Gazdagnak ígérkezik az Ady-emlékév: számos rendezvényt szerveznek Nagyváradon a költőóriás halálának 100. évfordulója alkalmából

 

Adyról (balra) és a Holnap irodalmi társaság meghatározó alakjairól készült szoborcsoport Nagyváradon • Fotó: Farkas László

"Kezdődik Nagyváradon a költő halálának 100. évfordulója apropóján szervezett Ady-emlékév. A városhoz sok szállal kötődő költőóriás szellemiségéhez kapcsolódó várható eseményekről, tervekről Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője, a rendezvények szervezője-irányítója beszélt a Krónikának." - írja Molnár Judit.Teljes cikk :

"Véget ért Nagyváradon a 140. születésnapon meghirdetett 140 év 14 hónap alatt elnevezésű, Ady Endrére emlékező eseménysorozat, és kezdődik a költő halálának 100. évfordulója tiszteletére szervezett Ady 100 emlékév. A költőóriás, aki sok szállal kötődött Váradhoz, 1919. január 27-én hunyt el.

Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője, a rendezvények szervezője-irányítója úgy fogalmazott, kicsit zavarja a túlhajtott váradi emlékezés, hiszen a költő hajdani mindennapjainak a tárgyi-emberi vonatkozású állandó felemlegetése óhatatlanul költészetének, szellemiségének, egész irodalmunkat megújító monumentális géniuszának a háttérbe szorulását jelenti. A meghirdetett évfordulós emlékév programjait ennek tudatában igyekeztek összeállítani.

Szűcs László elmondta, egyelőre még egy kicsit a levegőben lóg a közösen benyújtott projekt, mivel a Nemzeti Kulturális Alap kissé későre tette meg a kiírást, úgyhogy a három együtt pályázónak – a Szigligeti Színháznak, a Várad folyóiratnak és a várostörténeti múzeumnak kevesebb mint egy hét állt rendelkezésére. De mivel a terveik már nagyjából készen álltak, sikerült benyújtaniuk a pályázatot, egyelőre viszont még nem tudják a támogatás eredményét. Függetlenül attól, hogy elnyerik-e, vagy sem a támogatást, mind a három érdekelt fél teszi a maga dolgát.

A színház január 19-én mutatta be, és feltehetőleg sikerrel fogja a továbbiakban játszani az Ady váradi éveivel kapcsolatos városi legendákból összeállított Ki látta Adyt? emlékműsort Harsányi Sulyom László rendezésében, Csatlós Lóránt, Dobos Imre, Firtos Edit, Kocsis Gyula, Kovács Enikő és ifj. Kovács Levente közreműködésével. Január 27-hez, az évfordulóhoz közeledve felpörögnek az események: jeles magyarországi szakemberek jelenlétében Imre Zoltán, a várostörténeti múzeum igazgatóhelyettese Ady-konferenciát szervez 26-án a várban, és a Várad folyóirat Ady-különszámát is ünnepélyes keretek között mutatják be.

Szűcs László arról is beszélt, hogy a gazdag évfordulós eseményeken kívül a meghirdetett emlékévben milyen rendezvényeket terveznek. „Az elkövetkezőkben szeretnénk újabb intézményeket bevonni a programjainkba: a nagyváradi Ady Endre Gimnáziummal már szervezzük a közös programot, a szavalóversenyen kívül tavasszal, a Váradon sorra kerülő Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos döntőjén is lesznek Adyval kapcsolatos meglepetések, például a diákírók számára hirdetett pályázat kiértékelése, de szeretnénk bevonni a körbe más települések Ady nevét viselő iskoláinak diákjait és tanárait is, különös tekintettel a debreceni Ady Endre Gimnáziumra” – ecsetelte Szűcs László. Hozzátette, a filharmóniában és a színházban is folyamatosan lesznek események, a színház például tervezi Ady egyetlen színpadi művének a bemutatását, ugyanakkor nagyon érdekesnek ígérkezik a drámaíró verseny: három témára három szerző ír majd darabot, három csapat pedig előadja. „Terveink szerint a Várad folyóiratban minden hónapban lesznek Ady munkásságával kapcsolatos tanulmányok, esszék, egyéb írások. Már felvettük a kapcsolatot a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtárral, az Alföld folyóirattal, májusban és júniusban pedig kölcsönös meghívással a debreceniek a Varadinumon, a váradiak pedig a debreceni könyvhéten fognak szerepelni az emlékévet fémjelző, a költővel kapcsolatos művekkel. Ekkor fog például megjelenni a nagyváradi Péter I. Zoltán háromkötetes Ady-életrajza is” – sorolta Szűcs László.

Kitért arra is, hogy fel kívánják venni a kapcsolatot Nagykároly és Zilah illetékes intézményeivel is közös rendezvények céljából, hisz Ady Endre nagyon gyakran emlegette a két helységet, kis-, illetve nagydiák korának meghatározó helyszíneit. „Az Országos Széchényi Könyvtárral és a Petőfi Irodalmi Múzeummal már eddig is jó kapcsolatot ápoltunk, jó volna, ha sikerülne az Ady-emlékévben ezt továbbvinni. Végezetül pedig dédelgetett tervünk, hogy a Román Írószövetséggel közösen tető alá hozzunk egy 21. századi, román nyelvre fordított Ady-kötetet. Tavaly egy kétnyelvű jelenkori költői antológiát jelentettünk meg együtt, reméljük, az anyagiak ezúttal sem fognak a sokak által várt Ady-kötetnek az útjába állni” – részletezte a főszerkesztő.

 „Soha meg sem írható regényem édes, régi városa”

„Oh, Nagyvárad, még megíratlan, talán soha meg sem írható regényem édes, régi városa, te kis Magyarország! Tőled követelem vissza az ifjúságomat, tőled várom a talán-talán föltámadásomat, ezennel, talán utoljára, szerelmet vallok neked!” – írta Ady Endre 1910-ben Nagyváradról. A költő 1899 végén ment Nagyváradra, ahol gazdag kulturális élet folyt ekkor. 1900. január elején a kormánypárti Szabadságnak lett a belső munkatársa: ekkor ez volt Nagyvárad legtekintélyesebb és anyagilag legerősebb lapja. Adynak a társadalmi igazságtalanságról és a munkásnyomorról írt kritikus cikke 1901. április 22-én jelent meg a Friss Újságban Egy kis séta címmel, amely azonban világnézeti ellenszenvet gerjesztett ellene lapjánál, így május 23-ától a lapversenytárs Nagyváradi Napló kötelékébe lépett. Jó újságíróvá vált, prózai stílusa itt fejlődött ki. Új verskötetet is kiadott 1903-ban Még egyszer címen. Ady Nagyváradon bohém éjszakai életet élt, amelyben Halász Lajos és Szűts Dezső voltak állandó partnerei. Életében az áttörést 1903 augusztusa hozta el: ekkor ismerkedett meg múzsájával: Lédával, Diósyné Brüll Adéllal, egy Nagyváradról elszármazott gazdag férjes asszonnyal, aki ekkor Párizsban élt, és látogatóba jött haza. Amikor később Párizsból visszatért Nagyváradra, s így szólította a várost: „olyan gyönyörűszép Nagyvárad, mint egy kis Pece-parti Párizs”. Ady 1908-ban Nagyváradon a Holnap nevű irodalmi csoport egyik alapítója volt. Antológiát jelentettek meg Ady költeményeivel, valamint Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka műveivel."

Forrás : kronika.ro

Tabéry, az apropó

 

Tabéry Géza.Forrás : egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.com

"Januári számunkban az irodalomrovat kínálatában kizárólag versek szerepeltek, fél év múltán most a rövidprózákon a sor. Méghozzá csupa olyan szerző írásán, aki először közöl lapunkban, sőt, legtöbbjüknek ez az első komolyabb publikációja.

 

Ezek a szövegek annak a pályázatnak a díjban vagy dicséretben részesített pályaművei, amelyet még a múlt év őszén írtunk ki, együtt a Partiumi Keresztény Egyetem magyar irodalom tanszékével, pályakezdő és gyakorló 16–28 év közötti szerzők – középiskolás diákok, egyetemi hallgatók, pályakezdő fiatalok – rövidprózáit várva. A Tavasz, tűz, történelem elnevezésű pályázat Tabéry Géza emléke előtti tisztelgés is volt egyben, ez azonban nem jelentett valamiféle szoros tematikai megkötést, netán elvárt kapcsolódást az író személyiségéhez, pályájához, életművéhez.

 

A jó másfél tucatnyi fiatal – néhány magyarországi és felvidéki mellett zömében erdélyiek, partiumiak – a viszonylag szoros határidőn belül teljesítette a szervezők mennyiségi elvárásait. Ez persze nem minden. Szembetűnő, hogy a szépírói ambíciókat tápláló fiatalok közül jó néhányan helyesírási gondokkal küszködnek, még azok is, akiknek a szövegei határozott tehetségről, olykor még rutinról is árulkodnak. Dilemmát is okozott ez a helyzet: mit kezdjünk egy hibákkal teli, ám eredeti hangú, egyéni, érdekes szöveggel? Egyébként sem mindig egyértelmű, hogy ki, miben, mit lát díjra, közlésre érdemesnek. Erről az egyes zsűritagok értékelései közötti esetenkénti jelentős eltérés, kisebb viták is tanúskodnak. Talán azért is fordulhatott ez elő, mert a tematika szabadsága mellett az elvárásokat sem rögzítettük szigorúan, mindenki a maga szempontjai alapján mérlegelte az adott szöveg erényeit, gyengéit.

 

Végül ezért is döntöttünk úgy, hogy a mostani válogatásba minden olyan írás kerüljön be, amelyben az öt zsűritag közül legalább ketten „láttak fantáziát”. Abban viszont egészen biztosak vagyunk, hogy e szerzők közül többeknek a nevével is találkozunk még mint szerzőével, reméljük, a Várad hasábjain is." - írja Szűcs László.

Forrás : varad.ro

A váradiság mobilitás, alkalmazkodás, befogadás

"Szűcs László: Úgy hiszem, hogy a törzs asztalt elsőízben körül ülve természetes arról beszélgetnünk, eljött-e újra egy váradi folyóirat alapításának a pillanata, érzitek-e az olvasói, illetve a szerzői igényt erre. Továbbá milyennek látjátok azt a szellemi, kulturális közeget, melybe a Várad bele csöppen? Behatárolható-e lehetséges célközönségünk, az a réteg, amely felé fordulnunk ajánlatos? Tudunk-e szólni a fiatalok hangján? Egyáltalán el tud-e tartani ez a közösség - beleszámítva a pályázati úton szerzett támogatásokat - egy ilyen kiadványt?"
Válaszolnak : Gittai István,Indig Ottó,Fleisz János,Dénes László,Tavaszi Hajnal.
Teljes cikk : epa.oszk.hu

Történetet mesélünk a pillanat tört része alatt

 

Tóth István két kiállított fotó, a szemet hunyó Putyin és Bush előtt

"Negyedszázada rendezte első kiállítását az ország egyetlen állandó fotóművészeti kiállítóterme, a nagyváradi Euro Foto Art Galéria. Az évfordulót július 3-án az ötszázadik, jubileumi tárlatnyitóval ünnepik. Ennek apropóján beszélgettünk TÓTH ISTVÁN fotóművésszel, az Euro Foto Art Egyesület elnökével, aki regionális alelnöke a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Szövetségének." 

 Szűcs László készített interjút Tóth Istvánnal.Teljes interjú : erdelyiriport.ro

 

Egy hónap Nepálban – a földrengés előtt

Néhány nappal a pusztító földrengés előtt tért haza Nepálból IMRE ZOLTÁN képzőművész, a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum vezetője, aki az ázsiai országban kulturális antropológusi doktori tanulmányaihoz végzett kutatásokat egy nepáli buddhista kolostorban.Szűcs László interjúja.

Teljes interjú : erdelyiriport.ro

Váradon a Bányavidék trilógia szerzője

 

Szombaton délután közönségtalálkozó keretében Székely Csaba drámaíróval beszélgetett Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője és Simon Judit színi kritikus, a Riport kiadó igazgatója.

Teljes cikk : erdon.ro 

Nyilatkozat az Illyés Gyula Református Könyvesbolt elidegenítése tárgyában

A demokráciában mindenkinek szíve joga olyan eszméket hirdetni és olyan könyvesboltot működtetni, amilyent akar, hogyha ez törvénybe nem ütközik. Ennek értelmében a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesbolt újranyitása, illetve befektetői csoportja és üzemeltetői ellenében elvi kifogásunk nem lehet.

 Az ügynek azonban van egy erkölcsi és egy politikai dimenziója. Saját politikai pályafutására vonatkozóan hiába mondja ugyanis Markó Béla költő, hogy „az irodalom erős, hiszen még a politikát is képes legyőzni”. Bizony-bizony „a politika” nemcsak a jobb sorsra érdemes alanyi költőt győzte le, hanem az Illyés Gyula Református Könyvesbolt esetében Anyaszentegyházunkon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületen is fényes, illetve megszégyenítő győzelmet aratott.

Nem kérdéses, hogy Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila és Victor Ponta,illetve a pártjaikat kiszolgáló szellemi holdudvaruk és médiabirodalmuk is „törvényesen” működik. „Demokratikus joguk” szembehazudni nemzetüket, manipulálni jóhiszemű választóikat és tönkretenni országaikat – sőt ezért még fölös támogatásban is részesülni idegen országokból.

Markó Bélának és epigonjainak is „törvény” biztosította lehetősége neptuni módra, titkos paktumok révén kiárusítani a magyar jövőt, MSZP-módjára koalícióra lépni Victor Ponta utódkommunista bűnszövetkezetével, vagy Gyurcsányékkal szövetkezve zátonyra futtatni az erdélyi magyar önrendelkezést és Magyarországról érkező „politikai ciánszennyeződést” kiáltani Orbán Viktor nemzetpolitikájára.

A mi konkrét esetünkben pedig: kicsoda vitathatná el a volt RMDSZ-elnök vezette Kós Károly Akadémia Alapítvány, valamint a Szabó Vilmos MSZP-politikus elnökölte Táncsics Alapítvány azon jogát, hogy 2013-ban megállapodást kössenek egymással – egyebek mellett – a nagyváradi Riport Kiadó és az Erdélyi Riport támogatására, melyek szerves módon beilleszkednek a bihari RMDSZ-nek abba az intézményi és médiabirodalmába, melyhez a Várad című folyóirat és az irodalmi Törzsasztal is tartoznak?

Következésképpen nem a „jogokkal” és a „törvényességgel”, s még csak nem is a „demokratikus pluralizmussal” van nekünk bajunk, hanem csupán azzal, amire ezeket a demokratikus értékeket a nevezettek felhasználják, illetve azzal, hogy miként élnek vissza velük.

„Madarat tolláról, embert barátjáról” – tartja a közmondás. Lássuk csak, hogy Szűcs Lászlónak, Szabó Ödönnek és a váradi „Mecénásoknak” kik is a „barátai”. Néhányat már említettünk közülük. A felsorolás többi tagja is ismert: Demszky Gábor, Kuncze Gábor, Aczél Endre, Nyakó István, Ujhelyi István – hogy csak a leghírhedtebbeket említsük. Ezek azok a nemzet- és egyházidegen balliberális közszereplők, akik az elmúlt huszonöt esztendőben – kisebb vagy nagyobb mértékben – egész tevékenységükkel vezető szerepet játszottak a demokratikus és nemzeti rendszerváltozás tévútra vitelében.

A cinkos magyarhoni és erdélyi – váradi – összefonódások botrányosan beszédes esete az Érmindszentről eltérített és Nagyváradon felépített ún. Ady-központ esete, mely a Kiss Sándor „mecénási” érdekkörének tulajdoníthatóan, nem kevésbé pedig Szabó Vilmos hathatós közreműködésének betudhatóan a 320 millió forintnyi állami támogatást a mintegy 80 millió forintot érő Léda-házra konvertálta.

Ugyanez a Szabó Vilmos az a „párttitkár”, aki annak idején a magyar utódkommunisták megbízásából az Erdélyi Riportot is létrehívta, és alapítványi megállapodásuknak megfelelően feltehetőleg azóta is pénzeli. A magyarországi „norvég alap” ilyenképpen alapította meg „másként gondolkodó”, városunkban különleges mohósággal teret hódító szócsövét a nevezett érdekcsoportban. Az Illyés-könyvesbolt kezükre való átjátszása által végtére ezeknek a „jómadaraknak” lett elvtelen „barátja” és kiszolgálója a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetősége.

A 6. Könyvmaratonnal, Markó Bélával és a Törzsasztallal indító könyvesbolt ilyenképpen válhat a névadó költő, valamint a tulajdonos Református Egyház szellemiségének tagadásává és a határok fölötti nemzetegyesítés politikai ellenzékének – nagyváradi – felvonulási területévé. Az pedig már csupán puszta legitimációs kérdésnek számít, hogy a nevezett balliberális politikai és ideológiai erőcsoport nem csekély alkati perverzitással éppenséggel Ady Endre, Kós Károly és Illyés Gyula nevével, szentségtelen módon pedig ráadásul a Református Egyházzal próbálja igazolni és hitelesíttetni önmagát.

Az Illyés Gyula Református Könyvesbolt alapító püspökeként ezúton emelem fel szavam az ellen, hogy az az alapító Illyés Közalapítvány szándékaival, valamint a névadó szellemiségével ellentétes rendeltetést töltsön be. A könyvesbolt ilyetén elidegenítését netalán még a benne árusított jó minőségű irodalmi termékek sem igazolhatják.

 

Strasbourg, 2014. november 26.

 

                                                                                                    Tőkés László

                                                                                           a KREK előző püspöke

 Forrás : tokeslaszlo.eu

Reagálás Tőkés László EP-képviselő nyilatkozatára

Tisztelt Szerkesztőség! Személyesen érintettként, illetve az általam vezetett intézmény, a Várad kulturális folyóirat részéről szeretnék az alábbiakban néhány pontosítást tenni Tőkés László EP-képviselő november 26-i keltezésű Nyilatkozata kapcsán. 

1. Évek óta aggodalommal figyeltem az Illyés Gyula Református Könyvesbolt lassú agóniáját, ami végül júliusi bezárásához vezetett.
Alapító püspökeként mit tett Tőkés László azért, hogy a sok esztendeje árut és vásárlót vesztett kereskedés ne zárjon be? Miért nem adott ki aggódó Nyilatkozatot, amikor lakat került a bolt ajtajára?
Az Illyés Közalapítvány eredeti szándéka nem az volt, hogy könyvekhez jussanak a nagyváradi olvasók?
2. Fő bűnöm, hogy az üzlet bezárását követően én javasoltam több ismerősömnek is, hogy próbálják megmenteni az üzletet.
Sajnos sem alulírott, sem a Riport kiadó, sem a Várad folyóirat nem rendelkezik olyan anyagi eszközökkel, hogy egy ilyen befektetésre gondolhasson.
Ugyan nem tartozik a tárgyhoz, de a Tőkés László által említett Táncsics Alapítvány ez évben ugyanannyi támogatást nyújtott az Erdélyi Riportnak, mint Tőkés Lászlónak. Nulla forintot.
3. A bolt nevének megtartása az ingatlan tulajdonosának kérése volt, magam váradi kötődésű írót javasoltam, Tabéry Géza, esetleg egy holnapos költő nevét.

Az Illyés Gyula névvel részben az íróról elnevezett egykori alapítvány iránti tisztelgés is kifejeződött.
4. A Riport Kiadónak semmilyen érdekeltsége nincs a könyvesboltot működtető cégben.
5. A Várad kulturális folyóiratnak semmilyen érdekeltsége nincs a könyvesboltot működtető cégben. Kiadványainkat a törvényes rendelkezéseknek megfelelően forgalmazzák, rendezvényeink után terembért fizettünk.
6. A könyvesbolt nyitása előtt vagy után semmiféle formális vagy informális egyeztetés magyarországi vagy romániai politikai szervezettel, politikussal nem történt. A bolt kizárólag magánemberek beruházása, kockázatvállalása, semmilyen politikai, alapítványi stb. támogatás nincs mögötte.
7. A Várad folyóirat novemberi rendezvényei az Illyés Gyula Könyvesboltban – mind a Törzsasztal, mind a Könyvmaraton – pártsemleges, politikamentes irodalmi programok voltak, erről a tőlünk független tudósítások révén is meggyőződhet az EPképviselő úr.
Talán még büszke is lehetne arra, hogy egy harminc nyelvre lefordított, nemzetközi hírű, erdélyi származású író járt az irodája közvetlen közelében.
8. Soha nem titkoltam, ma is vállalom, baloldali nézeteket vallok, ami részemről nem jelent semmiféle közvetlen pártkötődést.
Cikkeimet saját meggyőződésem alapján írom, lapszerkesztői munkámban nem szorulok külső segítségre.
Egyetlen magyarországi politikus sem tartozik a baráti körömhöz.
Szűcs László

Forrás: Bihari Napló pressdisplay.com

Szűcs László : Városkép, képzelt város

Ezt írja Szűcs László a Várad folyóiratban : 

Újabban a nagyváradiság fokmérője, hogy az ember minél több, a város múltját képeslapokon ábrázoló zárt vagy nyitott csoportnak legyen a tagja közösségi oldalakon. A régi szép időkön való fészbúkos elmerengés egy végtelen történetté gyarapodott, bevallom, a tömény nosztalgiával szemben egészen immúnis lettem, mint influenza ellen a védőoltásos. Az még hagyján, hogy távolba szakadt váradiak sok száz, ezer kilométer messzeségből nézegetik a város valahai arcmását, azon viszont már csak kínosan mosolyogok, amikor a városban élők lájkolgatják Várad valamely ismert középületét, mintha az nem a létező valóság lenne, elérhető, megtekinthető egy tízperces séta után. Értem én azt, hogy lelkileg ez a mai városháza nem az, mint egy kilencszáztizenegyes képen, de azért úgy se tegyünk már, mintha innen végérvényesen mind kihaltunk volna. Vagy mintha ez már egyáltalán nem lenne a mienk, függetlenül attól, hogy mit gondolunk a falak közti mai döntéshozó nénikéjéről.

A hiábavaló látszat-lokálpatriotizmus másik megjelenési formája, amikor ugyanezeken az internetes felületeken szavazást indítanak arról, melyik város a szebb, melyik színház, melyik városháza. Mintha ezt el lehetne ezzel dönteni. Nem is azzal van baj, hogy ilyen szavazásokat hirdetnek, hanem ahogyan ezt a játékot valóságos vagy virtuális lakótársaink milyen véresen komolyan veszik. A világ dől össze, ha a dobogó harmadik fokára szorulunk, mondjuk a rút Brassó és Temesvár mögé.
Többnyire azok a buzgó mócsingjai e most vagy soha, a mienk a leg(esleg)szebb vetélkedéseknek, akik bennfentes elhivatottsággal osztják meg, buzdító mondatokkal kiegészítve, a helyi kulturális rendezvények híreit, hogy aztán ezeken szinte soha ne vegyenek részt, majd az eseményről szóló tudósítást népszerűsítve térnek vissza a kultúrharc arcvonalába.
A látszat az, hogy e világhálós stréberek képviselik az igazi, értékelvű magyar váradiságot, mindig mindenkinél mindent jobban tudva, mint az a magabiztos fiatalember, aki a minap egy nyilvános előadáson próbált közbekotyogásaival okosabbnak látszani, mint a neves szaktekintély egyetemi professzor. A lényeg, hogy legyünk elhivatottak.
Azért az érem másik oldalát se takargassuk: nemrég (remélem) szégyenkezve eltávolították a világhálóról annak a hivatalos oldalnak a magyar nyelvű változatát, amely egy pénzzel alaposan kistafírozott projekt részeként borzalmas magyarsággal és hozzá nem értéssel vállalkozott a város népszerűsítésére. Vajh mikor lehetne egybekovácsolni a lelkes tenni akarást a megfizetett szakértelemmel? No mikor, szavazzanak!

 Forrás : varad.ro

Főtérvesztés - irta Szűcs László

A Szent László - Unirii tér látványtervezete -Forrás : ebihoreanul.ro

Az utóbbi néhány hónap egyik legtanulságosabb története a nagyváradi Szent László (Unirii) tér tervezett felújítása, mely újabb és újabb fordulatokkal szolgál, lassacskán totális káoszt teremtve a városlakók fejében. Az egészet legtömörebben úgy foglalhatjuk össze: hogyan lehet európai pénzen az európaiságot megcsúfolni.
Érdekes módon a történet nem igazán lépte át a helyi közvélemény érdeklődését, pedig ez legalább annyira közös, országos téma, mint az egyik kolozsvári iskola egynyelvű táblájának története, vagy a marosvásárhelyi magyar napok, a Forgatag körüli álságos polgármesterkedés. S városnapok lehetnek jövőre szerencsésebb körülmények között, névtáblát is lehet könnyedén újabbra, kétnyelvűre cserélni, de egy nagyváros főterét hosszú évtizedekre teheti tönkre a törvényt megkerülő hozzá nem értés. (És még én vagyok jóhiszemű, ha csak ezt feltételezem.) Hogy a tér ügye nem igazán lépte át város- és megyehatárt, annak talán leginkább az az oka, hogy megértéséhez, áttekintéséhez szakmai hozzáértés szükségeltetik. A laikusok, köztük a politikusok, nem feltétlenül tudnak vélemény mondani tervrajzok, makettek alapján. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az ilyen kérdésekben a helyi közvélemény megkerülésével kellene döntéseket hozni. Az ideális eset, ha a szakemberek, a város lakói és a választott önkormányzati vezetők véleménye megegyezik, legalábbis összecsiszolható. A mi esetünkben nem ez történt. Nem kérdeztek, nem csiszoltak. (Azt már csak csendesen kérdezem: biztos, hogy erre a legsürgetőbb költeni a derék Unió pénzét?)
Nem is az a szomorú, hogy a sok szemszögből megvalósíthatónak talált, minden engedélyt és jóváhagyást elnyert terv az egyik döntéshozónak – esetünkben a város egyik alpolgármesterének – nem tetszik, hanem az, hogy személyes esztétikai (?) szempontjai alapján szinte minden kontrollt átlépve dobhatja kukába sokak munkáját, szakmai hitelét, s nem utolsósorban írott szabályokat. Így válik a város működése kiszámíthatatlanná, az önkormányzat megbízhatatlanná, a vezetés hiteltelenné.
S újfent hangsúlyoznám, hogy amit itt a hatalmukkal visszaélő, súlyos szereptévesztésben lévő urak a jövő év végéig ki szeretnének kényszeríteni – a határidő lekésése a brüsszeli pénzcsap elzárását jelentheti –, az az egyik legfontosabb, több száz év során kialakult közterünket változtatja meg alapvetően. Számomra ezért is értelmezhetetlen az eddig tapasztalt érdekvédelmi passzivitás. A tér újragondolása, nagyváradtalanítása mellett egyelőre másodlagos, hogy éppen kinek a szobra távozik, s kinek a szobra érkezik a nem hivatalosan a városalapító nevét viselő közös agoránkra. Mert azt már volt szerencsénk megtanulni: a szobor halad, a tér marad.
 Forrás : varad.ro