Gratulálok Tóth István nagyváradi fotóművésznek!

 

 

Jobb oldalon Tóth István fotóművész.Fotó: Mészáros Varga Erzsébet. 

"Hetvenedik születésnapja, illetve fél évszázados töretlen fotóművészi munkásságának elismeréseként a Magyar Fotóművészek Világszövetsége Életműdíjban részesítette Tóth István AFIAP nagyváradi fotóművészt."- olvasható a Bihari Napló online cikkében.

Az első gondolatom az, hogy gratuláljak Tóth István fotóművésznek.Jogosan mondható, megérdemelte a kitüntetést. Talán több elismerést és több figyelmet érdemelne, ugyanis Románia egyik legrégebbi fotóklubját vezeti.Reménykedek abban, hogy lesz egy olyan önkormányzat, mely értékelni fogja Tóth István fotóművész munkásságát. Az ő élete a Tavirózsa/Nufărul fotóklub.Megjegyzem, Tóth Pista (ahogyan hívtuk) a Nyomdaklub igazgatója volt, majd a fotóklubra összpontosított.A Nyomdaklub ,melyet Tempó klubnak is hívtak, régen eltűnt a süllyesztőben, de a Tavirózsa Fotóklub él és virul!

Tóth Pista 70 éves. Ha nem olvasnánk, nem is hinnénk el. Fiatalos lendülettel tovább dolgozik, mert a munkája az élete. Reméljük,még sokáig itt lesz köztünk!

Premfoto Nemzetközi Szalon

 

Valójában két tárlatot nyitottak meg tegnap, ünnepélyes keretek között: az egyik a Premfoto Nemzetközi Szalon elfogadott és díjazott alkotásaiból, a másik az el nem fogadott munkákból állt 

"Valójában két tárlatot nyitottak meg tegnap, ünnepélyes keretek között: az egyik a Premfoto Nemzetközi Szalon elfogadott és díjazott alkotásaiból, a másik az el nem fogadott munkákból állt." - írja Neumann Andrea a Bihari Naplóban.Teljes cikk : 

A nagyváradi vármúzeum kiállítótermében megszervezett tegnapi tárlatnyitón a zenei momentumokat ezúttal Nicolae Moranciu szolgáltatta, aki kolindák és dicsőítő énekek mellett a publikum kérésére latin dalokat is előadott gitárjával. Angela Lupşea, a vármúzeum igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, majd Tóth István fotóművész, az Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület elnöke szólt a jelenlévőkhöz, hangsúlyozva, hogy történelmi momentum a nemzetközi szalon megnyitója a várban. Felhívta egyúttal a figyelmet egy jelenségre: a világon nagyon sok nemzetközi fotószalon szerveződik, ez arra készteti a fotóművészeket, hogy sokat dolgozzanak, ami jó, viszont gond az, hogy gyenge minőségű fotók is népszerűséget szereznek.

„Érzésük szerint”
A fiatal művészek tanácstalanok, nem tudják, mi jelenti az igazi művészetet a fotózásban, hiszen a zsűritagok a „saját, személyes érzésük szerint” díjazzák a fotókat, s rendszerint rengeteg díjat osztanak ki; ezzel szemben a 23 éves múltra visszatekintő Premfoto Nemzetközi Szalon igyekezett csak a legjobbakat díjazni. Száz elismert nemzetközi fotóművészt hívtak meg, közülük hatvan-hetven válaszolt, s összesen körülbelül kétszáz fotót küldtek be. Viszont egy hiba is történt: mivel a zsűri arra volt felkészülve, hogy a Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége (FIAP) fémjelzi a rendezvényt, a szövetség stílusa szerint válogatták a fotókat és sok jó munkát elutasítottak. Ennek nyomán az elfogadott, illetve nyertes munkákat bemutató tárlat mellett megszervezték az elutasított fotók tárlatát is, ennek a neve Premfoto Bis és a vármúzeum másik két termében található. Itt kiemelkedő alkotások is megtekinthetők.

„Ütniük” kell
A későbbiekben Ramona Novicov műkritikus méltatta a munkákat, majd Tóth István felolvasta a díjazottak névsorát. A fekete-fehér képek kategóriájában a Szathmári Pap Károly aranymedált Choi Lewis Ka-Yin (Kína) nyerte el, az ezüstmedált Szabó Béla (Magyarország) és a bronzmedált szintén Choi Lewis Ka-Yin kapta meg. A színes képek kategóriájában A Szathmári Pap Károly aranymedált Massimo Tommi (Olaszország) kapta meg, az ezüstmedált a hazai Magdó István, a bronzmedált pedig Metzakis Manolis (Görögország) vihette haza.
Eifert János magyarországi fotóművész felszólalása során kitért arra: a nemzetközi fotószalonok zsűritagjainak rendszerint hat-hétezer képet kell értékelniük, s egy idő után elfáradnak – így gyakorta azok a fotók, amelyek az első négy másodperc során nem „ütnek”, eltűnnek. Egyúttal, – ahogy az ő munkáival is gyakorta megesett – nem ritka, hogy többszörösen díjazott képek egy másik verseny során kiesnek a rostán…
Miután megnyílt a hetvenkét fotóból álló kiállítás, a jelenlévők átvonultak egy másik terembe, ahol az elutasított képekből készült válogatást lehetett megtekinteni. Itt Teodor Pantea fotóművész szólt az egybegyűltekhez – mint mondta, ez elkövetkezendőkben meg kell fogalmazniuk, hogy a fotószalonokra nem a szokásos portrékat, tájképeket várják, hanem a konceptuális, ideatikus, avantgárd képeket."
Forrás : erdon.ro

Börtönképek tárlata, elítéltekkel

 

"Rendhagyó kiállítás nyílt: az Országos Börtönparancsnokság és az Euro Foto Art szervezésében az első olyan tárlat, amely minden olyan bv-intézetről szól, ahova beengedték a fotósokat." - írja Szeghalmi Örs a Bihari Naplóban.Teljes cikk : 

 

"Elítéltek és a váradi börtönparancsnok is ott volt tegnap Nagyváradon a December 1. téri Euro Foto Art galériában. Szokatlan tárlatot nyitottak meg ugyanis: amint a galéria vezetője, Tóth István AFIAP elmondta, Fényképezőgéppel Románia börtöneiben címmel indítottak projektet, 40 fotóművész részvételével, az ország legnagyobb városaiból. Az Euro Foto Art tagszervezeteinek képviselői ők, akik az Országos Börtönparancsnokság segítségével, fényképezési céllal bejárták az összes olyan börtönt, ahova beengedték őket. (A nagyobb kivételek között említette a marosvásárhelyit, amelyik még sosem válaszolt ilyen megkeresésre.) A művészi, illetve a dokumentaristább helyszínfotózás mellett azokat az alkotásokat is lefotózták, amelyeket egyes foglalkozások keretében a büntetésüket töltők készítenek odabent. Jövőre több albumot is kiadnak a képekkel, ennek előrendezvénye a mostani első kiállítás.

Meghívás

Tóth István például a rahovai börtönben fotografált, és lapunknak így összegzett: „Én sem hittem volna el, hogy ilyen ott, nem is érzed, hogy börtönben vagy, civil ruhában mászkálnak az elítéltek, de persze lehetnek olyan részek is, ahol ez nem így van. Olyan tisztaságot láttam a konyhájukban, amilyet a kórházakban sem.” A megnyitón ott volt, a váradi börtön parancsnoka, Paul Marius Hliban is, aki idén április óta dolgozik itt, addig a Botosani-i börtönt igazgatta. Ő elmondta: szívesen látják a művészeket, de persze a létesítménynek nem mindnen része nyitható meg előttük sem, és a látogatáskor főleg a fogva tartottak közösségi tevékenységében engedtek betekintést. Az ezeket mutató képekből áll össze amúgy a tárlat anyagának nagyobb része is. Ramona Novicov műkritikus pedig beszédében hozzátette: „ne is tudhatjuk igazán, mi zajlik egy ilyen büntetés-végrehajtási intézeten belül, de amit láttunk, már az is megindító”. A börtönparancsnok amúgy meghívta a tárlat szervezőit, hogy „a lehető legrövidebb időn belül a váradi bv-intézetben is állítsák ki ezeket a képeket”.

A megnyitóra mintegy húsz olyan elítéltet is elhoztak, aki rövidesen szabadul. Egyikük beszédet is mondott, bár semmilyen konkrétumot nem említett. Nem így aztán Tóth István, aki a jelen lévőket meghívta az Euro Foto Art szervezésében zajló fotótanfolyamokra, jelezve, hogy szabadulásuk után a mostani elítélteket is segítheti akár ez is a reintegrálódásban. A tárlaton – az Euro Foto Art rendezvényei közül most először, de nem utoljára – Nicolae Moranciu zenélt, aki a szabadsággal, az ember belső változásával kapcsolatos dalokat adott elő. A kiállítás január 5-ig tekinthető meg, munkanapokon." 

Forrás : biharinaplo.ro

" A tárlat január 5-ig, munkanapokon 8 és 19 óra között látogatható." Forrás : oradeamagazin.ro

Tóth István : „Én egy nagyon szerencsés ember vagyok”

 

Tóth István

"Nagyvárad fotográfiai múltjának és jelenének említésekor – bárhol és bármilyen környezetben történjen is ez – mindig felbukkan Tóth István neve, aki több mint negyvenéves fotóművészi és kultúraszervező tevékenységével idén örökre beírta magát a város és az ország történelmébe, hiszen egyedülálló fotográfiai kollekció viseli a nevét a jövőben. Múltról, jelenről és az álmok valóra válásáról beszélgettünk Tóth Istvánnal." - írja Szamos Mariann a Reggeli Újságban.Olvassa el a teljes cikket ' 

"A Nagyváradi Tavirózsa Fotóklub és az Euro Foto Art Egyesület alapító elnökeként Tóth István az 1970-es évek második felétől szervezi Nagyvárad kulturális életét egy olyan művészeti ágazatban, amely „okos eszközök” és „jól látó szemek” segítségével fényképeken örökít meg tartalmakat, illetve a világot.
Az idén májusban a nagyváradi önkormányzat által elöljárósági díjjal kitüntetett Tóth István augusztusban ünnepelte 65. születésnapját, ebből az alkalomból a nagyváradi Vár- és Várostörténeti Múzeumának ajándékozta évtizedekig gyűjtögetett fotográfiai kollekcióját. A fejedelmi palotában helyet kapó intézménnyel való együttműködés, illetve az ajándék értékének és az ajándékozó személyének elismeréseként a múzeum Nagyvárad fotográfiai, valamint fotótechnikai és fotóművészeti múltját bemutató tárlata hivatalosan is az ő nevét viseli Ştefan Tóth István formában, mivel pályafutása alatt Ştefan Tóth művésznéven vált ismertté.

Nyomdaipari kezdetek

A Tótiban született fotográfussal, aki a tőle megszokott jókedvvel fogad, a vármúzeumban találkozunk és felsétálunk a második emeletre, ahol a kiállítótér első termében foglalunk helyet, mielőtt körbejárnánk az épületrészt. „Iskolás éveimben szerettem meg a fotografálást, és a vágyam az volt, hogy legyen nekem is egy fényképezőgépem. A szüleim rövid időn belül vásároltak is egy Beirette, német márkájú gépet – meséli a kezdetekről. – Az első képeimet a margittai mesterszövetkezetben nagyíttattam ki, és miután felkerültem Bukarestbe a nyolc elemi elvégzése után, a nyomdaipari iskolában sikerült egy fotókör tagjává válnom. Itt nagyon sok információt kaptam a fényképezésről, és ezzel párhuzamosan felfedeztem a város szívében a Romániai Fotóművészek Szövetségének galériáját. Ez egy csodálatos épület és hely volt, ahol két-három hetente nyitottak meg országos és nemzetközi tárlatokat, amelyeket rendszeresen elmentem megnézni. A hároméves iskola elvégzése után Nagyváradon, a Nyomdaipari Vállalatnál kezdtem el dolgozni mint műkönyvkötő. Ezt követően egy katonai napilaphoz, a Gazeta Trupelor de Securitate nevűhöz kerültem a hivatásos fotóriporter mellé. Ez egy különleges időszak volt, amikor nagyon sokat tanultam, sok minőségi fényképezőgéppel dolgoztam, és így másfél év alatt sokat tapasztaltam. Ebben az időben kezdtem elküldeni első alkotásaimat Románia Nemzetközi Fotóművészeti Szalonjára, és itt fogadtak is el a képeimből.”

Az első kiállítások

A szárnybontogatást két egyéni kiállítás hivatalosította, amelyeket 1973-ban és 1974-ben szervezett. „Az első kiállításaim, az első negyven-ötven képpel, szabad témájúak voltak, nagyméretű fotókból, amelyek kézi lenagyítással készültek. Komoly vállalkozás volt, hiszen akkoriban nehezen lehetett megfelelő papírt kapni, és azzal a váradi hat–hét fotográfussal is, akik elszigetelten dolgoztak, nagyon nehéz volt kapcsolatba lépni. Egy trükkel sikerült őket elcsalni a második kiállításom záróünnepségére: beszélgetésre hívtam meg őket. Persze negatívan álltak hozzá az egészhez, hiszen egy ismeretlen valaki két egyéni kiállítással rukkolt elő, de fel voltam készülve rá, hogy támadni fognak. Néhány pohár bor után azonban elbeszélgettünk, hasznos megjegyzések is elhangzottak a kiállításra vonatkozóan, és összebarátkoztunk.” 1976. május 28-án alapította meg a nyomda szakszervezetének keretében a Nagyváradi Tavirózsa Fotóklubot, amelynek jegyzőkönyve és első kiállításának műsorfüzete is megtekinthető a fotográfiatörténeti tárlat anyagai között.
Ekképpen kezdődött egy négy évtizedes időszak, amelyben a nagyváradi fotóklub az ország egyik legrangosabbjává vált. 2008-ban alapította meg az Euro Foto Art Nemzetközi Egyesületet, amely az ország legrangosabb nemzetközi fotósegyesülete, több mint száz tagja van Európa országaiban, az Amerikai Egyesült Államokban, Japánban és Kínában, illetve 31 partnerszervezete, szintén európai és ázsiai országokból. „A stratégiám a négy évtized alatt az volt, hogy tiszteljek és segítsek mindenkit, és hogy mind a két szervezetben egy kimondottan családias hangulat legyen, ahol a humornak nagy szerep jut. Egy közösséget nem lehet fenntartani, a közösségi munkát pedig nem lehet elvégezni humor nélkül. Nagyon sok élményben volt részünk ez idő alatt, a lényeg az volt, hogy a régi rendszerben és most is kellőképpen tudni kellett lavírozni, mindig megértetni az akkori vezetőséggel a rendezvények fontosságát, és azt, hogy ezek miképpen hatnak pozitívan az önkormányzatra, és elsősorban a városra.”

A stúdióterem

Egy nagy álma teljesült

Tóth István régi vágya volt a megyeszékhely fotográfiai történetének bemutatása egy állandó kiállítás formájában. „A kétezres évek után éreztem szükségét annak, hogy Nagyváradon alakuljon meg egy fotómúzeum. Őrületes döntés volt az évek alatt összegyűjtött tárgyaknak a felajánlása, de tudom, hogy jó helyen vannak, és nagyon örülök. A múlt év nyarán tudtam meg, hogy megkaptuk ezt a csodálatos hét termet, és leírhatatlan nagy öröm volt, a felhőkben jártam egész nap. És persze őrületes volt a munka is, ami a megvalósítással járt. Meghívtuk az elején a nagyváradi múzeumban dolgozó muzeográfust, Lucia Cornelt, hogy segítsen a berendezés kigondolásában, és ahogy végignézte a termeket, azt kérdezte tőlem nagy komolyan: »Tóth úr, önnek van itt mit kiállítani?« Mondtam, hogy persze, ne aggódjon, nem is lesz elég a terem. Aztán, a szemrevételezés után jöttünk kifelé, és az udvaron még egyszer megkérdezte ugyanezt.” – meséli lelkesen.
„Évtizedekkel ezelőtt kezdtem el gyűjteni, és nagyon sokszor volt szerencsém. Én egy nagyon szerencsés ember vagyok” – nyomatékosít csillogó szemekkel, egyaránt utalva karrierjére és családjára. „Sokan szólítottak le az utcán, és ajánlották fel olcsón a holmijaikat, illetve nagyon sok elhalálozott fotóművész családtagja is megkeresett, hogy át akarják adni a hátramaradt tárgyakat. Több mint 800 darabot sikerült így beazonosítani és méltó helyre szállítani. Nagyvárad fotográfiai múltjával kapcsolatban megkerestem Mezey Lajosnak, a város első fotográfusának az ükunokáját Budapesten, és javasoltam neki, hogy a múzeum számára ideiglenesen adjon át néhány eredeti alkotást. Azt mondta, hogy jó, és még könyvet is ígért, aztán, amikor elmentünk hozzá a lakására, több mint negyven képet ajánlott fel. A megnyitóra is eljött augusztusban, és ezeket a százötven évvel ezelőtt készült képeket nekünk adta.”
Az említett fotókkal és a múlt század elejének hangulatát keltő táskagramofonnal, faasztallal, ernyős lámpával, különleges bőrdíszművel ékesített asztali képállvánnyal, százéves írógéppel, és az egyik legértékesebb tárggyal, egy három lábon álló, fából készült harmonikás stúdió-fényképezőgéppel berendezett első teremben Gyenge Rozália, Nagyvárad első hivatásos női fotográfusának a tevékenységéről tekinthető meg egy anyag. A kiállított fényképezőgépek, amelyek az első terem látványos berendezési tárgyai után fogadják a látogatót, időrendi sorrendben követik egymást. A figyelmet megragadja egy aprócska, a csehszlovák időkből való Mikroma II-es gép, valamint az orosz gyártmányú, mechanikus Zenit szerkezetek, amelyek különböző változatai végigkísérték a múlt századot. A fényképezőgépek számára készült speciális táskák között Tóth István felhívja a figyelmemet a sajátjára, amely körbejárta vele néhányszor a világot.
Polaroid, egyszeri használatos fényképezőgépek, fénymérők, villanólámpák, szűrők, üveglemezek, laboratóriumi kellékek, filmtekercsek, vegyszerek, szárítógépek, másoló készülékek, kézi papírvágók, diavetítők, nagyítógépek, reprodukáló gépek, egy román exponáló óra, egy csehszlovák típusú tájképnagyító gép, retusáló ecsetek (hiúz fülszőrzetéből!), valamint egy berendezett amatőr fénykép-laboratórium mindenféle felszereléssel, illetve egy stúdióterem különféle, évtizedekkel ezelőtt használt kellékekkel.

Két ideiglenes kiállítóterem, valamint több mint kétezer kötettel egy értékes könyvállomány tartozik még a városnak adott ajándékhoz."

Forrás : reggeliujsag.ro

Egy élet álma valósult meg a várban

 

 Tóth István 

"Tóth Istvánt talán senkinek sem kell bemutatni Nagyváradon, hiszen aki valaha is részese volt vagy részese a város kulturális életének, hallotta már a nevét, sőt személyesen is ismerheti. Hatvanötödik születésnapján kultúraszervező tevékenységének megkoronázásaként egy csodálatos kiállítás anyagával ajándékozta meg az életre kelő várat." - írja Szamos Mariann a Reggeli Újságban.

"Tóth Istvánnak, az Euro Foto Art Egyesület és a Tavirózsa Fotóklub elnökének fotográfiai gyűjteménye az országban egyedülálló fényképészeti kiállításként tegnap nyílt meg a nagyváradi vár fejedelmi palotájában berendezett Városi és Vártörténeti Múzeum termeiben. A jó érzékkel berendezett kiállítótermek Nagyvárad fotográfiai történetét mutatják be bámulatos anyaggazdagsággal, melyek között fotográfiai eszközök (fényképezőgépek a legrégebbi típusoktól a jelen kor újabb darabjaiig), filmtekercsek, fényképpapírok, fotós táskák), könyvészeti anyag és természetesen fotográfiák szerepelnek – régi, több mint másfél évszázaddal ezelőtt fényképszalonokban készült és Tóth István negyven éves fotóművészi karrierjét átfogó felvételek. A várnak átadott ajándékcsomagban a fényképészet témáját körüljáró, kétezer kötetet számláló magánkönyvtára is szerepel." 

Teljes cikk : reggeliujsag.ro

Fotó múzeum a nagyváradi várban

 Fotó : fotocluboradea.com

Lehet kevés nagyváradi tudja,hogy augusztus 8-án lesz átadva a nagyváradi várban délután 18 órakor a fotó múzeum. Létrehozásában döntő szerepe volt a Nufârul fotó klub vezetőjének,Tóth Istvánnak. Tavasszal volt a fotó klub 40 éves. Az alapítók között volt Tóth István mellett,Vilidár István,Csontos István,Popper Imre,Weiss István.A 40 éves évfordulón készült a fotó.

A nagyváradi fotósoknak nagy hasznára lesz a fotó múzeum,mert a kezdetektől láthatjuk a fotó művészet fejlődését. Korabeli fényképezőgépeket és felszereléseket láthatunk a múzeumban. Tóth István régi álma fog megvalósulni, mert az általa összegyűjtött eszközöket sokan fogják látni.Nem marad  feledésbe , mivel és hogyan dolgoztak régen a fotósok.Aki már látta,azt mondta,menjek el a megnyitóra,mert megéri.Azért is elmegyek,mert fotó tanfolyamot végeztem el egykor a Nyomda klubban.Nem lettem profi fotós,de a tanultakat rendszeresen fel tudom használni.Szeretnék gratulálni Tóth Pistának,mert nem volt könnyű létrehozni a múzeumot.Lehet kritizálni az életpályáját,de egy életen át rendíthetetlenül dolgozott saját magáért,és a nagyváradiakért.Miért nyolcadikán lesz az átadás?Legyen ez Tóth Istvánnak a személyes titka.Fontos,hogy legyünk sokan az átadásnál !

Több információ a fotó klubról : fotocluboradea.com