Az életüket kockáztatták másokért - A váradiak között voltak "hősök" is?

 

A két család barátságban maradt, az egykori gyerekek most is jóban vannak (Cornea Ilona, Suciu Traian, Pap István és Danku Pál). A szerző felvétele 

"A Világ Igaza díjat adta át a bukaresti izraeli nagykövetség misszióvezetője pénteken Suciu Traian nagyváradi lakosnak, akinek a családja annak idején egy nyolctagú zsidó családot menekített meg. Regénybe illő, kalandos történetet éltek át, mely jól végződött." - írja Neumann Andrea a Bihari Naplóban.Teljes cikk : 

"A történet, melyet Danku Pál szatmári helytörténész dokumentált, s melyet Tania Berg Rafaeli, az izraeli nagykövetség misszióvezetője ismertetett dióhéjban a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal dísztermében megszervezett pénteki ünnepségen, regénybe illő: 1944-ben, amikor javában zajlott a zsidók gettósítása és deportálása Nagyváradon is, a nagyváradi Suciu család tagjai segítettek szomszédjaiknak, a zsidó származású Pap család tagjainak, hogy elmeneküljenek Váradról. Pap Károlyt és Pap Erzsébetet, valamint hat gyermeküket, akik közül a legkisebb pár hetes volt, kalandos körülmények között „csempészték ki” Suciu Rozalia édesapjának, Pop Alexandrunak a betfiai házába, ahol mintegy fél éven át rejtőzködtek.

Megmenekültek

Ugyancsak a Pop és a Suciu család segítségével később egy rövid ideig egy másik településre kerültek, úgy tűnik, azért, mert valaki a faluból elárulta őket. Pop Alexandrut később a hatóságok vallatták és megkínozták (mint megtudtuk, átlőtték a kezét), de ő nem árulta el a család búvóhelyét. Megmentőiknek köszönhetően a Pap család mind a nyolc tagja, bár nehéz körülmények között, de épségben úszta meg a borzalmakat, s a pénteki ünnepségen az egykori gyermekek közül ketten, Pap István, és nővére, Cornea Ilona is jelen volt.
Pap István beszédében kihangsúlyozta, milyen különleges emberségről tettek tanúbizonyságot azon kevesen, akik segítettek, miközben a többség aktívan vagy passzívan részt vett a zsidók üldöztetésében. Mint megtudtuk, ő csecsemőként élte át mindezt, úgyhogy emlékei nincsenek erről az időszakról, de nővére, aki hat és fél éves volt, a Bihari Napló kérdésére elmondta: emlékszik rá, hogy ponyvás szekéren, szalma alá bújtatva menekültek el Váradról, s a betfiai ház pincéje mellett, egy földalatti terményraktárban húzták meg magukat a gyerekek és a szülők; csak éjjel merészkedtek ki, olyankor az édesanyjuk főzött, amit tudott. Megmenekítőik ennivalót is hoztak nekik, de a legélesebben mégis az éhségre emlékszik abból az időszakból és arra, hogy a gyerekek a spór alá bújtak, amikor bombariadó volt. Később a családban nem sok szó eset minderről. „Ahogy tapasztaltam, azok a zsidók, akik túlélték az üldöztetés borzalmait, nemigen beszélnek erről. Mintha szégyellnék, hogy kivetkőztették őket emberi méltóságukból” – jegyezte meg később Pap István.

Nincs nagyobb érdem

A pénteki ünnepséget Ilie Bolojan polgármester nyitotta meg, majd Tania Berg Rafaeli mondta el: meg kell őrizzük a múlt borzalmainak az emlékét, hogy egy biztosabb jövő elé nézhessünk. Hatmillió zsidó halt meg a holokauszt során, teljes közösségek tűntek el a tömegmészárlás nyomán, hangzott el. A misszióvezető később ismertette a két szomszéd család történetét, majd átadta a Világ Igaza kitüntetést Suciu Traian Tiberiunak, a Suciu házaspár gyermekének. Később felszólalt Elyakim Rubinstein, az izraeli legfelsőbb bíróság volt elnöke is, aki kihangsúlyozta: nincs annál nagyobb érdem, mint ha valaki emberéletet ment.
Nem „hallgattak”

Aurel Vainer, a Zsidó Hitközségek Országos Szövetségének elnöke egyebek mellett a Jad Vasem Intézet által odaítélt díj jelentőségéről szólt, arról, hogy szigorú dokumentáció előzi meg a döntést. Azt is megemlítette: sajnálattal értesült róla, hogy Váradon már nem létezik a Deportáltak utcája, holott annak a több tízezer váradi zsidónak az emlékére, akiket deportáltak, s akiknek csak egy kis hányada tért vissza, ildomos lenne utcát elnevezni. Mint mondta, öröm számára, amikor valaki átveszi ezt a díjat – hiszen annyiszor kérdezték már tőle: vajon miért „hallgatott” mindenki, amikor a zsidókat üldözték. „Lám, nem mindenki hallgatott, voltak, akik lényeges részt vállaltak a menekítésben” – hangsúlyozta ki. Danku Pál helytörténész pedig a dokumentálás nehézségeiről szólt, olyan esetekről, amikor áldozatok rokonai harcoltak azért, hogy családtagjaik neve ott szerepeljen a Jad Vasem Intézet híres csarnokában.

Kitüntetés

A Világ Igaza, más néven Népek Igaza a nem zsidóknak adható egyik legmagasabb izraeli állami kitüntetés, mellyel azokat a életben lévőket, illetve elhunytakat tüntetik ki, akik életük kockáztatásával mentettek zsidókat a holokauszt alatt. Mostanáig több mint 25 ezer kitüntetést ítéltek oda, ebből több százat magyar állampolgároknak. Romániából a közzétett adatok szerint ötvenegynéhányan kapták meg. A díjak odaítéléséről a Jad Vasem Intézet, a holokauszt áldozatainak és hőseinek izraeli emlékhatósága dönt szigorú szempontok alapján. Ezúttal a díjat post mortem ítélte meg Alexandru Pop és Maria Pop, valamint Anton Ioan Suciu és Rozalia Suciu számára."
Forrás : erdon.ro

 A váradiak között voltak "hősök" is? - kérdeztem Ilonka nénit egy beszélgetés során,melynek a főtémája a második világháború volt. Ilonka néni apai részről sváb,anyai részről magyar-zsidó volt.Elmagyarázta,hogy mint fiatalasszony,két gyermekével a váradi hegyen "húzta meg magát" az apósónál.Férje magyar származású építész volt.Miért nem került a frontra?Mert a magyar honvédség fontos építkezési feladatokkal bízta meg.Elmondása szerint alig tartózkodott otthon.Nehéz időket éltek át,mert amikor elkezdték keresni,összegyűjteni a zsidókat ,szinte naponta jelentek meg a rendőrök,csendőrök.A család részére nagy előny volt,hogy őket nem háborgatták,mert apósa által védelemben részesültek. Elbeszélte,hogy voltak olyanok,akik  rejtegették a zsidó családokat a váradi hegyen,vagy a Podgorián.Ha veszélyben voltak,képesek voltak Váradhoz közel fekvő dombokon,szőlősökbe tovább rejteni a zsidókat.Ilonka Néni elmondta,hogy voltak " árulók",akik pénzért,vagy bosszúból "feladták" a zsidókat.Sajnos volt köztük több magyar szomszéd is.Miért rejtették el a zsidókat?Szerinte becsületből,vagy egyszerűen ellenállásból,mert addig nem volt sok baj a zsidókkal,sőt ellenkezőleg,jól megéltek Váradon a magyarok,zsidók,svábok,románok,cigányok.Jó volt hallani,hogy azért voltak olyan váradiak,akik nem értettek egyet a hivatalos magyar állásfoglalással a zsidóügyben.Ilonka néni szerint,abban az időben két ember típus volt Váradon,jók és rosszak,együtt éltek jóban-rosszban. Megjegyezte,hogy a felszabadítás után fordult a kocka,a svábok,vagyis a német származásúak szenvedtek úgy,mint előzőleg a zsidók.De ez más történet.

Ilonka néni 96 éves lenne,sírja közel van a zsidó neológ temetőhöz ...

 

A holokauszt áldozataira emlékeztek Nagyváradon

 

"Csütörtök este a Nagyváradi Zsidó Hitközség szervezésében a hetvenkét éve történt holokausztban elhunyt nagyváradi és Bihar megyei zsidók áldozatokra emlékeztek az ortodox zsinagógában." - írja Ciucur Losonczi Antonius a Bihari Naplóban.

Teljes cikk : erdon.ro 

A holokauszt magyarországi vetületeiről

Paksa Rudolf 

Nem annyira az áldozatokra, hanem sokkal inkább az elkövetőkre , illetve az államra fókuszálva beszélt a magyarországi holokausztról szerdán a nagyváradi Ady Endre Líceumban Paksa Rudolf PhD, az MTA Történelemtudományi Intézetének munkatársa, az RMDSZ által indított Szacsvay Akadémián.

Teljes cikk : reggeliujsag.ro

Az emlékezés nem csak a történészek kötelessége

Hét évtized telt el azóta, hogy a horthysta rezsim uralma alatt álló Észak-Erdélyben bekövetkezett a holokauszt. A magyar csendőrök embertelen módszerekkel kiűzték otthonaikból és gettókba zárták a zsidó lakosságot – beleértve férfiakat, nőket és gyermekeket –, majd pedig lengyel és egyéb olyan országok haláltáboraiba deportálták, amelyek a náci németország igája alatt álltak. A népírtásban a bihari megyeszékhely lakosságának körülbelül az egyharmada veszett oda – ennek emlékére rendezett történelmi konferenciát az elmúlt hétvégén a Nagyváradi Egyetem Holokauszt-kutatással foglalkozó Eva Heyman Intézete.

„Városunk történelmének egyetlen tragédiája sem hasonlítható a zsidókéhoz. Egyes történészek szerint csupán az 1241-es tatárjárás során pusztult megközelítő mértékben a népesség. A horthysta Észak-Erdélyben több mint 150 ezer zsidót zártak gettókba, miután megalázó atrocitásokkal megfélemlítették őket. Ezért éreztük kötelességünknek Nagyvárad polgáraiként és kutatókként egyaránt, hogy megszervezzük ezt a konferenciát abban a városban, ahol a budapesti gettó létrehozása előtt Magyarország legnépesebb gettója volt” – mondta el nyitóbeszédében Antonio Faur, a kutatóközpont vezetője.

Mint a történész emlékeztetett, az 1943-as Sztálingrádi vereséget és az 1944-es eseményeket követően Hitler antiszemita gyűlölete kóros méreteket öltött, s gyakorlatba ültette a zsidóság teljes elpusztítására irányuló „végső megoldást”, melyet a horthysta apparátus gyorsított ütemben alkalmazott. Ennek nyomán első ízben Nagyváradon több mint harmincezer zsidót hurcoltak két gettóba (a nagyobbikat a váradi zsidók, a kisebbet pedig Észak-Bihar más településeiről származó zsidók számára alakították ki). Ott, a „haláltáborok előszobáiban” embertelen körülmények közé kényszerítették és kínzásoknak tették ki a zsidóságot, melyet megfosztottak utolsó értékeitől is, majd az auschwitz–birkenaui lágerekbe szállították. „Az események nyomán nemcsak a történészek kötelessége emlékezni, hanem minden demokratikus elveket valló és emberi jogokat tisztelő állampolgárnak is” – hangsúlyozta Faur.

Aser Ehrenfeld

A konferencia nyitóünnepségén számos egyházi, önkormányzati és közösségi vezető felszólalt, köztük Constantin Bungău rektor, Ioan Horga, a történelmi tanszék dékánja, Aurel Vainer, a romániai zsidó közösségek szövetségének (FCER) vezetője, Ilie Bolojan nagyváradi polgármester, Cornel Popa megyeitanács-elnök, Virgil Bercea görög-katolikus püspök, Koppelmann Félix, a nagyváradi zsidó hitközség vezetője, valamint Aser Ehrenfeld, a debreceni hitközség rabbija. A debreceni rabbi – aki egyébként egy váradi holokauszt-túlélő család sarja – mellőzve az egyetemi dialektikát, szívhezszóló beszédben emlékezett meg a népírtás áldozatairól.
„A gettósítás körülbelül 10-14 nap alatt történt meg. Gondoljunk csak bele, hogy ennyi idő alatt eltűnt Nagyvárad lakosságának egyharmada. Városszerte megürültek házak, lakónegyedek, melyek később tolvajok prédájává váltak. De mit csinált ez alatt a maradék kétharmad? Mit tett a polgármester, és mit tettek az elhurcoltak szomszédai, barátai, üzlettársai? Felemelte-e valaki a szavát az atrocitások ellen?” – tette fel a kérdést Aser Ehrenfeld, aki hozzáfúzte – vannak bizonyos személyek, akik szeretnék, ha a népírtás a feledés homályába veszne, ezt azonban nem fogják engedni, és nemcsak az áldozatok miatt, akikre az utókornak kötelessége emlékezni, hanem azért is, hogy hasonló atrocitások soha többé ne történhessenek meg.

Antonio Faur átvette „a zsidóság barátja” címet

A történelmi konferencia keretében román, magyar, francia, lengyel és szlovák egyetemek munkatársai összesen tizenkilenc dolgozatot mutattak be, melyekben a holokauszt különböző helyi aspektusait dolgozták fel. A rendezvény során ugyanakkor a FCER „a zsidóság barátja” címet adományozta Ilie Bolojan polgármesternek a váradi zsinagógák rendbehozatalában nyújtott segítségéért, valamint Antonio Faur egyetemi tanárnak, a zsidó történelem kutatása terén végzett munkásságáért. Az Alexandru Şafranról elnevezett érdeméremmel tűntették ki emellett postumus, Mihai Marina egykori váradi főkonzult, aki testi épségét kockáztatva, saját gépkocsiján csempészett át zsidókat a magyar-román határon a deportálások előtt és segített a zsidók menekülési útvonalainak kiépítésében.
Forrás : reggeliujsag.ro