Katonai ügyészség: Nem alakult ki hatalmi vákuum 1989 decemberében

 

Forrás : agerpres.ro 

"Nem alakult ki hatalmi vákuum Romániában 1989 decemberében - többek között erre a következtetésre jutott a katonai ügyészség a '89-es forradalom ügyében végzett nyomozás során, amely ugyanakkor igazolta, hogy december 22-én este katonai diverziót indítottak el, ez vezetett a számos emberéletet és sérültet követelő eseményekhez.

Marian Lazăr katonai ügyész sajtótájékoztató keretében ismertette hétfőn a még folyamatba levő nyomozás újabb fejleményeit.

Lazăr azt mondta, többek között megállapították, hogy kik voltak a tagjai annak a politikai-katonai parancsnokságnak, amely röviddel Nicolae Ceauşescu elnök elmenekülése után átvette a teljes hatalmat Romániában.

"E tekintetben hatékony együttműködésre került sor az ország fontosabb jogi egyetemeivel (a bukaresti, a kolozsvári és a iaşi-i egyetemmel), és arra az egyértelmű következtetésre jutottunk, hogy 1989 decemberében nem alakult ki hatalmi vákuum" - fogalmazott a katonai ügyész.

A nyomozás során ugyanakkor megállapították, hogy az 1989. december 22-én este elindított katonai diverzió vezetett a számos emberéletet és sérültet követelő eseményekhez.

Lazăr hangsúlyozta: 2016. november 1-je óta - amikor emberiesség elleni bűncselekmények gyanújával indítottak vizsgálatot az 1989-es forradalom ügyében - kihallgattak, illetve újra kihallgattak több tanút, együttműködtek a forradalom témájával foglalkozó, ezzel kapcsolatban adatokat gyűjtő történészekkel, írókkal, újságírókkal, valamint átvizsgálták a különféle levéltárak, hang- és képfelvételek anyagát.

Mindezek alapján - tette hozzá a katonai ügyész - nemzetközi kontextusba helyezték az 1989. decemberi forradalmat; tisztázták a temesvári eseményeket megelőző helyzetet; tisztázták a Nicolae Ceauşescu volt elnök által 1989. december 21-ére összehívott nagygyűlés szervezésének körülményeit; azonosították annak a pánikot keltő zajnak a forrását, amely Nicolae Ceauşescu december 21-én tartott beszéde közben volt hallható, és amely - más tényezőkkel együtt - hozzájárult a bukaresti tüntetések kirobbantásához; megállapították a december 21-én délután, illetve a 21-éről 22-ére virradó éjszaka történt politikai-katonai események pontos sorrendjét; tisztázták a Ceauşescu házaspárnak a Központi Bizottság épületéről való menekülésének körülményeit; részben rekonstruálták a több síkon elindított, számos emberéletet és sérültet követelő, december 22-i katonai diverzió fontosabb elemeit (többek között fény derült arra, hogy a román hadsereg 1987-ben hang- és torkolattűz imitátorokat vásárolt), és feltárták a "félretájékoztatás mechanizmusait", amelyek fő eszközeiül a közszolgálati televízió és rádió, valamint a katonai távközlési rendszerek szolgáltak. Ez a félretájékoztatás vezetett a terrorfenyegetésről szóló országos pszichózis kialakulásához - derül ki az ügyészég beszámolójából, amely szerint a további nyomozások során vélhetően fény derül majd a diverzió kitalálóinak és az ennek kivitelezésében segédkezőknek a kilétére.

A katonai ügyészség szerint ugyanakkor tisztázták a Ceauşescu házaspár fogva tartási helyén, a târgoviştéi katonai egységnél 1989. december 22-én és azt követő napokban történteket. A bizonyítékok értelmében a legfelsőbb katonai körökből folyamatosan nyomást gyakoroltak az egység vezetőire, hogy végezzék ki Nicolae és Elena Ceauşescut.

A vádhatóság arra is rámutat, hogy 1989 után megsemmisítettek számos olyan bizonyítékot, amelyeket hozzájárulhattak volna az akkori eseményekkel kapcsolatos igazság kiderítéséhez. Ezen bizonyítékok hiányában nehéz világosan megállapítani az ok-okozati összefüggést bizonyos tettek és a '89-es forradalom igen súlyos következményei között - derül még ki a jelentésből. AGERPRES/(RO - szerző: Eusebi MANOLACHE, szerkesztő: Mihai SIMIONESCU; HU - szerkesztő: LIBEG Zsuzsanna)" 

Forrás : www.agerpres.ro 

Forradalom és rendszerváltás Nagyváradon

 

1989 decemberében sorsdöntő események történtek Romániában. Megdőlt a Ceauşescu-rezsim,kivégezték a diktátor házaspárt.Mi történt Nagyváradon?Tavaszi Hajnal cikkében olvashatjuk sorrendbe a decemberi eseményeket. 

"Az 1989. decemberi események Románia nyugati határszéli városaiban különböző intenzitással zajlottak. Temesvárnak a Ceauşescu-rezsim ellen irányuló ellenállása nem terjedt futótűzként a nyugati határszél településein.

Arad kivételével a forradalmi eseményektől terhes december 16-22. közötti időszakban a határ menti településeken nem került sor összecsapásra a hatalom és a politikai változást sürgető csoportok között. A Temesvártól mindössze 187 kilométerre fekvő Nagyváradon
a forradalom forgatókönyve sajátos módon íródott." 

Teljes cikk : itthon.transindex.ro 

Forradalomnak hittem azt, amit csináltam

Várhatóan az ősz folyamán jelennek meg könyv formájában az idén 60 éves Stanik István szerkesztő, médiavállalkozó visszaemlékezései. Az alábbi részlet a ’89-es forradalmi napok Nagyváradjára kalauzolja az olvasót.

 

Mint a történéseknek nem csak szemlélője, hanem aktív megélője is, már-már negyed század múltán hogyan látod, mi történt 1989 decemberében Romániában? Egyáltalán változott-e benned, a huszonöt évvel ezelőtti énedhez képest a történések mai megítélése?

Természetesen. Akkor spontán éltük meg az eseményeket. Az elmúlt negyedszázadban annyi mindent olvastam, hallottam a forradalomról, hogy ma már nem tudnék úgy gondolni az eseményekre, mint akkor gondoltam. A legszívesebben azt a szót használnám, hogy rendszerváltás. Egy pillanat volt, amikor megtörtént a rendszerváltás. Én is keresem, mi az a fogalom, ami hitelesen tükrözi az eseményeket.

 

Az, hogy nem mondod ki a forradalom szót, annak is betudható, hogy a történésekben szerepük volt a titkosszolgálatoknak, hogy végső soron volt a történéseknek egyféle külső irányítása, befolyásolása?

Meggyőződésem, hogy volt egy forradalmi vonal, és én – biztosan lesz olyan, aki ezt illetlen szerénytelenségnek fogja venni részemről – ahhoz tartoztam. Őszintén hittem, hogy forradalmat csinálunk. Én láttam azokat az embereket, akik ott voltak a téren, akik a vezetésbe kerültünk, volt szomszédom, aki munkásember volt, voltak fiatalok, egyetemisták. A szemükben látszott, hiszik, hogy forradalmat csinálnak. Mikor arról volt szó, hogy el kell menni a váradi szeku székházába, megnézni, mi történik, lehet, hogy le kell tartóztatni őket, vagy meg kell védeni a tömegtől, mert már kezdték szétszedni. Tehát voltak kritikus pontok, amikor ki kellett menni, és nem lehetett tudni, hogy lőnek vagy nem lőnek. Mentek az emberek. Akkor, amikor oda elindultál, nem tudtad, visszaérsz-e még vagy sem. Mi 22-én többször éltük át a halál lehetőségét. Bradu1 és mások is leírták, volt egy pillanat, amikor ott volt a hadsereg, amely már átállt a nép oldalára – vagy maga csinálta az eseményeket, ezt nehéz ma már megállapítani –, és azt mondták, meg fogják támadni a váradi városházát. Ezt az a tábornok maga mondta, aki bevezényelte a katonákat a mai polgármesteri irodába, amelynek sok ablaka néz a térre. Homokzsákokat hoztak, és minden ablakba két katonát állítottak, akik csőre töltött fegyverrel vártak. Leoltották a villanyt. Az ember akkor azt hitte, meg fog halni. Eszembe jutott a két gyerekem, vettem a kabátomat, és én is elindultam a nagy lépcsőn lefelé. A felénél visszafordultam, azt mondtam, nem lehetek ilyen szar alak. Ezt csak azért mondom el, mert akik részt vettek benne, biztos, hogy forradalomnak hitték egy darabig. Addig, amíg el nem jutottak hozzánk az információk. Gyakorlatilag 25–26-án már volt egy beszélgetésem Molnár Gusztival2. Ő a kitoloncolása után akkor jött vissza. Ezt a beszélgetést fel is vettük magnóra. Én nagyon közel voltam, ezért nem nagyon volt rálátásom az eseményekre. Guszti távolról, perspektivikusan látta, azt viszont nem érzékelhette közelről, milyen események zajlanak konkrétan. És akkor ketten kiegészítettük, megpróbáltuk összerakni a mozaikokat. A forradalomnak természetesen voltak előjelei. Akkor már látszott az, hogy mindenütt megdőltek a diktatúrák, csak Románia volt hátra. Tudtuk, előbb-utóbb itt is lesz valami. Azt gondoltuk, Ceauşescu el fog tűnni, és lesz egy emberarcú szocializmus. Akkor egy Kádár-féle szocializmussal is kiegyeztünk volna.

 

Teljes cikk : varad.ro