Emberségből jelesre vizsgáztak a mentősök '

 

 

Illusztráció.Forrás : szekelyhon.ro.

Megható történetről ir Pikó Stefánia a a Bihari Napló online cikkében. Egy nagyon hálás olvasó kereste fel,mert azt érezte,hogy valamely formában ki kell fejezze a háláját.2022-es év első napján a 93 éves édesanyja rosszul lett.Nem tudta,hogy mit tegyen.Nem tudta eldönteni,hogy hívja vagy ne a mentősöket.Végül felhivta őket,felkészüve arra,hogy nem biztos hogy kijönnek hamar.Meglepetésére,  diszpécser kedvesen válaszolt és küldött egy csapatot.Idézek a cikkből : 

„Kevesebb, mint tíz perc alatt meg is érkeztek. Három férfi volt, románul beszéltek, de eleinte megpróbáltak magyarul is szólni, ahogy sikerült, hogy anyukám is értse. Ő mindjárt mondta nekik, hogy nagyon jól érti a nyelvet, nyugodtan beszéljenek csak románul. Nagyon kedvesek voltak velünk, és nagyon szépen bántak édesanyámmal. Fogták a kezét, a gyógykezelés közben pedig folyamatosan nyugtatgatták, hogy minden rendben lesz, és nem fog fájni” 

A történetben arról olvashatunk,hogy a mentősök mindent megtettek a 93 éves idős néniért,még abban is segitettek,hogy a gyógyszereket minél hamarább beszerezze.A cikk befejező mondatát idézem : " Mondanom sem kell, hogy jó kezelést kapott, és már jobban van” – mesélte. Hozzátette, hogy eddig akárkinek mondta ezt el, mindenki örömmel hallgatta, hiszen a jelenlegi körülmények között, ebben a világban, ahol sokkal gyakoribb az empátia hiánya, a rosszindulat, „nagyon jó érzés emberséggel találkozni”, azt látni, hogy vannak még olyan szakemberek, akik a beteget (korától függetlenül) és a hozzátartozót is emberszámba veszik, kedvesek és kommunikatívak." 

Gondolom,hogy sokaknak jó véleményük lehetnek a mentősökről,mert sok hasonló helyzetekben tapasztalhatták az emberséges bánásmódot a részükről.Jó volna,ha sok hasonló történetekről olvashatnánk,de sajnos nem ez a jellemző a világunkra.Nehéz a mentős élete,de ilyen nyilvános köszönetet kapnak,kárpótolja éket az áldozatkész munkájukért. 

Hasonló volt az érzésem néhány évtizeddel ezelőtt. Édesanyám lett rosszul éjjel.Telefonáltam, néhány perc múlva csengedtek az ajtón. Megengedték,hogy velük mehessek.A gárdás orvos azonnal elkezdte kezelni.Egy kis idő múlva megjelent, megnyugtatott, nincs nagy baj,ez számukra rutinkezelés.Menjek aludni,reggel jöhetek vissza.Elhagyva a kórházat,találkoztam azokkal a mentősökkel,akik behozták édesanyámat.Integettem,ők visszaintegettek.Még egy köszönömet sem tudtam mondani,mert száguldtak a következő betegért.

Köszönet a mentősöknek

Saját fotó 

Nehéz helyzetbe kerültem.A feleségem pánikba esett.Nem tudtam mit tegyek. Nem volt más,hívtam a segélyszámot.Egy hölgy udvariasan bemutatkozott, megkérdezte miben tudna segíteni.Röviden elmondtam a helyzetet.A hölgy azt mondta hogy kapcsol az illetékeshez,aki szintén érdeklődött a beteg helyzetéről. Azt mondta,hogy már útban van egy teljes mentő.Gyorsan lementem a lépcsőház elé.Talán ha öt percet kellett várni,a mentő villogva megállt ott ahol nem akadályozta a forgalmat.Kiszállt két nő és két férfi felszerelve táskákkal és egy kisebb oxigénes palackkal.Mutattam az utat.Belépve a lakásba a doktornő a feleségem mellé ült,és kedves szavakkal kérdezte mi a baj,mit érez.Megmérte a pulzusát,az egyik férfi gyorsan a feleségem a szájára tette a lélegeztető gépet, mert nem kapott levegőt az erő köhögés miatt.A másik fiatal nő segédkezett a doktornőnek.A másik férfi tartotta és rendezte a táskákat.A doktornő több kérdést tett fel a feleségemnek,aki láthatóan az injekció hatására megnyugodott, és válaszolt a kérdésekre.Kiderült hogy a doktornő mellett a fiatal nő önkéntes, a táskát tartó férfi a sofőr,a férfi aki a feleségem szájára tette a lélegeztető gépet a beteggondozó volt.Eltelt egy félóra, a doktornő ismét megvizsgálta a feleségem tüdejét,majd azt mondta,nem kell bevinni a kórházba,mert nem sürgősségi eset. Láthatóan a feleségem megnyugodott.A doktornő felírt néhány receptet,majd kétszer elmagyarázta a használati utasítást.Gyorsan összeszedtek mindent, de még maradtak vagy öt percet,és mondták ,egy másik beteghez mennek.A sofőr megjegyezte,a kezdéstől nem volt 10 perc megállása sem.A doktornő azt mondta, hogy egy nagyon ellenálló vírus van,melyre nagyon kell vigyázni.Mind a négyen sietve távoztak.Még egy köszönetet sem tudtam mondani,mert meg voltam hatva.Élőben láttam,hogyan dolgoznak a mentősök. Az egy összeszokott mentős csapat volt.A hivatásukat nagyon jól teljesítették,mert a pánikban levő feleségemet percek alatt megtudták nyugtatni.

Nap mint nap látom,hallom a mentő szirénáját villogni,mert sürgősségi eset van. Menteni kell az emberek életét,vagy el kell látni a betegeket.Mintegy húsz éve voltam hasonló helyzetben,amikor édesanyámhoz kellett kihívni a mentőt éjszaka.Gyorsan megfogták,és azonnal a kórházba szállították,mert csak ott tudtak rajta segíteni.Taxival mentem utánuk,de nem hagytak bemenni,mert rossz látvány fogadott volna.Reggel tudtam meglátogatni édesanyámat,és kiderült, az életét mentették meg.

A fotón nem a történetben szerepló mentőt láthatják.Számukra természetes,hogy rohanjanak a beteghez.Ez egy élethivatás.Nem könnyű "szakma",mert készek kell legyenek minden percben.Aki nem szereti hogy mentős legyen,az vagy el sem kezdi,vagy gyorsan pályát változtat.Megjegyzem ezt egy átlagfizetésért , vagy valamivel többért teszik.

Lehet sokkal szebben kellett volna megírnom ezt a bejegyzést.Inkább az érzéseimet írtam le.Arra jó a bejegyzés,hogy köszönetet mondjak a mentősöknek, akiknek a nevét sem tudom.Befejezésül annyit szeretnék leírni : Köszönet '