Ritoók Emma

 

Ritoók Emma az 1900-as években.Forrás :hu.wikipedia.org

Ritoók Emma (Nagyvárad, 1868. július 15. – Budapest, 1945. április 3.) magyar költő, író, esztéta, műfordító.
Teljes cikk : hu.wikipedia.org

Bővebben olvashat Ritoók Emmáról a egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.ro-n '

Családi titkok Ritoók Emma naplójában - Magyar Nemzet cikke 

Egy átlagos közmagyar feljegyzései arról, hogy váratlanul kiderült: magyar családba született zsidó – vagy zsidó családba született magyar.Dobai Péter mondta pár évvel ezelőtt, hogy csak a rendszerváltás óta „van történelmünk”. Kopp Mária nemrég adatokkal bizonyította, hogy a közösségi tudat megléte önmagában egészségvédő faktor. Egészségesebbek azok, akik szorosabban tartoznak valamilyen közösséghez, részei közösségük történelmének.Híres ősök nyomára bukkantam a könyvtárban talált kéziratban. Ötvenöt éve a dédnagynéném, Ritoók Emma zárolta az Országos Széchényi Könyvtárban a naplóját – amely tervezett regényének része lett volna –, benne a családfájáról szóló utalásokkal.Meglepett így az ötvenedik életévemhez közeledve, hogy ismert történelmi személyiségek – Hunyadiak, Szapolyaiak, Drugethek, Báthoriak, Bethlenek, Kemények – bukkannak föl az őseim között, főként a nők, az ősanyák vonalán. Ráadásul úgy tűnik, Rákóczi rodostói szolgaszemélyzetének törökké lett leszármazottai is akadnak a rokonok között. Szépapám, Csányi Dániel tizenkét évig ült Bécsben börtönben Széchenyi titkáraként, a dédapám meg Deák titkára volt egy időben. Sem apám, sem anyám nem tudhatott erről, a nagyszülők gondosan titkolóztak. Emellett titkolniuk kellett az ötvenes években az oldalági rokonok közül a református püspököt meg a katolikus papot és a rabbit.Az említett naplót már csak azért is zárolnia kellett dédnagynénémnek (a Fővárosi Könyvtárban dolgozott, kollégájára, Halász Gábor neves esszéistára bízta az iratokat, aki nem tért haza a munkaszolgálatból), mert a szöveg tele volt zsidóellenes megjegyzésekkel.A rendszerváltás idején, felnőttkoromban értesültem zsidó őseimről is. Róluk sem hallottam korábban, s eltartott egy darabig, míg lexikonokból és könyvekből megtudtam, mit jelentett a régi vallási közösségek számára egy-egy „messiásnak” szólított rabbi, mint Rási, illetve a prágai Maharal vagy Bál Sém Tov. Mindkét hagyomány érdekelni kezdett. Persze könnyebb volt az áldozatok utódának lenni, akiktől évezredeken át nemzedékről nemzedékre olyan kegyes mondások maradtak fönn (túl a Biblián), hogy „a harag rosszra vezet”, „a leggyakoribb bűn a rossz nyelv” stb. Néha ijesztő volt az elszigeteltségérzés. Valóságos ajándéknak érzem viszont, hogy úgy tudok az utcán a többi emberre nézni, hogy közös őseink vannak, ezért kevésbé érzem magam „idegennek”. Cserében meg kell küzdenem azzal a kevésbé kellemes érzéssel, miszerint a felbukkant ősök hatalmi mámorukban nem bántak kesztyűs kézzel a családtagjaikkal sem. A nagy emberek is csak emberek, mint mi – hol jól, hol rosszul oldják meg a gondjaikat. Az idealizált hősök is néha önzők. Azok pedig, akik „rossz lóra tettek” (csatavesztesek, zsarnokok, gyűlölködők), mégis megérthetők, és megtalálható a jó oldaluk.A dédnagynéném idős korában elhatározta, hogy könyvet ír hírneves őseiről, méghozzá a gyermek szemszögéből nézve. Különösen érdekelték a „boszorkánynak” tartott ősanyák (például Báthori Erzsébet, akit valószínűleg gyógyító tevékenységéért ítéltek el). Szeretett volna utánajárni az 1660-ban Törökországba férjhez ment szépanyja szépanyjának, Csiffi Borbálának. És akkor Emma néni eltörte a lábát. Utolsó hét évében már csak a ház körül tudott járni, nem jutott el a könyvtárig.Az iskolában keveset tanultunk a történelmi személyiségekről, s mióta előkerült a családfa, csak néhány érdekesebb epizódról értesültem. Évtizedeken át soha senkitől nem hallottam például, hogy Báthori István legyőzte csatában Rettegett Ivánt. Azt sem hallottam, hogy Bethlen Gábor magyar király is volt, és majdnem meghódította Bécset. Arról a politikailag kevésbé kényes adatról sem tudtam, hogy Balassi Bálint első unokatestvére volt az Egri csillagokból ismert Dobó Istvánnak, sőt Bocskai István fejedelem is első unokatestvérük volt. Olyan furcsaságok is kimaradtak a műveltségemből, hogy Bethlen Gábor fejedelem tizenöt évig nem temettette el megölt elődjét, Báthori Gábort; hogy Báthori állítólagos szeretőjét, Török Katát, a húgát, Annát és nagynénjét, Nádasdyné Báthori Erzsébetet mondvacsinált boszorkányperben fosztották meg vagyonától katolikus ellenfelei (Thurzó nádor vezetésével). Nem tudtam, hogy évtizedekig börtönben ült – per nélkül – Bethlen Gábor volt kancellárja, Péchi Simon. Azt sem tudtam korábban, hogy Péchi a szentháromság-tagadó szombatosok vezéralakja volt, akik az egymást öldöklő keresztény–mozlim–zsidó vallást akarták összebékíteni. Vagy hogy Szapolyai István (János király apja) nádor rokona Hunyadi Mátyás korában, 1494-ben személyesen gyújtotta meg a máglyát 117 zsidó alatt Budán, miután kínvallatással rájuk „bizonyították” a „vérvádat”. Újdonság volt számomra, hogy II. Rákóczi György szövetségre lépett Hmelnyickij hetmannal, akinek nevéhez véres zsidóüldözések, pogromok fűződnek. Talán szégyellnem kellene magamat, amiért nem érdeklődtem mostanáig e tények és személyek iránt, s beletörődtem, hogy csak közhelyeket lehet mondani „a magyarokról”. Hagytam, hogy az utolsó két évszázad „népi-nemzeti” ideológiai vitáinak érettségi tétellé vált árnyéka, hordaléka elvágjon a hagyomány élő forrásaitól.Korábban nem néztem utána, miket írt a leveleiben Bocskai István. Ilyeneket: „Isten megsegített... mint Dávidot, a juhok aklától a népnek királyává tette.” „Valameddig a magyar korona a németeknél lesz, hasznos egy magyar fejedelemséget fenntartani Erdélyben.” Bethlen Gábor pedig ezt mondja törökbarátságát védve: „Hogy pedig mi az törökkel az békességet keressük, ezt nagy és elkeseredett szükség kényszeríti ránk... A német császártól messze vagyunk, az oroszlán torkában... Mégis, nem vagyunk törökök, akiknek azt kívánjuk, hogy bárcsak mindjárt pusztulnának és tűnnének el.” Nem néztem bele azelőtt Pázmány intelmeibe: „Mózes is Jetró tanácsát követte: a jót megtalálta a pogányok írásaiból.”A dédnagynéném ilyen idézeteket talált volna, ha be tud menni a könyvtárba, hogy utánanézzen az őseinek. Lehet, hogy hallotta is ezek némelyikét gyermekkorában, akár az iskolában. De vajon miért váltak számára olyan fontossá ezek az ősök? Vad szembenállások, vallási kitérések, rágalmak, harag és gyűlölet, mérgezések és politikai gyilkosságok, koncepciós perek, birtokharcok, érdekházasságok jellemzik e nagyurak életét. Balassiról azt terjesztették (mivel törökből fordított), hogy körül van metélve, s a törökhöz húz. Ugyanezt mondták Bethlenről is az ellenfelei. A katolikus Pázmány Alvinczit, Bethlen prédikátorát „a zsinagóga szamarának” nevezi.Emma néni életében még éles ellentét állította szembe egymással a katolikusokat és a kálvinistákat (mint Bethlent és Pázmányt), és fájdalmas volt az ellentét a zsidók és a keresztények között is. Emma néni liberális nevelést kapott, Ady naponta köszönt neki a nagyváradi korzón (bár nem fogadta el a meghívását: „Mi nem szoktunk úri társaságba járni”). Balázs Bélával barátkozott, majd közeli viszonyba került Ernst Blochhal. Megdöbbent attól, hogy álmodozó zsidó barátai vezető szerepet vállaltak az első világháború utáni kommunista rendszer idején. Valószínűleg ennél is jobban megrázta, amikor megtudta, hogy költőbálványa, Balázs Béla a szegedi főrabbi leányába, Löw Eszterbe szerelmes – aki történetesen a másik dédnagynéném.Az első világháború után Ritoók Emma is úgy látta, hogy a zsidó materializmus az oka minden rossznak. (A szakértők ma is azt állítják, hogy a felmérések mintáinak ötven százaléka valamilyen mértékig időnként zsidóellenes.) Később újraértékelte alapállását – szorosra fűzte a kapcsolatát Babitscsal (akit „zsidóbarátnak” tartottak), s a harmincas években sokáig közösen vezették Emma néni szalonját vasárnap délutánonként. Oda járt Szabó Lőrinc, Szerb Antal, Sárközi György, Illés Endre, Illyés Gyula. Az egyetemen (ahová csak negyvenévesen iratkozott be, mert a nőknek korábban nem volt szabad) filozófiát és pszichológiát tanult, Freudot is olvasott, sőt büszke volt rá, hogy egy freudista megdicsérte az egyik előadását.Haragudott a második világháború előtt is a németekre, kegyetlenségük rémisztette és megdöbbentette. Mivel nem hallott a megsemmisítőtáborokról (1945 elején meghalt), eszébe sem jutott, hogy ne lehetne haragudni egy-egy népcsoportra: hiszen Báthori Gábor is „meg akarta törni a szászokat”. Évezredek óta természetes, hogy a keresztények ösztönösen a zsidókra vetítik – ahogy Freud mondta – elfojtott énjük ijesztő, torz törekvéseit. A „túlkapásokat” (például az egyetemi zsidóveréseket) elítélte naplójában. Ám ő és kortársai elnézőbbek voltak, mint ahogyan elnézően viselkedtek a nőgyűlölő, szerepzavaros férfiakkal szemben is. Ha egyik-másik férfi erőszakoskodott, netán gyilkolt, azt kirívó, elítélendő esetnek tekintették, de nem hozták összefüggésbe a keresztény kultúra szellemiségével. Ugyanígy nem gondolta Emma néni, hogy a zsidók elleni, „jogosnak érzett” felháborodás mivé fajul másoknál a háború rendkívüli állapotában.Azért próbálom leírni a benyomásaimat, mert azt hiszem, nem vagyok egyedül: sokan leéltük úgy a fél életünket, hogy nem néztünk – mert nem nézhettünk – szembe ezekkel a problémákkal. Nem volt történelmünk, és most egyszer csak lett. Nem tudhatom, nyílik-e módom rá, hogy alaposan átvizsgáljam az elmúlt század – és az elmúlt öt évszázad – történelmét legalább a családunkban szereplő, ismert nevek vonatkozásában. Annyit tehetek, hogy bemutatom, milyen zavarba ejtő véletlen találkozások történnek – s ez akárkivel megeshet. Bizonyos értelemben mindannyiunkkal ez történt. Több évtizedes némaság után egyszer csak szembe kell néznünk a kérdéssel: kik is vagyunk, hová születtünk, s mi mindent örököltünk?Mindenesetre az őseink – sőt azok is, akik nem őseink, csak ezen a tájon éltek –: embertársaink. És mindegyik hősnek voltak testvérei, rokonai, ezerszámra, akik nem váltak történelmi figurákká. Jó és rossz tulajdonságokkal rendelkező, bármelyik mai közmagyar társunkhoz hasonló átlagemberek voltak. Szenvedélyes haragok, türelmetlen követelések hajtották őket, mint minket ma. És a különös ruhát viselő törökökben, németekben, zsidókban könnyebb volt meglátniuk a „gonoszt”, mint saját magukban.Gyakran úgy érezzük, hogy példátlan, az egész huszadik századon végighúzódó katasztrófasorozat után vagyunk, zavartan, ijedten nézünk körül. De Mohács után Szapolyai és kortársai nem voltak még ijesztőbb helyzetben? Vagy a tizenöt éves háború után Bocskai? Egyes helyeken a lakosság nyolcvan százaléka kipusztult. Vajon elér-e hozzánk őseink egy-két olyan szava, amelyre érdemes odafigyelni? Vagy lehet, hogy jobb gyorsan elfelejteni az egészet, visszazárni a poros kéziratokat a könyvtárba, és esetleg a gyerekeimnek ugyanúgy nem mesélni az ősökről, ahogyan én sem hallottam róluk gyermekkoromban?A történelmi folyamatosság érzése nem csak számomra szakadt meg évtizedekre, és nem csak bennem indulhat most újra. Abban bízom, hogy Kopp Mária főorvos asszonynak igaza lesz, és a váratlanul fölbukkant ősök inkább „egészségemre” válnak, semhogy magukkal sodornának az évszázados gyűlöletek örvényébe. 

Forrás : mno.hu 

A Tormay-Szerb-Ritoók projekt

Elhangzott: A család egykor és ma című konferencián 2012. április 24-25-én, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetmen

A dédnagynéném Ritoók Emma és sógornője Tormay Cécile, valamint a nagyanyám távoli unokatestvérének férje, Szerb Antal egy időben naponta találkoztak (írja a dédi kéziratos naplójában). Szerb sokáig Ritoók albérlője is volt, Tormay lapjának, a nyugatot ellensúlyozni kívánó Napkeletnek pedig a főszerkesztője.
Szerb Antal özvegyétől tudom (orális hagyományként), s Ritoók is említi a kéziratos Naplójában, hogy egy regényt terveztek „nemzedékek harcai ellenséges családokban gyerekszemmel”.
„Lélek-osztálynak” nevezték a szembenálló feleket, a katolikus-református-zsidó ellenségességeket akarták megnézni az őseik történeteiben, legendáiban.
Az, hogy Tormay ennyire fontosnak tartotta az ősöket, talán összefügghet azzal, hogy neki magának, mivel nem házasodott meg, s nem voltak gyerekei, tulajdonképpen az ő és a barátai ősei voltak a családja. Az, hogy a maga sváb eredetű őseit (akikről a „Régi ház” c. regénye szól) nem ismeri több nemzedékre visszamenőleg, arra kényszeríti, hogy megelégedjen a rokonai, a Ritoók-család magyar őseivel, akik (mint Tormay írja naplójában, a Bujdosó-könyvben) „fejedelmek lutódai”.
Fontos volt a fejedelmek körében, Rákóczi meg is írja naplójában, hogy a család dávidházi eredetű – ettől „egyenrangúnak” érezték magukat a zsidókkal.
Szerb pedig (aki kikeresztelkedett zsidó volt) szintén híres dávidházinak tartott rabbiktól eredt, mint a prágai Maharal vagy Abarbanel , Ritoók szépanyja pedig Báthory Erzsébet volt a Rákóczy-Zrínyi-Báthory-Szapolyai klánból, mely a legendák szerint Mátyás királyt és Zsigmond királyt is magába foglalta – méghozzá a nápolyi eredetű Drugeth családból eredő anyák és feleségek által.
Fontos adalék még, hogy Szerb feleségének első férje Szabó Lajos egy gnosztikus (szolipszista idealista) Biblia-kört is vezetett, ahova mindannyian eljártak. Az ott tanult rendszerben a biblia betűi számok is egyben és a világ négy szintje (ásványi, növényi, állati, emberi) négy számmal írható le (a teremtő négyféle módon leírható JöHöWöH neve alapján, amely a jövő idejű lenni ige, azaz leendítő jelentéssel bír). Ezek a 45, az 52, a 63 és a 72.
Ehhez hozzáteszem, hogy a 45 éves táv a napfoltok ciklusa, mellyel egybeesnek az innovációs és háborus ciklusok is, a 63 a meteorológiai hőmérséklet-emelkedés ciklusa, az 52 a női termékenység ciklusához tartozik, a 72 pedig a parallaxis, a Föld tengelyének lassú elfordulása egy fokkal 72 év alatt történik.
Meglepődve olvasták Szerbék az újságban 1934-ben, hogy egy Baltadziev-Dimitrov nevű terrorista végzett Alexander cárral , a szerb királlyal. A cárt mindhárman ismerték Párizsból fiatal korából, amikor Anatole France szalonjába járt barátjával, Marcel Proust-tal.
És eszükbe jutott, hogy Baltazzinak hívták Rudolf főherceg szerelmét is, akinek a korabeli pletykák szerint a nagybátyja, Baltazzi gróf ölte meg a fiatal párt.
45 évenként egy merénylet részben ugyanazokkal a családi szereplőkkel? A Baltazziak a korábbi görög származású román királynak rokonai, s ők is, mint a Rákócziak, a görög császári család utódai ( s ezért trónkövetelőként léphetnek fel a legtöbb európai udvarban. A közkeletű történelemkönyvek nem említik, hogy Vetsera Mária Baltazzi-sarj volt, liaison-ja a trónörökössel egy szakadár politikai koncepció része lehetett.) Ráadásul a Palaiologosz dinasztia szintén „dávidházi” ősökre hivatkozik (s pont ezért hívják Ős-Szó-nak.)
Elhatározták hát Emma és Cécile néni meg Tóni bácsi, hogy megnézik a lexikonokban, voltak-e merényletek (hasonló messianista eszmei hátérrel) korábbi 45-éves távolságokban?
Ugyanakkor, mivel a tervük az volt, hogy gyerekszemmel, méghozzá zsidó gyerek szemmel csodálkoznak rá a merényletekre, kikeresték a Szerb Antal dávidházi rabbi őseit is a megfelelő korszakban.
Ebben az időben Szabó Lajosék köréhez tartozott Szilágyi Ernő, aki rendszeresen járt az akkori Palesztinába, s később Kastner zsidómentő vonatainak egyik szervezője lett. Mivel a Szabó Lajosék tanai egyértelműen kabbalista tanokból állnak, ő, Szilágyi lehetett a forrás, aki az ekkortájt a Zohárt fordító Aslag rabbival kapcsolatba került.
Aslag kabbala-tanainak a lényege, hogy bárki lehet „zsidó”, az etnikai zsidóság csak a külsőségeket őrzi, de a szellemi zsidó (a szó eredeti, a jehodi fordításából adódó, s arra rímelő „jó-adó” szó miatt) az lehet, aki tényleg jó-adó: vagyis ezt a tanítást a legfőbb jóról (hogy mindenki lehet zsidó továbbadja.
Az ilyen eszméket a Biblia tanulása közben kifejlesztő csoportok az „igazi Izráél”, abban az értelemben, hogy a szó a jásár-él olvasatban egyenes-fel jelentésű. Itt az egyenesen fel az ész általi vágy-megszűrést jelent.
Természetesen, akik mindenben az Észre hallgatnak, ők az Ész-ráél szférájához emelkednek fel. Aki beleragad az ego-centrikus vágyaiba, az a „népek” metaforikus jelentésmezejébe tartozik, ez rímes kifejezéssel az „Egoj” szintjére zuhan (függetlenül etnikai eredetétől). /Héberül ez a Mic-rájim szónak,a fordíása, amely a Rossz Leve magyarul, a rossz pedig az egocentrizmus, az önzés./
Ebben a metaforikus rendszerben a felszíni király-gyilkosságok a Bibliában (Saul meg akarja ölni Dávidot például) valójában a Birtoklás egós vágyának, amit Malkutnak, birtoklásnak vagy királyságnak neveznek az ész általi megszűrését jelentik. Tehát az Egó királya (melech) megöléséről van szó.
És fordítva: amikor nekünk úgy tűnik, hogy a kinti világban mondjuk merényletet követnek el egy valódi király ellen, ez annak a tükröződése, ahogy a kor nagy dávidházi csodarabbi utódai önmagukban harcolnak az egó, az önzés tünetei ellen.

Ezt a fantázia-családot kreálta magának Szerb Antal, Tormay Cécile és Ritoók Emma, akik mind gyermektelenül éltek és mindhármukról tudjuk, hogy ha nem is aktív szinten, de érzelmileg azonos-nemű (homoszexuális) problémákkal küzdöttek.
Nézzük tehát az általuk fontosnak tartott Tormay-, és Szerb-ősöket:
1889-ben például naplót írt a prágai Maharal-tól származó lubavicsi rebbe fia, Jichák Jószef , s leírta, hogy apja Freud-hoz járt analízisbe, akinek el is mesélte a kabbala, a Zóhár lélektani biblia-értelmezését a belső én-részekkel, a belső szülők és a belső gyermek, illetve az embrió dialógusairól.

1844-ben Ritoók Emma nagybátyja /Csányi Dániel/ egy merényletet tervezett Kossuth Lajos ellen. (Le is ülte, mikor kiderült.)
A Cemach Cedek fia, Smuél rabbi gyerekkora ez.
1799-ben pedig Napóleont támadták meg. A legendák szerint a támadó hipnózisban volt, mert a forradalmárok rendeletére börtönben ülő Puységur márki, a hipnotizőr állt volna így bosszút. A márki fia felesége (a Rákóczy felkelés hadvezérének) Bercsényi Miklósnak és nejének, Homonnay Drugeth Krisztinának dédunokája volt.
Ekkor volt gyerek a Cemach Cedek későbbi szerzője.
1754
Mária Terázia elleni felkelőket felnégyelnek Hódmezővásárhelyen.
Batthyányi Imre főbíró az Althánokon keresztül Drugeth-rokon.
Ez Snéur Zalman rabbi gyerekkora.
május 28
1709
Rákóczy emberei elfogják az áruló Ocskayt dec.31-én. (Másnap kivégzik.)
Ez a Bál Sém Tov gyerekkora.
1664-ben Zrínyiről terjed el, hogy „megölték”, mert egy vadkan halálra sebezte.
Zrínyi anyja volt Homonnay Drugeth-lány.
Ekkor volt gyerek a később Eisenstadtban fellépő Mordecháj, aki sabbatajánus módra képzelte magát Dávid fiának.
1619-ben H. Drugeth Bálint rivális trónkövetelőként a Habsburgok védelmében hátba-támadja a lázadó fejedelmet, Bethlen Gábort, (illetve főkapitányát, Rákóczy Zsigmondot) aki a prágai felkelt protestánsokat akarja megsegíteni. Kara Mehmed pasát megöli egy janicsár – a Bécs elleni támadás elmarad.
Ez a gyerekkora Menase ben Izraelnek, aki a messiásra hivatkozva kiharcolja majd Cromwell-nél a zsidók angliai visszatérését. És ekkor volt gyermek Zrínyi nagynénje, Széchi Mária (aki a Tormay rokonok őse.)
1574
Nassau-Orániai Lajos (bátyja a Habsburgok ellen felkelő Orániai Vilmosnak ) gyilok áldozata lesz csatában.
Ekkoriban volt gyerek Báthory Erzsébet (de már házas). Yesajahu Horovitz rabbi gyerekkora ez.
1529
Wolsey bíborost letartóztatják (s halálra ítélik), mert a pápának diktáló Habsburgoknál nem tudja elérni VIII. Henrik válását. Ekkoriban tízéves a kis Jagelló Izabella (aki majd Szapolyai felesége lesz és fiának anyja, a későbbi Báthory-Bocskay-Bethlen-Rákóczy fejedelmi utódlás kezdete.) A prágai Maharal, a magas Löw rabbi gyerekkora ez. (És rokonai, Isserles, Don Joszef Naszi, Samuel Katzenellenbogen és Slomó Luria gyerekkora is).
Drugeth János sógora, Szapolyai János király lesz.
A 45 év különben két 22 éves egységből ál (egy átmeneti évvel). Meglepő, de ez lehetővé teszi, hogy a héber betűk (melyek egyben a tizenegy szféra duplázódásai) legendáival létrejöjjön egy értelmezési lehetőség az egyes években születettekre, mely hasonló az asztrológiához, Szerbék „hisztrológiának” nevezték.
Az a lényege, hogy az egyes fejedelmi és csodarabbi ősök kiemelt évszámainak eseményei úgy hatnak, ahogy az asztrológiában a csillagképek antik legendahősei.
Ezek négy „házban” helyezkednek el: ehhez szükséges még annak végigtekintése is, hogy az 52-es, a 63-as és 72-es évtávok milyen „kozmikus” eseményekkel terhesek.
Továbbá igyekezni kell utánajárni, hogy eme különleges napokon milyen Tóra-szakaszt magyaráztak a Bibliából (különös tekintettel a terápikus hatású Zohár-féle metaforikus értelmezésekre).
Ugyanis a Zohár szerint a „szellemi” történelemben a 45-ös a felépülés (a Tiferet, a Fiú, a Fivér), míg az 52-es a Nővér (a sérült kapni-vágyó énrész) , a 63-as az Anya (az értelem, mely megszűri a vágyakat a felépülés, a Fiú érdekében) és a 72-es az Atya (a megvilágító Fény bölcsessége, amelyet az Anya ad át a Fivérnek.)
Ebben a rendszerben az, ami a földi szemlélőnek tragikus merényletnek látszik egy király vagy törzsfő ellen, a szellem szintjén a birtok-vágy, a mohóság, az Egó elleni győzelem, hiszen az Önzés a Fáraó, a Király,a Birtokos (amint erre a malkuth, melech szavak utalnak is. Királynak fordítják, de birtoklót jelent.)
Meglepve tapasztalták, Emma és Cécile néni, valamint Tóni bácsi, hogy a szellemi jelleg előbukkan néha az „évtávok” esemény-sorában. Az 52-es „Nővér-évek” gyakrabban produkálnak felfedezéseket a geográfia vagy a csillagászat terén, mint a többi évek, talán mert a Föld, az evilág fölötti uralom ezen a szinten a döntő.
A 63-as anya-évek (1831, 1807, 1764, 1701, 1638, 1575, 1512, 1449, 1385) fontos elvi (szociális) újításokat hordoznak (Bourbon Lajos Fülöp király, II. Katalin cárnő Poniatowskival, Robert Fludd , Paracelsus, Konsztantinosz Palaiologosz császár, majd IV. Andronikosz Palaiologosz)
A 72-es atya-évek (1934, 1862, 1790, 1728, 1656, 1584, 1512, 1440, 1368, 1296, 1224) egy-egy rendkívül összetett személyiség által szerepelnek: mexikói Habsburg Miksa, II. József, Althan József nápolyi alkirály, Spinoza, Orániai Vilmos, Jagelló Zsigmond, Gilles de Rais, Petrarca, Joannesz Palaiologosz.
/Sokan e lista szereplői közül belekerülnek Szerb Antal vagy a két írónő, Ritoók Emma és Tormay Cécile írásaiba./
Egy ilyen rövid áttekintésben nem lehetséges átfogó következtetést levonni. Lehetséges, hogy ez csak egy játék, amelyet arra használtak, hogy műveltségüket csillogtassák, és esetleg hogy elmélyítsék a történelem megértését – és a gnosztikus-kabbalisztikus fogalmak átélését is.
Lehet, hogy ez egyfajta család-pótló terápiának számított. Hiszen az ősök esetleg ma is hatnak ránk valahogy és érdemes elemezni, hogy most az Anya, vagy a Nagyanya, netán a Dédapa vagy egy Ősapa belső hangját követjük és az sem mindegy, hogy a belső Fívér vagy Nővér haragszanak egymásra vagy átölelik egymást, továbbá lehet, hogy a belső csecsemő vagy a belső embrió reakcióit érezzük éppen.
Lehet, hogy Szerb Antal tudatosan el akarta hagyni a zsidóságot, amikor Prohászka Ottokár püspököt felkérte, hogy a keresztapja legyen és barátai, Tormay és Ritók is szerepet vállaltak a zsidó-ellenes törvények előkészítésében. Mégis, magánemberként amit lehetett, megtettek zsidó barátaik megmentésért, (sajnos Szerb esetében sikertelenül). Közben a nem-etnikai zsidó hagyományt , a buddhista és gnosztikus hatást őrző kabbalát pedig, mely szerintük a modern pszichoanalitikus lélektan előfutára, nagy becsben tartották.
Elvben természetesen az sem kizárt, hogy valóban léteznek ilyen titokzatos összefüggések, ismétlődő ciklusok és ritmusok a nemzedékek és a szellemi újdonságok, az érzelmi evolúció terén, hiszen léteznek különleges család-történeti egybeesések. Majd feltétlenül meg kell találni a módját, hogy ez a gondolat-kísérlet ne vesszen el újabb nyolcvan-száz évre.
Forrás : or-zse.hu

 Ritoók Emma levele megdöbbentő pillanatfelvétel a korai húszas évek budapesti értelmiségi világáról. 1924-ben íródott, a mai olvasóban azonban mégsem kelti azt az érzést, hogy a levélből kiolvasható feszültségeket és érzelmeket az azóta eltelt hetven év teljesen feloldotta vagy elmosta volna. Az első világháborút követő forradalmak és a trianoni békekötés megrázkódtatása még nagyon friss volt. Ritoók Emma soraiból patetikus intenzitással árad az a meggyőződés, hogy a történelem és a politika nagy fordulatai szükségképpen szétzúzzák a régi intellektuális és személyes kapcsolatokat, barátokból vetélytársat és ellenséget formálnak.
      Az írónő nem könnyű szívvel írta levelét barátainak, Rozsnyai Kálmán színésznek és feleségének, Dabsy Gizellának, hiszen érezte, hogy sarkított elvei a címzettekre nem jól fognak hatni. Mégsem mérsékelte erős zsidóellenes ítéleteit. Az agresszió és a gyengeség érzése keveredik a levélben: a zsidó értelmiség ellen azért kell a kiközösítés eszközével fellépni, mert ellenkező esetben túl nagy vonzerővel hathatnak a színvonalában, érdeklődésében, modernségében és intellektusában Ritoók szerint gyengébb magyar (nem-zsidó) értelmiségre. Vívódásának hátterében saját élettörténete áll: a háború előtt az írónő a Vasárnapi Kör tagjaként szoros barátságban állt azokkal az értelmiségiekkel - köztük Lukács Györggyel és Balázs Bélával -, akik a Tanácsköztársaságban vállalt szerepük miatt 1924-re részben önként, részben kényszerből kiestek a hazai kulturális élet körforgásából. Hogy Ritoók Emma sem intellektuálisan, sem érzelmileg nem könnyen szakadt el e körtől, azt a nemrégiben újra kiadott, eredetileg 1921-ben megjelentetett „Szellem kalandorai” című regénye tanúsítja.

Teljes cikk : epa.oszk.hu 

A század első felének írónői – Kaffka Margit, Lesznai Anna, Tóth Wanda, Tormay Cecile, Erdős Renée, Ritoók Emma, Gulácsy Irén, Zsigray Juliánna, Dánielné Lengyel Laura, Szederkényi Anna, Török Sophie, Berde Mária, Szabó Mária, Szenes Piroska és Földes Jolán – azóta, Kaffka kivételével, szinte teljesen feledésbe merültek. Nem csak egy-egy szerző, egy egész nemzedék törlődött ki irodalmi tudatunkból, holott a kortársak elismerően és együtt emlegették őket, ezt példázza a fenti idézet, de utalhatunk még Bánhegyi Jób 1939-ben megjelent Magyar nőírók című összefoglaló munkájára is.  

Teljes cikk : villanyspenot.hu

Illés Endre  így ír Ritoók Emma halála után:

"A túlélés csodája Ritoók Emma szalonja. Szabó Lőrinc írta fel nevemet a meghívandók közé. Egy Gorgó-fő nyit ajtót, az írónő húga. A pamlagon Babits Mihály… Idegesen mozduló okos tekintet: egy  asszony  túl a 60-on… Az Egyenes úton egyedül  első és egyetlen írói sikere… Regényt írt a barátairól A szellem kalandorai címmel (…)Kimaradt az irodalmi életből: könyvtáros lett. Most szétküldte meghívóit, és ölébe hullt a második sikere, mindenki eljött … Sárközi György,   Gorka Géza, a sarokban Gulácsy hunyorgott… A világ témái: Nobile, Maginot, Trockij, Tolsztoj, Gandhi, a nácik … De ott csak irodalomról volt szó. Várakoztak… hogy valaki előhúzza  a megváltást a zsebéből…1930-ban egy szalon…vagy inkább önképzőkör? Így múlt ki.” (Illés Endre,1963. 107.o.)

 Ritoók Emma Illés Endréről így ír  naplójában: „Illés Endre szinte gimnazistának látszik…sokat olvas és tud .mint eddig a zsidó fiúknál megfigyeltem Nálam ismerkedett meg Gerlóczy  Líviával.”1927-33. R.E. Napló, OSZK. 475.f.)

Teljes cikk : centrifuga.blog.hu 

Ritoók Emmáról Ady is írt ,mely olvasható a books.google.hu-n.

Ritoók Emma évek múltán írta meg emlékeit. Nyilvánvalóan befolyásolták az események és a megírás időpontja közt eltelt időben őt ért sérelmek. Bár objektív szeretne lenni, a sorok közül ki-kicsendül a sértettség és a féltékenység érzése Tormay Cécile-lel szemben. Saját leírása szerint 1918. november 10-én találkozott utoljára Vasárnapi Körös barátaival, mert ekkor döbbent rá, hogy a politikai helyzet megítélésében áthidalhatatlan a szakadék közöttük: míg Lukácsék a világforradalom mindent elsöprő és megújító hullámáért lelkesedtek, Ritoókot Magyarország további sorsa aggasztotta.  

Teljes cikk : tormaycecile.com 

Lesznai Anna Ritoók Emmát próbálta megnyerni, hogy a „keresztény szeretet” nevében vesse latba befolyását Korvin érdekében, mert „nem volt bűnös azokban a tettekben, amelyekért el akarják ítélni”. Ritoók visszautasította a kérését, mondván, hogy ha „volna is olyan befolyásom, mint Máli hiszi, akkor sem tehetnék semmit.

Teljes cikk : jamk.hu 

Már csak azért is, mert Bor­gos Anna a Török Sophie-ról írt tanulmányában később beszámol Babitsné húzódozásáról, a szervezőkkel kapcsolatos ambivalens érzéseiről, illetve Ritoók Emma ellenakciójáról is. Talán elég lett volna egy köteten belül egyszer írni a témáról, de akkor árnyaltabban. Különben Mollináry Gizella visszaemlékezéséből is kiderül, hogy a Kaffka Margit Társaságnak csak a szervezők által meghívottak lehettek tagjai, Mollináry szóvá is tette az alakuló gyűlésen, hogy a meghívottak névsorában miért nincs ott Ritoók Emma vagy Gulácsy Irén. Mire az elnöknő „gúnyos tréfálkozással azzal felelt: „Miért nem kívánod mindjárt, hogy Tormay Cécile-t is idehívjuk?”

Teljes cikk : kortarsonline.hu

Ritoók Emma a port.hu-n.

  

Forrás : libri.hu

 

 

Várad méltatlanul elfeledett lánya, Ritoók Emma

A felsorolás korántsem teljes: RITOÓK EMMA regényíró, műfordító, esztéta, pszichológus, tanulmányszerző. A „boldog békeidők”, majd a két világháború közötti időszak kulturális nagyasszonya megérdemelné, hogy az utókor több figyelmet szenteljen érdemeinek - írja Szilágyi Aladár a két részes cikkében.

Egy olyan elit értelmiségi, nagypolgári családból származott, a Ritoók famíliából, amelynek tagjai, a „Zsigmondok” meghatározó egyéniségei voltak Nagyvárad, majd a XIX–XX. századi Magyarország tudományosságának a legkülönbözőbb területeken. Édesapja, „I. Zsigmond” jogász, publicista, a kiegyezés után rohamosan fejlődő Várad egyházi és közéletének sokoldalú, Ady Endre által is nagyra becsült alakja, Emma öccse, „II. Zsigmond” orvosprofesszor, a budapesti kórházak központi igazgatója volt, a fia gépipari kutatómérnökként jeleskedett, ma is élő unokája, „IV. Zsigmond” akadémikus pedig nyelvészként és ókorkutatóként szerzett magának hírt s nevet. Ennek a nagy múltú és nagy jelenű, liberalizmusra is hajlamos, konzervatív református családnak a második nemzedékéhez tartozott Ritoók Emma.

Késleltetve érkező

Egy 1911-ben írt önéletrajzában így fogalmazott nem kis keserűséggel: „A keresztlevél szerint 1868. július 15-én születtem és úgy az időpontot, mint születésem helyét rosszul választottam.” Születése e kettős „hibáját” nem részletezi, nem magyarázza meg, de alighanem mélyen megélte.

Ami az időpontot illeti, 1868-ban születni ugyanis azzal járt számára, hogy életének legfogékonyabb, legintenzívebb szakasza, az első három évtized lényegében kihasználatlanul maradt. Gimnáziumi tanulmányokat csak magántanulóként folytathatott, egyetemi képzésben pedig csak 1895-től lehetett (volna) része. Ugyanis Magyarországon csak egy akkor született rendelet tette lehetővé a nők egyetemi oktatását. Úrilányként a tradicionális nevelés csupán az úriasszony létre készítette föl; tehetségének legerősebb oldala, intellektuális képességei kiműveletlenül maradtak. Zongorázott, festett, bálba járt – s a vágyak netovábbjaként festő szeretett volna lenni.

Ami a születése helyét illeti, mai szemmel úgy vélhetnők, értelmiségi családja s a századvégi Várad eszményi „hely”, eszményi tér lehetett (volna) egy kellő szellemi képességekkel, csillapíthatatlan tudásvággyal rendelkező fiatal számára. Ám Emma „csak” lány volt, és még az ő szabadelvűségre hajlamos famíliája sem biztosította sokáig számára a továbbtanulás, a karrierépítés lehetőségeit.

Történt mindez, miközben apja, gálszécsi Ritoók Zsigmond (1837–1905) jó nevű nagyváradi ügyvédként, teljes társadalmi elismerés övezte tekintélyes emberként élte le életét. Számos társadalmi tisztség betöltője volt, Szilágyi Dezső minisztersége idején az államtitkári szék legfőbb várományosa. 1891-ben mint nagy tekintélyű jogászt a nagyváradi ítélőtábla tanácselnökévé, 1892-ben elnökévé nevezték ki. Kiváló képességű, művelt ember volt, Ady Endre is annak tartotta. Ritoók Emma maga írja róla, hogy az ő „befolyása útján” fedezte föl, „hogy filozófia és szociológia van a világon”, tehát aligha a család intellektuális légkörével lehetett elégedetlen. De annak alapvető kálvinista-puritán légköre valamiképpen mégis behatárolhatta lehetőségeit a kiegyezés utáni Magyarországon.

Jellemző, hogy az a társadalmi tér, amely szűkebb környezetében számára nyitva állott, nem elégítette ki. Alapélménye az elvágyódás lett. Másra, többre vágyott, mint leánytársai, nem elégítette volna ki egy „jó parti”, az úriasszonyok szürke, egyhangú élete – nem csak azért, mert előnytelen külleme éppúgy, mint a férfinép számára zavaró intelligenciája eleve „pártában maradásra predesztinálta”…

Bátor, érdekes kezdet

Apja liberalizmussal elegy konzervativizmusa végül mégiscsak kedvezően hatott rá. „Az autodidakták rendszertelenségével és mohóságával” tanulni kezdett, majd 1891-ben a Nagyvárad szerkesztője, Iványi Ödön biztatására írásba és fordításba fogott, s hamarosan már kötetekkel is jelentkezett. 1894-ben Kielland Méreg című kötetét fordította le s jelentette meg a Kisfaludy Társaság kiadásában, 1896-ban Mai idegek címmel novelláit publikálta, 1897-ben egy értekezéssel (A természettudományi irány a szépirodalomban) a Szigligeti Társaság 200 koronás pályadíját nyerte el, 1899-ben pedig egy újabb Kielland-kötet (Elbeszélések) fordítójaként lépett a nyilvánosság elé.

A fordulatot életében a már említett 1895-ös miniszteri rendelet hozta meg. Ezzel ugyanis lehetővé vált, hogy értelmiségi pályára lépjen. Így, túl a harmincon (!), gyorsított ütemben leérettségizett. Az 1898/99. tanévben még csak a 6. gimnáziumot végezte el a váradi Premontrei Gimnázium magántanulójaként, a következő évben azonban már az érettségiig is eljutott, jeles eredménnyel.

1900 őszén, 32 évesen végül kikerült a szülői ház zárt világából, s akár a férfiak, ő is a budapesti egyetem rendes hallgatója lett; önálló, modern nő, aki tudatos életet él. Bölcsészetet tanult egy olyan időszakban, amikor az egyetemen a nyugatos magyar irodalom java része rekrutálódott. Itt bontogatta szárnyait az időben Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Balázs Béla, Oláh Gábor, Tóth Árpád.

Juhász Gyula visszaemlékezése szerint: „Egész embernek látszott mindig, akár a klasszikus filológus órákon figyelte a kopasz és rengeteg tudású Hegedűs István antikságot imádó, lelkes fejtegetéseit, akár a modern lélektan kísérleteibe merült el okos, barna tekintete. Mindig tanult, mindig érdeklődött, és míg egy fejjel kivált lemondásos bölcsességével és érett tudásával a többiek közül, addig ő maga volt a hallgatag szerénység és merő jóság.”

Egyetemi évei alatt megízlelte, átélte a modern, szülői felügyelet s közvetlen függés nélkül élő, önálló értelmiségi nő életét. A női emancipáció akarásának az évei voltak ezek Magyarországon, s ez, bár a függetlenedés ekkor még nem lehetett teljes körű és mindenben következetesen megnyilvánuló, óriási jelentőségű volt. Azokat a konfliktusokat, amelyekben ez a folyamat végbement, Ritoók Emma regényben is megörökítette. Az Egyenes úton egyedül (1903) című munkája – ahogy Ady írta róla – még sok naivságot tartalmazott, a társadalmi problémák iránti érzék nemigen fedezhető föl benne, s mint műalkotás is kétséges értékű. De Juhász Gyulának is igaza volt, amikor azt írta róla, hogy ez „a regény egy bátor, érdekes kezdet volt annak idején. Az új, a szabad nő apológiája és egyben tragédiája is”. A regény az „igazi” Ady föllépte s a Nyugat indulása előtt évekkel elismerést kapott: elnyerte az Új Idők 2000 koronás pályadíját. Ritoók Emma elismert, profi íróvá lett, akit már számon tartottak.

Kelet lánya Nyugaton

1904 őszén Lipcsébe ment tanulni, majd 1905 márciusában Párizsban is töltött egy félévet. A magyar diákok, köztük Ritoók Emma, környezetükkel is érintkezésbe kerültek, s ez számára óhatatlanul a családi konvenciókkal szembesítő új élményeket jelentett. Az előkelő panzióban, ahol lakott, meglehetősen internacionális társaság jött össze. S bár lakói jórészt vagy egyetemisták voltak, vagy kereskedelmi és banki alkalmazottak, sokféle civilizációs szokást, viselkedésformát, értékrendet, előítéletet stb. hoztak magukkal.

Párizs társadalma, az odalátogató idegen által is érzékelhető emberi atmoszférája még inkább kihívás volt számára. A város, minden szépsége, világvárosias légköre ellenére, némileg sokkolta is. Maga a város tetszett neki, múzeumait, templomait, épületeit megcsodálta, jellegzetes negyedeinek hangulata megkapta, de az a „szabadosság”, amely például a Quartier Latinben a nyílt utcán is megnyilvánult, taszította, kedélyét fölborzolta. Konvenciói azonban egészében mégis oldódtak, nyitottabb, toleránsabb lett.

Műveltsége és tájékozottsága is jelentősen nőtt. Lipcsében is, Párizsban is sokat tanult, hallgatóként intenzív egyetemi életet élt, görög filozófiatörténetet, archeológiát, művészettörténetet, modern filozófiát is hallgatott, a fő érdeklődési iránya azonban a pszichológia lett. Külföldi tanulmányainak nem elhanyagolható hozadéka, hogy jelentős művészeti élményekre is szert tehetett. Lipcsében, Drezdában, Berlinben, majd Párizsban is rendszeres múzeumlátogató volt, ismerkedett az ott fölhalmozott műkincsekkel. Főleg Rodin gyakorolt rá nagy hatást.
Forrás : biharmegye.ro

Második cikk

Folytatjuk az 1868-ban Nagyváradon született RITOÓK EMMA írónő, pszichológiai tanulmányszerző és esztéta pályájának ismertetését. Az első világháború alatt, a két világégés között világszemlélete többször változott ugyan, de erkölcsi tartása nem. Legendás szalonja az irodalmi nagyságok kedvelt találkozóhelye volt.

Párizsból apjának halála (1905. ápr. 22.) után tért haza. A következő évben Pesten ledoktorált; disszertációja az Arany János elmélete az eposzról lett. Ezzel az igen széles körű és igen intenzív műveltségpótló tanulás, amelyet az 1890-es évek elején kezdett meg, lezárult. Ritoók Emma ekkortól nemcsak egy feminista színezetű „nőíró” volt, hanem a kor színvonalán álló, akadémikusan képzett értelmiségi is, aki a lélektan, az esztétika és a filozófia területén otthonosan mozgott, s már elméleti érzékét is fölvillantotta.

1906 őszén egy utolsó „tanportyára” Berlinbe utazott, ahol hallgatója lett Georg Simmel művészetfilozófiai szemináriumának. Berlin másért is fontos lett számára. Itt újult föl s mélyült el régi ismeretsége a két év múlva a holnaposok szerzői körébe kerülő Balázs Bélával, s egy bő évtizedig igen szoros barátságban maradtak. Balázs Béla kapcsolta be őt saját mindenkori baráti körének életébe is.  A nagy véletlennek, Ritoók Emma újabb regényének ez a mulatozó, bohém, de intenzív lelki életet élő, sokféle színt és problémát fölmutató kör adta később az alapját. Ám ez a berlini miliő sokkolta is. Balázs Bélát ingerelte a Ritoók-jelenség, s beléje akart pillantani: „Ritoók Emma. Csúnya vénlány, és magyar regényt írt feminista tendenciákkal. Penzióban lakik, mert neki kell, hogy emberek legyenek körülötte, akik szeressék, fiatalabbak, mint ő, hogy friss maradjon. Érzékeny, eleven lelki életű, és még csak barátságot sem ismer – igazit. Kíváncsi vagyok egy ilyen lány életre és lélekre, és »hipnotizáltam«. Rohammal kényszerítettem, hogy »nyílt« legyen előttem, kinyissa magát nekem, ahogy még embernek nem nyitotta ki.”

A Vasárnapi Kör hűtlen papnője

1908 januárjától a Ranschburg Pál vezette budapesti gyógypedagógiai pszichológiai laboratórium munkájában vett részt. Az állami kisegítő iskola gyönge képességű tanulóinak esztétikai recepcióját figyelte meg kísérleti körülmények között. Ambícióinak hamarosan eredményei is megszülettek; lélektani vizsgálatai két tanulmányt eredményeztek.

A következő évek inspiráló gondolkodói közeget teremtettek köréje. Létrejött az a kvázi-baráti kör, amely – az ő közvetítése által is – a filozófiai közélet egyik legjelentősebb társulása lett. Balázs Béla révén 1910-ben kapcsolatba került a fiatal Lukács Györggyel; Emma pedig régi barátját, Zalai Bélát és Ernst Blochot kapcsolta be Balázs és Lukács körébe. Ez a kör, mely e formájában jórészt csak Ritoók Emma révén létezett, persze nem lett egyben emberileg is harmonikus közösség (jóllehet Ritoók Emma elsősorban erre vágyott). A közeg, amelynek részese lehetett, az egyetlen volt, amelyben – legalábbis intellektuális értelemben – otthonosan érezhette magát, ám emberileg számára ez is konfliktusosnak bizonyult. Igazában csak mint egy nagy és modern műveltséget mozgósítani tudó éles elmét fogadták el. Minden más vonatkozásban – származásában, „neveltetésében”, életkorában – különbözött közegétől.

1915-ben megvalósult Balázs Béla vágya, a Vasárnapi Kör. Erről a híressé vált filozófiai „akadémiáról”, amely a korábbi baráti eszmecseréket rendszeressé tette s a résztvevők körét kiterjesztette, ma már könyvtárnyi irodalom szól. A csoport valójában inkább hasonlított vallásos gyülekezetre, mint politikai klubra: az összejöveteleknek szertartásos, kvázi vallásos hangvételük volt, a résztvevők kötelesek voltak mindenről a teljes igazságot mondani.
Új fordulatot hozott kapcsolataikban, amikor a Huszadik Század nevezetes ankétján – Zsidókérdés Magyarországon – Ritoók írásban is kifejtette véleményét, s ez megmutatja szembenállása indokait. A zsidók és nem zsidók viszonyát problematikusnak látta, s ennek okát nem az antiszemitizmusban, hanem ellenkezőleg – a zsidókban vélte megtalálni. A cikk megjelenését követően többé semmi nyoma Ritoók Emma és a Vasárnapi Kör együttműködésének. A tagok útjai is különváltak. Többnyire politikailag is radikalizálódtak, s szinte valamennyien részt vettek 1918–19 eseményeiben, sőt egy részük a kommunista párt tagja is lett.

A forradalmak elítélésére s volt barátaival való leszámolásra versekkel, majd részletezőbb érvelésű regénnyel is kísérletezett. E műve, a kulcsregényt és a pamfletet ötvöző A szellem kalandorai 1921 végén jelent meg. Ritoók Emma itt saját személyes ismerőseit, velük kapcsolatos élményeit s megszilárduló ellenérzéseit formálta regénnyé. S mivel itt alapvetően zsidó származású, sajátos identitásalakzatokat produkáló emberekről van szó, a könyv az asszimiláns zsidó identitástudat bírálatának is regénye. A zsidó – nem zsidó konfliktusról adott értelmezése már militáns szöveg, s abba a vonulatba tartozik, amelyet utóbb Szabó Dezső és Németh László írásai képviseltek a legpregnánsabban.

Emma néni szalonja

Konzervatív-nemzeti kötődéseinek nyílt politikai kinyilvánítása után Ritoók Emma még közel negyedszázadot élt. A Fővárosi Könyvtárban dolgozott. Az irodalom terén már kevésbé, inkább művészeti, esztétikai tanulmányaival alkotott jelentőset. Később újraértékelte alapállását a zsidókérdéssel kapcsolatban – szorosra fűzte a kapcsolatát Babitscsal (akit „zsidóbarátnak” tartottak), s a harmincas években sokáig közösen vezették „Emma néni szalonját” vasárnap délutánonként. Oda járt Szabó Lőrinc, Szerb Antal, Sárközi György, Illés Endre, Illyés Gyula. A második világháború előtt sem titkolta németellenes érzelmeit, kegyetlenségük rémisztette és megdöbbentette.

Illés Endre így ír Ritoók Emma halála után: „A túlélés csodája Ritoók Emma szalonja. Szabó Lőrinc írta fel nevemet a meghívandók közé. Egy Gorgó-fő nyit ajtót, az írónő húga. A pamlagon Babits Mihály… Idegesen mozduló okos tekintet: egy asszony túl a 60-on… Az Egyenes úton egyedül első és egyetlen írói sikere… Regényt írt a barátairól A szellem kalandorai címmel (…) Kimaradt az irodalmi életből: könyvtáros lett. Most szétküldte meghívóit, és ölébe hullt a második sikere, mindenki eljött… Sárközi György, Gorka Géza, a sarokban Gulácsy hunyorgott… A világ témái: Nobile, Maginot, Trockij, Tolsztoj, Gandhi, a nácik… De ott csak irodalomról volt szó. Várakoztak… hogy valaki előhúzza a megváltást a zsebéből… 1930-ban egy szalon… vagy inkább önképzőkör?”

Régi barátai közül Ritoók Emmát a háború után Ascher Oszkár említi önéletrajzában: „Rozsnyai Kálmán azzal a tervvel jött, hogy nagyszerű társaságba vinne el, mely vasárnaponként Ritoók Emmáéknál gyűlt össze. Igaz, Ritoók Emma a jobboldali Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége elnöke, de majd meglátom, milyen remek ember! Igaza volt. Éveken át jártam ebbe a különlegesen vegyes társaságba: Karinthy, a Gyömrői-lányok, s a fiatalok közül Illyés, Passuth László. És persze Babits, Szabó Lőrinc. Ritoókékat kritikai szemmel tudtam szeretni, nem igazodtam Karinthy leértékelő véleményéhez, aki az egész társaságot lekékharisnyázta. Etikai mércémet magasra kellett helyeznem Ritoókéknál.”

A teljes Horthy-korszakot végigélte, a nyilasok rémuralmáig, s közel a nyolcvanhoz, 1945-ben halt meg. Íróként benne volt az a lehetőség is, amelyet Ady remélt A nagy véletlenről (1909) írva: „Ez után a könyv után okvetlenül egy még szebb, igazabb és színesebb Ritoók-könyvnek kell jönnie. És Ritoók Emma is, aki ma már komoly, nemes, elsőrendű ember, lesz még emberibb is, egészen kirántja magát a magyar úri ideológiából, s lesz, amit a nagy Törvény úgyis akar: példaadó, szabad, próféta, magyar asszonyember.”

Forrás : biharmegye.ro