Emőd Tamás versei,könyvei

Emőd Tamásról kevés fotó maradt fenn. Biztosan akik szeretik Emőd Tamást értékelni fogják az albumot.Versei velünk maradtak.
Forrás : https://sites.google.com/site/emodtamasesversei/galeria 

Válogatás

 

Forrás : members.iif.hu

 

Emőd Tamás baloldalon.Forrás : varad.ro

 

Forrás :mek.oszk.hu

 

Emőd Tamás 1930 körül.Forrás : hu.wikipedia.org

 

Forrás: nava.hu

 

A csoportkép a "Nyugat" 25 éves jubileumán készült, 1932. január 10-én a Zeneakadémián.Felső sor, balról: Karinthy Frigyes, Füst Milán, Tóth Árpád, Nagy Lajos, Emőd Tamás, Osvát Ernő, Tersánszky Józsi Jenő. Alsó sor: Somlyó Zoltán, Szép Ernő.
Forrás : mathom.dura.hu

Emőd Tamás sírköve a Rulikowski temetőben.Forrás : google.hu /egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.ro

 

Emőd Tamás szobra Nagyváradon.Forrás : hu.wikipedia.org

Teljes album : Egy Váradi Facebook 

Emőd Tamás versei

Ki volt Emőd Tamás?Ezt írja a Wikipédia : "Emőd Tamás (Berekböszörmény, 1888. augusztus 11. – Nagyvárad, 1938. szeptember 22.) költő, újságíró, színházigazgató." Az egyik alapító tagja volt A Holnap nevű irodalmi antológiának.Szoros barátság fűzte Ady Endréhez.
"Színházi és újságírói sikerei idején is megmaradt szelíd poétának, a váradi emlékek őrzőjének, Ady hitvallójának. Mintha megérezte volna a vég közeledtét, hazalátogatott Váradra meghalni." - olvasható a Wikipédián.
Forrás : Bognár Károly nagyváradi mérnök/ Ezt a példányt az Emőd családtól kapta kivándorlásuk előtt.Köszönet a mérnök úrnak '
Weblap : https://sites.google.com/site/emodtamasesversei/
Remélem sok váradi olvassa Emőd Tamás verseit .Elnézést a gyenge minőségért ' Forrás megjelöléssel megosztható és letölthető '

 

 

 

 

 

Teljes album : Egy Váradi Facebook

Emőd Tamás : Ez a város

Emőd Tamás : Ez a város

Forrás : Bognár Károly gyűjtemény- Nagyvárad

Juhász Gyula : A tünt idők holt városa

" És ott vagyok a régi Váradon ..." -írta Juhász Gyula Emőd Tamásnak , a " Tünt idők holt városa " versében.Forrás : Bognár Károly váradi mérnök gyűjteménye.A teljes vers :

Nagy Endre és Emőd Tamás a Pesti Kabaréban

 

Nagy Endre – író, újságíró, színházigazgató. Az irodalmi kabaré megteremtője. 1910-es évek.Forrás : meszk.oszk.hu

Nagy Endre és Emőd Tamás Nagyváradról indultak el és Budapestre érkeztek.Nagy Endrének jelentős szerepe volt a Pesti Kabaré létrehozásában és fejlesztésében.Később Emőd Tamás csatlakozott a Pesti Kabaréhoz Emőd Tamás segítségével.Nevük szerepel a Magyar Színháztörténetben.Néhány részlet jobban kiemeli a szerepüket és munkásságukat.

"A változások szele a fővárosi újságok szerkesztőségeit is megérintette. Megnőtt azoknak a fiatal, éppen csak kezdő, vagy már némi vidéki gyakorlattal rendelkező, húsz év körüli zsurnalisztáknak a száma, akik ironikus hangvételű versekkel, szikrázóan szellemes humoreszkekkel keltettek feltűnést: Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Nagy Endre, Gábor Andor, Szép Ernő és mások néhány hónap alatt az újságolvasók kedvenceivé váltak. Mindenütt róluk beszéltek, őket idézték.  

Első este egy ifjú költő – Szép Ernő – ült egy öblös színpadi karosszékben, és aktuális rigmusait olvasta fel. Tíz nappal később ugyanezen a helyen Nagy Endre újságíró kezében zizegtek kéziratának lapjai. A felolvasásra ugyan nehezen szánta rá magát, a Bonbonnière-t nem tekintette olyan helyszínnek, ahol rangjához méltóan szerepelhetne, de a húsz korona honoráriumnak végül nem tudott ellenállni.

A közönség ellenséges érzésekkel, közbeszólásokkal fogadta őt, és felolvasása már-már botrányba fulladt. Az utolsó pillanatban {661.} Nagy Endre feltalálta magát. Mesét rögtönzött, amely haragos nézőit jobb kedvre derítette. Hatalmas sikert aratott vele. Ekkor fedezte fel az élő szó varázsos erejét, és azt, hogy miképp lehet a közönséget egyik végletes hangulatból a másikba átlendíteni.

Nagy Endre lépésről lépésre átalakította a kabaré műsorát is. A színpadszerű darabokat elhagyta, és a régi commedia dell’artékra emlékeztető színpadi tréfákkal helyettesítette. A politikai és társadalmi eseményeket vidám kuplékban figurázta ki, és a külföldi sanzonokat magyar dalokkal cserélte föl. (Szirmai Albert–Gábor Andor: A villamos, A testőr, A pesti kávés; Szirmai Albert–Szép Ernő: A fakír; Hetényi Heidelberg Albert– Nagy Endre: Lót, Krumplikapálás után, A mézes huszár).

Voltak, akik utánozni próbálták Nagy Endrét. Faludi Sándor, Faludi Gábor kisebbik fia, apja támogatásával 1907. október 11-én az Andrássy út 69. szám alatt, a Képzőművészeti Tanács 1871-ben épült palotájának földszintjén Modern Színház Cabaret néven „ellenkabarét” nyitott. Az új színház sok mindenben különbözött a Teréz körúti Bonbonnière-től. Elsősorban a külsőségeiben. Fényes nézőterével, elegáns társalgóival rangot, tekintélyt adott a műfajnak. A város gazdag polgárságának és arisztokráciájának ugyanazt a szórakozást kínálta, amihez addig csak a szerényebb jövedelmű kispolgár és hivatalnokréteg juthatott hozzá. Az előkelőségek a levegőtlen, zajos és túlzsúfolt Teréz körúti helyiségbe a lábukat sem tették be, Faludi Sándor pedig őket igyekezett kiszolgálni. S hogy mindezt a legmagasabb színvonalon tegye, művészeti vezetőnek Molnár Ferencet és Heltai Jenőt szerződtette. A zenei vezetést a huszonhét éves Szirmai Albertre bízta, aki Koessler János tanítványa volt a Zeneakadémián, majd rövid ideig a Népszínház–Vígopera korrepetitoraként működött. Szirmai lírai és groteszk dalai már a Bonbonnière első műsoraiban feltűnést keltettek. Amit Molnár–Heltai–Szirmai nyújtott, az csak valamivel volt kevesebb annál, amit a közönség Nagy Endre kabaréjában láthatott. A Bonbonnière-ben prózában és dalban arról beszéltek és énekeltek, ami a kisembereket foglalkoztatta. Amiről napközben a városban a legtöbbet beszéltek, azt este a kabaréban a tréfákban, a kuplékban és a konferanszié szövegében hallhatták viszont. Nagy Endre valóságos élő újságot állított össze.

A Teréz körúti Bonbonnière-ben Nagy Endre régi és új művészekből átszervezte az új műfaj társulatát. László Rózsi, a vörhenyes hajú, karcsú lány, aki „kissé nyers hangjával, spontán mozdulataival a fülledt Terézvárosi gamin szellemi telivér géniusza volt”; Vidor Ferike, aki szomorúan lézengett a próbákon, mert nem találta szerepkörét, de Nagy Endre kitalálta, hogy írassanak neki cselédnótákat, amelyekben a „kispolgári háztartások lompos rabszolgáinak” örömeit, csalódásait kiénekelheti. Egy másik fiatal színésznő – Kökény Ilona – „a kávéházak traccsos, pipiskedő, hiszterizáló, férjet gyötrő, udvarlóit bolondító terézvárosi mamuskákat vitte a színpadra”, és ugyancsak örökös helyet biztosított magának a kabaré műsoraiban.

Nagy Endrét egy csapat munka nélküli színész is megpróbálta utánozni. Ők a város egy másik szegletében, az Üllői út 46. szám alatti Washington mulatóban ütötték fel tanyájukat. 1907. szeptember 15-én Kedélyes Színház néven mutatkoztak be. A külvárosi közönség teljes részvétlensége miatt három hónapnál nem bírták tovább és elvéreztek.  


Faludi Sándor 1908 nyarán Nagyváradra utazott, hogy felkeresse az ott vendégszereplő Nagy Endrét és felkérje: vegye át a Modern Színház vezetését. A távozó Molnár Ferenc és Heltai Jenő őt ajánlották a megüresedett vezetői posztra. „Tulajdonképpen most kezdődött el a magyar kabaré története” – írta Nagy Endre, saját másfél esztendős tevékenységét ezzel kissé alábecsülve. Elégedetlensége abból adódhatott, hogy a közvélemény, de a sajtó is egy színvonalra helyezte őket a mulatók éjszakai vándoriparosaival, akikkel nappal nem volt szokás az éjszakai ismeretséget fenntartani. Ha volt valami, ami haragot ébresztett benne, éppen a kabarénak ebből a felemás helyzetéből adódott. Ezért is határozta el, hogy „ezt a megalázott, meggyalázott kabarét fölemelem a megbecsült művészetek színvonalára”.
1908-ban – Nagy Endre távozása után – a Teréz körúti Bonbonnière nem zárt be. Bálint Dezső egy pesti ügyvédet, Szalai Józsefet bízta meg a vezetéssel. Az ügyvéd úr társasági körökben úgynevezett „jópofa” csevegő volt, de amikor a kabaré bársonyfüggönye elé lépett, „körülbelül úgy adott elő, mintha periratot olvasna föl”. A Bonbonnière {666.} utolsó szezonját már Szalai nélkül vészelte át, és három évvel a megnyitása után, 1910 áprilisában végleg megszűnt.
Nagy Endre viszont pompás társulattal vonult át az Andrássy úti színházba, amely attól kezdve Nagy Endre Cabaret-ja (Modern Színpad) néven működött. Vele tartott Fábián Kornél, Ferenczy Károly, Huszár Károly, Sajó Géza, de a Modern Színház néhány kiválóságát is átvette, köztük Medgyaszay Vilmát, Kökény Ilonát, Vidor Ferikét, Boross Gézát, Kőváry Gyulát, Bársony Istvánt, Papp Jánost, Magyari Lajost, Boldizsár Andort és később a Nagyváradról felkerült Gózon Gyulát. Azok a színészek, akik járatlanok voltak a műfajban, megtanulták a gyors szerepcserékkel járó nehézségeket, ezzel a „a kis színpadon, amely minden pillanatban megőrizte a közönséggel való elektromos kapcsolatát, szinte önkéntelenül alakult ki a könnyed, közvetlen, konvencióktól mentes színjátszás stílusa”.
Nagy Endre bőkezűen fizette színészeit, akiknek így nem volt gond a házbért kiegyenlíteniük, cipőt és ruhát csináltatniuk. „Úgy éltünk, mint a testvérek, nem játszottunk színházi törvényszékesdit, nem versengtünk szerepekért, Nagy Endrében sem a főnököt és a mindenható direktort bámultuk, hanem a zseniális embert, aki a maga képére új műfajt alkotott, mert az a kabaré, amit ő csinált, nem is hasonlított a Salis-féle párizsi kísérletekhez, sem azokhoz az érzelgős német kabarémintákhoz, amelyeket Pesten is próbáltak – sikertelenül – meghonosítani” – emlékezett Boross Géza.

Nagy Endre nem tudott, de bizonyára nem is akart újságírói-szerkesztői múltjával szakítani. Mindent, amit a nagyváradi és pesti szerkesztőségekben megtanult, a kabaréban is hasznosította. Mindig az aktualitásokat kereste, azt, ami a pesti kisember hétköznapjait beárnyékolta, hangulatát megkeserítette. Amiről az utcán, a hentesnél, a kávéházakban, a társasági életben beszéltek, néhány mondat vagy utalás erejéig mindig beleszőtte aznapi konferanszaiba. {667.} A konferansz mégsem csak a vezércikket helyettesítette. Nagy Endre így határozta meg szerepét: „A dalokból, kuplékból, színpadi tréfákból, daljátékokból összeállított tarka műsor iparkodott a magyar politikai és társadalmi élet egybefogott torzképét adni, és a konferansz nemcsak mint keret, hanem mint szilárd váz övezte az egészet.”

Nagy Endre tréfái, rögtönzései, konferanszai mellett a kabaré másik jelentős vonulatát a költészet jelentette. Ezen a színpadon szólaltak {668.} meg Babits Mihály, Emőd Tamás, Gábor Andor, Harsányi Zsolt, Heltai Jenő, Ignotus, Kiss József, Kosztolányi Dezső, Somlyó Zoltán, Szép Ernő legszebb s legbravúrosabb versei, kiváló zeneszerzők – Hetényi-Heidelberg Albert, Lányi Viktor, Nádor Mihály, Szirmai Albert, Reinitz Béla, Zerkovitz Béla – muzsikájával. 1909. március 4-én hangzottak el először Ady-versek a kabaréban, Reinitz Béla autentikus zenei tolmácsolásában (Új vizeken járok, Kató a misén, A magyar igazság). A hatás óriási volt, pedig Adyt ekkor még nemigen ismerték el széles körben. Az első három Ady-verset a Kuruc dalok, a Zilahi ember nótája, a Tűnődés csókja és mások követték. Az, hogy Nagy Endrének sikerült áttörést elérnie az Ady-versekkel, a zeneszerző mellett Medgyaszay Vilma érdeme volt. Nagy Endre Adyhoz fűződő baráti kapcsolata még a nagyváradi Szabadság című napilap szerkesztőségében kezdődött, ahol jó fél esztendeig dolgoztak együtt. Később ugyan elváltak útjaik, de Nagy Endre továbbra is szemmel tartotta Adyt, akit a kabaré közönsége is elfogadott, megszeretett. Nagy Endre jelentős összegű honoráriumokkal segítette a gyakran komoly anyagi nehézségekkel küzdő költőt.

1912. november 14-én Nagy Endre váratlan bejelentést tett: visszavonul a kabarétól, és a Modern Színpad bérletét átadja Medgyaszay Vilmának. Búcsúestjét 1913. május 31-én tartotta. Ezzel átmenetileg megszűnt az általa teremtett műfajhoz fűződő kapcsolata, sőt Budapestet is elhagyta. Párizsba utazott, hogy írói pályájához új élményeket keressen. Pályáját ott akarta folytatni, ahol a Bonbonnière-beli fölolvasóestét megelőzően abbahagyta.

Nagy Endre távolléte azonban az egész kabaréra árnyékszerűen ránehezedett. A közönség, amely egykor minden szavára úgy figyelt, mint egy családfő bölcs intelmeire, kimondatlanul is megérezte, hogy valami megszűnt, befejeződött. Véget ért a Nagy Endre nevével fémjelzett aranykor. 


A színházak bezárták kapuikat, a szellemi élet vezetői közül egyesek haditudósítónak álltak be, mások – így a Párizsból időközben hazatért Nagy Endre is – frontszolgálatra jelentkeztek.

A régi gárda – Emőd Tamás, Gábor Andor, Somlyó Zoltán, Szép Ernő – mellett a színlapokra Lovászy Károly, Harmath Imre, Zilahy Lajos neve is fölkerült. Az addig jól ismert zeneszerzői gárda is tovább bővült.

Szőke Szakáll Nagy Endre kabaréjában kezdte pályáját, de még senki nem figyelt föl rá. Amikor a Sörkabaré vezetését átvette, azonnal Nagy Endréhez fordult tanácsért. A sértődött Nagy Endre, aki éppen Párizsba készült, nem tagadta meg múltját, ő szállította a megnyitó műsor legjavát.

1916-ban Nagy Endre hazaérkezett a frontszolgálatról és egyelőre nem tudott mihez kezdeni. A kabarét, amelyet megalkotott, eredeti formájában nem lehetett többé visszaállítani. A közönség kicserélődött, a háborús körülmények különben sem kedveztek a csípős közéleti gúnynak. Nagy Endre Zerkovitz Béla társaságában egyfelvonásos operettek, revük szövegét írta. Műveit nemcsak a Sörkabaréban, de a Royal Orfeum nagyszínpadán is játszották. Egy idő múlva mindezt kevésnek találta. A közönség is hasonlóképpen gondolkozhatott, mert gyakran nekiszegezték a kérdést: mikor hallhatják újra konferálni. 1918 tavaszán végre elszánta magát: „Amióta Nagy Endre csak írásaival érintkezik a közönséggel, tömegével kapják a leveleket a szín- és kabaréigazgatók, ezren és ezren sürgetik, hogy jelenjen meg újra a közönség előtt és konferáljon. Most végre teljesül a közönség kívánsága, legalább egyetlen estére, Nagy Endre újra konferál.” Az egyetlen estéből valóságos sorozat lett. A fővároson kívül 1918 nyarán vidéki körutat tett, amely meggyőzte, hogy népszerűsége éppoly töretlen, mint az utolsó békeesztendőben volt. A történelmi fordulatok – az őszirózsás forradalom és a kommün – hatására ismét visszavonult a szereplésektől. Nagy eseménynek számított, amikor 1919. szeptember 23-án a Nagymező utca 22–24. számú Télikertben újra saját kabarét nyitott Nagy Endre Színháza néven, amelyet csakhamar a szerényebb Nagy Endre Színpada elnevezés váltott fel. A Télikert azelőtt mulató volt, tehát kitűnő keret Nagy Endre számára. „A gyönyörű színház – a régi Télikert – mintha teljesen egybeolvadna a színpaddal, a páholysorok, a földszint, erkély és a rivalda egy színes nagy felületnek tűnnek; színészek és közönség között nincs válaszfal, csak egy pont magaslik ki: a konferanszié, író és színész Nagy Endre, ki a régi parádés hármas szerepében lép ismét a publikum elé” – írta a Színházi Élet.
Valami azonban mégis megváltozott. Nagy Endre kabaréjának jellegzetes stílusa és hangvétele ezúttal nem érintette meg a közönséget. Két és fél havi működés után Nagy Endrének távoznia kellett a Télikertből, és egyelőre nem is próbálkozott régi dicsőségének visszaszerzésével.

Amikor az Andrássy úti Modern Színház Bárdos Artúr vezetésével átköltözött a Koronaherceg (ma Petőfi Sándor) utcába, az Andrássy úti színház üresen maradt. Átalakították, és 1918. november 24-én Andrássy úti Színház néven nyílt meg ismét. Igazgatója Bárdos Artúr, művészeti vezetője Emőd Tamás, zenei vezetője Szirmai Albert volt.  


1920-ban Beöthy László, az Unió Színházüzemi és Színházépítő Részvénytársaság vezérigazgatója felszólította Bárdos Artúrt, hogy a Belvárosi Színházzal és az Andrássy úti Színházzal lépjen be a színházi trösztbe. 1920. március 20-án megkötötték a szerződést, de kapcsolatuk nem volt gyümölcsöző, s két év múlva, 1922. szeptember 24-én elváltak útjaik. Bárdos Artúr – Beöthy árulását emlegetve – hirtelen elhatározással Bécsbe utazott. Az Andrássy úti Színházat ezután Emőd Tamás vezette.

A kabaré nem kizárólag pesti műfaj volt. Már 1908 nyarán Nagyváradon is bemutatkozott a Bonbonnière társulata, és attól kezdve nem volt olyan magyarországi nagyváros, ahol ne vendégszerepelt volna. Sikerük és példájuk nyomán mindenütt szerveződtek kisebb alkalmi társulatok, amelyek a helyi visszásságokat tárták humoros formában a közönség elé.

„Írók, zeneszerzők, színészek roppant tömege kapott foglalkozást, de a kabaré nemcsak az ő számukra lett a magasabb rendű fejlődés iskolája, hanem a közönség is megszokta, hogy itt találkozik először azokkal az újszerű próbálkozásokkal, amelyeknek végső kiteljesülését a nagyobb színpadoktól várhatta” – foglalta össze Nagy Endre a műfaj jelentőségét."

Forrás : mek.oszk.hu


 

Mit tarlamaz A Holnap első kiadása?

Mit tartalmaz A Holnap első kiadása? Olvassa el a teljes kiadást.Rövid összefoglaló :

 

Forrás : hu.wikipedia.org

Ady Endre 

De Lelle et Diósad. Csak ránk és korunkra jellemző az eddigi feltűnően terjedelmes politikai és kritikai Ady-irodalom. Magát a költőt nem jellemzi. Ignotus, utána sokan, akik számítanak, sokan, akik nem számítanak, végül Görcsöni a magasságos Olimpusztól a kénköves pokolig, mindenüvé elhelyezték már őt. Nem keresve a bölcs és kényelmes arany középutat, Lellére és Diósadra megyünk el Ady Endréért.

Kis térképen nem lehet megtalálni, de ha valaki nagyon akar, rázós szekéren, kátyus úton csak eléri. Mindenki eléri, csak Ady nem. Mert nekünk ez a két falu nem jelent többet, mint Hájó meg Rontó. Talán ott több a nadrágos ember, talán kevesebb. Lehet, hogy ott soványabb a pap és több a kocsma, de az is lehet, hogy nem úgy van. Akinek sok ideje van, pontosan is megtudná mondani. Mert a mi Lellénk és Diósadunk megvan. Csak az Adyé nincsen meg. Az Adok birtokának magva kiveszett, elpusztult. Csak a neve maradt meg. A koldusbotra faragott címer érdekes műtárgy, de szomorú örökség. Egyéb is maradt. A Csák Máté hangja, meg valami annak a vezérnek a koponyájából, aki nem akart fejedelmet választani....

Érmindszenten született 1877-ben. Művei: Költemények, Debrecen, 1899; Mégegyszer, Nagyvárad, 1902; Uj versek (Nagy Sándor rajzával), Pallas, 1906; Vér és arany (Cigány Dezső rajzával), Franklin, 1908. Versei megjelentek: Figyelő, Nyugat, A Hét, Vasárnapi Ujság, Budapesti Napló, Népszava folyóiratokban és lapokban. Németül: Ausländische Lirik der neueren Zeit, Horvát Henrik fordításában. Th. Manojlovitch: Ausgewählte Dichtungen von A. Ady. - Irodalom: Ignotus a Nyugatban és Magyar Hirlapban; Színi Gyula a Figyelőben; Neményi Erzsébet A Hétben; Szász Zoltán a Jövendőben; Farkas Pál az Uj Időkben; Schöpflin Aladár a Vasárnapi Ujságban; Hatvani, Goór a Huszadik Században; Dr Berki a Budapesti Szemlében, Pogány József A Munka Szemléjében; Szilágyi Géza Az Ujságban; Bresztóci Ernő a Népszavában; Mohácsi Jenő a Pester Lloydban; Görcsöni Dénes az Alkotmányban; Kosztolányi Dezső a Budapesti Naplóban; Nagy Mihály a Társ. Tud. Társ. Szab. Liceumában. Arcképét lefestette Czigány Dezső, Budapest; Tibor Ernő, Páris.

GÓG ÉS MAGÓG FIA

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdtem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégis csak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

Babits Mihály

A verseket megelőző kis ismertetések nem akarják ugyan megmagyarázni irodalmi viszonyaink fény és árnyoldalait, de az itt következő versek elolvasása után önkéntelenül felvetődik az a kérdés: Miért nem láttuk sehol ezeket a verseket, miért idegen, ismeretlen a Babits Mihály neve?

Az uj művészettel, általában művészettel a magyar társadalomnak két, aránylag vékony rétege foglalkozik. A főúri osztály nagy része és a kispolgári ifjúság krémje. Az előbbieket vagyonuk, neveltelésük és hagyományaik oly közel viszik a művészetekhez, hogy a művészetek megértése és élvezése jóformán semmi munkájukba sem kerül. Ezek a rangos urak házi muzeumaikat és díszes könyvespolcaikat csak a valóban beérkezett, kifejlődött, kész művészeknek nyitják meg. A fiatalok és problematikus értéküek künnrekednek. A másik, kisebb csoportba tartoznak a hírlapot is szerkesztő írók, a fiatal művészek és azok a tudatlan, kispolgári fiatalemberek, kik a párisi Szalon fotográfiáin, a külföldi képes lapok kliséin és színes reprodukcióin nevelkedtek. Ezek a lelkesedő, többnyire okleveles fiatalemberek szivesen verik a dobot. Szívesen osztogatják a nagyságot, de csak azoknak, akikkel ugyanegy kávéházi asztal körül laknak....

Született Szegszárdon, 1882-ben.

TURÁNI INDULÓ

Mi vagyunk a rónán járók
Soha napján meg nem állók
Lég fiai, röpke rárók,
Messze mezőn szerte szállók.
                              Huj, huj, huj!
Szolgánk jámbor, népünk pártos,
Széltől ellett ménünk táltos,
Varju, holló ránk kiáltoz,
Könnyü nyilunk visszaszálldos
                              Huj, huj, huj!
Rabjaink a barmot hajtják,
Szolgáink a sátrat hordják,
Lányaink a hálót foldják,
Fiaink a lovat tartják.
                              Huj, huj, huj!
Sátrunkat csak seprűszárral
Nem kerítjük azt mi zárral,
Mégis nyuszttal, dús bazárral
Vetekedünk a kozárral.
                              Huj, huj, huj!
Így élünk mi, népet fosztván,
Földjeinket föl nem osztván,
Széles üngünk szelet uszván
Riadunk a rémes pusztán:
                              Huj, huj, huj!
Rátörünk az ellenségre,
Úgy teszünk szert feleségre,
Ha nem lelünk ellenségre,
Nézünk a csillagos égre.
                              Huj, huj, huj!
Sok csodát az égen látunk,
Sok arany csodát imádunk,
Kútfejeknél törvényt látunk,
Isten napja süti hátunk.
                              Huj, huj, huj!
Kőházakkal, vértes haddal,
Mit törődünk Napnyugattal?
Zabolátlan akarattal
Virradunk mi virradattal.
                              Huj, huj, huj!
Rajta széllel, zivatarral,
Haj szabir az onugorral,
Hajrá hét törzs hét magyarral,
Nyolcadikkal, mord kabarral!
                              Huj, huj, huj!

Balázs Béla

Mimóza lelkü olvasók sehogy sem tudnak megbarátkozni az alanyi költészettel. Megértik, méltányolják, de nem gyönyörködnek benne tulságosan. Azt mondják, hogy az ember igazi érzései szemérmesek, nem kivánkoznak a világba, az idegen emberek közönyös tekintete elé. Csak a szónélküli kifejezés, a zene meg a kép méltó hozzá, a szó sérti és megváltoztatja. Evvel szemben a lirikusok hazugnak, nem őszintének mondják azokat, akik kihagyják saját személyüket költészetükből. Aranynak is szemére vetik, hogy egyetlen szerelmes verset sem irt, pedig bizonyosan volt szerelmes. Az igazságot sem perdöntő párbajjal, se más módon nem lehet eldönteni. Művészetről lévén szó, mindenki azt mondhatja, ami neki jól esik.

Balázs Bélát zárkozottsággal senki sem fogja megvádolni, mert ő mindig dacosan bele áll minden versébe, még akkor is, mikor sokan szivesen nélkülöznék. Az itt közölt versek csak egy oldalról mutatják be őt. Ezen az oldalon sok magyarság, tehetség és erő látszik, de mindenek felett sok és nagy akarat. Karakán pusztai legénynek látszik aki fütyül, nótázik a maga kedvére. Hogy a juhokon, meg a nyájőrző kutyán kívül van-e hallgatója, avval nem törődik. Ha mégis volna ott valaki, csak azért is bele rikkant a nótába, úgy tesz, mintha a kutyának szólna, hogy annak a valakinek elmenjen a kedve a bámészkodástól....

Szegeden született 1882-ben. Művei: Halálesztétika, Bpest, 1907. Versei a Nyugatban és Uj Időkben jelentek meg.

NOCTURNO

              I
Titkos az éj, tündér járja
Sóhaj felel sóhajtásra
Berek mögül búvik a hold
Berek mögül búvik a hold
Ezüst hálót vet le halkan
A Tiszára.
Ezüst háló megszikrázik
Mit halászik, mit halászik?
Búshalvány a hold orcája
Titkos az éj, tündér járja
Márványkőből a feneke
A Tiszának.

                        II
Borult az éjszaka. Elborul az élet.
Nem érzem a közelt csak a messzeséget.
Sötét árnnyá oszlik ami köröttem volt,
De oda fent messze csillagos az égbolt.
Borult az éjszaka. Elborult a lelkem.
Nem látom már, a mi világos volt bennem.
Magas csillagokról száll alá az álom,
Valamire vágyom - Valahová vágyom.
Borult az éjszaka. Oldódnak a láncok,
Lágyan emelnek a fekete hullámok.
Amibe fogództam, mindent eleresztek
Hol vagytok, hol vagytok, kik engem szerettek.

Dutka Ákos

Dutka Ákost nem ez a kötet fedezi fel. Versei már minden irodalmi helyen megjelentek. Barátai felemelték, sok babért raktak homlokára. Költőtársai pedig szívből jövő igaz őszinteséggel gázolták le. Dutkáról tehát majdnem minden versolvasó embernek meg van a maga kialakult véleménye.

Három súlyos vétségben állapították meg bűnösségét. A hangot Adytól vette, a szavakat tőle kölcsönözte, sőt témáért is gyakran átrándult az Ady területeire. Két uj szempontot akarunk felvetni. Nem védőbeszédet mondunk, készségesen elismerjük, hogy ilyen hibákat tényleg elkövetett Dutka, de nem egyedül. Babits kivételével az összes új költők, még azok is, akik ezeket az igazságokat Dutkáról megállapították. Ez természetes is, mert egyetlen új ember sem tudott kitérni az Ady hatása alól. Hogy éppen Dutkát érték tetten, az nem onnan van, mintha ő bűnözne a leggyakrabban, hanem mert ő nőtt a legnagyobbra a fiatalok között, az ő nevét lehet a leggyakrabban olvasni....

Született 1881-ben Nagyváradon. - Művei: Vallomások könyve, Nagyvárad, Sebő Imre 1904. A föld meg a város, Singer és Wolfner 1908. Verseit közölte: A Hét, Új Idők, Vasárnapi Ujság, Magyar Szemle, Magyar Közélet, Népszava, Budapesti Napló, Egyetértés, Hazánk. - Irodalom: Ady Endre: Nyugat, Tábori Róbert: Új Idők, Schöpflin Aladár: Vasárnapi Ujság, Kosztolányi Dezső: A Hét, Fülep Lajos: Magyar Szemle, Hazánk, Rákosi Jenő: Budapesti Hirlap, Ráskai Ferenc: Pesti Hirlap, Haraszthy Lajos: Egyetértés, Fehér Dezső, Antal Sándor: Nagyváradi Napló, Juhász Gyula: Szabadság, Szeged és Vidéke, Krűger Aladár: Tiszántúl, Sas Ede: Nagyvárad. - Fényképe megjelent az Új Idők-ben. Arcképét megfestette: Tibor Ernő, Páris.

A FEKETE LÁNY

Összefonódik lelkemen olykor
Sok szomjú vágy, sok szomorú kín,
Rám vigyorog a tűzszemü Élet
A város fényontó ablakain...
Valami tánc vad üteme zsong künn
Az illatos dalos alkonyaton,
S úgy rémlik, hogy egy fekete lány
Járja a táncot a nagy utakon
S be-bekacag az ablakomon...

E leány: az ujjongó, tűzszemü Élet.
Csábitgat, hív száz alkonyaton
S ígéri százszor, hogy megölel majd
S elnémúl sok-sok nagy sóhajom.
Ígéri a pompát, a hirt, a szerelmet
Ezer muzsikás alkonyaton,
Mikor ujjongva a fényben, a lángban
Járja a táncot a nagy utakon
S be-bekacag az ablakomon...

S nem adott eddig semmit a céda,
Itt felejtett a rongy nyoszolyán,
Hiába dalolt róla a lelkem,
Itt felejtett a fekete lány.
S ha majd az arcom szomorú, sápadt
Szoborrá fagy egy alkonyaton,
Halottan fekszem rongy nyoszolyámon:
Ő megjön, - jön a nagy utakon
S bekacag majd az ablakomon.

Emőd Tamás

A mi kis Emőd Tamásunk korban, gondolatokban, arcszínben a legfiatalabb tagja a Holnap társaságának. Kész poéta, sőt nagy poéta is akad a kötetben, a zsenge, bontakozó ifjuság talányát és igézetét azonban csak ez a kemény arcélű gyerek hordja a homlokán és a versein.

Emőd Tamás költészetének hangja most mélyül. A kisfiús, magashangú, akadozó deklamáció most, néhány hónap alatt fejlődik át férfias csengésü, fölényes öntudatú poézissé. Akik nem látják közelről ennek az alakulásnak merész határozott ívét, az erjedés gazdag anyagára rámondhatják, hogy zavaros, hogy problematikus tisztaságú. Mi azonban látjuk, hogy ez a tizenkilenc esztendős legényke most lendűl át az önképzőkörből a nagy költők közé s hívő álmélkodással figyeljük a természet legritkább és legbájosabb játékát: a zsenit kamaszkorban ...

Berek-Böszörményben született 1888-ban, A Hét, az Új Idők és a Budapesti Napló közölték verseit.

RAB PRÉDIKÁTOROK ÉNEKE

Lenn menydörög a vizek orgonája,
Tajtékba fúl a bősz hullámtorok -
De lapátolnak dideregve-fázva
Gályarab hetven prédikátorok.
Pozsony alatt láncát ötszáz cipelte,
Gályarab hetven: mikor ideért
- Ütött az óra - álmos, öreg este
Hetven dacos pap rabruhát cserélt!

Napverte arcuk izma meg se rándul,
Nagyritka szó: "Testvér, egy korty vizet!"
Víg élc ha csattan: "Van viz a Dunán túl" -
Robotra kész a serkenő ideg;
Ostorszíj pattog: "Dologra, pogányok!"
Sok szem felvillan, sáppadt tűzben ég,
De enyhül a vád, elpihen az átok,
Pár agg mordul csak: "Megbocsát az ég..."

Éjfél körül fölrezzen egyik-másik:
"Hallod?... hogy sir a havasok felett...
...Ezüstbillentyüs tárogató játszik..."
Szivük megdobban, könypatak pereg -
Nagy, néma gyöngyök sokbarázdás arcon,
Mint őszi harmat hideg szél után...
Hetven legény vért hullatott a harcon,
Nem búvó könnyüt bús daróczruhán.

Mint vészmadár, inog a rongy vitorla.
Időtlen úton, késő éjfelen,
Piros vércseppel, vándordaru-tollal
Levél iródik a födélzeten:
"Nehéz rabságban mind elpusztul itt lenn,
Haja hófehér már, de a lelke bátor...
Erős vára maradt a hatalmas Isten!
Anno ezerhétszáz. -
                              Hetven prédikátor."

Juhász Gyula 

A pogányoknak és keresztényeknek különös társasága került össze ebben a könyvben. Juhász Gyula a keresztények közé tartozik. Nem az erényei, hanem a hibái teszik ájtatossá, erkölcsössé.

Az itt következő néhány sorban a szépről van szó. A Szép van artisztikusan leírva. Juhásznak főtémája a Szép, még pedig nem az a szépség, amit a természet nyujt, hanem amit más művész produkál. Ezek a megtalált szépségek megihletik őt, így születtek meg ezek a formájukban mindig művészi versek. Most már csak az a kérdés, hogy tényleg líra, poézis ez? Mert ezen a módon temérdek költeményt lehet írni, hiszen annyi szép szobor, jó kép van! Mindegyikhez fűzhet az intelligens ember valami reflexiót. Igy naponta minden nagyobb lelki emóció nélkül megír a szorgalmas ember 2-3 verset. Egy nap Meunier-szobor, Rippl-Rónai kép, másnap Rodin szobor, Piombó kép, és így tovább....

Szegeden született 1883-ban. Művei: Versek, Szeged 1907. Versei megjelentek: Nyugat, A Hét, Új Idők, Vasárnapi Ujság, Magyar Szemle, Budapesti Napló, Népszava. Németül: Ausländisclie Lirik der neueren Zeit. 1907. Horváth Henrik fordításában. - Irodalom: Baburin: A Hét, Dömötör István: Új Idők, Kosztolányi Dezső: Budapesti Napló, Szilágyi Géza: Az Ujság, Babits Mihály: Szeged és Vidéke.

TURRIS EBURNEA

Elefántcsonttorony, Művészet,
Én is boldog rabod vagyok,
Ha kitagad, kiver az élet,
Fehér tetőd felém ragyog,
Elefántcsonttorony, Művészet.

Örök hajlék, be jó tebenned,
Örök szökőkutad csobog,
Lemossuk ott a vért, a szennyet,
Mi álmodók, mi alkotók
Örök hajlék, be jó tebenned.

S be fáj leszállani közétek,
Gondok, napok, élet, halál,
Jó emberek, bús hangyavár,
Hol sár a hó, a szépség vétek,
Jó emberek, bús hangyavár,
Be fáj leszállani közétek!

Miklós Jutka

A grafikust nem lírai érzések ihletik meg. Nem törődik avval, hogy milyen nő Miklós Jutka, milyen az ő költői egyénisége. A világos és sötét foltok négyszögbe foglalt komplekszumára ráfogja, hogy ez Miklós Jutka. Ezek a versek és mi, pedig azt hirdetik, hogy ő nem fehér-fekete, hanem maga az üdeség, az ismeretlen után vágyakozó, piros ifjuság.

Forma és tartalom a kettős kapocs, ami őt a Holnap fiatal iskolájához fűzi. A könnyed, de biztos merész, de perdülő verselés s e zengő strófákban a vágy az Élet virágzó örömei felé...

1886-ban született Berettyó-Ujfaluban. Művei: Versek, Singer és Wolfner 1904. Versei külön megjelentek: Új Idők, A Hét, Magyar Közélet, Népszava, Budapesti Napló, Pesti Hirlap c. lapokban. Első kötetéről Ady Endre írt a Budapesti Naplóban. Második kötete "Élet őfelségéhez" sajtó alatt.

KÖNYÖRGÉS MÁMORHOZ

Az én szemeim mindig józanok.
Mindig nyugodtak, mindig tiszták.
- Én a józanság-szobor vagyok.

Mámor! Csak egyszer könyörülj meg rajtam.
Csudaharmattal egyszer hints be.
Rózsaszirommal hímes bíbor-fátylad
Cikázó lángnyelvekkel ékes fátylad
Csak egyszer borítsd józan szemeimre.

Én nem ismerem a bor mámorát.
Csóktalan, tiszta az én ajkam.
Hideg szemem legyen fátyolos egyszer!
Józan agyam legyen mámoros egyszer!
- Ó Mámor, Mámor, könyörülj meg rajtam.

Teljes tartalom : mek.oszk.hu

 

Holnap anthologia és Nagyvárad dicsérete

 

A nagyváradi Szigligeti Színház.Forrás: huszadikszazad.hu

 

Az osztrák-magyar monarchiában Nagyvárad ontotta a fiatal tehetségeket.Miért? Mert Nagyváradon szerették az irodalmat , a művészetet.Ebbe a kategóriában benne vannak a nagyváradiak és Nagyvárad vezetősége.Nemhiába volt nagy hatással Nagyvárad Ady Endrére , Juhász Gyulára és a többi fiatal tehetségekre.Nagyvárad toleráns volt és volt egy sajátos varázsa.Idézek a cikkből :

"Nagyvárad legújabban bőven termi és neveli a poétákat: a legifjabb irodalom talentumainak egész sora vagy Nagyváradról való, vagy Nagyváradon, mint állomáson át jutott az irodalom központjába. Ennek a jele ez a most megjelent könyv is, a mely Holnap czímmel hét poéta újabb dolgait gyüjtötte össze. A czím nyilván azt jelenti, hogy ezek a heten ma még fiatalok, küzdenek az elismerhetésért, de még a holnaptól, az útban levő fiatal nemzedéktől várják, hogy idejüket beteljesítse."

Kikről ír a cikk ? Ady Endre, Dutka Ákos,Juhász Gyula,Balázs Béla,Emőd Tamás,Miklós Jutka.Csak néhány név a Holnaposok közül. A kritikus Antal Sándor volt.Olvassa el mit írtak ezekről a fiatal tehetségekről a huszadikszazad.hu-n '

 

Holnaposok szoborcsoport Nagyváradon.Forrás : cultura.hu

Emőd Tamás hagyatékából

Forrás : members.iif.hu 

Emőd Tamás egyik alapítója volt a nagyváradi Holnaposoknak.Élete végéig nagyon kötődött Nagyváradhoz.Több verset írt Váradról.Az alábbi versek Emőd Tamás versei kötetből valók,mely a hagyatékának egyik kiemelkedő darabja.A kötet Bognár Károly nagyváradi mérnök tulajdona,melyet az Emőd családtól kapott.Emőd Tamásról olvashat itt 'Néhány vers a kötetből :

Emőd Tamás : Ez a város

Emőd Tamás : Régi redakció

Juhász Gyula : A tűnt idők holt városa

Emőd Tamás : Pollák mama

Folytatás hamarosan '

Lőwy Dániel: A Körös-parti Párizs világirodalmi pillanatai

„Vannak pillanatok, amikor az egész ország irodalmi és művészeti életének itt van a központja” – véli Hegedüs Géza. A helyszín Nagyvárad, az ország pedig az első világháború előtti, „békeidős” Magyarország. Milyen is volt a Körös-parti Párizsnak nevezett, a gonoszkodók által Pece-parti Párizsnak titulált város a XX. század első éveiben?

  

Nem Budapestet tekintette példaképének, még csak Bécset sem; eszménye az igazi Párizs volt. Befogadó város volt, szerette a tehetséget, bárki, aki újat, hasznosat tudott nyújtani, egyből teljes jogú polgára lett. „A város nem szülte, hanem befogadta, majd többnyire a főváros felé repítette legtehetségesebb fiait” – véli Fleisz János, Nagyvárad kortárs történésze. Antal Sándor tréfás megjegyzése, hogy Nagyvárad „úri város” volt, ahol a bajba jutott nem szökött ki Amerikába, hanem főbe lőtte magát.

Lakossága alig haladta meg a félszázezret (2), de volt hét napilapja, és ezek vezércikkeit Budapesten is érdeklődéssel várták. „Pestet nem számítva, a váradi lapok a legjobbak” ­– állapítja meg Antal Sándor. „Itt írják az ország legelevenebb újságjait és a magyar irodalom sok-sok száz, azóta klasszikussá nemesedett versét. [...] Itt született meg sok íróember márkája. Innen szárnyalt el a világ minden tája felé sok politikai értesülés” – szögezi le emlékiratában Dutka Ákos (3). Napilapjainak a vidéki lapok közül legkorábban voltak fővárosi telefontudósítói, amit Ady Endre Dal az interurbán telefonról c. versében meg is énekelt. Nagyváradnak előbb voltak mozgó fényreklámjai, mint Budapestnek, színházának beltere „miniatűrben talán finomabb, tökéletesebb mása a hajdani pesti Vígszínház neorokokó bájának” (4). A Körös-parti város éjszakai élete vetekedett az európai nagyvárosokéval, s ezt a kupléíróként utolérhetetlen Emőd Tamás rímbe foglalta:

A város éjjel élt, mint életforma
Ez volt az átlag kispolgári norma.
A traccs patakzott. S a szópatak partján
Goldmann tata volt a hallgatás tornya. (5)

Mára feledésbe merült, ki lehetett Goldmann tata; nevét csupán Emőd verssora őrzi. „Váradon lehet a legjobban mulatni, a váradi nők a legszebbek, a váradi szabók, borbélyok, pincérek a legjobbak” – vallotta büszkén Antal Sándor. Évekkel később Dutka Ákos hasonlóan fogalmazott: Nagyváradon „a szabónak Párizzsal és Londonnal kellett versenyeznie, az író legalább Anatole France-ot vagy Oscar Wilde-ot vallotta mesterének.” Magas mércével mérettek az ügyvédek, orvosok, tanárok is. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy az 1900-as évek Váradja még „szabályosan, porosan vidéki”, akkoriban még csupán a központja volt nagyvárosi küllemű.

A méretéhez képest rendhagyó volt Nagyvárad szellemi pezsgése; 1900-ban megjelent öt lapjának mindegyikében volt színházi rovat, és az is figyelemreméltó, hogy az 1909-1912 közötti időszakban a 64 ezer lakosú városnak egyidőben három színházi lapja volt. (6)

A vidéki város azáltal került a magyarországi művelődési élet középpontjába, hogy ott adták ki, pontosan száz évvel ezelőtt, a modern magyar költészet fordulópontját jelentő A Holnap című antológiát. Az íróként és grafikusként egyaránt elismert Antal Sándor kezdeményezésére Nagyváradon nem irodalmi folyóiratot indítottak, mivel annak színvonalas írásokkal való ellátása hosszú távon nehézségekbe ütközött volna, hanem olyan kötet-sorozatot terveztek, amely a vidéki városok fiatal költőit juttatná közlési lehetőséghez, és ezzel a nevüket belopná az ország köztudatába. Egyben megpróbálták a budapesti klikkuralmat ellensúlyozni. Az akkor már vezéregyéniségnek számító Ady Endre megteremtette „az új líra levegőjét”, ami „egységet ad a kötetnek” – vélte a bevezetőben Antal Sándor. Körülötte sorakozott fel a már jó nevű Juhász Gyula, aki Nagyvárad patinás premontrei gimnáziumában tanárkodott, verseit a még teljesen ismeretlen Babits Mihály a dél-erdélyi Fogarasról küldte be (e nem túl jelentős települést éveken át Mikszáth Kálmán képviselte az országgyűlésben). Szegedről jelentkezett a szintén ismeretlen Balázs Béla költő, író. Végül, esélyt adtak a legfiatalabbaknak is: a pelyhedző szakállú Dutka Ákosra akkor még csak Nagyváradon figyeltek oda, mellette pedig két teljesen ismeretlen költő is jelentkezett: a berettyóújfalui születésű-, amúgy hivatásos fényképésznek kitanult Miklós Jutka és a húszéves, de megjelenésében legfennebb gimnazistának látszó Emőd Tamás. Az igényes kivitelezésű, elegáns szecessziós borítójú könyvecskét a Sonnenfeld Adolf Rt. Könyvnyomdában adták ki, és a budapesti Singer és Wolfner égisze alatt forgalmazták.

Lapozzuk hát végig a kötetet, mai nézetben. Ady több jelentős versével járult hozzá az antológia sikeréhez, közöttük a Góg és Magóg fia, Párisban járt az ősz, A halál rokona, a Jó Csönd-herceg előtt, továbbá a Vér és arany. Talán nem is a versek újszerűsége váltotta ki a kortárs irodalombírálat heves támadását, mint inkább az, hogy Ady egy szervezet, A Holnap társaság élére állt.
Juhász Gyula az Anch’io című versében művészi hitvallását fogalmazza meg:

Művész vagyok. Mélységek és magasság
Gyopáros ösvényén kúszom magamban.
Keresek egy virágot, új virágot,
Hogy érte életemet adjam!

Balázs Béla (erdeti nevén Bauer Herbert, 1884–1949) költő, író, később a filmesztétika úttörője lett. Versei, meséi, színdarabjai a szecesszió jegyében születtek, de hatott rá az ősi folklór hagyománya és a századforduló filozófiai áramlatai. Műveiben férfi és nő sohasem lehet egymás igazi társa, mert a boldogság és az élet kizárja egymást. Neve leginkább a Bartók Béla által megzenésített A kékszakállú herceg vára (1910) és A fából faragott királyfi (Nyugat, 1912) szövegkönyvírójaként maradt fent.
Babits Mihály, aki nem járult hozzá, hogy – a többi hat költőhöz hasonlóan – arcképét közzé tegyék, a Feketeország című versével jelentkezett, ahol minden végeláthatatlanul fekete:

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.

Miklós Jutka (családi nevén Militzer, 1884–1976) volt A Holnap irodalmi körének egyetlen női költője. Néhány évvel irodalmi szárnybontása után Amerikában kitanulta a fényképészetet, majd hazatért, és műtermet nyitott Nagyváradon. Barátis kapcsolatokat ápolt Juhász Gyulával és Dutka Ákossal is.

Az irodalmi életbe gimnazistaként berobbant Emőd Tamás (eredeti nevén Fleischer Ernő) költőt, újságírót benső barátság fűzte Ady Endréhez; több kortárs vélekedése szerint ő volt az egyetlen, akit Ady fenntartás nélkül a maga közelébe engedett. A kötetben szereplő talán legsikerültebb Emőd vers, a Rab prédikátorok éneke, az 1670-es évek protestánsüldözését idézi.

 

A Holnap antológia címlapja

A Holnap antológia első kötetének szerkesztője Antal Sándor (családi nevén Adler) nagyváradi születésű újságíró, költő, szerkesztő, szobrász, grafikus volt. A kötet óriás hatását körbe járva Antal úgy véli, „A Holnapnak az volt a baja, hogy túlságosan sikerült. [...] Félesztendőn keresztül a Magyar Tudományos Akadémia elnöki székéből is, a napi sajtóban is, a vicclapokban is, az iskolai önképzőkörökben is, állandóan csak velünk foglalkoztak. [...] az egész ország két pártra szakadt: A Holnap ellen − A Holnap mellett. [...] Hír szerint egy csomó diákot ki is csaptak az ország iskoláiból, mert a mételyes holnaposok verseit merték szavalni az önképzőkörökben.” (7.) A művek sorsának fintoraként említem meg, hogy ameddig az antológia szellemi hatása elsöprő volt, alig két tucatnyi példányt sikerült értékesíteni belőle.  

„Lehet-e a Várad, e nyitott szellemi tér [...], szellemi dulakodástól mentes övezet?” – teszi fel a kérdést a harmadik évezred elején Szűcs László. (8.) Már a Holnaposok között is fennálltak nézeteltérések; Miklós Jutka és Emőd Tamás zokon vették Antal Sándor szerkesztőtől a róluk írt életrajzi bemutatást, illetve a nekik szánt irodalmi besorolást. Ezért a kinyomtatott, bekötött, és már bemutatásra kész antológiát darabokra szedték, majd a két fiatal költőről írt bevezetőt újranyomták, és a könyvet újrakötötték. Emlékezésében Antal Sándor megjegyzi, hogy a kicserélt részt bordázott papírra nyomtatták újra, így – évek múltán is – könnyen azonosítható.

Hadd kövessük az 1908. évi antológia szerzőinek későbbi sorsát. Antal Sándor a Tanácsköztársaság bukása után Pozsonyba emigrált; onnan hurcolta őt el a Gestapo 1942-ben. Ady és Várad című munkáját részletekben közölte Pozsonyban, de a teljes kézirat csak a 2000-es évek elején került elő Emőd Tamás hagyatékából, és 2004-ben adta ki Budapesten a Madách Irodalmi Társaság. Meglátásom szerint Dutka Ákos, aki minden bizonnyal ismerte a pozsonyi Magyar Újság c. folyóirat hasábjain 1937-ben 16 részben közölt írást (9), bőven merített Antal Sándor szóképeiből és metaforáiból. Sajnos, Dutka mellőzte a forrás megjelölését. Ez olykor, sajnálatosan, a nagyokkal is előfordul…

Az antológia első kötete nem jelenhetett volna meg a nagyváradi zsidóság soraiból kikerült – a művészetet és irodalmat támogató – két mecénás, Dénes Sándor ügyvéd és Berkovits René orvos bőkezű anyagi hozzájárulása nélkül. A második kötet kiadásának költségeit többek között Wertheimstein Viktor álltal, (10) aki Emőd Tamás jellemzése szerint a „gótikus ősi logastíl”-hez igazodott. (11)

Az impériumváltozást követően Nagyvárad szellemi élete hanyatlásnak indult. A városban egykor tevékeny „három testőr”, a közel azonos korú és tehetségben vetekedő Ady Endre, Bíró Lajos és Nagy Endre, már csak a megsárgult napilapok hasábjain volt fellelhető. Addigra Ady az öröklétbe távozott, Nagy Endrét pedig felszippantotta Budapest, ahol a kabaré koronázatlan királya lett. Bíró Lajos, a tárcanovella feltalálója, a mindmáig sikeres Sárga liliom szerzője, emigrációba kényszerült; előbb Berlinbe ment, ahol német nyelven írt, majd Hollywoodba, ahol angol nyelvű hatásos forgatókönyvek szerzőjeként vált ismertté, végül Londonban – az ugyancsak magyar emigráns Korda Sándorral – megteremtette az angol történeti filmjátszást. Emőd Tamás 1914-ben Budapestre költözött, ahol Nagy Endrével megteremtették a magyar kabarét. A könnyed dalok, franciás ízű sanzonok népszerű mestere lett, a kuplé koronázatlan királya. Súlyos betegen, úgyszólván meghalni tért vissza szülővárosába, ahol megírta származása miatti kirekesztésének megható verseit, közöttük A sárga folt és a Miért haragudtok? címűeket. Miklós Jutkát kalandos élete előbb Berlinbe vitte, majd a Montparnasse-on nyitott fényképész műtermet. a második világháború Marokkóban, rabati otthonában érte. Élete alkonyán, újból Párizsban élve, néhány magyar nyelvű verssel jelentkezett. Nagyváradra már nem térhetett vissza, de a város szelleme mindvégig kísértette:

Be küzdelmes, fárasztó élet,
Be jó volna pihenni.
Afrikai pálmák alól
Váradra hazamenni.

- – - – - – - – - – - – - – - – - – -

Szőni újra szép álmokat,
Forradalmit, merészet.
Be szép is volna, ott Váradon
Az ifjan pezsgő élet! 

Forrás :  szombat.org 

Lőwy Dániel életrajza 

 

Lőwy Dániel.Forrás : nepszava.com

Lőwy Dániel (Kolozsvár, 1953. október 10.) vegyészkutató, tudományos főmunkatárs, egyetemi tanár, helytörténész. Atyja Lőwi Károly kolozsvári gyermekgyógyász főorvos.
 A középiskolai tanulmányait szülővárosában a 11-es sz. Líceumban végezte, majd szintén Kolozsvárott, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) szerzett vegyészkutatói és tanári oklevelet (1977). Pályáját az aradi Műtrágya Kombinátban kezdte vegyész beosztásban, 1978-ban a kolozsvári Farmec kozmetikai üzemben tudományos kutató beosztásba került (1978-81), innen a kolozsvári egyetemre ment tanári és kutatói beosztásba. A Román Akadémia Nicolae Teclu díjának 1985. évi kitüntetettje. A romániai rendszerváltás után egyetemi adjunktusnak nevezték ki; magyar nyelven tanított. 1989 után a Kolozsváron megjelenő EMT-Info (az Erdélyi Műszaki Társaság alkalmi kiadványa) szerkesztőbizottságának tagja. 1991-ben a BBTE-n fizikai kémiában doktorált, 1996-ban pedig a West Virginia Universityn analitikai kémiában szerzett PhD fokozatot. Négy évig a University of Memphis (Memphis, Tennessee) tanára. Hetvennél több kémiai szakközleménye, egy könyve és hét könyvfejezete jelent meg, hét bejegyzett szabadalom társszerzője. Jelenleg Washingtonban él, ahol a Marylandi Egyetem tudományos főmunkatársa és a Virginia Állam-beli Alexandria Nova Egyetemének docense. A Budapesten kiadott Panoráma magazin folyóirat tudósítója és A Dunánál c. művelődési folyóirat főmunkatársa, a New Yorkban megjelenő Amerikai Magyar Népszava Szabadság szerkesztőségi tagja, 2006-2007 között a Washingtoni Magyar Klub társelnöke, majd az elnöke (2007. december - 2009. január). Nős, lánya, Alice-Alletta a Marylandi Egyetem közgazdaságtan karának végzettje.
Teljes cikk : hu.wikipedia.org

Emőd Tamás

Forrás : members.iif.hu

Emőd Tamás (Berekböszörmény, 1888. augusztus 11. – Nagyvárad, 1938. szeptember 22.) költő, újságíró, színházigazgató.

 A Holnap szoborcsoport tagjaként Nagyváradon

Berekböszörményen született, szülei Fleischer Maximilián és Weisz Irma Jogot tanult a kolozsvári egyetemen. Első versei 1906-ban A Hétben jelentek meg. 1906-1914 között Nagyváradon újságíróként dolgozott. A Holnap nevű irodalmi antológiához tartozott. Ady Endréhez nagy barátság fűzte. 1914-ben a fővárosba költözött. Nagy Endrével a magyar kabaré megteremtésén fáradozott. 1917-ben a Katona József Színház (Budapest) dramaturg titkára, 1922-től az Andrássy úti Színház, majd a Blaha Lujza Színház, 1925-1927 között ismét az Andrássy úti Színház művészeti igazgatója. 1927–1928 között az Új Színház igazgatója volt.
A szellemes sanzon és kabaréjelenetek népszerű írója volt. Nagy sikere volt háborús verseinek és kis, egyfelvonásos, rövid drámáinak. Dalai közszájon forogtak.
Színházi és újságírói sikerei idején is megmaradt szelíd poétának, a váradi emlékek őrzőjének, Ady hitvallójának. Mintha megérezte volna a vég közeledtét, hazalátogatott Váradra meghalni.
Forrás : hu.wikipedia.org

„A Holnap Benjaminja” – írja róla száz év múltán az Új magyar irodalmi lexikon, s ettől a névtől többé már ugyanúgy nem szabadulhat, miként az Emőd Tamástól sem, amelyet állítólag Kiss József adott neki az eredeti neve: Fleischer Ernő helyett. Valóban: 1888-as születési dátumával ő volt a legfiatalabb, még a korban utána következő Miklós Jutka és Balázs Béla is négy évvel idősebb volt nála, ami az ő korukban (húsz-, illetve huszonnégy évesek voltak az antológia megjelenésekor) nem is volt csekély korkülönbség. Egyébként mindhárom fiatal esetében felvett névről van szó, hiszen Miklós Jutka Militzer Jutka, Balázs Béla pedig Bauer Herbert volt születésekor. (Miként a szerkesztő, Antal Sándor is Adlerként látta meg a napvilágot.)

Legkisebb gyermeknek lenni egy családban egyszerre hálás és hálátlan szerep. Hálás, mert az idősebbek figyelme, segítőkészsége, gondoskodása, olykor kényeztetése hosszú ideig megkönnyíti az utolsónak érkezett helyzetét. Ugyanakkor hálátlan szerep is, mert a fokozott figyelem, segítőkészség stb. fokozott elvárással társul: miként a népmesében, úgy gyakran az életben is a legkisebbtől várják a legtöbbet, neki kellene az életben a legjobb teljesítményt nyújtania. Ez néha mesébe illően sikerül is (Arany János tizedik és egyben utolsó gyermekként felülmúlhatatlan teljesítményre volt képes), máskor azonban csak félig-meddig, esetleg sehogyan sem.
Teljes cikk : varadlap.ro

(Berekböszörmény, 1888. aug. 11.– Nagyvárád, 1938. okt. 22.): színpadi szerző, színházigazgató, költő. A nagyváradi jogakadémiát végezte el, és újságíróként kezdte pályáját. 1914-ben Bp.-re költözött, ahol a Modern Színpad és az Apolló Kabaré állandó színpadi szerzője lett. 1917 okt.-étől a Belvárosi Színház dramaturg-titkára, 1921–1924 között az Andrássy úti Színház, 1924–1925-ben a Blaha Lujza Színház, 1925-től 1927-ig ismét az Andrássy úti Színház műv.-i ig.-ja volt. Ekkor az Új Színházhoz került, de 1928 jún.-ában megvált az intézménytől. Nagy Endre legjobb hagyományait újította meg színházaiban. A kabaré számára előadási stílus volt. Jeleneteit, dalszövegeit ízlés, költészet és műgond jellemezte. Szm.-vekkel, dramatizálásokkal és átdolgozásokkal gazdagította a bp.-i színházak műsorát. Drámái: Borcsa Amerikában (Török R.-vel, 1927); Két lány az utcán (Török R.-vel, 1929). Librettói: Szirmai A.: Mézeskalács (1923); Benatzky: Egy lány, aki mindenkié (1936). Könyvei: Dicséret, dicsőség (1915), Ferenc Jóska ládájából (1917), Nótám, füttyöm, citerám (1926).
Forrás : mek.niif.hu

 Emőd Tamás szerény, de maradandó irodalomtörténeti helyét az biztosítja, hogy egyike volt annak a hét költőnek, akik a Nagyváradon 1908-ban megjelent A Holnap című antológiával mintegy az Ady vezérelte új magyar költészet mozgalomszerű fellépését jelezték. A Holnap korszakkezdet még akkor is, ha Ady már az előző években jelen volt az irodalomban, sőt már elkezdődtek a viták is körülötte, de ez az együttes megjelenés jelezte szövetségesek és ellenfelek számára irodalmi vezér voltát. És A Holnap nagyváradi megjelenése is jelképesnek mondható, hiszen azt a forradalmian újat költészetben is, publicisztikában is, amellyel annyi előkészület után végre valóban elkezdődött a XX. századi modernség, ellenzékiség, forradalmiság - Nagyvárad, az ottani izgatott szellemi élet, az ottani sajtó, az ottani sajátos kulturális élet nevelte fel. Ez a semelyik más magyar vidéki városra nem emlékeztető, a múlt század vége óta gyorsan polgárosodó bihari vármegyeszékhely, a Magyarország és Erdély közt gazdasági és szellemi közvetítő Partium fővárosa, amelynek kereskedői, újságírói, színészei, jogászai, polgárosodó dzsentrijei és dzsentriskedő polgárai otthonukat nem kis túlzással, s mégsem egész indokolatlanul "Körös-parti Párizsnak" nevezték - nem Budapestet tekintette példaképének, túlnézett Bécsen, és eszménye az igazi Párizs volt, illetve egy olyan városlátomás, ahogy a Körös-parti kávéházakban és szerkesztőségekben elképzelték a Szajna-parti Párizst. A századelő Nagyváradjának nem volt százezer lakosa, de volt hét napilapja, amelyeknek vezércikkeit a fővárosban is érdeklődve várták, előbb voltak mozgó fényreklámjai, mint Budapestnek, jogakadémiája és premontrei gimnáziuma az egész országot látta el jó műveltségű értelmiségiekkel, színháza a pesti Vígszínház pontos mása volt, éjszakai élete vetekedett az európai nagyvárosokéval; a váradi polgárok és kispolgárok még arra is büszkék voltak, hogy a Bémer tér kávéházai és vendéglői közül háromban is cigánybanda játszott hajnalig, és a Szent László tér körüli mellékutcákban tizenhat bordélyház várta a jogászokat, kereskedősegédeket és mesterlegényeket. Nagy egyházi központ és fontos ellenzéki fészek volt ez a Nagyvárad, kanonokok és szabadkőművesek ócsárolták itt egymást, miközben egyik jobbról, másik balról szidalmazta az ugyancsak bihari, haladók számára átkozottan reakciós, az egyház számára bosszantóan református Tiszáékat. Bihar és benne ez a sürgő-nyüzsgő Nagyvárad mintha fokozottan élte volna a századelő Magyarországának életét.

Teljes bejegyzés : blog.xfree.hu 

 Alapító tagok: uhász Gyula, Ady Endre, Dutka János, Emőd Tamás, A holnap irodalmi tásaság 1908

Várad fölött

Várad fölött a Holnap felrival

Új lantosok glédáján, – s járni-kelni

Egy kisdiákot látnak fejedelmi

Gôgtôl pávázó titán Adyval.

Rímet ropogtat, pergôt s nem unt leckét,

Katedra felôl modern vád morog

S „gályarab hetven prédikátorok”

Szûz vízióján Vers felé evickélt.

Hogy halhatatlanságnak véres lakzit

Rendez a Végzet, könnyekben mosakszik

A lelke – s búgó dala: rekviem.

A sanzon csönddé fagyott ajkán hervad

S mosolytól fosztott kedvünk mint a vert had

Emléke kútján szomjan megpihen.

Forrás : multesjovo.hu