Kupán Árpád : A 160 évvel ezelőtti Nagyvárad egy amerikai republikánus leírásában

Az 1848–1849-es magyar forradalom vérbe fojtása és az emigrációba kényszerült Kossuth Lajos amerikai útja felkeltette egy 25 éves connecticuti fiatalember, Charles Loring Brace érdeklődését a „magyar ügy” és Magyarország iránt. Így határozta el, hogy Prágán és Bécsen keresztül Magyarországra megy, ám 1851. május 23-án Váradon az osztrák hatóságok letartóztatták, s több mint egy hónapig raboskodott az akkor börtönként is fungáló váradi várban. Magyarországi tapasztalatairól és legrészletesebben a váradi várbeli raboskodásáról könyvet írt Magyarország 1851-ben címmel, s már 1852 júniusában egy amerikai folyóirat recenziót is írt róla. Mindez azt igazolja, mennyire fontos volt számára és bizonyos amerikai politikai körök számára a magyar ügy megismertetése az ottani közvéleménnyel.
Érthető, hogy ez a magyarság számára olyan fontos és ma már forrásértékűnek számító könyv az 1867-es kiegyezésig nem jelent meg, viszont nehéz elfogadni, hogy azután is szinte teljesen homályban maradt, elfelejtették. Pedig K. Nagy Sándor Biharország, útirajzok című, 1885-ben megjelent könyvében leírja találkozását Charles Loring Brace-szel.
Íme, mit ír könyve bevezetőjében: „Mi magyarok nagyon sokat köszönhetünk neki, mert 1852-ben egy terjedelmes könyvet adott ki rólunk In Hungary 1851 cím alatt, melyben melegen írja le hazánkat és ismerteti minden oldalról, de könyve ki volt tiltva a birodalomból. Csupán egyetlen példány juthatott valamilyen fűszeres ládába rejtve az öreg Lugosihoz Debrecenbe.” (Ő a nagy hírű kollégium egyik professzora volt, akivel Brace még 1851-ben ismerkedett meg.) „Az 1872. évben azonban, midőn ismét meglátogatta hazánkat, hozott egy példányt az Akadémiának és egyet a Múzeum részére. Igen, csakhogy az angol nyelven van írva, s azt a fáradságot pedig senki sem vette magának, hogy lefordította volna magyar nyelvre, ami elég kár.” K. Nagy Sándor könyvében a 139. oldalon lapalji jegyzetben közli, hogy az amerikai szerző könyvét röviden ismertette a Budapesti Szemle az 1873. évi I. kötet 385–414. oldalán, a Vasárnapi Újság pedig az 1873. évi 11–13. számában. Mindezek ismeretében némi iróniával jegyezzük meg, hogy a Pató Pál-os gondolkozás, magatartás mindig is jellemző volt reánk magyarokra.
Számunkra, mai nagyváradi magyarok számára talán még fontosabb az ebben a könyvben leírtak megismerése, bemutatása, mert számos színes leírást ad a városról, a várról, a korabeli helyi viszonyokról és a várban raboskodó jeles személyiségekről.
A továbbiakban, tekintettel arra, hogy maga a könyv nehezen hozzáférhető, fellelhető, válogatott idézetekkel segítjük olvasóinkat a címben jelzett téma megismeréséhez.
 Teljes cikk : varad.ro