Fotó : Vujity Trvko Facebook
"Pontosan ma 100 éves a magyar történelem egyik legszomorúbb évfordulója. Ne kutass emlékezetedben, nem nagyon hallhattál róla. Ám ettől még tény: éppen ma 100 esztendeje, hogy hivatalosan is közölték a magyarokkal: június 4-én kötelesek megjelenni a trianoni békediktátum aláírására. Mi lett volna, ha nem írjuk alá? Igaz, hogy van egy titkos záradék, amely szerint a szerződés 100 év elmúltával érvényét veszti és minden elvett területet visszakapunk? Igaz, hogy a Római Pápa semmisnek nyilvánította? Hát az, hogy a csehszlovákok távoli tábortüzeket gőzhajóknak hazudtak, vagy, hogy a francia miniszterelnök annyira utálta magyar menyét, hogy ezért adta Erdélyt Romániának? Most mindenre válaszolok. Mindenre, amit tudok.
Megnéztem a szerződést- rázott a hideg
Több mint négy év telt el azóta, hogy kinyitották előttem a Párizs közeli kisváros, Le Courneuve börtönszerű szigorúsággal őrzött épületének földalatti páncéltermét, s 10 hónap kutatómunka után első magyarként megnézhettem a békediktátum egyetlen eredeti példányát. Maga a szerződés egy 524 oldalas könyv és a hozzácsatolt térképmelléklet, amely Magyarország új határait mutatja. S jöjjön is az első megdöbbentő tény: a csatolt térképet egy magyar nyelvű térképből csinálták. A város-, falu- és folyónevek, a hegyek és dombok elnevezései mind-mind magyarok voltak. Nem volt ott még Oradea, Hurbanovo vagy Subotica; Nagyvárad, Ógyalla és Szabadka volt helyettük. S ami igazán szíven ütött: Sopron egy kelet-ausztriai kisváros volt a térképen, s ott már a név is adott volt: Ödenburg (A későbbi Hűség Városa a környékbeli településekkel együtt, jó másfél évvel később, 1921. december 14-én szavazta magát vissza Magyarországra, egészen pontosan 7107 „szótöbbséggel”).
Amikor a hivatalos alkalmazott fehér kesztyűjében hajtogatta a könyvet, a térkép középső részénél beszakadt. Nem éreztem semmi különöset, talán icipicit jobban megdobbant a szívem a korábbiaknál. Később sokan kérdezték, miért nem téptem szét a könyvet a térképpel együtt. Nos, eszembe sem jutott, ráadásul hatalmas diplomáciai botrány is kerekedett volna egy ilyen akcióból. Nem tettem semmi rendkívülit, hiszen – bármilyen furcsán is hangzik – ez egy műtárgy, ráadásul az érvényessége is lejárt, szerepét a II. Világháborút lezáró párizsi békeszerződések vették át.
Magáról a szerződésről
Ahogy írtam, a trianoni békediktátum egy 524 oldalas, vaskos könyv. Három nyelven, angolul, franciául és olaszul íródott, nagyon szép, nyomtatott betűkkel. Az utolsó oldalak külön fűzöttek, a lapok oldalán futó vörös szalagon viaszpecsétek vannak, mellettük az aláírások. Különösen megrázó, hogy az egész szerződés két legutolsó aláírása a magyaroké: Drasche Lázár Alfrédé és Benárd Ágosté, akiket tulajdonképpen erre a szomorú eseményre neveztek ki, utána gyakorlatilag véget is ért a komolyabb politikai pályafutásuk, ma már szinte csak emiatt a tragikus eseménysor miatt ismerjük őket (az akkori miniszterelnök, Simonyi-Semadam Sándor is mindössze 1920. március 15-től 1920. július 19-ig volt hivatalában). A magyarok aláírása fölött, a lap tetején egyébként Eduárd Benes csehszlovák külügyminiszter (későbbi államelnök) szignója olvasható.
Bizarr érdekesség, hogy a szerződéssel négy órát lehettem egy teremben, biztonsági személyek és a lapozgató alkalmazott társaságában. Amikor egy pillanatban kimentek mosdóba, engem is kitessékeltek, az ajtót kulcsra zárták, majd csak velük együtt léphettem be újra a terembe. Ezért a négy óráért amúgy 100.000 forintot kellett fizetnem (a Budaörsi OTP-ből utaltam, a megjegyzés rovatba ezt írtam: „Trianon”).
Elmesélem még, hogy azért tartott 10 hónapig a kutatás, mert a francia hatóságok először azt sem tudták, hogy mit keressenek, egy félreolvasás miatt valamilyen északi-tengeri olajmezőkről szóló szerződést találtak meg a keresett jegyzékszámon.
Legendák, pletykák, és a valóság...
Amióta könyvemet megírtam, záporoznak felém a kérdések. Sokan tudni vélnek valamit, vagy éppen biztosan tudják azt, ami nem is igaz. Most röviden, gyakorlatiasan megválaszolom a legnépszerűbb legendákat, mítoszokat és pletykákat.
1. A szerződésnek van egy titkos, csatolt záradéka, amely szerint az egész 100 évvel az aláírás után érvényét veszti, Magyarország pedig visszakapja az elcsatolt területek.
VÁLASZ: Megnéztem, nincs semmilyen csatolt záradék. A trianoni békeszerződés egyébként sem hatályos már, 1947-ben érvényét vesztette (az akkori új szerződés három Pozsony környéki kisfalut is átcsatolt Csehszlovákiához).
2. Sátoraljaújhelyet azért választották ketté, mert a csehszlovákok tábortüzek feletti pokrócmutatvánnyal, vagyis füsteregetéssel elhitették a szemlebizottsággal, hogy a Ronyva patak nemzetközi hajózható folyó.
VÁLASZ: Kétségtelenül jól hangzó variáció, de nem igaz. Ezt a történetet egy magyar újság írta meg még az 1920-as évek végén, onnan terjedt el. Ettől még a csehszlovákok durván csatak, meghamisítottak etnikai térképeket és számarányokat, de a fenti legendára semmilyen történelmi adat nem merült fel.
3. Georges Clemenceau francia miniszterelnök annyira utálta a magyar menyét, hogy bosszúból büntette meg a magyarokat.
VÁLASZ: NEM IGAZ! Az tény, hogy Clemenceau fiának magyar volt az egykori felesége (Mihnai Ida). A házasságkötésre a ma Szlovákiához tartozó Felvidéken, a galántai járásban került sor, s ezen az eseményen maga az “örömapa” is részt vett. A házasság később megromlott, a Clemenceau fiú el is vált nejétől, de Mihnai Ida haláláig jóban maradt egykori apósával, aki a szerződéseknél a francia érdekeket tartotta szem előtt, személyes érzelmei nem befolyásolták.
4. A francia aláírók olyan részegek voltak az aláíráskor, hogy véletlenül fordítva írták alá a szerződést.
VÁLASZ: Ezt külön is megnéztem, minden aláírás normálisan szerepelt a szerződésen, a franciáké sem volt fejjel lefelé.
5. Az egyik utódország prostituáltakkal kényeztette a küldötteket a kedvezőbb eredmény reményében.
VÁLASZ: Nincs erre vonatkozó adat!
6. II. János Pál bekérette a békeszerződést, majd megállapította, hogy ez annyira igazságtalan, hogy meg kell semmisíteni.
VÁLASZ: Nem valószínű, hogy ilyen történt volna. Egyrészt nincs rá adat, másrészt a római pápának nem volt joghatósága az irat felett rendelkezni, s nem ismert olyan kezdeményezés sem, amelyet ez ügyben tett.
Menjünk tovább: sokan nem is tudják, hogy hol is írták valójában alá a békeszerződést. Abban mindenki egyetért, hogy az aláírásra 1920. június 4-én délután került sor, de sokan úgy tudják, hogy a Kis-Trianon kastélyban, vagy egy folyosón írták alá. Megint mások a Nagy-Trianon kastélyt említik az aláírás helyszíneként. Olyannyira eluralkodott a tévedés egyeseknél, hogy előfordult: tiltakozó magyar szervezetek rossz helyre mentek tüntetni.
Akkor nézzük a tényeket: a békediktátum aláírásának pontos helyszíne a Versaillesben található Nagy-Trianon kastély, annak is az utolsó terme, a 7 méter széles és 57 méter hosszú, gyönyörű csillárokkal díszített Galérie des Cotelle. Nagyon mellbevágott, amikor láttam, hogy a díszes terem sarkában, egy A4-es nagyságú lapon, az ismertető szöveg félmondata említi csak meg, hogy 1920. június 4-én itt írták alá a nevezett dokumentumot. A dokumentumot, amely feldarabolta Magyarországot.
Végezetül az apropóról. Május 23-a van. 100 évvel ezelőtt a Nagykövetek Konferenciája ezen a napon juttatta el a magyar küldöttséghez az egy nappal korábban megfogalmazott feltételeket. Ebben azt is utasításba adják, hogy a magyar kormánynak egy vagy több tagjának kell aláírnia a diktátumot. Az aláíróknak legkésőbb június 2-ig meg kell érkezniük az aláírás helyszínére. Ott voltak. Drasche Lázár Alfréd és Benárd Ágost. Utóbbiról ma is élő leszármazottai úgy tudják, hogy az aláírás után mérgében és tiltakozásképpen földhöz vágta a tollát. Gondosan megnéztem a Csehszlovák Filmhíradó kópiáját - érthető okokból a magyarok nem filmezték az eseményt- nem látszik rajta semmilyen hasonló sem. Talán később tette. Talán ez is csak egy legenda, szomorú mítosz. A matuzsálemi kort megért magyar politikus élete alkonyán azt írta, hogy annyira rosszul érezte magát a Nagy-Trianon kastélyban, hogy tiltakozásul nem ült le a neki felkínált székre, állva írta alá a diktátumot! Nem tudom, hogy Benárd Ágost tudta-e, hogy filmezik, de tény: a felvételek igazolják azt, amit papírra vetett: valóban egy szék mellett állva írta alá a Trianoni Békediktátumot!
Mostani írásom mindössze egy apró szelete az akkor történteknek. Mivel 96 évvel az aláírás után megnézhettem a trianoni diktátum egyetlen eredeti példányát, úgy éreztem, hogy talán hozzájárulhatok a tények tárgyilagos megismeréséhez. Trianon a magyarság sorscsapása, rengetegen megszenvedték. Elmentem a kettévágott magyar faluhoz, a tó fenekére süllyesztett magyar faluhoz, a drótkerítéssel és országhatárral szétválasztott utcához, Trianon megannyi szörnyű emlékéhez. S elmentem az ezeréves határra, az utolsó faluba, ahol drága székely nagymamám egykor megszületett.
Trianon fájó seb volt, s talán marad még sokáig. Örök mementója annak, hogy az erő birtokosai mi mindenre képesek. S itt most a kiváltó okokat, magyar felelősöket (mert voltak olyanok is), a borzalmas politikát és környezetet nem is említettem. Saját képeimet adom közre, és mellettük tényeket közlök, talán van, aki tanul belőlük.
Barátsággal: Vujity Tvrtko
Utóirat: Sokan mondják, hogy elég már Trianonból,
minek ezzel ennyit foglalkozni?!
Sokan mondják, hogy emberöltőnyi elhallgatás után még többet kell erről beszélnünk!
Sokan gyaláznak szomszédos népeket és országokat.
Meg mindig vannak, akik álmodoznak az elveszített területek visszaszerzéséről!
Trianonnal kapcsolatban rengeteg a szélsőség és a tárgyi tudatlanság!
Azért írok Trianonról, és azért készítek filmet a 100 éves évfordulóra, hogy szélsőségektől mentesen, higgadtan, a tények és a valós érzelmek tükrében mutathassam be a magyarok egyik, ha nem a legnagyobb tragédiáját! Filmem nem irányul egyetlen más környező ország vagy nép ellen sem. Az ATV június 4-i filmje rólunk szól.
Utóirat 2: Képeimen a Trianoni Békeszerződés egyetlen eredeti példánya, illetve a Nagy-Trianon kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles terme, ahol aláírtam. "
Forrás : Vujity Trvko Facebook
