A nagyváradi vár (17. század)
"A váradi béke I. Ferdinánd a Nyugati Magyar Királyság és I. János a Keleti Magyar Királyság uralkodója között Nagyváradon megkötött békeszerződés 1538. február 24-én."
A két magyar király I. Ferdinánd és I. János hosszú küzdelem után
felismerte, hogy egyikük sem tudja legyőzni a másikat, így kiegyezésre
törekedtek. 1538-ban Váradon a két uralkodó titkos megállapodást kötött. 1537 végén V. Károly császár követe, a magyar ügyekben komoly jártasságot szerzett Johannes von Weeze lundi érsek – hogy az ország két ellenséges királya között békét közvetítsen – tárgyalásokat kezdett Sárospatakon, amelyeken György barát, Frangepán Ferenc kalocsai érsek, Brodarics István váci püspök és Perényi Péter, a Szapolyai-párt egyik vezére is részt vett. 1538 első napjaiban Nagyváradra mentek át, itt Werbőczy István és Statileo János erdélyi püspök is bekapcsolódott a tárgyalásokba, amelyek végül eredményre vezettek. Ferdinánd királyt Leonhard von Fels
tábornagy, Észak-Magyarország katonai főparancsnoka, a császárt Weeze
érsek, magyarországi ügyekben meghatalmazott nagykövet és miniszter
képviselte. A Habsburg-ház és Szapolyai képviselői 1538. február 24-én megkötötték a békeszerződést.
"Szulejmán és hadai eltávoztak, de a török befolyás
nyomasztó súlya tovább is érezhető volt. A hová egyszer eljutott, azt
birtokának nézte és csak idő kérdése volt, mikor jő vissza érvényesíteni
jogát. És ez a folytonos félelem nem engedte, hogy az állapotok
megszilárduljanak. Csak egy volt állandó: azon okok továbbműködése
melyek hazánk e katastropháját előidézték.
Akár Ferdinánd, akár János egyesítette volna az egész országot,
bizonyos mértékben biztosítható lett volna nem csak a belső rend, hanem
az állami önállóság is. Csak azáltal, hogy az ország egyik részén a
töröktől függő, a másikon pedig német király uralkodott, pusztult el és
jutott függésbe az egész. Már láttuk azon okokat, melyek János
szövetségét a szultántól szolgasággá tették. Oly szolgasággá, melyet
gyalázat gyanánt érzett maga a király is, melyet szégyelt minden hű
magyarja.
Ferdinándnál eleinte másként áll a dolog. Koronáztatása után,
midőn csaknem az egész ország az övé, igen valószinűnek látszik, hogy
elődjeinek példáját követve, ő is Magyarországot tekinti főországának és
innét kormányozza többi tartományait. Csakugyan majdnem egy éven át itt
időzik és főképen magyar ügyekben rendelkezik. Csak Szapolyai pártjának
újabb erősödése készteti őt visszatérésre Prágába, Bécsbe. Mert, a mint
világos, hogy az egységes nagy Magyarország hatalomban, tekintélyben,
természetes súlyban messze fölülmulta Ausztriát és Csehországot, úgy
viszont magától érthető, hogy ez a túlsúly megszünt, mihelyt az
országnak csak nyugoti foszlánya maradt meg Ferdinánd kezén. Sohasem
emelték ki, pedig kétségtelen, hogy a török uralom és a magyar
pártoskodás tették Bécset az alakuló Habsburg monarchia székhelyévé.
Buda, Székesfejérvár aztán századokon át nem láthattak királyt.
A megoszlás a szultán kivonulása után állandóvá válik. A bécsi
hadjárat és annak kudarcza bebizonyította, hogy egyik félé sem lehet az
egész ország.
Ferdinándot inkább a nyugati rész uralta, Jánost a keleti, bár
mindegyik királynak a másik országrészben is voltak hívei. Épen a pártok
ezen megoszlása, a hűtlenek üldözése, váraik ostroma és elkobzása
tették a háborút annyira pusztítóvá. Mihelyt a szakadás megtörtént,
azonnal érezte az ország az abból támadó veszélyt és mondhatjuk, hogy az
egyesülésre való törekvés oly régi, mint a megoszlás.
Ezen törekvésekből az alkudozások új sora következett. Ez
alkudozásokat könnyítette, hogy Szapolyainak nem volt családja,
Ferdinándnak pedig épen a magyarországi hadjárat idején született fia,
Miksa."
Fegyveres béketárgyalások. A váradi béke.
"János békés hajlamai. Ferdinánd
követelései megnehezitik az egyesség létrejöttét. V. Károly közbelépése.
A bécsi alkudozások. Thurzó Elek. Ferdinánd harczias tervei. Wese lundi
érsek küldetése. A váradi tanácskozás. Kassa elfoglalása. Ferdinánd
megtorló intézkedései. Fegyveres alkudozások. A körmöczbányai és váczi
értekezletek. Spritzenstein konstantinápolyi küldetése. A szultán
magatartása. Kazianer szlavóniai hadjárata. A gorjáni vereség. A lundi
érsek ujabb küldetése. György barát és a béketárgyalások. A váradi béke.
Jelentősége. János király politikájának fordulata. A békeszerződés,
mint az önálló magyar király utolsó fellépése az európai politikában"
VÁRADI BÉKE (1538)
"Ezentúl a császári felség és mi [V Karoly császár és I. Ferdinánd] leveleinkben
s mindenütt másutt felséges János királyt testvérünknek és Magyarország, Dalmácia,
Horvátország stb. királyának fogjuk írni és nevezni, s ő is ezt teszi a császári
felséggel, velünk s mindkettőnk fiaival és örököseivel..."
A váradi béke záradéka
Acsády Ignác: A magyar birodalom története 2.
Atheneum, Budapest, 1904, 161. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése