Szent István városa szívesen áll Szent László városa mellé

 

Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere támogatásáról biztosította a szoborállítási kezdeményezést 

"Böcskei László váradi megyés püspök a napokban jelentette be, azt kezdeményezi, hogy Szent Lászlónak a várban legyen a lovas szobra. Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere örömmel üdvözölte a kezdeményezést, s máris felajánlotta segítségét. Erről exkluzív interjút adott szerkesztőségünknek a városvezető. " - írja Rais W. István a Bihari Naplóban.Teljes interjú :

"– Miként értékeli Böcskei László megyés püspök kezdeményezését a Szent László szoborral kapcsolatban?
– Az elmúlt években is többször felmerült már egy – Szent László tetteihez és emlékéhez – méltó köztéri alkotás elkészíttetése és elhelyezése Nagyváradon. Nagy örömmel olvastam, hogy Böcskei László a kezdeményezés élére állt és múlt héten sajtótájékoztatón is bemutatták a Nagyváradot egykor megalapító király lovasszobrának makettjét. Megértem a nemes cél támogatóit, hiszen Székesfehérváron mi is büszkék vagyunk arra, hogy Szent István emlékét lovasszobor is őrzi. Államalapítónk szobránál szoktuk tartani az augusztus 20-i ünnepi közgyűlésünket is.
– Miben és milyen módon tudnák támogatni ezt a kezdeményezést?
– Első lépésben arra van szükség, hogy megismerjük a terveket és a költségvetést. Éppen ezért szervez körutat megyés püspök atya, aki a szellemisége mellett a megvalósíthatóság kérdésében is tisztán látja a lehetőségeket és a feladatokat. A részletek ismeretében a városi közgyűlésnek kell majd döntenie a kérdésben. Székesfehérvár képviselőtestülete már több alkalommal állt anyagi támogatással is a határon túli magyar közösségek mellé – számos erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki, vajdasági kezdeményezést, programot és látogatást valósítottunk meg ez alapján. Azt gondolom, hogy a Szent László lovasszobor is egy olyan cél, amelyet büszkén felvállalhat városunk, ezért a közgyűlési döntés mellett egy, a fehérváriak és Fejér megyeiek körében meghirdetésre kerülő közadakozás elindításában is gondolkodhatunk. A 2013-as Szent István Emlékévben már volt erre gyönyörű példa, amikor a Szent Korona hiteles másolatának megvásárlására fogott össze lokálpatrióta közösségünk.
– Sor kerülhet esetleg egy nagyváradi látogatásra is ez ügyben?
– Szent István városa, Székesfehérvár, és Szent László városa, Nagyvárad történelmi távlatokban is szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ezt – múltjára büszke városokként – napjainkban is fontosnak tartjuk, ápoljuk. Többször jártam már Nagyváradon és természetesen bármikor szívesen visszatérek, először azonban mi várjuk őket, hiszen ahogy Böcskei László nyilatkozta, ellátogatnak Székesfehérvárra is, nemes kezdeményezésük megismertetésére."

A témában kiadott közlemény:
"Szent István és Szent László városát, Székesfehérvárt és Nagyváradot a magyarság történelme sok évszázada összeköti, az együttműködés azonban a mában is nagyon fontos. A magyar közösségek tagjai az élet minden területére kiterjedő együttműködések életre hívói és életben tartói, aminek jó példája a 2014-es, Szent Lászlót és korát megidéző Koronázási Szertartásjáték Székesfehérváron, vagy a Nagyváradon zajló Szent László-év számos rendezvénye.
A programok mellett többször szóba került már olyan maradandó emlékek létrehozása is, amelyek sorából kiemelkedhet az a Szent László-szobor, amelynek Nagyváradon történő felállítását múlt héten a nagyváradi megyés püspök nyilvánosan is kezdeményezte.
Dr. Cser-Palkovics András közösségi oldalán hívta fel a figyelmet a nemes célra. Mint Székesfehérvár polgármestere az Erdély Online cikkére hivatkozva írja: „Örömmel olvastam Böcskei László nagyváradi megyés püspök kezdeményezését. Természetes, hogy Szent István városa ebben a kérdésben is szívesen áll Szent László városa és az ott élő magyar közösség mellé.”
A Szent László Jubileumi Év még hátralévő programjairól adott tájékoztatást a nagyváradi megyés püspök, ahol a szimbolikus köztéri alkotásra vonatkozó fontos tervek is elhangzottak. Ezen a sajtótájékoztatón bemutatták a Nagyváradot egykor megalapító király lovasszobrának makettjét is, amelyet a várban állítanának fel, s amelyhez mindenki – köztük a magyarországi közösségek – támogatását is kérik majd."
Forrás : erdon.ro

 

Élő hitünk őrzője Szent László - Szent László lovasszobrot a várba

Lesz új Szent László szobor a Szent László téren,vagy a központ környékén?Nehezen elképzelhető,mert Ilie Bolojan polgármester és az RMDSZ nyílt háborúban van egymással.Nehezen képzelhető el,hogy a kétharmados többségű Helyi Tanács megszavazná.Esetleg az EMNP ? Talán.Böcskei püspök úr a várba szeretné látni az új szobrot.Várjuk ki a végét' A két cikket elolvasva van halvány remény ...

Élő hitünk őrzője Szent László

 

 
"Nagyvárad római katolikus püspökségének sikerült betartania azt a vállalását, melyet fél esztendővel ezelőtt tett, mikor a Szent László Jubileumi Év kezdetekor megígérték a híveknek, hogy mindent megtesznek városalapító szent királyunk kultuszának megtartásáért, derült ki azon a sajtótájékoztatón, melyet tegnap délben tartott Böcskei László váradi megyéspüspök. A sajtótájékoztatón jelen volt Deák Árpád szobrászművész is." - írja Szőke Mária a Reggeli Újságban.

Teljes cikk : reggeliujsag.ro 

Szent László lovasszobrot a várba 

 

"Szeptember 7-i sajtótájékoztatóján Böcskei László nagyváradi megyés püspök hangsúlyozta: azt szeretné, hogy a várban legyen lovasszobra Szent Lászlónak. A következő feladat ennek megvalósítása és az elhelyezése. " - írja Ciucur Losonczi Antonius a Bihari Naplóban.

Teljes cikk : erdon.ro 

Karácsonyi üzenetek

A római katolikus és a református püspök karácsonyi üzeneteket írtak a híveknek.Íme :

„Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta, és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.” (Lk 2, 6-7)

Kedves Ünneplő Testvéreim!
Annak ellenére, hogy a mai világban karácsony ünneplésének egyre erősödő profanizálásával szembesülünk, amikor a külsőségek egyre inkább teret hódítanak a bensőséges és tartalommal telített ünnepléssel szemben, a fent idézett híradás valamiféleképpen mégis megfogalmazódik, kifejeződik és elhangzik nemcsak a megszentelt helyek csendjében, a templomokban felállított jászlak közelében, hanem az ünnepek előtti élet mindennapi tumultusában is, a köztereken és a bevásárlóközpontokban, mindenhol, ahová az ünnep egy új fényt sugároz és egy ellenállhatatlan ragyogást közvetít. Mert valóban a világot megrendítő eseményről van itt szó, amelyről évezredeken keresztül meghittséggel beszéltek az emberek, és amely még most is, a XXI. század elején is mozgásba hozza a célját és boldogulását kereső embert. Olyan ez az esemény, amely egyszerűségében lenyűgöz, és nagyszerűségében kimozdít abból, ami a mai ember számára megszokott és mindennapi szokott lenni.
Lenyűgöző egyszerűsége miatt az ember mintha közelíteni sem mer ehhez az eseményhez, az ünnephez, amely végső soron magáról az emberről szól, akihez Isten elérhető módon közeledik. Mindennapi életstílusunkban mintha már elszoktunk volna az ilyen könnyen érthető és megközelíthető megnyilvánulásoktól, és még az Isten megtapasztalását is a rendkívüliségekben keressük. Az ilyen hozzáállásnak van egy keményebb megnyilvánulása is, amikor azt gondoljuk, hogy Isten megismerése csak a kiválasztottakra tartozik, az úgynevezett átlagember pedig csak távolról érezheti át vagy sejtheti meg azt, amit talán elmosódott vagy beporosodott hitével még magában rejt és hordoz.
Karácsony nagyszerűsége azonban újból és újból azt sugallja, hogy maga az ember és az ő élete sokkal csodálatosabb és értékesebb annál, mint amire a sokféle külső hatásokra hajlamosak vagyunk rábólintani. Mert az egyszerű karácsonyi esemény magában hordozza a titkot: az énhatárokat átlépő életről és találkozásról szól, amelyben most is a kezdeményező a minket szerető Isten. Megjelenik közöttünk Ő, és sorsközösséget vállal velünk, hogy tekintetünket és szívünket mi is merjük a magasba emelni. Mert csak az boldogíthat igazán, ami e találkozásból ered és innen indul kibontakozásnak.
Nagyszerűségében karácsony ünnepe újjászületésünknek az ideje, amikor megnyitom és megtisztítom életemet azért, hogy elfogadhassam Isten ajándékát. Ilyenkor, miközben szeretteinknek készítgetjük ajándékainkat és talán a megszokottnál többet figyelünk egymásra, kicsit megzavarhat bennünket az ilyen megközelítés. De ebben rejlik Karácsony mélységes titka: alkalmasnak és késznek kell lennem elfogadni Isten ajándékát, hogy én is ajándékozhassak, és az én ajándékom is értékes legyen mások számára. Örülnöm kell Isten ajándékának, az Ő Fiának, és akkor én is igazi örömet tudok vinni mások életébe.
Az idézett szentírási híradás mintha az ünnep nosztalgikus hangulatába vezetne bennünket. Legalábbis így érezhetjük első olvasásra. „Mária világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette.” Megállunk, elcsodálkozunk az eseményen, tekintetünkkel a Gyermeket keressük, és még együtt érzők is tudunk lenni Máriával és Józseffel szemben. Majd tovább megyünk, mert szólítanak a kötelezettségek, várnak a vendégek, sürget az idő a szórakozásra és értékes az idő a pihenésre. Sok minden feltornyosul ilyenkor bennünk és körülöttünk, amiért is sokak számára csak ennyiből áll a karácsony. Csendes, nosztalgikus továbbhaladás, de igazi találkozás és az élet feletti mélységes öröm nélkül.
A történet azonban nem csak erről szól karácsonykor. Mária mellé állít bennünket, aki pólyába takarja egyszülött fiát. Karjaiba veszi gyermekét és átöleli benne az Istent. Jászolba fekteti Őt, szegényes és egyszerű jászolba helyezi, és ezzel mindent felajánl neki, amivel rendelkezik. József pedig csendben őrködik fölöttük, mert tudja, hogyan kell ilyenkor helytállni.
Ha igazi karácsonyt akarunk magunknak, akkor időzzünk el mi is a jászol közelében. Áldozzuk fel megszokott kötöttségeinket és engedjünk magunknak időt az elcsendesedésre, a megnyugvásra és a kiengesztelődésre. Ne idegenkedjünk Isten közelségétől, inkább adjunk neki helyet a mi életünkben és hitünkkel álljunk ki mellette. Az ilyen karácsonyt szeressük és engedjük, hogy titka megvalósuljon bennünk és környezetünkben. Ünneplésünk legyen valóban megszentelt idő, amikor az ég találkozik a földdel, Isten az emberrel, angyalok a pásztorokkal, én a felebarátommal – mert Isten itt van közöttünk.
Mindenkinek kegyelmekben gazdag, békés, örömteli karácsonyt kívánok!

†Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye megyéspüspöke

Forrás : reggeliujsag.ro

„Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást.” (Péld 29,18)

Karácsony azért lehet a keresztyének kitüntetett ünnepe, mert az addig rejtőzködőnek vélt Isten érinthető közelségbe érkezett. A továbbra is láthatatlant láthatóvá tette, a földre jött anélkül, hogy a mennyet elhagyta volna. Megjelent tökéletes gyermekként, akiben igazolódott, hogy Isten teremtménye, az ember is tökéletes volt, de önmagát ettől az állapottól éppen édeni életében megfosztotta.
Az önmagát megmutató Isten több rendben közeledett a teremtett világhoz. Próféták által szólt, kiválasztottait csodák árján vezette. Krisztus Jézusban testté tette az Igét, és ebből a testből állt elő az egyház. Ezért az egyház-testért halt meg a kereszten, de előbb elrendelte az úrvacsora kenyerében és borában a világ végezetéig tartó részesedést, azaz a közvetlen táplálkozást és élő kapcsolatot Vele és egymással. A keresztség sákramentumával gyűjti a sereget, amelyet megtart önmagának. Látható szent jegyek és pecsétek, látható közösség, érthető üzenet, engedelmes szolgálat, és sok hasonló örökség emlékeztet a kijelentett Istenre, Akinek az akarata ma is az, hogy engedelmesen részesüljünk a Vele való közösségben, és hirdessük másoknak is a megismerhető Urat.
Karácsony nemcsak azt kéri számon, hogy látjuk-e a láthatatlant, hanem azt is, hogy felismertük-e, hogy a kijelentés elhanyagolása ma is a nép elvadulását eredményezi. Mi már nem mondhatjuk, hogy Isten nem jelentette ki magát, hogy rejtőzködik, hogy eltitkolja akaratát. Mi semmit sem mondhatunk Istennek, de annál többet e megveszekedett, elvadult világnak. Bizony, a javító szándékú embereknek, különösen a gyülekezetek tagjainak, kiemelten az imádkozóknak mondaniuk kell, alkalmas és alkalmatlan helyen és időben, hogy a kijelentés kirekesztésével minden szinten erőteljes és gyors lefolyású hanyatlás következik be. Nemzeti, családi vonatkozásban tetten érhető ez a jelenség erkölcsi, gazdasági, szellemi szinten. Kijelentés nélkül az ember elveszíti a tájékozódó képességét a világ bonyolult folyamataiban. Eltévedés és eltévelyedés állapotában az Istentől elszakított ember nem találhat kiutat, hanem fokozza a mélyülést és a süllyedés megállíthatatlanná válik. A gondok növekedésének gyökere Isten megtagadása, amelyen jelentkeznek a vadhajtások mint szemet szúró tünetek. Az elvadult embernek se Istene, se embere, csak ezernyi fájdalma és rágalma. Különösen szívünkben kell hordoznunk azoknak sorsát, akik lassan távolodnak a gyülekezettől. Látnunk kell, sőt szóvá kell tennünk, ha azt észleljük, hogy az istentisztelet tartalma kiürülni látszik vagy a formája eltér az illőtől. A bálványimádás alattomos ravaszsággal oson be a gyülekezeti életbe, és foglalja el azon helyeket, amelyeket üresen hagytunk. Isten választ adott önmagáról a megvadult világban, hogy angyalok hangja keljen a sötétségben, pásztorok új szívvel térjenek vissza a nyájhoz. Korunk karácsonyán hasonló a feladat. Hiányzó őrállókat kell pótolnunk katedrákon és szószékeken, presbitériumokban és szövetségeinkben. Elvadult világunkban szelídítenünk kell az erőszakosokat, az önmagukat törvények fölé helyezőket. Le kell lepleznünk az árulókat és a sorainkba beszivárgó bomlasztókat. Mindent Isten dicsőségére, hogy a közöttünk megéledő istenfélelem valódi kegyességet hozzon közénk.
A fentiek után a kérdező ember keresheti a választ arra is, hogy miként vehetné komolyabban a kijelentés ajándékát, a karácsonyi üzenetet, Isten Fiát. Érdemes az idézett igeszakaszt Károly Gáspár bibliájából is megvizsgálni. „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul…” A kijelentés helyett „mennyei látásról” van szó ebben a fordításban. Nincs tévedés, csupán egy bennünket is segítő hangsúlyáthelyezés. Ameddig a kijelentés először azt tárja elénk, hogy Isten hogyan láttatja meg önmagát a láthatatlanságból, addig a második esetben az ember mennybe forduló látásáról hoz elénk megválaszolandó kérdéseket. Felemelő és önbizalomerősítő, ha azt halljuk ki, hogy van mennyei látásunk, a kijelentőt felismerjük. Istennek éppen ez az akarata, hogy üzenetére válasz érkezzék, jeleire jelzések következzenek, akcióját reakció kövesse. Az ember kiváltsága nemcsak annyi, hogy lát, és különbséget tud tenni a jó és rossz között, hanem mint teremtmények közül egyik sem, egyenesen a mennybe lát. Látja a mennyeit, a mennyből származót. Az elvadult állapot megalázó láttatása éppen ezért több fokozatú. Az elvadultság feltételezi, hogy a jó és rossz megkülönböztetésének készsége is sérült, a mennyei látás pedig elmarad. Etikai vonatkozásban nem kerülhető el annak megállapítása, hogy ameddig Isten mindent megtett az emberért, az ember gyakran megbukott. Létünk tragédiája az, hogy ameddig Isten a mennyből megrajzolja utunk térképét, elmondja a tudnivalókat, addig az ember megvakul és megsüketül. Isten kijelenti önmagát és akaratát, az ember egyéb ismeretekkel butítja magát.
Karácsonykor megkerülhetetlen számunkra a válasz arra a kérdésre, hogy szabad-e fenntartani a menny nélküli állapotunkat, avagy a mennyei látás elhanyagolását. A kegyes ember istenfélelme, avagy a hitből való élet sohasem csalatkozik. Nincs olyan ínséges idő, hogy ne jutna a mennyei kenyérből (Zsolt 105,40) a vándornak. A mennyei gabona (Zsolt 78,24) kilátástalan helyzetben is ajándékként érkezik. A mennyei jelet (Mt 15,16) nem adja farizeusok hadának, de mindig az őszinte embereknek. Jézus mennyei erővel gyógyít, és adja vissza az egészségét a benne hívőknek. Mennyei hajlékot ígér (1Kor 5,2) azoknak, akik a földi sátorházukba is befogadják Isten Fiát, akit mennyei seregek követik (Jel 19,14) minden útján.
Karácsony az igazi vízió, alkalmazható célra látás, valós célkitűzés, a beteljesült várakozás, a lendületes mennyhez közeledés ünnepe, amit illik nekünk felfedezni és hittel megélni. Az ég és föld érintkezése Isten és a mennyei látású ember együttléte, hadd kívánjunk magunknak és mieinknek ebben kiteljesülő áldott karácsonyt és megszentelt új esztendőt.
A békesség kötelékében,

Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke 

Forrás : reggeliujsag.ro

Tempfli József ny. püspökünk köszöntése

 

Böcskei László, a Nagyváradi Egyházmegye megyéspüspöke a napokban körlevelet bocsátott ki, amelyben elsőként szerepel Tempfli József köszöntése, akit 25 évvel ezelőtt szenteltek püspökké Nagyváradon. Ezt közöljük az alábbiakban.  

Teljes cikk : erdon.ro

Húsvét vigíliája: öröm, élet és igazság

 

Húsvét vigíliája tűzszenteléssel kezdődött a Székesegyház előtti téren és a húsvéti gyertya előkészítésével, amit a virrasztás követett az igeliturgia keretében. Az ünnepi szentmisét Exc. Böcskei László, a nagyváradi egyházmegye püspöke celebrálta.  

Teljes cikk : erdon.ro

Húsvéti pásztorlevelek

 

 Böcskei László, nagyváradi római katolikus megyéspüspök ,Csűry István, Királyhágómelléki református püspök, Bálint Benczédi Ferenc, püspök húsvéti pásztorleveleit olvashatja a reggeliujsag.ro-n '

Bátor szentként támpontot ad

 

Kedden este tartották a Caritas Catolica által működtetett várad-szőlősi Szent Márton Idősek Otthona kápolnájának búcsúünnepségét. A szentmisét Böcskei László megyés püspök mutatta be.

Teljes cikk : erdon.ro 

Nyílt levél Őexcellenciájának, Böcskei László római katolikus megyés püspöknek

Tisztelt püspök úr!

Mindenekelőtt előrebocsátom, hogy lehetőségeimhez mérten hitgyakorló római katolikus újságíró vagyok. Mint ismeretes, a hozzám hasonló tollforgató ember nem csak a maga lelki terhein könnyít, amikor bizonyos társadalmi, közéleti vagy politikai fonákságokat ír ki magából, vagy közvetít az olvasó, illetve a célszemély felé. Annál is inkább, mivel az elmúlt esztendőkben a megalázottak és megszomorítottak gondjai, nyűgjei, lelki bántalmai is mind a magamfajta nyakába szakadtak, annál az oknál fogva, hogy az esetek nagy többségében a kisember már sehol nem talál nyugalmat, meghallgatást. Ezt leginkább a vidéki újságírók tapasztalják, azaz mi, akik közelebb vagyunk Isten népéhez, mint olykor maga a gyóntatópap vagy a lelkipásztor. Mert ugyan kinek panaszkodhatna a folyamatosan kisemmizett, átvert, kizsigerelt emberi lélek, ha nem annak, aki ha nem is tud rajta segíteni, legalább megfogalmazza helyette, ami fáj, ami hiányzik, és amit nem tud, nem mer elmondani senkinek.

Nem tudom, Excellenciád mennyire van tisztában a vidéki kisember mindennapi gondjaival, kiszolgáltatottságával, ami főleg a mai szabados világ rabszolgaelvein alapszik. Mennyire ismert Excellenciád előtt a tény, hogy éheznek, fáznak, egyszóval egyik napról a másikra élnek. Mennyire elfáradtak, elfásultak testben, lélekben, hitben egyaránt. Főleg az utóbbiban, amelynek okai nem csak a sanyarú élet hozadékaiban gyökereznek, de leginkább abban, hogy immár minden kapaszkodót kihúztak-kihúznak lábuk alól, beleértve a templom nyugalmát is.
Még néhány esztendővel ezelőtt felekezetemből adódóan büszke voltam arra, hogy amikor megnyugodni vágytam az én Istenem házában, sok meggyötört hitbéli rabszolgatársammal egyetemben, úgy tudtunk lelki közösséget teremteni a vigasztaló Szentlélekistennel, hogy helyette nem a megbotránkoztatás volt az osztályrészünk.

Foglalkozásomból adódóan évek óta részt veszek a zömében magyarlakta Érmellék mindenfajta rendezvényén, a templomi búcsúkat is beleértve. Errefelé – de információim szerint nemcsak – minden össznépi megmozdulást, sátoros ünnepet össze szokás kapcsolni valamilyen közelgő politikai eseménnyel, legfőképpen a választásokkal. Mindezidáig úgy tapasztaltam, ilyen alkalmakkor csak a református testvérek templomaiban terjedt ki a politikusok hatásköre a padoktól az Úrasztalán át a szószékig.

Elkeseredve szemlélem, hogy az utóbbi esztendőkben egyes római katolikus templomokban is szabaddá vált az út az oltár előtti szónoki emelvényhez, mind a helyi kiskirályoknak, mind a választott embereknek, abból adódóan, hogy megtámogatták-megtámogatják az eklézsiát némi aprópénzzel. Megvásárolva ezáltal a szólásjogot és a politikai dogmák sulykolásának lehetőségét ama Istennek épített szent helyen, ahol az agyonalázott, agyonsanyargatott kisember hivatott letenni lelki terheit Jézus elé. Megfosztva ezzel bennünket az egyetlen szigettől, ahol nem ütköznénk az agyonpolitizált világ siralmas valóságába.

Mint ahogyan azt fennebb is kifejtettem, az újságíró a „vox populi”, azaz a nép hangja is egyben. Ennek megfelelően vettem a bátorságot, hogy feltárjam Excellenciád előtt a fentieket, illetve az alábbiakat, viselve annak mindennemű következményét. Beleértve az esetleges rám zúduló politika retorziót, vagy a cinkos egyházi emberek ellenszenvét, ami ugye emberi mivoltukból eredendően tőlük sem idegen.

Nem elszigetelt eset az Érmelléken, hogy a falunapi ünnepségekkel egybekötött búcsús szentmisék alkalmával a hívek egy része kivonul a templomból az oltár előtti politikusi szónoklatok ideje alatt. Máshol, más alkalommal pedig meg sem kezdődik a szentmise addig, amíg a helybéli polgármester, valamint az éppen ráérő megyei politikus meg nem érkezik, nem mulasztva el az alkalmat, ha már odafáradtak, hogy el ne mondják, mennyire nagylelkű volt a párt az egyházi persellyel. Nemrégiben egy nemzeti gyásznapon celebrált megemlékező szentmise csak Isten kegyelméből nem fulladt botrányba az oltár előtti pulpitusról elhangzott politikai indíttatású, fricskázó, kortes allűrökkel megtűzdelt világi orációktól.

Nem az én tisztem mérlegelni és eldönteni, mennyire helyes vagy helytelen az Excellenciád által képviselt egyház eme újkeletű iránya. De…
Megyejáró útjaim alkalmával egyre gyakrabban állítanak meg hitüket gyakorló római katolikus családok azzal, hogy minden vasárnap megfognák gyermekeik kezét és elmennének a templomba. De mivel sosem lehet tudni, hogy éppen milyen alkalomból telik meg az első padsor politikusokkal, amitől nyomban görcsbe rándul a gyomruk, inkább kihagyják a közös ima eme alkalmát. Hallják őket eleget a tanévnyitókon, kulturális rendezvényeken, köztéri szoboravatókon, egyszóval mindenhol, ahol összegyűlnek az emberek.

Azaz már a templomainkban is. Akár az ominózus „nagytestvér”. Nincs hely, ahol a társadalomnak eme tolakodó szegmense ne gyakorolna nyomást az emberek kedélyállapotára, életére, lelkére.
Ide kapcsolnám, hogy nemrégiben egyik felekezeti testvérem szájából hangzottak el a következő szavak is, amelyek megerősítettek írandóimban: „A kertem végében, a vén diófa alatt van egy kiszolgált pad. Oda járok találkozni az én Teremtőmmel. Ez az egyetlen hely ebben a mocsokkal teli világban, ahol nem iszom ki a megbotránkoztatás keserű poharát.”

Hogy milyen messzire mutatnak ezek a szavak egy hétköznapi ember szájából a jövőbeni egyházunk tekintetében és történetében, Excellenciád tiszte mérlegelni, eldönteni, illetve tenni az érdekében az elkövetkezendőkben. Természetesen, ha úgy látja jónak.
Tisztelettel:

Sütő Éva, újságíró

Forrás : reggeliujsag.ro

Ahol eleven Szent László kultusza

Második alkalommal tartották meg vasárnap délután a Szent László-zarándoklatot Nagyváradon, amelyen közel négyszáz katolikus hívő vett részt. A jelenlevők a velencei Templom térről indulva, imádkozva és Szent Lászlót és Szűz Máriát dicsőítő énekeket énekelve elzarándokoltak a várig, ahol a király eredeti sírhelye volt.

A zarándoklatot Böcskei László váradi római katolikus megyés püspök vezette. Nemcsak Nagyváradról, de más településekről is érkeztek sokan, akik ily módon akarták kifejezni tiszteletüket a városalapító lovagkirály emléke és a keresztény értékrend előtt. A Szent László-kultusz elvitathatatlanul és megvétózhatatlanul egyre erősebben összekovácsolja a környék magyarságát, ugyanis az elmúlt esztendőkben a katolikus egyház által felkarolt, hamar tradícióvá fejlődő zarándoklatok azok, amelyeken minden politikai villongást mellőzve lehet éltetni és megtartani Várad magyar múltját, jelenét és ezáltal remélhetőleg jövendőjét is.
Teljes cikk : reggeliujsag.ro

Az Istenért és egymásért

Zsúfolásig megtelt a nagyváraid római katolikus bazilika tegnap délelőtt a Festum Varadinum keretében megtartott hagyományos ünnepi szentmisén és körmeneten, mely 2010 óta egyházmegyei zarándoklat is.
A nagyváradi székesegyházban egyházi és világi méltóságok jelenlétében tartották meg az ünnepi szentmisét, melynek főcelebránsa Böcskei László nagyváradi megyés püspök volt.

Szent László tiszteletének hagyománya van, hiszen 1914-ben gróf Széchényi Miklós püspök mondta, hogy a július 27-i Szent László-ünnep mellett húsvét ötödik vasárnapján is megünnepeljék a városalapító királyt, avagy 1942-ben, a mikor Szent László-évet hirdettek. Ennek a hagyománynak két fő iránya van, az egyik az, hogy szent királyunk erényeinek időszerűségét megismerjük, a másik, hogy az ő közbenjárása iránti bizalomra alapozva mi is maradandót építsünk. Húsvét ötödik vasárnapja 2010 óta egyházmegyei zarándoklat is, melyen isten iránti hálánkat kifejezhetjük, mondta a megyés püspök.

Máté írja, hogy a fariezusok provokálni akarják Jézust, ezért felteszik neki a kérdést, hogy mi a legfőbb parancsolat, de kíváncsiak a véleményére. Ezt a fajta kíváncsiságot kell elsajátítanunk, hogy kérdéseinket az Úr elé vigyük.
A Szent László-iskola egyik kisdiákját kérdezte az iskola jelvényéről, aki válaszában vitéz Szent Lászlót említette – idézte fel a Böcskei László püspök, majd hozzátette: napi tapasztalatunk, hogy küzdenünk kell azért, hogy megtaláljuk jövőnket és megalapozzuk boldogulásunkat Isten akarata szerint, megtapasztaljuk a kudarc kereserűségét és a győzelem örömét. Isten választott népe is harcolt Isten igéjéért és Isten mellett, ami a legszorosabb szövetség, nekünk is harcolnunk kell, de nem egymás ellen, hanem azért, hogy megvédjük az igazat és felemeljük az elesetett.

„Isten ismét útra kész” – idézte S. Nelly Sachs Nobel-díjas zsidó írónő egy gondolatát Böcskei László, majd hozzátette, Isten közel van hozzánk, számíthatunk erejére, hiszen harcolnia kell a családapának, harcolnia kell a nevelőnek a fiatalság jövőéjért, harcolniuk kell a hivatalok viselőinek, a politikusoknak is. „Harcolnunk kell Istenért és egymásért” – összegezte a megyéspüspök, majd hozzátette: sokszor megnézte Szent Lászlónak a székesegyház kertjében álló szobrát, és úgy látja: ennek a szobornak tartása van, és mi is csak Istenre támaszkodva harcoljunk az értékekért és a jövőért.

A szentáldozás után sokan gyülekeztek a bazilika kertjében is, hogy csatlakozhassanak az ünnepi körmenethez, melynek során ebben az évben a Schlauch kertet (ma Petőfi park) is megkerülték a hosszú sorokban áramló hívek Szent László hermájával.
Forrás : reggeliujsag.ro

Megvédték a templomot a lerombolástól

 

„…és feltört a hit” a címe annak a kötetnek, mellyel szerzői és támogatói azoknak kívánnak emléket állítani, akik ötven évvel ezelőtt megvédték a Szent László templomot a lerombolástól. 

A különleges minőségű és küllemű könyv a Nagyvárad Újvárosi Szent László plébánia egyháztanácsának ötlete alapján látott napvilágot és azok mellett a magánemberek mellett, akik az ügy mellé álltak, a Megyei Tanács támogatását is elnyerték – tudtuk meg Pék Sándor plébánostól a könyvbemutatót beharangozó sajtótájékoztatón.
Nagyon kevesen tudják már a váradiak közül is, hogy mi történt itt ötven évvel ezelőtt, mondta Pék Sándor. Május 17-én, pünkösd vasárnapján – folytatta – a Szent László templomban kihirdették, hogy a városvezetés városrendezési terve alapján a Szent László templomot bezárják, majd lebontják.
Egy napra rá, a hétfői misére rengetegen érkeztek, sokkal többen, mint más alkalmakkor. A szentmise után a plébános megkérte az embereket, hogy saját biztonságuk érdekében menjenek ki, ez meg is történt, azonban tovább gyülekeztek a templom körül. Hétfő estétől csütörtök reggelig az emberek felváltva, éjjel és nappal őrt álltak a templom körül, énekeltek, virágokat hoztak, gyertyákat gyújtottak. Nem reakció volt ez, sokkal inkább kiállás, szép és tiszta fájdalommegnyilvánulás – mondta Pék Sándor. A történet csütörtökön ért véget, amikor kiderült, hogy a városvezetés elállt a lebontás tervétől.
A plébános hozzáfűzte: fontosnak tartotta, hogy megemlékezzenek minderről e kerek évforduló alkalmából, annál is inkább, mivel tíz-húsz év múlva már nehezebben tudtak volna élő tanúkat találni. Ezek a történések már szinte feledésbe merültek, pedig tudnunk kellene „Váradnak e szép, áldott eseményéről”. Ez egyúttal egy pozitív jelzés is a váradiak felé arról, hogy milyen nagyszerűek tudnak lenni, tette hozzá a plébános. Hiszen mindez nem csak a katolikus hívekről szólt, nem is csupán a magyarokról, a templom körül ugyanis különböző vallású és nemzetiségű emberek gyűltek össze – románok, zsidók, cigányok is. „Ez a csendes, békés és mégis összefogó lendület Várad jellegzetessége” – tette hozzá Pék Sándor.

Tanúk beszámolói

A könyv több fejezetre van osztva, a Szent László templom építéséhez fűződő történelmi adatok, illetve jellegzetességei ismertetése mellett jelentős helyet kapnak a tanúk beszámolói, valamint a témával kapcsolatban megjelent újságcikkek. A tanúkat Szilágyi Aladár, a kötet szerkesztője kereste fel, a történelmi adatokat Péter I. Zoltán helytörténész szolgáltatta, a korabeli képeslapok is az ő gyűjteményéből származnak. Az ajánlást Böcskei László püspök írta, az előszót pedig Szabó Ödön, az egyháztanács alelnöke. A nyomdai feldolgozás Voiticsek Ilona, Voiticsek Árpád és Voiticsek Attila munkája. A kötethez egy CD is tartozik, melyen a Varadinum Film Pünkösdi templommentők című dokumentumfilmje látható.
Egyelőre 350 példányban nyomtatták ki, nem lesz kapható szabadárusításban, csak a Szent László templomban, 20 lejes adományért cserébe.

Keresik őket

A történethez az is hozzátartozik, hogy néhány héttel ezelőtt, Nagy Mihály történész, a Román Kulturális Intézet (ICR) elnökhelyettese utánajárásának köszönhetően sikerült megtudni, kik voltak azok a személyek, akiket az ötven évvel ezelőtti eseményeket követően letartóztattak. Azt is megtudták, hogy több mint kétezer oldalas anyag van róluk Bukarestben, azonban ehhez csak az érintettek, illetve családtagjaik kérésére lehet hozzáférni. Így hát kérik mindazokat, akik tudnak róluk, vagy rokonaikról valamit, tudassák velük a plébánia elérhetőségét. Ők pedig a következők: Darabont Imre, Perei Ferenc, Ursz Béla, Tóth Tibor, Darabont Lajos, Varga Andor, Simon István, Dombi Lajos, Mátyás István, Darabont János, Nagy Imre, Takács Károly.
A könyv bemutatója, mely a Festum Varadinum keretében zajlik, május 18-án, vasárnap 16 órakor lesz, a Szent László templomban. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.
Forrás : erdon.ro

Vándorok és útépítők vagyunk az életben

 

A virágvasárnapi jelenet mindig időszerű, az Úr most is küldi az övéit, hogy készítsék elő Krisztus bevonulását az emberek életébe – hangsúlyozta főpapi szentmiséjében Böcskei László váradi megyés püspök, amelyet tegnap délelőtt mutatott be a Székesegyházban. 

A keresztény világ tegnap a virágvasárnapot ünnepelte, mellyel kezdetét vette a nagyhét, amikor Krisztus szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk. Az Exc. Böcskei László megyés püspök által a váradi Székesegyházban bemutatott ünnepélyes szentmise az elmúlt évek szokásának megfelelően a Püspöki Palota előtt barkaszenteléssel kezdődött, majd ezek megáldása után a főpásztor az asszisztenciával, illetve a hívekkel együtt a verőfényes napsütésben körmenetben indult a Bazilikába. Ugyanakkor a szentmise keretében elhangzott Urunk szenvedéstörténete Szent Máté evangéliuma szerint, közreműködött a főtemplom Ének- és zenekara Kristófi János orgonista-karnagy vezényletével.

Teljes cikk : erdon.ro 

Merre hajlik a szentek keze ?

Az elmúlt hétvégén vitathatatlanul színvonalas, nagy tömeget megszólító és megmozgató rendezvénysorozatra, az első ízben megtartott Szent László Napokra került sor Nagyváradon. A városalapító szent király nevével fémjelzett ünnepséget a váradi Szent László Egyesület szervezte. A lovagkirály alapította Nagyváradon azonban úgy megrendezni bármit, ami a Szent László nevét viseli ugyan, de melytől a római katolikus püspökség elhatárolódik, eléggé feltűnő.
Nem is kell tehát csodálkozni azon, hogy több olvasónk jelezte, nem értik, miért maradt távol a rendezvénytől a katolikus egyház, és miért egy Magyarországról meghívott katolikus püspök lett a Szent László Napok egyik fővédnöke, s nem a váradi püspök, aki amúgy igen sokat tett az elmúlt időben a lovagkirály kultuszának ápolásáért. Mint az ilyenkor lenni szokott, azonnal találgatások, internetes közösségi portálokon megosztott epés megjegyzések, pletykák terjedtek el emiatt. Volt, aki a szervezőket okolta, de akadtak olyanok is, akik a váradi püspököt. Közvetlenül a rendezvénysorozat előtt maguk a szervezők is igen ellentétes válaszokat adtak arra a kérdésre, miért is nem tudtak együttműködni a római katolikus egyházzal, ha már mindenáron egy szent kultuszával akarják emelni rendezvényük nívóját. Mint kiderült, a meghívott és fővédnökké avanzsált szeged-csanádi püspök Szent Lászlóról szóló előadása nem igazán ütötte meg azt a szintet, amelyhez a váradi magyarok e kultusz kapcsán hozzászoktak. Más kérdés az is, hogy kiszivárgott, a szervezők megkerestek a püspök tudtán kívül váradi katolikus papokat is, hogy azok engedélyezzenek templomukban egy ökumenikus istentiszteletet, melyet a vendéglelkész celebrál, azonban értesüléseink szerint az egyházmegye papsága elzárkózott ettől.

Böcskei László

Teljes interjú : reggeliujsag.ro