Várad, Holnap, Ady: lapszámbemutató a várban

 

Lapszámbemutatóval vette kezdetét a Várad kulturális folyóirat és a Szigligeti Színház által kezdeményezett Ady100 egész éves rendezvénysorozat

"Szombat este lapszámbemutatóval vette kezdetét a Várad kulturális folyóirat és a Szigligeti Színház által kezdeményezett Ady100 egész éves rendezvénysorozat. A századik évforduló előestéjén az Irodalmi Magazin „Várad, Holnap, Ady” számát mutatták be" - írja János Piroska a Bihari Naplóban.Teljes cikk :  

 

"Az Irodalmi Magazin és a múzeum közös szervezésében tartott lapszámbemutató helyszínéül a nagyváradi vár G épületének konferenciaterme szolgált. A tematikus lapszámról, illetve Adyról a folyóiratban írásokkal szereplő szerzők, illetve meginterjúvoltak beszélgettek: Imre Zoltán kultúrantropológus, a Nagyváradi Várostörténeti Múzeum kultúráért felelős igazgatóhelyettese, Albu-Balogh Andrea irodalomtörténész, egyetemi adjunktus (Partiumi Keresztény Egyetem), Horváth Bálint zeneszerző, zenetanár, egyetemi adjunktus (Partiumi Keresztény Egyetem), Boka László irodalomtörténész, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója. Kérdező, illetve a beszélgetés vezetője Molnár Krisztina, irodalomtörténész, az Irodalmi Magazin főmunkatársa volt. Elmondta: a 2013-ban alapított folyóiratot ismeretterjesztő-tudományos célzattal hozták létre, azzal a szándékkal, hogy minél szélesebb, kultúra iránt érdeklődő közönség fele nyisson. A Várad, Holnap, Ady címet viselő lapszám nemcsak Ady irodalmi munkásságával foglalkozik, hanem betekintést nyújt a századelőn virágzó Várad életébe, annak gazdasági, kereskedelmi és kulturális központi szerepét is megvilágítja, tartalmazza többek között A Holnap antológia szerzőinek egy-egy művét, és természetesen Ady költészetével is foglalkozik. 

„ A vér városa”

Albu-Balogh Andrea Balázs Béláról írt tanulmányt, az ő irodalmi indulása ugyanis a Holnaphoz és a Nyugathoz köthető, bár hamar szakít ezekkel. Horváth Bálint egyetemi adjunktus, zeneszerző Nagyvárad zenei életének történetéből című írásában a 18. századig visszamenőleg nyújt egyfajta képet a város zenei életéről. A lapszámot az Imre Zoltán kultúrantropológussal készített interjú nyitja meg, amely írásban a 20. század eleji város robbanásszerű fejlődéséről olvashatunk. Imre Zoltán elmondta: Várad abban az időben valóban a „vér városa” volt, egy lüktető város, amelyben a tettrekész fiatalok aránya igen nagy, a húsz és hatvan év közöttiek aránya 53,6 százalék volt.

Szintén interjú jelent meg a lapban Boka László irodalomtörténésszel is, aki a Holnap társaság körüli radikális irodalmi hangokról beszél. A Budapesttől elszakadni vágyó, decentralizációt hirdető A Holnap antológia valóban berobbant a köztudatba, mindenki róla beszélt, országos botránykővé vált. Mindenki az Ady-féle veszedelemről beszélt, a Holnap által megjelent egy intézményesített fellépés, a főváros-vidék, régi-új ellentét. A Holnappal ellentétben a Nyugat egy-központú, Budapest központú irodalomban gondolkodott, a váradi irodalmi társaság rövid életűnek bizonyult, szépen lassan megszűnt, a holnaposokat Budapest szokás szerint magához vonta. A Holnaptól nemcsak irodalmi, hanem társadalmi változást is vártak, Adyba ezért sokan „belecsimpaszkodtak” – mondta el az irodalomtörténész." 

"Robbanásszerű volt az fejlődés, ami a századelőn jelentkezett Nagyváradon: hét napilapja, tudós papsága, jogakadémiája volt, Ady itt vált igazán jó publicistává. A Holnap társasághoz köthető a Bölöni-féle összművészeti matiné, amelyhez hasonlót majd a Nyugat is szervez.

A beszélgetésen többek között elhangzott, hogy a köztudatban, az iskolai oktatásban egy sematikus Ady-kép él. Albu-Balogh Andrea elmondta: Adynak csak pár arcát ismerjük igazán, háttérben marad például a panaszos, kurucos Ady. Imre Zoltán rámutatott, ő antropológusként figyelte meg a költőt. Ady számára meghatározó a Párizs-élmény, itt találkozik az izmusokkal, Zola kedvenc helyeit látogatja. A hat évvel idősebb Brüll Adél, Léda személyében nemcsak szerelemre talál, hanem mentorra is, hiszen a művelt Léda az, aki bevezeti a párizsi életbe.

Elhangzott: Ady mindenség keresése nemcsak a szerelemben, hanem az Isten-keresésben is megnyilvánul, hiszen maga írja le: „hiszek hitetlenül Istenben”.

Az Ady körül kialakult kultusz fenntartja az érdeklődést, viszont megismeréséhez el kell jutni a szövegekig. A költő műveinek végtelen aktualitása van, így Ady Endre újraolvasható – mondta el Boka László."

 

 

Forrás : biharinaplo.ro

Balázs Béla

 

Balázs Béla 1910 körül.Forrás : hu.wikipedia.org

Balázs Béla, eredeti nevén Bauer Herbert Béla (Szeged, 1884. augusztus 4. – Budapest, Józsefváros, 1949. május 17.) költő, író, filmesztéta, filmrendező, filmfőiskolai tanár.

Költői pályája is ekkortájt indult, s verseit a A Holnap antológiában közölték. Korai esztétikai munkásságával, szecessziós mesejátékaival szerzett ismertséget. 1909 áprilisában mutatták be első színpadi művét a Doktor Szélpál Margit-ot, s megismerkedett Ady Endrével. 1911-12-ben hosszabb időt töltött külföldön (Olaszország, Párizs, Berlin), s megjelent első verseskötete (A vándor énekel), illetve novellás kötete (A csend). Két évvel az első világháború kitörése előtt visszatért Budapestre. A Nyugat ekkor közölte Misztériumok című kötetét. 1913-ban hivatalosan is felvette a Balázs Béla nevet, s 1913. március 29-én Budapesten házasságot kötött Hajós Edit orvosnővel. Ugyanebben az évben jelent meg a Dialógus a dialógusról című könyve és Az utolsó nap című drámája, melyet 1913. október 3-án mutatott be a Nemzeti Színház.

Teljes cikk : hu.wikipedia.org 

1908 februárjában a Premontrei Főgimnázium tanáraként Váradra érkezett Juhász Gyula. Juhász levélben fordult egyetemi barátaihoz (Babitshoz, Kosztolányihoz, Oláh Gáborhoz), hogy bevonja őket a mozgalomba. Közülük Babits Mihály vállalta el a tagságot, s a váradi rokoni kapcsolatokkal rendelkező Balázs Béla is. 1908 tavaszára kialakult az írógárda a hét költő – Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka - részvételével. Ők mindannyian Ady feltétlen hívei voltak.

Forrás : hu.wikipedia.org

A Holnap antológiájában jelentkező és a Nyugat megindulásával szerveződő, Ady körüli nagy költőnemzedékből az egyetlen, aki mindenestül vállalja a forradalmi munkásmozgalmat, haladó polgári értelmiségből tevékeny kommunista értelmiségivé fejlődik - Balázs Béla. Pedig talán a legtávolabbról indult: korai költészete elvontabb, filozofikusabb, az általános közérthetőségtől távolabb álló volt, mint Nyugat-beli társaié. 

Tanára lett a Színház- és Filmművészeti Főiskolának. Megírta a mindmáig legszebb magyar filmek egyikének, a Valahol Európában-nak a forgatókönyvét. Majd Kodály Zoltánnal együtt készítette el a Cinka Panna című balladaoperát. Ez volt utolsó műve. Nemsokára, hatvanöt éves korában meghalt.Emléke valahogy kiesett irodalmi köztudatunkból: nemigen említik a Nyugat költői közt, nemigen említik szocialista költészetünk jelentékeny alakjai közt. 

Teljes cikk : mek.oszk.hu 

Szegeden születtem. Dorozsmai dajkától tanultam magyarul. A Tiszapart volt az első földi táj, melyet megláttam. Magyar dal az első melyet énekelni hallottam. Szegénységünk az első állapot, amelyből körülnéztem a világban. Ezek voltak az alapelemek, melyekből öntudatom épült. Sok ország, táj, nyelv, muzsika, sors, élmény rétegeződött rá utána. Ha mélyebb kutat ástam a szívemben, mindig ráakadtam a változatlan őshumuszra benne. De prózára fogott rabja sohase voltam még gyökeremnek sem.

Saját életrajz és munkái : filmintezet.hu 

Balázs Béla munkái : libri.hu  

Fotók 

 

Forrás és életrajz : nyugat.oszk.hu 

 

Forrás : baderech.hjm.org.il

 

Forrás : apertura.hu

 

Forrás : amisgeorglukacs.over-blog.com

  

Forrás : findagrave.com 

 

Balázs Béla.Forrás : irodalmijelen.hu.

Bővebben : irodalmijelen.hu

Hogyan lett a Holnap ?

 

Az antológia borítója.Forrás : mek.niif.hu

Mi váradiak,nagyon kötődünk a múlthoz.Nagyvárad még magába hordozza a xx-ik század eleji hangulatot.Elég,ha sétálunk a központban (jelenleg szinte lehetetlen) vagy a környékén.Még szép és régi városunk van,melyet rohamosan alakít át a hatalom,de lerombolni vagy újjá nem építeni nem tud.

Az egyik hangulatos tér kétségtelenül a Bémer tér,melyet Regele Ferdinandnak hívnak.Szinte mindenki tudja ,hogy Ady Endre Nagyváradon élt és dolgozott néhány évet.Nagyváradon alakult meg a híres Holnap.A Holnaposok szoborcsoportot nézve feltettem a kérdést : Hogyan lett a Holnap ? A Wikipédián ezt olvashatjuk :

A Holnap irodalmi antológia Nagyváradon, 1908-ban és 1909-ben megjelent 1. és 2. kötetét a modern magyar irodalom kiindulópontjaként, Ady szavaival, a "magyar lelkek forradalma"-ként emlegetik az irodalomtörténészek. Teljes cikk : hu.wikipedia.org

A Holnap irodalmi antológiáról sokat írtak és fognak írni.Kik voltak a tagjai?Talán mindegyik nagyváradi tudja, hogy Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka alkották a Holnap gárdáját.

Hogyan lett az antológiának Holnap a neve?Az egyik visszaemlékezésben olvasható a megalakulás és név története ,melyet Manojlovic ír le részletesen:

Manojlović Nagyváradra érkezése csaknem egybeesett A Holnap megalakításának előkészületeivel. Már 1908. április 27-én, amikor Adyval először találkozott személyesen Nagyváradon, „a váradi poéták már akkor azzal a maguk közt már régóta ápolt ideával álltak elő, hogy a legjobb, legcélszerűbb lenne valami modern szellemű és programú

irodalmi társaságot alakítani, amely elsőnek egy közös antológiával,azután esetleg saját folyóiratával is léphetne a nyilvánosság elé, és amelynek élére természetesen és feltétlenül Adynak kellene állnia. Ady szimpátiával vette tudomásul ezt a tervet a benne neki szánt szereppel

együtt, és bár nem hallgatta el kételyeit annak keresztülvihetősége körül (különösen az ügy anyagi és »technikai« feltételei kérdésében),jókedvvel belement a játékba. Persze, hogy nagy lett erre az öröm és lelkesedés – hiszen itt és ekkor született, illetőleg kapta már meg első

reális körvonalait A Holnap eszméje”.

Néhány héttel később, amikor Ady újra Nagyváradra látogatott, az alakítandó írótömörüléssel kapcsolatosan, a szűkebb, majdnem tisztán írókból meg egy-két újságíróból álló társaság már dr. Dénes Sándor lakásán gyűlt össze megbeszélésre.

Manojlović erre így emlékezett

vissza:

„Ady megint csak nagy késéssel futott be, és álmosan, átfázva,

holtfáradtan, talán influenzásan is. Rögtön egy kényelmes nagy

karosszékbe vetette magát, és míg a házigazda konyakkal kínálta

meg, kelletlen-humorosan kijelentette, hogy ő »máma bizony

hasznavehetetlen«, és mi csak tárgyaljuk meg az ügyeket nélküle,

egymás között, ahogy tudjuk. Úgy is tettünk. De a tárgyalás csak

elég lanyhán haladt előre mindaddig, amíg a főpont, az új irodalmi

társaság nevének a kérdése nem került szóba. Akkor már jöttek sor-

ba, mind sűrűbben, minden oldalról az ötletek, az indítványok, de

mindegyik ellen akadt valami kifogás, és irgalmatlanul elvetettük

mindahányat. Az a bizonyos alkotó ihlet nem akart felvillanni.

Végre mindnyájan önkéntelenül is Adyhoz fordultunk, aki ott

szundikált karosszékében, hogy bökkentse már ő ki a hiába keresett

szót. Hasztalan! – Ady néma maradt, és csak egy fáradt, elterelő

kézmozdulattal reagált. – De mi nem tágítottunk; unszoltuk,

ébresztgettük türelmetlenül tovább is. Végre, alig félig nyitván ki

szemeit, álmosan odamorogta a legtürelmetlenebbeknek, hogy:

»Hagyjatok már békén... Majd holnap...« Beláttuk, hogy tényleg

nincs értelme tovább is erőszakolni a dolgot, és kissé lehangoltan

eredménytelen konferenciánk miatt, amely amúgy is már túl soká

tartott, szó nélkül felálltunk mindannyian, hogy indulunk hazafelé.

Ekkor azonban valaki, ha jól emlékszem, Sarkadi Lajos (a Nagyvára-

di Iparkamara titkára és egy nemrég az ottani színházban előadott

szociális dráma szerzője) hirtelen megszólalt: »Nézzétek, fiúk, Ady

véletlenül is eltalálta, megtalálta azt, amit kerestünk; Azt mondotta,

hallottátok, hogy: holnap – legyen hát ez, Holnap a neve ennek az új

irodalmi társaságnak, amelynek modern, forradalmi akarása tényleg

a jövendő, a holnapba irányul.«

Ezt a meglepő észrevételt és indítványt, amely olyanformán

hatott reánk, mint egykor a Kolumbus tojása a spanyol tudósokra,

természetesen habozás nélkül elfogadtuk rögtön, egyhangúlag,

mint a legjobb megoldást. Egy új »runda« konyakkal ünnepélye-

sen felavattuk tehát »A Holnap«-ot – és Ady, most már szintén

felvidulván, tréfás-könnyebbülten felsóhajtott: »Nahát, végre mégis

megszületett a gyerek!« – Másnap aztán a Nagyváradi Napló

meg a Nagyvárad már hozták is a kellően megstilizált hírt, és nem sokkal

utóbb néhány pesti újság és folyóirat is.”

Elképzeltem azt a jelenetet,amikor hírre ment a Holnap megalakulásának.Nagyváradon szerették a művészetet,az irodalmat.nem volt kétséges,hogy a Holnapnak sikere lesz.A Bémer tér majdnem úgy néz ki,mint száz éve , sajnos a központ vagy Szent László tér már nem.Mi történt ?

Az új tömörülés tagjai csakhamar a nagyváradiak előtt is bemutatkoztak. Ezen természetesen Manojlović is jelen volt, aki így emlékezett vissza a történtekre:

„A Holnap költői egy nagyobb szabású irodalmi matiné kereté-

ben akartak bemutatkozni a váradi közönségnek. Egy ilyenfajta,

Magyarországon akkor még meglehetősen újszerű manifesztáció

nagy érdeklődést keltett az egész városban. Persze mindenekelőtt

már maga Ady miatt is, aki élénk emlékében maradt sok váradi

embernek, de még sokkal több váradi asszonynak meg kislánynak,

mint az a szellemes, élestollú fiatal újságíró és szertelen, heves vérű,

viharos életű bohém, aki ott hosszabb ideig írogatta a Nagyváradi Napló legtartalmasabb cikkeit és közbe-közbe valami furcsa,

bizarr, csodásan izzó és szuggesztív verseket is, azután egyszerre

csak eltűnt – és most, csak rövid pár év eltelte után, íme, híres –

Párizsban is járt! – költő, újra megjelent a Körös partján.

De ott voltak Ady mellett még Dutka Ákos, Emőd Tamás és

az épp akkortájt (mint az ottani Premontrei-főgimnázium tanára)

szintén Váradra került Juhász Gyula is – és így A Holnap-bemu-

tató komoly nívója nemcsak főattrakciójával, de minden további

pontjában is, teljes egészében biztosítva volt. A polgármester jó-

voltából ez az ünnepség a Városháza dísztermében folyhatott le.

Kora tavaszi nap volt, nem éppen nagyon tavaszias: felhős,

borús, hűvös; A Körös felől nyugtalan, csípős kis »böjti szelek«

fújdogáltak, de mi, a »holnaposok«, mégis a legtavasziasabb

hangulatban siettünk, különböző irányokból jövet, a régi Bémer

téren át a Molnár-cukrászda – vagy ahogy egymás közt neveztük:

a »Molnárda« – felé, ahol találkozó helyünk volt esti fél hatra.

Mint »Holnap-jelvényt« mindegyikünk egy illatos, friss tuba-

rózsát, Ady virágát – »A mi gyermekünkben« is említi – tűzte

gomblyukába. Nemsokára (ez alkalommal pontos volt) megérkezett

ő maga is, üdén, jókedvűen, kitűnő színben. Ravaszul mosolyogva

megkérdezte Emőd Tamástól – akivel mint a legfiatalabbal az egész

társaságban szeretett tréfálkozni – nincs-e lámpaláza, és tud-e majd

felmászni a dobogóra? Mire Tamás legényesen visszavágott: »Ne

félj, tudok majd én, és ha kellene, még téged is felsegítelek reája!«

Ady elnevette magát. Kapott aztán ő is egy tubarózsát, amit gondo-

san, divatos, rövid világosdrapp tavaszi kabátja gomblyukába tűzött

– tetszett neki az ötlet – és tekintettel, hogy már hátra járt az idő,

figyelmeztetett bennünket, hogy akár indulhatnánk is már.

Felkerekedtünk tehát. Künn a téren aztán csoportunk roha-

mosan megnőtt: hirtelen különböző kávéházi és egyéb szimpati-

záló ismerősök meg az Ady-tisztelők egész tömege verődött össze

körülöttünk, akik lelkesen a Városházáig kísértek el bennünket.

Útközben egynémely békés járókelő ámulva megállt és utánunk

nézett; »valószínűleg – legyezte meg Ady – azt hiszik, hogy itt

megint valami deputáció megy a polgármesterhez«.

A városháza nagyterme tömve volt: Nagyvárad színe-java, kü-

lönösen nagyszámú elegáns, csinosnál csinosabb fiatal és – persze!

– életesebb hölgy is, akik mindannyian elsősorban Ady Endrét

akarták látni és hallani. Ő azonban utolsónak lépett fel (– a szo-

kást, hogy irodalmi estéken, matinékon a fő szám mindig a műsor

végére kerüljön, Ady vezette be, egyúttal feltétlenül és egyszer s

mindenkorra magának vindikálva ezt a kiváltságos helyet minden

programban, amelyben részt vett) – ami természetesen csak még

jobban felajzotta a közönség kíváncsiságát. Mégis, nemcsak türe-

lemmel, de igaz és állandóan növekvő érdeklődéssel hallgatták végig

a sorjában fellépő fiatal »holnapos« költőket, nem fukarkodva

őszinte tapssal sem minden egyes szám után. Az igazi nagy taps-

vihar azonban csak akkor tört ki, amikor Ady lépett a dobogóra.

Nyugodt, elfogulatlan nyájassággal bólintván a közönség felé, kissé

fátyolozott, de rendkívül melegen és bensőségesen csengő hang ján

olvasni kezdett, minden pátosz és színészkedés nélkül, tiszta, finom,

népies zamatú kiejtéssel és bizonyos tárgyilagos, logikus, mintegy

magyarázó hangsúlyozással. Ez a szigorúan egyszerű, minden külső

hatást, hangulatkeltést büszkén mellőző előadásmódja, csodálatos

közvetlenséggel szólaltatta meg verseinek legmélyebb lényegét, teljes

emocionális és gondolati varázsát. Legmegkapóbban éreztük ezt,

amikor az a gyönyörű, Vajda Jánosról szóló bús nótája – egyike a

leggyönyörűbbeknek, amiket megírt – került sorra. Ady itt sem

szavalt, itt sem emelte fel, vagy rezegtette hangját –, amelynek izzó

intenzitásában azonban fokozatosan kigyulladt annak a panaszos,

vádteli versnek egész nagy lázadó tüze. És valami robbanó, lázadó

hevület volt abban a nagyszerű ünneplésben is, amit a váradi közön-

ség akkor, a matiné végeztével rendezett Ady Endrének.”

Egyébként A Holnap Irodalmi Társaság hivatalos alakuló ülésére

hónapokkal később, 1908. október 14-én került sor, s erről másnap a Nagyváradi Napló így tudósított:

„ Nagyvárad új iroda lmi társasága , a Holnap [...] teg nap este tartotta

az Emke különtermében alakuló közgyűlését. [...] A közgyűlést

este 9 órakor dr. Sarkadi Lajos kamarai titkár nyitotta meg. Jelen

voltak mindazok, akik Nagyvárad modern irodalmi életében

szerepet játszanak, akik megindították fél évvel ezelőtt a Holnap

akcióját.”

Több mint száz éve történt mégis lázba hozza a váradiakat a Holnap.Ha szeretne többet olvasni a Holnapról,kattintson a adattar.vmmi.org-ra '

Jancsó Elemér : A Holnap évfordulójára

Hat évtizeddel ezelőtt,1908-ban jelent meg Nagyváradon.A Holnap című antológia,amely maga köré

tömörítette a korabeli Magyarország társadalmi és irodalmi megújulásáért küzdő modern magyar írókat:

Ady Endrét,Juhász Gyulát ,Babits Mihályt , Balázs Bélát , Dutka Ákost ,Emőd Tamást ,

és Miklós Jutkát. A Hol­napból két kötet látott napvilágot.Az első kötetben Antal Sándor,  a 

másodikban Kollányi Boldizsár foglalt harcosan állást bevezető tanulmányában a forradalmian új

magyar irodalom mellett.

Teljes cikk : epa.oszk.hu