Egy város regénye- Nagyvárad Kern András tolmácsolásában

Egy kedves, volt nagyváradi, Darabont József osztotta meg idővonalunkon az alábbi videót, melyet nagy szeretettel, tisztelettel és köszönettel közlünk a váradvideón, hétvégi kikapcsolódásként. Hogyan is nézett ki Nagyvárad az 1900.as évek elején. Történetek a századfordulóról Kern András tolmácsolásában.
Forrás : varadvideo.ro

A mai Nagyvárad megalázza a régit

Mint egykor a kivégzetteket, az öngyilkosokat, úgy köpte ki magából a mai Nagyvárad is a régi nagyváradiakat, akiknek munkáján, örökségén élősködik, elhazudva azt a múltat.

„Ezer turistacsalogató honlapnál többet elárul a mai Nagyváradról az a tény, hogy a nyughelyükön megbolygatott egykori váradiak azok mellé kerültek, akik életükben az emberi közösség peremére sodródtak, és akiknek halálukban is csak a temető eldugott zugában jutott hely, ráadásul a város egykori polgárai annyi megbecsülésben sem részesültek, hogy egy kereszt, vagy valamilyen jel legyen azon a földkupacon, amelyik most őket takarja, és még azt a talpalatnyi földet is sajnálták tőlük, amit még a hajléktalanoktól sem vont meg a mai Nagyvárad. Ezért került mind a hatvanhárom koporsó, a bennük lévő, több mint száz, többnyire név szerint azonosított ember maradványaival egyetlen nagyobbacska gödörbe.
Teljes cikk : foter.ro

Nagyvárad a bűnösök városa

Ilie Bolojan mégsem Isten, annál inkább egy istencsapása, akinek a kegyetlenkedéseitől egyetlen váradi sem menekülhet; lassan-lassan oda jutunk, hogy tíz igaz ember sem marad a városban, mert Bolojan haragja az évek során mindenkit utolért.

„Ha Nagyvárad polgármesterét Istennek képzelnénk, mint ahogy ezt teszi ő maga, akkor nyugodtan gondolhatnánk azt is, hogy Szodoma és Gomora lakói a Sebes-Körös partjára költöztek, hiszen annyi bűnöst csak Ilie Bolojan képes találni itt, ahány elkárhozott lelket az Úr talált ott, és míg az Isten tűzesővel, addig Nagyvárad polgármestere szabályzatokba foglalt pörölycsapásokkal ítélkezik a bűnös város lakói felett. De azért Ilie Bolojan mégsem Isten, annál inkább egy istencsapása, akinek a kegyetlenkedéseitől egyetlen váradi sem menekülhet; lassan-lassan oda jutunk, hogy tíz igaz ember sem marad a városban, mert Bolojan haragja az évek során mindenkit utolért.
Teljes cikk : foter.ro 

Személyes vélemény : Ilie Bolojan helyzete rosszabbodott. A múzeum nem lesz a várba helyezve ... 

Carmina Burana-részletet adott elő a járdán a nagyváradi filharmónia

Új trend lehet a komolyzene-előadók körében, hogy az intézmény falai közül kiviszik a köztérre a művészetüket. Miután a Kolozsvári Magyar Opera tartott ízelítőt a Iulius Mallban, most a Nagyváradi Állami Filharmónia is kipróbálta, mit szólnak a járókelők a Carmina Buranához és egy rögtönzött hangversenyt tartottak nekik. Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez? A lényeg, hogy találkoznak.
Forrás : t-rex.egologo.transindex.ro

Tuduka Oszkár : Továbbra is a zene szolgálatában

Beszélgetés dr. Marcu Ágnes egyetemi professzorral, a Nagyváradi Egyetem Művészeti Karának dékánjával

A klasszikus muzsika hivatásos művelőjét kérem fel, ismertesse az olvasóközönséggel gordonkaművészi pályája főbb állomásait.

A Gheorghe Dima Zeneakadémián elvégzett tanulmányaim után a tanári pályámat a nagyváradi művészeti líceumban kamarazene-oktatással kezdtem el, majd 1978-tól gordonkatanárként folytattam ugyanott. Ezzel párhuzamosan a filharmóniában is jó pár évig játszottam. 1993-ban Lászlóné Ilse Herbert tanárnő irányításával megszereztem az első fokozatú tanári minősítésemet. Miután 1995-ben megalakult a Nagyváradi Egyetemen a Zenei Tanszék, felkértek, hogy gordonkát, illetve kamarazenét oktassak. Így kezdődött el a felsőoktatási pályám, először lektor, majd 2005-ben egyetemi professzor lettem. 2000-től tanszékvezető, 2005-től pedig a kar dékánja voltam. 2011-ben, amikor a Zenei Kart összevonták a Képzőművészeti Karral, az újonnan létrejött Művészeti Kar dékánjává választottak meg. Hozzáfűzném, hogy 2004-ben egy világhírű zeneszerző, dr. Terényi Ede professzor irányításával a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián a zenetudományok doktorává avattak. A dolgozatom a Varadinum vonósnégyes repertoárjáról szól, kiemelve Bihari Sándor zeneszerző munkásságát. Az évek során több szakkönyvem, illetve több száz szakdolgozatom jelent meg. 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia, elismerve tevékenységemet, felvett tagjai közé, és Vizi E. Szilveszter a kézjegyével ellátott diplomával tüntetett ki.

Teljes interjú : varad.ro

Balázs Tibor : Négy sor Horváth Imréért

az első sort a vízre írom
a másodikat fába vésem
a harmadikat égi kékbe
vagy Istenünktől visszakérem

Forrás : varad.ro


 Horváth Imre arcképe
Muhi Sándor grafikus rajza 

Horváth Imre (Margitta, 1906. november 4. – Nagyvárad, 1993. április 11.) erdélyi magyar költő.
Teljes cikk : hu.wikipedia.org

Pomogáts Béla : A költészet felszabadító ereje – Száz esztendeje született Jékely Zoltán

Jékely Zoltán a mulandóság költője volt, egyszersmind a teljes életé: a teljesség vágyáé, a tiszta örömé. Nosztalgikus érzése arról árulkodott, hogy az elveszített derű és harmónia korántsem végleges, visszavívhatatlan veszteség, az elégikus képekbe szüntelenül belejátszott az élet szeretete, belejátszottak az élet – az erdélyi, a budapesti, az itáliai élet – élményei, ezeknek az élményeknek a mohó meghódítása. Ugyanakkor a folytonos szorongás az idő múlása miatt. Jékely Zoltán verseiben az élet és a halál fogalma együtt volt jelen, egymásra kérdezett és egymásra felelt. Az emberi élet mulandósága miatt érzett fájdalmat a természet vagy az ember által alkotott kultúra iránt tanúsított érdeklődés enyhítette, az örömbe viszont az elkerülhetetlen végzet ismerete vegyített tragikus érzületet: költői világa így volt teljes, így fogadta magába az emberi sors ellentmondásait. Örömből és fájdalomból épült Jékely Zoltán költészete, öröm és fájdalom szabta meg poétikai karakterét.
Dalok és elégiák születtek a múló évtizedek során: dalok, amelyeket az élmény kegyelme hívott életre, és elégiák, amelyeken ott borongott az elmúlás árnyéka. A régiek természeti jelenségnek tekintették a költészetet: a költő, mondották, nem lesz, hanem születik. A költészet, szerintük, nem a mesterség műve, hanem az égiek ajándéka volt: titkos kapcsolat az ember és a természet, az ember és a mindenség, az ember és Isten között. A költészet mítosza Orpheusz alakját idézi elénk, amint legyőzi az alvilág sötét erőit, és Ariónét, amint énekével szövetségesül szerzi meg a természet erőit. Ez a mítosz a dal ősi lényegét ragadja meg, s a szellemnek ez az orpheuszi és arióni hatalma nyilatkozik meg Jékely Zoltán dalaiban is.
Mindezzel együtt elégikus költő volt: verseit emlékek és álmok szőtték át. A múltban kutatva, emlékeken merengve fedezte fel igazi önmagát, személyiségének titokzatos benső tájait. A szüntelen önelemzés mintha költői élettervet valósított volna meg, holott a nosztalgikus vallomás mindig ösztönös volt, a múlt a jelennél is teljesebben vonzásában tartotta lelkének rezdüléseit. Ifjúságának végzetes élménye volt a kiűzetés, az, hogy gyermekkori álomvilágát, történelmi, kulturális és természeti környezetét el kellett hagynia. A veszteség tudatának életrajzi és históriai háttere volt: Jékely Zoltán tizenhat éves korában költözött családjával együtt Kolozsvárról Budapestre, akkor, amidőn édesapja, Áprily Lajos már reménytelennek látta a kisebbségi sorsba taszított erdélyi magyarság életét. Ettől kezdve nyughatatlan nosztalgiával tekintett vissza gyermekkorának elhagyott erdélyi tájaira. Gyakran álmodta vissza magát az elveszített paradicsomba, a gyermekkor enyedi tündérkertjébe, a kolozsvári belváros ódon házai közé, az erdélyi havasokba, pisztrángos patakok partjára. Egy országba, amelynek arcát átrajzolta a történelem, de megőrizte az emlékezet.
Teljes cikk : varad.ro

Jékely Zoltán (Nagyenyed, 1913. április 24. – Budapest, 1982. március 20.) romániai magyar író, költő, műfordító, könyvtáros. 2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választotta.
Teljes cikk : hu.wikipedia.org


1913. április 24-én született Nagyenyeden.
Apja, Jékely (író-nevén Áprily) Lajos 1909-től a nevezetes Bethlen Kollégium tanára. A család brassói eredetű, ősei szászok voltak, városbírák, lelkészek, ötvösök kerültek ki közülük. Ükapja városi karmester, dédapja könyvkötő, nagyapja, Jékely János Lajos hányatott életű gyári tisztviselő volt. A családot hajdan Jeckelnek hívták, nevük latinos, humanista változata Jekelius, abból lett a Jékely. Enyedet a 12. században betelepített szászok építették, a 15. századi gótikus vártemploma, középkori várfalai, bástyái, a Bethlen-kastély őrzői sokszázados múltjának.
Teljes cikk : pim.hu

Péter I. Zoltán : A múzsából lett papné – Márton Gabriella

Ady Lajos a bátyja ifjúkori váradi szerelmeiről is megemlékezett könyvében, kiemelt szerepet szánva Márton Gabriellának, akit bár nem nevezett meg, nevének a monogramját közölte: „Kisebb-nagyobb szerelmek még szövődnek Váradon is, de még odáig sem jutnak el ezek a hevületek, hogy bár egyetlen poéma megírásáig elvigyék. […] Mindössze egyetlen komolyabb – polgári szemmel nézve is: komolynak nevezhető szerelme szövődött Váradon, egy M. G. nevű fiatal úrilány iránt. Az ifjú hölgy egyformán kacérkodott ez időben Bandival és az irodalommal (verseket, novellákat közölt tőle Bandi a Szabadság hasábjain), végül azonban hozzáment egy derék református paphoz, s jó feleség, mint háziasszony és gondos anya jelzőket érdemelte ki hamarosan.”
Márton Gabriella 1884. június 21-én született Nagyváradon. Atyja Mándi és zsarolyáni Márton Ferenc nagyszalontai ügyvéd volt, aki korán elvált feleségétől. Lányát és annak Ernő nevű öccsét – aki később anyai nevén mint Bérczy Ernő lett ismert színész – édesanyjuk, Bérczy Ida nevelte Nagyváradon. Itt járt Gabriella polgári iskolába, majd különbözeti vizsgát tett a Premontrei főgimnáziumban. Adyval a Szabadság szerkesztőségében ismerkedett meg.
Fehér Dezsőné visszaemlékezése szerint Ady kapva kapott az alkalmon, hogy a műveltebb és nyilván gondolkodó fiatal leánnyal beszédes viszonyba jusson. Gabriella mosolygós, derűs arcú, szép lány volt, ki napi sétái közben nem kis feltűnést keltett fiús kalapjával, különös modorával és rövidre nyírt hajával, amilyet akkor semmiféle nő nem viselt Váradon. Fehérné szerint Ady fülig szerelmes lett a kis írónőbe.
A korabeli szájhagyomány szerint, Ady, ha egy kevés szabad ideje volt, sietett találkozni a lánnyal, akit a Fő utcának hársfasoros szakaszán, illetve a Schlauch téren kísérgetett. Ez valóban így történt volna? A leány kedvéért még sétálni is hajlandó volt a fiatal újságíró, aki tudvalevőleg nem szeretett gyalogolni fájós lába miatt? Bizonyosan nem állíthatjuk, de valószínűsíti ezt a feltételezést a jó egy évtized elteltével megszületett A hosszú hársfa-sor című Ady-vers, amely a tavaszi Gabi-szerelem születésének időszakát idézi.
Balassa Sándor emlékezete szerint is nagyon tetszett Adynak a csinos arcú, excentrikusan öltözködő, rövid hajat viselő, kifestett szájú fiatal lány. „Csak Bandi lustaságán múlt, hogy meghódítsa őt” – mondották a költő barátai, s így szorosabb kapcsolatba nem került vele.
A költő versben is kifejezte vonzalmát a Szabadság 1900. május 27-i számában megjelent Gabriella című költeményében; ezt a Még egyszer kötetben Lázban címmel közölte. Az első és az utolsó szakaszt idézzük:
„Kit rég kerülnek a szerelmes álmok: / Szerelmes szívvel, álmodozva járok… / Május sugarát itta bé a lelkem – / Májusi fényben gyógyulásra leltem, / – Még csak kétszer láttam… // Kigyúl az arcom, elfog az igézet, / Újjászülettem, megváltott az élet, / Kinek még tegnap nem volt vágya semmi, / Ifjú, szerelmes trubadur fog lenni – / – Még csak kétszer láttam!…”
A verset szülő érzelmi-hangulati fellobbanásról Ady beszámol a Szabadság 1900. június 3-i számának Hétről hétre rovatában: „Tombolj fiatalság! Higgy, hódíts, szeress! Minden érzésed szenvedély legyen! Félérzést ne ismerj, a hangulat idegen legyen neked!… Mikor már hangulatok irányítanak: elmúlt az ifjúság. Az ifjúság nem hangulat, hanem élet… Hajh, régen éltem én már. Elfásul a szív lassan-lassan. Cinizmusból egy-egy hangulat, ha kiragadja. Ilyenkor még tán verset is ír: Gabriellához, vagy máshoz… Aztán jön a nagy lohadás, felváltja bitorolt székét a régi unottság… Tombolj ifjúság! Higgyj, hódíts, szeress!
Teljes cikk : varad.ro

Kupán Árpád : A 160 évvel ezelőtti Nagyvárad egy amerikai republikánus leírásában

Az 1848–1849-es magyar forradalom vérbe fojtása és az emigrációba kényszerült Kossuth Lajos amerikai útja felkeltette egy 25 éves connecticuti fiatalember, Charles Loring Brace érdeklődését a „magyar ügy” és Magyarország iránt. Így határozta el, hogy Prágán és Bécsen keresztül Magyarországra megy, ám 1851. május 23-án Váradon az osztrák hatóságok letartóztatták, s több mint egy hónapig raboskodott az akkor börtönként is fungáló váradi várban. Magyarországi tapasztalatairól és legrészletesebben a váradi várbeli raboskodásáról könyvet írt Magyarország 1851-ben címmel, s már 1852 júniusában egy amerikai folyóirat recenziót is írt róla. Mindez azt igazolja, mennyire fontos volt számára és bizonyos amerikai politikai körök számára a magyar ügy megismertetése az ottani közvéleménnyel.
Érthető, hogy ez a magyarság számára olyan fontos és ma már forrásértékűnek számító könyv az 1867-es kiegyezésig nem jelent meg, viszont nehéz elfogadni, hogy azután is szinte teljesen homályban maradt, elfelejtették. Pedig K. Nagy Sándor Biharország, útirajzok című, 1885-ben megjelent könyvében leírja találkozását Charles Loring Brace-szel.
Íme, mit ír könyve bevezetőjében: „Mi magyarok nagyon sokat köszönhetünk neki, mert 1852-ben egy terjedelmes könyvet adott ki rólunk In Hungary 1851 cím alatt, melyben melegen írja le hazánkat és ismerteti minden oldalról, de könyve ki volt tiltva a birodalomból. Csupán egyetlen példány juthatott valamilyen fűszeres ládába rejtve az öreg Lugosihoz Debrecenbe.” (Ő a nagy hírű kollégium egyik professzora volt, akivel Brace még 1851-ben ismerkedett meg.) „Az 1872. évben azonban, midőn ismét meglátogatta hazánkat, hozott egy példányt az Akadémiának és egyet a Múzeum részére. Igen, csakhogy az angol nyelven van írva, s azt a fáradságot pedig senki sem vette magának, hogy lefordította volna magyar nyelvre, ami elég kár.” K. Nagy Sándor könyvében a 139. oldalon lapalji jegyzetben közli, hogy az amerikai szerző könyvét röviden ismertette a Budapesti Szemle az 1873. évi I. kötet 385–414. oldalán, a Vasárnapi Újság pedig az 1873. évi 11–13. számában. Mindezek ismeretében némi iróniával jegyezzük meg, hogy a Pató Pál-os gondolkozás, magatartás mindig is jellemző volt reánk magyarokra.
Számunkra, mai nagyváradi magyarok számára talán még fontosabb az ebben a könyvben leírtak megismerése, bemutatása, mert számos színes leírást ad a városról, a várról, a korabeli helyi viszonyokról és a várban raboskodó jeles személyiségekről.
A továbbiakban, tekintettel arra, hogy maga a könyv nehezen hozzáférhető, fellelhető, válogatott idézetekkel segítjük olvasóinkat a címben jelzett téma megismeréséhez.
 Teljes cikk : varad.ro

Péter I. Zoltán : Volt egyszer egy Zöldfa utca

 

Zöldfa utca.Forrás : Többarcú Nagyvárad Facebook

A Sebes-Körös bal partján elterülő Újváros legrégibb utcáinak egyike a Zöldfa nevet viselte. Annak ellenére, hogy egyetlen zöld fa sem volt benne. Ma sincs. Nevét a Zöldfa fogadóról kapta.
Újváros 1714-ben alakult, azt követően, hogy a várparancsnokság hadászati okokból a vár előterében levő házakat 500 lépés távolságra lebontatta. E határvonalon túl lehetett csak újra építkezni. Így jött létre a vártól nyugatra Újváros, melynek főtere a Kispiac, a későbbi Szent László (a mai Unirii) tér lett. E tér arculata fokozatosan alakult ki, végleges alakját 1740 körül nyerte el.
E piactérbe torkolltak a Sebes-Körössel és nagyjából egymással is párhuzamos utcák, nyugat és kelet irányból egyaránt. Az utóbbiak a Nagyvásár térrel kötötték össze a Kispiacot: a Köröshöz legközelebb a Sas (a későbbi Kossuth, ma Independentei) utca, utána a Zöldfa utca, míg attól délre a Kapucinus (a jelenlegi Moşoiu) utca.
A Zöldfa utca kezdetben német nevén – Grüne Baum Gasse – is ismert volt. Későbbi névváltozatai: Nicolae Iorga (1920), Hlatky Endre (1940), majd 1945-től Vasile Alecsandri.
A Zöldfa utca a századforduló Váradjának kereskedőutcájaként vált ismertté. Kialakulása a 18. század első harmadára tehető. Az utca mindkét oldalán üzletek, raktárak sorjáztak, s mivel a kereskedelem nagyjából a helyi zsidóság kezében volt, több kóser vendéglő is működött az utcában, mint például a Nagyvásár térre néző sarki Kurländer-féle házban, vagy a Zöldfa utca 9. és 10 szám alatt levő jól menő vendéglők.
Az utcában található üzletek, raktárak áruellátását segítette, hogy 1900 januárjától a Nagyvásártér délkeleti szegletén levő sertésvásártéri vasútvonalról leágaztattak egy sínpárt, amely egészen a Zöldfa utca Szent László téri torkolatáig vezetett. E szárnyvonalat az 1882 augusztusában kiépített nagyváradi közúti vasútvonalról csatlakoztatták. Ekkor még gőzüzemű tehervontatással biztosították az áruszállítást a velencei vasúti állomástól a Vámház (a mai Sucevei) utcáig.Ezek után érdemes felidézni, hogyan is nézhetett ki ez az utca egy évszázada. Kezdjük a Szent László téri saroképületekkel, ahogy azok – a mellékelt fényképek tanúsága szerint is – kinézhettek a 19. század fordulóján, az azt követő évtizedben, illetve a jelenlegi állapotukban.
A Zöldfa utca jobb oldali sarkán a századelőn még a kis földszintes, ódon Nikolits-féle ház szerénykedett. A térre mindössze két kis üzlethelyisége nyílt, ezekből a sarki női divatáru-kereskedés az épület teljes hosszában benyúlt a Zöldfa utcába is.

Teljes cikk : varad.ro

Andrassew Iván interjú : Bőven elég, ha három jó novellát megírok

 

Kőrössi P. József: Mai vendégünk a múlt század eleji újságíró, író típusát testesíti meg. Ma már kevés olyan szerző van, akiről elmondhatjuk, hogy az újságírás mellett kiváló novellista is. 1952-ben születetett Budapesten, üzemi lapnál kezdte a pályafutását. A Népszabadságnak volt szerkesztője, jelenleg a Népszava munkatársa. Novellapályázatot nyert, megkapta a Móra Kiadó nívódíját. Talán ő az, akit a legrégebben ismerek Magyarországon. 1984 óta ismerjük egymást. Andrasev néven születtél, de Andrassewként használod. Mit jelent ez az arisztokratikusnak tűnő név?
Andrassew Iván: Az egyik nagyapámat úgy hívták, hogy Andrásevics Pál, abból lett Andrasev, aztán egyszer véletlenül az Élet és Irodalomban leírták úgy, hogy Andrassew, és végül így maradt.
Teljes interjú :  varad.ro

Osztrákok rehabilitálják a nagyváradi repülőteret

 

A megyei tanács pályázatot írt ki a nagyváradi repülőtér korszerűsítésére és kibővítésére, amit uniós közlekedési operatív programból finanszíroznak. A megvalósításra kiírt árverés nyertes kivitelezője az osztrák PORR Építési Kft -Teerag-Aszfalt Építőipari és Kereskedelmi Kft- Asdag Kavicsbánya és Építő Kft- Akiengesellschaft Kft- Col-Air Trading Kft cégcsoport.  A projekt keretében korszerűsítik a kifutópályát, létrehoznak egy modern pályavilágító rendszert és a repülőtérnek saját energiatermelő üzemet építenek. Cornel Popa megyei tanácselnök elmondása szerint a szerződést a becsült érték összegének 80 százalékáért kötötték meg, amely 101,2 millió lej ÁFA nélkül.

A munkálatok befejezésének határideje 18 hónap a szerződés aláírásától számítva. A repülőtér 59 napig zárva lesz.

Forrás : partiumradio.ro

Fény Fesztivál

Tegnap este, a December 1 parkban megtartották a Fény Fesztivált. Íme néhány fotó az eseményről:



















 
Forrás : oradeamagazin.ro

Jótékonysági tárlat

 

Június elsején, 17 órától, a Posticum Vendégházban (Teiului utca 25. szám), egy fényképtárlat nyílik meg.
A Feketében Fehéren nevű jótélonysági kiállítás Angyal Olívia munkáiból lett összeállítva és június 9-ig látogatható.
Forrás : oradeamagazin.ro 

Gyermeknap a Városháza tornyában

 

Június elsején, vasárnap, 12:30 és 19:30 között a Városháza Tornya meglepetésekkel vár minden fiatalt és gyermeket.
Ebben az időben minden gyerek és 18 év alatti fiatal ingyenesen felmehet a Városháza Tornyának a tetejére.
Forrás : oradeamagazin.ro

Beteljesedés és megérkezés…

 

A hagyományokhoz híven idén is a Székesegyházban tartották a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum ballagási ünnepségét. Pénteken három osztály búcsúzott szeretett iskolájától. 

Szokás szerint a Kanonok sorról indult a tanárok kíséretében a három ballagó osztály (az idén XII. A, matematika-informatika szak, osztályfőnök Rázmán Enikő, XII. B, teológia szak, osztályfőnök Kovács Márta, valamint XII. C, közgazdasági szak, osztályfőnökök Kele Tünde és Ilisie Luminiţa), hogy a Szent László-szobrot megkerülve a Székesegyházba vonuljon, ahol a hozzátartozók, egyházi és világi elöljárók várták a végzős diákokat.

Teljes cikk: erdon.ro 

Családi albumok - nagyváradi zsidó családok története

Véletlenül találtam meg a nagyváradi zsidó családok történetéből néhány feljegyzést a Tikvah honlapon.El lehet olvasni és gondolkozni az olvasottakon.Ma már néhány száz zsidó él Nagyváradon,akik még ápolják a hagyományokat.Miért ? A történelemből megtudhatjuk és az alábbi feljegyzésekből ...

Nagyvárad jelentős zsidó közösséggel rendelkezett a II. Világháborút megelőzően. Zsidó családok ezrei laktak és dolgoztak itt, akik különböző módon, dinamikus fejlődéssel hozzájárultak a város életéhez. Az 1940-es évek eleje hirtelenül és visszafordíthatatlanul megállították ezt a fejlődést.

Nem szeretnénk ha ezen emberekről szóló információk, események, a kor hangulata elveszne. A Családi albumok almenüben módot szeretnénk biztosítani ezen nagyváradi családok leszármazottainak elődeik emlékének ápolására.

Honlapunk helyet biztosít fotóknak, dokumentumoknak és elbeszéléseknek, amelyekkel bárki hozzájárulhat a múlt századbeli nagyváradi zsidóság életének dokumentálásához.

Teljes cikk : tikvah.ro

Bírságot fog kapni, aki nem szelektíven gyűjti a hulladékot

 

Bírságot fog kapni, aki nem szelektíven gyűjti a hulladékot

A nagyváradi közterületek tisztaságáért és a szemétszállításért felelős cég január 1 és június 30 között az „Újrahasznosítás városa” verseny keretében folyamatosan felhívta a lakosság figyelmét a szelektív gyűjtés fontosságára és nyereményjátékot is hirdetett, valamint ajándékot adott azoknak a háztartásoknak, ahol külön konténerbe gyűjtik az újrahasznosítható hulladékot a háztartási szeméttől.

Július elsejétől azonban, ott ahol nem tartják be ezeket a szabályokat, büntetéseket fognak kiróni. 500 és 1000 lej közöttit a magánszemélyek körében, a cégek 1500 és 2000 lejes bírságokra számíthatnak – jelentette be Mircea Stejeran, a Polgármesteri Hivatal Műszaki Osztályának vezetője.

A szelektív gyűjtési akció kezdete óta havonta 50 tonnával több újrahasznosítható hulladék kerül a lerakó telepre.

Forrás : partiumradio.ro

Megnyílt az ARABESQUE építőipari áruház

 

Húsz esztendeje, 1994-ben kereskedelmi és építőanyag-ipari elosztó hálózattal kezdett a vállalkozás, amely napjainkig hatalmas ütemű fejlődését követően kinőtte önmagát. Mára az ARABESQUE Románia legnagyobb építőanyag-ipari és befejező simítási munkálatokat elosztó nagyvállalatává alakult, tárcáját komplett termékek és szolgáltatások alkotják belföldön és külföldön egyaránt. 

Románia tizenhat városa ad otthont a cégnek: Bukarest, Kolozsvár, Temesvár, Brassó, Konstanca, Jászvásár, Craiova, Ploieşti, Piteşti, Galac, Piatra Neamţ, Bákó, Focşani, Marosvásárhely, Nagyvárad, Nagybánya. AZ ARABESQUE beszállítói neves román cégek mellett tekintélyes francia, német, olasz, angol, holland, osztrák, spanyol, svéd, cseh, lengyel, szlovák, magyar, svájci, stb. partnerek.
Az ARABESQUE cég megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt a Szentandrási út 3. szám alatt épült nagy parkolóval és modern felépítménnyel rendelkező, korszerűen felszerelt telephelyen. Három nagy egységben szervezett raktárhelyen (elosztás, raktározás, online) várják a mestereket, közületeket, fizikai személyeket Nagyvárad környékéről húsz év tapasztaltait követően, azokat akik a legjobb árakon szeretnének építkezni. Nagy teherszállító flottával rendelkeznek, Romániában a legnagyobbal és ha történetesen nincs megfelelő áru a raktáron, úgy azt a megrendeléstől számítva maximum 48 óra alatt leszállítják az ország bármelyik részébe.
A raktár 25 000 négyzetéter felületen fekszik, ebból 10 000 maga a csarnok, s a beruházás összértéke meghaladja a nyolc millió eurót. A vásárlók több mint 20 000 termékből válogathatnak: nehéz építkezési anyagok, tetőfedő felszerelések, belső felszerelési termékek, világító testek, bútorféleségek, vasalások, egészségügyi termékek, stb. között. Különleges projektek is helyet kapnak a vásárlók támogatása érdekében, mivel termékeik alacsony árfekvése mellett esetenként különböző promóciós árleszállításokra is sort kerítenek, ha klienseik nagy tételben vásárolnak.
Forrás : erdon.ro

Térkép

Víz- és csatornahálózat bővítés

Csütörtök délután a városháza dísztermében úgynevezett azonnali tanácsülés zajlott. Tizenöt előterjesztés szerepelt a napirendi pontok közt, melyek közül 14-et a jelenlevő önkormányzati képviselők egyhangúlag megszavaztak. 

Elfogadták például a víz- és csatornahálózat Borsi úti bővítését célzó, 6,2 millió lej értékű befektetés hatástanulmányának műszaki-gazdasági mutatóit, illetve a Grigorescu-negyedbeli víz- és csatornahálózat bővítését érintő beruházás (az Anghel Saligny, a Thomas Alva Edison és a Straub Ferenc Bruno utcákban) ugyanezen mutatóit, akárcsak azokat az indikátorokat, mely annak az invesztíciónak hatástanulmányából következtek, mely arra vonatkozik, hogy a 4. szám víztelepet védjék meg a szomszédos városi agglomeráció víz okozta beszivárgásaitól.
Ezután több olyan határozattervezet és szakjelentés következett sorban, melyek egyaránt tömbházak hőszigetelésének finanszírozására vonatkoztak annak érdekében, hogy uniós forrásokat lehessen megpályázni a Regionális Operatív Program keretében (a Lăpuşului utca környéke, a Dacia sugárút- December 1. tér- D. Cantemir utca környéke, a Galileo Galilei- Lacul Roşu utcák környéke, valamint A4 és C2 típusú blokkok). Emellett módosítottak korábbi tanácsi határozatokon azért, hogy felüljárós útkereszteződés létesülhessen a körgyűrű és a DN 76-os Nagyvárad-Déva, illetve DN 79-es Arad-Nagyvárad országutak találkozásánál. Végül pedig arról is határoztak, hogy a régi távhőcsatornák használatát megszüntessék, ezek cseréje és korszerűsítése miatt.
Forrás : erdon.ro
 

Elvi beleegyezés társulásra

 

Csütörtökön a városházán úgynevezett azonnali tanácsülés zajlott. Az RMDSZ-es tagok tartózkodása mellett elvi belegyezés született arról, hogy az önkormányzat társuljon egy bukaresti céggel. 

Az utolsó napirendi pont arra vonatkozott: a képviselő-testület adja elvi beleegyezését ahhoz, hogy az önkormányzat társuljon a bukaresti Electrocentrale részvénytársasággal annak érdekében, hogy megvásárolhassa a Termoelectricához tartozó CET (Hőerőmű) II aktívumot. Ilie Bolojan polgármester ezt egyrészt azzal indokolta, hogy így szerinte megoldódik egy környezetvédelmi gond, mert a városhoz kerül közel 90 hektárnyi salakos terület, és nem egy kereskedelmi társasághoz, mely ki tudja, hogy értékesítené, másfelől pedig azt hozta fel magyarázatként, hogy a további 50 hektáros telken ipari park létesíthető.
Huszár István RMDSZ-es frakcióvezető-helyettes azt kérte, napolják el a vonatkozó szavazást a következő, rendes havi tanácsülésre. Megjegyezte: fenntartással kezeli az állami ügyleteket, és abban se biztos, hogy megfelelőképpen oldják majd meg a salaktároló problémáját, sőt, az egész befektetést fölöslegesnek tartják. Kérését a román tanácstagok elutasítottak, így szavazás alá bocsátották az előterjesztést, melyet a RMDSZ-sek tartózkodása mellett a testület elfogadott. Utólag Szabó József tanácsos lapunknak elmondta: aggályos találták, hogy kutyafuttában, a polgármester kénye-kedve szerint ilyen hirtelen döntsenek valamiről anélkül, hogy komolyabban kikérték volna ezt megelőzően a véleményüket az ügyben.
Forrás : erdon.ro

Nagyváradi Színház építése képekben

A váradiak és az érdeklődők számára kuriózum lehet a színház építésének a képei,melyek a Országos Széchényi Könyvtárban nézhetők meg a kepkonyvtar.hu oldalán.Hogyan építették Nagyvárad egyik büszkeségét a színházat? Az alábbi képek választ adhatnak ...

 

A színház homlokzata szemből, a jobb oldal levágva.

A homlokzati timpanon építése.

 

A színház homlokzata bal oldalról.
   

A színház jobb oldala.

A színház homlokzati képe az építési gödörből.

 

A felállványozott és felhúzott falak a színház hátsó részének bal oldaláról.

 

A színház jobb oldala, középpontban a hátsó fronttal.

A felállványozott és felhúzott falak a színház homlokzatáról és jobb oldaláról.

A színház homlokzatának jobb oldali, oromzati díszítőszobra.

A mennyezeti díszítés.

A felállványozott és felhúzott falak a színház homlokzatáról és jobb oldaláról, a tetőszerkezet építésének előrehaladottabb szakaszában.

 

A színház az állványzat elbontása után.

  

Az elkészült színház a megnyitó napján, utcaszíntről fényképezve.

 

Üdvözlet Nagyváradról

Szigligeti Színház

Forrás : kepkonyvtar.hu

Nagyvárad a második legnépszerűbb romániai település a turisták szerint

 

Nagyváradon van mit lásson a turista, megér egy látogatást!- hirdeti a Tripadvisor.com, a világ egyik legnagyobb idegenforgalmi portálja.

A portál felmérést végzett, amelyben  a turisták értékelése alapján összehasonlította Románia nagyvárosait  turisztikai látványosságok, szállodák, éttermek szempontjából. A főváros után Nagyvárad a ranglista második helyén áll az elmúlt 12 hónapban itt járt turisták minősítése alapján, akik a Fekete Sas Palotát, a színház épületét és a templomokat tartották a legérdekesebb látnivalónak Nagyváradon .

2014 az első év, amikor Nagyvárad felkerült az első tíz legvonzóbb turisztikai látványosság listára és megelőzött olyan településeket, mint Kolozsvár, Nagyszeben, Sinaia vagy Brassó, amelyek eddig a listavezetők voltak.

Forrás : nagyvarad.ro

Tőtős Áron : Nagyvárad ipartörténete a korabeli sajtóban (A Nagyváradi Napló hirdetései 1900-ban)

Ipartörténettel sokan sokféle megközelítésben foglalkoztak.

Azonban jelen dolgozat megkísérli egy másfajta kontextusban a lehetőségekhez mérten bemutatni, vagy legalábbis érzékeltetni,hogy 1900-ban a Nagyváradi Naplóban kik és mit reklámoztak. A felvetett kérdéseket azzal finomítottam, hogy csak az egyes iparágakra vonatkozó hirdetésekre fókuszáltam, így tehát a  július 1-től  megjelenő apróhirdetéseket nem vettem figyelembe.

 

A prekoncepció abból az elgondolásból született, hogy egy, az irodalomtörténethez sokkal közelebb álló perspektíva esetleg hozzá segíthet az ipartörténet nagyváradi vonatkozásainak  jobb megértéséhez, megismeréséhez. Ugyanakkor a dolgozat elkészítése során figyelemmel kellett lenni a forrásanyag hiányosságaira és korlátaira is egyaránt. A kutatás egyetlen esztendőre korlátozódott, mely ezáltal egyfajta statikusságot kölcsönzött. Ennek elkerülése végett a nagyváradi ipartörténetre vonatkozó szakirodalom egy részét is felhasználtuk, persze a teljesség igénye nélkül. Ez által ahol szükséges volt előre vagy hátra is ugrottunk az időbe, mindvégig megmaradva   az Osztrák -Magyar Monarchia fennállásának időszakában.

       

Jelen dolgozat 3 nagyobb szerkezeti egységre tagolódik. Az elsőben Nagyvárad dualizmus kori iparának, azon belül pedig a 20. század elejének, ipari struktúrájának a rövid összefoglalására tettünk kísérletet.Ezt követően a Nagyváradi Napló hirdetéseinek elemzése következik. Módszertanát tekintve kettős szemléletmód jellemzi, úgy a kvantitatív, mint a kvalitatív  perspektíva. Az első részben három mérési adat eredményeinek az értékelésére és ismertetésére törekedtünk. A másodikban a hirdetések általános jellemzése után az egyes iparágakhoz tartozó általunk fontosabbaknak vélt hirdetések bemutatása következik. A dolgozatot a főbb következtetések ismertetése zárja.

Forrás : academia.edu a 18. oldaltól '

Olvasható  : hu.scribd.com

Fleisz János: Polgárosodás és modernizáció Nagyváradon a századfordolón

Nagyvárad e több mint 600 éves város a Sebes-Körös partján  ... Teljes cikk : biharkutatas.hu

Péter I. Zoltán : Nagyvárad közigazgatása 1900-ban

Nagyvárad századfordulón is ismert közigazgatását még 1872-ben vezették be. Ezt követően a XIX. század végéig a törvényhatóság működésére vonatkozó szabályzatot négyszer módosították. Utoljára 1897-ben

Nagyvárad közigazgatási ügyeit a városi főispán – a századfordulón dr. Beöthy László – mint kormányhatósági megbízott ellenőrzése s felügyelete mellett a városi törvényhatósági képviselő-testület és a városi tisztikarból alakított közgyűlés intézte. A törvényhatósági képviselő-testület tagjai a virilistákból, azaz a legtöbb adót befizető polgárokból és a választott képviselőkből álltak. A századfordulón a képviselők száma 124 volt, fele-fele arányban virilisták és választottak.

A közgyűlés tagjait a főbb tisztségviselők alkották: a polgármester (aki a főispán akadályoztatása esetén a közgyűlésen elnökölt), a főjegyző (aki egyben helyettes polgármester volt), az aljegyző, a rendőrfőkapitány, a főügyész, a főpénztárnok, az adópénztárnok, a városi főmérnök, a főorvos, a főszámvevő, a tanácsnokok, a levéltárnok, az árvaszéki elnök és ülnök, az aljegyzők és az alszámvevők. A tisztségviselőket a közgyűlés választotta hat évre.

Létezett még a törvényhatósági bizottság szervezete is az alábbi bizottságokkal: jogügyi, pénzügyi és gazdasági, szépítési és közlekedési, közegészségügyi, vízvezetéki, csatornázási és világítási, villamosmű-felügyelői, községi iskolaszéki, iparoktatási, alsó fokú kereskedelmi iskolai, színügyi, vámkezelést ellenőrző, közigazgatási, központi választmányi, kijelölő bizottsági, igazoló választmányi, bíráló választmányi, számonkérőszéki, a bort ellenőrző, ipartanácsi, a nyugdíj, illetve a városi árvaház igazgatói választmányi, a gyermekkórház igazgatói választmányi, a temető felügyelői, a Csesztivó-alapítvány felügyelői. E bizottságokban a törvényhatósági tagok vettek részt, akiket a köznyelv városatyáknak nevezett.
A város polgármestere a századfordulón dr. Bulyovszky József volt, akit az 1897-ben nyugalomba vonult Sall Ferenc helyett választottak. Bulyovszky városfejlesztési koncepciója különbözött az őt megelőző polgármesterétől. Először 1899-ben, majd 1900-ban is nagy összegű bankhitelt vett fel a városi beruházások finanszírozására. Az ő rövid vezetése alatt kezdődött el a város fejlődése, amely később Rimler Károly polgármester ideje alatt teljesedett ki.

Sajnálatos, hogy Bulyovszky 1900-ban sokszor hosszasan betegeskedett, emiatt többször is kénytelen volt szabadságra menni. Ilyenkor Komlóssy József gazdasági tanácsos helyettesítette mint tiszteletbeli főjegyző, aki meglepő módon a szeptember 13-i törvényhatósági közgyűlésen kevesebb szavazatot kapott, mint Rimler Károly főkapitány, így az utóbbi lett a város főjegyzője, egyben polgármester-helyettese. A város főkapitánya Gerő Ármin lett.

Bulyovszky József hosszas betegeskedése után csak október 9-én foglalta el a hivatalát, elnökölt a tanácsüléseken, és részt vett a színház ünnepi megnyitóján is. Egészségi állapotában azonban végleges javulás nem következett be, mivel 1901-ben is helyettesíteni kellett. Ekkor már a főjegyzői állásában megerősített Rimler Károlyt bízták meg ezzel, aki 1901 júniusától már mint helyettes polgármester vezette a város ügyeit, mígnem 1902. március 20-án hivatalosan is megválasztották a betegsége miatt visszavonult Bulyovszky helyébe.

Választott polgár, díszpolgár
Az 1900-as esztendő egyik jeles eseménye egy díszpolgári cím odaítélése volt. „A nagyváradi 1. sz. káptalan nagyérdemű fejét: Vinkler József vál. püsp. nagyprépostot Nagyvárad város törvényhatósági bizottsága egyhangú lelkesedéssel választotta díszpolgárává, elismerésül, hálájául azon kifogyhatatlan emberbaráti jótékonyságnak, amely az illusztris főpap életét oly áldássá tette és teszi. A díszpolgári oklevelet húsvét másodnapján (április 16-án – sz. m.) nyújtja át a polgármester vezetése alatt a törvényhatóság 15 tagja.” – adta hírül a Tiszántúl 1900. április 12-i száma.

Egy nappal a díszoklevél átadása előtt visszatért e témára a római katolikus egyház lapja. A cikkből többek között megtudható, hogy: „A remekművű oklevél drága fehér szattyán albumba van kötve. A külső részen kék és aranyos bronz ékítmény, Nagyvárad város címere. A tábla belső része fehér moir-selyem” .

Azt már mondani sem kell, hogy a Tiszántúl bő teret szánt az esemény ismertetésének. De talán ennél érdekesebb, hogy mióta is adtak Nagyváradon az arra érdemes személyiségeknek díszpolgári címet. A XIX. század elején Hoványi Lajos és Bende Péter javaslatára először a „választott polgár” cím adományozásáról döntöttek Nagyváradon. Egyedül csak Beöthy Ödön Bihar megyei főispánt tisztelték meg ezzel a címmel. A forradalom és szabadságharc után a város vezetősége nem találta eléggé előkelőnek a „választott” címet, helyette a díszpolgár elnevezést javasolták. A cím odaítélésének célja az volt, hogy: „minél több tekintélyes férfit a megtiszteltetések vagy kitüntetések révén a várossal közelebbi kapocsba hozzanak”. 1851 és 1859 között tizenöten részesültek ebben a kitüntetésben, egy kormányszéki tanácsos, egy kerületi főispán, több katonatiszt. Mind olyan személyek, akiknek neve kihullott az idő rostáján, kivéve talán a Csorba János polgármesterét, aki 1854-ben kapta meg a díszpolgári címet.

Mivel a díszpolgári címet az abszolutizmus kora szülöttének tekintették, 1861-ben már tiszteleti képviselő-testületi tagsággal tüntettek ki 12 személyiséget, jobbára egyházfőket. A kitüntetettek közöttük volt Arany János is. Egy év múlva, 1862-ben ismét visszatértek a díszpolgári címhez. Ezzel tisztelték meg 1900-ban Vinkler József nagyprépostot is. Előtte még öt személyiség kapta meg a díszpolgárságot.

Racionális takarékosság
Végezetül egy kis gazdasági visszatekintés. Tanulságos összehasonlítani a XXI. század első évtizedének végére kirobbant pénzügyi válság nyomán foganatosított megszorító intézkedéseket a Bulyovszky József polgármestersége alatti közigazgatás racionalizálásával. Mint látni fogjuk a Takarékoskodás a városházán című cikkből, a célok és a módszerek egészen mások voltak, mint a jó száz év elteltével foganatosított intézkedéseké: „Szándéka a kormánynak ezzel egyrészt az, hogy a fölösleges tisztviselői állásokat beszüntesse és a felszabadult javadalmazásokat a meglévő tisztviselők fizetésének emelésére fordítsa. Másrészt, hogy az ügymenet egyszerűsítése által a közigazgatás menetét folyékonyabbá, ezzel a közönségnek hasznosabbá, tehát végeredményben a közjóra nézve eredményesebbé tegye.”

Bár a cikkíró megállapítása szerint Nagyváradon az új városháza megépítéséig a közigazgatás egyszerűsítése a több épületben működő ügyosztályok miatt nem volt lehetséges, a közgyűlés mégis a humánus eszközökkel végrehajtott takarékosság mellett döntött: „A tanács felhívást intézett az összes ügyosztályi vezetőkhöz, hogy vizsgálják meg ügyosztályuk menetét és személyzetét és állapítsák meg: nem lehetséges-e az ügyosztálymenetet egyszerűsíteni, ezzel a személyzet létszámát apasztani. […] A beszüntetendő állásoknál úgy fog eljárni a tanács, hogy midőn az illető állást betöltő tisztviselő elhalálozik vagy nyugdíjba megy, az állást többé nem töltik be, a hasznavehetetlennek jelzett tisztviselők ellen pedig fegyelmi vizsgálatot indítanak. […] Tehát egyszerűsíteni és redukálni, de okkal, móddal a közönség és a tisztviselők jogos érdekeinek igazságos szemmel tartásával” – ahogy az a Nagyvárad 1900. november 4-i számában olvasható.
Forrás : biharmegye.ro

Beöthy Ödön

 

Bessenyői Beöthy Ödön (Nagyvárad, 1796. december 2. – Hamburg, 1854. december 7.) magyar politikus és országgyűlési követ, Bihar vármegye főispánja. Beöthy Ákos politikus apja.

Élete

Beöthy László ezredes, későbbi alispán és Husztinger Janka fia volt. 1812–1820 között katonáskodott, részt vett a Napóleon elleni háborúban. 1826-ban Bihar vármegyében táblabíróvá választották, kezdeményezte a megyei Szabadelvű Párt megalakítását. 1830-ban a megye egyik követe lett a pozsonyi országgyűlésen. Az 1832–1836-os országgyűlésre szintén megválasztották követnek, ahol kitűnt fényes szónoki képességével. Ekkorra már az országos politikában is nevet szerzett, az ellenzék lelkesedéssel figyelte szavait, vármegyéjének liberális nemesei az ő tanácsaihoz igazodtak.
1841-ben egyhangúlag alispánnak választották, tisztéről azonban három évvel később lemondott. Az 1843. május 14-ére Pozsonyba összehívott országgyűlésen ismét megyéje követe volt. 1848-ban az első magyar minisztérium kinevezte Bihar megye főispánjává. A szabdságharc idején a kormány kinevezte a Részek (Partium) kormánybiztosának, majd erdélyi kormánybiztosnak. 1849. június 14-én Kossuth Lajos a hétszemélyes tábla első alelnökévé nevezte ki, ekkor főispánságáról lemondott. A világosi fegyverletétel után Bécsen keresztül külföldre menekült, előbb Párizsban, majd Londonban és Jersey szigetén élt; itt Victor Hugo házának mindennapos vendége volt. Egészsége megromlott, mellgörcsök kínozták; Hamburgba ment, hogy feleségével találkozzon, ott halt meg 1854 decemberében..

Munkái

Beszédei és levelei megtalálhatók az Országgyűlési Naplóban és az egykorú politikai lapokban. Két levelét közli a Történeti Lapok (I. 1874., III. 1876.). Bihar vármegyéhez írt levele a Rajzolatokban (1836. 33. sz.) jelent meg. A magyar nyelv ügyében tartott beszéde Toldy István: A magyar politikai szónoklat kézikönyve I. kötetében jelent meg. Lajcsák Ferenc váradi püspökhöz 1839. június 27. írt levele a Sárospataki Füzetekben (1864. 350. l.) és a Hazánkban (I. 1884. Lajcsák levelével együtt) jelent meg.

Arcképe

Litografált arcképét Franz Eybl alkotta 1842-ben.(fenti kép)
Forrás : hu.wikipedia.org

Beőthy Ödön. 1796. deczember 5-én született Nagyváradon. Atyja B. László 1804-ben a vármegye alispánja volt. Tanulmányai végeztével 16 éves korában a Chienmayer-féle huszárezredbe lépett, hol csakhamar hadnagy lett. Részt vett a Napoleon elleni hadjáratokban és így a lipcsei csatában is. 1820-ban hazatérve, egy ideig otthon gazdálkodott. 1826-ban táblabíró lett s ettől kezdve élete szorosan összefügg a vármegye történetével. Már 1830-ban a vármegye követül küldte az országgyűlésre. 1832-ben a Báródság főkapitányává választották meg. Az 1832-36 országgyűlésen ismét mint Bihar vármegye követe, az ellenzék vezérférfiai közt foglalt helyet. 1839. augusztus 1-én újból megválasztották. 1841. május 10-én egyhangulag alispánná választatott. 1843-ban ismét mint követ szerepel az országgyűlésen. Az első felelős magyar miniszterium megalakulásával, Bihar vármegye közkivánatára, főispánná nevezték ki. Ebbeli minőségében szerzett érdemeit már más helyen méltattuk. A mint elfoglalta a helyét, a főrendiházban július 5-én indítványt adott be, a főrendiháznak a kor követelményeihez mért átalakítására. Az országgyűlés által a kapcsolt részek visszacsatolására rendelt bizottságba beválasztatván, Beöthyt Zarándba küldték. Az alvidéki lázadás kitörésekor 1848. aug. 26-án a kormány biztosnak küldte ki. Ekkor kezdte meg a délvidéki nemzetiségek kibékítésére irányuló alkudozások vezetését. 1848. decz. 19-én Erdélybe nevezték ki teljhatalmu kormánybiztosnak. Itt első sorban a hivatalok rendezését vette a kezébe. Bem tábornokkal, az erdélyi magyar hadak főparancsnokával azonban nem tudott megegyezni és ezért február 1-én lemondott. Kossuth ekkor Konstantinápolyba akarta küldeni, de mivel Beőthy e küldetést nem fogadta el, április 5-én Bukarestbe került. Oda utaztában Brassóban értesülvén a függetlenségi nyilatkozatról, csakhamar visszatért, az eddig viselt állásairól lemondott és az időközben megüresedett berettyó-ujfalvi kerületben választatta meg magát. 1849. június 14-én a hétszemélyes tábla első alelnöke lett. Világos után egy ideig az országban bujdosott, majd november 654végén Bécsen át szerencsésen kimenekült. Elébb Párisban, majd Londonban élt és onnan Jersey szigetére ment Hugó Viktorhoz. 1853-ban Hamburgba ment Vámossy magyar származásu kereskedőhöz, hol 1854. deczember 7-én hunyt el. A vármegye 1868-ban megfesttette arczképét a közgyülési terem számára. A képet 1882-ben leplezték le.
Forrás : Borovszky : Magyarország városai és vármegyéi mek.oszk.hu 

Beöthy Ödön született Nagy-Váradon, 1796. deczember 5-én.

Atyja híres alispánja volt Biharmegyének. Már mint ifjat, sőt gyermeket nagy észtehetség tüntette ki Ödönt kortársai fölött.

1812. márcziusban, mikor a philosophiai tanfolyamot végezte, a Váradon toborzó Chiemayer huszárokhoz állott be. Rövid időn, mint huszárkadét Lengyelországba vitetett az oroszok ellen. Néhány hónap múlva hadnagy, majd a Pozsonyban felállított könnyű lovasoknál főhadnagy lett. E csapat a francziák ellen indíttatván, Beöthy Ödön is részt vett minden későbbi ütközetben. Jelen volt Lipcsénél, Párisban s a nagyszerű dijoni táborban. Az európai általános béke helyreálltával ismét Lengyelországba ment, honnan azonban 1820-ban, nyolcz évi és egy pár hónapi katonáskodás után, hazájába, a polgári magánélet örömei közé tért vissza.

E magánélet csendét nyelvek tanulásával, történeti és politikai munkák s régi remekírók olvasásával töltvén, 1826-ban biharmegyei táblabirónak neveztetett ki.
Teljes cikk : hu.wikisource.org


Szendiné Orvos Erzsébet : Beőthy Ödön politikai pályafutása 1930-1848.Olvasható : biharkutatas.hu


A Beöthy Ödön (régen Nagy Magyar, késöbb Dr. Petru Groza és Iuliu Maniu) utca még 18. században keletkezett a Szent László térről nyillik és a Vitéz (Decebal) utcába torkollik. Elsö elnevezése mely a 19. században volt használatos a Nagy Magyar utca volt. Késöbb Beöthy Ödönröl nevezték el aki 1796 december 2.-án születet Nagyváradon és 1854 december 7.-én halt meg számüzetésben Hamburgban. Korszakának egyik kiemelkedö egyénisége volt. Huszártisztként részt vett a napoleoni háborúban a lipcsei csatában. 1826 és 1841 között Bihar vármegye országgyülési képviselöje volt. Az ellenzék soraiban tevékenykedett. 1848-ban Bihar vármegye föispánja, 1848 december 1-töl Bem tábornok mellé lett kinevezve Erdély kormánybiztosának. Benne volt abban a küldötségben is amely bukarestbe utazott volna a román forradalmárokkal való tárgyalásra de a határnál nem engedték be öket havasalföldre. A forradalom bukása után sikerült elmenekülnie, sokáig angliában talált menedéket, Hamburgban halt meg 1854-ben.

A Beöthy Ödön utcáról készült összes fotót az alábbi linkre kattintva lehet megtekinteni:

 http://picasaweb.google.ro/szepkutiattila/NagyvaradBeothyOdonUtca?feat=directlink

Forrás : nagyvarad-utcai.hupont.hu 

Beöthy Ödön-díjat és emlékplakettet alapított az RMDSZ Bihar megyei szervezete, amiket december 7-én adnak át.Teljes cikk : erdon.ro

Csengery Antal: Jellemrajzok

 

Információ : antikvarium.hu 

 

  

Képaláírás: Beöthy Ödön

Ismertető szöveg: Beöthy Ödön (Nagyvárad, 1796. dec. 2. – Hamburg, 1854. dec. 7.): ellenzéki liberális reformpolitikus, 48-as kormánybiztos, ~ Ákos politikus apja. A napóleoni háborúkban mint bihari nemesi inszurgens, majd császári tiszt vett részt. 1826-tól Bihar vm. táblabírája, 1830-tól egyik ogy.-i követe, a bihari reformellenzék megteremtője, az 1832-36-i ogy.-en a liberális reformmozgalom egyik vezető alakja. 1841-43 között Bihar vm. első alispánja. 1848 tavaszán főispán, majd az ún. Részek (Partium) kir. biztosa, 1848. dec.-ben erdélyi kormánybiztos, 1849. jún.-ban a főtörvényszék elnöke. Mindvégig a szabadságharc határozott híve volt. Az emigrációban Londonban és Jersey szigetén élt V. Hugo társaságában. Hamburgban telepedett le. – Irod. Csengery Antal: Magyar szónokok és státusférfiak (Pest, 1851) Hegyesi Márton: Biharmegye 1848-49-ben (Nagyvárad, 1885). (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)

Forrás : keptar.oszk.hu