A kávéházak városa

 

1942. június elsején ideiglenesen lehúzták a Royal kávéház redőnyeit, hogy pár hónap múltán egy modernebb ruhába öltöztetett luxuskávéház nyissa meg kapuit a Bémer téren, a Rimanóczy szálló alatt. A régi időkben nem a Bémer tér volt a kávéházak tere. Itt csak egyetlen egy állott, mégpedig Waldmann Lajos féle Magyar Király. Ebben a nagy, de azért otthonossá varázsolt teremben adott találkát egymásnak a jómódú polgárság és a megye dzsentri társadalma. Olasziban volt még egy kávéház, a Stern Sándor vezette Széchenyi, ahol a vidéki urak és a hivatalnokok érezhették otthon magukat. Szerény, zajtalan úri fészek volt ez. A Szent László tér és környéke viszont tele volt füstös kávéházakkal. A Fekete Sas, Csarnok, Korona, Mülleráj, no és a Zöldfa, megannyi hely a közönség minden rétegének. A Fekete Sasban Hillinger Lipót megnyitotta az első "zengerájt", ahol a sztárok Rienzi Mária, Gyárfás Dezső, Széchy Magda szórakoztatták a nagyérdeműt. Ebben a lokálban találta meg Ady a nagy, végzetes szerelmet, a buja nőt,  Rienzi Máriát, akit megörökített a halhatatlan sorokkal:

"Mit bánom én, ha ucca-sarkok rongya,

  Csak elkísérjen engem a síromba"

 A cikket Farkas László írta  Pásztor Bertalan , Nagyvárad egykori hírlapírójának a két cikke alapján.

 

Teljes cikk : farkaslaszloblogja.blogspot.ro

Péter I. Zoltán : Nagyvárad a kávéházak városa – Kávéházi élet a Monarchia idejében

 Forrás : kepeslapok.wordpress.com

A Monarchia kezdetén a Szent László tér legjelentősebb világi épülete az északkeleti szegletében, a Sas (a későbbi Kossuth Lajos) utca sarkán levő emeletes épület, a Fekete Sas szálloda volt.
Fekete Sas szálloda
A Fekete Sas egyemeletes épülete a Kispiac (a későbbi Szent László tér) és a Sas (a későbbi Kossuth Lajos) utca sarkán volt. Az itteni telket az évtizedek során körbeépítették, a középen levő udvar később a vendéglő kerthelyisége lett, erre nyílt a vendéglő, ahová az emeleten levő szállodából is közvetlenül el lehetett jutni. Az emeleten a szobák mellett volt a nagyterem is, ahol bálokat rendeztek. A kávéház a sarkon a tér felé nézett, míg a söröző a Sas utcára nyílott.1
A Fekete Sas étterme
1868-ban a vendéglőt felújították. Az ekkor már megjelenő Nagyváradi Lapok szerint: „A Fekete Sas vendéglő derék bérlője, Mezei Mihály új étterme csaknem befejezés pontján áll; a nagy, tágas, kényelmes étterem díszességére nézve a főváros bármely éttermével vetekedhet, sőt azokat felül is múlja. Fél- és egész domborművekkel díszített falai, csinos oszlopai és csillárai ízlést árulnak el. A tervet és építkezést derék, fiatal építészünk, Rimanóczy Kálmán készítette, illetőleg vezette.”2
Nem feledkezett el az említett napilap a már elkészült étterem dicséretéről sem: „Mezei Mihály úr új étterme, mely eddig csak úgy pongyolában fogadá be vendégeit, gyönyörűen kifestve és díszítve fogja ezentúl üdvözölni azokat. Ismerve fővárosunk minden előkelőbb éttermét, bizton állíthatjuk, hogy sem nagyságra, sem csinre nézve nem találni párját a Sas új nyári éttermének a fővárosban sem.”3
A vendéglő felújításának örömére 1870 februárjában álarcosbált rendeztek benne.4 De ez az egyszeri rendezvény nem nyugtatta meg az egyik névtelen újságírót, aki már a közelgő böjti napokra gondolt: „Derék vendéglősünk, Mezei Mihály mindent megtesz közönségünk szórakoztatására, mint már számtalanszor volt alkalmunk elmondani. Rettegve gondolunk a farsang végefelé ránk jövő egyhangú, unalmas és böjti prédikációs napokra; s íme a Fekete Sas bérlője megmentett a szörnyű unalomtól azáltal, hogy Rainer József tiroli daltársulatát március 15-re lehívta városunkba.”5
Mezei Mihálynak még négy év adatott, hogy vezesse a Fekete Sas vendéglőjét, sörcsarnokát és a kávéházát is. Mindhármat 1874 őszén egy bérlőpáros vett át, s ők ebből az alkalomból felújították a helyiségeket és a berendezést.
„A Sas vendéglő új bérlői nagyban csinosítják, új bútorokat hozattak, a termeket parkettírozták, az udvari ebédlőt újonnan alakítják, s október hó folyamán jó konyhával remélhetőleg oly vendéglő álland a közönség rendelkezésére, minőnek hiányát régen érezzük. […]
Teljes cikk : varad.ro