Búcsúzom a "Nagyváradi Napló" közönségétől.
Nagyváradról rövid idő múlva távozom, s a "Nagyváradi Napló"-nál már mai
napon más veszi át a tollamat. A dolgok rendje hozta ezt így, s talán
már régebben elmegyek, ha ezt a várost, ezt a közönséget s ezt a lapot
olyan igazán nagyon nem szeretem. Most már még a megviselt fizikum s a
megegészségesedés vágya is siettetik a válást. Mennem kell tehát. Úgy
érzem, az énemnek egy nagy darabja marad itt. Több mint három év óta
emlékekben, verejtékezésekben, könnyekben, buzdulásokban, vércsöppekben s
mindig szeretetben és hálában adogattam át. Megtart magáénak - ha akar,
ha nem - ez a csodálatosan ható, intelligens, modern Nagyvárad. Haza,
vágyódva és hálásan fogok gondolni mindig ide. E lappal pedig egy leszek
mindenha. Sok-sok hitvallástételben s az ideák szent kultuszában
egyesültünk, s maradunk - hiszem - e lelki egységben tovább is.
A lap a régi marad, a világosságnak, haladásnak modern, ízléses és bátor harcosa. Csak egy toll cserélődik ki.
Kérem tartsanak meg engem régi kegyességükben s emlékezésükben. Én újra, meleg, hálás szívvel mondok köszönetet és búcsút.
Nagyváradi Napló 1903. október 13.
Forrás : mek.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése