A bíróság elítélte zaklatás miatt Csűry István református püspök vádlóját

Jogerős bírósági ítélet született a nagyváradi Chilba Krisztina Denisa ügyében, aki azzal vádolta meg Csűry István református püspököt ,hogy terhes tőle,melyet nem tudott bebizonyítani. A bíróság zaklatás vádjával pénzbüntetésre ítélte el.Ez a hír a Bihoreanul nyomtatott számában olvasható. Bővebben ebben a cikkben olvashat az ügyről!

Online zaklatásért elítélték Denisa Krisztina Chilba nagyváradi nőt, 5.400 lej bírságot kell kifizetni, vagy börtöne kell vonuljon.A bírósági per 2019-ben kezdődött,Csűry István református püspök elleni vádakat a bíróság elutasította.Ráadásul még két bírósági eljárás folyik Denisa  Krisztina Chilba ellen. Hasonló helyzetben van a Bihoreanul hetilap újságírója is. Bővebben a Maszol cikkében olvashat!

Denisa Krisztina Chilba a stressz miatt elvesztette a gyerekét

Drámai hírrel szolgál az eBihoreanul hétfői nyomtatott számában. Az 2019-es év egyik legnagyobb botránya Nagyváradon a református püspök Csűry Istvánnal volt kapcsolatban.Denisa Krisztina Chilba azzal vádolta meg a református püspököt, hogy "elcsavarta" a fejét, teherbe ejtette, melyet nem akarta elismerni.Az emlékezetes riportot az eBihoreanul közölte le, melyet több lap és tv csatorna átvett.A január 20-i nyomtatott cikkben olvashatja a legújabb hírt, Denisa Krisztina Chilba a sok stressz hatására elvesztette a babát.Az is ismert, hogy Csűry István beperelte az "áldozatát " és a Bihoreanul lapot.Tovább folytatódik az ügy?Világsajtót is megjárta a hír.Denisa Krisztina Chilba egy kicsit nehéz helyzetben van, mert nincs egyértelmű bizonyíték, nincsen újszülött.

Idézek a tavaszi Bihoreanul cikkből :

"În plină sărbătoare a Paştelui, scandal sexual de toată pomina la Episcopia Reformată din Oradea, cu acuzaţii de adulter, ameninţare, hărţuire şi şantaj.  La cei 63 de ani ai săi, aflat la a doua căsătorie, episcopul reformat de Piatra Craiului, Csűry István, este demascat ca imoral de o orădeancă de 36 de ani. Trădată în amor, fiindcă prelatul s-a simţit hărţuit şi i-a "dat papucii" după aventura sexuală, Denisa Chilba susţine că acesta ar fi lăsat-o gravidă, fără a prezenta însă decât dovezile patimilor lumeşti ale lui Csűry, nu şi pe cele ale sarcinii nedorite."

A hétfői cikk előzetese :

"Se îngroaşă gluma în cazul scandalului amoros avându-i ca protagonişti pe episcopul reformat de Oradea, Csűry István, şi pe orădeanca Denisa Krisztina Chilba, care l-a acuzat că a sedus-o, a lăsat-o grea şi apoi a abandonat-o! Presupusa amantă a episcopului este urmărită penal pentru şantaj şi hărţuire.   În plus, după ce a pretins luni întregi că episcopul a lăsat-o gravidă şi apoi s-a lepădat de ea, acum, când i-ar fi venit sorocul să se nască, femeia susţine că a pierdut sarcina încă din vară, din cauza stresului."

 Az eBihoreanul teljes cikkét itt olvashatja!

Közlemény : Az Erdélyi Magyar Néppárt reagálása: jogunk van megemlékezni nagyjainkról

"Szokatlan tartalmú és stílusú közleményt olvashattunk a minap Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet püspöke tollából. A szöveg üzenete szerint – és most nagyvonalúan lépjünk túl a használójára nézve is méltatlan jelzőkön – az Erdélyi Magyar Néppárt nagyváradi szervezete bűnös módon vert éket a magyarok közé azzal, hogy a mártír miniszterelnök, gróf Tisza István meggyilkolásának századik évfordulóján egyidőben szervezett gyertyás megemlékezést a reformáció emléknapján a püspökség által meghirdetett istentisztelettel. Sokak számára érthetetlen az az egyoldalú politikai elköteleződés, mely mára a a magyar és román baloldallal cimboráló bihari RMDSZ feltételek nélküli kiszolgálójává tette Csűry püspököt, s ami miatt gyakran hangzik el gúnyosan, de sokatmondó iróniával, hogy a Királyhágó melléki püspököt valójában Szabó Ödönnek hívják – aki a szövetség legerősebb kezű bihari embere –, ahogyan az is tény, hogy e káros összefonódásnak egyre több ellenzője akad egyházon belül is, hiszen emiatt az Erdélyi Református Egyházkerülethez képest mi, partiumiak jócskán lemaradtunk az anyaországi egyházi támogatások tekintetében is.

Ugyanakkor fájó szívvel vesszük tudomásul, hogy Csűry püspök immár nyíltan is felsorakoztatja magát és ezzel református egyházunkat a Néppártot folyamatosan gyalázó RMDSZ-es politikusok mellé. Ez Bihar megye esetében azért is szomorú, mert mára a napnál is világosabbá vált, hogy a nagyváradi magyarságot a PSD-vel való közös hatalomgyakorlás hasznáért magára hagyó tulipánosok semmit sem tudnak kiharcolni a megyeszékhely 45 ezres magyar közössége számára. Emiatt e küzdelem kizárólag arra a Néppártra marad, mellyel szemben Csűry püspök az önkormányzati választások alkalmával a „magyar egységnek” hazudott RMDSZ-jelöltlistát támogatandó nem egy nyilatkozatot adott ki. Az, hogy mi kivetnivaló van abban, ha a Néppárt a Biharhoz ezer szállal kötődő, a mai magyar baloldal szellemi elődei által aljasul meggyilkolt gróf Tisza István emléke előtt tisztelegve, szabadon választott és az alkalomnak megfelelő napszakban közterületen világi megemlékezést szervez, számunkra rejtély, ahogyan az is, hogy ebben miért lát megosztást a püspök. Logikája szerint tehát Orbán Viktor miniszterelnök is éket vert a budapesti magyarok közé, hiszen az Országház előtt is megemlékeztek, s minden bizonnyal több ünnepi istentisztelettel egy időben tették ezt. Igaz, Csűry püspöknek a miniszterelnök Európát mentő migránspolitikájával szemben a közösségi térben megfogalmazott gúnyos megjegyzései után az újabb bírálaton sem lepődnénk meg.

Méltatlan

Megítélésünkben a nyilatkozat stílusa méltatlan a reformáció emléknapjához, kirekesztő, kiátkozásszerű hangneme összeegyeztethetetlen a lutheri eszmeiséggel.

Zárásképpen, mindenszentek alkalmából, egykori történelmi nagyjainkra és eltávozott szeretteinkre való emlékezésünk közepette kívánunk békességet ft. Csűry István püspöknek, és az elkövetkező jobb idők reményében belátást és bölcsességet, hogy meglássa a jót és az igaz szándékot minden magyar testvérében."

Nagyvárad,

2018. november 1.

Az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei

Megjelent a Bihari Naplóban

Karácsonyi üzenetek

A római katolikus és a református püspök karácsonyi üzeneteket írtak a híveknek.Íme :

„Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta, és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.” (Lk 2, 6-7)

Kedves Ünneplő Testvéreim!
Annak ellenére, hogy a mai világban karácsony ünneplésének egyre erősödő profanizálásával szembesülünk, amikor a külsőségek egyre inkább teret hódítanak a bensőséges és tartalommal telített ünnepléssel szemben, a fent idézett híradás valamiféleképpen mégis megfogalmazódik, kifejeződik és elhangzik nemcsak a megszentelt helyek csendjében, a templomokban felállított jászlak közelében, hanem az ünnepek előtti élet mindennapi tumultusában is, a köztereken és a bevásárlóközpontokban, mindenhol, ahová az ünnep egy új fényt sugároz és egy ellenállhatatlan ragyogást közvetít. Mert valóban a világot megrendítő eseményről van itt szó, amelyről évezredeken keresztül meghittséggel beszéltek az emberek, és amely még most is, a XXI. század elején is mozgásba hozza a célját és boldogulását kereső embert. Olyan ez az esemény, amely egyszerűségében lenyűgöz, és nagyszerűségében kimozdít abból, ami a mai ember számára megszokott és mindennapi szokott lenni.
Lenyűgöző egyszerűsége miatt az ember mintha közelíteni sem mer ehhez az eseményhez, az ünnephez, amely végső soron magáról az emberről szól, akihez Isten elérhető módon közeledik. Mindennapi életstílusunkban mintha már elszoktunk volna az ilyen könnyen érthető és megközelíthető megnyilvánulásoktól, és még az Isten megtapasztalását is a rendkívüliségekben keressük. Az ilyen hozzáállásnak van egy keményebb megnyilvánulása is, amikor azt gondoljuk, hogy Isten megismerése csak a kiválasztottakra tartozik, az úgynevezett átlagember pedig csak távolról érezheti át vagy sejtheti meg azt, amit talán elmosódott vagy beporosodott hitével még magában rejt és hordoz.
Karácsony nagyszerűsége azonban újból és újból azt sugallja, hogy maga az ember és az ő élete sokkal csodálatosabb és értékesebb annál, mint amire a sokféle külső hatásokra hajlamosak vagyunk rábólintani. Mert az egyszerű karácsonyi esemény magában hordozza a titkot: az énhatárokat átlépő életről és találkozásról szól, amelyben most is a kezdeményező a minket szerető Isten. Megjelenik közöttünk Ő, és sorsközösséget vállal velünk, hogy tekintetünket és szívünket mi is merjük a magasba emelni. Mert csak az boldogíthat igazán, ami e találkozásból ered és innen indul kibontakozásnak.
Nagyszerűségében karácsony ünnepe újjászületésünknek az ideje, amikor megnyitom és megtisztítom életemet azért, hogy elfogadhassam Isten ajándékát. Ilyenkor, miközben szeretteinknek készítgetjük ajándékainkat és talán a megszokottnál többet figyelünk egymásra, kicsit megzavarhat bennünket az ilyen megközelítés. De ebben rejlik Karácsony mélységes titka: alkalmasnak és késznek kell lennem elfogadni Isten ajándékát, hogy én is ajándékozhassak, és az én ajándékom is értékes legyen mások számára. Örülnöm kell Isten ajándékának, az Ő Fiának, és akkor én is igazi örömet tudok vinni mások életébe.
Az idézett szentírási híradás mintha az ünnep nosztalgikus hangulatába vezetne bennünket. Legalábbis így érezhetjük első olvasásra. „Mária világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette.” Megállunk, elcsodálkozunk az eseményen, tekintetünkkel a Gyermeket keressük, és még együtt érzők is tudunk lenni Máriával és Józseffel szemben. Majd tovább megyünk, mert szólítanak a kötelezettségek, várnak a vendégek, sürget az idő a szórakozásra és értékes az idő a pihenésre. Sok minden feltornyosul ilyenkor bennünk és körülöttünk, amiért is sokak számára csak ennyiből áll a karácsony. Csendes, nosztalgikus továbbhaladás, de igazi találkozás és az élet feletti mélységes öröm nélkül.
A történet azonban nem csak erről szól karácsonykor. Mária mellé állít bennünket, aki pólyába takarja egyszülött fiát. Karjaiba veszi gyermekét és átöleli benne az Istent. Jászolba fekteti Őt, szegényes és egyszerű jászolba helyezi, és ezzel mindent felajánl neki, amivel rendelkezik. József pedig csendben őrködik fölöttük, mert tudja, hogyan kell ilyenkor helytállni.
Ha igazi karácsonyt akarunk magunknak, akkor időzzünk el mi is a jászol közelében. Áldozzuk fel megszokott kötöttségeinket és engedjünk magunknak időt az elcsendesedésre, a megnyugvásra és a kiengesztelődésre. Ne idegenkedjünk Isten közelségétől, inkább adjunk neki helyet a mi életünkben és hitünkkel álljunk ki mellette. Az ilyen karácsonyt szeressük és engedjük, hogy titka megvalósuljon bennünk és környezetünkben. Ünneplésünk legyen valóban megszentelt idő, amikor az ég találkozik a földdel, Isten az emberrel, angyalok a pásztorokkal, én a felebarátommal – mert Isten itt van közöttünk.
Mindenkinek kegyelmekben gazdag, békés, örömteli karácsonyt kívánok!

†Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye megyéspüspöke

Forrás : reggeliujsag.ro

„Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást.” (Péld 29,18)

Karácsony azért lehet a keresztyének kitüntetett ünnepe, mert az addig rejtőzködőnek vélt Isten érinthető közelségbe érkezett. A továbbra is láthatatlant láthatóvá tette, a földre jött anélkül, hogy a mennyet elhagyta volna. Megjelent tökéletes gyermekként, akiben igazolódott, hogy Isten teremtménye, az ember is tökéletes volt, de önmagát ettől az állapottól éppen édeni életében megfosztotta.
Az önmagát megmutató Isten több rendben közeledett a teremtett világhoz. Próféták által szólt, kiválasztottait csodák árján vezette. Krisztus Jézusban testté tette az Igét, és ebből a testből állt elő az egyház. Ezért az egyház-testért halt meg a kereszten, de előbb elrendelte az úrvacsora kenyerében és borában a világ végezetéig tartó részesedést, azaz a közvetlen táplálkozást és élő kapcsolatot Vele és egymással. A keresztség sákramentumával gyűjti a sereget, amelyet megtart önmagának. Látható szent jegyek és pecsétek, látható közösség, érthető üzenet, engedelmes szolgálat, és sok hasonló örökség emlékeztet a kijelentett Istenre, Akinek az akarata ma is az, hogy engedelmesen részesüljünk a Vele való közösségben, és hirdessük másoknak is a megismerhető Urat.
Karácsony nemcsak azt kéri számon, hogy látjuk-e a láthatatlant, hanem azt is, hogy felismertük-e, hogy a kijelentés elhanyagolása ma is a nép elvadulását eredményezi. Mi már nem mondhatjuk, hogy Isten nem jelentette ki magát, hogy rejtőzködik, hogy eltitkolja akaratát. Mi semmit sem mondhatunk Istennek, de annál többet e megveszekedett, elvadult világnak. Bizony, a javító szándékú embereknek, különösen a gyülekezetek tagjainak, kiemelten az imádkozóknak mondaniuk kell, alkalmas és alkalmatlan helyen és időben, hogy a kijelentés kirekesztésével minden szinten erőteljes és gyors lefolyású hanyatlás következik be. Nemzeti, családi vonatkozásban tetten érhető ez a jelenség erkölcsi, gazdasági, szellemi szinten. Kijelentés nélkül az ember elveszíti a tájékozódó képességét a világ bonyolult folyamataiban. Eltévedés és eltévelyedés állapotában az Istentől elszakított ember nem találhat kiutat, hanem fokozza a mélyülést és a süllyedés megállíthatatlanná válik. A gondok növekedésének gyökere Isten megtagadása, amelyen jelentkeznek a vadhajtások mint szemet szúró tünetek. Az elvadult embernek se Istene, se embere, csak ezernyi fájdalma és rágalma. Különösen szívünkben kell hordoznunk azoknak sorsát, akik lassan távolodnak a gyülekezettől. Látnunk kell, sőt szóvá kell tennünk, ha azt észleljük, hogy az istentisztelet tartalma kiürülni látszik vagy a formája eltér az illőtől. A bálványimádás alattomos ravaszsággal oson be a gyülekezeti életbe, és foglalja el azon helyeket, amelyeket üresen hagytunk. Isten választ adott önmagáról a megvadult világban, hogy angyalok hangja keljen a sötétségben, pásztorok új szívvel térjenek vissza a nyájhoz. Korunk karácsonyán hasonló a feladat. Hiányzó őrállókat kell pótolnunk katedrákon és szószékeken, presbitériumokban és szövetségeinkben. Elvadult világunkban szelídítenünk kell az erőszakosokat, az önmagukat törvények fölé helyezőket. Le kell lepleznünk az árulókat és a sorainkba beszivárgó bomlasztókat. Mindent Isten dicsőségére, hogy a közöttünk megéledő istenfélelem valódi kegyességet hozzon közénk.
A fentiek után a kérdező ember keresheti a választ arra is, hogy miként vehetné komolyabban a kijelentés ajándékát, a karácsonyi üzenetet, Isten Fiát. Érdemes az idézett igeszakaszt Károly Gáspár bibliájából is megvizsgálni. „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul…” A kijelentés helyett „mennyei látásról” van szó ebben a fordításban. Nincs tévedés, csupán egy bennünket is segítő hangsúlyáthelyezés. Ameddig a kijelentés először azt tárja elénk, hogy Isten hogyan láttatja meg önmagát a láthatatlanságból, addig a második esetben az ember mennybe forduló látásáról hoz elénk megválaszolandó kérdéseket. Felemelő és önbizalomerősítő, ha azt halljuk ki, hogy van mennyei látásunk, a kijelentőt felismerjük. Istennek éppen ez az akarata, hogy üzenetére válasz érkezzék, jeleire jelzések következzenek, akcióját reakció kövesse. Az ember kiváltsága nemcsak annyi, hogy lát, és különbséget tud tenni a jó és rossz között, hanem mint teremtmények közül egyik sem, egyenesen a mennybe lát. Látja a mennyeit, a mennyből származót. Az elvadult állapot megalázó láttatása éppen ezért több fokozatú. Az elvadultság feltételezi, hogy a jó és rossz megkülönböztetésének készsége is sérült, a mennyei látás pedig elmarad. Etikai vonatkozásban nem kerülhető el annak megállapítása, hogy ameddig Isten mindent megtett az emberért, az ember gyakran megbukott. Létünk tragédiája az, hogy ameddig Isten a mennyből megrajzolja utunk térképét, elmondja a tudnivalókat, addig az ember megvakul és megsüketül. Isten kijelenti önmagát és akaratát, az ember egyéb ismeretekkel butítja magát.
Karácsonykor megkerülhetetlen számunkra a válasz arra a kérdésre, hogy szabad-e fenntartani a menny nélküli állapotunkat, avagy a mennyei látás elhanyagolását. A kegyes ember istenfélelme, avagy a hitből való élet sohasem csalatkozik. Nincs olyan ínséges idő, hogy ne jutna a mennyei kenyérből (Zsolt 105,40) a vándornak. A mennyei gabona (Zsolt 78,24) kilátástalan helyzetben is ajándékként érkezik. A mennyei jelet (Mt 15,16) nem adja farizeusok hadának, de mindig az őszinte embereknek. Jézus mennyei erővel gyógyít, és adja vissza az egészségét a benne hívőknek. Mennyei hajlékot ígér (1Kor 5,2) azoknak, akik a földi sátorházukba is befogadják Isten Fiát, akit mennyei seregek követik (Jel 19,14) minden útján.
Karácsony az igazi vízió, alkalmazható célra látás, valós célkitűzés, a beteljesült várakozás, a lendületes mennyhez közeledés ünnepe, amit illik nekünk felfedezni és hittel megélni. Az ég és föld érintkezése Isten és a mennyei látású ember együttléte, hadd kívánjunk magunknak és mieinknek ebben kiteljesülő áldott karácsonyt és megszentelt új esztendőt.
A békesség kötelékében,

Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke 

Forrás : reggeliujsag.ro

Ki volt,ki nem volt besúgó 1989 előtt?Két református püspök harca

Az utóbbi hetekben izgalmas belháború tanúi lehetünk ,a volt és jelenlegi református püspök között.A fő kérdés : Ki volt besúgó 1989 előtt?Történethez tartozik ,hogy a volt református püspök Tőkés László sajtótájékoztatón bejelentette,hogy a jelenlegi református püspök ,Csűry István besúgó volt 1989 előtt.Azonnal válaszolt az ügyben érintett.A bizonyítékok alapján kijelentette,hogy nem volt besúgó.A fenti fotó,mely a Reggeli Újságban jelent meg,ezt bozonyítja.

Egy magam fajta laikus nehez tud véleményt mondani.Gyakorlatilag nem tudom mi az a "besúgás". A történészek szerint a papság többsége együttműködött a titkos rendőrséggel Romániában 1989 előtt.Ez tény. Sajnos az egyházak nem igyekeztek lezárni az ügyet.Nem tettek az ire pontot,és ezért a mai napig folyik a  vita.A Tőkés-Csűry csörte,mely egyre durvább,ezt bizonyítja.Fidesz EP képviselője,Tőkés László minden alkalmat megragad,hogy támadhassa az egykori barát, Csűry István püspököt.A sors fintora,hogy Tőkés László jelölte püspöknek Csűry Istvánt.Még akkor köztük béke és egyetértés volt.Ma nyílt háború van,mely megossza nemcsak a reformátusokat, hanem az erdélyi magyarságot is.Miért lett háború köztük?Egyes vélemények szerint a következő püspök választás miatt.Tőkés László soha nem lehet püspök,mert két mandátumot töltött ki a püspök székében. Van olyan vélemény is,hogy Tőkés László is " besúgó"" volt.

Mit lehet tenni?Semmit,mert egyszer véget ér ez a háború.Két püspök háborúzik egymással,mert nem alkalmazzák a Biblia tanácsait.Nem mutatnak jó példát a híveknek." A bölcsebb enged"- mondja a közmondás,mely erre az esetre nem érvényes.Nem tetszik ez a helyzet,mert megossza az erdélyi magyarságot,mely nagyon fogy.Kinek az érdeke ?Milyen jó volna,ha nem a besúgás lenne a vita tárgya,hanem az egységé.A jelen pillanatban sajnos a két püspök harca döntetlen.A besúgás a múlté.1989 előtt minden ötödik ember valamely formában együttműködött a Szekúval.Sötét korszak volt,melyet jó volna elfeledni ...

„Elítéljük a törvény eltiprását”

 

Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke az értekezleten. Fotó: Kiss Gábor  

„Nem követelünk semmit, ami nem volt a mienk, de amit őseink hagytak reánk, nem fogjuk veszendőbe hagyni. Ha a mi generációnk nem birtokolhatta az ősi vagyont, mindent megteszünk, hogy utódaink birtokon belülre kerüljenek. Történelmi felelősségünk, hogy csakis a jót kövessük, és ha kell, követeljük. Hirdetjük a törvény megtartását, és elítéljük a törvény eltiprását. Az égbe kiáltó gazságot, nagyon jól tudjuk, egyedül igazsággal lehet megsemmisíteni” – mondta Csűry István püspök egy, a kommunista önkény által elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását sürgető nemzetközi értekezleten.

Teljes cikk : erdon.ro  

Ez a kórház nemzetstratégiai érdek

 

 Csűry István királyhágómelléki református püspök a kórház terveivel

A magyar állami támogatással építendő Nagyváradi Református Kórház terve nagy visszhangot kapott mind a magyarországi, mind a romániai közéletben. Az Erdélyi Riport az ötletgazdát, CSŰRY ISTVÁN királyhágómelléki református püspököt kérdezte az ügy hátteréről. Tasnádi-Sáhy Péter interjúja.
Teljes interjú : erdelyiriport.ro

Húsvéti pásztorlevelek

 

 Böcskei László, nagyváradi római katolikus megyéspüspök ,Csűry István, Királyhágómelléki református püspök, Bálint Benczédi Ferenc, püspök húsvéti pásztorleveleit olvashatja a reggeliujsag.ro-n '

Vannak pedig, akik befogadták

 

„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (Ján.1,12) Önmagunkról és a világról szóló önismeretből származó őszinte véleményünk inkább arra hajlik, hogy Betlehem lakói közé soroljuk önmagunkat, akik annak idején nem fogadták be a megszületendő Jézust. A legelszántabb keresztyén is küzd olyan visszaköszönő kínzó emlékkel, amikor maga sem fogadta be Isten Fiát.  

Teljes cikk : erdon.ro