Forradalom és rendszerváltás Nagyváradon

 

1989 decemberében sorsdöntő események történtek Romániában. Megdőlt a Ceauşescu-rezsim,kivégezték a diktátor házaspárt.Mi történt Nagyváradon?Tavaszi Hajnal cikkében olvashatjuk sorrendbe a decemberi eseményeket. 

"Az 1989. decemberi események Románia nyugati határszéli városaiban különböző intenzitással zajlottak. Temesvárnak a Ceauşescu-rezsim ellen irányuló ellenállása nem terjedt futótűzként a nyugati határszél településein.

Arad kivételével a forradalmi eseményektől terhes december 16-22. közötti időszakban a határ menti településeken nem került sor összecsapásra a hatalom és a politikai változást sürgető csoportok között. A Temesvártól mindössze 187 kilométerre fekvő Nagyváradon
a forradalom forgatókönyve sajátos módon íródott." 

Teljes cikk : itthon.transindex.ro 

Három levél Horváth Imre hagyatékából

"Horváth Imre magánjellegű és hivatalos levelei a hagyaték jelentős részét képezik. Három, irodalomtörténeti adalékokban gazdag magánjellegű levelet teszünk közzé a költő halálának tizedik évfordulóján, ezzel is gazdagítva a Horváth-életmű hivatkozási körét. A levelek címzettjei és levélírói között a harmincas években szövődött az a szakmai és baráti kapcsolat, amely mindhárom szereplő életútját végigkísérte. Az egykori Erdélyi Lapok munkatársait, Ruffy Pétert, Bélteky Lászlót és Horváth Imrét az aradi és később a váradi redakciók körül zajló bohém, eseménygazdag esztendők hozták olyan „bajtársi” közelségbe, melyet nem tudott megrendíteni sem földrajzi távolság, sem a múló idő. Levelezésük nem tükröz rendszerességet, de kiderül belőle, hogy számon tartották a barátaikkal kapcsolatos híreket és időnként hallattak is magukról, bár az évek múlásával egyre nosztalgikusabb hangvételben fogalmaztak." - olvasható Tavaszi Hajnal összeállításában.
Teljes cikk : epa.oszk.hu

A váradiság mobilitás, alkalmazkodás, befogadás

"Szűcs László: Úgy hiszem, hogy a törzs asztalt elsőízben körül ülve természetes arról beszélgetnünk, eljött-e újra egy váradi folyóirat alapításának a pillanata, érzitek-e az olvasói, illetve a szerzői igényt erre. Továbbá milyennek látjátok azt a szellemi, kulturális közeget, melybe a Várad bele csöppen? Behatárolható-e lehetséges célközönségünk, az a réteg, amely felé fordulnunk ajánlatos? Tudunk-e szólni a fiatalok hangján? Egyáltalán el tud-e tartani ez a közösség - beleszámítva a pályázati úton szerzett támogatásokat - egy ilyen kiadványt?"
Válaszolnak : Gittai István,Indig Ottó,Fleisz János,Dénes László,Tavaszi Hajnal.
Teljes cikk : epa.oszk.hu

Széljegyzetek egy helytörténeti bibliográfiához

"Az elmúlt tíz év hagyományaira hivatkozva ebben az évben is megtartották a nagyváradi kiadványok szemléjét. Ha máskor nem, de rendezvényeink elnevezésekor igyekszünk a jobbak közé felzárkózni, mert ha könyvhétre vagy könyvfesztiválra nem futja, könyvszemlére még csak telik.
Várad olvasóközönsége még emlékszik a hetvenes vagy a nyolcvanas évek könyvbemutatóira. Magánkönyvtáraink jó részét azokban az években gyűjtöttük, és a dedikált példányok ma is az emlékezetes találkozókra utalnak.
Akkoriban kultúránkért jelenlétünkkel demonstráltunk. Könyvéhségünkhöz kötelesség és mérce párosult. Ez a kötelesség és mérce nemcsak az olvasóra vonatkozott, hanem része volt a kiadó erkölcsi kódexének is. A felkínált könyvek szinte mindegyike igényes szerkesztésű, helyes magyarsággal megírt, lazaságot nem tűrő kiadvány.
Aztán elkövetkeztek a kilencvenes évek. Az első esztendők könyváradata  lassacskán apadni kezdett. A nagy találkozások elmaradoztak és mindössze a helyi kiadók (kiadó) könyvtermésére szorítkozhattunk. Ez a folyamat mérhető a könyvüzletek polcain évek óta megtalálható kiadványok számával, pedig azt már előttünk is tudták, hogy nincs rossz olvasó, csak rossz, silány kiadvány létezik.
Mit is hozhatna fel védelmére a kiadó, mért nem vásárolják a kiadványait- Mert telített a piac (többnyire saját kiadványaival), mert rossz a kiadópolitika, mert kevés a támogatás, mert… mintha… így meg úgy…
Május első hetében könyvünnepet tartottak Nagyváradon, és mert kell a jó könyv - egy könyvkiadó és két civil szervezet kereste olvasóközönségét. Az idei év is többnyire a helytörténeti jellegű kiadványoknak kedvezett, ezt a választékot bővítette a Literator Kiadó is egy ilyen  jellegű bibliográfiával." - írja Tavaszi Hajnal.
Teljes cikk : epa.oszk.hu

Tavaszi Hajnal : „A multunk a második szív, ami bennünk dobog”

„Történelmi korszakváltások nemzedéke minden időkben többet él, mint megállapodott emberöltőké. Élményei mozgalmasabbak, egyenetlenebbek, örvényesebbek” – vallotta Tabéry Géza író, szerkesztő, irodalomszervező a Két kor küszöbén címmel, 1957-ben papírra vetett önéletírásában. A torzóban maradt vallomásos műnek, élete számadáskönyvének jellegzetes vonása, hogy „korát úgy idézi, amilyennek ő látta, hitte vagy kívánta, s ne csodálkozzunk, ha a kortársi közelség olykor eltakarta előle a messzi távlatokat” – fűzi mintegy magyarázatként Tabéry Géza pályaívének vázlatos bemutatásához Robotos Imre. „Az indulás – és nem csupán saját kezdő lépéseinek, hanem többféle indulásnak – kor- és lélekrajza ez – írja Kovács János az önvallomás méltatásakor. – A 20. század elejének forrongó, társadalmi viharoktól terhes világa jelenik meg benne; Nagyvárad, a modern magyar irodalom bölcsője s a radikalizmus fellegvára, és Genf, a nemzetközi forradalmi mozgalom emigránsainak gyülekezőhelye. […] Ez után következnek életre szóló élményei: az első világháború és az ezt követő forradalmak.”„Száz meg száz emléktükörben villant fel előtte saját képmása, a fegyverek, amelyekkel hadakozott, és amelyeket aztán ellene fordítottak, eszmék, amelyekben hitt, s amelyek magára hagyták, férfiak és asszonyok, akik kitartottak oldalán, s akik megtagadták, művészi képsorok, amelyeket formába öntött, s amelyekről csak álmodott.” A Tabéry-legenda lassan távolodik, s mint a két világháború között született, majd feledésre ítélt sok más irodalmi alkotás, önvallomás vagy emlékírás, csak újraértelmezve hódíthatja vissza olvasóit. Ha ezen a szálon közelítünk az egyre ritkábban idézett Tabéry-életműhöz, esélyünk lehet megértenünk az író ellentmondásos világát. Ez a nyugtalan szellem, amely a genfi diákévek alatt formálódott, egyenlő mértékben vonzódva az orosz társadalomelméletekhez és a francia dekadenciához, bonyolult szerkezetű szövegkonstrukciókat teremtett. Az idézett ellentmondásos habitus műveiben is nyomon követhető. A műveire jellemző antinómiákat Sőni Pál a következő ellentétpárokra bontotta: történelem – mulandóság, romantika – realizmus, hagyományos alkotói módszer – modern formaújítás, epikus nyugalom – „szédült kapkodás”. Megannyi Szkülla és Kharübdisz, amelyek között Tabéry gályája hányódik. A szirtek változnak, a drámai ide-oda csapongás marad. Innen az újabb kettősség: makrostruktúra, az úgynevezett fantáziaképek sora (tehát: szerkezet, jellemábrázolás, a nem nyelvi jellegű nagyobb jelentésegységek képlete) műről műre módosul, a stílus (a képi mikrostruktúra) nagyjából változatlan.”
Teljes cikk : varad.ro