Egyváradi Blogja Nagyváradról: április 2014

2014. április 30., szerda

Lesz hídépítés és magánkórház

A magyar tanácsosok ellenkezése ellenére a nagyváradi helyi tanács elfogadta mind a Szilvás híd munkálatainak befejezésére, mind pedig egy magánkórház építésére vonatkozó határozattervezetet.

A nagyváradi helyi tanács keddi ülésének elején letette az esküt Kis Gábor, akik a tanács RMDSZ-frakcióvezetőjének, az államtitkárrá kinevezett Pásztor Sándornak a helyét foglalta el a testületben. Kis Gábor azoknak a bizottságoknak a tagja is lett egyben, amelyekben Pásztor Sándor képviselte az RMDSZ-t. A frakcióvezető Ritli László Csongor lett. Az új felállású RMDSZ több előterjesztett napirendi ponttal nem értett egyet. Így kifogást emelt az ellen, hogy a város közvetlen tárgyalást kíván folytatni a Szilvásban épülő Körös-híd korábbi kivitelezőjével, a Construcții Bihor céggel. A napirendi pont vitáján Ritli László Csongor azt javasolta, hogy írjanak ki közbeszerzési eljárást a még fennmaradó munkálatokra, Huszár István tanácsos pedig azt javasolta, hogy vegyék le a napirendről a javaslatot, és előbb kérjék ki az Országos Közbeszerzés-Felügyelet (ANRMAP) álláspontját ebben a kérdésben. A tanács mindkét felvetést elutasította, és eredeti formájában szavazta meg az előterjesztést, azaz az önkormányzat a korábbi kivitelezővel kezd tárgyalásokba a munkálat folytatásáról. Ilie Bolojan polgármester a napirendi pont vitáján kijelentette, hogy az Őssit Rogériusszal összekötő Szováta híd közbeszerzési eljárása során megállapított tarifák képezik majd a tárgyalás alapját, és amennyiben nem sikerül hasonló kivitelezési árban megállapodni a Construcții Bihor céggel, akkor közbeszerzésre bocsátják a munkálatot. A tanácsülés után Ritli László Csongor kérdéseinkre válaszolva kifejtette, hogy az önkormányzat adminisztratív szempontokat vesz figyelembe, amikor közvetlen tárgyalást kíván folytatni egy kivitelezővel, holott a törvény értelmében csak abban az esetben lehet élni ezzel a lehetőséggel, ha más kivitelező nem lenne képes elvégezni az adott munkálatot. „Ebben az esetben viszont nem lehet azt mondani, hogy ezt a munkálatot csak egyetlen cég tudná elvégezni” – fogalmazott Ritli, hozzátéve, hogy éppen ezért az Országos Közbeszerzés-Felügyelet (ANRMAP) is valószínűleg negatívan bírálta volna el ezt a kérdést. Ritli felhívt a figyelmet arra, hogy mivel a határozatot az eredetileg előterjesztett formában fogadta el a tanács, ezért megvan a veszélye annak, hogy végül kiderül, hogy ez az eljárás mégsem felel meg a törvényeknek, és más közbeszerzési eljárást kell majd alkalmazni, ami további időkiesést jelenthet.

Piaci árak

Ugyancsak tartózkodott az RMDSZ a magánkórház építésére vonatkozó határozat-tervezet szavazásánál is, mert a tanács elutasította Huszár Istvánnak azt a javaslatát, miszerint nem kellene ágyakat fenntartani a Szociális és Közösségi Ügyek Hivatalának az elkészült egészségügyi létesítményben, hanem a versenytárgyalás egyik feltételéül kellene szabni azt, hogy az a cég nyerje el az építési jogot, amelyik a legolcsóbban kínálja majd az egészségügyi szolgáltatást. Ilie Bolojan polgármester azzal érvelve utasította el ezt a felvetést, hogy a leendő üzemeltetőnek amúgy is piaci áron kell majd kínálnia szolgáltatásait, mert egyébként senki nem fogja igénybe venni azokat, ezért nem szükséges, hogy az önkormányzat beleszóljon az alkalmazandó díjszabásokba. A tervezetet végül az eredetileg beterjesztett formában szavazta meg a tanács, az RMDSZ tartózkodása, és a demokrata-liberális frakció ellenszavazatai mellett. A határozat értelmében a város tízezer négyzetméternyi telket ajánl fel a Ceyrat utcán egy vállalkozásnak vagy nem kormányzati szervezetnek, hogy ott egy főként időseket gondozó központot építsen fel és működtessen.
Forrás : erdon.ro

Minden kérdésben egyetértettek a megyei tanácsosok

Egyhangúan szavaztak mind a huszonnyolc napirendi pont tekintetében a megyei tanácsosok a keddi ülésén. A legtöbb tervezet különleges buszjáratok engedélyezésére vonatkozott.

Változott a Bihar megyei Gyermekvédelmi Bizottság összetétele. Amint a keddi ülésen egyhangúan megszavazták, dr. Simona Cheregi gyermekorvos helyére, aki kérte, hogy helyettesítsék, a Bihar megyei Közegészségügyi Hatóság javaslata alapján dr. Miculschi Gabriela gyermekorvost választották meg, ezentúl tehát ő képviseli a közegészségügyi hatóságot a bizottságban.

Elírás történt

Egy korábbi hiba kijavításáról is szavaztak a tanácsosok. A március 31-i 35. sz. határozatban jóváhagyták a Helyi Tanács és a Bihar Megyei Tanács közötti együttműködési egyezményt az új légi járatok bevezetését illetően. Ebben egy hiba is szerepelt, ugyanis úgy tüntették fel, hogy a Helyi Tanács a város költségvetéséből a járatok üzemeltetőinek térítésként nyújtott összeg 30%-át vállalja fel, holott a felek ezt megelőzően 20%-ban állapodtak meg. A Nagyváradi Polgármesteri Hivatal egy kérvényben igényelte, hogy térjenek erre vissza, s az egyezményben az az arány szerepeljen, amiben korábban megegyeztek. Ionel Avrigeanu PD-L párti tanácsos megkérdezte, hogy ki hibázott és mekkora bírságot fog kapni. Cornel Popa megyei tanácsi elnök azt válaszolta: örül, hogy Avrigeanu annyira szívén viseli a megyei tanács alkalmazottainak sorsát és nem azért lép fel, hogy csökkenjen a fizetésük, annál is inkább, mivel csak egy elírás történt, melynek semmilyen jogi következménye nem volt. „De mégis, ki hibázott?” – kérdezte ismét Avrigeanu – de nem kapott érdembeli választ. A tanácsosok a hiba kijavítását is egyhangúan szavazták meg.

Megerősítették

Ezt követően egy korábbi határozatot erősítettek meg szavazatukkal a tanácsosok. Amint a hivatalos indoklásból kitűnik, az Otgabi Impex Kft. panaszt fogalmazott meg, mivel a cég szerint jogtalanul ítéltek oda bizonyos útvonal-licenceket a Scorţe Trans Com Kft.-nek. A helyzet kivizsgálása nyomán a tanács nem adott helyet a panasznak és a licenc odaítéléséről szóló korábbi határozat megerősítését szavazták meg.
Az elkövetkezendőkben speciális buszjáratok létesítéséhez adták beleegyezésüket a tanácsosok. Főleg olyan járatokról van szó, amelyek különféle helységekből a borsi Celestica Kft., az élesdi Melania New Kft., illetve a váradi Yellow Stone Company Kft. felé biztosítják a szállítást.
Forrás : erdon.ro

2014. április 29., kedd

Dukrét Géza

Dukrét Géza tanár (1942, Nagyvárad). A Kolozsvári BBTE földrajz–biológia szakán végzett. 1970-től foglalkozik néprajzi adatgyűjtéssel; alapítója az EKE Bihar megyei osztályának, alapítója és elnöke a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottságnak (1993). Alapító felelős szerkesztője a Partium c. honismereti lapnak; szerkesztője a Partiumi füzetek könyvsorozatnak. Fontosabb kötetei: Turulmadaras emlékműveink; Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében; Hegyköz történeti monográfiája; A bihari turizmus története; Épített örökségünk Bihar megyében. Több díj és kitüntetés tulajdonosa.
Forrás : varad.ro

A Partiumi füzetek sorozat célja a helytörténeti kutatásban fellelhető hatalmas fehér foltok eltüntetése, műemlékeink megismerése és védelme. A szerkesztők szem előtt tartják, hogy a kistelepülések jó ismerői állítsák össze az anyagot, azok, akik belülről ismerik a vidéket, ott élnek, szívügyük megismerni saját történelmüket, szokásaikat, s össze is gyűjtötték ezeket az adatokat. Ugyanakkor kritériummá vált a levéltári anyagok felhasználása, valamint az oral history módszerének alkalmazása. A másik fontos cél, hogy e kiadványokat az érintett településen is meg lehessen vásárolni.
A sorozat szerkesztője Dukrét Géza, korrektora Mihálka Magdolna.
1997-től napjainkig 68 kötet jelent meg a Partiumi füzetek könyvsorozatában, mellette még tíz kötet a sorozaton kívül.
Teljes cikk : biharkutatas.hu

Tizenöt éves a PBMET – Beszélgetés Dukrét Géza alapító-elnökkel

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaságot (PBMET) 1993-ban hozta létre tizenkét alapító tag. 2006-ig a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület égisze alatt működött mint bizottság, egyesületi státuszban. 2007-ben lett csak önálló jogi személyiség és vált társasággá.

– Mikor merült fel először egy ilyen jellegű szervezet létrehozása?
– 1992-ben vált szükségessé először, amikor egy tervet állítottam össze helytörténeti és néprajzi kutatómunka megszervezésére, valamint emlékhelyek létesítésére és ápolására. Jelenleg 117 munkatársa van az egyesületnek: tanárok, orvosok, mérnökök, műemlék-szakemberek, néprajzosok, honismereti nevelők.

– Hány megyét ölel fel jelenleg az egyesület és hogyan oszlik meg a munkájuk?
– Bihar 52, Máramaros 3, Szatmár 11, Szilágy 10, Temes 26, Kolozs 3, Arad 10 aktív tagtársat ad a PMBET-nek, de van Magyarországról is 2 munkatársunk. Ez egy viszonylag megfelelő arány ahhoz, hogy a szervezet kiterjedt munkát tudjon végezni.

Teljes cikk : erdely.ma

Értékőrzés és szakértelem - Beszélgetés az Életmű-díjas Dukrét Gézával

Életmű-díjjal ismerték el a magyar kultúra napján DUKRÉT GÉZA nyugalmazott földrajztanár, helytörténész munkásságát, aki Bihar megyében alapítója volt az Erdélyi Kárpát Egyesületnek (EKE), illetve alapítója s mindmáig vezetője a Partiumi és Bánsági Műemlék és Emlékhely Társaságnak (PBMET).

– Két szervezet kötődik a nevéhez, a PBMET és az EKE. Előbbinek az elnöke, utóbbinak a tiszteletbeli elnöke. Mit jelent Önnek a civil világ?

– Nem politikai síkon való működést, attól teljesen függetlenül az embereket képviselni, megmozdítani. A mi célunk a magyarságtudat fejlesztése, a műemlékek megóvása, a természetvédelemre való nevelés.

– Ezekre az értékekre tanárként már a múlt rendszerben is hangsúlyt helyezett…

– 1965-től kezdve rendszeresen szerveztem kirándulásokat a siteri, tótteleki, csatári gyerekekkel. Bejártam velük az egész országot, s fontos, hogy ezek már akkor is elsősorban honismereti jellegű kirándulások voltak; elmondtam nekik az adott település történetét, és bemutattam a felkeresett műemlékeket, műemlék épületeket. Hogy ismerjék meg a gyökereiket.

– Ma mintha kevesebb lenne az iskolai kirándulás. Vajon a gyerekeket is nehezebb rávenni?

– Szerintem ma sokkal nehezebb. Kirándulni ma is szeretnek menni ugyan, de kevésbé azzal a céllal, hogy egy műemléket meglátogassanak. Én tizenkét éve nyugdíjas vagyok, úgyhogy már nem igazán ismerem a mai iskolát, de kollégáktól tudom, kevesebbet járnak kirándulni. Tanárból is kevesebb van, aki szívesen viszi a diákjait. Nekünk sem volt kötelező, de fontosnak tartottam. Ennek a kis hegyközi falunak a gyermekei, mire elvégezték a nyolcadik osztályt, szinte az egész országot bejárták négy év alatt.

– 1990-től két irányba indult el: természet és műemlékek.

– Már az első fokozatú tanári vizsgadolgozatom is erről szólt: iskolai kirándulások szervezése, illetve azok nevelő jellege. Szintén a nyolcvanas években én írtam meg Siter történetét, s kezdtem foglalkozni helytörténeti kutatással, helyi szinten. 1972-ben kezdeményeztem a néprajzi gyűjtést, a népi eszközök, tárgyak, fából és cserépből készült tárgyak gyűjtését. Az iskolában volt egy kis múzeum is, de azután, hogy leváltottak mint igazgatót, már nem volt helye ennek ott.
Teljes cikk : biharmegye.ro

Dukrét Géza: XVI. Partiumi Honismereti Konferencia. Ismerkedés Nagyváraddal

A Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság (PBMET) 2010. szeptember 3–5. között tartotta Nagyváradon a XVI. Partiumi Honismereti Konferenciát. A Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében lezajlott eseményre több mint százan voltak kíváncsiak.

A Szózat eléneklése után Csûry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke és Fodor József, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség általános helynöke tartott áhítatot. A megjelenteket köszöntõ János Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora hangsúlyozta, hogy a jövõben erõsebb kapcsolatokat szeretne kötni egyesületünkkel, amelynek tevékenységét nagyon sikeresnek értékelte. Üdvözlõ beszédet mondott Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere, Pethõ Csilla parlamenti képviselõ, Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezetõ elnöke. Tõkés László, az Európai Parlament alelnöke nevében Török Sándor, a Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke köszöntötte a részvevõket, ugyanakkor jókívánságait tolmácsolta Széphegyi László, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) szegedi irodájának vezetõje, Borbáth Erika, a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus fõigazgatója, Debreczeni Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke, Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke, Gaal György, a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság elnöke is. Tamás Juditnak, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökének üdvözlõ levelét Dukrét Géza olvasta fel. A konferenciát megtisztelte jelenlétével még Hõhn József, a KÖH gyulai irodájának vezetõje, Ráday Mihály, a Város- és Faluvédõk Szövetsége, a Hungaria Nostra Egyesület elnöke, Széman Péter, a Szilágysomlyói Báthory István Alapítvány elnöke, Mátyás Attila, a Nagyváradi Evangélikus-lutheránus Egyház esperese.

Ezt követõen átadták a Fényes Elek-díjakat: Starmüller Gézának (Kolozsvár), Tácsi Erikának (Temesvár), Mihálka Magdolnának (Nagyvárad), valamint Gellért Gyula bihardiószegi tiszteletesnek.

A konferencia fõ témái közé tartozott mûemlékeink védelme, a helytörténet, illetve a 20. század öröksége. Az elõadások sora hagyományosan a konferenciának helyt adó Nagyvárad megismerésével kezdõdött. Lakatos Attila történész (Nagyvárad) Várad õstörténetérõl, a város határában történõ ásatásokról értekezett, Dukrét Géza (Nagyvárad) a város történetét ismertette, megalapításától a 19. századig, Fleisz János történész (Nagyvárad) elõadását a város 19–20. századi eseményeirõl Fleisz Judit olvasta fel. Mihálka Nándor (Nagyvárad) a váradi vár északi kazamatája régészeti kutatásait ismertette vetítettképes elõadásában. Tácsi Erika (Temesvár) az intézményalapító Schaffer Károlyról értekezett, Matekovits Mihály (Arad) az Arad megyei iskolák névadóit ismertette, Berek Lajos (Budapest) Bocskai István közterületi szobrait mutatta be. Az elõadások után Meleg Vilmos és Kupán Árpád megnyitották a Bocskai István dokumentumaiból válogatott kiállítást. Jakabffy László építészmérnök részletesen mutatta be a váradi várat, valamint az itt zajló munkálatokat, majd Péter I. Zoltán városnézõ sétán kalauzolta végig a tanácskozás részvevõit. A napot F. Márton Erzsébet színmûvész mûsora zárta.

Másnap Ráday Mihály Budapest mûemlékvédelmét ismertette, de szóvá tette kötelezettségeinket mûemlékeink védelme érdekében. Szomorúan jelentette be, hogy az évtizedek óta közvetített Unokáink sem fogják látni címû televíziós mûsort megszüntették. Kupán Árpád (Nagyvárad) A legnagyobb magyar bihari napjai címmel Széchenyi István bihari kötõdéseit ismertette. Vajda Sándor (Borosjenõ) a szabadságharc zárófejezetének színhelyérõl és háziasszonyáról, Szõgyén Antóniáról értekezett. Ciorba Teréz (Érsemjén) Fráter Lóránd nótáskapitány halálának 80. évfordulója alkalmából mesélt Érmellék pacsirtájáról. Ezt követõen a részvevõk meglátogatták a római katolikus székesegyházat vagy kis bazilikát, ahol Fodor József általános helynök bemutatta az egyház kincstárát.

Teljes cikk : muvelodes.ro

Dukrét Géza bihari képei

A Festum Varadinum szombati programjainak egyike volt Dukrét Géza fotóinak tárlata az Arcadia Bábszínház előterében. A megnyitó május 20-án 18.30-tól kezdődött Péter I. Zoltán köszöntő beszédével. A folytatásban maga a szerző mutatta be alkotásait. Elmondása szerint négy-öt évig járta a falvakat azzal a szándékkal, hogy megörökítse az elmúlt idők építészeti csodáit.

Ezek közé tartoznak az Árpád-kori templomok, kastélyok, kúriák, érmelléki pincék. Kiemelte a síteri református templomot, melynek sarokcibóriuma egyedüli a Kárpát-medencében, az érsemjéni festett református templomot és a temetőkápolnát, amely az egyik legrégebbi Árpád-kori templomunk, továbbá a szalacsi négylyukú hidat és a XIII. századbeli tamáshidai romtemplom megmaradt tornyát.
Tevékenységének célja népi építészetünk megismertetése, melyre sajnos nem sok figyelmet fordítanak. A legtöbb kastély és kúria rossz állapotban van.
Épített örökségünk Bihar megyében címmel a helyszínen is megvásárolható könyv is megjelent, amely magába foglalja Dukrét Géza mind a 720 fotóját népi értékeinkről. Ezek közül válogatta ki ő maga a legfontosabbakat és mutatta be az érdeklődőknek.
Az esemény színvonalát emelte a Sthadler fúvós zenekar két műsorszáma. Zárásként szeretetvendégségre hívtak meg minden jelenlévőt.

Forrás : biharmegye.ro

Emlékjelek Bihar megyében - Dukrét Géza kiállítása

A Nadányi Zoltán Művelődési Központ és a Szélső Érték Kör közös szervezésében Emlékjelek, emléktáblák Bihar megyében címmel nyílt fotókiállítás a Bihar Vármegye Képgalériában március 13-án.

Dukrét Géza helytörténész 1970 óta foglalkozik néprajzi adatgyűjtéssel, számos kötet szerkesztője és szerzője. Alapító elnöke a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaságnak. Ehhez köthető a Partiumi füzetek könyvsorozat is, melyben foglalkozik a Biharban fellelhető emlékjelekkel. A most Berettyóújfaluban bemutatott fotósorozat ennek részeként készült el. Dukrét Géza elmondta, hogy meg kell védenünk történelmi örökségünk egy-egy szeletét és megismerjük gyökereinket, melynek emléket állított az utókor. Ezeket védeni és ápolni kell, mely hozzájárul nemzeti tudatunk erősítéséhez. A kiállítás megnyitót Papp Balázs zongorajátéka is színesítette, Kodály és Bartók műveket hallhattunk tőle…

Forrás : berettyotv.hu

Cikkek Dukrér Gézáról :

erdon.ro

szuperinfo.hu

Dukrét Géza : A bihari turizmus története

A bihari turistákat elsősorban a Bihari-havasok vonzották. De a hegység legelső megismerői és kutatói a tudomány emberei voltak. Az első értekezést Nedeczky írta 1774-ben német nyelven, Tárnaki Mihály tanár fordította magyarra 1814-ben. Később, a 19. században, egymás után jelentek meg értekezések különböző barlangokról, az akkori idők kutatóinak tollából, ami azt is jelzi, hogy megkezdődött ennek a területnek gyalogszerrel való bejárása. Ezért már úgy is tekinthetünk rájuk, mint a Bihari-havasok első turistáira, még akkor is, ha tudományos célt követtek. Nedeczky után osztrákok és szebeni szászok járták a hegyeket, értekezéseik német nyelven jelentek meg: Bielz, Hauer 1852-ben, Miller 1856-ban, Szatmári 1861-ben, Themák 1872-ben, Orthmaier 1873-ban.
Az akkori idők legjelentősebb kutatója Adolf Schmiedl, a budai királyi József Politechnikum földrajz-, turisztika-, történelemprofesszora volt. 1858 és 1861 között, a Bihar expedition keretében járta be a havasokat és írta meg Das Bihargebierge című könyvét, s ez 1863-ban jelent meg. Schmiedl Bihart a Monarchia részének vagy inkább Ausztriához tartozónak tekintette. Térkép hiányában helyi lakosok, pásztorok vezették, így leírásai néha pontatlanok.
Dr. Koch Antal az oncsászai csontbarlangot írta le, ahol 1886-ban Primics György végezte az első ásatásokat és a barlangi medve ép csontvázát találta meg. Az Igric-barlangban Petényi Salamon, Kovács János, Kovács Gyula és gróf Korniss bukkantak ősállatcsontokra 1850-ben.
K. Nagy Sándor, aki később az Erdélyi Kárpát Egyesület választmányi tagja lett, 1883 és 1888 között három kötetben írja meg az első magyar nyelvű bihari útikalauzt, Biharország címen.
1888-ban megalakult a Bihari Kárpát Egyesület (BKE). Az alakuló gyűlés pontos dátumát nem ismerjük, csupán az 1889. július 27-i közgyűlésről van adatunk. Az egyesület Belényes és vidéke címen turistakalauz megjelentetését határozta el, a lap szerkesztői Hegyesi Márton és Sípos Orbán voltak.
1890-ben a Magyar Orvosok és Természet Vizsgálók Váradon tartották vándorgyűlésüket, s ennek megrendezését a Bihari Kárpát Egyesületre bízták. Ebből az alkalomból egy újabb turistakalauzt jelentettek meg, Élesd és vidéke címen, ugyancsak Hegyesi Márton szerkesztésében.
1891. május 11-én Kolozsváron megalakult az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE). A Turisták Lapja 1892. május–júniusi számából tudjuk, hogy a Bihari Kárpát Egyesület május 1-jén tartotta évi közgyűlését, báró Déry József elnökletével. Sípos Orbán alelnök évi jelentésében sokoldalú tevékenységről számolt be.
A Turisták Lapjának 1892. júliusi száma arról ad hírt, hogy a Bihari Kárpát Egyesület vezetősége hajlik a Magyar Turista Egyesületbe való beolvadásra, mert ez nagyobb támogatást biztosítana a bihari turizmus fejlesztéséhez. A Magyar Turista Egyesülettel együtt augusztus 13-ra közös kirándulást terveztek, s ennek végén közös közgyűlésen mondták volna ki az egyesülést. De az országos kolerajárvány miatt a kirándulás és a közgyűlés elmaradt. Ezután megerősödött az az új irányzat, hogy a BKE szövetkezzen az EKE-vel, s ezt indokolttá tette a közös munkaterület.
De az egyesülés dolgában uralkodó nézeteltérések miatt ez a csatlakozás is elmaradt. Ezután az egyesület be is szünteti tevékenységét. Erről ír 1896-ban a Nagyvárad, s ezt a cikket az Erdély 8. száma is átvette: „Évekkel ezelőtt Biharországban alakult egy turista egyesület Bihari Kárpátok Egyesülete néven, mely az alakulása utáni pár évben rendezett nagyszerű kirándulásokat, de azóta – éveken keresztül – létezésének legkisebb jelét sem adja.”
Teljes cikk : varad.ro

Péter I. Zoltán : Kócos, merész és fiatal

Sipos Lajos irodalomtörténész, professor emeritus (PPKE), a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke, valamint Boka László irodalomtörténész, egyetemi docens (PKE), tudományos igazgató (OSZK) idézte fel a Kócos, merész és fiatal című esten az Ady Endre Emlékmúzeumban a Holnaposok irodalmi és társadalmi szerepének jelentőségét 2012. november 3-án. A beszélgetést – melyet a váradi A Holnapnak szentelt négyalakos szoborcsoport felállítását ünneplendő szerveztek – Péter I. Zoltán helytörténész moderálta.
Péter I. Zoltán: A hétből négy holnapos került a nemrég felavatott váradi szoborkompozícióba. Ady szereplése nyilván nem véletlen. Dutka Ákos volt az egyetlen váradi születésű, Emőd Tamás a társaság Benjáminja, Juhásznak bár nem volt a szerepe eléggé hangsúlyozva, de ha nem kerül a premontrei gimnáziumba helyettes tanárnak, s nem veszik körül a váradi irodalmárok, akkor lehet, hogy nem is alakult volna meg a Holnap irodalmi társaság. Vendégeinktől előbb azt kérdezném, hogy tetszik-e nekik a szobor?
Sipos Lajos: A szoborcsoport érdekes és nagyon szép. A váradiak és az idelátogatók azonnal magukénak érzik. Sokan megállnak mellette, virágot hoznak, mécsest gyújtanak, leülnek az üres székre, fényképezkednek.
Boka László: Nagyon örülök neki, s nagyon tetszik, de elárulom, a terveket jól ismertem, hiszen nekem annyi személyes közöm is van a szoborhoz, hogy az alkotója, Deák Árpád tőlem kért korabeli portrékat, fotókat munkája elején Ady, Juhász és Dutka esetében, hogy a portrék korhűek legyen. Itt alapvetően a húszas éveik derekán járó fiatalemberekről beszélünk: Ady az egyedüli, aki akkor, 1908-ban már túllépett a harmadik X-en, Dutka is meglehetősen „idősnek” számít a maga 27 évével. Emőd viszont még éppen csak belép a huszadik évébe. Az ő portréját kissé fiatalosabbra vettem volna. Ennek a négyes fogatnak különben az egyedüli hiányossága, ha van, csupán az, hogy nincsenek rajta valamennyien, mind a heten, de ennek egyszerű, tényszerű okai vannak: ők négyen találkoztak a leggyakrabban itt Váradon. Ez a négyes fogat a valóságban is gyakorta ült le közös asztalhoz azokban a nagyszerű időkben. S ugye van az a festmény is, itt látható az Ady-emlékmúzeumban, mely a szobrászművészt ihlette. Ők négyen azok, akik akár a Bodegában, akár itt a Müller kioszk teraszán is gyakorta találkozgattak.
P. I. Z.: Miklós Jutkával kapcsolatban – aki külföldön fotográfiát tanult – érdemes elmondani, hogy ebben az épületben a húszas évek elején egy fényképészeti műtermet rendezett be magának. Nem sokáig, ugyanis a város eredetileg úgy adott rá engedélyt, hogy csak cukrászda, kávéház lehet benne. Úgyhogy hamarosan átköltözött az Apollo palotába, s ott nyitotta újra műtermét. Boka Lászlót kérdezném még a ma esti beszélgetés címéről.
B. L.: Ez a „Kócos, merész és fiatal” Kosztolányi Dezsőnek a pár sora. Ő írt így A Holnap első kötetéről, azt, hogy önmagával igaztalan az, aki nem szereti ezt a kócos, merész és fiatal könyvet. Ez az egyik pozitív kritika, a Lehotai néven megjelent Kosztolányi-méltatás. A másik a Hatvany Lajos tollából való, míg Lukács György az, aki még nagyon pozitívan értékelte az antológiát. Kosztolányi sora önmagában is kedves és figyelemfelkeltő.
Teljes cikk : varad.ro

Péter I. Zoltán : A Frimont-palota az igazságügy szolgálatában

„A [Széchenyi, ma Traian] tér északi részét az 1898-ra felépített impozáns, kétemeletes Igazságügyi palota uralta. A tervet Kiss István műegyetemi magántanár készítette, a kivitelezést Schiffer Miksa mérnök vezette. Az Igazságügyi palota felépítése előtt a törvényszék a helyén levő, barokk stílusú Frimont-palotában működött. Frimont Theodora grófnőtől, a család Bécsben élő utolsó leszármazottjától 1868-ban vásárolta meg a város ezt a váradi palotát, hogy abban a magyar királyi törvényszéket helyezhessék el…” Ennyit írtunk a Széchenyi tér ismertetése során erről a titokzatos palotáról a Várad 2013/7. számában.
Valóban titokzatos palota, mert a fentebb idézett mondatokon kívül szinte alig lehet valamit tudni róla. A külsejéről aztán végképp semmit, korábbi ismereteink szerint egyetlen kép vagy metszet sem őrizte meg kinézetét az utókornak. És most véletlenül előkerült róla egy kép az interneten, ezt most mi is közöljük.
Jobb oldalán látható az egykori egyemeletes Frimont-palota. Jó lenne tudni, hogy a kép készítésekor a család birtokában volt-e még vagy már az igazságügyet szolgálta. E kérdésre a kép elemzése adhatja meg a választ, annak alapján, hogy 1868 előtt vagy után készítették ezt a valóságot hűen visszaadni igyekvő grafikai alkotást.
Teljes cikk : varad.ro

Tabéry Géza

Tabéry Géza (Nagyvárad, 1890. július 17. – Nagyvárad, 1958. január 6.) romániai magyar író, újságíró.

Pályája

Jogi tanulmányait Nagyváradon, Genfben végezte és Kolozsvárott fejezte be, majd itthon a közigazgatásban helyezkedett el. 1909-től A Hét című lap munkatársa volt. 1914-ben a fronton megsebesült. A Tanácsköztársaság idején is hivatalt vállalt Nagyváradon, a bukás után börtönbe is került. Később a Tavasz és a Magyar Szó című lapok szerkesztőjeként, valamint több lap, köztük a Szemle munkatársaként is tevékenykedett. Baloldali irányzatú közírói tevékenységével az erdélyi magyarság önvédelmi szerveződését támogatta. Ady Endre örökségének következetes őrzője, az általa megszervezett és 1955-ben megnyílt nagyváradi Ady-múzeum igazgatója volt.
Az 1920-as évektől Erdély magyar irodalmi életében és sajtójában jelentős helyet töltött be. Az erdélyi színpadokon több színművét játszották (Helén vágyai, 1914; Mimikri, 1921; Álomhajó, 1922; Kolozsvári bál, 1923).
Legismertebb regényei az 1920-as években születtek. A Szarvasbika (1925) a két Bolyai, apa és fia ellentétének története. Pintér Jenő szerint a könyv „minden elbeszélő lendülete mellett is elbúsító példája a szellemében és stílusában beteg irodalomnak.” A Tűzmadár (1927) két költött nevű nép, a gitánok és a liburok ellenségeskedésének rajza, kísérlet a korabeli helyzet jelképes ábrázolására. A Vértorony (1929) Dózsa György parasztháborújának korát és eseményeit mutatja be; Pintér Jenő a középkori egyház elleni gyűlölködő vádiratnak, erotikus jeleneteit ízléstelennek tartja. A Fekete ablak (1936) kishivatalnok hősének sorsában a Királyhágón túli részek első világháborút követő szenvedését mutatja be. Az erdélyi magyarság kiszorul a városokból. Életben maradásához vissza kell térnie a faluba, egyetlen menedéke talán a föld lehet.
Utolsó éveiben átfogó önéletrajzi munkán dolgozott. A három kötetre tervezett műből csak az elsőt tudta befejezni, ez Két kor küszöbén címen 1970-ben jelent meg.
Tabéry Géza könyveinek egy része nyíltan vagy jelképesen liberális eszméket hirdet. „Történelmi regényei a társadalmi harcok mozgását, a világnézetek küzdelmét kívánják megvilágítani. (…) Regényei mégis egyenetlenek: hatalmasra formált hőseit sokszor romantikus jelmezbe öltözteti, egyébként szenvedélyes stílusereje gyakran téved nagyhangú szólamokba, a keresett archaizálás túlzásai közé.”
Teljes cikk : hu.wikipedia.org

Az erdélyi történelmi regényírás úttörő képviselője (1890–1958). Genfben, ahol jogi tanulmányait végezte, kapcsolatba került az orosz forradalmi emigrációval. Hazatérve közigazgatási tisztviselő lett. Már fiatalon irodalmi sikereket aratott, 1909-től A Hét munkatársa, majd sorra jelennek meg elbeszélései (A clematisos udvar, 1914; Veszta flagelláns, 1917) és regényei (A néma harc, 1912; Át a Golgotán 1917). Írásai a szociális érzékenységű skandináv írókat, s az új magyar irodalom hangját követik, de érződik rajtuk a szecesszió hatása is. A nagyváradi színház 1914-ben mutatta be Helén vágyai című darabját. Az indulást a világháború tájolja más irányba: Tabéry átéli a lövészárokharcok gyötrelmeit, s felerősödnek benne kora ifjúságának forradalmi esz-{931.}ményei. 1918-ban a forradalmi kormánybiztosságon dolgozik, megjelenteti Forradalmi versek (1918) című kötetét. A Tanácsköztársaság leverése után egy időre börtönbe is került.
A húszas években az alakuló erdélyi magyar sajtó és irodalom fellendítésén dolgozik. A Magyar Szó és a Tavasz című folyóiratok szerkesztője, a Nagyváradi Napló, a Nagyvárad és a Szabadság munkatársa. Publicisztikája a polgári radikalizmus elveit fejezi ki, Ady Endre örökségéhez ragaszkodik, de megszólaltatja a liberális értelmiség ábrándjait is. Jelentős szerepet játszik az erdélyi magyar irodalom életében: egyik alapítója az Erdélyi Helikon társaságának, ő is a "transzilvanizmus" gondolati konstrukciójában látja a magyar kisebbség kulturális autonómiájának és a román–magyar együttműködés megvalósításának útját. Ezeket a gondolatokat fejezi ki az Emlékkönyv (1931), az erdélyi magyar irodalom fejlődésének rajza, és A tűzmadár (1926) című regénye, mely a történelem szimbolista felhasználásával próbálja megfogalmazni az erdélyi magyarság feladatait. Regényei és elbeszélései (Kolozsvári bál, 1923; Cenci a váradi lány, 1943; Októberi emberek, 1934; Fekete ablak, 1936; A Frimont-palota, 1941) az erdélyi történelmet, illetve az erdélyi magyar értelmiség életét rajzolják meg. Leghíresebb műve a Bolyaiak sorsával foglalkozó Szarvasbika (1925) és a magyar reneszánsz életét, a Dózsa-féle parasztháború eseményeit bemutató Vértorony (1929). Történelmi regényei a társadalmi harcok mozgását, a világnézetek küzdelmét kívánják megvilágítani. A kor tablójának gazdag és festői ábrázolására, drámai jellemek és helyzetek teremtésére, a történelmi atmoszféra érzékeltetésére törekszik. Ezért zsúfolja regényeibe az adatok bőségét, s kísérletezik a nyelvi archaizálás korfestő lehetőségeivel. Regényei mégis egyenetlenek: hatalmasra formált hőseit sokszor romantikus jelmezbe öltözteti, egyébként szenvedélyes stílusereje gyakran téved nagyhangú szólamokba, a keresett archaizálás túlzásai közé. Sikert arattak színművei: a Mimikri (1921), az Álomhajó (1922) és a Kolozsvári bál (1923) is.
A felszabadulás után a nagyváradi Ady-múzeum vezetőjeként dolgozott. Már korábban is ő volt az erdélyi Ady-kultusz legodaadóbb terjesztője, utolsó éveit teljesen ennek a feladatnak szentelte. Újabb írásai és régebbi elbeszéléseinek, szatíráinak válogatása Medvetánc (1958) című kötetében jelentek meg.
Forrás : mek.oszk.hu

Tabéry Géza: Emlékkönyv - Kiadja az Erdélyi Szépmíves Céh

A háború előtti években alig volt hangoztatottabb jelszava a magyar irodalmi életnek, mint ez a kissé politikai mellékízű kifejezés: decentralizáció.
De nem valami őszintén, nem nagyon jó lelkiismerettel hangoztattuk. Biztos hogy megijedünk ha szavunkon fognak. Még vidéken is pesti írók voltunk; s csöpp kedve sem volt vidékre menni, akinek nem muszájt. Igazában nemhogy új erőt vártunk volna ettől: közelebb volt hozzánk a félelem hogy meglevő erőink is elsorvadhatnak ott. Elfúlhatunk valami rest és dilettáns mocsárban, mint a sodorból lemaradt folyóvíz. Csak egy sodor volt; a partoknál tespedés fenyegetett. Noha divat lett ismételgetni hogy a fősodor is, irodalmunk centrális árama, csak a partok tükrözésével gazdag, s minden nemes színét a partoktól nyerte. Vágyakozásunk a partok iránt alapjában elméleti és veszélytelen maradt.
A politika egy csapásra megcsinálta azt amiről a kultúra elméletileg ábrándozott: kényszerhelyzetet teremtett és karddal decentralizálta az irodalmat, olyan alaposan hogy a kis-Dunák és mellékágak amiket létrehozott, pár évig alig tudhattak a fősodorról, egészen önálló életre utalta őket a kardos vis major. A dilettáns mocsarak veszélye igazán közel volt itt; s bizonnyal vitálitásra vall, a magyar szellem vitálitására, hogy az elszakadt folyók közül egy legalább, az erdélyi, valósággal diadalmasan tör ki e mocsárból. Nemcsak nagy reménységei vannak, hanem már komoly művei, sőt chef-d'oeuvre-je és nagy halottja is, és, ami talán mégtöbb ebben a vonatkozásban, egységes szelleme s meggondolkoztató eszmei története.
Ezt a történetet mondja el Tabéry Géza, memoár formában, s nagyrészt anekdota-szerűen, a kortárs riporter közvetlenségével, egy élénken megírt könyvecskében melyet most adott ki az Erdélyi Szépmíves Céh. Érdekes olvasmány mindenkinek aki az erdélyi irodalmi alakulások fejlődésére és kulisszatitkaira kíváncsi, egy oly literáris mozgalom történetére, mely szinte egyedül áll a históriában; mintha a kultúrtörténet istenének egy nagyszabású experimentumát tanulmányoznád. De Tabéry könyve többet ad mint e külső történetet: alig van írás mely magát az erdélyi irodalom centrális eszméjét, a sokat-emlegetett transsylvanizmust oly érthetően és kevés szóval megformulázná.
Teljes cikk : epa.oszk.hu

Tabéry Géza (Nv., 1890. júl. 17. – 1958. jún. 6. uo.) – író, újságíró. Tanulmányait szülővárosában, a Premontrei Főgimnáziumban végezte. Felsőfokú tanulmányait a váradi jogakadémián kezdte, majd Genfben folytatta. Egy évet töltött a svájci egyetemen; tanulmányait végül a kötelező katonai szolgálat után, 1913-ban Kolozsváron fejezte be. 1914 márciusában fogalmazó-gyakornoki állást vállalt Nagykárolyban, innen hívták be katonának. Fegyvergyakorlatra Szegedre, aztán a szerb, majd az orosz frontra került, ahol 1914 karácsonyán egy szuronyrohamban súlyosan megsebesült. A külföldi tanulóéve alatti erős baloldali hatások – többek között orosz forradalmárokkal való kapcsolatai – következtében az 1918-as októberi „őszirózsás” forradalomhoz csatlakozott: a Bihar megyei kormánybiztos titkára volt. Írásaiért és a tanácsköztársaság idején tanúsított magatartásáért később rendőrségi megfigyelés alá került.
Versei, tárcái, cikkei 1909-től a Nyugatmagyarországi Híradó, Renaissance, A Hét, Nyugat, Pester Lloyd, Szegedi Napló, Népszava, Magyarország hasábjain *jelentek meg. A *Nagyváradban és a *Nagyváradi Naplóban is közölt már 1911-től, amikor pedig Bihar román megszállásakor lemondott állásáról, *Fehér Dezső lapjánál, a *Nagyváradi Naplónál lett újságíró. Az ő támogatásával hozta létre 1918-ban a román megszállás alá került területen az első magyar irodalmi és művészeti folyóiratot, a Magyar Szót, amelyet – a holnaposok szellemi örökségét kívánva feleleveníteni – a vidéki irodalmi törekvések fórumává akart tenni. A kezdeti sikereket hamarosan elsorvasztotta a fokozódó elszigetelődés és az anyagi bizonytalanság. Kiutat keresve szorongatott helyzetéből, közeledett a *Nagyváradon megjelent másik irodalmi és művészeti folyóirathoz, a Tavaszhoz, s irodalompolitikai terveit a két lap egyesítésével próbálta menteni („Egy táborban az erdélyi írók”. *Nagyvárad 1919. dec. 21.), de 1920 nyarán ez a lap is megszűnt. Ekkor a *Szabadság napilaphoz szegődött, majd annak megszűnése után a *Nagyvárad belső munkatársa lett, ahol vezércikket, tárcát, pamfletet és színikritikát közölt.
Teljes cikk : lexikon.kriterion.ro

Tabéry Géza (Nagyvárad, 1890. júl. 17. – Nagyvárad, 1958. jan. 6.): író, újságíró. Jogi tanulmányait Genfben végezte, ahol orosz forradalmárokkal is kapcsolatba került. Hazatérése után közigazgatási pályára lépett. 1909-től A Hét munkatársa. A Károlyi-kormány idején főispáni titkár, a Tanácsköztársaság alatt kormánybiztosi titkár Nagyváradon. A Tanácsköztársaság bukása után rövid időre bebörtönözték. Később a Magyar Szó, majd a Tavasz c. szépirodalmi lapok szerk.-je, azután a Nagyváradi Napló, a Nagyvárad és a Szabadság c. lapok munkatársa. Az Erdélyi Helikon írói társaság egyik alapítója. Élete utolsó éveiben a nagyváradi Ady-múz. vezetője volt. Ő hívta fel Csinszka figyelmét Adyra. – F. m. A clematisos udvar (elb., Békéscsaba, 1914); Néma harc (r., Békéscsaba, 1917); Át a Golgotán (r., Békéscsaba, 1917); Forradalmi versek (Békéscsaba, 1918); A tűzmadár (r., Kolozsvár, 1926); Szarvasbika (r., Kolozsvár, 1926); Vértorony (r., I – II., Kolozsvár, 1929); Októberi emberek (r., Arad, 1934); A csucsai kastély kisasszonya (Brassó, 1939); Medvetánc (Bukarest, 1958). – Irod. Ady Endre: T. G. (Nyugat, 1914); Babits Mihály: T. G. (Nyugat, 1931); Bóka László: T. G. (Szép Szó, 1936); T. (G. 1890 – 1958. (Igaz Szó, Marosvásárhely, 1958. 1. sz.); Jancsó Elemér; T. G. (Korunk, 1958. 7. sz.)
Forrás : mek.oszk.hu

Már helyben, az újságíró-egyesület gyűlésén megkezdték a gyűjtést az Ady-szobor javára. Meg is maradt, hogy aznap ki mennyit adományozott a Magyar Általános Hitelbankban elhelyezett alap számára. Vertheimstein Viktor 1000 korona, Nagyváradi Újságírók Otthona 1000 korona, Fehér Dezső 50, Nagy Mihály 200, Hegedüs Nándor 200, Katona Béla 200, Pásztor Ede 200, Zsolt Béla 150, Marót Sándor 100, Pap Jenő 100, Ötvös Béla 100, Tabéry Géza 100, Tibor Ernő 100, s így tovább. Összesen 5150 korona gyűlt össze.
Teljes cikk : varad.ro

Nagyváradon született 1890. július 17-én. Genfben jogi tanulmányokat folytatott, majd hazatérése után A Hét munkatársa lett. A Tanácsköztársaság alatt kormánybiztosi titkár volt Nagyváradon. A tanácshatalom után bebörtönözték, majd szabadulása után a Magyar Szó, később a Tavasz című lapok szerkesztője volt. Életének utolsó éveiben a nagyváradi Ady-múzeumot vezette. Részt vett az Erdélyi Helikon írói társaság alapításában. Leghíresebb regénye a Szarvasbika, amelyben a két Bolyai életét mutatja be. Ismert regénye még az Át a Golgotán, A tűzmadár, a Vértorony, A csucsai kastély kisasszonya és a Medvetánc. Ő hívta fel Csinszka figyelmét Adyra. Szülővárosában érte a halál.
Forrás : mult-kor.hu

Tabéry Géza: "...én a halálba, ő az életbe rohan..."

Ady Endre első személyes találkozása Bertukával 1914 húsvétján történt, Csucsán. Körülbelül ebben az időben jelent meg egy novelláskötetem24), melynek egyik példányát Adynak küldöttem. Ady postafordultával válaszolt. Köszönte a könyvet, s mert akkor Nagykárolyban éltem, honnan júniusban fegyvergyakorlatra kellett bevonulnom, szeretett volna velem találkozni.

„Könyvéről írni akarok — közölte velem Ady. — Vasárnap jöttem át Nagykárolyon, de nagyon hajnal volt még. Írja meg, június hányadikán rukkol be? Szeretném önt egyszer Károlyon átutazóban lefoglalni egy kicsit. Mit csinál abban a boldogtalan városkában, pláne ha egészséges? Én, mert beteg vagyok, hazahozattam magamat megint Érmindszentre."

Teljes cikk : sites.google.com

Tabéry Géza: Vértorony

Alig néhány hónappal ezelőtt, a Wesselényi-regény kritikájával kapcsolatban, robusztus frázisnak nevezte Tabéry Géza azt a véleményt, amely száműzni szeretné a történelmi regényt mint írói feladatot. Indokolatlan megvetéssel felületesnek és ostobának nevezi a „plajbászirodalom” dogmatikusainak jelszavát: „El a históriával, el a kérődzéssel!” Pedig ez a vélemény nem éppen megvetendő, különösen, ha észreveszi valaki, hogy nem is a dogmatikusok kalapja alatt lakik, hanem ifjú szívekben. Nézzen végig bárki az új, vajúdó generáción: azoknak nem erősen kell a történelmi regény, sem írásra, sem olvasásra. Ez nemcsak érthető, hanem természetes is, hiszen a világháború, mint egy dühöngő áradat, a történelem kapujába népeknek, trónoknak sorsát, hullákat és társadalmak roncsait hordta magosra. Én is azt mondom: ezt a fekete hegyet, ezt a test- és vérkonglomerátumot megkerülni érdekes lehet, de átvágni hősibb cselekedet. És a „hős” katonák után hadd lássuk azokat a hősöket is, akik írnak!

Tabéry maga is tisztít: a történelmi stílusregényt sajnálat nélkül ledobja a feladatok hegyéről, mondván, hogy egyszerű játékosokká már aztán igazán nem süllyedhetünk. Ellenben a történelmi szintézisregényről az a véleménye, hogy „végeláthatatlan kifutás eredményeit hordja magában”. Ezzel nem értek egyet. Nem tudok ilyen bravúrosan széjjelütni a történelmi regények között. Mert én szintézis alatt ebben a kérdésben a regény koncepcióját szeretném tudni, a stílusregény pedig ezt a koncepciót művészi formában hozza. Különben mindegy. Nem elméleten és nem szavakon múlik egy könyvnek a nagysága, még kevésbé a sorsa. A Tabéry osztályozása alkalmából megelégszem azzal a kézzelfogható eredménnyel, hogy a Vértorony szintézisregénynek készült, vagyis a kornak, amelyről ír, különböző patakjait egyetlen nagy folyóvá akarja dagasztani.

A kritikus, ha nálunk szokatlan is, a szeretet hangulatával vonul meditációba, ha írni akar egy könyvről. És rájön, hogy akkor igazságos, ha bírálatának tengelyéül az író szempontjait fogadja el. De egyben az olvasók előőrse is a kritikus. Ez pedig olyan kötelességet jelent, amelynek teljesítése közben az író hadi mozdulatokat tesz. Tabéry azonban nem fogja ezt megtenni, legalábbis úgy érzem. Mert az első kérdésre büszkén vetheti fel a fejét: mit adott eme örökösen nyugtalan írónk a maga magyar népének a Vértoronyban?

Teljes cikk : dia.pool.pim.hu

Tabéry Géza könyvei : moly.hu

libri.hu

Tabéry Géza a port.hu-n.

Tavaszi Hajnal : „A multunk a második szív, ami bennünk dobog”

„Történelmi korszakváltások nemzedéke minden időkben többet él, mint megállapodott emberöltőké. Élményei mozgalmasabbak, egyenetlenebbek, örvényesebbek” – vallotta Tabéry Géza író, szerkesztő, irodalomszervező a Két kor küszöbén címmel, 1957-ben papírra vetett önéletírásában. A torzóban maradt vallomásos műnek, élete számadáskönyvének jellegzetes vonása, hogy „korát úgy idézi, amilyennek ő látta, hitte vagy kívánta, s ne csodálkozzunk, ha a kortársi közelség olykor eltakarta előle a messzi távlatokat” – fűzi mintegy magyarázatként Tabéry Géza pályaívének vázlatos bemutatásához Robotos Imre. „Az indulás – és nem csupán saját kezdő lépéseinek, hanem többféle indulásnak – kor- és lélekrajza ez – írja Kovács János az önvallomás méltatásakor. – A 20. század elejének forrongó, társadalmi viharoktól terhes világa jelenik meg benne; Nagyvárad, a modern magyar irodalom bölcsője s a radikalizmus fellegvára, és Genf, a nemzetközi forradalmi mozgalom emigránsainak gyülekezőhelye. […] Ez után következnek életre szóló élményei: az első világháború és az ezt követő forradalmak.”„Száz meg száz emléktükörben villant fel előtte saját képmása, a fegyverek, amelyekkel hadakozott, és amelyeket aztán ellene fordítottak, eszmék, amelyekben hitt, s amelyek magára hagyták, férfiak és asszonyok, akik kitartottak oldalán, s akik megtagadták, művészi képsorok, amelyeket formába öntött, s amelyekről csak álmodott.” A Tabéry-legenda lassan távolodik, s mint a két világháború között született, majd feledésre ítélt sok más irodalmi alkotás, önvallomás vagy emlékírás, csak újraértelmezve hódíthatja vissza olvasóit. Ha ezen a szálon közelítünk az egyre ritkábban idézett Tabéry-életműhöz, esélyünk lehet megértenünk az író ellentmondásos világát. Ez a nyugtalan szellem, amely a genfi diákévek alatt formálódott, egyenlő mértékben vonzódva az orosz társadalomelméletekhez és a francia dekadenciához, bonyolult szerkezetű szövegkonstrukciókat teremtett. Az idézett ellentmondásos habitus műveiben is nyomon követhető. A műveire jellemző antinómiákat Sőni Pál a következő ellentétpárokra bontotta: történelem – mulandóság, romantika – realizmus, hagyományos alkotói módszer – modern formaújítás, epikus nyugalom – „szédült kapkodás”. Megannyi Szkülla és Kharübdisz, amelyek között Tabéry gályája hányódik. A szirtek változnak, a drámai ide-oda csapongás marad. Innen az újabb kettősség: makrostruktúra, az úgynevezett fantáziaképek sora (tehát: szerkezet, jellemábrázolás, a nem nyelvi jellegű nagyobb jelentésegységek képlete) műről műre módosul, a stílus (a képi mikrostruktúra) nagyjából változatlan.”
Teljes cikk : varad.ro

Melegvíz nélkül marad a Rogériusz negyed

Május 5-7 között az Uzinelor, Podului, Italiană, Aleea Rogerius (részben), C. Coposu, Lacul Roşu, Cantacuzino, Olimpiadei, Sportului, Arenei, Rozmarinului, Magnoliei, Berzei, Ştefan cel Mare (a Milcovului utca rész is) melegvíz nélkül marad.
Ennek oka a vízhálózat főcsövének a javítása lesz.
Forrás : oradeamagazin.ro

Polgárok tisztították meg Bethlen Gábor váradi szobrát

Szombat délelőtt az esős idő ellenére is összegyűlt tucatnyi váradi polgár a Petőfi parkban (az egykori Schlauch-kertben) a Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet ábrázoló szobornál. A jobb sorsra érdemes alkotás ugyanis az elmúlt időszakban elhanyagolt állapotba került, a talapzat körüli részt elhanyagolták, a szobor körüli terület elgazosodott, és ismeretlen vadálok festékszóróval színes grafitikkel éktelenítették el a nagy fejedelem szobrának talapzatát.

A váradi önkormányzat március végén a szokásos városi tavaszi nagytakarításkor pár szobrot rendbe tétetett a RER Ökológiai Szolgáltató Rt.-vel, azonban (lehetséges a véletlen műveként) egyetlen magyar személyiséget ábrázoló szobor sem részesült abban a kegyben, hogy lemossák, környékét rendbe tegyék. Kérdésünkre a városháza illetékese azt nyilatkozta, a közeljövőben folytatják a szobortisztogatást, de hogy ez pontosan mikor, hogyan zajlik majd, nem derült ki.

Éppen ezért a „magad uram, ha szolgád nincsen” mondást figyelembe véve az egyik internetes közösségi portálon a váradi lokálpatrióták megszervezték a szombati akciót és a tettek mezejére léptek. Összeadtak némi pénzt és virágpalántákat vettek, a szobor melletti zöldövezetet rendbe tették, a virágokat elültették. Sajnos a grafitikkel nem boldogultak, ugyanis a firkálmányok festéke nem jött le azokkal az oldószerekkel, amit az önkéntes szobortisztogatók vittek magukkal. Ennek ellenére a Bethlen Gábor-szobor és környéke jóval rendezettebb lett, bizonyítva azt, hogy csak az egyszerű, hétköznapi váradi magyarok azok, akik magukénak érzik magyar múltunk még meglévő értékeit.
Forrás : reggeliujsag.ro

Térkép

Híd épül a várkapunál

Rohamos gyorsasággal emelkednek ki a földből annak a leendő gyalogoshídnak a lábai, amely a nagyváradi vár nyugati kapuját köti majd össze az ortodox katedrálissal. Az önkormányzat tervei szerint a híd annak a gyalogos zónának a részét képezi majd, amely a Fő utcától kiindulva a Szent László téren és a Nagyvásártéren át, a katedrális mellett elhaladva egészen a várig tart majd.

A nyugati várkapunál egyébként már a középkorban is állt egy híd, amely a vársánc vizesárkán való átkelést biztosította. A konstrukció vár felőli oldalán méretes lengőhíd állt, amelyet veszedelem esetén fel lehetett húzni – tudtuk meg Mihálka Nándor történésztől. Mint hozzátette, az eredeti hidat a 18. század második felében átalakították és kibővítették. A kibővített híd fából készült, lábai azonban szilárd kőépítmények voltak. A magyar világban, a híd meghosszabbításában (a jelenlegi ortodox katedrális helyén) egy szűk utcácska állt, amelyet Kapu utcának neveztek, és amely a Nagyvásártér és a vár között biztosította az átjárást. Az utcát később átkeresztelték, a hidat pedig valamikor a kommunizmus idején bontották le.

A jelenleg épülő hidat egy 1775-ös tervrajz allapján rekonstruáltatja az önkormányzat. A munkálatokat a várfelújtást is végző szalárdi Constructorul cégnek ítélték oda. Az európai finanszírozású projekt összértéke 326 ezer lej. Az új híd ötvenhat méter hosszú lesz és kizárólag gyalogosan lehet majd átkelni rajta.
Forrás : reggeliujsag.ro

Térkép

Készül az emeletes parkoló

Körülbelül egy hete lebontották a nagyváradi bíróság hátánál, az egykori járványkórház helyén épülő emeletes parkolóház körül felállított védfalakat és így teljes nagyságában láthatóvá vált az új impozáns épület, amelyben emeletes parkolót és irodahelyiségeket alakítottak ki.

Az építkezés megkezdése és az épület átadása többszöri késedelmet szenvedett az évek során, de a jelenlegi tényállás szerint a rég óta várt parkoló hamarosan megnyitja kapuit. Az épület szinte teljesen kész van, a munkálatokat végző Construcţii Bihor vállalat emberei már csak az utolsó simításokat végzik, és hamarosan lebetonozzák a bekötőutakat is. Mint az építkezést felügyelő közterületkezelőség vezetője, Liviu Andrica elmondta, a parkolót a hónap végéig átadják, vagyis már csak néhány nap maradt a befejezésig.

Az új parkolónak három föld feletti és egy alagsori szintje lesz, és közel ötszáz személygépkocsit tud majd egyszerre befogadni. A parkolóház földszinti részén ugyanakkor több üzlethelyiséget is kialakítottak, összesen mintegy ezer négyzetméternyi felületen, melyeknek kirakata és bejárata a Schubert-utcára néz. Az emeletes parkolónak kijáratai lesznek a Papp Váry Elemér (ma Gheorghe Dima), valamint a Törvényszék utca felé. A parkoló kivitelezésének jogát még 2011-ben ítélték oda a Construcţii Bihor vállalatnak, a tényleges munkálatokat azonban csak 2012 nyarán kezdték meg. A városi költségvetésből finanszírozott munkálatok összértéke mintegy 17 millió lej.
Forrás : reggeliujsag.ro

Térkép

Zudor János születésnapja

Zudor János április 27-én, vasárnap töltötte be életének 60. esztendejét. Ebből az alkalomból meghitt hangulatú születésnapi összejövetel volt vasárnap délután a Posticum napsütötte teraszán, abban a kulturális központban, amelyben egy jó ideje menedéket lelt a poéta. Néhány jóbarát köszöntötte föl Zudor Jánost: jó szóval, pezsgővel, virággal és nem utolsósorban a Várad folyóirat ez alkalomból megjelent tematikus számával, amelyben pályatársak, barátok köszöntői, méltatásai olvashatók a Zudor-versek mellett. Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője ekként fogalmazott a Zudor, aki ugyanaz című, születésnapost köszöntő cikkében: „Hatvanéves a jelenkor egyik legsajátosabb költői világát és nyelvét teremtő alkotónk, Zudor János, akinek életműve egyszerre ismeretlen és áttekinthetetlen gazdagságú. Pezsgő és láthatatlan, oly zavarba ejtően egyedi, mint ő maga. Aki senkit nem hagy közömbösen, érdekes, provokáló, némelykor derűs. Mint a Zudor-jelenség, aminek a titka talán az, hogy – miközben a világ körülöttünk annyit változott egy negyedszázad alatt, hogy néha beleszédülünk – ő pontosan olyan, mint, mondjuk, nyolcvannégyben, amikor a rettenetes észak-őssi paneldzsungel mélyén először olvastam a verseit. Ugyanazok a gesztusok, ugyanazok a röhögések, ugyanazok a betűk a kopott írógépen, ugyanaz a cigarettakérés.”

Zudor János mosolyogva fogadta a köszöntéseket a bensőséges ünnepségen. Amolyan „zudorosan” tett megjegyzéseket, és mondott verset is egyebek mellett arról, hogy: „Kéne már egy olyan ellenzék, mely nemcsak jellemes, de szép…” És amikor az egyik érkező épp föl akarta köszönteni, kacarászva megelőzte őt: „Boldog születésnapot nekem!”
Forrás : reggeliujsag.ro

Térkép

Szeszélyes séták Nagyváradon

"Második sorozatom vegyes városképeket tartalmaz. Ahol nincs évszám, ott én is csak gyanítom a készítés dátumát. A képek magukért beszélnek: bizonyíték, emlék, hangulat, válassza ki-ki a magáénak megfelelőt." - írja az album szerzője , Darabont József.Forrás : facebook.com

Jobb felső sarok: építik a betonmonstrumot...

Gillányi sor

A színház (hátulról) és konflis

Árvíz.

Baptista imaház.
Baloldalt már e vannak bontva a házak !

A Széles utcai kispiac.

Kidobott faragott kövek a Püspöki palota kertjében (akkor még múzeum volt...)

Madártávlatból - Városháza

Madártávlatból - Kapucinus utca

Madártávlatból - Keskeny utca

Madártávlatból - Szent László tér

Köszönet Darabont Józsefnek '

Nagyvárad - anno - Válogatatlanul album

Nagy örömet okozott számomra Darabont József fotói ,mely a Facebook oldalán nézhetők.Milyen volt Nagyvárad az 1980-as években?Az album választ adhat a teljesség igénye nélkül.Remélem másoknak is örömet okoz a fekete-fehér fotók ...Válogatatlanul album segítségével nosztalgiázzunk ...

Örömmel nyugtázom a nagy érdeklődést fényképeim iránt. Időnyerés végett úgy döntöttem, hogy ezentúl nem válogatok, hanem ahogy előkerülnek, úgy fogom közzétenni. Megjegyzéseket is csak a minimálisan szükségeset fűzök hozzájuk. Ahol nincs évszám, ott én is csak gyanítom a készítés dátumát. A képek magukért beszélnek: bizonyíték, emlék, hangulat, válassza ki-ki a magáénak megfelelőt.

Első sorozatom vegyes városképeket tartalmaz. És azt hiszem így lesznek a következők is.

Kellemes emlékezést kívánok.
Forrás : facebook.com