„Semmilyen határban sem hiszek” - interjú A. G. Weinbergerrel

  

Attila G. Weinberger.Forrás : ro.wikipedia.org

Bús bluesok, Hendrix-dalok és rock’n’roll. A. G. Weinberger énekes-gitáros, akit a romániai blues királyának is neveznek, több év szünet után újból szülővárosában, Nagyváradon koncertezett. A Rhédey kertben megtartott fellépésen Póka Egon magyarországi basszusgitárossal lépett föl. A Weinberger – Póka Egon Supergroup után Deák Bill Gyula és zenekara vette birtokba a nagyszínpadot. Volt olyan zeneszám is, amelyiknél Weinberger is „beugrott”, szájharmonikázott és énekelt kicsit Bill kapitánnyal. A. G. Weinbergerrel a koncert után beszélgettünk - írja Tóth Hajnal az interjú bevezetőjében.
Teljes interjú: varad.ro

„Ő veszített közülünk a legtöbbet” - dr. András Ágoston nagyváradi tanárról

 

Egykori tanítványai, tisztelői a száz esztendeje született legendás hírű nagyváradi tanárról, dr. András Ágostonról (1914. május 7. – 2000. június 4.), vagyis ahogyan mindenki nevezte, Öcsi bácsiról emlékeztek meg májusban a Várad folyóirat által szervezett találkozón a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban. Régi diákélményeket, eseményeket, emlékképeket idéztek föl. Meséltek a szeretett pedagógus személyes varázsáról, és arról, mi lehetett a titka annak, hogy Öcsi bácsi kiemelkedett tanártársai közül - írja Tóth Hajnal a cikkében.

 

Dr. András Ágoston magyar–francia szakos középiskolai tanár, főiskolai tanár, költő Nagyváradon született 1914. május 7-én, tisztviselőcsaládban. Iskoláit a premontreiek gimnáziumában kezdte, majd ennek a román hatalom általi megszüntetése után a váradi diákok egy részével a Gödöllőn újraszervezett tanintézetben érettségizett. Postatisztviselőként dolgozott Váradon, majd jogi akadémiát végzett, de szíve az irodalomhoz húzta. Budapesten kezdte a bölcsész szakot. Tanára volt a híres Gombocz Zoltán és Horváth János professzor is. Tanulmányait történelmi okokból Kolozsváron fejezte be. Ott ismerte meg festő bátyjáéknál (András László és Tollas Júlia – a nagybányai iskola művészei) leendő feleségét: a hétfalui Sára Piroskát. Esküvőjük a háború időszakára esett (1944 decembere). Tanárként volt igazán elemében. Tanított a Loránffy gimnáziumban, majd az úgynevezett Klasszikusban, egykori iskolájában. Az iskolai színjátszás volt egyik kedvelt területe. Darabokat is írt, dramatizált, rendezett. (A teljesség igénye nélkül: A javító kéz – bábjáték, A csillagszemű juhász, Arany János szövege alapján: A bajusz, Rózsa és Ibolya, Vörös Rébék). Hogy ezek az előadások többek voltak egyszerű értelemben vett iskolai előadásoknál, bizonyítja az is, hogy például A bajuszhoz zenei hátteret is alkalmazott, s ehhez maga gyűjtötte a cigány dalokat a nagyváradi Cinka Panna-telepen. A kész előadásokkal a környék falvaiban is vendégszerepeltek.

 

A francia–magyar szakos tanárt, költőt az ’56-os események után egy koncepciós perben elítélték, 1960-tól 1964-ig volt börtönben, s szabadulása után már nem engedték vissza a katedrára. 1990 után egyik alapítója volt a Sulyok István Református Főiskolának. 1995-ben Fénykereső címmel jelentek meg kötetben a fél évszázadon át fiókban heverő költeményei, egykori tanítványa, Nikolits Árpád író kiadásában.

Teljes cikk : varad.ro

„Ő veszített közülünk a legtöbbet” - dr. András Ágostonról

 

Egykori tanítványai, tisztelői a száz esztendeje született legendás hírű nagyváradi tanárról, dr. András Ágostonról (1914. május 7. – 2000. június 4.), vagyis ahogyan mindenki nevezte, Öcsi bácsiról emlékeztek meg májusban a Várad folyóirat által szervezett találkozón a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban. Régi diákélményeket, eseményeket, emlékképeket idéztek föl. Meséltek a szeretett pedagógus személyes varázsáról, és arról, mi lehetett a titka annak, hogy Öcsi bácsi kiemelkedett tanártársai közül - írja Tóth Hajnal a Várad folyóiratban.

Dr. András Ágoston magyar–francia szakos középiskolai tanár, főiskolai tanár, költő Nagyváradon született 1914. május 7-én, tisztviselőcsaládban. Iskoláit a premontreiek gimnáziumában kezdte, majd ennek a román hatalom általi megszüntetése után a váradi diákok egy részével a Gödöllőn újraszervezett tanintézetben érettségizett. Postatisztviselőként dolgozott Váradon, majd jogi akadémiát végzett, de szíve az irodalomhoz húzta. Budapesten kezdte a bölcsész szakot. Tanára volt a híres Gombocz Zoltán és Horváth János professzor is. Tanulmányait történelmi okokból Kolozsváron fejezte be. Ott ismerte meg festő bátyjáéknál (András László és Tollas Júlia – a nagybányai iskola művészei) leendő feleségét: a hétfalui Sára Piroskát. Esküvőjük a háború időszakára esett (1944 decembere). Tanárként volt igazán elemében. Tanított a Loránffy gimnáziumban, majd az úgynevezett Klasszikusban, egykori iskolájában. Az iskolai színjátszás volt egyik kedvelt területe. Darabokat is írt, dramatizált, rendezett. (A teljesség igénye nélkül: A javító kéz – bábjáték, A csillagszemű juhász, Arany János szövege alapján: A bajusz, Rózsa és Ibolya, Vörös Rébék). Hogy ezek az előadások többek voltak egyszerű értelemben vett iskolai előadásoknál, bizonyítja az is, hogy például A bajuszhoz zenei hátteret is alkalmazott, s ehhez maga gyűjtötte a cigány dalokat a nagyváradi Cinka Panna-telepen. A kész előadásokkal a környék falvaiban is vendégszerepeltek.

 

A francia–magyar szakos tanárt, költőt az ’56-os események után egy koncepciós perben elítélték, 1960-tól 1964-ig volt börtönben, s szabadulása után már nem engedték vissza a katedrára. 1990 után egyik alapítója volt a Sulyok István Református Főiskolának. 1995-ben Fénykereső címmel jelentek meg kötetben a fél évszázadon át fiókban heverő költeményei, egykori tanítványa, Nikolits Árpád író kiadásában.

 

Teljes cikk : .varad.ro

Tóth Hajnal : Beszélgetések Tüzes Bálint Életfaárnyékában

 

Tüzes Bálint.Forrás :reggeliujsag.ro

 

Néha várom és remélem, hogy egyszer megcsörren a telefonom és Tüzes Bálint szól bele: „Szia, pirinyó. Diktálok egy verset.” Merthogy nemegyszer előfordult, hogy telefonon diktálta le nekem vagy valamelyik újságíró kollégának némelyik frissiben írt versét, publicisztikáját. És soha el nem mulasztotta megkérdezni: „Mikor látogatsz meg?” Tüzes Bálint nagyváradi költő, újságíró, tanár a Körös-parti város jellegzetes figurája volt. Sokszor találkoztunk a szerkesztőségben, beszélgettünk egy-egy pohár konyak vagy csésze kávé mellett valamelyik kocsmában, vagy az otthonában, könyvekkel és festményekkel körülölelt szobájában. Maga köré gyűjtötte a barátokat. Szerette a társaságot, a közösségi életet. 2014. június 8-án volt halálának első évfordulója. Rá emlékezve beszélgettünk néhány baráttal, jó ismerőssel. Testvéröccse levélben válaszolt megkeresésemre, s ebből egyebek mellett megtudhattuk: készül a bátyjáról szóló könyv. Mindenki őriz valamilyen emlékképet Bálintról. A teljesség igénye nélkül idézzük föl emlékét. Amint említettem, sokszor találkoztunk, ám nem elégszer…
Teljes cikk :  varad.ro