyzőhöz fut fel.

– Hogy állunk? – kérdi Keszthelyi.

– A helyzet már kész – monda halász – Hogy a visszavonulók fosztogatásának elébe vágjunk, a megyeházat fegyveresen szállják meg az urak. Ha a románok bejönnek, letesszük a fegyvert." 

"Ettől a perctől a megyei tisztviselők tesznek fegyveres szolgálatot. Nappal a nősek, éjjel a nőtlenek.

A kormányzótanács a fegyveres megszállás perceiben határozott. Kulcsait, eddigi ügyvitelét átadta az alispáni hivatalnak. A tanács szobái déli fél tizenkettőkor lezárultak." 

"A városi tanács ezen az ülésen elhatározta, hogy a városháza ormán lengő vörös lobogót lehúzatja és a díszterem ablakára pingált pörölyös vörös embert is eltünteti, mint a proletár világ szimbólumait. A tanácskozáson részt vettek dr. Pap Koriolán, dr. Ardeleán Jusztin és még több román vezető férfi is, akik éjjel két órától kezdve folyton a rendőrségen, illetve a városházán tartózkodtak és akiket, mint a város román polgárságának vezetőit, parlamentér szereppel bíztak meg." 

"Cserey alezredes természetesen nyomban közölte ezt a hírt a tanáccsal, mire ez elhatározta, hogy Rimler polgármester vezetésével parlametairek menjenek a románok elé és adják fel a várost, hogy megkíméljék az ágyúzástól." 

"Végül is estefelé abban állapodtak meg, hogy a románok elé is parlametairt menesztenek azzal a kéréssel, hogy ne lőjék a várost és a vörösöket pedig úgy intézik el, hogy felkérik Katz Bélát, menjen elébük és tartóztassa fel őket, illetve bírja őket visszavonulásra." 

"Künn az utca egyre hullámzott. Mindenfelé kisebb-nagyobb csapatok álldogáltak. Rengeteg autó száguldott alá s fel. Csaknem mindenkinek volt valami híre, amit aztán tovább adott. Ellenőrizhetetlen hírek keringtek így szájról-szájra." 

"Lassan ráborult az alkony a városra. Fegyveres polgárőrök, fiatalok, öregek egyforma lelkesedéssel indultak posztjukra, hogy fenntartsák a rendet és őrködjenek e sokat szenvedett város álma felett. Jánossy Gyula főkapitány-városparancsnok rendeletet adott ki, amelyben megtiltja, hogy nem közérdeket szolgáló egyének este 8 órán túl az utcákon járhassanak." 

"De egyszerre, úgy kilenc óra tájt egymásutánban két hatalmas robbanás zaja verte fel a nagy csendességet. A detonáció hangja a vasútállomás felől jött a város közepe felé. Az történt, hogy a vasútállomáson egy zászlóalj székely katona a Mezőteged felől beérkezett vonatával tovább akart utazni, hogy a vörösök ellen felvegye a küzdelmet, illetve hogy feltartóztassa őket, de minthogy valamelyes okból nem indították el a vonatot, valamelyik tüzesvérű székely, dühében két kézigránátot dobott az állomás épületére. Mindkettő felrobbant. Az egyik pontosan a vasúti rendőrség szobája előtt a peron tetejét zúzta be és onnan hullt alá, a másik pedig egyik, a főépülettel szomszédos épületben tett jelentéktelen kárt. A székelyeket erre fél tizenegy előtt tovább utaztatták." 

"Rimler Károly polgármester, Lukács Ödön polgármester-helyettes, Jánossy Gyula rendőrfőkapitány, dr. Bartha Béla, Fluck Ferenc rendőrkapitányok és a többi rendőrtisztek, meg rendőrök, valamint a derék csendőrök s a lelkesült polgárőrök voltak csak ébren és virrasztottak hűségesen, mély gonddal az alvó város felett." 

"Néhány perccel tíz óra után visszaérkezett a városházára az előző este a románok elé küldött parlamentér, Morár György főhadnagy, Jellenik Géza főszámvető kíséretében, a polgármesteri hivatalban tartózkodó Pap Coriolánnak jelentést tett küldetése eredményéről:

– Egy óra múlva a város határában lesz a sereg – mondta Morár főhadnagy. – Öt teherautóval szállítják a legénységet Váradvelencéig, ahol az előbb érkezettek várni fognak arra, amíg az öt autó újabb fordulást tesz. A fogadásnak a város határában kell történnie." 

"A városi tanács tagjai már jó félórával azelőtt eltávoztak a városházáról, hogy odahaza átöltözködjenek és úgy állapodtak meg, hogy a vámon túl levő új vízműtelepnél találkoznak, ahol a fogadás lesz. A tanács úgy állapodott meg dr. Ardelean Jusztinnal, hogy a nagyváradi román polgárság nevében Ardelean Jusztin üdvözölje az érkező parancsnokot.

Az első járőr

Amikor mi kiérkeztünk a vízműtelephez, már ott találtuk Rimler Károly polgármestert, aki a város kocsiján jött ki. Amerre elhaladtunk, a Kossuth-utcán, Nagypiac-téren, Kolozsvári-utcán, a kíváncsi embereknek ezrei hullámzottak. A járdákon alig lehetett mozogni és az úttesten is csak úgy áradt az óriási néptömeg a sorompó felé.

Ott maradtunk Rimler polgármesterrel együtt a vízműtelepnél. Néhány perc múlva megérkezett oda dr. Ardelean Jusztin és dr. Mayor László, akik mint hivatalos küldöttek szerepeltek. Az országúton egyre-másra robogtak az autók, meg a kocsik alá s fel. Egyszerre délnyugati irányból egy repülőgép repül el felettünk, amely nemsokára visszafordult. Valahonnan Arad felől jöhetett.

A vízműtelep előtt egyre nagyobb lesz a tömeg. Tizenegy órakor jön egy kocsi a csapatok felől. A benne ülők újságolják, hogy az előőrsök körülbelül kétezer lépésnyire táboroznak.

Négy perc hiányzik a negyed tizenkettőhöz, amikor az országúton egy lovaspatrul lesz látható, amint gyors ügetéssel közeledik felénk. Alig telik belé egy perc, már előttünk is áll a patrul: két tiszt és öt legény. Dr. Ardelean Jusztin és dr. Mayor László fogadta őket, akik közlik, hogy puhatolódzni előre jöttek a városba, amelyen át akarnak vonulni.

– Semmi akadálya nincs, – mondta dr. Ardelean – nyugodtan mehetnek.

– A csapat – mondta a patrul parancsnoka, Todorescu főhadnagy, – rajvonalban jön utánunk.

Útmutatás után gyorsan elvágtat a patrul be a város felé. Nemsokára ezután kelet felől a mezőn itt-ott emberek lesznek láthatók, távcsővel jól látni: katonák.

A járőrt a Szent László-téren át az ott egybegyűlt férfiak és nők közül sokan virággal fogadták és végig, amerre elvonult, sűrűn hangzott feléje a Sze treaska kiáltás.

Gyönyörű napfényes idő volt vasárnap délelőtt. Ott állunk a vízműtelep udvarán, ahová időközben kiérkezett Lukács Ödön főjegyző, dr. Thury László főügyész, Rimanóczy Béla igazgató és több újságíró. Délután fél háromkor megkezdődött a csapatok bevonulása Nagyváradra." 

Tisztelt Olvasó ' Bármilyen lehet a véleménye a történtekről,a történelmet nem lehet megváltoztatni.Ez történt 1919-ben Nagyváradon,ez vonult be a történelemkönyvébe.Egyiknek megszállás,másiknak felszabadítás ...