Vallásos öntudat és kötődés az egyházhoz Nagyváradon

"A vallás, az egyházak napjaink társadalmában is élő és fontos tényezők. A kommunizmus összeomlása után Romániában is az egyház és a vallásos értékek maradnak azok az alapvető civil társadalmi elemek, amelyek - minthogy a totalitárius rendszerben is mindvégig megőrizték autentikus közösségformáló erejüket - pótolhatatlan szerepet tölthetnek be a történelmi hagyományok folytonosságára épülő, de ugyanakkor az újat is természetes módon befogadó intézmény és értékrendszer kialakításában.
Negyvenöt évi  marginalizáltság után az  egyházak és a vallás ismét erőteljesen megjelennek a nyilvános társadalmi szférában. A megváltozott helyzetben az egyházaknak szükségképpen újra kell értékelniük társadalmi szerepüket, a közösségi szolidaritás és felelősségtudat erősítését szolgáló funkcióikat. Különös súllyal vetődnek fel e kérdések azon közösségek életében, amelyek nemzeti és vallási önazonosságukat a kisebbségi helyzet körülményei között kell megvédelmezniük és újratermelniük.
Tévedés volna azonban a régiót homogén egységként szemlélni, hiszen a kommunista diktatúra eltérő gazdasági fejlettségi szintű, társadalmi struktúrájú, más és más kulturális hagyományokkal rendelkező országokban került uralomra. A kép nem vált egységessé a "létező szocializmus" évtizedei alatt sem, így az 1989-et követő időszakot is jelentős fejlettségbeli szintkülönbségek és eltérő alkalmazkodási stratégiák jellemzik. Éppen ezért válik fontossá a vallásosság differenciált vizsgálata a térség országaiban.
A romániai-erdélyi helyzet vonatkozásában a legfontosabb sajátosságok a nemzet és vallási együttélés történelmi hagyományaiból erednek, ami szükségessé teszi a vallás és közösség közötti kapcsolat identitásalakító, identitás-meghatározó szerepének kutatását, amely a rendszerváltás és modernizáció sajátos összefüggésrendszerében értelmezze az 1989 után lezajlott folyamatokat. Az egyház számára létfontosságú, hogy világosan lássa a társadalmi és kulturális folyamatokat; azoknak a fő átalakulásoknak az alapvető irányát, amelyek most és a jövőben egyaránt meghatározhatják a vallási és egyházi munka lehetőségeit és korlátjait. A vallásos értékekhez való ragaszkodás és az egyház iránti szoros kötődés éppen ezért nemcsak alapvető társadalmi szerepeket hivatott betölteni, hanem önmagunk megtartásának létfontosságú erejévé is kell válnia."- írja cikkében
Szilágyi Györgyi - Flóra Gábor.
Teljes cikk : epa.oszk.hu