Dr. Fleisz Jánost érdeméremmel tünteték ki

 

2014. október 18-án a Püspöki Palotában Kultúra és műpártoló főpapok Magyarországon a 19. században címmel tartottak egyháztörténeti konferenciát, a dr. Fleisz János a Sapientia Varadiensis Alapítvány és a BINCISZ elnöke által 1999-ben kezdeményezett Nagyvárad tudós püspökei, jeles személyiségei rendezvény hagyományaira építve. 

 

A visszatekintés után Exc. Böcskei László püspök dr. Fleisz Jánosnak a rendezvény elindításában  és szervezésében kifejtett kitartó munkáját A hit szolgálatában elnevezésű egyházmegyei  érdeméremmel köszönte meg .

Az érem előoldalán Szent László király és a nagyváradi székesegyház építése, a háttérben pedig a régi nagyváradi egyházmegye határai láthatók, a felirata: „Exiit qui seminat, fidemque conservat” (Kiment a magvető és megőrzi a hitet). Az érem hátoldalán a váradi egyházmegyei címer található.

Teljes cikk : sapentiavaradiensis.blogspot.ro

 

XLII. Országos Honismereti Akadémia

A Honismereti Szövetség és a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület 2014. június 29. és július 4. között szervezte meg a 42. Országos Honismereti Akadémiát, Kecskeméten. A több mint 130 résztvevő között jelen volt Nagyváradról dr. Fleisz János, Fleisz Judit, Dukrét Géza, Érmihályfalváról Kovács Rozália és Szilágyi Andrea, Olasz Angéla Aradról, valamint Kovács Zsuzsanna Kolozsvárról. Az akadémia témája volt: Tájak – korok – életmódok a Kárpát-medencében.

29-én este, immár hagyományosan, jótékonysági bált tartottak a Honismeret folyóirat támogatására. Június 30-án, az ünnepélyes megnyitó után, átadták a honismereti mozgalom kitüntetéseit, a városháza dísztermében. Ezt egy előadás követte, R. Várkonyi Ágnes professzor emerita Táj és történelem címen. Délután közgyűjtemények, helytörténeti nevezetességek megtekintése volt, szakmai vezetéssel, amely az első világháborús emlékmű koszorúzásával és faültetéssel végződött. Július 1-jén egész nap előadások hangzottak el: Tájak – korok – életmódok a Kárpát-medencében, Hagyományos gazdálkodás hatása az életmódra, A migráció hatása a települések alakulására, Az asszonyok szerepe a hagyományos paraszti gazdaság munkamegosztásában, Középkori kolostoraink tájalakító hatása, Táplálkozáskultúránk táji és történeti változásai, Táj – történelem – ember a Duna-Tisza közén, Paraszti tájhasználat az Örségben. Este kiállítások megtekintése volt a Népi Iparművészet Gyűjteményben.
Július 2-án délelőtt elhangzott előadások: Táj és Ember képi ábrázolása, A gyermekjátékok, mint az életmód tükrei, Életmód az ipartelepek munkáskolóniáiban, A Kalocsai Sárköz viseletei régen és ma. Délután három szekcióülésben folytatódott a tanácskozás. A tájegységek életmódja című szekcióban Dukrét Géza a bihari vár telepítő tevékenységéről a Bihari Hegyköz területén, valamint a váradi püspökség, a szentjobbi apátság, a hegyközszentimrei monostor és a szalárdi kolostor építő tevékenységéről, életmód és tájalakító szerepéről értekezett. 17 órától, a megyei könyvtár zsúfolásig telt nagytermében, a 75 éves Halász Péter, a Honismereti Szövetség örökös tiszteletbeli elnökének, a PBMET tagjának könyvét mutatták be: Hol ér véget a múlt? – Hat évtized a honismeret szolgálatában. Az ismertető után többen is felköszöntöttük, aki számunkra is példakép a honismereti tevékenység szervezésében.

Július 3-án három tanulmányút indult Bács-Kiskun megye településeinek megismerésére. Számos helytörténeti kiállítást, tájházat és műemléktemplomot látogattunk meg. Mindenütt nagy szeretettel, kulturális műsorokkal és gazdag megvendégeléssel fogadták a résztvevőket. E településeken különösen nagy a Petőfi-kultusz, hisz itt született Petőfi Sándor, itt töltötte gyermekkorát, s ifjúságának jó részét.
Július 4-én volt a záró program: Elhangzott az utolsó előadás, Zombori Ottó csillagász: Természet – munka és ünnepek, hagyományok régen és ma. Ezt követte az Akadémia munkájának összegzése, zárása.
Rengeteg ismerettel gazdagodva, lelkileg is feltöltődve jöttünk haza. Jövőre Szekszárdon találkozunk.

Forrás : hreggeliujsag.ro  

Dr. Fleisz János fotói : facebook.com

 

Kemény szavak a politikum ellen

 

Kedden délután a nagyváradi Ady Endre Líceum könyvtárában tartották meg a Váradon 2001 óta megrendezésre kerülő Civil Társadalom Napját. 

A rendezvény fő szervezője a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ), mely ezúttal a Nagyváradi Civil Kerekasztallal (NCK) közösen hozta tető alá a rendezvényt, melynek meghirdetett tematikája a civil szervezetek együttműködése és szerepe napjainkban volt. A rendezvényen dr. Fleisz János a BINCISZ elnöke tartott problémafelvető beszédet. Fleisz János többek között kifejtette: az utóbbi időszakban a magyar többpárti politikai tér megjelenése számos negatív, a kisebbségi társadalom fejlődésére káros jelenséget produkál, ugyanis egyes civil szervezeti vezetők és tagok a civil értékrendet feladva a politikai csatározás főszereplőivé válnak. „Kihasználva, hogy a támogatási rendszer teljesen a pártoktól függ, az álcivilek minden civilnek álcázott pártrendezvényükön igyekeznek azt sugallni, hogy minden eredmény, amit a társadalom elért, csak az illető párt támogatásának köszönhető, és nélkülük a civil társadalom teljes válságra, sőt, pusztulásra van ítélve. A komoly legitimációs válsággal küzdő pártok, elvesztve tagjaik többségét, szívesen veszik, ha az álcivilek tolják tovább a kátyúban mind jobban zötykölődő szekerüket. A dolog erkölcstelensége mellett is, ez nálunk nehezen lesz kiküszöbölhető mindaddig, míg például a lassan elenyésző tagsággal rendelkező RMDSZ kezeli az egész, mintegy 1.250.000 magyar számára államilag szánt költségtámogatást. Mindaddig, amíg a civilek – de mondhatnám az egyházakat és a kultúrát is – csak a pártok közvetítésével juthatnak anyagi erőforrásokhoz, addig a civil szféra nem lesz más, mint a politika szolgálólánya.” Fleisz János a továbbiakban elmondta: „már lassan huszonöt éve, hogy megszabadultunk a diktatúrától és polgári demokráciában élünk, de a magyarság jobban szétaprózódott, mint bármikor, és olyan alapvető követelményei, mint a magyar egyetem, a magyar nyelvhasználat, vagy az autonómia máig sem oldódtak meg, de a perspektívák se túl bátorítóak.”

Program

A BINCISZ elnökének beszéde után a megjelentek Meleg Vilmos színművész, az NCK ügyvezetőjének műsorát hallgatták meg. A színművész Nagyváradról szóló, a városhoz kapcsolódó verseket szavalt. Porkoláb Lajos a Megyei Népfőiskolai Egyesület Debrecen elnöke is szólt az egybegyűltekhez, majd V. Szatmári Ibolya, a debreceni Déry Múzeum nyugalmazott igazgatója tartott előadást Szűcs Sándor etnográfus munkásságáról, míg a Népfőiskolák együttműködése Európában című projektet és az azonos című kiadványt a projekt szakmai vezetője, Harasztosi Sándor ismertette. Az esemény programját a megjelentekkel kezdeményezett párbeszéd zárta.
Forrás : erdon.ro  

Dr. Fleisz János : „A sajtó tekintélyére igenis szükség van” - A nagyváradi sajtó jellegzetességei a két világháború között (1919–1940)

A dualizmus korában kialakult színvonalas nagyváradi sajtó alapjait a városfejlődés dinamikus előrehaladása, az írni-olvasni tudás magas aránya, számottevő értelmiségi réteg jelenléte és a kiemelkedő szellemi légkör szolgáltatták.

    Az első világháború és az utána végbement tragikus események leállították az addigi fejlődést, és a határszélre került város a visszafejlődés jeleit mutatta. A gazdasági-társadalmi élet ziláltsága rányomja bélyegét a többi ágazatra is. Az olvasni-írni tudás tekintetében (89,8%) a középmezőnybe esik vissza, de a társadalmi, politikai átalakulások sem kedvezőek. Hogy azért a város jelentős magyar sajtócentrum maradt, nemcsak a Partium, hanem egész Erdély esetében is, azt a lakosság anyanyelv szerinti megoszlása is bizonyította. A szakirodalom, a szélesebb értelemben vett Erdély tekintetében, általában az erősen felduzzasztott lakosságú Kolozsvárt tartja a két világháború közötti legnagyobb magyar városnak. Ezt az 1930-as román népszámlálás adatai is cáfolják, amely szerint akkor Nagyvárad 55 039 magyar anyanyelvű népességével a legnagyobb magyar városnak tekinthető, ha kevéssel is, de megelőzve Kolozsvárt (54 776 magyar).

    Várad háború előtti jó sajtóellátottsága is lényegesen gyengül, már csak Brassót előzi meg, mivel minden 3593 lakosra jut egy sajtótermék, sőt ha csak a magyar anyanyelvűeket vesszük figyelembe, akkor még Brassót sem. Kedvező maradt viszont a napisajtó helyzete. Ebben az ellátottság szempontjából csak Arad előzte meg. A minőségi mutatók is apadást jeleznek, és ez főleg a határzónába való tartozásnak és az ezzel járó erősebb cenzúrának tudható be.

    Az általános gazdasági, kulturális visszaesés közepette a váradi fejlődést követelő radikális szellem is visszavonul. Folytatva azonban a régi szép hagyományokat, Nagyvárad sajtója a két világháború között is jelentős mennyiségű és helyenként tartalmilag is figyelemre méltó időszaki sajtóterméket vonultat fel.
Teljes cikk : napkut.hu

Kossuth Lajos és Nagyvárad

Nagyvárad és Kossuth Lajos között milyen kapcsolat volt? A kérdésre megadja a választ az alábbi részletes cikk , valamint Dr. Fleisz János könyve a Kossuth Lajos és Nagyvárad.A cikk ezzel kezdődik"Isten legjobb áldása legyen Nagyvárad városa közönségével. Fogadják szívesen szíves részvétükért őszinte hálám kijelentését, s engedjék, hogy magamat jó akaratú emlékezetükbe ajánlhassam." Kossuth Lajos"

Részletek a cikkből :

Kossuth Nagyváradhoz és Bihar megyéhez fűződő kapcsolata 1848 előtt nehezen követhető nyomon. Arról sincs adatunk, hogy utazásai során útjába ejtette volna a várost, bár ez valószínűsíthető. Mivel a levéltári források jelentős része elveszett, főleg másodlagos forrásokból vagyunk kénytelenek rekonstruálni a fontosabb eseményeket.
Az első dokumentálható érintkezésre a fokozódó politikai küzdelmek időszakában került sor. 1836-ban, amikor a Törvényhatósági Tudósításokat betiltották Kossuth levelet írt Nagyváradra Bihar megye rendjeihez, amelyben "büszke panasszal a vármegye oltalmát kérte".Bihar megye a panasz következtében terjedelmes feliratot küldött József Nádorhoz, amelyben azt kérte, hogy engedélyezze Kossuthnak a lap további kiadását. A Nádor válaszában elutasította a kérést arra hivatkozva, hogy a Törvényhatósági Tudósítások bejelentését elmulasztották. Ennek ellenére Bihar megye közgyűlése megmaradt álláspontja mellett (vele együtt húsz megye járt el hasonlóan! - Sz.m.) és az állítólag törvénytelenül kiadott Törvényhatósági Tudósításokat megrendelte a vármegye levéltára számára. Kossuthot 1837. május 4-én letartóztatták, erről édesapja Kossuth László megható levélben számol be Bihar megyének. Ennek hatására Bihar megye felírt Pest megyének azt javasolva, hogy az eljárás ellen indítsanak mozgalmat. Ezzel egyidőben a királyhoz is folyamodványt küldtek. A megindított mozgalomnak lett az eredménye, hogy Kossuthot Lovassy Lászlóval és a többi statusfogollyal együtt amnesztia által szabadon bocsátották.

 A márciusi forradalmi események közepette, folytatva a negyvenes években kialakult szokást, a Nagyváradon 1848. március 27-én összehívott Bihar megyei közgyűlés, a többi törvényhatóság példájára üdvözlő feliratot intézett Kossuth Lajoshoz, amelyben elismerésüket fejezték ki a "fáradhatatlan hazafi törekvéseiért." A későbbi időszakban Nagyvárad, valamint Bihar megye érintkezése Kossuth Lajossal gyakoribbá vált, hiszen pénzügyminiszterként intézkedései ide is rendszeresen eljutottak. Egyike volt ezeknek Kossuth 1848. május 10-i rendelete, amellyel Szacsavay Imrét a nagyváradi kincstári uradalom ügyészévé nevezte ki. 1848 november 20-án Kossuth nyílt rendelet által nevezi ki Hodossy Miklóst teljhatalmú kormánybiztosnak "a Magyarországból erdély felé működő hadsereg mellé, a hadviselés idejére..." [8] Kossuth másik fontos rendelete által 1848 december 19-én Beöthy Ödön bihari főispánt teljhatalmú kormánybiztosnak nevezte ki. "Kiküldetése egész Erdélyen kívül még különösen Szabolcs, Bihar, Szatmár megyékre s a kebelükbeni királyi városokra, a hajdú kerületekre is a részekbeli megyékre is kiterjesztetik." 1849-ben a kapcsolat lényegesen gyakoribbá és országosan is jelentősebbé válik. Ennek okai a forradalom és szabadságharc intenzív szakasza és Bihar, illetve Nagyvárad ebben való fokozottabb részvétele voltak. Kossuth Biharhoz és Nagyváradhoz kötődő rendeletei megszaporodnak. Ezek közül az egyik legjelentősebb 1849. január 11-én Bihar megyében a népfölkelés elrendelése volt. Kossuth, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke a nemzet nevében elrendeli az általános népfölkelést a törvényhatóságban. A nemzeti szabadság kivívására buzdító rendeletét a következő szavakkal zárta: "Lelkesedés és kitartás! És igazságos ügyünket győzelemmel koszorúzandja a népek Istene."

 Kossuth a februári eredménnyel sem volt megelégedve, mert a nagyobb ütközetek vége felé lőszerhiány lépett fel. Emiatt 1849. március 3-án elrendelte Lahnernek, hogy hetente készítsen jelentést a nagyváradi gyár termeléséről. Márciusban Kossuth a hadiipar további bővítésén fáradozott, mivel a tavaszi hadjárat miatt az igények jelentősen megnövekedtek.
A hadihelyzet kedvező alakulása miatt, Kossuth március 29-én a haderő átrendezését határozta el: "Nagyváradot annyira fedve hiszem, miképp annak őrzésére a Bihar megyében legújabban alakult önkéntes csapatot is elegendőnek tartom, s ennél fogva az ottani használható erőt Aradra kívánnám küldeni." A márciusi termelés már jelentős volt, azonban nem bizonyult elegendőnek. Kossuth továbbra is állandóan elégedetlenkedett a váradi gyár teljesítménye miatt és a hadiipari hálózat bővítésén fáradozott.

Kossuth és Bem nagyváradi találkozójáról megoszlanak a vélemények. Egyes kutatók szerint Kossuth helyesen látta azt, hogy csak Bem fővezérsége oldhatná meg valamennyire a helyzetet. Mások, például Gyalókay Jenő eredménytelen tanácskozásnak nevezi a váradi találkozót, mivel a legválságosabb momentumban terelte el Bem figyelmét a feladatától.  Az tény, hogy a gyorsan alakuló körülmények miatt a találkozó, úgy túnik már túl későn jött létre, és a meghozott döntéseket már nem volt idő érvényesíteni. A nehezen dokumentálható eseményt máig is több titok lengi körül. Ezek egyike, hogy Kossuth nem báró Bémer László római katolikus püspök palotájában szállt meg, akihez jó barátság kötötte és akit a szabadságharc leverése után börtönbe vetettek, hanem Erdélyi Vazul görög katolikus püspöknél, akit pedig később az osztrák kormány kitüntetett. Az is titkot sejtet, hogy a magyar kormány ebben az időszakban a még Bihar megyéhez tartozó Debrecenben székelt, mégis Kossuth mindössze ezúttal e találkozó alkalmával látogatta meg Nagyváradot.
Nagyvárad számára emlékezetes történelmi napokat jelentett Kossuth váradi jelenléte. Egyes források szerint ezen a két napon a magyar korona is Nagyváradon volt Szemere Bertalannál a római katolikus püspökségen. Nagyvárad a következő időszakban is fontos események színhelye volt. Az oroszok megjelenése gyorsan megváltoztatta a hadihelyzetet és a város sorsa is bizonytalanná vált. Több levélből is kitűnik, Görgey azt szerette volna, ha a kormány Nagyváradra húzódik vissza és az összes haderő összpontosítása is itt történik. 

Nagyvárad augusztus 14-től 30-ig volt székhelye az orosz főhadiszállásnak. Kossuth mint ismeretes augusztus 17-én Orsovánál emigrációba vonult, azonban még ebben a szakaszban is történik hozzá kapcsolható esemény Nagyváradon. A városhoz kötődik a Kossuth család egyik szomorú eseménye. Amikor Kossuth elhagyta az országot, a Kossuth családnak is menekülnie kellett s az orosz parancsnokság védelmét keresve Nagyváradra érkeztek. Kossuth 80 év fölötti édesanyja, három leányával és kilenc unokájával szerény elhelyezést kapott és hamarosan felkereste őket a helyi osztrák paracsnok és az orosz főhadiszállás parancsnoka. Előbbi durván és tiszteletlenül viselkedett a hölgyekkel, mivel az osztrák parancsnokság attól tartott, hogy Kossuth családtagjai kormányellenes cselekedeteket kezdeményeznek, ezért követelte az oroszoktól, hogy vessék tömlöcbe őket. A tábornagy ebbe nem egyezett bele, azonban "az osztrák tisztek és katonák látva, hogy feletteseik mennyire rosszindulatúak a magyarokkal szemben, maguk is ennek megfelelően bántak velük."

Forrás : nagyvarad.gportal.hu

 

Információ a könyvről : antikvarium.hu

Nagyváradon egy utcát neveztek el Kossuth Lajosról. Az utca első neve Sas utca volt ,1904-től volt Kossuth utca,jelenleg Independeţei a neve.

Térképen


Nagyobb térképre váltás  

 Felvettünk egy fiatal magyar párt, akikkel nemcsak az itteni és magyarországi viszonyok összehasonlításáról beszélgettünk el, hanem útba is igazítottak bennünket, hogy minél egyszerűbben eljuthassunk a nagyváradi várba , amely a szabadságharc idején a magyar fegyvergyártás központja volt. Ide hozták azokat a gépeket, amelyeket Pestről, az osztrákok elől menekítettek el. Nem véletlenül nevezte a várost Kossuth a "magyar Birminghamnek", és foglalkozott a fegyvergyártás kérdésével oly sok rendeletében.
A kormányzó 1849. június 19-20-án járt itt, hogy találkozzon Bem tábornokkal, akit arra akart rávenni, hogy jöjjön ki Erdélyből, és vállalja el a fővezérséget. Bem ezt az ajánlatot akkor még visszautasította. A kormányzó emellett itt rendelkezett a sebesültek gyógyításáról, a kórházak felszerelésére kormánybiztost nevezett ki, megszüntette a rögtönítélő bíróságokat és központi bíróságot létesített. A szabadságharc jelentős személyiségei közül Nagyvárad szülötte volt Nagy-Sándor József, az aradi 13-ak egyike, és Szacsvay Imre, az országgyűlés később kivégzett jegyzője.Forrás : ckik.hu