Egy váradi gyökerű értelmiségi dinasztia alapítója – Ritoók Zsigmond ügyvéd, törvényszéki bíró, publicista

A millenniumot követő századforduló Ady szerint „lázas és nyughatatlan” városának egyik legtevékenyebb, legsokoldalúbb közéleti személyisége volt, Nagyvárad konzervativizmusa mellett is nyitott, a liberális értékeket is felvállaló polgárságának jeles képviselője - írja Szilágyi Aladár.

1837-ben született a felvidéki származású gálszécsi Ritoók Dániel földbirtokos fiaként, a Bihar megyei Darvason. Középfokú tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte, azután a pesti, majd a bécsi egyetem jogi karának hallgatója lett. Tanulmányai befejeztével 1858 és 1861 között a Helytartótanácsnál szolgált. 1861-ben szerzett diplomát, és hazatérve Nagyváradra hamarosan sikeres gyakorló ügyvéd lett belőle. Házasságából két gyermek született: lánya, Emma (1868), a Pesten, Lipcsében és Párizsban filozófiát és pszichológiát tanult író, költő, az első magyar nő, aki bölcsészetből doktorált, fia (II.) Zsigmond (1870) pedig belgyógyász, orvosprofesszor, a budapesti kórházak főigazgatója volt. Az ő fia, (III.) Zsigmond mérnök, feltaláló, a Láng Gépgyár egyik tervezője volt. A dinasztia mai is élő tagja (IV.) Zsigmond, Széchenyi- és Bolyai-díjas klasszika-filológus, akadémikus, egyetemi tanár, a római és ógörög irodalom, ezen belül a költészet és az esztétika jelentős tudósa. A tágabb családi körhöz még egy jeles férfiú tartozott, az orvos, II. Zsigmond apósa, Tormay Béla (1838–1906) mezőgazdász, akadémikus. Kortársunk, IV. Zsigmond így vallott felmenőiről: „Konzervatív szabadelvű családban nőttem fel”.

A közélet sűrűjében

A dinasztia alapítója egyre-másra vállalt közéleti feladatokat a kiegyezés után gyorsan fejlődő Nagyváradon. 1869-ben a város iskolaszékének elnöke, 1875-ben az ügyvédi kamara megalakulásával annak szintén elnöke lett. Az egyesületben hetente szakszerű felolvasásokat tartottak, megvitatva a jog- és igazságszolgáltatás napirenden levő kérdéseit. A református egyház 1877-ben megválasztotta őt segédgondnokának, az 1881. október 31-i debreceni zsinat egyik jegyzőjévé választatott, a fontosabb kérdések tárgyalásánál gyakran szólalt fel az egyházalkotmányi bizottságban.
1885-ben Sipos Orbánnak, Bihar vármegye tanfelügyelőjének kezdeményezésére megalakult a Nagyváradi Tanító-Kör, díszelnökei Ritoók Zsigmond és Zajnay János apátkanonok lettek. Jól menő ügyvédi irodája jövedelméből megvásárolta a megyeházával szembeni saroktelket, és a református egyháznak adományozta, hogy azon egy leánynevelő intézetet építsen részben internátusnak, részben tanítóképzőnek. 1905-ben – Ritoók Zsigmond elhunyta után – nyílt meg a később Lorántffy Zsuzsannáról elnevezett tanítóképző a gyakorló elemivel, s rövidesen virágzó iskola lett belőle.
Földijét, a Nagyváradon született Szilágyi Dezsőt Tisza Kálmán 1889-ben nevezte ki kormánya belügyminiszterének. Szilágyi államtitkárul óhajtotta maga mellé venni, de Ritoók nem kívánt a fővárosba költözni. Mint nagytekintélyű jogászt 1891-ben a nagyváradi ítélőtábla elnökévé nevezték ki. A királyi ítélőtábla hatásköre az aradi, gyulai és nagyváradi törvényszék területére terjedt ki.

A közíró

Bár egyre-másra vállalta fel az újabb közéleti teendőket a múzeumalapító Biharvármegyei Régészeti és Történelmi Egylet, a Szigligeti Társaság választmányi tagjaként, idejéből újságírásra is futotta. Egyike volt a gyarapodó nagyváradi lapok rendszeresen közlő külső munkatársainak. A lapok megjelenése serkentő hatással volt a gyorsan fejlődő város szellemi életére, ugyanakkor a századforduló magyar irodalmi forradalma számára is értő közönséget nevelt. Ritoók cikkei a Nagyvárad, a Szabadság, a Népnevelési Közlöny, a Protestáns Szemle hasábjain jelentek meg. Írt a közigazgatás központosításról, egyházszervezési, nevelési kérdésekről, a községi iskolák védelméről, a nők társadalmi és jogi helyzetéről, az alkoholizmus elterjedéséről.
Ady Endre nagyra értékelte publicisztikai tevékenységét, ennek írásaiban többször is tanújelét adta. 1905 áprilisában az immár Budapesten tevékenykedő Ady így méltatta őt: „Kialudt az élet-lángja egy nemes, magyar, ritka egyéniségnek. Egy puritán lelkű, tiszta elméjű ember, kinek életfelfogása volt: soha alacsony eszmék közt nem cammogni, s elvégezni minden munkát s amihez erőnk van, halt meg ma reggel Nagyváradon, hol élt a puritánságnak, munkának, szabadelvűségnek, lelkesedésnek és magyarságnak ez a tipikus alakja.”
Forrás : biharmegye.ro

Egy óriás a törpék között - Szilágyi Dezső jogász, publicista, politikus

Ahhoz a XIX. század második felében kialakult, a századforduló táján gyarapodó, Nagyváradról indult, kétnemzedéknyi konstellációhoz tartozott, melynek tagjai – Csengery Antal, Tisza Kálmán, idősebb és ifjabb Lukács György, a Teleszkyek, István és János, a lajstrom koránt sem teljes – a kiegyezés utáni Magyarország politikai életében igen jelentős szerepet vállaltak képviselőként és/vagy különböző kormányok tisztségviselőiként - írja a Szilágyi Aladár az első rész bevezetőjében.

A címbe foglalt minősítés Gárdonyi Géza tollából származik, és így folytatódik: „Olyan szónok, mint John Bright (1811–1889, az angol radikális párt vezére – szerk. megj.). Tanult. Tud. Van benne akarat és kitartás. Az alkotásai praktikusak. Ha kell, jó modorú; ha kell, goromba, mint a bérkocsis. Az Isten is miniszternek teremtette.”
Szilágyi Dezső 1840. április elsején született Nagyváradon, tekintélyes ügyvéddinasztia leszármazottjaként. Középfokú tanulmányait szülővárosában végezte, majd a családi hagyományt követve Bécsben és Pesten tanult jogot. Már egyetemi hallgatóként mint kitűnő szónok és erős vitázó vált népszerűvé. Tekintélye olyan nagy volt az ifjúság között, hogy az akkor alakult jogászsegélyző egylet egyhangúlag őt választotta legelső elnökévé. Egykori diáktársa, későbbi politikai szövetségese, Halász Imre így emlékezett ezekre az évekre: „ Szilágyi Dezsővel való első találkozásaim 1862-ben voltak, mikor az egyetemen a joghallgatók segítő egyletét alapítottuk. Ez ifjúsági mozgalmakban az akkor harmadéves joghallgató Szilágyi Dezső volt a vezér. Kész szónok volt már akkor is. (…) A vitatkozás volt az ő eleme. Ugyanaz volt az az ő szellemének, ami a naponkénti vívógyakorlat testi szervezetének.”

Sokat ígérő pályakezdés

Joghallgatóként hírlapírással is foglalkozott, a Kemény Zsigmond szerkesztésében megjelenő Pesti Naplónál és a Pompéry János szerkesztette Magyarország című napilapnál dolgozott a kiegyezés előtti évek forrongó időszakában. Publicisztikai tevékenységét gyakorló ügyvédként is folytatta, s immár jogi szaktekintélyként hamarosan országos megbízatást kapott.
A kiegyezés megtörténtekor, 1867 februárjában Deák Ferenc javaslatára Ferenc József id. Andrássy Gyulát kérte fel kormányalakításra. Az Andrássy-kormány igazságügy-minisztere – ugyancsak Deák ajánlatára – Horvát Boldizsár lett. Lelkesedéssel fogott nagy munkáihoz, amelyek az igazságügyi tárca elvállalása után rá vártak, jelentős liberális reformokat kezdeményezett a közigazgatás és az igazságszolgáltatás területén. Jól képzett fiatal munkatársakat toborzott maga mellé, a mindössze 27 esztendős Szilágyi Dezsőt kérte fel, hogy vállalja el a titkári tisztséget az általa vezetett minisztériumban. Főnöke 1870-71 folyamán Nagy-Britanniában küldte a parlamenti és jogi intézmények tanulmányozása céljából. Ott szerzett tapasztalatait a következő évtizedekben az ország javára hasznosította. 1872-ben miniszteri osztálytanácsossá léptették elő, ebben a minőségében 1874-ig tagja volt a törvényelőkészítő bizottságnak. 1874 és 1889 között a büntetőjog és a politika rendes tanáraként tevékenykedett a pesti egyetemen.

Itthon nem lehetett „próféta”

Politikai pályafutása 1871-ben vette kezdetét, amikor egy időközi választáson Gyulafehérvárott képviselői mandátumot szerzett. Első, nagy visszhangot kiváltó beszédét 1872-ben mondta a választási törvény tárgyalásakor. A parlamentben a Deák-párthoz tartozott. Amikor 1875. március 1-jén megalakult a Szabadelvű Párt a Deák Ferenc vezette Felirati Párt és a Tisza Kálmán vezette Balközép fúziójából, ő is csatlakozott a választásokon 80 százalékos győzelmet elérő új formációhoz. A párt első elnöke földije, Tisza Kálmán lett.
Alig két esztendő elteltével, 1877 végén viszont Szilágyi Dezső a vámkérdés okozta belpolitikai válság miatt kivált a pártból, és az egyesült ellenzék tagja lett. 1878 áprilisa és 1886 márciusa között a Mérsékelt Ellenzék vezető politikusa, Józsefváros képviselője volt, ahol három egymást követő választáson szerzett mandátumot.
Ő sem lehetett próféta a saját városában. Az 1878-as választásokon három választókerületben is indult jelöltként. Megválasztották a Józsefvárosban – a szabadelvű párti Jókai Mórral szemben – és Jákóhalmán, viszont Nagyváradon alulmaradt Teleszky István ellenében. A szavazatok száma az első fordulóban egyformán alakult, de az újabb választás Teleszky javára döntött.
Forrás : biharmegye.ro

Második rész

A Mérsékelt Ellenzék vezető politikusaként, független képviselőként, majd Tisza pártjába visszatérve három kormány igazságügy-minisztereként a mélyre ható reformok híve volt. Korszerűsítési törekvései csak részben valósulhattak meg, de alapvetően befolyásolták a századforduló Magyarországának jogrendszerét - írja Szilágyi Aladár.

Még az ellenzék jelöltjeként így vázolta fel tervbe vett jogi reformjait pozsonyi választóihoz írt levelében: „Feladatomul tűztem ki igazságügyi reformjainkat a magok egészében felkarolni. (…) Az egyik főalkatrész a bírói szervezet kiépítése és konszolidálása. Ezzel összefügg, legalább lényeges részeiben, magának az igazságügyi minisztériumnak, valamint az igazságügyi szervezet többi alkatelemeinek reformja is. A második, párhuzamosan munkába veendő feladat a jog egységének megalkotása, rendszeres törvénykönyvek szerkesztése által.”
Valódi életet az önkormányzatokba
Az egyesült ellenzék támadó ereje 1880-ban érte el tetőpontját. Szilágyi nevezetes büdzsé-beszédében a közigazgatási reformot tárgyalta. Kifejtette, hogy a szervezetet javítani kell, szigorúbbá kell tenni az ellenőrzést nemcsak felfelé, hogy a kormány rendeletei gyorsan és pontosan végrehajtassanak, hanem lefelé is, hogy a polgárok minden közigazgatási önkény ellen megvédessenek. Közigazgatási bíróságokat kell szervezni, melyekben a választott elemek lennének többségben. Itt nyílnék legfontosabb tér az önkormányzati elemek számára. De ezeknek nem csupán ellenőrző szerepet szánt, hanem bizonyos közérdekű intézkedéseket is ezek hatáskörébe kívánt utalni. Szilágyi Dezső nagyszabású közigazgatási programot fejtett ki az ország színe előtt. Lényege az, hogy az önkormányzatba valódi életet akart önteni.
Újonnan kinevezett miniszterként új választásnak vetette magát alá, és 1889. április vége felé ismét programszerű nyílt levelet intézett pozsonyi választóihoz. E levélben mindenekelőtt körvonalazta igazságügyi programját, mely azt tűzte ki céljául, hogy az elposványosodott igazságügyet végre kiemelje mély züllöttségéből. Minisztersége alatt ezt részint megvalósította, részint tervezetekben utódjára hagyta. Szilágyi hadat üzent a nepotizmusnak és a korrupciónak. Proklamálta a jogegyenlőség megvalósítását az állami intézményekben.
Fontos törvények bábája
Jogszabálytervezetek sorát terjesztette be azon felfogás jegyében, mely szerint először a szervezeti kereteket kell modernizálni, majd ezt követően lehet reformálni az eljárási jogot. A királyi ítélőtáblák és a királyi ügyészségek reformjával, valamint a bírói és ügyészi szervezet módosításával megteremtette az eljárási jog reformjának alapjait. Szilágyi a jogegységet és jogbiztonságot kívánta előmozdítani az örökösödési eljárást szabályozó törvénycikkel, amely kizárólag a járásbíróságok hatáskörébe utalta az eljárást, és biztosította a telekkönyvi bejegyzések szinkronját a jogi állapot változásaival.
Az első Wekerle-kormány igazságügy-minisztereként Szilágyi Dezső nyújtotta be 1893 végén a házassági jogról szóló törvényjavaslatot. Indoklásában a reform szükségessége melletti legfőbb érvként hozta fel, „hogy a vallásfelekezetek szerint párhuzamosan érvényben levő különféle házassági jogok és még inkább a vegyes házasságok tekintetében fennálló kettős jog és kettős bíráskodás a házasság intézményének szilárdságát megrendítették, ellentétes jogállapotokat létesítettek, és a visszaélések egész sorozatára vezettek” . A kötelező polgári házasság formáját ajánlotta, mivel ez egységes anyagi jogot biztosít, nem sérti a lelkiismereti szabadságot.
A kisparasztok gazdasági felemelkedése érdekében készítette elő a telepítésről szóló törvényt. Ennek köszönhetően jelent meg több település Magyarország térképén a századforduló éveiben. Köztük a Bácskában Szilágyifalva, amely 1903 óta viselte az egykori miniszter nevét.
1889 áprilisától 1895 januárjáig igazságügy-miniszter a Tisza-, a Szapáry- és az első Wekerle-kormányban. A Bánffy-kormány idején a képviselőház elnöke volt 1898 decemberi lemondásáig. Jelentős közéleti szerepet vállalt egyházi téren is. 1876-tól a Duna-melléki Református Egyházkerület világi főjegyzője, 1898-tól az egyházkerület főgondnoka volt. 1897-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett.
Jászi Oszkár írta róla nem sokkal halála, 1901. július 30. után: „Egész kétségtelen előttünk, hogy a jövő történetírója a Szilágyi Dezső halálával fogja megjelölni a magyar liberalizmus végét.”
Forrás : biharmegye.ro