Híres nagyváradiak : Báthory Zsigmond

 

Báthory Zsigmond.Forrás : https://hu.wikipedia.org 

"Herceg somlyai Báthory Zsigmond (Nagyvárad, 1572. március 20. – Libochovice, Csehország, 1613. március 27.) erdélyi fejedelem, Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király unokaöccse. 

1572-ben Nagyváradon született Báthory Kristóf, akkor váradi kapitány és Bocskai Erzsébetfiaként. Három fivére és egy leánytestvére volt, a felnőttkort azonban csak Griseldis érte meg, akit később Zamoyski János, Lengyelország főkancellárja vett feleségül. Apja 1581 májusábana kolozsvári országgyűléssel erdélyi vajdává választatta a kilencéves Zsigmondot, melyet Báthory István erdélyi fejedelem is jóváhagyott. Apja halála után nagybátyja gyámokat rendelt ki melléje, akik 1588 végéig – Zsigmond nagykorúvá nyilvánításáig – helyette kormányozták Erdélyt. 1588-ban az ifjú fejedelem végre saját kezébe vehette a kormányzást, egy engedményt azonban tennie kellett: ki kellett űznie Erdélyből a jezsuitákat, akik az ellenreformáció derékhadának számítottak, s emellett jelentős politikai befolyással is rendelkeztek. Az országgyűlés annyi engedményt adott az ifjú fejedelemnek, hogy közvetlen környezetében megmaradhattak. Zsigmond engedett, hiszen a hatalom kézzelfoghatósága és a teli kincstár (200 000 magyar forint és számtalan arany- és ezüstedény) bőven kárpótolta őt." 

Teljes cikk : hu.wikipedia.org 

"1613. március 28-án hunyt el Csehországban Báthory Zsigmond, a trónjáról háromszor lemondó erdélyi fejedelem.

Az uralkodó Báthory Kristóf váradi kapitány fia, Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király (ur. 1571/76-1586) unokaöccse és örököse volt. Az 1581 óta Lengyelországban tartózkodó fejedelem előbb apját, majd annak 1581-es halála után Zsigmondot tette meg vajdának, de egészen 18 éves koráig (1588-ig) a mellé rendelt tanács, majd 1586-tól Ghiczy János kormányzó irányította helyette az országot. Báthory Zsigmond katolikus vallású volt, ami a reformált Erdélyt aggodalommal töltötte el, a fejedelmet ugyanis jezsuita szellemben nevelték, később lehetővé is tette a kitiltott rend visszatérését.

Báthory politikáját vallási orientációja alakította, gyóntatóján, Alfonso Carillo atyán keresztül próbált közeledni I. Rudolf császárhoz és magyar királyhoz (ur. 1576-1608). 1594-ben felmondta a török hűbért, és a román fejedelemségekkel együtt belépett a tizenöt éves háborúba a Habsburgok oldalán. A fiatal fejedelem így elnyerte Habsburg Mária Krisztierna főhercegnő kezét, házasságuk azonban botrányosra sikeredett Zsigmond homoszexualitása vagy impotenciája miatt." 

Teljes cikk : rubicon.hu 

"Bocskayék még Prágában tanácskoztak, amikor Zsigmond fejedelem és szövetségesei, Áron moldvai és Mihály havasalföldi vajdák már nyíltan megkezdték az ellenségeskedéseket a törökkel. Ennek első megnyilatkozása abban nyert kifejezést, hogy az 1594. évi sikeres hadjárat után Győr alól hazatérő tatárokat előbb maga a fejedelem támadta és verte meg, majd az oláh határon Mihály vajda. Utóbbi ezután, nemkülönben Áron moldvai vajda is, a területükön tartózkodó törököket lemészárolták s ezzel a portával szemben a nyílt támadás terére léptek. Vérengzőbbnek ezúttal Mihály vajda mutatkozott, aki egyedül Bukarestben 4000 törököt mészároltatott le. Egyébként Zsigmond is kitett magáért, ha nem is gyilkolt le halomszámra ártatlanokat, de Illésházy feljegyzései szerint* „az egész télen felette sok kárt tőn a török császárnak; valahova indul vala, csak kevesed magával is, győzedelmet vett a pogányon.“

Teljes cikk : arcanum.hu 

 

Báthory Zsigmond fejedelem (adevarul.ro/historia.ro)  

"Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem kísérletét arra, hogy a Kárpátokon túlra is kiterjessze hatalmát, akkoriban Dácia helyreállítására tett próbálkozásnak tekintették. Csakhogy egyes történészek szerint, egy „magyar Dáciáról” lett volna szó, melynek Zsigmond lett volna az egyedüli vezetője (hogy lehetett volna másképp? – E-RS)." 

Teljes cikk : eurocom.wordpress.com 

 

"Erdély egyik legválságosabb időszakában, a 15 éves háborút megelőző években kezdte uralkodását Báthory Zsigmond. Országa a két szomszédos nagyhatalom halálos ölelésében fuldoklott, s az egyébként tehetséges, de gyenge jellemű fejedelem az örökös bizonytalankodásával tovább mélyítette a krízist." 

Teljes cikk : biharmegye.ro 

"BÁTHORI KRISTÓF és BOCSKAI ERZSÉBET fia, akit 1581 májusában a kolozsvári országgyûlés kiskorúként ( kilenc évesen) Erdély vajda címmel fejedelemmé választ, de hatalmát csak 1588- tól gyakorolta, amikor a medgyesi országgyûlés a 16 éves fejedelmet nagykorúsította. Ugyanezen az országgyûlésen kitiltja a jezsuitákat Erdélybõl. 1593-ban, III. MURÁD szultán, felrugva a drinápolyi békét hadat üzen a Habsburgoknak, és ezzel elkezdõdik a 15 éves háború. Báthory Zsigmondot a szultán felszólítja a török sereghez való csatlakozásra. Zsigmond a Szent Ligához való csatalkozás mellett dönt (titkos tanácsadója a spanyol jezsuita CARILLOtanácsára), amit a rendek nem fogadnak el, emiatt lemond a fejedelemségrõl unokatestvére, BÁTHORY BOLDIZSÁR javára. Amikor nagybátyja BOCSKAI ISTVÁN váradi kapitány támogatásáról biztosítja, visszaveszi a fejedelemséget, kivégezteti a török párti vezetõket (KENDI fivérek, KOVACSÓCZI FARKAS, Báthory Boldizsár). 1595-ben RUDOLF császárral szövetséget kötött, és birodalmi hercegi címet kapott. Feleségül veszi Habsburg Károly fõherceg leányát MÁRIA KRISZTIERNÁ-t. Hatalmát kiterjeszti a két román fejedelemségre, 25.000 székely segítségével (akiknek oklevélben igért szabadságot) legyõzi Gyurgyevónál a török seregeket. Sajnos, az erdélyi országgyûlés viszavonja a közszékelyeknek megígért szabadságot, akiknek lázadását ("véres farsang") Bocskai Isvtán veri le. 1596-ban a háború menete megfordul, vereséget szenvednek közös hadaik a töröktõl Mezõkeresztesen. A katonai és magánéleti kudarcai miatt másodszr is lemond és Oppeln és Ratibor hercegségek ellenében Prágába távozva Erdélyt átadja a feleségének. 1598- ban váratlanul visszatér és elfoglalja Erdély fejedelmi trónját, majd egy év múlva Medgyesen BÁTHORI ANDRÁS biboros unokabátyja javára lemond, de ennek halála után Kolozsváron 1601-ben ismét fejedelemmé választatja magát. Miután Goroszlónál a császári csapatoktól (BASTA és MIHAI) vereséget szenved Moldvába menekül, hadvezére SZÉKELY MÓZES pedig a törökökhöz. Basta megöleti Mihály vajdát. 1602-ben miután hívei Tövisnél ismételten vereséget szenvednek Basta hadaitól, negyedszer és végleg lemond a fejedelmi címrõl és Csehországba távozik, ahol Prágában 1613-ban hunyt el." 

Forrás : erdelyweb.hu

Híres nagyváradiak : Báthory Gábor

 

Báthory Gábor Erdély fejedelme.Szerző : Johann Martin Bernigeroth 

Forrás : https://hu.wikipedia.org 

"Somlyói Báthory Gábor (Nagyvárad, 1589. augusztus 15. – Nagyvárad, 1613. október 27.) erdélyi fejedelem, a Báthori-család utolsó uralkodója az Erdélyi Fejedelemség trónján.

1589. augusztus 15-én született Nagyváradon Somlyói Báthory István Kraszna vármegyeifőispán (Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király unokaöccse) (1553–1601) és pelsőczi báró Bebek Zsuzsanna († 1595) fiaként. Nyolc testvére volt, köztük Báthory Anna. Anyja és apja korai halála után testvéreivel együtt rokona, ecsedi Báthory István országbíró gyámsága alá került, aki örökbe fogadta az árván maradt gyermekeket. Katolikusnak született, ám gyámapja hatására a kálvinista hitre tért át. Ez a kétlakiság, kiszámíthatatlanság később is jellemezte Báthory Gábort, aki a nagynevű és tekintélyes család utolsó fejedelme volt.

Gábor gyámapja, az 1605-ben elhunyt Báthory István országbíró volt, aki hatalmas vagyont hagyott az ifjúra, aki akkor már Bocskai István erdélyi fejedelem kassai udvarába került azzal a nem titkolt céllal, hogy annak halála után ő örökölhesse az erdélyi trónt. Bocskai udvarában ismerkedett meg többek között Bethlen Gáborral és Rákóczi Györggyel, két későbbi fejedelemmel, akik akkor még a daliás termetű és megnyerő modorú ifjú feltétlen hívének számítottak. Eleinte Bocskai is hasonlóan gondolkodott, azaz örökösének tartotta Báthory Gábort. Ám Bocskai végrendeletében[1] végül mégis Homonnai Drugeth Bálintot jelölte ki hivatalosan örökösének. A döntés oka valószínűleg a Báthoryt támogató főúri csoport túlzott Habsburg-pártiságában rejlett." 

Teljes cikk : hu.wikipedia.org 

 

Báthory Gábor (1608-1613) 

"Báthory Gábor (Nagyvárad, 1589. augusztus 15. – Nagyvárad,   1613. október 27.) erdélyi fejedelem.

1608-ban szerezte meg a fejedelmi trónt a hajdúk segítségével, Rákóczi Zsigmond lemondatásával.

Ő volt a nagy nevű Báthory család utolsó fejedelme. Ha kellett, protestánsnak, ha kellett, katolikusnak mutatta magát, uralkodását állandó nyugtalanság jellemezte. Erőszakos kormányzásával, erkölcstelen magatartásával maga ellen fordította az erdélyi rendeket, Szeben szabad királyi város elfoglalásával pedig az erdélyi szászokat. Havasalföldi hódító hadjáratai miatt kivívta a törökök haragját.

Bethlen Gábor eleinte támogatta, megszerezte számára a fejedelemséget. Végül Bethlen török és román segítséggel Báthory ellen vonult egészen Nagyváradig. Trónja megmentése érdekében Báthory át akarta adni Váradot a törököknek, emiatt Abafy Miklós a hajdúk segítségével megölette." 

Fotó/teljes cikk : magyartortenelem.lapunk.hu 

 

"Báthory Gábor, aki 1608 és 1613 közt állt Erdély élén, a nagynevű Báthory család utolsó erdélyi fejedelme volt. A hajdúk támogatásával nyerte el trónját, amikor 1608-ban lemondatta elődjét, Rákóczi Zsigmondot. Uralomra jutásában fontos szerepe volt a török bizalmát mindig is élvező későbbi fejedelemnek, Bethlen Gábornak is. Báthory uralkodását vizsgálva kijelentjetjük: nyughatatlan fejedelem volt. A szászok vagyonára fájt a foga, így korlátozta kiváltságaikat, később a havasalföldi fejedelemséget akarta megszerezni sikertelenül, miközben erkölcstelen nőügyeivel, nyakló nélküli értelmetlen költekezéseivel, gyanús kivégzések elrendelésével teljesen elidegenítette magától az erdélyi nemességet. Uralma végén Ausztria felé fordult, titkos szövetséget kötve hűbérura a szultán ellen. Végül mindenki megelégelte intrikáit és korábbi pártfogója, Bethlen Gábor, török segítséggel távolította el a trónról." [A képen Báthory Gábor fejedelem mellszobra láttható, mely Nyírbátorban áll, a református templom előtt.]

Teljes cikk : tortenelemcikkek.hu 

 

Teljes cikk : cultura.hu 

 

"Ugyanazon a napon, november 15-én született és halt is meg Bethlen Gábor, akit 400 éve választottak meg Erdély fejedelmévé. 2013-ban rá is emlékezünk, a Magyar Nemzeti Levéltár három tagintézménye „Bethlen Gábor és kora" címmel rendezett kiállítást.

Bethlen Gábor (1580. november 15. - 1629. november 15.) tizenhárom éves korától kezdve az egymást követő fejedelmek udvarában nőtt bele Erdély életébe. Egyaránt látott tiszteletre méltót (Bocskai István, Báthory Gábor korai évei) és elrettentőt (Báthory Zsigmond). Amíg tisztessége és meggyőződése engedte, kitartott uralkodói mellett, akiknek hatalomra jutását is többször támogatta, elősegítette - Bocskai István és Báthory Gábor részére is kijárta az ahdnámét (szultáni megerősítést) a Portán. Azt, hogy véleményéhez, meggyőződéséhez és Erdély felvirágoztatásáról vallott elképzeléséhez urai politikájával ellentétben is ragaszkodott, jól mutatja, hogy több fejedelem börtönében is sínylődött, többször is menekülnie kellett török földre. 1612-ben Báthory Gábor az országgyűléssel még fej- és jószágvesztésre is ítéltette távollétében." 

Teljes cikk : mnl.gov.hu 

 

Báthory Gábor. 
Egykoru rajz után, Khevenhiller id. műve „Konterfet-kupferstich” czimű függelékéből.

"1608 elején nagyjelentőségű trónváltozás történt Erdélyben. Az öreg Rákóczi Zsigmond lemondott. Szerette a fejedelmi czímet, de sokkal fáradtabb volt, semhogy felvegye a küzdelmet a mindenfelől reátámadó hatalmak ellen. Égi madarak módjára visszavágyódott ősi fészkébe, mint maga mondotta. Teljes ellentéte volt Somlyai Báthory Gábor, kit a kolozsvári országgyűlés Rákóczi kivonulása napján választott utódjává." 

Teljes cikk : arcanum.hu

Híres nagyváradiak : Baróthy László

Baróthy László (Nagyvárad, 1821. – Nagyvárad, 1885. november 24.) magyar honvédőrnagy, ügyvéd, köztisztviselő.

Vagyontalan nemesi családból származott. A nagyváradi jogakadémián végzett, ezután köz- és váltóügyvédi munkakörben dolgozott Nagyváradon. Bekapcsolódott az 1848-49-es magyar szabadságharcba, 1848 augusztus 19-től az 1. bihari nemzetőr-zászlóaljban századosi beosztásban teljesített szolgálatot, részt vett a délvidéki harcokban. November 24-től százados, 1949 április 24-től őrnagy, majd zászlóaljparancsnok az 55. honvédzászlóaljban. 1949. július 20-án a cári csapatok a Vöröstoronyi-szoros őrségével a Havasalföldre szorították, a törökök előtt tette le a fegyvert. A megtorlások elől Törökországban telepedett le, majd Szírián át az Egyesült Államokba emigrált, több helyen megfordult, 1852 március 30-án azon emigráns magyar férfiak (Albert Anzelm, Árvai László, Fiala János, Hollán Hugó, Nemegyei Bódog, stb.) közt volt, akik a New Orleans-ban fél körben körülvették védelmezően – kezüket kardjuk markolatán tartva – Kossuth Lajost, amíg szónokolt, köztudomású, hogy csak a déli rabszolgatartó államokban volt rideg Kossuth Lajos fogadtatása. Baróthy Davenportban (Iowa), majd Omahában élt. 1858-ban tért haza Nagyváradra, ahol ügyvédként, majd takarékpénztári hivatalnokként működött. Az 1867-es kiegyezés után belépett a honvédegyletbe. Nyugalmazott takarékpénztári hivatalnokként hunyt el 1885. november 24-én délelőtt 10 1/2 órakor, életének 66., házasságának 31. évében tüdőbajban. Neje Müller Mária volt."
Forrás : hu.wikipedia.org 

"Így jött el Martzius 30dika, amely napra volt hirdetve, hogy Kossuth szabadtéren fog beszélni a néphez, estve 7 1/2 órakor. Tudva ellenségeink gyűlöltségét tartottunk tőle, hogy az est sötétségét Kossuth ellen fel fogják használni. Eljött az indulás idő. Mi környezői s az Aleppóból megszabadult bajtársaink: Fiala János, Albert Anzelm, Árvay László, Hollán Hugó, Baróthy László, Nemegyei Félix tusára is elhatározottan, ha kell Kossuthért, elkísértük őt a "Lafayett square"(Lafayett négyszög)re, s az ott felállított állványon körülfogtuk. Az állvány körül lámpák és terpentin urnák világánál, mintegy 5-6 ezer nép tolongott vágyva látni Kossuthot. Az állvány egy kopott magyar és több amerikai lobogókkal volt ékesítve. A nép eleinte csak kíváncsi, de hideg volt, alig fanyarodott ki belőle egy-két "hurra" Kossuthért. Hanem amint Kossuth beszédjében a Clay-veli viszonya és beszédjére nézve magát a nép, mint bíró elibe állítva előadta a dolgot tisztán a maga valóságában, bátran, hízelgés nélkül, kimondva a Clay iránti véleményét és érzelmét, hogy t.i. ők elvben nem egyeznek ugyan, de ő a személyét tiszteli, tudományát elismeri s a népnek hozzá vonzódását méltányolja, s őneki hosszú életet kíván; a tömeg ordított örömében, hurrázott Kossuthnak számtalanszor." 
Teljes cikk : ckik.hu 

"Mikor rendbe szedtük magunkat, Bem tábornok a hadsorok előtt Ihász Dániel őrnagyunkat a csatában tanúsított hősiességéért alezredessé nevezte ki. Helyébe az 55-ik zászlóalj parancsnokává Baróthy László

kapitányt léptette elő, szintén a piskii csatában tanúsított

hősiessége jutalmául.Baróthy László édesapja volt a Chicagóban és környékén élő magyarság közkedvelt, hírneves orvosának

és minden magyar ügyért lelkesedő, kitűnő honfitársunknak,

Dr. Baróthy Árpád urnák." 

 Forrás : Florián Kuné : Egy szabadságharcos emlékiratain

Híres nagyváradiak : Baróthy Károly

"Baróthy Károly (angolul: Charles Barothy; Nagyvárad, 1846. – Omaha, Nebraska, 1944.) magyar származású amerikai farmer, az amerikai polgárháború egyik közkatonája.

Életútja

A világosi fegyverletétel után szüleivel együtt vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba. A család Omahában, Nebraska államban telepedett meg. Baróthy Károly 18 éves farmerfiú volt, amikor 1864 február 18-án beállt az unionisták oldalán az 1. számú lovas zászlóalj „B” századába, később az 1. számú nebraskai lovas ezred „G” századába helyezték át. Három évet szolgált mint közlegény az amerikai polgárháborúban, 1866 januárjában szerelt le. Egy alkalommal tagja volt egy katonai expedíciónak, amelyet ellenséges indiánok ellen küldtek, Baróthy tehát azon kevés számú amerikai magyar katonák egyike, akik indiánok ellen is harcoltak.

A polgárháború után feleségével együtt Omahában (Nebraska) élt, különböző üzleti vállalkozásokban vett részt. Idős korában katonai nyugdíjat kapott az amerikai kormánytól. 1938-ban az amerikai kormány találkozóra hívta az északi és a déli hadseregek veteránjait a gettysburgi csata 75. évfordulója alkalmából a pennsylvániai Gettysburgba, erre a találkozóra Baróthy Károly is elment. " 

Teljes cikk : hu.wikipedia.org 

Híres nagyváradiak : Bakonyi Károly (író)

 

Bakonyi Károly.Forrás : pnsz.hu 

Bakonyi Károly (Nagyvárad, 1873. július 28. – Budapest, 1926. október 25.) magyar novellaíró, színműíró és tárcaíró.

Élete

Jogot tanult. Pályáját Nagyváradon kezdte. A Földművelésügyi Minisztériumnál dolgozott.

Teljes cikk : hu.wikipedia.org 

 

Bakonyi Károly sírja a Kerepesi temetőben.

Fotó : Dr. Varga József.Forrás : hu.wikipedia.org

 

Balról -Bakonyi Károly (1873-1926) író, Radisics György (1854-1931) miniszteri tanácsos, Bartók úr és Szántó Menyhért (1860-1945) agrárpolitikus, szakíró a Földművelődésügyi Minisztérium épülete előtt. Forrás:fenyiratok.hu 

Sz: Bakonyi Károly (1873–1926) honvéd tábornok, műfordító, revisnyei Reviczky Szeréna.

Iskola

Jogi tanulmányainak elvégzése után a Földművelésügyi Minisztérium (FM) tisztviselőjeként dolgozott.

Életút

Pályáját elbeszélésekkel kezdte, később elsősorban színműveket írt, de igazi sikereket mint operett-szövegkönyvíró ért el. ő írta – többek között – Huszka Jenő Bob herceg és Szirmai Albert Mágnás Miska c. operettjének librettóját. Ifjúkori kísérletét (Sárga rigó c. színművét) a szegedi Dugonics Társaság jutalommal tüntette ki.

Szerkesztés

Elbeszélései, tárcái elsősorban a Fővárosi Lapokban (1900-tól) és az Új Időkben jelentek meg (1902-től).

Teljes cikk : nevpont.hu 

"Bakonyi Károly - (szigetszentmiklósi) író színműíró, földművelésügyi miniszteri tanácsos, sz. 1873. jól. 29-én, Nagyváradon, megh. 1926. okt. 25-én, Budapesten. Atyja, B. Károly, irodalmi műveltségű úr volt, ő fordította németre elsőnek Herczeg Ferenc munkáit. B. K. fiatalon feltűnt finoman megírt, magyar levegőjű novelláival, emellett elvégezte a jogot ós a földművelésügyi minisztériumba került. A modern magyar operettirodalomban ő volt az első, aki műveivel átlépte az ország határait és az egész világot bejárta. Sárgarigó című színművét a szegedi Dugonics Társaság megjutalmazta. Kun László című színművét a Nemzeti Színház 1906. febr. 23-án hozta színre, a Sárga keztyű című katonadrámáját pedig a Vígszínház mutatta be figyelemreméltó sikerrel, 1922. febr. 4-én. Sikereinek igazi területe azonban a zenés színpad volt. Martos Ferenc társaságában megírta a Bob herceg librettóját és ezzel egy csapásra a magyar operettszövegírók első sorába emelkedett. Legnagyobb és legjelentősebb sikerét azonban a János vitézzel (l. o.) aratta, mely az idők folyamán nemzeti daljátékká klasszicizálódott. Ez a daljáték Heltai Jenő verseivel, Kacsóh Pongráo nagyszerű zenéjével 600-nál többször került színre a Király Színházban és külföldi bemutatásain is egészen különleges sikereket aratott. Tatárjárás c. operettjével (l. o.) ő vezette be a a fiatal Kálmán Imrét és ezzel az operettjével nyitott utat a magyar operett későbbi nemzetközi sikereinek. A Tatárjárás-t 160-szor játszották a Vígszínházban és játszották sokezerszer az egész világon. Bakonyi Károly ezután (Szirmai Albert zenéjével) gyors egymásutánban megírta a Mágnás Miská-t (bem. 1916. febr. 2., 100-adszor 1916. máj. 22-én került színre) és a Gróf Rinaldó-t (bem. 1918. nov. 7. Király Színház.) Egyéb művei: Obsitos, népszínmű 3 felv. Bem. 1910. márc. 16. Vígszínház. Hamupipőke, játékopera. Zenéjét szer.: Buttykay Ákos. Verseit irták: Farkas Imre és Gábor Andor. Bem. 1912. okt. 26. M. Kir. Operaház. Rákóczi, daljáték 4 felv. Verseit írta: Endrődi Sándor és Pásztor Árpád. Zenéjét szerz,: Kacsóh Pongrác. Bem. 1907. nov. 20. Király Színház. Szent Péter esernyője, szmű 3 felv. Társsz.: Martos Ferenc. Bem-. 1907. okt. 7. Magyar Színház. Nemtudomka, operett 3 felv. Zenéjét szerz.: (Harsányi Zsolt verseire) Huszka Jenő. Bem, 1914. jan. 14. Király Színház. A kis kiirály, operett3 felv. Társszerz.: Martos Ferenc. Zenéjét szerz.: Kálmán Imre. Bem. 1914 jan. 17. Népopera.

A szócikkben a vezetéknév rövidítésével fordul elő: Bakonyi Károly" 

Forrás : mek.oszk.hu 

Bakonyi Károly (Nagyvárad, 1873. júl. 28. – Bp., 1926. okt. 25.): író. Jogot végzett, majd a földművelésügyi min. tisztviselője. Elbeszéléseket, tárcákat írt. Számos nagy sikerű operettlibrettó szerzője (Bob herceg, 1902; János vitéz, 1904; Tatárjárás, 1908; Obsitos, 1910; Nemtudomka, 1914; Mágnás Miska, 1916). – F. m. Laci kisasszony (elb. Bp., 1902); Kun László (szomorújáték, 1906); Sárga keztyű (katonadráma, 1922); Szent Péter esernyője (színmű, Mikszáth regényéből, Bp., 1924)."

Forrás : arcanum.hu 

Bakonyi Károly a port.hu-n. 

Jászai Mari írásában olvasható a következő : 

Híres nagyváradiak : Bajor Andor

 

Bajor Andor 1990-ben.Forrás : hu.wikipedia.org 

"Bajor Andor (Nagyvárad, 1927. szeptember 30. – Debrecen, 1991. január 25.) romániai magyar író, költő, humorista.

Középiskoláit szülővárosában végezte, 1949-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemenfilozófia szakos tanári oklevelet szerzett. A Móricz Zsigmond Kollégium tagja volt. 1952-ig az egyetem Logika Tanszékén gyakornokként működött, majd rövid ideig a Magyar Irodalomtörténeti Tanszéken lett tanársegéd. 1953 és 1957 között az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó szerkesztőjeként, 1957-től 1962-ig a Napsugár című gyermeklap munkatársaként dolgozott, majd 1969-ig az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztője volt. 1969 és 1987 között a bukaresti Előre című napilap kolozsvári munkatársaként tevékenykedett. Több évtizeden át ő írta az Utunk című irodalmi hetilap szilveszteri Ütünk mellékletét. 1990 és 1991 között a kolozsvári Keresztény Szó című katolikus lap főszerkesztője volt." 

Teljes cikk : hu.wikipedia.org 

Részlet Nagyvárad írásából : 

 

Szerző a Körös parton

"Nagyváradon születtem, éppen akkor, amikor apámat vidékre helyezték. Így ritka szerencsével a szülővárosom mellé azonnal szülőfalura is szert tettem, mégpedig akkora nagy falura, hogy évekig lehetett benne járni, és az ember még mindig nem jutott ki belőle."

 

Egyszerre éreztem fájdalmat és örömöt, amikor apám bejelentette, hogy sokáig nem folyósított és most egy összegben kapott nyugdíjából visszaköltözünk Váradra.
Evvel a döntéssel  kezdődött  meg  hurcolkodásaink hosszú sorozata.
Előbb a kanyargós Szent János utcában béreltünk lakást, a Váli-féle szódagyár mellett - amely a környéket állítólag robbanással fenyegette.
Az utcát azonban Szent János védte, elsősorban a Körös áradásától, de nyilván a szódásüvegek fölrobbanásától is.
A szent az utca elején vigyázott, és néhány alkalmat leszámítva csakugyan megóvta a várost az áradattól. A szobor megfeketedett a napon, és a Körös is sötétítette alakját, ha netalán mégis elszabadult az árvíz.

Szent János volt az első szerecsen, akit láttam.


Előbb a vincés apácák elemijébe írattak, hogy anyanyelvemen tanulhassak. Szerencsétlenségemre ez leányiskola volt, ami fokozta a városban betöltött helyzetem bizonytalanságát. Egyik apácát nem tudtam megkülönböztetni a másiktól egyforma ruhájuk és óriás kornettjük miatt. Csak azt ismertem föl, aki az utolsó órákon kötni tanított. Valahányszor megláttam, azonnal sírni kezdtem.
Tarthatatlan állapotomon végül is úgy segítettek, hogy a városi tanfelügyelőnek juttatott szerény pénzadománnyal a szüleim kieszközölték az olaszi katolikus fiúiskolába való átírattatásomat.
Egyébként elemibe annak idején apám is odajárt.

Mindennap kalandot jelentett a számomra, hogy az iskolából hazataláljak. Évek teltek belé, amíg a várost fölfedeztem, csavaroghattam a Bunyitai ligetben, amelynek csónakázó árkát apám ásta diákkorában, közmunkában, és szintén közmunkában én tömtem be.

Egyszer be akartam szökni a várba, ahonnan mondabeli alagutat vezettek Biharpüspökibe, Sólyomkővárra és a Kálvária temploma alá.
De egy katona megállított és rövid közléséből arra következtettem, hogy le akar lőni.
Várad világváros volt, ahol egyszerre árultak zöld lánggal égő gyufát, őrangyalszobrot, vadászkolbászt, Ady nevű harisnyát. Ebben látom ma is a szimbolizmus legérthetetlenebb túlkapását. A textilüzletek ajtaján át az utcára áramlott a képtelen mennyiségű ruhaszövetek szaga, és kérdésessé tette az előkelő öltözködés értelmét. Akkora idegenséget éreztem a luxusüzletek kirakata előtt, mint amikor a virágoskertbe fokhagymát ültetnek.

Olyan nagy város volt Várad, hogy még repülőhidakat is építettek az állomás mellé. Ezek nem repültek ugyan, de bizonyára megtehették volna. Innen sokat bámészkodtam, ismerkedtem a világrészekkel. Amíg a vonatok nehéz füstjüket reám lehelték, láttam igazi török vagonokat is. Mi nem utaztunk, csak költözködtünk. Külön-külön ismertem a harangokat, a székesegyház harangjának komoly kongását, a Szent László templom ércének líraibb tenorját. Ünnepélyes és szent épület volt a püspöki palota, csodálatra méltó a görögkeleti holdas templom, amely egyszerre jelezte az ég és a föld változásait.

Szent volt a Körös vize is, armaly mint valami pogány isten, évente megkövetelte a maga áldozatát.
Ez szomorú, de dicső halálnem volt.  Bár a folyó békén tűrte, hogy az ember a gáton átzuhogó víz alatt hűsöljön eltűnve a világ elől. Viszont a gyanútlan úszót mélybe húzta  kiszámíthatatlan örvényeivel.
Az elemi után az akkori Gojdu Líceum magyar tagozatára írattak, ahová mindig délután jártunk, mert számunkra akkor voltak szabadok a termek.

Ez idő tájt kezdődtek a főutcái kirakat- és fejbetörések, amelyek a belázasodott beszédek szerint a dicső történelmet idézték.
Apám ez idő tájt jött haza életének legkülönösebb választásáról.
Feldúltan újságolta,  hogy csak azt kérdezték meg : egyetért-e a királlyal.
Ugyanis joga volt nem egyetérteni és föliratkozni a rendőrség számára készülő névsorra.
Apám végül is egyetértett a királlyal.
Úgy hiszem, evvel a már szót sem érdemlő eseménnyel fejeződött be szülőföldem akkori története. Utána különösebbnél különösebb események következtek, amelyek nem a földrajzi és nem az ésszerű történelem szigorú körébe tartoznak. Tömegverekedések, fölszított indulatok, váradi románok és magyarok menekülése, zsidók összeterelése, elhurcolása és kiirtása, égő házak, porrá lett lakónegyedek, értesítések az elesettekről, vízbe roskadt hidak, feldúlt és megsemmisített évszázados kultúrértékek jelzik,   hogy  a szülőföldemet a történelem   milyen   megpróbáltatásoknak tette   ki.

Most, ha évtizedek múltán az utam arra visz, ismerős utcákon ismeretleneket találok.

Hajdani iskoláimat is hiába keresem. Egy darabig még tudtam, hogy nyilván az az új intézmény lehet a jogutód, amelynél az egykori pedellus tovább szolgál. De Ferenc bácsi nyugdíjba ment, és azóta tanácstalan idegenként állok a Kálváriára épített vendéglő önfeledt sokadalmában. Csak nehezen tudom a helyet azonosítani. A régi krónika metszete szerint innen ágyúzta a török a várat 1598-ban, és közben a láthatár széléig felperzselte a falvakat.
A várat egyébként akkor nem vette be.

A vár 1617-ben

Megátalkodottak voltak a védők, bár szabadságukban állt, hogy válasszanak a tűzhalál, a vízbefúlás és a lenyakaztatás között.
Fortéllyal, hősiességgel, bizonyára erős hittel az életet őrizték meg mint a legvalószínűtlenebb lehetőséget.

Gyermekkorom idején már csak egy fagylaltos török maradt a jatagános, lándzsás, ostromlétrás hadseregből.
De mint kiderült, annak sem az eredete volt török, hanem a foglalkozása. Összezavarta a törökséget a cukrászattal.
Eltűnt fagylaltos kocsijáról a gyönge emberek ügyefogyott érvényesülési szándéka csilingel felém."

Forrás: Utunk évkönyv, 1974., 163-168. oldalak 

Teljes cikk : kalandozok.blogspot.ro 


"Bajor Andor (Nagyvárad, 1927. szept. 30. – 1991. jan. 25., Debrecen) – író. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófia szakos tanári oklevelet. A Móricz Zsigmond Kollégium tagja volt. 1949-től 1952-ig előbb gyakornok a Bolyai Tudományegyetem logika tanszékén, majd a magyar irodalomtörténeti tanszéken tanársegéd, 1953-tól az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1957-től a Napsugár, 1962-től pedig az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztőségi tagja Kolozsvárt. 1969 után az Előre kolozsvári munkatársa." 
Teljes cikk : lexikon.kriterion.ro 

 

(maszol.ro/Nagy P. Zoltán fotója Bajor Andorról, amikor a hatvanas évek végén ellátogatott a csíkszeredai napilap szerkesztőségébe)

"Baráti biztatásra is – „írd meg Bandikót, huszonöt éve halt meg” – belefogok egy bizsergetően fájdalmas kalandba: elindulok Bajor-élményeim nyomában. Hetykeségnek érezném kritikai értékelést mondani írónkról, távol áll tőlem betolakodóként elvenni a bölcsészek munkáját, élete és műve, gondolom és remélem, eléggé ismert a fiatalok körében is. Érdemes rákeresni, van új felfedeznivaló."

Teljes cikk : eurocom.wordpress.com 

Bajor Andor három levele — közzéteszi Réz Pál

"Nem is olyan rég történt, alig hatvanhárom éve, hogy legjobb barátom, akkori legjobb barátom, Bajor Andor letette az érettségi vizsgát a nagyváradi Szent László-gimnáziumban – hivatalosan már nem így hívták, de mindenki ezen a néven emlegette –, átköltözött Kolozsvárra, és beiratkozott a bölcsészkarra, ha jól emlékszem, magyar–filozófia szakra. Három évvel volt idősebb nálam Bandikó, három év pedig nagy idő és nagy rangkülönbség ebben az életkorban, de Bajor ezt sohasem éreztette velem – együtt szerepeltünk például, egyenrangúként, az önképzőkörben (persze az elnök ő volt), a diákmozgalomban. Rendeztünk egy irodalmi estet is, pontosabban irodalmi törvényszéket, talán 1946-ban, az Újságíró Klubban: Karinthy Frigyest állítottuk bíróság elé, én voltam az ügyész, Bajor a védő, Karinthy-művek a tanúk, a Pitypangot a Szigligeti Színháznak az az ifjú művésznője mondta el, akibe mindketten szerelmesek voltunk (pedig stílusosabb lett volna, ha ezt a verset férfi szavalja el). Nagy sikerünk volt. (Az irodalmi törvényszék jó műfajnak mutatkozott, nem is értem, miért feledkeztek meg róla.)" 

Teljes cikk : korunk.org 

Levele : epa.oszk.hu 

Bajor Andor életrajza a nevpont.hu-n.