Vasárnapi Újság - Körös völgye

Megjelent a Vasárnapi Újság 1856. december 28-án

"Azt gondolja sok szegény magyar ember, hogy ha szép vidéket, festői tájakat látni, történetdús helyeket tanulmányozni akar, okvetlen külföldre kell mennie, mert azokat szegény hazánkban föl nem leli. – Sok, ki a lemenő napnak a havasokoni égését Sveiczban megbámulá, Gastein vadregényes tájait bebarangolá, végig uszott a Rajna panoramainál, szívta Olaszhon szelid legét: nem tartja érdemesnek megpillantani Mármaros, Belényes, Erdély havasait, nem gyönyörködik Kárpát bérczeiben Diósgyőr festői tájaiban, nem úszik végig a magyar nagy folyam tükrén, nem vágyik tudni a döntő harczok alatt elporladt várromok történetét, – nem szívta Balaton melléke kellemes levegőjét, szóval: mig sokan külutazásaikról foliantokat összefirkálnak, saját hazájokat nem ismerik, ismerni nem akarják. – Úgy vagyunk vele, mint ruhánkkal, – van szebb a magyar ruhánál? s nem viseljük.
Sok bihari ember nem is képzeli, hogy e bihari kis ország, melly csaknem mindenével bir a természet dús gazdagságának – olly szép vidékeket, s ha kell, vadregényes tájakat élvezett, kevésbe kerülő kirándulás közben nem is gondolja, hogy Belényes havasai a Körös gyönyörü völgye eléje varázsolják kicsinyben, a hires Helveczia gyönyöreit.
Nagyváradról az erdélyi határ felé útazni már magában dús élvezet; Fugyin keresztül Telegdre érve, kinek ne jutna eszébe Sunád vagy Csanád, ki Dobokát nevezte apjának, szent István nénjét anyjának, s ki törzse volt a derék Telegdi nemzetségnek, – Örvénd, Lugos, Élesd, Tinód, Tötös, Gégény, Topa, Kis-Báródvidékei sok élvet s tanulmányt nyujthatnak bármelly mivelt festőnek is. – Nagy-Báródra érve eszünkbe jutott a 6–700 bocskoros oláh nemesség, melly a megyei tisztujitásokon annyiszor döntött, s itt tartá kerületi kapitányszékét; gyönyörüen látszik innen a Hunyadi Mátyásról is emlékezetes Királyhágó, mellynek tetejére fölvergődve, a fáradság bő jutalmat ad; egyfelől Erdély violaszin bérczeire, másfelől a Körösvölgy sötét ölébe láthatni, s mig távolabb Belényes havasai ragyognak hókoszorúzta fejeikkel, addig délnyugotra messze sikon téved el a szem, s csak a falvak tornyain s egyes magaslatok tetőin ütközik meg. – A Királyhágóról dús lombzatú erdők árnyában lemenve Feketetó Erdélylyel határos oláh falu terül el csinos völgyben a Kőrös partján; – neve magyar, lakói oláhok, a szépségéről különben hires oláh nők itten nem sok különös példányt mutathatnak fel, – nehány menyasszonyt mutatának elő sajtáságos öltözettel, arany ezüst régi pénzfüzér nem hiányzott nyakukról, de a páva-tollal, mikkel fejeik ékitvék, a mese szájkójára emlékeztettek. – Feketetótól Csaucsáig a kocsi-út nem levén kellemes – gyalog mentünk, hol reánk az előre megrendelt tutajok vártak; a tutaj nehány fenyő gerendából tákoltatik össze, s rajta ülőhely alkalmaztatott deszka-állványon, hogy a sokszor vízbemerülő tutajon szárazon maradhassunk. – E kis falu a Körös bal partján van, nehány háza a vízig lenyulik, sőt a Körös nőttével meg is fördik, de e faházacskák nagyobb része, mint többnyire a vidék falvainak a hegyekben van szerteszélylyel épitve, e miatt a házankinti hirdetés nagy bajjal járván, az oláh kis biró a legmagasb hegyre megy fel, s onnan kiáltja ki hirdetményét. – Innen legközelebb Csarnó házát értük, itt se látni falut a vízről, s csak kecske nyáját a hegyek oldalain legeltető oláhfáták dalai, vagy az erdőre menő oláh ifjú bús melódiája tudaták, hogy lakott vidéken járunk. Nem messze innen zúdúl a Körösbe a szilaj Jád vize eredve a belényesi havasokból, s bőven ellátva egész nyáron jéghideg vízzel az olvadó hóból; – eddig a Körös lehető szelíd folyásu, de a Jád gyeplőtlen ménként rohanván bele a Köröst is elvadítja, mit Beszédesként rendezni nem, csak sarkantyúzni lehet; – innen kezdve érdemli meg a Körös a sebes nevet. – Brádkához úszva már több ház van egy csoportban, különös alakú sziklák függnek itt a Körös fölé, s jól esik, midőn túl úszott rajtok a tutaj, addig egy sem szakadt belé; a Körösnek itt merész kanyarulatai vannak, melly sokszor roppant sziklafalak közé szorúl, s ugy látszik, hogy e falak valaha összefonva voltak, még repedései is egymáshoz illenének; egy kanyarodásnál veres-kékes kőszikláival Bánlaka, vagy is, miután a helységből mitse látni, a bánlaki hegy tünik fel, mint óriási dom; minél közelebb jöttünk hozzá, annál imposántabb látvány, még csak a kezek idővájta lyuk sem hiányzik ablak gyanánt, csak egy a Körös árjától elrombolt gyalog hidacska maradványa mutatja, hogy itt is ember járt. – Egy uj kanyarúlatnál meredek szikla közt a víz csöndesedése mutatja, hogy mélysége nyelé el szilajságát, s előtünik Sonkolyos, egyike a legregényesebb tájai közül a Körös völgyének; e regényességet növelé a mély csend, mellyet egyedül az oláh ifjoncz itatni lehozott pár lova, s a tutaj evező lubiczkolása zavart meg; – a barnaszürke sziklákon hosszú vonalokat edzett a gyakran magasra hágó Körös nyelve, melly a nem mindenütt egykeménységü köveket sok helyütt annyira kinyalja, hogy alatta evezhet a tutaj egész kényelemmel, a kimosódott üregekből vízi kigyók s más kétéltű állatok pislognak; – egy uj merész kanyarúlat más panorámát tár föl a sonkolyosi barlanggal, – magas, kapu alakú nyilása néhány ölre kezdődik a víz tükre fölött, – a tágas előterembül, melly a füst- s hamúról itélve, gyakori éji szállásúl szolgál, sűkebb nyilás vezet a barlangba, mellyet fáklyahiány miatt be nem járhatánk, s csak a tutajról eldurrant pisztolylövésnek százszorosan visszadördülő hangjában gyönyörködtünk; csúcsba végződő csodás torony alakú sziklakúpok emelkednek közel a vízparthoz, mig másikon a szomorú nyirfacsoportokat ügyes kézzel rendezé a nagy természet angol kertésze; hosszú sziklafal mellett gyakran nagy köveken akadozva úszott innen tutajunk tovább, mellyre magasról apró kavics hullott, s föltekintvén, szép oláh leány arcza mosolygott le a szikla tetejéről, beburkolva fehér kendőjébe az égető nap heve ellen, s uj kavics hajintással incselkedett; kevés idő mulva festői cziklacsúcs csoportozat között igen magas scarpirozott bércz alján előnkbe tünt a tündérvár, egy a sziklához tapasztva, látszott kis bástya-rom; alatta a parton szökel az előbbi oláh leány, mutatta egészséges fehér sor fogát, s könnyeden merité meg két korsóját a vár melletti sziklacsorgó forrásbóll; mire kiszálltunk, már távolról hangzott méla danája, talán egyike volt a váracska régi lakóinak. – E kis vár, mint látszik, a sziklafal oldalához kézzel fölhordott kődarabokon épült, két ablakkal a víz felé; létra nélkül nem igen lehet belé menni; mögötte a sziklában magas mély nyilás van, miről azt tartják, hogy a hegy tulsó részén vezet ki.
E tündérvárról azt mondja a rege, hogy azt még Mén Maróth épitteté, ki ott kéjelgett a vidékről orzott nőkkel, s az általa meguntakat onnan buktatván le a Körösbe, ott lelék sírjokat. – Azt is mondják, hogy Drágfy Mihály ide záratta nőjét 1460. táján, s éhhalálra kárhoztatá, de egy nemes apróda a hegynyiláson át élelemmel látta el, mit Drágfy megtudván, nejét szerelemféltésből meggyilkolá, s a Körösbe veté; apródát pedig helyére zárá, hol csakugyan éhel veszett el; e miatt Mátyás király elvevén tőle jószágait, másik Drágfynak ajándékozá. – A sziklából folyó patakocska jéghideg vize fogába üt az embernek. – Szintén illett e képhez egy magas röptü kőszáli sas! – Itt és valamivel alább van a Körös völgyének legszebb része; mintha minden bájait utoljára akarná kifejteni e festői völgy; – alig hagyánk el Tündérvárat, midőn még tündériebb helyre értünk, itt a sziklák egy tág kört alkotnak, kimenő nyilás alig látszik, s nemcsak a szemnek bezárva a láthatár; minden felőlről hűs források ömlenek a Körösbe, melylyek messziről ezüst szalagként ragyognak; sajnálom, hogy e kies helyen meg nem állapodánk, s le nem vázolhatám rajzónommal, e hét vagy nyolcz forrás aligha összeköttetésben nincs a tündérvári regével; de mi él róluk a nép ajkain, nem tudom; – magas szirtek között értünk innen ki, s a poezisből kiértünk a pongyola-prózába. – Révnél egyhangú sikba megy által rögtön a regénydús vidék; s nem akarván nevét meghazudtolni, mi is kikötöttünk, s izletes ebéd után mentünk vissza odarendelt kocsinkon Nagyváradra. Bihari fiúk! ha meg nem tettétek, úszszátok meg a Körös völgyét, meg nem bánjátok!
Bihari."
Forrás : epa.oszk.hu

A történelemhamisítás mégiscsak megesett?

 

A Vasárnapi Újságban megjelent, az Országos Széchényi Könyvtár archívumában őrzött Bihari Sándor-festmény képe

Egy vallomással tartozom a váradi közönségnek: én voltam az a lokálpatrióta, akinek elsőként tűnt fel, hogy a városházán nagy dirrel-dúrral felavatott Bihari Sándor-festménnyel, pontosabban annak Valentin Tănase által festett utánzatával valami sántít. Azóta csak a napokban került kezembe a Reggeli Újság április 24-i elemző cikke a témáról, amely érintette a tervezett, ám hamvába holt kezdeményezésünket is, miszerint petíció segítségével állíttassuk vissza az eredeti műalkotást az őt megillető helyre. Menet közben kiderült, hogy vélhetően nem is két, hanem immár három festményről van szó, de mégis, a Nem történt történelemhamisítás – Nem „lopták le” Luxemburgi Zsigmond fejéről a Szent Koronát című áprilisban megjelent írás további kérdéseket vet fel. Főként azt, hogy mégis megtörténhetett a történelemhamisítás, csak jóval korábban - írja Balázs D. Attila.

Teljes cikk : reggeliujsag.ro

Nagyváradról a Vasárnapi Újság-ban(1854-1860 )

Nagy-Várad.Forrás : Vasárnapi Újság

Nagy-Várad egyike hazánk legrégibb városainak. Épitését némellyek sz. István, mások sz. László királynak tulajdonitják. Ez utolsó valószinübb; mert sz. László halála után, több király igen kedvelte e várost, többen temető helyüknek választották. Sz. Lászlón kivül itt vannak eltemetve II. István, II. András, IV. László, továbbá Beatrix, I. Károly király második felesége, végre Mária királyné és férje Zsigmond magyar király s német császár.
Sz. László itt 1080-ban püspöki széket állitott fel. 1130-ban pedig a prémontréi szerzetesek először itt telepedtek le hazánkban. A 13-ik században Nagy-Várad hazánk egyik legnevezetesebb városa volt; nevezetessé pedig leginkább a számos szerzetes és szent egyház által, mellyek számát némellyek 72-re teszik, továbbá azáltal lett, hogy az istenitéletek egyik széke itt volt felállitva. Ez istenitéletek abból álltak, hogy ha valamelly bünnel vádolt máskép nem tudta bebizonyitani ártatlanságát, kezébe tüzes vasat adtak, melly ha kezét megégeté, bünösnek, ha meg nem égeté, ártatlannak nyilvániták. Ez istenitéleti szék Nagy-Váradon 1214-től 1235-ig állott fenn.
Hogy illy fontossága mellett a város szép virágzásban is állhatott, magától értetődik; de e virágzását 1241-ben a tatárok semmivé tették, majd ismét III. András, Ottó s aztán I. Károly király alatti villongások akadályoztaták. Kedvezőbb idő derült azonban reá a következő királyok alatt. Nagy Lajos uralkodásának kezdetén a várat négy, veres rézből készült szobor ékesité. E szobrokat bizonyos Miklós, Kolosvárott lakott jeles festő fiai, Márton és György késziték, kik e korban hazánk legjelesebb szobrászai voltak. E szobrokról Horváth Mihály* igy ir: „Egyik ezek közül sz. Lászlót ábrázolja karddal, melly lánczon függ le nyakáról, kezében pedig harczbárddal; másik képezi sz. Istvánt, kezében a keresztes országalmát tartót s karddal, melly hüvelyében oldaláról lóg le; harmadik sz. Imrét fiatal, szakáltalan ajkkal, kezében országpálczával, oldalán karddal, gyilokkal s egy táblával, mellyen a kettős kereszt mutatkozik:  saruja mindhármuknak sarkantyuval fegyverzett. Az első szobor alatt ezen fölirás vala olvasható: „Anno d. MCCC40. Serenissiomo Principe regnate Domino Rege Hungariae XXX. veneribilis dominius Pater Demetrius Episcopus Varadiensis fieri fecit has sanctorum imagines per Martinum et Georgium filios Magistri Nicolai pictoris de Colosvár.” A negyedik egészen megaranyozott szobor sz. Lászlót lovon, kezében vivó kardját forgatva ábrázoló, ujabb, János nagy-váradi püspöktől készittetett.”
Illy mükincseket magában rejtő város a nagy Mátyás király tetszését is kinyerte, ki a sz. László által alapitott szent-egyházat gazdag adománynyal látta el, Biharmegye főispánságát pedig Vitéz váradi püspökre ruházta s ez időtől 1779-ig a bihari főispán mindig a váradi püspök vala. Nagy-Várad emelésére és szépitésére sokat tettek püspökei is, különösen Thurzó Zsigmond, a Mohácsnál elesett Perényi Ferencz, Czibak Imre stb.
I. Ferdinánd és Szapolyai (Zápolya) közt itt köttetett meg a béke 1538-ban, melly azért nagy-váradi békének is neveztetik, s mellyben egymást királynak kölcsönösen elismerték. 1556-ban ostromot szenvedett s Ferdinand Izabellának, Szapolyai János király özvegyének átengedte. Ezután a város csaknem szakadatlanul az erdélyi fejedelmek birtokában volt, kik gyakran laktak itt, sőt Petróczy és Bebek az ifju Szapolyai János Zsigmondot itten nevelték is. Mig Martinuzzi György élt, a reformatio ide be nem jöhetett. 1558-ban azonban már több követőre talált, kik itt azonnal főiskolát s könyvnyomdát állitottak. 1660-ki julius 14-én Ali basa a várat és várost 60,000 törökkel körülkeritette. Az ostromlottak nem egészen hat heti védelmezés után augusztus 27-én feladták azt. A vad török több pusztitásai közt a vár ékességét, a fönt leirt négy érczszobrot is összezuzá; sz. László aranyozott lovagszobrának egy töredéke, a ló egyik lábának patája, látható a nemzeti muzeumban. Ali basa a fegyverét lerakott őrsereget 200 kocsin Debreczenbe szállitotta. Ekkor költözött át a nagy-váradi tanuló ifjuságnak azon része, melly a vár védelme alatt el nem hullott, Mártonfalvy György tanár vezetése alatt Debreczenbe, s ez időtől kezdett a debreczeni iskola emelkedni, ugy hogy később kollegiummá leve.
A török kezéből csak 1692-ban foglalta vissza négy évi hosszu ostrom után Häusler cs. tábornok. A Rákóczyak kétszer keriték körül 1703-ban és 1706-ban. Ez utolsó alkalommal olly sanyaruan szorongattatott, hogy Bekker várparancsnok kifogyván a pénzből, mindenféle összeszedett rézedényből veretett pénzt illy felirással: „In necessitate Varadiensi.” 1777-ben Mária Terézia Nagváradon egyesült óhitü püspökséget és káptalant állitott. 1836-ban nagy tűz volt, melly a város déli részét a várral, sóházzal, kapuczinus-zárdával s az oláh-egyházakkal együtt elpusztitá. Végre 1849-ben augusztus elején Paszkievics orosz tábornagy vonult a városon keresztül 120,000 emberével. Megjegyzendő még, hogy itt született 1570-ben Pázmán Miklós és Mossai Margit szülőktől Pázmán Péter, a nagyhirü bibornok és esztergomi érsek.
Nagyvárad jelenleg püspöki város, Dél-Biharmegyében, s székhelye a róla nevezett cs. kir. helytartósági osztálynak, kerületi fő-, országos és megyei törvényszéknek s egyéb cs. k. magas tiszthatóságoknak és a latin s görög szertartásu püspököknek és káptalanaiknak; van továbbá vára, papnöveldéje, cs. kir. jogakadémiája, róm. kath. teljes gymnasiuma, képezdéje, több képző és jótékony intézete és gyára, élénk kereskedelme s műipara, igen látogatott két meleg fürdője s 21,221 lakosa.
Nagyvárad kies termékeny térségen, a Sebes-Körös mellett fekszik, mellynek jobb partján szőlőhegyek emelkednek. Hajdan egy város volt, de a török kiüzetése után négy részre szakadt és jelenleg is négy részből vagyis ugyanannyi városból áll, mellyek: a tulajdonképi Nagy-Várad, Várad-Olaszi, Várad-Velencze és Várad-Váralja. A négy várost a Sebes-Körös vágja keresztül, mellyen a közlekedést 2 erős fahid tartja fenn. A lakosság annyira magyar, hogy a helyben lakó oláhok, zsidók és németek közt igen kevés van, ki e nyelvet ne beszélné.
A város ipara most is jelentékeny, de az még sokkal jelentékenyebb lehetne a város kedvező fekvésénél fogva, melly kereskedését élénkké teszi. A Körös talpakra hajózható s tömérdek fenyüdeszka, gerenda stb. szállittatik rajta. Megbecsülhetlen természetajándok a Pecze vize is, melly csak rendkivüli hidegben fagy be s több kallót, malmot s egy olajgyárt hajt. Forrásainál Nagy-Váradtól két órányira Pecze-Szt.-Márton és Hajó faluk határában vannak a meleg fürdők, Felix és Sz. László nevűek, mellyek távolsága egymástól csak negyedóra; mind a nagyváradiak, mind az idegenek sürün látogatják. Mulató kertje egy van a városnak, az ugynevezett Rhédey-kert, mellyet Rhédey Lajos egykori bihari főispánhelyettes, ajándékozott a városnak.
Jelesb épületei a nagyszerü városház, a római és görög kath., és nem-egyesült óhitü, továbbá az uj ref. és ágostai egyházak; a kath. püspök nagyszerü kastélya, e mellett áll a roppant székesfőegyház két toronynyal; a kanonokok szép kertekkel ellátott emeletes házai, a megyeház stb. Végül emlitjük a várt, melly erős bástyákkal és széles sánczokkal van körülvéve; hajdan sokkal nagyobb kiterjedésű volt, mint ma.
Nagyvárad olly gazdag jótékony intézetekben, hogy e tekintetben hazánk városai közt a legelsők közé sorozandó. Van itt szegényház, szülőintézet, árvaház, vakok gyógyintézete, több szegény s tanulókat segítő alapitvány, királyi konviktus s prémontréi szerzet kanonokainak felügyelete alatt, katonai nevelőház; továbbá a megye-, az irgalmasok kórháza, koldusápoló intézet, apostolok alapitványa 12 szegény számára stb.
Nem messze van Nagy-Várad uj korszakának kezdete, melly a munkában levő vasut megnyitásával fog felderülni s melly közelebb hozandja a fővároshoz s szorosabban összeköti a nagy világgal!
Forrás : epa.hu