A demokráciában mindenkinek szíve joga olyan eszméket hirdetni és olyan
könyvesboltot működtetni, amilyent akar, hogyha ez törvénybe nem
ütközik. Ennek értelmében a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesbolt
újranyitása, illetve befektetői csoportja és üzemeltetői ellenében elvi
kifogásunk nem lehet.
Az ügynek azonban van egy erkölcsi és egy politikai dimenziója.
Saját politikai pályafutására vonatkozóan hiába mondja ugyanis
Markó Béla költő,
hogy „az irodalom erős, hiszen még a politikát is képes legyőzni”.
Bizony-bizony „a politika” nemcsak a jobb sorsra érdemes alanyi költőt
győzte le, hanem az
Illyés Gyula Református Könyvesbolt esetében
Anyaszentegyházunkon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületen is
fényes, illetve megszégyenítő győzelmet aratott.
Nem kérdéses, hogy Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila és Victor Ponta,illetve
a pártjaikat kiszolgáló szellemi holdudvaruk és médiabirodalmuk is
„törvényesen” működik. „Demokratikus joguk” szembehazudni nemzetüket,
manipulálni jóhiszemű választóikat és tönkretenni országaikat – sőt
ezért még fölös támogatásban is részesülni idegen országokból.
Markó Bélának és epigonjainak is „törvény” biztosította lehetősége
neptuni módra, titkos paktumok révén kiárusítani a magyar jövőt,
MSZP-módjára koalícióra lépni Victor Ponta utódkommunista
bűnszövetkezetével, vagy Gyurcsányékkal szövetkezve zátonyra futtatni az
erdélyi magyar önrendelkezést és Magyarországról érkező „politikai
ciánszennyeződést” kiáltani Orbán Viktor nemzetpolitikájára.
A mi konkrét esetünkben pedig: kicsoda vitathatná el a volt RMDSZ-elnök vezette Kós Károly Akadémia Alapítvány, valamint a Szabó Vilmos MSZP-politikus elnökölte Táncsics Alapítvány azon jogát, hogy 2013-ban megállapodást kössenek egymással – egyebek mellett – a nagyváradi Riport Kiadó és az Erdélyi Riport támogatására, melyek szerves módon beilleszkednek a bihari RMDSZ-nek abba az intézményi és médiabirodalmába, melyhez a Várad című folyóirat és az irodalmi Törzsasztal is tartoznak?
Következésképpen nem a „jogokkal” és a „törvényességgel”, s még
csak nem is a „demokratikus pluralizmussal” van nekünk bajunk, hanem
csupán azzal, amire ezeket a demokratikus értékeket a nevezettek felhasználják, illetve azzal, hogy miként élnek vissza velük.
„Madarat tolláról, embert barátjáról” – tartja a közmondás. Lássuk csak, hogy Szűcs Lászlónak, Szabó Ödönnek és a váradi „Mecénásoknak” kik is a „barátai”. Néhányat már említettünk közülük. A felsorolás többi tagja is ismert: Demszky Gábor, Kuncze Gábor, Aczél Endre, Nyakó István, Ujhelyi István
– hogy csak a leghírhedtebbeket említsük. Ezek azok a nemzet- és
egyházidegen balliberális közszereplők, akik az elmúlt huszonöt
esztendőben – kisebb vagy nagyobb mértékben – egész tevékenységükkel
vezető szerepet játszottak a demokratikus és nemzeti rendszerváltozás
tévútra vitelében.
A cinkos magyarhoni és erdélyi – váradi – összefonódások
botrányosan beszédes esete az Érmindszentről eltérített és Nagyváradon
felépített ún. Ady-központ esete, mely a Kiss Sándor „mecénási” érdekkörének tulajdoníthatóan, nem kevésbé pedig Szabó Vilmos hathatós közreműködésének betudhatóan a 320 millió forintnyi állami támogatást a mintegy 80 millió forintot érő Léda-házra konvertálta.
Ugyanez a Szabó Vilmos az a „párttitkár”, aki annak idején a magyar
utódkommunisták megbízásából az Erdélyi Riportot is létrehívta, és
alapítványi megállapodásuknak megfelelően feltehetőleg azóta is pénzeli.
A magyarországi „norvég alap” ilyenképpen alapította meg „másként
gondolkodó”, városunkban különleges mohósággal teret hódító szócsövét a
nevezett érdekcsoportban. Az Illyés-könyvesbolt kezükre való átjátszása
által végtére ezeknek a „jómadaraknak” lett elvtelen „barátja” és
kiszolgálója a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetősége.
A 6. Könyvmaratonnal, Markó Bélával és a Törzsasztallal indító
könyvesbolt ilyenképpen válhat a névadó költő, valamint a tulajdonos
Református Egyház szellemiségének tagadásává és a határok fölötti
nemzetegyesítés politikai ellenzékének – nagyváradi – felvonulási
területévé. Az pedig már csupán puszta legitimációs kérdésnek számít, hogy a nevezett balliberális politikai és ideológiai erőcsoport nem csekély alkati perverzitással éppenséggel Ady Endre, Kós Károly és Illyés Gyula nevével, szentségtelen módon pedig ráadásul a Református Egyházzal próbálja igazolni és hitelesíttetni önmagát.
Az Illyés Gyula Református Könyvesbolt alapító püspökeként ezúton
emelem fel szavam az ellen, hogy az az alapító Illyés Közalapítvány
szándékaival, valamint a névadó szellemiségével ellentétes rendeltetést
töltsön be. A könyvesbolt ilyetén elidegenítését netalán még a benne
árusított jó minőségű irodalmi termékek sem igazolhatják.
Strasbourg, 2014. november 26.
Tőkés László
a KREK előző püspöke