Végleg eltűnt az internetről a Reggeli Újság

Talán nem lep meg senkit Nagyváradon a hír, mely szerint a Reggeli Újság nem található az interneten. Az ok közismert, az új tulajdonos nem fizetett, ezért szűnt meg Nagyvárad második magyar napilapja. A Micula fivérek birodalmához tartozott a lap. Az is világos volt, hogy a lap vesztességes. Nem lehetett sokáig fenntartani. Végül lakat került a kiadóra. Eddig még elérhető volt az újság archívuma. Hiába keresi a böngészőben, a válasz, "Nem található ".Ez azt jelenti, hogy a több éves munkának ez az eredménye. Az újságírók cikkeit nem olvashatjuk, mintha nem is írtak volna. Miért hiányzik? Mert biztosította a sokszínűséget a helyi magyar sajtóban. Volt amikor nem értettem egyet az olvasottakkal, de voltak jó cikkek, melyeket megtudtam osztani. Mindenki tudta melyik magyar párthoz közeli volt az újság, de igyekeztek kiegyensúlyozott tájékoztatást biztosítani az olvasók számára. A szerkesztőségben is voltak viták,  belvillongások, hatalom átvétel, stb. A kényszer hatására igyekeztek "eladni " az újságot az olvasóknak. Jó minőségi cikkeket kellett írniuk. Voltak olvasóik, de nem voltak annyian, hogy fenntartsák az újságot. Kritikai hangvételű cikkeket írtak, melyek nem tetszettek sokaknak.Érdekes színfoltja volt a helyi magyar sajtó palettán. Bevonult a helyi sajtó történetébe. Sokan reménykedtek az újság "feltámadásába ".Ez a mai napig nem sikerült. Bízzunk abban, hogy valamilyen formában ismét megjelenik a Reggeli Újság.Lehet egy hivatásos újságíró sokkal jobban írta volna meg ezt a bejegyzést. A lényeg : nem olvasható a Reggeli Újság!

Miért szűnt meg a Reggeli  Újság? A válaszokat olvashatja a Transindexen!

Mi okozta a Reggeli Újság vesztét?MI az igazság?

"A nagyváradi lap soha nem volt nyereséges, az új tulajdonos pedig nem volt hajlandó folyton a zsebébe nyúlni, hogy törlessze a tartozásokat." - írja B.P.E. a Transindexben.Kérdések :Ez az igazság?A Reggeli Újság előfizetői választ kaphatnak a kérdéseikre?Lesz hasonló váradi magyar újság?Bárcsak lenne!

" Néhány nappal 14. születésnapja előtt megszűnt a Reggeli Újság nagyváradi lap. A lap szerkesztői február 23-án közölték az újság honlapján, hogy tőlük független és előttük is homályos okok miatt a lap a továbbiakban nem jelenik meg. Magyarázatként annyit fűztek hozzá, hogy a lap tulajdonosai „elmulasztották a törvényeknek megfelelően biztosítani az újság megjelenését, nem fizetve ki például a nyomdai költségeket, mely végül azt a helyzetet idézte elő, hogy a nyomda megtagadta a Reggeli Újság kinyomtatását.” A 2004 márciusában a Micula testvérek által alapított Euro Media Kiadói és Sajtóház Rt. által kiadott lap egy érdekes színfoltja volt az erdélyi magyar sajtónak, hiszen meglehetősen szokatlan, hogy román üzletemberek indítsanak magyar nyelvű lapot. Bár a Micula testvérek döntésének okáról csak találgatások voltak, tény, hogy sokan örvendtek az új napilap megjelenésének. A kezdetekben azért, mert ellensúlyozta a Bihari Napló RMDSZ-közeliségét, később pedig, miután a Bihari Napló új osztrák tulajdonosa bulvárlapot csinált belőle, a minőségibb újságírás egyetlen alternatíváját látták benne. A Reggeli Újság soha nem volt egy jövedelmező vállalkozás, a pár ezres példányszámú lap képtelen volt önfenntartóvá válni, így a tulajdonosnak folyton pénzt kellett pumpálnia a kiadóba. A lap utolsó periódusa különösen nehéz volt, a Reggeli Újságnak utolsó közel egy évében nem volt főszerkesztője, két meglehetősen különböző világlátású szerkesztő váltásban menedzselte a tartalmat, míg egyikük tovább nem állt tavaly ősszel. A szerkesztői gárda megcsappanása azt jelentette, hogy két olvasószerkesztő, egy szerkesztő, egy hírszerkesztő, két belső munkatárs és két önkéntes csinálta a lapot. Idén januártól pedig hetilappá változott a Reggeli Újság, de csak hét példánya jelenhetett meg, miközben a lapnál dolgozók nem kapták meg idei fizetéseiket sem. A kiadó jelenlegi vezetője, Dana Ținc 2015 őszén vette át a kiadó igazgatását, addig humánerőforrás menedzserként dolgozott a cégnél. Határozott elképzelései voltak arról, hogyan lehetne felfuttatni a Reggeli Újságot, de ezekből szinte semmi sem valósult meg. Első célkitűzése a terjesztői hálózat megerősítése volt, hiszen ezzel mindig gond volt, folyamatosan érkeztek a panaszok, hogy a megrendelők nem kapták meg az újságot – ez főleg vidéken, a kis településeken jelentett gondot, ugyanis azért a kevés pénzért, amit a kiadó fizetni tudott a kézbesítésért, egyszerűen senkinek nem érte meg kihordani a lapot."
 Teljes cikk : itthon.transindex.ro

A Reggeli Újság szerkesztőségének közleménye

 

A szerkesztőség, ahol készült az újság

Tisztelt Olvasóink!

A Reggeli Újság szerkesztői gárdája sajnálattal értesíti Önöket, hogy tőlünk független és előttünk is homályos okok miatt egykori lapunk a továbbiakban nem jelenik meg. A lap tulajdonosai ugyanis elmulasztották a törvényeknek megfelelően biztosítani az újság megjelenését, nem fizetve ki például a nyomdai költségeket, mely végül azt a helyzetet idézte elő, hogy a nyomda megtagadta a Reggeli Újság kinyomtatását.

Lapunk megmaradt szerkesztői gárdája mindvégig tisztességesen elvégezte a dolgát, tehát nem a mi hibánk, hogy mindez így történt. Mi ugyanolyan becsapott áldozatai vagyunk ennek a szégyenteljes helyzetnek, mint azok az előfizetők, akik bizalommal voltak irányunkban és előfizettek a lapra, vagy megvásárolták azt a bódékban.

Sajnáljuk, hogy akik előfizették a hetilapot (sokan egész évre) most becsapottakká váltak, erről sem tehetünk, hisz mi újságírók sem kaptunk meg a bérünket még ebben az évben, sőt van, akinek több havi bérével tartozik a kiadó. Azok az előfizetők, akik nem hajlandóak beletörődni ebbe az igencsak szélhámosság ízű eljárásba, a törvényeknek megfelelően panaszt nyújthatnak be a Bihar Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőségen.

Köszönjük, hogy 15 éven át hűséges olvasóink voltak és biztatásukkal, bátorításukkal sokszor tartották a lelket és a szakmai öntudatot bennünk.

Köszönjük a megértésüket!

Tisztelettel: a Reggeli Újság szerkesztői gárdája

2018. február 23., Nagyvárad 

Forrás : reggeliujsag.ro

Miért nem jelent meg a Reggeli Újság a mai nap?

Biztosan sok váradi kérdezi velem együtt : Miért nem jelent meg a Reggeli Újság a mai nap?A választ nem tudjuk,mert nem jelent meg hivatalos közlemény. Nem tartottak sajtótájékoztatót sem.Amit megtudtam,nem hivatalos forrásból,az lehangoló.Az egyik ok,az elmaradt fizetések,illetve az adósság egy részének a ki nem fizetése.A háttérben a tulajdonos nehéz helyzete az állammal szemben.A Reggeli Újság soknak az adósa,de van egy remény : a Reggeli Újság újból feltámad.


Személy szerint érint,mert sok Reggeli Újság cikket osztok meg az olvasóval.Nagy vesztességnek tartanám,ha a lap megszünne.Bízom abban,hogy sikeresen rendezik a problémákat,és ismét kezünkbe vehetjük a Reggeli Újságot '

A sajtószabadság illuziója - interjú Stanik Istvánnal

 

Stanik István.Forrás : reggeliujsag.ro 

Szőke Mária kérdéseire Stanik István médiaszakértő válaszol

" – Ez a beszélgetés a hetilapként megjelenő Reggeli Újságban fog az olvasókhoz jutni. Mi a véleményed erről az átalakulásról?

– Most, amikor a nyomtatott sajtó végnapjait éli, és a jól bejáratott, magyar nyelvű helyi lap példányszáma is minimálisra csökkent, azt gondolhatnánk, hogy az áttérés a heti megjelenésre csupán a Reggeli Újság életének meghosszabbítását jelentheti. De ha arra gondolunk, hogy egy lap értéke általában sokkal több, mint a benne megjelenő írások összege, akkor azt mondom, egy bizonyos értékrend, moralitás továbbéltetése is indokolhatja egy lap létét. Ha szakmailag és morálisan is megállja a helyét, és eszközeiben is alkalmazkodik a korszerű igényekhez, minden lapnak van létjogosultsága, így teljesen mindegy, hogy naponta vagy hetente jelenik meg. A lényeg, hogy amennyire lehet, független és szabad legyen.

– A majd ötven évig tartó diktatúra után, 1990. január elején, vezetéseddel indult újra a szabad sajtó Nagyváradon. Hogyan látod a mai állapotát?

– Mivel 1989. december 22-én benne voltam abban a csoportban, amely a kommunista párttól átvette a hatalmat Nagyváradon, megvolt a tekintélyem ahhoz, hogy a szabad sajtó elvei alapján működő, magyar nyelvű megyei lapot szervezzek a Fáklya nevű pártlapból. Sikerült megtartani a diktatúrában is becsülettel megszólaló kollégákat, és meggyőzni az elfásult, kompromittálódott újságírókat, jobb, ha félreállnak és átadják helyüket az újaknak. A kommunista párt által kinevezett aktivista főszerkesztő pedig humanitárius okokból nem az utcára, hanem a nyomdába került, hogy alulról kezdve korrektorként kezdje el tanulni a szakmát.

A hirtelen jött szólásszabadság, a demokratizálódás eufóriájában óriási igény volt az igazi hírekre, a szabad véleményekre, így a szabad Bihari Napló több mint negyvenezer példányban jelent meg, ez biztosította a kiadó anyagi és politikai függetlenségét. A kiadónak arra is volt ereje, hogy új lapokat indítson be, a Kelet–Nyugat irodalmi hetilap szinte berobbant az erdélyi és magyarországi kulturális térbe. Ez már sok volt az éppen konszolidálódó Iliescu-féle posztkommunista hatalomnak, a feltámadt Securitate utódszervezete elkezdte visszarendezni a demokratizálódási folyamatot, az elsők között a szabad sajtót vette célba. Kilencvenegy júniusában, belső kollégák tevőleges hozzájárulásával, sikerült szétrobbantani a kiadónkat is.

Csak a helyi lap élte túl a kiadó visszaállamosítását. Nekem úgy tűnik, a megjelenéséhez szükséges minimumra letekert lángon égve működik azóta is. Bár többször is gazdát cserélt, nem történt körülötte semmi érdemleges, semmi figyelemre méltó, megbízhatóan kiszolgálja a mindenkori tulajdonos érdekeit. Azt hiszem, ebben az időszakban a Reggeli Újságmegjelenése kavarta fel valamelyest a bihari magyar sajtó állóvizét, és keltett zavart a hatalmi kontroll nélkül működő, tárgyilagos tájékoztatástól rettegő érdekcsoportok háza táján. Úgy hallom, most is vannak hasonló félelmek. De már jó ideje nem ismerem a nagyváradi sajtó belső dolgait, csak fogyasztom, mint bármely olvasó, esetleg egy-egy kiszivárgott pletykára felkapom a fejem. Azóta, hogy a volt pártaktivista főszerkesztő előkerült a nyomdából, és az elkövetkező 25 évet a lap vezetésében, főszerkesztő-helyettesi beosztásban töltötte el, már nem is érdekel. Persze bosszantott, hogy minden évben, így január első napjaiban, a demokratikus sajtó első főszerkesztőjének szerepében ünnepli magát, de nem is ez a probléma, hiszen egy embernek lehetnek önértékelési zavarai, hanem az, hogy azok a kollégák, akik tanúi voltak a történteknek, a hazugságot legitimálva, mindvégig hallgattak. Az elmúlt 25 évben engem senki sem kérdezett a kezdetekről, mintha az lett volna a cél, hogy a kollektív emlékezetből is törlődjön az a másfél év, amikor Nagyvárad a romániai magyar szabad sajtó fővárosa volt. Ezzel, azt hiszem, el is mondtam mindent az elmúlt negyedszázad szakmai-etikai állapotairól.

– Az Erdélyi Naplót is Nagyváradon indítottad el kilencvenegy őszén. Emlékszem, a Kanonok soron létesült volna a szerkesztőség, de még nem fejeződött be az irodák felújítása, és gyakorlatilag a malteroshordókon készültek az első lapszámok. Hogyan sikerült szabad sajtót művelni a visszarendeződés időszakában?

– Az Erdélyi Napló, bár itt volt a szerkesztősége és a szerkesztői is többnyire váradiak voltak, már nem volt nagyváradi lap. Meghatározó munkatársai Bukarestből, Marosvásárhelyről jöttek, Erdély vagy Magyarország városában éltek. Az inkább belterjesen gondolkodó, kizárólag nyugatra tekintő váradi értelmiség nem is nagyon tudott azonosulni szellemiségével. De nem sokat törődtünk ezzel, hiszen összeállt egy szakmailag felkészült, elszánt csapat, amely földrajzi korlátok nélkül a világ dolgaival, a kisebbségi magyar közösségek problémáival akart foglalkozni. A lap azért lett sikeres, mert független volt és kizárólag szakmai alapon működött. Ezt egy olyan támogató tette lehetővé, akinek nem voltak politikai érdekei, ezért nem kért cserébe politikai befolyást, megelégedett azzal, ha hirdetésekkel törlesztünk, üzleti alapon. A beindulást követően sikerült a saját lábunkra állni, saját bevételekből, önfenntartó módon működni. Az anyagi és politikai függetlenségünknek és a kiváló szerkesztőgárdának köszönhetően olyan lapot adtunk ki, amelynek példányszáma hosszú ideig meghaladta az ötvenezret. Ezt a fajta működést, bár próbálkozások voltak, már nem tudta megakadályozni a hatalom. Sajnos csak 1995-ig tartott a kegyelmi állapot. Amint elterjedtek a kábeltelevíziók, műholdas vevők, hozzáférhetővé váltak a magyar nyelvű tévéműsorok is, amelyek sokkal vonzóbb és emészthetőbb eszközökkel tájékoztattak, így elcsábították olvasóinkat. Ennek hatására csökkenni kezdett a példányszám, és eljutottunk arra a pontra, hogy a megszokott színvonalú működéshez már nem sikerült előteremteni a szükséges bevételeket, ezért támogatót kerestünk. Azt hittük, Szőcs Géza személyében megtaláltuk, és függetlenségünket, szabadságunkat megőrizve ugyanúgy folytathatjuk. Rövid idő alatt kiderült, hogy neki sem sikerül. Számomra 1995 nyarán megszűnt a sajtószabadság, mindabban, amit azóta csináltam, a szabad sajtó illúziója hajtott.

– Azért folytattad Kolozsváron, mert úgy láttad, Nagyváradon kevesebb az esélye a sajtóépítésnek? 

– Beláttam, hogy Nagyvárad nem rendelkezik olyan kulturális és egyetemi intézményrendszerrel, amely kitermeli azt az értelmiségi réteget, amelyre a média támaszkodhat. Ráadásul a nagyváradi magyarság érdekképviseletét kisajátította és haszonszerzési céllal, cégszerűen kezdte el működtetni egy olyan társaság, amellyel nehezemre esett egy levegőt szívni. Ezért a Krónikát már Kolozsváron indítottam, majd az Erdélyi Riport elindítására elegendő, rövid nagyváradi visszatérés után pályámat Bukarestben folytattam.

– Milyennek látszott Bukarestből a romániai magyar sajtó?

– Bukaresti munkám rálátást biztosított a média minden területére, így megtapasztalhattam, hogy ott, ahol a politikai befolyás, a gazdasági érdekérvényesítés jelen van, a sajtó nem lehet szabad. Ebből a szempontból a romániai magyar sajtó helyzete a legkritikusabb, hiszen az alig több mint egymilliós közösség aligha tud piaci viszonyok között eltartani egy teljes sajtóstruktúrát, így a politikai kommunikáció piacának kiszolgáltatottjaként kénytelen megélni. Ezen a piacon pedig a legprimitívebb kiszolgáltatottsági viszonyoktól, a konkrét beleszólási jogról lemondó, nagyvonalú alapítványi támogatásokig minden jelen van. De a függőség, legyen az akár szimbolikus is, nem szabadság. A támogatottak a leglazább függőségi viszonyban is érzik, hol a határ, ameddig el lehet menni. Csak a bejárható terület különbözik, amelynek határa olykor alig látható, olyan messzeségben van.

– Ebben az összefüggésben hogy látod a Reggeli Újság helyzetét?

– Nem ismerem a lap hátterét, a tulajdonosok érdekeit, de úgy tudom, egy ideig durva politikai befolyás alatt működött, amitől végül sikerült megszabadulnia. Amennyiben a továbbiakban a tulajdonosi akarat a független és objektív tájékoztatást tűzi ki célul, ha a szerkesztők megfelelő szakmai tudással, morális tartással eleget tudnak tenni az olvasói elvárásoknak, helye lehet a helyi lapok piacán, hiszen az olvasók ki vannak éhezve a dolgokat nevén nevező, őszinte beszédre. Az újságírót pedig hajtja a szabad sajtó illúziója."

Stanik István 1954-ben született Köröskisjenőben. Középiskoláit Nagyváradon, az egyetemet Bukarestben végezte, ahol 1985-ben újságírói szakdiplomát szerzett. 1988-ig a nagyváradi Fáklyabelső munkatársa, ezután féregtelenítő segédmunkás. 1989 decemberében részt vesz a nagyváradi forradalmi események vezetésében. 1990 januárjában a Bihari Napló kiadó vezetője, 1991–1995 között az Erdélyi Napló főszerkesztője, 1999-ben alapító felelős szerkesztője a Krónika c. napilapnak, főszerkesztője az Erdélyi Riportnak (2002–2004), 2005-től újraindítja az Új Magyar Szó országos napilapot. 2007 és 2014 között főszerkesztője, majd főmunkatársa a közszolgálati rádió nemzetiségi szerkesztőségének. 1990–1996 között a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete alelnöke. 1993-ban alapítója a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumnak. Főszerkesztője az Erdélyi magyar ki kicsodahárom kiadásának (1996, 2000, 2010). 2005-ben Markó Béla miniszterelnök-helyettes kommunikációs tanácsadója. 2007–2009 között tagja a Román Televízió Igazgatótanácsának. Jelenleg független médiakommunikációs tanácsadó, Magyarországon él.

Forrás : reggeliujsag.ro

U.I.
A Reggeli Újságot nagyon sajnálom,mert sok napi információval látta el a váradi és a Bihar megyei magyar olvasókat.Az átalakulásra lehetett számítani,mert többször a megszűnés mezsgyéjén voltak.Sok hírt vettem át a Reggeli Újságtól.Hiányuk nagy vesztesség,mert az egyensúly a helyi médiában fontos volna.Remélem sokáig fogjuk olvasni a Reggeli Újságot '

2018-tól hetilap lesz a Reggeli Újság

" Reggeli Újság 2018-tól egy új fejezethez érkezik, melyet gazdasági, szervezési tények motiválnak. Januártól a Reggeli Újság hetilapként jelenik meg. A médiapiac tanulmányozása és adott lehetőségeink tükrében ugyanis januártól egy 24 oldalas, tévéműsor-mellékletet is tartalmazó hetilapot kínálunk a tisztelt Bihar megyei, magyar olvasóknak. A hetilap csütörtökönként kerül a standra, illetve az előfizetők postaládáiba. Iparkodunk majd átfogni a kül- és belpolitikai eseményeket, a megyében történő közéleti és kulturális rendezvényeket, nagy hangsúlyt kívánunk fektetni az oknyomozó riportokra, interjúkra, de az új hetilapban lesz (többek között) szórakoztató, irodalmi, egészségügyi, sport, vallási és humor rovat is. Szeretnénk folytatni hagyományainkat, kulturális és vallási örökségünket őrző és felmutató rovatainkat, és nagyobb teret szentelnénk az olvasói leveleknek is, hiszen nagyon sok embernek vannak értékes gondolatai, történetei, melyeket szívesen megoszt közösségünkkel."-írja Szőke Mária a Reggeli Újságban .

 A Reggeli Újság több hasonló nehéz időszakon ment keresztül .Remélem ,hogy továbbra is talpon marad.Az,hogy hetilap lesz,jelzi mennyire nehéz megmaradni a nagyváradi magyar sajtóban.Sajnálom az átállást,de megértem a döntésüket.A pénz és támogatás hiánya miatt sok napilap,hetilap szűnt meg.Remélem a Reggeli Újság harcedzett újságírói továbbra is teszik a dolgukat.Politikailag semleges újság lesz,nem mint a másik váradi magyar újság.A váradi magyarságnak szüksége van gyors tájékoztatásra.Vajon a Reggeli Újság hogyan fogja megoldani?Sok cikük jelent meg a blogomban.Döntésük lehet kényszer miatt történt,lehet más ok,de számomra vesztesség,mert naponta tudtam kattintani a Reggeli Újságra,melyet 2018-ban is megteszek.Mit írhatnék?Sok sikert a Reggeli Újságnak 2018-ban!

Mi váradiak…

Farkas László így kezdi a cikkét a Reggeli Újságban : "Nem is tudom, milyenek vagyunk mi, váradiak! Talán kispolgárias, begyepesedett agyú, nosztalgikus, semmi újra, modernre nem reagáló kilencszázegynéhány esztendős őskövületek? Olyanok, akik itt vannak már a városalapító szent király, Szent László ideérkezése óta?"

  

Teljes cikk : reggeliujsag.ro

„Ezek ugyanazok!” - Magánvéleményem kaméleonról

Olvasható egy nagyon érdekes cikk a Reggeli Újság Vélemény rovatában.Néhány részlet :

A magamfajta idősebb generációnak gyakorta bevillan egy-egy kép a kommunista világból, amikor az ideológia és a rendszer derék őrei folyton arról akartak meggyőzni, hogy milyen jó nekem, hogy nem kell gondolkodnom, mert a párt megteszi helyettem. Csak szépen engedelmeskedjek mindenben, és nem érhet bántódás. Hogy soha nem éltünk jobban, mint teszem azt a nyolcvanas években. Hisz havi fejadagként adott a párt negyed csomag vajat meg fél liter olajat személyi igazolványra.

A kollaboránsok később azzal védekeztek, hogy a funkció így kívánta, illetve nem maradhattak volna vezető beosztásban, ha nem nyomják fel a kollégát, a barátot, a szomszédot vagy gyermekeik osztálytársainak szüleit. Nem maradhattak volna főorvosok, egyetemi tanárok, fiaik nem nézhettek volna magas lóról a csóró osztálytársra, akinek az apja csak cipőgyári melós volt, és ilyen áron nem is akart több lenni.
Csakhogy a „rendszerváltás” után a besúgó főorvosból egészségügyi miniszter lett, az egyetemi tanárból dékán, a gyárigazgatóból képviselő, a párttitkárból RMDSZ-elnök és lassan ismét helyükre kerültek a dolgok.

És győzködnek most is, hogy annál a 150–200 eurós rabszolgabérnél és orwelli szürke nyomornál, ami visszaköszön az ingázó buszok ablakaiból, lehetne akár rosszabb is. De itt vannak ők. Ők, akik az érdekeimet és a jólétemet védik – több ezer eurós havi fizetésért – ők, akik bagópénzen parlamenti meg mindenféle pártkantinokban étkeznek, és fogalmuk sincs arról, mennyibe kerül egy kiló kenyér. Na ők majd vigyáznak rám, és gondolkodnak helyettem. És vigyáznak arra is, hogy aki esetleg nem hisz ebben a régi-új fals világban, ellássák a baját. Ismét.
Bródy János éppen a napokban énekelte meg legújabb slágergyanús szerzeményében, hogy „ezek ugyanazok”. Szerintem is.

Teljes cikk : reggeliujsag.ro

Magánvéleményem kaméleonról

 

Kaméleon.Forrás : kedvencem.hu

Nem tudom az olvasó hány éves.Ha élt és vissza tud emlékezni az 1989 előtti időkre újat nem tudok mondani,mint a cikk írójának igaza van.Pacepa híres könyvében azt írta hogy szinte minden ötödik román állampolgár besúgó vagy kollaborál a Szekúval.Megdöbbentő a statisztika,de sajnos igaz volt. A fenti cikk állításaival lehet egyet érteni vagy lehet vitázni,de aki saját bőrén tapasztalta a besúgók munkájának a hatásait , egyetérthet a cikkel.

Egyetértek a cikk irójával,mert tapasztalhattam a bőrömön a Szekú pofonjait.Az emberek hajlamosak felejteni.Meg lehet bocsájtani a besúgóknak? Mindenki döntsön a lelkiismerete szerint.A munkahelyemen legalább 4-5 ismert besúgó működöt.Nagy vagy kicsi a számuk? Csoportomban mintegy 35,40-en dolgoztunk.Ha ezt osszuk a besúgók számával,akkor képet kaphatunk milyen sokan voltak mindenhol a besúgók.Sokszor ha jött a besúgó,akkor témát változtattunk ...

1989 után rögtön hősök és áldozatok lettek a besúgók.Kihasználták a helyzetet és nagy demokraták lettek. Ők voltak azok akik szinte elsőkként mentek 1989 karácsonyán a templomba.Ők lettek a tisztességes hívők akik ájtatos arccal mentek vasárnaponkénti istentiszteletre.Iliescu elvtárs és a baráti köre megalapozta a jövőjüket.Egykori párttitkárok,szekusok, katona tisztek és besúgók tisztára lettek mosva.A múltjukat eltörölték és élnek mint Marci hevesen a szólás szerint.

A fenn említetteket a kaméleonhoz hasonlítom.Miért? Ezt olvashatjuk a kaméleonról a Wikipedián :. "A többi kaméleonféléhez hasonlóan az európai kaméleon is képes változtatni a színét, de általában barna vagy zöld színű. A színváltoztatás miatt a kaméleonokat sokszor hívják a rejtőzködés mestereinek" Teljes cikk : hu.wikipedia.org 

Az elvtársaknak sikerült elrejtőzködni 1989 után.Élik a saját békés életüket.Miért nem csatlakoztam közéjük?Mert a lelkiismeretem nem engedte.Nyugodtan tudok aludni és élni,mert tiszta a lelkiismeretem.Bródy Jánosnak igaza van az „Ezek ugyanazok!” című dalában,melyet nézzen meg és figyelje meg a szövegét '

Legyünk büszkék Bodola Gyulára!

Ki volt Bodola Gyula?Életrajzát elolvashatja a hu.wikipedia.org-n '.Nagyon sok sportkedvelő váradi ismeri Bodola Gyula nevét,nemcsak a városi stadion elnevezése miatt.Farkas László tollat ragadott és leírta a véleményét a Reggeli Újságban.Büszkék lehetünk Bodola Gyulára? Igen.Sajnos nem mindenki büszke rá.Miért ?

Az elmúlt hetekben a fővárosi Gazeta Sporturilor nevű sportlapban, megjelent néhány olyan írás, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az egyik, Bodola Gyuláról, a NAC, a román és a magyar labdarúgó válogatott egykori csatáráról szól, vagyis a román és a magyar labdarúgás egyik legendájáról! Mint tudjuk, az olyan cikkek, melyek rólunk, magyarokról megjelennek a román sajtóban, nem feltétlenül hízelgőek, nem egy esetben egyenesen rágalmak, mi több, becsületsértők. Ez a két írás ilyen! Mert a második cikk, Rónay Ferencről, a NAC egykori edzőjéről szól. Most a Bodola Gyulát nyíltan lenácizó írásról szólnék pár szót.

Pár évvel ezelőtt, mikor a Bihar FC stadionját Bodola Gyuláról akarták elnevezni a városatyák, nagy vihart kavart a dolog a váradi biliben. A helyi, többségi napilap egyik rezidense, rögtön utánajárt a dolgoknak és a korabeli sajtóból „kinyomozta’ a focista múltját. Annak az írásnak a hatására is felbolydult a bukaresti sajtó, és megjelent egy csomógyalázkodó írás az 1992 óta halott labdarúgóról.
A korabeli újságokat forgatva (Új Élet, Viaţa Nouă) tényleg találunk néhány írást. Nos szemezgessünk kicsit ezekből.
1945. február 16. Új Élet: „A kolozsvári államrendőrség fasiszta bűntények miatt letartóztatta az ismert labdarúgót, Bodola Gyulát!” A cikkben tényként állítják be, hogy Bodola a Gestapo szolgálatában állt, és többeket feljelentett azok vagyonának eltulajdonítása végett. Az Új Élet ’45. július 22-ei számában már a következő címet találjuk: Bodola sötét szerepe 47 magyar sportoló elhurcolásában! A cikk szerint a 47 férfi a német megszállás után ellenállási sejtet szervezett a náci és nyilas hatalom ellen, amit a focista és a birkózó Németh Sándor elárultak, október 15. után (a nyilas hatalomátvétel),
Népakarat, 1945. november 3., Gyűlnek a vádak a futballsztár ellen! A tudósítás szerint Bodola egyenesen az IDEGENELLENŐRZŐ, A POLITIKAI RENDŐRSÉG ÉS A KÉMELHÁRÍTÁS szolgálatában állt. Egy újabb „leleplező” írás: Bodola Gyula harca az ETERNIT cipőgyárért. Rosenberg Fülöp cipőgyáros megrázó meséje arról szólt, hogyan próbálta a focista Sághy kapitány (a NAC akkori katonai megbízottja) segítségével elvenni a tulajdonát, mi több, őket vádolja az őt és családját ért összes szenvedésért. Ebben az írásban megszólal egy Szántó S. nevű ismert nagyváradi sportvezér is. Ő volt az, akinek alkalmazásában állt Bodola, akit állítása szerint a brassói börtönben ült sikkasztásért, mikor a NAC vezetői utána utaztak leigazolás végett, 1930-ban. Ez a Szántó úr még azt is nyilatkozta (1945 őszén), hogy még 1943-ban, amikor már elsötétítések voltak, Bodola több ízben rendezett botrányokat az utcán, és lezavarta a járdáról a zsidókat.
A cipőgyár végül mégsem lett a labdarúgóé, de a hercehurca miatt tönkrement. Az akkori vallomások szerint (egy Szabó nevű cipőgyáros) az egész Eternit cécó csak arra volt jó, hogy Bodolát a NAC-ban tartsák, biztos jövedelemmel. Ugyanis román állampolgár lévén is a bukaresti gazdag klubcsapatok nagy pénzért szerződtették volna.
Érdekes módon a kihallgatások során csak Rosenberg gyáros, egy Blum nevű egyén és a játékostárs Krausz vallott Bodola ellen. A legtöbb csapattárs viszont határozottan kiállt mellette. Lóránt Gyula, a későbbi Aranycsapat hátvédje szerint egyenesen elképzelhetetlen, hogy Bodola a Gestapo ügynöke lett volna. Volt katonai behívója is, de nem jelentkezett szolgálatra a hadseregbe. Ráadásul volt feleségének, aki a budapesti gettóban volt, egy oda bejáratos ismerős révén állandó jelleggel csomagokat küldött. Juhász Gusztáv, a volt csapattárs vallomása szerint egy szolnoki zsidó kereskedőt is csomagokkal segített Bodola a pesti gettóban.
A bukaresti sportlap az „épületes” cikkben, a váradi román napilap írására hivatkozva tényként kezeli az ott leírtakat, és megjegyzi, hogy Bodola a minimális büntetést kapta „tetteiért” és az akkori Igazságügyi Minisztérium amnesztiarendelete alapján kegyelemben részesült. A rendelet aláírói Lucreţiu Pătrăscanu és I. Mihály király. A cikkíró megjegyzi, hogy az 1945. szeptember 30. lejátszott Magyarország-Románia (7-2) egyik csapatban sem található Bodola neve.
Egy bizonyos bukaresti sportlap szerint is tény, hogy az évtizedek során nem merült fel semmilyen bizonyíték, ami a focista bűnösségét bizonyítaná a felsorolt rágalmakban. Sőt, valószínű, hogy a Bukaresti Vénusz és az akkori román foci korifeusainak, igencsak rosszul eshetett, hogy ’40-ben Dudus faképnél hagyta őket, és a visszacsatolt Nagyváradra igazolt. Ez is közrejátszhatott a vádaskodásokban, rágalmazásokban.
És végül jegyezzük meg azt is, hogy mind a román, mind a magyar labdarúgás elfogadta a „Gestapo ügynök” Bodolát, ugyanis 1945-ben rövíd ideig játszott a Ferar Cluj csapatában és 1946-tól 1950-ig a Budapesti MTK ban, ami köztudottan mindig zsidó tulajdonú csapat volt. És játszott a kommunista magyar válogatottban is a „gestapós múltjával” egészen 1948-ig!
Bár nem volt nagyváradi születésű (Brassó 1912. február 26.) másodvirágzását itt élte. 1930–1937 között, valamint 1940–1944 között sok örömöt okozva a váradi közönségnek, nagyban hozzásegítve a NAC csapatát a magyar bajnoki cím elnyeréséhez (1943-1944).
A váradi stadion méltán viseli napjainkban is Bodola Gyula nevét, és Várad magyarsága mindig büszke lesz az akkori csapatra és annak játékosaira.

Farkas László, Nagyvárad

Reggeli Újság - Bihar megyei napilap

                  Reggeli Újság egy Bihar megyei napilap sok hírekkel és információkkal.A weboldala teljesen átalakult.Sokkal jobban olvasható és nézhető.
Webcim : reggeliujsag.ro
Facebook : facebook.com