A magyar közigazgatás alatt levő Nagyváradon 1944 májusában két
kényszerlakhelyet állítottak fel. Az elsőt a legszegényebb sorú zsidók
által a legsűrűbben lakott városrészben hozták létre, a Körös folyó bal
partján, a nagy ortodox zsinagóga és a Nagypiac környékén, a város mintegy 27 ezer sárgacsillagosa számára. Összesen harminchat utcát foglalt magában.
A gettót két méter magas deszkapalánk zárta körül; az egyetlen
kapubejárata a Kapucinus (ma Traian Moşoiu) és Zárda (most Mihai
Viteazul) utca sarkán nyílt. A második kényszerlakhelyt 8 ezer Bihar
vármegyei zsidónak szánták. A Kaszárnya tér övezetében feküdt, és oda
tartozott az utcaseprők számára fenntartott Köröslaktanya is. A nagyváradi volt Magyarország legnagyobb vidéki gettója, amelyet a budapesti Új magyarság c. lap „a legreprezentatívabb vidéki gettó”-nak minősített.
E két kényszerlakhelyen lejátszódott tragikus eseményekről számos
tanúságtétel maradt fent. Keltezésük szerint három csoportba sorolhatók:
(I.) a nagyváradi gettó fennállása idején született két részletes
napló, továbbá Radnóti Miklós Bihar megyei munkaszolgálatának
feljegyzései és Rózsa Ágnes nürnbergi levelei, (II.) közvetlenül a
háború után írt munkák vagy jegyzőkönyvbe vett tanúvallomások, (III.)
egyes túlélők késői visszaemlékezései vagy tanúságtétele, és (IV.) a
túlélők leszármazottainak emlékezései. Az alábbiakban ezeket a
dokumentumokat járom körbe, tartalmi átfedések és párhuzamok miatt nem
szigorúan időrendben. Másfelől, az írás terjedelmi korlátai miatt,
egy-egy irodalmi forrás ismertetésének részletessége nem arányos annak
adatgazdagságával vagy – a szépprózai művek esetében – az ismertetés
terjedelme nem tükrözi annak irodalmi értékét.
Teljes cikk :
varad.ro
PDF formátumban olvasható :
adatbank.transindex.ro
Lőwy Dániel életrajza
Lőwy Dániel.Forrás : nepszava.com
Lőwy Dániel (
Kolozsvár,
1953.
október 10.) vegyészkutató, tudományos főmunkatárs, egyetemi tanár, helytörténész. Atyja
Lőwi Károly kolozsvári gyermekgyógyász főorvos.
A középiskolai tanulmányait szülővárosában a
11-es sz. Líceumban végezte, majd szintén Kolozsvárott, a
Babeș–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) szerzett vegyészkutatói és tanári oklevelet (1977). Pályáját az
aradi
Műtrágya Kombinátban kezdte vegyész beosztásban, 1978-ban a kolozsvári
Farmec kozmetikai üzemben tudományos kutató beosztásba került (1978-81),
innen a kolozsvári egyetemre ment tanári és kutatói beosztásba. A Román
Akadémia Nicolae Teclu díjának 1985. évi kitüntetettje. A romániai
rendszerváltás után egyetemi adjunktusnak nevezték ki; magyar nyelven
tanított. 1989 után a Kolozsváron megjelenő
EMT-Info (az Erdélyi
Műszaki Társaság alkalmi kiadványa) szerkesztőbizottságának tagja.
1991-ben a BBTE-n fizikai kémiában doktorált, 1996-ban pedig a West
Virginia Universityn analitikai kémiában szerzett PhD fokozatot. Négy
évig a University of Memphis (Memphis, Tennessee) tanára. Hetvennél több
kémiai szakközleménye, egy könyve és hét könyvfejezete jelent meg, hét
bejegyzett szabadalom társszerzője. Jelenleg
Washingtonban
él, ahol a Marylandi Egyetem tudományos főmunkatársa és a Virginia
Állam-beli Alexandria Nova Egyetemének docense. A Budapesten kiadott
Panoráma magazin folyóirat tudósítója és
A Dunánál c. művelődési folyóirat főmunkatársa, a New Yorkban megjelenő
Amerikai Magyar Népszava Szabadság
szerkesztőségi tagja, 2006-2007 között a Washingtoni Magyar Klub
társelnöke, majd az elnöke (2007. december - 2009. január). Nős, lánya,
Alice-Alletta a Marylandi Egyetem közgazdaságtan karának végzettje.
Teljes cikk :
hu.wikipedia.org