Elment a nagyasszony ,Halasi Erzsébet színművész

 

Halasi Erzsébet színművész, a romániai magyar színjátszás nagyasszonya az Égi Társulathoz szerződött. Nagyszerű művész volt és nagyszerű ember. Legutóbb egy kerthelységben beszélgettünk. Mosolygott, tervei voltak, mesélt a két unokájáról és persze színházról is szó esett. Kétszer virradt meg, és Gyula fia telefonált: elment. A Nagy Szereposztó átnyújtotta neki az utolsó szerepet. Bizonyára ezt is mosolyogva, méltósággal fogadta, mint a sikereket és a kudarcokat. Boldog, sikeres, teljes élet után ment le a függöny. 

Az a megtiszteltetés ért, hogy könyvet írhattam róla, hogy barátjává fogadott. A csodálatos asszony, a nagyszerű művész megosztotta velem a gondolatait, családról, színházról, művészetről. Beszélgettünk édesapjáról, Halasi Gyuláról, aki egyaránt volt kiváló színész és kiváló ember, húgáról, a bábművész Bearól, beszéltünk színházról, szerepekről, kollégákról. Soha nem volt rossz szava senkire. Egy életre megtanultam, hogy a színész akkor válhat művésszé, ha tehetséges és a szakmájával szemben alázatos. Megtanultam, hogy mindenhez kell némi szerencse az életben és a pályán.
Halasi Erzsébet szerencsésnek és boldognak vallotta magát. Nagyszerű családban nevelkedett, első és második férje is művész ember volt, Delorean Ion, illetve Boross Lajos. Szerencsés – mondta szinte minden alkalommal – a két nagyszerű fiával, a politikus Gyuszival és a színház marketinges Tamással. Meg persze a két gyönyörű unokájával, Viviennel és Péterrel.
Soha nem panaszkodott, pedig nem mindig volt könnyű, de a család és színpad mindenért kárpótolta. Civilben sosem szerepelt, egyszerű volt és őszinte, kedves, segítőkész és aggódó. Szerette az embereket és az emberek szerették őt. Pályájának 50. évfordulójára rendezett jubileumi előadáson a zsúfolásig megtelt színházban állva ünnepelte a közönség. Az ő imádott közönsége, akinek a Halasi Erzsébet – Egy színésznő élete című könyvet ajánlotta.
Szegeden született, de Váradon nőt fel, a városhoz tartozott és éne legjavát adta a váradiaknak: a művészetét. Alakításainak hosszú sora tanúskodik arról, hogy nagy művész volt. Minden műfajban, minden színházi nyelvezetben képes volt hiteleset alkotni. Drámai hősnőként éppoly maradandót alkotott, mint szubrettként, vagy vígjátékok főszereplőjeként.
Mindent tudott, amit a színpadon tudni lehet, és tudni kell.
Oldalakat venne igénybe csak a főszerepeit elsorolni. Ezért engedtessék meg nekem, hogy azok közül az alakítások közül említsek néhányat, melyek számomra a legemlékezetesebbek: Abigail (Salemi boszorkányok), Curleyné (Egerek és emberek), Tóth Mari (Noszty fiú esete Tóth Marival), Pólika, majd sok évvel később Zsani néni (Nem élhetek muzsikaszó nélkül), Judit (Az ördög cimborája), Alice (Play Strindberg), Kata (Szókimondó asszonyság), Bergé (Tündérlaki lányok) Anya (Félreértés). És a legutóbbiak, a Mágnás Miska, a Hat szereplő szerzőt keres, a Kasimir és Karoline előadásokban nyújtott alakításai. A felsorolást ki-ki folytathatja azokkal a szerepekkel, amelyek miatt feledhetetlen számára Halasi Erszébet.
Művészetét díjjakkal jutalmazták – Nívódíj (2009), a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Életműdíját (2010), az EMKE Poór Lili-díját (2011), a Szigligeti-gyűrűt pályafutásának 50. évfordulóján – és ő nem tagadta, hogy örül a kitüntetéseknek, a színészete elismerésének. Azonban mindig hozzáfűzte: a legnagyobb díj mégis a taps és a közönség szeretete.
Minden színházi élményem ellenére számomra Erzsike marad a nagy ajándék, a „vallató fotel” a szép otthonában, a remek beszélgetések, a nagy nevetések, a mérhetetlen emberség, a szeretet, a derű, ami mind sajátja volt.
A felhők közötti fotelben megöleli az édesapja és az anyukája, az égi társalgóban fogadja Delorean és Boross, üdvözli őt Ihász Klári és Dukász Anna, Szabó Ernő és Cseke Sándor, Papp Magda, Belényi Ferenc, Lavotta Károly, Laczó Gusztáv, az alig pár hete távozott Rácz Mari, az egész égi társulat. És öleléssel köszönti édesapám és édesanyám az érkező barátot. És hatalmas tapssal fogadja a közönség. A hölgyeknek bizonyára puszit ad, a férfiak kapnak egy mosolyt.
Elmentél, nem szóltál, hogy készülsz a nagy utazásra. Elszegődtél az Égi Társulathoz, de – kérlek ne vitatkozz – megmaradsz a váradi, az erdélyi, a magyar színművészet nagyasszonyának. Szervusz Erzsike. Játsszál jókat, mosolyogj, és az angyalok is mosolyogva tapsolnak neked.
Forrás : erdon.ro

Simon Judit: Halasi Erzsébet – Egy színésznő élete

Könyv jelent meg a kiváló nagyváradi színésznő Halasi Erzsébet életéről.A könyv írója Simon Erzsébet.A könyv Riport Könyvkiadó gondozásában jelent meg,melyet Budapesten mutattak be.A könyv említést tesz a színésznő édesapjáról Halasi Gyuláról is.A színházat kedvelőknek nagyon hasznos információt szolgáltat a nagyváradi színház életéről.Köszönet Simon Juditnak a könyv írójának.

A monográfiát Simon Judit írta Halasi Erzsébet – Egy színésznő élete címmel. A könyvbemutató díszvendége Halasi Erzsébet volt, az est házigazdája pedig Ács Piroska, az OSZMI igazgatója. A kötet szerzőjével Szebeni Zsuzsa színháztörténész beszélgetett.

A számos díjjal elismert színésznő, aki 2011-ben ünnepelte 50 éves színpadi jubileumát, életéről, családjáról, szakmai életútjának állomásairól beszél a kötetben. A könyv nem egyetlen életművel ismerteti meg az olvasót, hiszen Halasi Erzsébet édesapja, Halasi Gyula színész szintén a nagyváradi társulat tagja volt, így mindkettőjük pályája, gondolkodása megjelenik a kötetben.
„A korrajz, amely a család, a művész hétköznapjain keresztül áttűnik, egyszerre romantikus és torokszorító, de talán a legérdekesebbek azok a részek, amikor az derül ki számunkra, hogy mi lehet az a mesterségbeli tudás, amit valaki nem a főiskolán, nem is a színpadon, hanem csakis otthon tanulhat meg a tapasztalt színész édesapától” – olvasható a könyv ismertetőjében.
Egyszerre tárul az olvasó elé apa és lánya, valamint mester és tanítványa őszinte és kreatív viszonya – írják. Meghatározó a történetben az a barátság is, amely a szerzőt a Halasi családhoz fűzte, ennek eredménye az az őszinteség, amellyel a művész nyilatkozik.
A Riport Könyvkiadó színházi sorozatának egyik darabjaként Nagyváradon, tavaly megjelent, gazdag képanyaggal illusztrált könyv szakmai és dokumentumértékét növeli a Szemelvények cikkekből, kritikákból, interjúkból, valamint a Szereplista és a Jegyzetek című, színháztörténeti igényességgel elkészített fejezetet. A kötetet Kinde Annamária szerkesztette.

Forrás : kronika.ro 

Az igényes kivitelű, hiánypótló kötetet Kinde Annamária szerkesztette.

Megjelent a Riport Könyvkiadó gondozásában, Nagyváradon.

A legtalálóbb párhuzamot Simon Judit, a műfaj és a módszer meghatározására Kocsis István Jászai  Mari életéről  készült monodrámában találja, nem véletlenül jelenik meg ez a sziporkázó, ugyanakkor természettudományosan precíz hasonlat a kötet előszavában:

„Végre azonban én is gombostűre tűztem a lelkemet, mint gyermek a lepkét, és megpörgettem a szemem előtt. Tulajdonképpen csak a hangszert mutathatom, meg amelyen szerepeimet eljátszom –a lelkemet”

Immár, a nagy előd nyomdokain  Halasi Erzsébet tűzi gombostűre a lelkét és gyakorlott riporterként Simon Judit „pörgeti” meg a történetet , úgy, hogy minden olvasó számára megkapó és teljes képpé álljon össze a nagyváradi színház Poór Lili-, és Életmű-díjas színésznőjének élete.

Külön erénye a könyvnek, hogy nem egyetlen életművel ismerkedünk, hiszen édesapja, Halasi Gyula, színész a nagyváradi társulat oszlopos tagja, így mindkettőjük pályája, gondolkodása, valamint az a különleges helyzet is elénk tárul, amikor egyszerre két generáció, de család van jelen az erdélyi színpadon.

A korrajz, amely a család, a művész hétköznapjain keresztül áttűnik, egyszerre romantikus és torokszorító,  de talán a legérdekesebbek azok a részek, amikor az derül ki számunkra, hogy mi lehet az a mesterségbeli tudás, amit valaki nem a főiskolán, nem is a színpadon, hanem csakis  otthon tanulhat meg a tapasztalt színésztől, édesapától. A „fortélyokról”, melyeket legyen az bármilyen mesterség is, csak a kiválasztottaknak adnak át.  Egyszerre egy apa-lánya és mester-tanítvány őszinte és kreatív viszonya tárul elénk.

Hogy ilyen mélyre áshatott a szerző az nem csupán a riporteri tehetségének eredménye, hanem meghatározó a történetben az a barátság is, amely a Halasi családhoz fűzte, ennek meg egyenes következménye az a keresetlen, kendőzetlen, őszinteség, amellyel a művész nyilatkozik.

 A kézbe kívánkozó kifogástalan tipográfiával, kemény kötéssel és gazdag képanyaggal, pontos képaláírásokkal rendelkező könyv, szakmai- és dokumentumértékét sokban növeli a: „Szemelvények cikkekből , kritikákból, interjúkból ” valamint, a teljes Szereplista és a Jegyzetek című színháztörténeti igényességgel elkészített fejezetek. Forrás: szinhaziintezet.hu

További információk Halasi Erzsébet színésznő szerepeiről a szigligeti.szigligeti.ro-n '