Bihar vármegye kiváló szülöttei : Vásári Miklós

"Vásári Miklós püspök. Egyike azoknak, kik születéshelyükről önmaguk értesítenek. Személye a legújabb időkig sok zavar és nagy homály leplébe volt burkolva. Hogy származása, családi összeköttetései és főpapi tevékenysége ma már meglehetős tisztán áll előttünk, az Karácsonyi János és Fraknói Vilmos érdeme. Atyja: Miklós, Lóránt vajdának a fia; anyja: a híres Csanád érsek nővére, Telegdy Tamás leánya. Szülőhelye: Vásári, a török hódításig igénytelen község Szalontától nyugatra, ma a hasonnevü puszta őrzi emlékét. Vásári Miklós, kit különben az oklevelek Szügyi néven is említenek, korábbi életírói pedig tévedésből hol Monoszlói, hol pedig Franko névvel ruházzák fel - 1300 körül születhetett; először 1330-ban tünik fel, midőn is, bár még csak alszer-pap (subdiaconus), az esztergomi nagyprépostságon kívül a zágrábi és egri káptalanokban is bírt egy-egy javadalmat. 1347-ben a nyitrai püspöki székbe emelte őt a királyi s pápai kegy. Nem egészen két év mulva - 1349. elején - zágrábi választott püspök, de még ugyanazon évben áthelyezést nyer Kalocsára. Itt sem maradt meg állandóan: nagybátyja, Csanád esztergomi érsek 1350. első napjaiban meghalt s ugyanazon év január 11-én már Vásári Miklós az érsek. Vásári Miklós a magyar Anjou-kornak egyik legkimagaslóbb vezető politikusa volt. Királya megvízásából többször utazta be nehéz feladatu követségekben Olszországot, Velenczét és Francziaországot. Mint érsek egyházmegyéjében tartott zsinatot is, melynek határozatai azonban, sajnos, elvesztek. Meghalt 1358-ban."
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Váradi Péter

"Váradi Péter püspök. Botka Tivadar és Fraknói Vilmos osztoznak Váradi Péter származása meghatározásának dicsőségén. Váradi Péter nem nemes családból származott; atyja: Imre, minden jel szerint nagyváradi egyszerü iparos polgár volt. Váradi Péter 1450 körül születhetett Nagyváradon; ennek püspöki székén ekkor történetünk nagy alakja, Vitéz János ült, a ki pártfogása alá vette s gondosan neveltette. Mikor (1465) Vitéz Várad püspöki székét az esztergomi érsekséggel cserélte fel, Váradi Pétert is magával vitte és egy kanonoki javadalmat adott neki; majd pedig a bolognai egyetemre küldte, honnan hazajövén, a királyi kanczelláriában nyert alkalmazást. 1475. tavaszán találkozunk ismét vele, a mikor mint királyi titkár és előadó szerepel. 1456-ban az erdélyi káptalan prépostja, nem sokkal később pedig szentjobbi és földvári apát lett s ezek mellett megtartotta még esztergomi kanonokságát is; 1478-ban a király első titkára, a cseh királyság pecsétének őre; 1479-ben titkos kanczellárrá s végre 1480-ban kalocsai érsekké lőn. Ezzel Váradi Péter életének története összeesik a nemzet történetével. Váradi Péter az 1489-ik évi nyarat Mátyás oldalán töltötte a török ellen való háborúban, s a béke megkötése után is ott maradt, mint királyának legbizalmasabb embere. Őt bízta meg a nagy király Janus Pannonius költői műveinek összegyűjtésével; Budavárában házat ajándékoz neki, neki adományozza a péterváradi apátságot, királyi helytartóvá teszi, majd Rómában is lépéseket tesz bibornokká való kinevezése érdekében. Később azonban meghasonlott királyával, követelő, sőt fenyegető lett, mire a király 1484. nyarán fogságba vettette az árvai várba. Mátyás halálával Corvin János szabadon bocsátotta, mire Váradi Péter visszatért érsekségébe azzal az elhatározással, hogy politikávak többé nem foglalkozik. Ezt meg is tartotta. Halála idejét nem ismerjük; érseki széke 1501. június havában már üresen áll. Levelezéseit Wagner Károly adta ki 1776-ban.^"

<sup>Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai</sup> 

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Tisza István

"Tisza István gróf, szül. 1861. ápr. 22-én. Középiskolai tanulmányainak befejezésével az egyetemet Heidelbergben, Berlinben és Budapesten látogatta s az utóbbi helyen az államtudományok doctorává avattatott fel. Pályáját a belügyminiszteriumban kezdte, majd Bihar vármegye tb. főjegyzője lett. 1886-ban, 25 éves korában országgyűlési képviselővé választatott és azóta állandóan tagja a képviselőháznak. Már kora ifjuságában főleg közgazdasági tanulmányokkal foglalkozott és e téren igen figyelemreméltó tevékenységet fejtett ki. Számos tanulmánya jelent meg a Budapesti Szemlében és egyes napilapokban. A képviselőházban mint a közgazdasági és a közig. bizottság tagja működött, de e mellett szülővármegyéjében mint megyebizottsági tag is élénk részt vesz a közügyek intézése körül. 1896-ban az ugrai kerület küldte a képviselőházba, ahol mély logikáról és sok tudásról tanúskodó beszédei mindenkor közfigyelmet keltenek. 1893-ban jelent meg nagyobbszabásu tanulmánya "Valutáink rendezéséről," 1897-ben pedig a "Magyar Agrárpolitika." "
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Tisza Lajos gróf

 

Tisza Lajos gróf.

"Tisza Lajos gróf 1832-ben Nagyváradon született. Gimnáziumi tanulmányait Szőnyi Pál vezetése alatt magánuton befejezvén, 1847-ban Debreczenben a filozofiai osztályból tett vizsgálatot. A szabadságharcz után Berlinbe ment s a Fridericianumban hallgatott jogot, majd hosszabb utazást tett keleten és beutazta Egyiptomot is. Külföldi utjából hazatérve, főleg a reform. egyház és iskola terén fejtett ki nagy tevékenységet. 1861-ben az ugrai kerület képviselővé választotta. 1865-ben ismét az ugrai kerületet képviselte és elébb a balközépnek volt kiváló tagja, majd a kiegyezés után a Deák-pártba lépett és 1867-ben Bihar vármegye főispánjává neveztetett ki. Ebbeli méltóságában kifejtett tevékenységét a vármegye közigazgatását tárgyaló fejezetben ismertettük. Gorove lemondása után, 1871-ben a közlekedésügyi tárczát vállalta el, majd elnöke lett a fővárosi közmunkatanácsnak, melynek szervezése körül nagy érdemei vannak. Mint közlekedésügyi miniszter, tárczáját 1873. deczember havában gróf Zichy Józsefnak adván át, Kerkápoly Károlylyal Afrikába ment, honnan visszatérve 1874-ben ismét képviselővé választották. 1879. márczius 12-én az árvíztől sujtott Szeged város kir. biztosává neveztetvén ki, Szeged újjászületése az ő nevéhez fűződik. Ebbeli érdemei elismeréséül szegedi előnévvel grófi rangra emeltetett. 1884-től haláláig Szeged városát képviselte az országgyűlésen. 1885. márczius 14-én a dunamelléki ev. reform. egyház főgondnokává választotta meg. Mint képviselő a Deák-szobor és az új parlamenti épület végrehajtó-bizottságának elnöke volt. 1892. nov. 19-étől 1894. jún. 10-ig az ő felsége személye körüli miniszteri tárczát vezette. Fényes pályája alatt számos kitüntetésben volt része. A már említett grófi méltóságon kívül 1869-ben cs. kir. kamarás lett, 1873-ban valóságos belső titkos tanácsos és a Lipót-rend nagykeresztese, 1893-ban pedig a veres sasrend I. osztályát nyerte. 1898-ban halt el."

 Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Tisza Lajos

"Tisza Lajos, Bihar vármegye főispáni helytartója, Tisza László Bihar vármegye főjegyzőjének (1790) és Teleki Katalin grófnő fia, 1798. augusztus 5-én született Nagyváradon. Tanulmányai befejeztével 1825-ben Bihar vármegye aljegyzőjévé választatott és ugyanez évben vette el Teleki Júliánna grófnőt, kivel boldog családi életet élt. 1829-ben Bihar vármegye főjegyzőjévé választatott, majd 1832-ben a vármegye közbizalma az I. alispáni székbe ültette s az 1832/36. évi országgyűlésre követül küldte fel, honnan azonban csakhamar visszatért. 1837-ben a vármegye újból I. alispánná választotta, mely állásában 1841-ig, főispáni helytartóvá történt kineveztetéséig maradt meg. 1831-ben a nagyszalontai ev. reform. egyház segédgondokává választatott. 1848-ig töltötte be a főispáni helytartóságot. A márcziusi törvények szentesítése után beadván lemondását, a magánéletbe vonult vissza, s ettől kezdve leginkább Geszten tartózkodott, hol 1856. augusztus 23-án elhunyt."

Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Tisza László

"Tisza László, született 1829. jún. 27-én Nagyváradon. Tanulmányai befejeztével 1848-ban Pesten jurátuskodott. A márcziusi napok hatása alatt ő is a pesti nemzetőrök közé állt, majd a megalakult magyar földmivelés-, ipar- és kereskedelelmügyi miniszteriumba segédfogalmazónak neveztetett ki. 1848. őszén honvédnek csapott fel és előbb a Nádor-, majd a Miklós-huszároknál szolgált. Rendkivül bátor és kitartó lovas hírében állott. 1848. végén már a Perczel Mór seregében, a Gáspár András, akkor Miklós huszárezrdnél segédtiszt lett. A moóri ütközetben (decz. 29.) visszavonuló honvédeinket fedezvén, a vasasok közé csapott, mely alkalommal súlyosan megsebesült. A szabadságharcz lezajlása után hosszabb külföldi tanulmányútra indult, majd 668onnan 1852-ben visszatérve, Erdélyben a Mezőségen levő birtokát vette át. Gazdasága egyike volt a legjelesebbeknek, s különösen lovai voltak messze vidéken híresek. Erdély gazdasági fellendülésének érdekében igen sokat tett, s ő alakította meg az "Erdélyi Gazdasági Egyesületet", mely elnökévé választotta, de e mellett egyházának érdekeit is hathatósan előmozdította; még az ötvenes években a nagyenyedi ev. ref. egyházmegye gondnokává választatott. 1860-ban, az októberi diploma után, a kormány felajánlotta neki a tordai főispánságot, de nem fogadta el. Ezen túl a politikai pályán találjuk. 1867. után több ízben volt képviselő. Mint a balközép egyik agilis és áldozatkész híve sokat tett a párt érdekében."
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Tisza Kálmán

"Tisza Kálmán. A balközép nagynevü vezére, Magyarországnak 15 éven át miniszterelnöke, 1830. deczember 16-án született Nagyváradon. Tanulmányait Szőnyi Pál vezetése alatt végezte. 1848-ban a pesti tudomány-egyetemen a jogi vizsgát letéve, 17¹/₂ éves korában jurátus lett, majd a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumba neveztetett ki tiszteletbeli fogalmazónak. Az önvédelmi harcz kitörésekor ő is a nemzetőrök közé állt. Midőn az országgyűlés és a honvédelmi bizottmány Debreczenbe tette át székhelyét, mint miniszteri fogalmazó Debreczenben működött. A szabadságharcz leveretése után hosszabb külföldi tanulmányútra indult Franczia-, Német- és Angolországba. 1850-51-ben Berlinben a Fridericianumban történelmi, államtudományi és természettani előadásokat hallgatott. Majd hazajövén, eleintén Geszten gazdálkodott, de csakhamar az ev. ref. egyház terén érvényesítette fényes tehetségeit. 1855-ben a nagyszalontai egyházmegye segédgondnokává választatott és ebbeli minőségében az 1859. szeptember 1-én kiadott Thun-féle pátens ellen, mely a protestánsok autonomiáját gyökerében megtámadta, fejtett ki nagy tevékenységet. Az 1859. őszén tartott egyházkerületi űlésen ő volt a visszautasítás szószólója. Ekkor már feltünt férfias fellépésével, bölcs mérsékletével, kiváló szellemével és neve csakhamar országos hirüvé vált. 1860-ban az októberi diploma kiadása után a kormány fölajánlotta neki a bihari főispánságot, de nem fogadta el. 1861-ben Debreczen város I. kerülete választotta képviselővé. A megnyílt országgyűlés alelnökévé választotta s e mellett egyike lett a határozati párt vezéralakjainak, majd gróf Teleky László halála után a párt benne találta meg legkiválóbb vezérét. 1861-65-ig számos vezérczikke jelent meg a Honban és a Magyar Sajtóban, melyekben főleg gazdasági, ipari és kereskedelmi kérdésekkel foglalkozott. 1865-ben jelent meg hatalmas röpirata "Parlamenti felelős kormány és megyei rendszer", melyben a felelős kormány és a megyei rendszer összeférhetőségét vitatta. Az 1865. deczember 10-én megnyílt országgyűlésen ismét Debreczen város első kerületét képviselte, hol Ghyczy Kálmánnal a balközép-párt vezére lett. Politikai pályája mellett egyházának is hű fia maradt. 1867-ben a dunántuli ev. ref. egyházkerület világi gondokává választotta meg és e tisztét jelenleg is lankadatlan buzgalommal tölti be. 1867. óta befolyása mindegyre emelkedett. Nagy érdeme, hogy az országgyűlés, a német-franczia háború kitörésekor, a semlegesség mellett nyilatkozott. 1874-ben Ghyczy néhány társával belépett a kormánypártba, melylyel mintegy előkészítette az országgyűlési pártok közötti fuziót. A költségvetés tárgyalása alkalmával 1875. február 3-án tartott beszédének elementáris hatása alatt a Bittó kormány lemondott, mire az 1875. márczius 2-án megalakult br. Wenckheim Béla miniszterelnöksége alatti kabinetben Tisza Kálmán a belügyi tárczát vállalta el, majd Wenckheim Béla lemondása után (október 20.) miniszterelnökké neveztetett ki. Közel 15 éven át (1875 október 20-1890 márczius 13.) volt az ország miniszterelnöke, mely idő alatt 1879-ben az ő felsége személye körüli miniszteri, 1875-1887-ig a belügyminiszteri, 1878-ban és 1887-89-ig a pénzügyminiszteri tárczákat vállalta el. Mint új kormányelnök, a délszláv kérdésben gyors sikert ért el, majd 1877-ben az osztrákok ellenében keresztül vitte a bankparitást. Az ő miniszterelnöksége alatt létesült az egyensúly az államháztartásban. Ő nyujtotta be a vármegyei közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslatot. 1877-ben az Ausztriával folytatott tárgyalások során le is mondott, de senki sem merte helyette elvállalni a miniszterelnökséget. Nagy érdeme van a Németország és Ausztria-Magyarország között 1879-ben létrejött szövetség létrehozásában, mely az európai béke hathatós eszközéül tekinthető. A köztisztviselők minősitéséről, a közegészségügyről, a középiskolákról szóló törvények, valamint a nyugdijtörvény egyedül az ő fáradozásainak köszönhető. 1886-ban mint belügyminiszter ő nyujtotta be a jelenleg is érvényben álló vármegyei és községi törvényjavaslatokat. 1890-ben a közte és minisztertársai közt támadt nézetkülönbség következtében lemondott a miniszterelnökségről, de mint Nagyvárad országgyűlési képviselője lankadatlan buzgalommal vesz részt a közügyekben. Hosszú közpályája alatt számos kitüntetésben volt része. 1880-ban a Szent István-rend nagykeresztjét kapta. 1885. november 29-én, tízesztendős miniszterelnöki jubileuma alkalmából, az ország minden részéből üdvözölték. 1892-ben nagy ünnepélyek közepett ülte meg a dunántuli ev. ref. egyház főgondnoki székfoglalójának 25 éves fordulóját. Bírja még a porosz királyi fekete és veres sas-rend, továbbá a román korona-rend nagykeresztjét, a szerb királyi Takova-rend I. osztályát, vagyis nagykeresztjét, a belga Oroszlánrend és az Olasz Szent Lázárrend nagykeresztjét."
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Teleky Mihály

"Teleky Mihály, Erdély hatalmas kanczellárja, született Nagyváradon 1634-ben. Kora ifjúságában I. Rákóczy György fejedelem udvarában apródoskodott, majd II. Rákóczy György testőrségének kapitánya lett. Rákóczy György halála után Kemény János szolgálatába lépett, kinek bizalmasa lett. Midőn Kemény János Lipóttal akart szövetkezni, őt küldte Montecuccolihoz közvetítőül, majd 1661-ben Bécsbe az udvarhoz. Midőn Kemény a nagyszőlősi csatában életét vesztette, Teleky is meghódolt Apaffynak, a ki kegyeibe fogadta. Rövid idő alatt a hatalom magaslatára jutott. Apaffy csak névleg volt fejedelem, a főhatalom teljesen az ő kezeibe került. Mint Erdély államférfia, sokat fáradozott a nemzeti szabadságért. Részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, majd az Erdélybe menekült bujdosók választották vezéröknek. Teleky 1672-ben a bujdosókhoz csatlakozott hadak élén a szatmári német őrség ellen indúlt, de Vasvári falunál meglepetvén (szept. 20), maga is csak nagy bajjal tudott megmenekülni. E kudarczra Erdélyben a békepárt kerekedett felül, de Teleky csakhamar ismét a helyzet urává lett. A békepárt egyik fejét: Bánffy Dénest 1674. decz. 18-án kivégeztette, Béldi Pál pedig Konstantinápolyba menekült. Ekkor ismét a bujdosók élére állott. 1675. ápr. 28-án a franczia királylyal megköti a fogarasi szerződést, majd 1678-ban 10,000 főnyi hadával egész Eperjesig nyomult előre; de ennek sikertelen ostroma után visszatért Kővárra. A bujdosók ifjú vitéze, Tököly azonban elvált seregétől és a bányavárosokig nyomult előre. Ezzel megkezdődött a gyülölködés Teleky és Tököly közt, mely 1681-ben végleges szakadásra vezetett. 1685-ben Lipót követével, Dunod Antal jezsuitával Kerczisorán titkos egyezséget kötött, melynek folyamányakép Haller Bécsbe küldetett, hol 1686-ban megkötötte az u. n. Haller-féle szerződést. 1688-ban Lipót már nem akart többé engedményeket adni Erdélynek. Caraffa Antal hadával bevonult, a ki előtt Teleky 1688. máj. 9-én kénytelen volt hódoló nyilatkozatot kiállítani. A bosszús török erre Tökölyt küldte Erdély visszafoglalására. Teleky, mint az erdélyi hadak vezére, Zernyestnél találkozott egykori vetélytársával s az 1690. aug. 21-iki összeütközésnél a tatárok összevagdalták."
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Telegdi Miklós

"Telegdi Miklós püspök, a magyar egyháztörténelem legkimagaslóbb alakjainak egyike. Bunyitay Vinczéé az érdem, hogy származásának kérdése tisztázva van. Atyja a főúri Telegdyeknél Telegden jobbágyi viszonyban irnoki szolgálatot teljesített s innen a neve mellett előforduló jelző: "litteratus". Telegdi Miklós életrajza Brösztel Lajos tollából a Katholikus Szemle 1895-iki évfolyamában jelent meg; ezenkívül széleskörü és nevezetes tudományos, politikai, s irodalmi tevékenységének minden köz- és irodalomtörténetben van nyoma. A mai Mező-Telegden pillantotta meg a napvilágot, 1535. év folyamán. Korán megnyilatkozó ritka tehetségei, plébánosának, a későbbi váradi prépost, fölszentelt püspök és hazai törvényeink első összegyűjtőjének: Ilosvay Istvánnak pártfogását szerzék meg számára. Iskoláit a krakkói egyetemen végezte. Bécsben felszenteltetvén, a nagyszombati papnevelő intézet tanulmányi felügyelője, csakhamar ugyanott tanár, 1561. jan. 25-én, tehát huszonhat éves korában pedig esztergomi kanonokká lőn. Ez utóbbi állással nyerte el a nagyszombati plebánia vezetését is, melyet tizenhat éven át gyakorolt. A káptalan legmagasabb tisztére: a nagyprépostságra 1570-ben emeltetett. Kilencz év mulva, 1579. február 6-án pedig Monoszlay Jánost követte a pécsi püspökségben. XIII. Gergely pápa, már egyévi főpásztorkodás után a legnagyobb dicséretekkel halmozta el. Ugyanekkor lett az esztergomi érsekség adminisztrátora. Az egyház állapota sohasem volt siralmasabb, mint éppen Telegdi Miklós püspök idején. "A magyar katholikus egyház - irja ő maga a pápának - végromála szélén áll . . . Nemsokára . . . a katholikus hitnek még csak neve sem fog fenmaradni." E tudósításnak első része nem volt túlzott: a protestantizmus a magyar katholikusság legutolsó várában, Nagy-Szombatban is megvetette már a lábát. Az új hit széles árja oly hatalmas erővel rohant a nyugati határok felé, mely ellen hiába kísérték meg a főpapok az ellenállást. Egyedül Telegdi Miklós volt az, a ki e tekintetben sikerrel működött. Semmit sem hagyott felhasználatlanul, még a legkeményebb eszközöktől sem riadt vissza. Ziboldi Demeter protestáns hitszónokot, ki a nagy-szombati kórház kápolnájában izgatott a katholikus vallás ellen, a városból kiűzette, a védelmére kelt hét városi tanácsost pedig a király által Pozsonyban hosszú ideig fogva tartatta. Papjai fölött éber figyelemmel őrködött, s e mellett a tudomány és irodalom művelésére buzdította őket. Nyomdát állított fel Nagy-Szombatban, melynek az ellenreformácziónak csaknam összes irodalmi termékeit köszönjük; a saját maga predikácziói s egyéb művei is itt jelentek meg. Telegdi Miklós nemcsak mint pap volt kiváló, hanem mint hazafi és tudós is. Meghalt Nagy-Szombatban 1586. ápr. 22-én."
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Szilágyi Dezső

 

Szilágyi Dezső. 

"Szilágyi Dezső, Nagyváradon született 1840-ben. Atyja tekintélyes ügyvéd volt ebben a városban és két fia, Dezső és Ete mindenek irigységének tárgya. Mind a két ifjú korán megmutatta tehetségét és csakugyan Szilágyi Dezsőből nagy államférfiu, Etéből pedig kiváló szemorvos, rendes egyetemi orvosprofesszor lett. Dezső a jogi pályára lépett és tanulmányait a bécsi és budapesti egyetemen végezte. Egyénisége már itt föltünt. Megválasztották a jogászegyesület elnökévé. A mily gyorsan szerzett pozicziót és híveket az ifjuság körében, oly rohamosan hódította meg mint fiatal ügyvéd a főváros jogász-társaságát, s mint publiczista a nagy közönséget. Horváth Boldizsár, az első 67-es igazságügyminiszter, miniszteri titkárul vette maga mellé; csakhamar osztálytanácsos lett, majd kiküldték Angliába a jogi, különösen a büntetőjogi intézmények és parlamenti állapotok tanulmányozására. Nem is ismerte nálánál senki alaposabban Anglia biráskodását és törvényhozását. 1871-ben a miniszterelnök mellett szervezett kodikfikáló bizottságnak lett tagja miniszteri tanácsosi ranggal. Szilágyi Dezső e bizottságnak 1874-ig egyik legtevékenyebb tagja volt s 1871. óta egyúttal országgyűlési képviselő, hova Gyula-Fejérvár város választotta meg. A parlamentbe lépését is megelőzte szónoki tehetségének hire, mely rendkivül fölcsigázta iránta a várakozást. De bármily nagy volt is e várakozás, első föllépésének (1872) sikere messze fölülmulta azt s első nagy beszéde a legszebb parlamenti diadaloknak egyike volt. Férfias alakja, csengő hangja, bámulatos szókincse, az eszmék gazdagsága, dialektikájának elmeéle egyszerre a parlament leghatalmasabb szónokai sorába emelte. A törvényelőkészítő bizottság 1874-ben föloszolván, Szilágyi Dezső az egyetemen lett a politikai tudományok s a büntető jog tanára. Mint protestáns ember, ő is részt vett az egyházi igazgatásban s 1876-ban a dunamelléki helvét hitvallásu egyházkerületnek világi főjegyzője lett. 1885-ben a felsőbaranyai egyházmegye választotta gondnokává. Mint politikus, a tiszta liberális irány híve volt s a politikusok ama köréhez tartozott, a kik Deák Ferencz körül csoportosultak. A fuzió idejében szintén megmaradt a Deák-pártból s a balközépből alakult szabadelvű párt tagjának, de később ő is azok közé tartozott, a kiket akkor disszidens elemeknek neveztek s a boszniai okkupáczió előtti időben formaszerűen is kiváltak a párt kebeléből s 1878. tavaszán megalakították az ugynevezett egyesült ellenzéket, mely az egykori Sennyey Pál báró vezérlete alatt álló jobboldali ellenzék, a Simonyi 664Lajos báró volt kereskedelmi miniszter köré csoportosult független szabadelvü párt tagjaiból s a disszidensekből alakult. Szilágyi e pártban, mely utóbb a mérsékelt ellenzék nevet vette föl s a kiegyezési alapon állt, de a kormány belpolitikájának több irányzatával elégedetlen volt, a szabadelvü irányzatot képviselte s ebben hajthatatlansága tette helyzetét a különböző gondolkozásu elemekből alakult pártban nehézzé úgy, hogy utóbb, noha egyik vezére volt, kilépett a pártból és belépett a szabadelvü pártba, a hol csakhamar az igazságügy és liberalizmus terén külön irány képviselője gyanánt tekintette mindenki. Majd 1899 április 4-én belépett mint igazságügyminiszter a kabinetbe. Minisztersége alatt sokat dolgozott.

Egyik törvényhozási akcziót a másik után vetette föl. Később tagja volt a Szapáry- és Wekerle-kabinetnek. Ez a kabinet létesítette a polgári házasságot és az egyházpolitikai reformok javát. Szilágyi műve volt, hogy a Wekerle-kabinet tagjai egymással az egyházpolitikai törvényekre nézve titkos szolidaritást vállaljanak. A király engedett, de a Wekerle-miniszteriumnak és vele Szilágyinak mennie kellett. Ez után a képviselőház választotta elnökévé és alig volt még parlamentünknek elnöke, kinek oly nagy és minden pártnál egyaránt elismert tekintély jutott volna osztályrészül, mint neki. Decz. 7-én bejelentette lemondását. A társadalmi téren nagy kitüntetések érték. 1870. máj. 6-ikán a M. Tud. Akadémia tiszteleti tagjává, 1898. májusban a dunamelléki ev. ref. egyházkerület főgondnokává választotta. Pozsony, Versecz, Deés és Léva díszpolgárává választotta. Meghalt 1901. júl. 30-án szívszélhüdésben. (P. H.)"

Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Szacsvay Imre

 

Szacsvay Imre.

"Szacsvay Imre, született 1818. nov. 1-én Kis-Ürögdön. 1848. máju. 10-én a nagyváradi kincstári uradalom ügyészévé neveztetett ki s június 24-én a 663nagyváradi kerület orsz. képviselővé választotta. Midőn a kormány Debreczenbe költözött, a képviselőház jegyzőjévé választatott. Nagy része volt az ápr. 14-iki függetlenségi nyilatkozat szerkesztésében, melyet ő írt alá. Sz. Imre is azok közé tartozott, a kik aug. 11-én az Aradon tartott országgyűlés utolsó űlésében részt vettek. A szabadságharcz után egyideig bujdosott, de elárultatván, Pestre hurczoltatott, hol 1849. okt. 14-én az újépület udvarán felakasztották. Tetemei 8 társával együtt a kerepesi-uti sírkertben pihennek. Sírja fölé 1870-ben díszes síremléket állított a honleányi kegyelet. "

Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Román Miron

"Román Miron. A gör. keleti román egyház érek-metropolitája született Mézesen 1828-ban. Gimnáziumi tanulmányait Belényesen az ottani gör. kath. gimnáziumban végezte, azután Aradra ment theologusnak s később váradon jogot hallgatott. Szerzetes lett, majd Aradon theologiai tanár és püspöki titkár. Már mint theologiai tanár feltünt mély tudományával és bölcs mérsékletével. Arad vármegyében nagy népszerüségre tett szert, minek bizonyitéka, hogy a kisjenői kerület az alkotmányos élet ujraébredésével, 1869-ben, őt küldte fel az országgyűlésre. 1868-ban br. Eötvös József tanfelügyelővé nevezte ki Krassó-Szörény vármegyébe. E nemzetiségi vármegyében nagy tapintattal oldotta meg kényes feladatát. Már 1869-ben nagyváradi püspöki helyettes lett, midőn pedig Ivacskovics Prokop 1872-ben lemondott az aradi püspökségről, ő lett utóda, de csak rövid ideig, mert már 1873-ban, Saguna András halála után, őt választották meg nagyszebeni érsekmetropolitává, mely méltóságában 1874-ben erősíttetett meg. Mint metropolita különösen sokat tett egyházának anyagi felvirágzása érdekében. Rendezte a nyugdíj-alapot, az özvegyi ellátásokat és számos nagyobb alapítványt tett. Érdemei elismeréséül 1874-ben valóságos belső titkos tanácsossá neveztetett ki. Meghalt 1898. október 16-án Nagyszebenben."
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Riczkó Ignácz

"Riczkó Ignácz ezredes. Azok közé tartozik, kik a Bihar vármegye által kiállított nemzetőrség szervezésében szülővármegyéjök elismerését méltán megérdemelték. Midőn Erdélyben a nemzeti ügy komoly veszedelemben forgott, a vármegye ő reá bízta a csucsai szoros megvédését. A bihari nemzetőri zászlóalj élén, melynek akkoriban őrnagya volt, 1848. november 23-án megtámadta a zsibai csata után felette elbizakodott Urbán tábornokot és visszaűzte. Deczember 19-én Wardener császári tábornok ellen védte meg a csucsai szorost. Midőn Kolozsvár és vele együtt Erdély jó része Bem tábornok hatalmába került, az időközben ezredessé előléptetett Riczkóra bizták a Bukovina felőli hágók őrizetét, de Urbán a tihuczai havasokon át visszatérve, a hágók őrizetére bizott sereget február 14-én Királynémetinél megtámadta, mely véres harczban Riczkó is életét veszitette."
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Péchy Imre

"Péchy Imre (pécsujfalusi). Álmosdon 1753. november 14-én született. Tanulmányait 1763-72-ig Debreczenben, mjd 1774-ben Késmárkon és 1781-82-ben Göttingában végezte. Tanulmányai befejeztével haza jött és 1787. május 1-én Bihar vármegye alispánjává neveztetett ki. Nehéz helyzete volt II. József önkényes intézkedései következtében mint kinevezett tisztviselőnek, de hivatalát oly tapintattal töltötte be, hogy az 1791-ben tartott tisztújításkor a vármegye közlelkesedése között foglalta el ismét az alkotmányos alispáni széket, melyet 1803. szeptember 20-ig töltött be. Időközben több ízben képviselte Bihar vármegyét az országgyűlésen. 1813-ban alnádor, 1824-ben hétszemélynök lett. 1835-ben a Szent-István rend kiskeresztjét nyerte. Hosszas közpályája alatt egyházának hű fia volt. 1801-39-ig a tiszántúli ev. ref. egyházkerület és a debreczeni anyaiskola főgondnoka volt. A megalakult magyar tudományos akadémia 1830-ban az igazgató tanácsba választotta. Meghalt 1841. április 20-án."
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Pázmány Péter

  

Pázmány Péter.

"Pázmány Péter. Akárhány történelmi nagyság egész élettevékenysége csak egy elemét alkotja Pázmány Péter egyéniségének. Benne az író, a vitázó, a szónok, a tudós, a diplomata, az államférfiu, a hazafi, a pap, az emberbarát, a hittérítő és az erkölcsi egyén külön-külön sem nélkülözték az igazi nagyság föltételeit, de együttvéve, egységes egészbe olvadva és kitartó fáradhatatlansággal, meg ki nem alvó lelkesedéssel párosulva, oly egyéniséget alkottak, mely a történelemben korszakot zár, nyit és teremt. Az egyház, haza és király iránt való hűséges és önzetlen szeretet a Pázmányénál fogékonyabb és méltóbb keblet nem havített soha. Összes nagy tulajdonai közül e három tündökölt a legragyogóbban, a leghosszabban. A haza jogait rendületlenűl védelmezte a pápával szemben, a nélkül azonban, 661hogy az utóbbi hűtlenség vagy szeretetlenséggel vádolhatta volna őt. Viszont sikerrel küzdött idehaza, az egyház igazai mellett, a nélkül, hogy a hazafiatlanság bélyege ellen kellett volna védekeznie. Az alkotmányos nemzeti jogok a dinasztiával szemben is megingathatatlan védelmezőre találtak benne, a nélkül azonban, hogy ennek kegyeiből kiesett volna. Viszont a Habsburg-dinasztia sem ő előtte - trónra jutása óta, sem utána - napjainkig, nem talált nálánál önzetlenebb barátot, lelkesebb ügyvédőt, a nélkül, hogy Pázmány e miatt az udvaroncz alacsony jelzővel lett volna illethető. Erényei, cselekedetei és az eredmények, melyeket kivívott, nagyok voltak. Telegdi Miklós, mint láttuk, a protestáns árnak csak föltartóztatását kísérlette meg, Pázmány Péter ez árt régi medrébe terelte vissza. Az általa vezetett ellenreformáczió páratlan diadalt aratott. Ugyan azok a fegyverek, melyek a kath. hívők szívét egykor a protestáns tanok előtt bámulatos gyorsan kitárták, ugyanazon eszközök, melyek a protestánsok győzelmi útait előkészítették, voltak egyszersmind tényezői az ellenreformáczió sikereinek. Pázmány Péter jól ismerte a szellemi haladás törvényeit. A szó és toll, melyek egykor a protestántismus sikereit okozták, most hanyatlását eredményezték. Ha teljes képet akarnánk nyujtani az olvasónak Pázmány egyéniségéről, tetteiről és hatásáról, ide kellene másolnunk három kötetes történetét, melyet az alak nagyságához méltóan Fraknói Vilmos írt meg. Pázmány Péter 1570. október 4-én született Nagyváradon protestáns szülőktől. Tizenhárom éves korában mostoha anyja, a kath. Toldy Borbála és a helybeli jezsuita atyák fáradozására, atyjával Miklóssal együtt a kath. vallásra tért. Nemsokára a Jézus-társaságba lépett. Iskoláit Kolozsvárott, Krakkóban, Bécsben és Rómában végezte. 1597-ben rendje gráczi nevelőintézetében tanulmányi felügyelő, egy év mulva pedig az ottani egyetemen a bölcselet tanára lett. 1601-ben tevékenységének új szintért nyitottak előljárói: Magyarországba küldték a sélyei rendházba, hogy mint hithirdető működjék. Két év mulva visszahívták egyetemi tanszékére, melyet azonban három év mulva újra elhagyott, hogy minden tevékenységét végleg a magyar katholikusság supremacziájának visszaállítására fordítsa. Forgách esztergomi érsek 662udvarában tartózkodott. Hatalmas szónoklatai és gyakori vitatkozásai mintegy harmincz főúri családot vezettek vissza az egyház kebelébe. A hazai protestánsok a szó, toll és társadalmi tevékenység harczmezein nem lévén képesek sikerrel felvenni vele a harczot, törvényhozási intézkedésekhez fordultak, hogy a jezsuita rend - tehát Pázmány is - az országban való megmaradásának anyagi föltételétől megfosztassék. Forgách és II. Mátyás kérelmére Pál pápa felmentette Pázmányt szerzetesi fogadalmai alól, mire a király a túróczi prépostsággal ajándékozta meg. Ugyanez év (1616) őszén meghalt Forgách prímás és utódja Pázmány Péter lőn; tizenhárom évvel később a legmagasabb egyházi méltóságot is elnyerte: VIII. Orbán pápa bíborral tüntette ki. Meghalt 1637. márczius 19-én. Pázmány elévülhetetlen érdemei közé tartoznak még a magyar irodalmi nyelv megteremtése és a tudományegyetem alapítása. Műveinek száma körülbelül harminczra rúg, melyeket legújabban az általa alapított egyetem ad ki. Irodalmi működését más helyen ismertettük."
 Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Dr. Némethy Károly

"Dr. Némethy Károly miniszteri tanácsos 1862-ben született Berettyó-Ujfalun. Középiskolai tanulmányait a debreczenii ref. collegiumban, a jogot az ottani jogakadémián végezte, a jogtudományi szigorlatokat a budapesti egyetemen tette le. 1884-ben a belügyminiszteriumba lépett, hol 1889-ben már fogalmazó lett. 1900-ig részint a vármegyei, részint a közjogi osztályban dolgozott, majd az utóbbinak vezetője lett. Ebben az időben a közigazgatási biróságról, a községi és egyéb helynevekről, valamint a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló törvények megalkotásának munkálataiban nagy része volt. 1900-ban már az újonnan létesített törvényelőkészítő osztály főnöke s mint ilyen: "A községi közigazgatási tanfolyamokról, "Az állami gyermekmenhelyekről, "A közsegélyre szoruló 7 éven felüli gyermekek gondozásáról" és "A közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről" szóló törvények megalkotásában vett részt. Tevékenyen működik a különböző közigazgatási kérdéseket tárgyaló enquetteken, az országos községi törzskönyvbizottság és a magyar jogászegylet űlésein, melyeken több becses értekezést tartott. Több jogi és közigazgatási szaklap munkatársa és évek óta főmunkatársa a Magyar Közigazgatásnak; a hivatalos Belügyi Közlönynek pedig - annak megjelenése óta - szerkesztője. A hivatalos pályán tehetségéhez méltó gyorsasággal emelkedett. 1895-ben titkárrá, 1898-ban osztálytanácsossá és 1901-ben már miniszteri tanácsossá neveztetett ki."
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Nagy Sándor József

"Nagy Sándor József 1804. október 17-én Nagyváradon született. Tizenkilencz éves korában, mint hadapród az akkor Olaszországban állomásozó ötödik huszárezredbe lépett, rangjáról is lemondott. A szabadságharcz kitörésekor a pestmegyei nemzetőrség szervezésével bizatott meg. 1848. őszén ezredesi ranggal a ráczok ellen küldetett s október 14-én megmentette Nagy-Kikindát a pusztulástól. 1848. november havában, a temesvári császári őrség kitöréseinek megfékezése czéljbáól Zsombolyára rendeltetett. Az 1849-iki tavaszi hadjárat megkezdésekor Görgei seregében a Damjanich parancsnoksága alatti III. hadtestben, a 3. tartalék lovasdandár parancsnokává nevezték ki. Budavárának ostrománál, mint az I. hadtest parancsnoka vett részt. A vár ostrománál különösen kitüntette magát. Ő volt az első, a ki hadtestéből, a 9. zászlóaljjal, reggel öt órára fent volt a várban. Midőn Görgei az oroszok elől Komáromból a felső Tiszához vonult, a Boryné útján Rüdigerhez küldött levél feltörése miatt éles ellentétbe került fővezérével. Görgei, hogy távol tartsa magától, az ő hadtestét rendelte ki oldalvédül. A hirtelen előnyomuló orosz hadakkal Nagy Sándor augusztus 2-án kénytelen volt Debreczennél csatába bocsátkozni; bár egész hadteste szétveretett, fél napig feltartóztatta a 90.000 főnyi orosz hadat. Az augusztus 11-én tartott hadi tanácsban ő is a fegyverletétel mellett szavazott. 1849. október 6-án tizenhárom társával vértanú-halált szenvedett Aradon. Holtteste most is a kivégzés helyén porladoz."
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Miskolczy Lajos

"Miskolczy Lajos, született Mező-Telegden, 1811. április 2-án. 1834-ben gróf Zichy Ferencz főispáni helytartó tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki. 1837-ben első aljegyzővé választatott, 1845-ben pedig főjegyző lett. 1848-ban, midőn Beőthy Ödön elfoglalta a főispáni széket, az elnöklete alatt tartott tisztújításon az érmelléki járás főszolgabirájává választatott, de mert időközben Károly bátyja, a ki alispán volt, képviselő lett, a megürült II. alispáni széket vele töltötték be. Ez állásában egész 1849. augusztus végéig működött, midőn Károly bátyjával együtt Álmosdra vonult vissza. Eleinte gazdálkodott, de az ötvenes évek végén az érmelléki ev. reform. egyházmegye segédgondokává választotta meg. A vármegyei élet újjáébredésével, 6601860-ban, egyhangulag első alispánná választották. 1865-ben a székelyhídi kerület egyhangulag képviselőjévé kiáltotta ki. Az 1867. április havában megtartott tisztújítás alkalmával ismét első alispán lett. 1872-ben azonban birtokára vonult vissza, de csak rövid ideig, mert 1875-ben Közép-Szolnok, Kraszna vármegyék és Zilah sz. kir. város főispánjává neveztetett ki. 1876-ban az újonnan alakított Hajdu vármegye főispánja lett s reá bízták a vármegye szervezését. 1883-ben szembaja következtében felmentését kérte, mely alkalommal a Szent István-rend kiskeresztjét nyerte."

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Lukács György

"Lukács György 1820-ban Nagyváradon született. 1838-ban már jurátus volt, ugyanez évben tette le az ügyvédi vizsgálatot, mely után szülővárosába tért vissza. 1839-ben Beőthy Ödön mellett volt az országgyűlésen. Hajlamai korán a hirlapírás felé vonzották. 1841-től kezdve élénk részt vett a vármegyei életben. Csengery Imrével ő volt a vármegyei ifjuság vezetője. 1848-ban a belügyminiszterium vármegyei osztályának vezetője lett, majd a honvédelmi bizottmány megalakulása után a minisztert képviselte annak ülésein. Midőn az országgyűlés Debreczenbe tette át székhelyét, Lukács is követte a kormányt. A szabadságharcz lezajlása után Váradra vonult vissza. 1861-ben, a rövid ideig tartó alkotmányos korszak alatt, Várad polgármestere volt, majd az országgyűlésre is őt küldték ki képviselőül. 1865-ben is szülővárosát képviselte. 1867-ben újból Nagyvárad polgármesterévé választatott, de azért befolyását a vármegyei ügyekre sem vesztette el. 1867-től 75-ig jóformán ő volt a biharmegyei balközéppárt vezére. 1875-ben miniszteri tanácsossá neveztetett ki a belügyminiszteriumba, hol nemsokára államtitkár lett. Meghalt 1892. augusztus 25-én. Testvérei szintén kiváló szerepet vittek a szabadságharczban: Sándor, a híres győri kormánybiztos, a ki 1849-ben Rónai Jáczint közvetítésével menekült ki Észak-Amerikába; István, mint főhadnagy esett el."
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai

Bihar vármegye kiváló szülöttei : Lukács Dénes

"Lukács Dénes ezredes, 1815-ben Nagyváradon született. Korán lépett a katonai pályára. 1848-ban a cs. és kir. sereg átvételekor, a magyar hadügyminiszter parancsnoksága alá került. 1848. őszén már ezredes volt. Nagy érdemei vannak a magyar tűzérség fejlesztése körül. A begyakorlás könnyítésére egy könyvet is írt. A szabadságharcz leveretése után előbb halálra, majd 16 évi várfogságra itéltetett, melyből öt évet Temesváron, Aradon és Komáromban ki is töltött. Kiszabadulván, a magánéletbe vonult."
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai