Volt egyszer egy Kis Pipa

 

"Hajdanán Nagyvárad egyik emblematikus kisvendéglője a Szent János utca 5. szám alatti Kis Pipa volt. Hírnevét, közkedveltségét nem az elegáns berendezése, hanem a kifogástalan kiszolgálás, a jó és olcsó ételek és italok adták." - írja Péter I. Zoltán a Biharországban.

"A Kis Pipa első bérlője Fülöp Katalin volt, ő 1895. szeptember 1-től egészen 1904. december végéig vezette a kisvendéglőt. A fiatal bérlőnő igyekezett változatos menüvel csábítani a vendégeket. Talán az ő ötlete volt először a városban 1896 nyarán, hogy „halestélyt” rendezzen – amit később a legtöbb vendéglős átvett tőle. Ez kitűnően elkészített szegedi halászlét jelentett, mellé Rácz Jóska bandája húzta a hallgatókat. Novembertől viszont disznótort rendezett friss hurkával, kolbásszal és finom érmelléki karcossal. Az előzékeny kiszolgálásról, a szíves vendéglátásról a bérlő asszony kezeskedett.

Nemcsak ízletesek, hanem igen olcsók is voltak az itteni ebédek. Emiatt sok újságíró is törzsvendégnek számított. Ahogy a Tiszántúl 1901. július 31-i számában egy Kóby név alá rejtőző újságírója írta: „Hogy milyen jól megy ennek a kis mulatóhelynek, élénken illusztrálja azt egy dolog, hogy ide járnak leginkább kosztolásra az újságírók és – kibírják…”

Nagy Endre is meg lehetett elégedve, amikor azt írta: „Itt húsz krajcárért nagyszerű főzeléket kapni, frissen rásütött pecsenyével és szódafröccsöt saját termésű érmelléki bakatorral…”

Az egyik képen látható kerthelyiséget először 1897. május 1-én nyitotta meg Fülöp Katalin, majd a későbbiekben minden év tavaszán. A vendégek leginkább Varga Lajos zenekarának válogatott nótái mellett szórakoztak.

Dutka Ákos szerint: „A Kis Pipa, Juhász Gyula derűs, boldogtalan szerelmében is életkedvre lobbant váradi három esztendejének egyik kedves esti fészke, a kisvárosi kispolgári étterem és a hortobágyi csárda szerencsés keveréke volt. Hosszú, a telekre befelé nyúló épülete odabújt a Bémer térre nyíló, olaszosan keskeny Pokol [később Szent János, ma Ady Endre] utca módos ipari házai közé. Mindjárt az elején, nem messze a színháztól, három muskátlis, fuksziás ablaka az utcára nézett, kovácsoltvas cégéréből a kapu felett ott lógott a jellegzetesen sárguló gyaluforgács-boglár. Üvegajtós söntésében olcsón mérték a jóízű érmelléki kadarkát.

Beljebb, a hosszú, tágas nagyteremben, a sok apró, fehérre terített asztalon túl, két hosszú kecskelábú asztal nyújtózott. Az egyik a jobb sarokban a színészeké, akik késő este, előadás után jöttek, a másik bal felől, közel az ablakhoz, felette Kossuth Lajos életnagyságú arcképe, alatta a hagyományos nemzetiszín szalagos babérkoszorúval. Ez volt a Lajos asztaltársaság asztala. Ide alkonyatkor »feirand« után ültek be a 48-as kispolgárok.

Sörözni jöttek a jómódú iparosok, de már régen háttérbe szorította őket a sörivó úri elem. Az anekdotázó demokrata értelmiségiek: ügyvédek, mérnökök, városi hivatalnokok. Ültek, és nagyokat húztak a habzó, keserű szőlősi sereskorsókból…”

Dutka úgy emlegette, hogy ő vitte el először Juhász Gyulát ebbe a kisvendéglőbe egy színházi előadás után. Rövidesen a tanár-költő törzshelyévé vált a Kis Pipa, később egyik versében így emlékezett: „Várad: szőlőkoszorús őszöd / Mily tarka pompa tört szememben / S a Kispipában kék ködök közt, / Hány szürke bánatot feledtem, / Mikor az élet öklelőzött / S az évek szálltak már felettem / S én csak daloltam s késve késtem / Aratni jégvert kis vetésem.”

Regényes korrajzában Dutka Ákos így emlékezett barátjának a Kis Pipához való kötődésére, no meg a Sárvári Annához való reménytelen szerelmére: „Ott ült a Pokol [a valóságban Szent János] utcai Kis Pipában, a lefestett, fáradt színészek közt Nyáray Antallal, Gózon Gyulával, Deésy Alfréddel, és nyelte a rostélyost, és itta az érmelléki kadarkát egy koronáért. És verset írt Nyáray Tónihoz. Arcán az életöröm, a kisimult boldogság, az ébredő vágy s ezek fölött egy sötét suhanó árnyék a nagy álmodott, sírig tartó, soha el nem ért szerelem: Anna. »Milyen volt szőkesége, nem tudom már…« – írta a búcsúzó, fáradt és beteg költő, a közelgő halál árnyékából, egyik legszebb, remekbe vésett versében. De én láttam, én látom ma is, olcsó, rikító szőkeségét ráborulni puha, vágy keltő, érzéki arcára. A mindig érvényesülést hiába kereső vidéki segédszínésznő férfit uszító eleganciájában.

Kék szemű, érzéki nő volt, aki izzásba hozta a kicsapott kispap aszkétavágyát, s egy-két találkozás után eltűnt a költő életéből, hogy megnőjön a nő, a szerelem illanó távoli káprázatává, s maradjon a tiszta, örök szerelem bálványa, melyhez a költő 30 év távlatából is, mikor »nem tudja már, milyen volt szőkesége«, még mindig visszasír.

És Anna ment a maga útján. Futó szerelmek homályos ösvényein a Juricskay Barna vagy mások kocsiján, homályos legénylakások pásztoróráira. Mit tudta, mit jelentene Juhász Gyula szerelme az ő számára.

Várad figyelte és féltette a költőt. Az újságírók kávéházi asztalánál sokszor vitte a szót egy tréfákból, élcekből kifogyhatatlan fiatal ügynök, Korda Sándor, aki nagyon szerette és féltette Juhász Gyulát, de tudta azt is, milyen estéken jár előadás után Sárvári Anna a Juricskay Barna lakására. Egy este aztán elcsalta a gyanútlan Juhászt, színielőadás után a színpadi kiskapuhoz, ahol Juricskay Barna már várta szerelmét. Juhász tágra nyílt szemmel látta, hogy beülnek a kocsiba és elhajtatnak. Korda kis kerülővel odavezette a Nagy Sándor utcai lakás ablakához a költőt, ahol még láthatta az imádott Anna szőkeségét.

Egyszerre ott benn kialudt a lámpa, s Juhász a lámpaoszlopot átölelve zokogott az ablak alatt. S Anna meghalt Juhász számára mint élő valóság, hogy megdicsőült árnya végigkísérje az életen.”

A költő 1937. április 6-án öngyilkos lett, veronállal megmérgezte magát. Juhász Gyula halála után Anna így nyilatkozott: „Csak később, soká hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem és nem hozzám… a versekhez semmi közöm…”

Egy évvel a költő halála után Sárvári Anna is öngyilkos lett: 1938. július 25-én ő is megmérgezte magát. A 8 Órai Újság szerint: „Az ágy mellett, a földön Juhász Gyula verseskötete feküdt. Ahogy a könyv leesett a földre, éppen az első oldalon nyílott ki: Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula – olvasható rajta a költő dedikációja. A szerencsétlen színésznő utolsó pillanataiban is az Anna-verseket olvasta.”

Forrás : biharmegye.ro

A Pece-partról az OSZK-ba

Amikor végigsétál a Főutcán, bizony rátapadnak a leányszemek. Úgy 28 évesnek néz ki, pedig lassan a negyvenet tölti, tudományos karrier van mögötte és előtte, de ha ezt mondják neki, csak mosolyog. Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója, egyetemi oktató, irodalomtörténész, komparatisztikával, 20. századi irodalmi kultuszkutatással és kánonelmélettel foglalkozik. Dr. BOKA LÁSZLÓ portréját Nagyváradon igyekezett megrajzolni Simon Judit.
Teljes iterjú : erdelyiriport.ro

Mesterek kiállítása. Nagyvárad, 1916. február . Újabb adatok Rippi-Rónai József és Nagyvárad kapcsolatához

"Földes Mária és Plesznivy Edit az „Ismeretlen adatok a Rippl-Rónai - levelezés kutatásából" című tanulmányukban bemutatnak egy olyan - Dutka hagyatékában fellelt -, eddig ismeretlen fényképet, amelyen RippI autográf sorai olvashatók: „Az én kedves széplelkű Dutka Ákos barátomnak Rippl-Rónai J. Nagyvárad 1916 febr. 18" A dokumentum ismertetését a szerzők a következőkkel zárják: „A személyes hangú ajánlással ellátott fénykép felbukkanásáig nem volt tudomásunk arról, hogy ebben az évben RipplRónai Nagyváradon járt volna. Utazásának okát azonban nem ismerjük."
Mindezek alapján, jelen munkánkban a hiányzó kapcsolódási pontok feltárására vállalkozunk. "  - írja a bevezetőben Gáspár Ferenc.Ezt írja tovább :
"A Nagy Háború (ahogy az I. világháborút egykori dédapáink nyomán a történészek is nevezik) kezdetétől jelen volt az elszenvedett károk enyhítésének, a sebek gyógyításának eszménye, a különféle jótékonysági akciók, segítő célú rendezvények változatos serege. Ezek sorába tartozott 1916 februárjában Nagyváradon a Mesterek kiállítása, amelyet a Nagyváradi Napló sajátos művészetfilozófiai tartalommal bővítve, a saját lehetőségeit maradéktalanul felhasználva, jelentős társadalmi eseménnyé formált. " 

Teljes cikket elolvashatja a library.hungaricana.hu-n '

Ki volt Ripl-Rónai József? "Rippl-Rónai József (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.) magyar festő- és grafikusművész.". 
Teljes cikk : hu.wikipedia.org

Mit tarlamaz A Holnap első kiadása?

Mit tartalmaz A Holnap első kiadása? Olvassa el a teljes kiadást.Rövid összefoglaló :

 

Forrás : hu.wikipedia.org

Ady Endre 

De Lelle et Diósad. Csak ránk és korunkra jellemző az eddigi feltűnően terjedelmes politikai és kritikai Ady-irodalom. Magát a költőt nem jellemzi. Ignotus, utána sokan, akik számítanak, sokan, akik nem számítanak, végül Görcsöni a magasságos Olimpusztól a kénköves pokolig, mindenüvé elhelyezték már őt. Nem keresve a bölcs és kényelmes arany középutat, Lellére és Diósadra megyünk el Ady Endréért.

Kis térképen nem lehet megtalálni, de ha valaki nagyon akar, rázós szekéren, kátyus úton csak eléri. Mindenki eléri, csak Ady nem. Mert nekünk ez a két falu nem jelent többet, mint Hájó meg Rontó. Talán ott több a nadrágos ember, talán kevesebb. Lehet, hogy ott soványabb a pap és több a kocsma, de az is lehet, hogy nem úgy van. Akinek sok ideje van, pontosan is megtudná mondani. Mert a mi Lellénk és Diósadunk megvan. Csak az Adyé nincsen meg. Az Adok birtokának magva kiveszett, elpusztult. Csak a neve maradt meg. A koldusbotra faragott címer érdekes műtárgy, de szomorú örökség. Egyéb is maradt. A Csák Máté hangja, meg valami annak a vezérnek a koponyájából, aki nem akart fejedelmet választani....

Érmindszenten született 1877-ben. Művei: Költemények, Debrecen, 1899; Mégegyszer, Nagyvárad, 1902; Uj versek (Nagy Sándor rajzával), Pallas, 1906; Vér és arany (Cigány Dezső rajzával), Franklin, 1908. Versei megjelentek: Figyelő, Nyugat, A Hét, Vasárnapi Ujság, Budapesti Napló, Népszava folyóiratokban és lapokban. Németül: Ausländische Lirik der neueren Zeit, Horvát Henrik fordításában. Th. Manojlovitch: Ausgewählte Dichtungen von A. Ady. - Irodalom: Ignotus a Nyugatban és Magyar Hirlapban; Színi Gyula a Figyelőben; Neményi Erzsébet A Hétben; Szász Zoltán a Jövendőben; Farkas Pál az Uj Időkben; Schöpflin Aladár a Vasárnapi Ujságban; Hatvani, Goór a Huszadik Században; Dr Berki a Budapesti Szemlében, Pogány József A Munka Szemléjében; Szilágyi Géza Az Ujságban; Bresztóci Ernő a Népszavában; Mohácsi Jenő a Pester Lloydban; Görcsöni Dénes az Alkotmányban; Kosztolányi Dezső a Budapesti Naplóban; Nagy Mihály a Társ. Tud. Társ. Szab. Liceumában. Arcképét lefestette Czigány Dezső, Budapest; Tibor Ernő, Páris.

GÓG ÉS MAGÓG FIA

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdtem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégis csak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

Babits Mihály

A verseket megelőző kis ismertetések nem akarják ugyan megmagyarázni irodalmi viszonyaink fény és árnyoldalait, de az itt következő versek elolvasása után önkéntelenül felvetődik az a kérdés: Miért nem láttuk sehol ezeket a verseket, miért idegen, ismeretlen a Babits Mihály neve?

Az uj művészettel, általában művészettel a magyar társadalomnak két, aránylag vékony rétege foglalkozik. A főúri osztály nagy része és a kispolgári ifjúság krémje. Az előbbieket vagyonuk, neveltelésük és hagyományaik oly közel viszik a művészetekhez, hogy a művészetek megértése és élvezése jóformán semmi munkájukba sem kerül. Ezek a rangos urak házi muzeumaikat és díszes könyvespolcaikat csak a valóban beérkezett, kifejlődött, kész művészeknek nyitják meg. A fiatalok és problematikus értéküek künnrekednek. A másik, kisebb csoportba tartoznak a hírlapot is szerkesztő írók, a fiatal művészek és azok a tudatlan, kispolgári fiatalemberek, kik a párisi Szalon fotográfiáin, a külföldi képes lapok kliséin és színes reprodukcióin nevelkedtek. Ezek a lelkesedő, többnyire okleveles fiatalemberek szivesen verik a dobot. Szívesen osztogatják a nagyságot, de csak azoknak, akikkel ugyanegy kávéházi asztal körül laknak....

Született Szegszárdon, 1882-ben.

TURÁNI INDULÓ

Mi vagyunk a rónán járók
Soha napján meg nem állók
Lég fiai, röpke rárók,
Messze mezőn szerte szállók.
                              Huj, huj, huj!
Szolgánk jámbor, népünk pártos,
Széltől ellett ménünk táltos,
Varju, holló ránk kiáltoz,
Könnyü nyilunk visszaszálldos
                              Huj, huj, huj!
Rabjaink a barmot hajtják,
Szolgáink a sátrat hordják,
Lányaink a hálót foldják,
Fiaink a lovat tartják.
                              Huj, huj, huj!
Sátrunkat csak seprűszárral
Nem kerítjük azt mi zárral,
Mégis nyuszttal, dús bazárral
Vetekedünk a kozárral.
                              Huj, huj, huj!
Így élünk mi, népet fosztván,
Földjeinket föl nem osztván,
Széles üngünk szelet uszván
Riadunk a rémes pusztán:
                              Huj, huj, huj!
Rátörünk az ellenségre,
Úgy teszünk szert feleségre,
Ha nem lelünk ellenségre,
Nézünk a csillagos égre.
                              Huj, huj, huj!
Sok csodát az égen látunk,
Sok arany csodát imádunk,
Kútfejeknél törvényt látunk,
Isten napja süti hátunk.
                              Huj, huj, huj!
Kőházakkal, vértes haddal,
Mit törődünk Napnyugattal?
Zabolátlan akarattal
Virradunk mi virradattal.
                              Huj, huj, huj!
Rajta széllel, zivatarral,
Haj szabir az onugorral,
Hajrá hét törzs hét magyarral,
Nyolcadikkal, mord kabarral!
                              Huj, huj, huj!

Balázs Béla

Mimóza lelkü olvasók sehogy sem tudnak megbarátkozni az alanyi költészettel. Megértik, méltányolják, de nem gyönyörködnek benne tulságosan. Azt mondják, hogy az ember igazi érzései szemérmesek, nem kivánkoznak a világba, az idegen emberek közönyös tekintete elé. Csak a szónélküli kifejezés, a zene meg a kép méltó hozzá, a szó sérti és megváltoztatja. Evvel szemben a lirikusok hazugnak, nem őszintének mondják azokat, akik kihagyják saját személyüket költészetükből. Aranynak is szemére vetik, hogy egyetlen szerelmes verset sem irt, pedig bizonyosan volt szerelmes. Az igazságot sem perdöntő párbajjal, se más módon nem lehet eldönteni. Művészetről lévén szó, mindenki azt mondhatja, ami neki jól esik.

Balázs Bélát zárkozottsággal senki sem fogja megvádolni, mert ő mindig dacosan bele áll minden versébe, még akkor is, mikor sokan szivesen nélkülöznék. Az itt közölt versek csak egy oldalról mutatják be őt. Ezen az oldalon sok magyarság, tehetség és erő látszik, de mindenek felett sok és nagy akarat. Karakán pusztai legénynek látszik aki fütyül, nótázik a maga kedvére. Hogy a juhokon, meg a nyájőrző kutyán kívül van-e hallgatója, avval nem törődik. Ha mégis volna ott valaki, csak azért is bele rikkant a nótába, úgy tesz, mintha a kutyának szólna, hogy annak a valakinek elmenjen a kedve a bámészkodástól....

Szegeden született 1882-ben. Művei: Halálesztétika, Bpest, 1907. Versei a Nyugatban és Uj Időkben jelentek meg.

NOCTURNO

              I
Titkos az éj, tündér járja
Sóhaj felel sóhajtásra
Berek mögül búvik a hold
Berek mögül búvik a hold
Ezüst hálót vet le halkan
A Tiszára.
Ezüst háló megszikrázik
Mit halászik, mit halászik?
Búshalvány a hold orcája
Titkos az éj, tündér járja
Márványkőből a feneke
A Tiszának.

                        II
Borult az éjszaka. Elborul az élet.
Nem érzem a közelt csak a messzeséget.
Sötét árnnyá oszlik ami köröttem volt,
De oda fent messze csillagos az égbolt.
Borult az éjszaka. Elborult a lelkem.
Nem látom már, a mi világos volt bennem.
Magas csillagokról száll alá az álom,
Valamire vágyom - Valahová vágyom.
Borult az éjszaka. Oldódnak a láncok,
Lágyan emelnek a fekete hullámok.
Amibe fogództam, mindent eleresztek
Hol vagytok, hol vagytok, kik engem szerettek.

Dutka Ákos

Dutka Ákost nem ez a kötet fedezi fel. Versei már minden irodalmi helyen megjelentek. Barátai felemelték, sok babért raktak homlokára. Költőtársai pedig szívből jövő igaz őszinteséggel gázolták le. Dutkáról tehát majdnem minden versolvasó embernek meg van a maga kialakult véleménye.

Három súlyos vétségben állapították meg bűnösségét. A hangot Adytól vette, a szavakat tőle kölcsönözte, sőt témáért is gyakran átrándult az Ady területeire. Két uj szempontot akarunk felvetni. Nem védőbeszédet mondunk, készségesen elismerjük, hogy ilyen hibákat tényleg elkövetett Dutka, de nem egyedül. Babits kivételével az összes új költők, még azok is, akik ezeket az igazságokat Dutkáról megállapították. Ez természetes is, mert egyetlen új ember sem tudott kitérni az Ady hatása alól. Hogy éppen Dutkát érték tetten, az nem onnan van, mintha ő bűnözne a leggyakrabban, hanem mert ő nőtt a legnagyobbra a fiatalok között, az ő nevét lehet a leggyakrabban olvasni....

Született 1881-ben Nagyváradon. - Művei: Vallomások könyve, Nagyvárad, Sebő Imre 1904. A föld meg a város, Singer és Wolfner 1908. Verseit közölte: A Hét, Új Idők, Vasárnapi Ujság, Magyar Szemle, Magyar Közélet, Népszava, Budapesti Napló, Egyetértés, Hazánk. - Irodalom: Ady Endre: Nyugat, Tábori Róbert: Új Idők, Schöpflin Aladár: Vasárnapi Ujság, Kosztolányi Dezső: A Hét, Fülep Lajos: Magyar Szemle, Hazánk, Rákosi Jenő: Budapesti Hirlap, Ráskai Ferenc: Pesti Hirlap, Haraszthy Lajos: Egyetértés, Fehér Dezső, Antal Sándor: Nagyváradi Napló, Juhász Gyula: Szabadság, Szeged és Vidéke, Krűger Aladár: Tiszántúl, Sas Ede: Nagyvárad. - Fényképe megjelent az Új Idők-ben. Arcképét megfestette: Tibor Ernő, Páris.

A FEKETE LÁNY

Összefonódik lelkemen olykor
Sok szomjú vágy, sok szomorú kín,
Rám vigyorog a tűzszemü Élet
A város fényontó ablakain...
Valami tánc vad üteme zsong künn
Az illatos dalos alkonyaton,
S úgy rémlik, hogy egy fekete lány
Járja a táncot a nagy utakon
S be-bekacag az ablakomon...

E leány: az ujjongó, tűzszemü Élet.
Csábitgat, hív száz alkonyaton
S ígéri százszor, hogy megölel majd
S elnémúl sok-sok nagy sóhajom.
Ígéri a pompát, a hirt, a szerelmet
Ezer muzsikás alkonyaton,
Mikor ujjongva a fényben, a lángban
Járja a táncot a nagy utakon
S be-bekacag az ablakomon...

S nem adott eddig semmit a céda,
Itt felejtett a rongy nyoszolyán,
Hiába dalolt róla a lelkem,
Itt felejtett a fekete lány.
S ha majd az arcom szomorú, sápadt
Szoborrá fagy egy alkonyaton,
Halottan fekszem rongy nyoszolyámon:
Ő megjön, - jön a nagy utakon
S bekacag majd az ablakomon.

Emőd Tamás

A mi kis Emőd Tamásunk korban, gondolatokban, arcszínben a legfiatalabb tagja a Holnap társaságának. Kész poéta, sőt nagy poéta is akad a kötetben, a zsenge, bontakozó ifjuság talányát és igézetét azonban csak ez a kemény arcélű gyerek hordja a homlokán és a versein.

Emőd Tamás költészetének hangja most mélyül. A kisfiús, magashangú, akadozó deklamáció most, néhány hónap alatt fejlődik át férfias csengésü, fölényes öntudatú poézissé. Akik nem látják közelről ennek az alakulásnak merész határozott ívét, az erjedés gazdag anyagára rámondhatják, hogy zavaros, hogy problematikus tisztaságú. Mi azonban látjuk, hogy ez a tizenkilenc esztendős legényke most lendűl át az önképzőkörből a nagy költők közé s hívő álmélkodással figyeljük a természet legritkább és legbájosabb játékát: a zsenit kamaszkorban ...

Berek-Böszörményben született 1888-ban, A Hét, az Új Idők és a Budapesti Napló közölték verseit.

RAB PRÉDIKÁTOROK ÉNEKE

Lenn menydörög a vizek orgonája,
Tajtékba fúl a bősz hullámtorok -
De lapátolnak dideregve-fázva
Gályarab hetven prédikátorok.
Pozsony alatt láncát ötszáz cipelte,
Gályarab hetven: mikor ideért
- Ütött az óra - álmos, öreg este
Hetven dacos pap rabruhát cserélt!

Napverte arcuk izma meg se rándul,
Nagyritka szó: "Testvér, egy korty vizet!"
Víg élc ha csattan: "Van viz a Dunán túl" -
Robotra kész a serkenő ideg;
Ostorszíj pattog: "Dologra, pogányok!"
Sok szem felvillan, sáppadt tűzben ég,
De enyhül a vád, elpihen az átok,
Pár agg mordul csak: "Megbocsát az ég..."

Éjfél körül fölrezzen egyik-másik:
"Hallod?... hogy sir a havasok felett...
...Ezüstbillentyüs tárogató játszik..."
Szivük megdobban, könypatak pereg -
Nagy, néma gyöngyök sokbarázdás arcon,
Mint őszi harmat hideg szél után...
Hetven legény vért hullatott a harcon,
Nem búvó könnyüt bús daróczruhán.

Mint vészmadár, inog a rongy vitorla.
Időtlen úton, késő éjfelen,
Piros vércseppel, vándordaru-tollal
Levél iródik a födélzeten:
"Nehéz rabságban mind elpusztul itt lenn,
Haja hófehér már, de a lelke bátor...
Erős vára maradt a hatalmas Isten!
Anno ezerhétszáz. -
                              Hetven prédikátor."

Juhász Gyula 

A pogányoknak és keresztényeknek különös társasága került össze ebben a könyvben. Juhász Gyula a keresztények közé tartozik. Nem az erényei, hanem a hibái teszik ájtatossá, erkölcsössé.

Az itt következő néhány sorban a szépről van szó. A Szép van artisztikusan leírva. Juhásznak főtémája a Szép, még pedig nem az a szépség, amit a természet nyujt, hanem amit más művész produkál. Ezek a megtalált szépségek megihletik őt, így születtek meg ezek a formájukban mindig művészi versek. Most már csak az a kérdés, hogy tényleg líra, poézis ez? Mert ezen a módon temérdek költeményt lehet írni, hiszen annyi szép szobor, jó kép van! Mindegyikhez fűzhet az intelligens ember valami reflexiót. Igy naponta minden nagyobb lelki emóció nélkül megír a szorgalmas ember 2-3 verset. Egy nap Meunier-szobor, Rippl-Rónai kép, másnap Rodin szobor, Piombó kép, és így tovább....

Szegeden született 1883-ban. Művei: Versek, Szeged 1907. Versei megjelentek: Nyugat, A Hét, Új Idők, Vasárnapi Ujság, Magyar Szemle, Budapesti Napló, Népszava. Németül: Ausländisclie Lirik der neueren Zeit. 1907. Horváth Henrik fordításában. - Irodalom: Baburin: A Hét, Dömötör István: Új Idők, Kosztolányi Dezső: Budapesti Napló, Szilágyi Géza: Az Ujság, Babits Mihály: Szeged és Vidéke.

TURRIS EBURNEA

Elefántcsonttorony, Művészet,
Én is boldog rabod vagyok,
Ha kitagad, kiver az élet,
Fehér tetőd felém ragyog,
Elefántcsonttorony, Művészet.

Örök hajlék, be jó tebenned,
Örök szökőkutad csobog,
Lemossuk ott a vért, a szennyet,
Mi álmodók, mi alkotók
Örök hajlék, be jó tebenned.

S be fáj leszállani közétek,
Gondok, napok, élet, halál,
Jó emberek, bús hangyavár,
Hol sár a hó, a szépség vétek,
Jó emberek, bús hangyavár,
Be fáj leszállani közétek!

Miklós Jutka

A grafikust nem lírai érzések ihletik meg. Nem törődik avval, hogy milyen nő Miklós Jutka, milyen az ő költői egyénisége. A világos és sötét foltok négyszögbe foglalt komplekszumára ráfogja, hogy ez Miklós Jutka. Ezek a versek és mi, pedig azt hirdetik, hogy ő nem fehér-fekete, hanem maga az üdeség, az ismeretlen után vágyakozó, piros ifjuság.

Forma és tartalom a kettős kapocs, ami őt a Holnap fiatal iskolájához fűzi. A könnyed, de biztos merész, de perdülő verselés s e zengő strófákban a vágy az Élet virágzó örömei felé...

1886-ban született Berettyó-Ujfaluban. Művei: Versek, Singer és Wolfner 1904. Versei külön megjelentek: Új Idők, A Hét, Magyar Közélet, Népszava, Budapesti Napló, Pesti Hirlap c. lapokban. Első kötetéről Ady Endre írt a Budapesti Naplóban. Második kötete "Élet őfelségéhez" sajtó alatt.

KÖNYÖRGÉS MÁMORHOZ

Az én szemeim mindig józanok.
Mindig nyugodtak, mindig tiszták.
- Én a józanság-szobor vagyok.

Mámor! Csak egyszer könyörülj meg rajtam.
Csudaharmattal egyszer hints be.
Rózsaszirommal hímes bíbor-fátylad
Cikázó lángnyelvekkel ékes fátylad
Csak egyszer borítsd józan szemeimre.

Én nem ismerem a bor mámorát.
Csóktalan, tiszta az én ajkam.
Hideg szemem legyen fátyolos egyszer!
Józan agyam legyen mámoros egyszer!
- Ó Mámor, Mámor, könyörülj meg rajtam.

Teljes tartalom : mek.oszk.hu

 

Holnap anthologia és Nagyvárad dicsérete

 

A nagyváradi Szigligeti Színház.Forrás: huszadikszazad.hu

 

Az osztrák-magyar monarchiában Nagyvárad ontotta a fiatal tehetségeket.Miért? Mert Nagyváradon szerették az irodalmat , a művészetet.Ebbe a kategóriában benne vannak a nagyváradiak és Nagyvárad vezetősége.Nemhiába volt nagy hatással Nagyvárad Ady Endrére , Juhász Gyulára és a többi fiatal tehetségekre.Nagyvárad toleráns volt és volt egy sajátos varázsa.Idézek a cikkből :

"Nagyvárad legújabban bőven termi és neveli a poétákat: a legifjabb irodalom talentumainak egész sora vagy Nagyváradról való, vagy Nagyváradon, mint állomáson át jutott az irodalom központjába. Ennek a jele ez a most megjelent könyv is, a mely Holnap czímmel hét poéta újabb dolgait gyüjtötte össze. A czím nyilván azt jelenti, hogy ezek a heten ma még fiatalok, küzdenek az elismerhetésért, de még a holnaptól, az útban levő fiatal nemzedéktől várják, hogy idejüket beteljesítse."

Kikről ír a cikk ? Ady Endre, Dutka Ákos,Juhász Gyula,Balázs Béla,Emőd Tamás,Miklós Jutka.Csak néhány név a Holnaposok közül. A kritikus Antal Sándor volt.Olvassa el mit írtak ezekről a fiatal tehetségekről a huszadikszazad.hu-n '

 

Holnaposok szoborcsoport Nagyváradon.Forrás : cultura.hu

Lőwy Dániel: A Körös-parti Párizs világirodalmi pillanatai

„Vannak pillanatok, amikor az egész ország irodalmi és művészeti életének itt van a központja” – véli Hegedüs Géza. A helyszín Nagyvárad, az ország pedig az első világháború előtti, „békeidős” Magyarország. Milyen is volt a Körös-parti Párizsnak nevezett, a gonoszkodók által Pece-parti Párizsnak titulált város a XX. század első éveiben?

  

Nem Budapestet tekintette példaképének, még csak Bécset sem; eszménye az igazi Párizs volt. Befogadó város volt, szerette a tehetséget, bárki, aki újat, hasznosat tudott nyújtani, egyből teljes jogú polgára lett. „A város nem szülte, hanem befogadta, majd többnyire a főváros felé repítette legtehetségesebb fiait” – véli Fleisz János, Nagyvárad kortárs történésze. Antal Sándor tréfás megjegyzése, hogy Nagyvárad „úri város” volt, ahol a bajba jutott nem szökött ki Amerikába, hanem főbe lőtte magát.

Lakossága alig haladta meg a félszázezret (2), de volt hét napilapja, és ezek vezércikkeit Budapesten is érdeklődéssel várták. „Pestet nem számítva, a váradi lapok a legjobbak” ­– állapítja meg Antal Sándor. „Itt írják az ország legelevenebb újságjait és a magyar irodalom sok-sok száz, azóta klasszikussá nemesedett versét. [...] Itt született meg sok íróember márkája. Innen szárnyalt el a világ minden tája felé sok politikai értesülés” – szögezi le emlékiratában Dutka Ákos (3). Napilapjainak a vidéki lapok közül legkorábban voltak fővárosi telefontudósítói, amit Ady Endre Dal az interurbán telefonról c. versében meg is énekelt. Nagyváradnak előbb voltak mozgó fényreklámjai, mint Budapestnek, színházának beltere „miniatűrben talán finomabb, tökéletesebb mása a hajdani pesti Vígszínház neorokokó bájának” (4). A Körös-parti város éjszakai élete vetekedett az európai nagyvárosokéval, s ezt a kupléíróként utolérhetetlen Emőd Tamás rímbe foglalta:

A város éjjel élt, mint életforma
Ez volt az átlag kispolgári norma.
A traccs patakzott. S a szópatak partján
Goldmann tata volt a hallgatás tornya. (5)

Mára feledésbe merült, ki lehetett Goldmann tata; nevét csupán Emőd verssora őrzi. „Váradon lehet a legjobban mulatni, a váradi nők a legszebbek, a váradi szabók, borbélyok, pincérek a legjobbak” – vallotta büszkén Antal Sándor. Évekkel később Dutka Ákos hasonlóan fogalmazott: Nagyváradon „a szabónak Párizzsal és Londonnal kellett versenyeznie, az író legalább Anatole France-ot vagy Oscar Wilde-ot vallotta mesterének.” Magas mércével mérettek az ügyvédek, orvosok, tanárok is. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy az 1900-as évek Váradja még „szabályosan, porosan vidéki”, akkoriban még csupán a központja volt nagyvárosi küllemű.

A méretéhez képest rendhagyó volt Nagyvárad szellemi pezsgése; 1900-ban megjelent öt lapjának mindegyikében volt színházi rovat, és az is figyelemreméltó, hogy az 1909-1912 közötti időszakban a 64 ezer lakosú városnak egyidőben három színházi lapja volt. (6)

A vidéki város azáltal került a magyarországi művelődési élet középpontjába, hogy ott adták ki, pontosan száz évvel ezelőtt, a modern magyar költészet fordulópontját jelentő A Holnap című antológiát. Az íróként és grafikusként egyaránt elismert Antal Sándor kezdeményezésére Nagyváradon nem irodalmi folyóiratot indítottak, mivel annak színvonalas írásokkal való ellátása hosszú távon nehézségekbe ütközött volna, hanem olyan kötet-sorozatot terveztek, amely a vidéki városok fiatal költőit juttatná közlési lehetőséghez, és ezzel a nevüket belopná az ország köztudatába. Egyben megpróbálták a budapesti klikkuralmat ellensúlyozni. Az akkor már vezéregyéniségnek számító Ady Endre megteremtette „az új líra levegőjét”, ami „egységet ad a kötetnek” – vélte a bevezetőben Antal Sándor. Körülötte sorakozott fel a már jó nevű Juhász Gyula, aki Nagyvárad patinás premontrei gimnáziumában tanárkodott, verseit a még teljesen ismeretlen Babits Mihály a dél-erdélyi Fogarasról küldte be (e nem túl jelentős települést éveken át Mikszáth Kálmán képviselte az országgyűlésben). Szegedről jelentkezett a szintén ismeretlen Balázs Béla költő, író. Végül, esélyt adtak a legfiatalabbaknak is: a pelyhedző szakállú Dutka Ákosra akkor még csak Nagyváradon figyeltek oda, mellette pedig két teljesen ismeretlen költő is jelentkezett: a berettyóújfalui születésű-, amúgy hivatásos fényképésznek kitanult Miklós Jutka és a húszéves, de megjelenésében legfennebb gimnazistának látszó Emőd Tamás. Az igényes kivitelezésű, elegáns szecessziós borítójú könyvecskét a Sonnenfeld Adolf Rt. Könyvnyomdában adták ki, és a budapesti Singer és Wolfner égisze alatt forgalmazták.

Lapozzuk hát végig a kötetet, mai nézetben. Ady több jelentős versével járult hozzá az antológia sikeréhez, közöttük a Góg és Magóg fia, Párisban járt az ősz, A halál rokona, a Jó Csönd-herceg előtt, továbbá a Vér és arany. Talán nem is a versek újszerűsége váltotta ki a kortárs irodalombírálat heves támadását, mint inkább az, hogy Ady egy szervezet, A Holnap társaság élére állt.
Juhász Gyula az Anch’io című versében művészi hitvallását fogalmazza meg:

Művész vagyok. Mélységek és magasság
Gyopáros ösvényén kúszom magamban.
Keresek egy virágot, új virágot,
Hogy érte életemet adjam!

Balázs Béla (erdeti nevén Bauer Herbert, 1884–1949) költő, író, később a filmesztétika úttörője lett. Versei, meséi, színdarabjai a szecesszió jegyében születtek, de hatott rá az ősi folklór hagyománya és a századforduló filozófiai áramlatai. Műveiben férfi és nő sohasem lehet egymás igazi társa, mert a boldogság és az élet kizárja egymást. Neve leginkább a Bartók Béla által megzenésített A kékszakállú herceg vára (1910) és A fából faragott királyfi (Nyugat, 1912) szövegkönyvírójaként maradt fent.
Babits Mihály, aki nem járult hozzá, hogy – a többi hat költőhöz hasonlóan – arcképét közzé tegyék, a Feketeország című versével jelentkezett, ahol minden végeláthatatlanul fekete:

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.

Miklós Jutka (családi nevén Militzer, 1884–1976) volt A Holnap irodalmi körének egyetlen női költője. Néhány évvel irodalmi szárnybontása után Amerikában kitanulta a fényképészetet, majd hazatért, és műtermet nyitott Nagyváradon. Barátis kapcsolatokat ápolt Juhász Gyulával és Dutka Ákossal is.

Az irodalmi életbe gimnazistaként berobbant Emőd Tamás (eredeti nevén Fleischer Ernő) költőt, újságírót benső barátság fűzte Ady Endréhez; több kortárs vélekedése szerint ő volt az egyetlen, akit Ady fenntartás nélkül a maga közelébe engedett. A kötetben szereplő talán legsikerültebb Emőd vers, a Rab prédikátorok éneke, az 1670-es évek protestánsüldözését idézi.

 

A Holnap antológia címlapja

A Holnap antológia első kötetének szerkesztője Antal Sándor (családi nevén Adler) nagyváradi születésű újságíró, költő, szerkesztő, szobrász, grafikus volt. A kötet óriás hatását körbe járva Antal úgy véli, „A Holnapnak az volt a baja, hogy túlságosan sikerült. [...] Félesztendőn keresztül a Magyar Tudományos Akadémia elnöki székéből is, a napi sajtóban is, a vicclapokban is, az iskolai önképzőkörökben is, állandóan csak velünk foglalkoztak. [...] az egész ország két pártra szakadt: A Holnap ellen − A Holnap mellett. [...] Hír szerint egy csomó diákot ki is csaptak az ország iskoláiból, mert a mételyes holnaposok verseit merték szavalni az önképzőkörökben.” (7.) A művek sorsának fintoraként említem meg, hogy ameddig az antológia szellemi hatása elsöprő volt, alig két tucatnyi példányt sikerült értékesíteni belőle.  

„Lehet-e a Várad, e nyitott szellemi tér [...], szellemi dulakodástól mentes övezet?” – teszi fel a kérdést a harmadik évezred elején Szűcs László. (8.) Már a Holnaposok között is fennálltak nézeteltérések; Miklós Jutka és Emőd Tamás zokon vették Antal Sándor szerkesztőtől a róluk írt életrajzi bemutatást, illetve a nekik szánt irodalmi besorolást. Ezért a kinyomtatott, bekötött, és már bemutatásra kész antológiát darabokra szedték, majd a két fiatal költőről írt bevezetőt újranyomták, és a könyvet újrakötötték. Emlékezésében Antal Sándor megjegyzi, hogy a kicserélt részt bordázott papírra nyomtatták újra, így – évek múltán is – könnyen azonosítható.

Hadd kövessük az 1908. évi antológia szerzőinek későbbi sorsát. Antal Sándor a Tanácsköztársaság bukása után Pozsonyba emigrált; onnan hurcolta őt el a Gestapo 1942-ben. Ady és Várad című munkáját részletekben közölte Pozsonyban, de a teljes kézirat csak a 2000-es évek elején került elő Emőd Tamás hagyatékából, és 2004-ben adta ki Budapesten a Madách Irodalmi Társaság. Meglátásom szerint Dutka Ákos, aki minden bizonnyal ismerte a pozsonyi Magyar Újság c. folyóirat hasábjain 1937-ben 16 részben közölt írást (9), bőven merített Antal Sándor szóképeiből és metaforáiból. Sajnos, Dutka mellőzte a forrás megjelölését. Ez olykor, sajnálatosan, a nagyokkal is előfordul…

Az antológia első kötete nem jelenhetett volna meg a nagyváradi zsidóság soraiból kikerült – a művészetet és irodalmat támogató – két mecénás, Dénes Sándor ügyvéd és Berkovits René orvos bőkezű anyagi hozzájárulása nélkül. A második kötet kiadásának költségeit többek között Wertheimstein Viktor álltal, (10) aki Emőd Tamás jellemzése szerint a „gótikus ősi logastíl”-hez igazodott. (11)

Az impériumváltozást követően Nagyvárad szellemi élete hanyatlásnak indult. A városban egykor tevékeny „három testőr”, a közel azonos korú és tehetségben vetekedő Ady Endre, Bíró Lajos és Nagy Endre, már csak a megsárgult napilapok hasábjain volt fellelhető. Addigra Ady az öröklétbe távozott, Nagy Endrét pedig felszippantotta Budapest, ahol a kabaré koronázatlan királya lett. Bíró Lajos, a tárcanovella feltalálója, a mindmáig sikeres Sárga liliom szerzője, emigrációba kényszerült; előbb Berlinbe ment, ahol német nyelven írt, majd Hollywoodba, ahol angol nyelvű hatásos forgatókönyvek szerzőjeként vált ismertté, végül Londonban – az ugyancsak magyar emigráns Korda Sándorral – megteremtette az angol történeti filmjátszást. Emőd Tamás 1914-ben Budapestre költözött, ahol Nagy Endrével megteremtették a magyar kabarét. A könnyed dalok, franciás ízű sanzonok népszerű mestere lett, a kuplé koronázatlan királya. Súlyos betegen, úgyszólván meghalni tért vissza szülővárosába, ahol megírta származása miatti kirekesztésének megható verseit, közöttük A sárga folt és a Miért haragudtok? címűeket. Miklós Jutkát kalandos élete előbb Berlinbe vitte, majd a Montparnasse-on nyitott fényképész műtermet. a második világháború Marokkóban, rabati otthonában érte. Élete alkonyán, újból Párizsban élve, néhány magyar nyelvű verssel jelentkezett. Nagyváradra már nem térhetett vissza, de a város szelleme mindvégig kísértette:

Be küzdelmes, fárasztó élet,
Be jó volna pihenni.
Afrikai pálmák alól
Váradra hazamenni.

- – - – - – - – - – - – - – - – - – -

Szőni újra szép álmokat,
Forradalmit, merészet.
Be szép is volna, ott Váradon
Az ifjan pezsgő élet! 

Forrás :  szombat.org 

Lőwy Dániel életrajza 

 

Lőwy Dániel.Forrás : nepszava.com

Lőwy Dániel (Kolozsvár, 1953. október 10.) vegyészkutató, tudományos főmunkatárs, egyetemi tanár, helytörténész. Atyja Lőwi Károly kolozsvári gyermekgyógyász főorvos.
 A középiskolai tanulmányait szülővárosában a 11-es sz. Líceumban végezte, majd szintén Kolozsvárott, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) szerzett vegyészkutatói és tanári oklevelet (1977). Pályáját az aradi Műtrágya Kombinátban kezdte vegyész beosztásban, 1978-ban a kolozsvári Farmec kozmetikai üzemben tudományos kutató beosztásba került (1978-81), innen a kolozsvári egyetemre ment tanári és kutatói beosztásba. A Román Akadémia Nicolae Teclu díjának 1985. évi kitüntetettje. A romániai rendszerváltás után egyetemi adjunktusnak nevezték ki; magyar nyelven tanított. 1989 után a Kolozsváron megjelenő EMT-Info (az Erdélyi Műszaki Társaság alkalmi kiadványa) szerkesztőbizottságának tagja. 1991-ben a BBTE-n fizikai kémiában doktorált, 1996-ban pedig a West Virginia Universityn analitikai kémiában szerzett PhD fokozatot. Négy évig a University of Memphis (Memphis, Tennessee) tanára. Hetvennél több kémiai szakközleménye, egy könyve és hét könyvfejezete jelent meg, hét bejegyzett szabadalom társszerzője. Jelenleg Washingtonban él, ahol a Marylandi Egyetem tudományos főmunkatársa és a Virginia Állam-beli Alexandria Nova Egyetemének docense. A Budapesten kiadott Panoráma magazin folyóirat tudósítója és A Dunánál c. művelődési folyóirat főmunkatársa, a New Yorkban megjelenő Amerikai Magyar Népszava Szabadság szerkesztőségi tagja, 2006-2007 között a Washingtoni Magyar Klub társelnöke, majd az elnöke (2007. december - 2009. január). Nős, lánya, Alice-Alletta a Marylandi Egyetem közgazdaságtan karának végzettje.
Teljes cikk : hu.wikipedia.org

Dutka Ákos

 Forrás : mek.oszk.hu

Dutka Ákos (Nagyvárad, 1881. szeptember 11. – Budapest, 1972. december 27.) magyar költő, újságíró.

 A Nagyvárad és a Szabadság című lapok újságírója volt. 1905-ben Nagyváradon bemutatták A léghajósok című operettjét. Ugyanebben az évben Amerikába utazott, majd bejárta egész Európát. 1906-os hazatérése után ismét a Nagyvárad című lap munkatársa lesz. Az első világháború után Budapestre költözik. 1940-ig a Külügyminisztérium sajtó előadója. 1939 és 1943 között a Friss Újság felelős, majd főszerkesztője. A németek bevonulásakor a laptulajdonos utasítására nem volt hajlandó Hitlerről dicsőítő cikket írni. Elbúcsúzott munkatársaitól és kiköltözött Máriaremetére. Itt visszavonultan élt, csak az ötvenes évek közepétől hallatott ismét magáról.

 A Holnap szoborcsoport tagjaként Nagyváradon

Első versei nagyváradi lapokban illetve a Vallomások könyve (1904) kötetben jelentek meg. Megismerkedett és jó barátságba került Ady Endrével. 1908-ban a Nyugat előfutáraként emlegetett A Holnap című antológiában Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Emőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka társaságában jelent meg. Ezzel a magyar költészet megújítói és a polgári radikális eszmék harcosai közé került. A Hét, az Új Idők, a Pesti Napló, a Világ, a Népszava és a Nyugat is közölte verseit. Első két kötetének versein érződik az impresszionista és szimbolista hatás. Az első világháború éveiben a békevágy kifejezése jellemzi esősorban költészetét.

 Dutka Ákos hamvai a budapesti Farkasréti temetőben

Forrás : hu.wikipedia.org

Amikor Dutka Ákos 1908-ban A Holnap korszakkezdetet jelentő antológiájában hetedmagával megjelent - együtt jelezték az Ady vezérelte új magyar költészet harcos jelenlétét -, legalábbis Nagyváradon már ismert nevű költő volt. És akit ama századelőn a nagyváradi irodalom költőnek ismert el, az költő volt országos érvénnyel is. Aki A Holnap hét harcostársa közé tartozott, annak irodalomtörténeti helyzete szerint helye volt az új irodalom ugyanebben az évben megindult budapesti főorgánumában, a Nyugatban, még akkor is, ha még jó időre megmaradt továbbra is nagyváradi újságírónak, nagyváradi költőnek.

Dutka valójában nem is lett soha igazi nagyvárosi poéta, noha a Nyugat mellett a programszerűen nagyvárosi irodalmat hirdető Kiss József szerkesztette A Hét hamarosan úgyszintén magáénak tudta, és versei gyakorta jelentek meg a Nyugattal és A Héttel egyként szemben álló, mértéktartóan konzervatív Új Időkben, a jellegzetesen liberális polgári Pesti Naplóban, a polgári lapok közt leghaladóbb, harcosan demokrata Világban és a szociáldemokrata Népszavában. És mindezekben az alaposan különböző szellemű újságokban és folyóiratokban olykor egyszerre fejezte ki a később Budapesten is nagyváradi emlékekkel élő Dutka Ákos a maga idegenségét a nagyvárosi léttel szemben. Ez az idegenség nem is ellenszenv volt, nem afféle vidéki provincializmus - a századfordulói Nagyvárad ugyanúgy nem volt provinciális, mint a főváros, a nagyváradi írók-újságírók Párizsra pillantván, nyugatibb szelleműnek érezték magukat, mint a pestieket -, még kevésbé volt valamiféle népieskedés a "bűnös" várossal szemben, hiszen Dutka világéletében merőben idegen maradt a nála ifjabb népi íróktól is, sőt szimbolizmusa és mindvégig megőrzött szecesszióssága még inkább a későbbi "urbánusok" közé sorolhatná. Az ő idegensége a nagyváros kellős közepén a zsúfoltságnak, a tülekedésnek, a túl sok ember közt mindig kísértő magánynak költői kritikája volt: egyszerűen nem érezte jól magát a túl nagy forgalomban, túl gyors élettempóban még akkor sem, amikor az első világháború utáni években már egy budapesti napilapnak, a Friss Újságnak belső és nagyon becsületes munkatársa és nagy nyelvi kultúrája folytán a Külügyminisztérium sajtóelőadója volt. Amint tehette, ki is költözött a nagyvárosból, és a közeli, de mégis vidéki hangulatú Máriaremetén talált otthonra. Onnét kísérte egyre komorodóbb kedéllyel a fasizmus embertelensége felé rohanó világot, ott hallgatott el évekre, és ott szólalt meg újra megújult kedvvel a felszabadulás után, hogy a merőben új hangok közepette már kevesedmagával, majd megérvén a pátriárkák korát, immár egyedül képviselje Ady nemzedékét. Túl kilencvenedik életévén, testben-lélekben egészségesen úgy tudott lépést tartani és jelen maradni költészetünkben, hogy közben élő hagyományként őrizte annak a nagyváradi kezdetnek ízeit és illatait, amely az egész azóta való magyar költészetnek egyik forrása volt.

Teljes cikk : mek.oszk.hu 

Hírlapíró, szülővárosában a Nagyvárad, majd a Szabadság munkatársa. 1905-ben Amerikába utazott, majd bejárta egész Európát. Ezután a Nagyvárad színházi rovatvezetője. A Holnap Társaság köréhez tartozott. A Hét, Új Idők, Pesti Napló, Népszava, Nyugat közölte. A két világháború között külügyminisztériumi sajtóelőadó. Hosszú hallgatás után az utóbbi években újra publikál. Megírta a Holnap regényes történetét (A "Holnap" városa, 1955).

Teljes cikk : mek.oszk.hu 

Dutka Ákosnak nem szabad lakolnia azért, mert Ady Endrének nevezett csekélységemnek kortársa. S ha a magam nyomorúságain kívül mostanában még tudott fájni nekem valami távoli is, a Dutka esete fájt. Erre a szép, komoly, daloló emberre ráfogták, hogy semmi más, mint lelketlen Ady-utánzó. Így lakol mindig a kendőzetlenség, a szívbéli bátorság s a ravasz fogások ignoranciája. Van egy sereg Ady-öcs, aki vígan operálhat s egy megviselő érzéssel se fizet azért, hogy kifordított bundájú Ady-verseket ír. Dutka Ákos, aki át- és megélte a maga verseit, de nem titkolja, hogy Adyt olvassa, íme lakol.
A föld meg a város ama ritka könyvek közül való, mely okvetlenül dokumentum-rangra jut. Írója, a füzesekből városba oltott legény, megnemesedett szomorúfűz. Tolmácsa a gyönyörű, éltető vagy temető krízisnek, melybe végre a fél-ázsiai magyar lélek jutott. Kevés húron sír, de, istenem, Árpád magyarjai aligha ismerték a húros hangszereket. Később is rábízták a dolgot a cigányra, aki a húrtalanságot négy húrra gazdagította. Örüljünk, ha a magyar lantos nem kürtöt fúj vagy nem dobot ver máma. A verkli tudniillik nem hangszer s a cimbalom nem magyar találmány.
Dutka Ákosban nem dolgozik és mulat valami különös géniusz, de Dutka Ákos milyen lennhagyta már a Szabolcska-féle völgy-népséget. Ő már az érzések kultúr-magyarja, ő már az új magyar ember. Kissé programos, kissé elfárasztó az ő nyugtalanoknak érzett, tervelt és írt hetven vagy hány verse. De versek végre, az istenét vagy hadurát neki, ezrek helyett beszélő s ezrek lelkét illusztráló versek. Magyar és emberi fájdalmak fájatják a Dutka Ákos szívét s aligha tehet róla, ha ezek a fájdalmak sokszor-sokszor elnémítják benne a művészt.
Arról se tehet Dutka Ákos, hogy Ady Endre előbb írt és szenvedett meg bizonyos elkerülhetetlen érzéseket. Az már igazán nem a literatúra titka, hogy ki érkezik valahova előbb, zajosabban és hatóbban. Valóság és ismerni való tény, hogy Dutka Ákos itt van s ha nem volna más, mint hívő harcosa a mi harcainknak, akkor is valaki. De több s nálunk magyaréknál pláne több, sőt sok, mert lelkében van s dalol a krízis, mely az egész magyarság belső krízise. Dutka Ákos talán nem eléggé a magáé, de határozottan a mienk, érték, akit be- és le kell jegyeznünk.
Irta Ady Endre 1908-ban a Nyugat-ban. Forrás : epa.oszk.hu

Dutka Ákos  versei : blog.xfree.hu

Dutka Ákos levele Juhász Gyulának

 Forrás:sk-szeged.hu