Szent
László nevéhez fűződik a váradi katolikus prépostság, majd a püspökség
és közvetett úton magának a városnak a megalapítása is. Nem csoda hát,
hogy a lovagkirályként is tisztelt, 1192-ben szentté avatott I. László
emlékét már közel hat és fél évszázada igyekeztek köztéri szoborban
megörökíteni Nagyváradon, abban a városban, amelyben védőszentként
tisztelte őt a klérus és a lakosság is. Elsőként a XIV. században a
várban állítottak két köztéri szobrot Szent Lászlónak: egy álló szobrot
1370-ben – Szent István és Szent Imre társaságában – és egy lovas
szobrot 1390-ben. Mindegyik a Kolozsvári testvérpár, Márton és György
alkotása volt.
A török fennhatóság utáni viszontagságos
évtizedek alatt nem is gondolhattak a váradiak köztéri szobor
állítására. Elsőként majd csak 1735-ben a megye rendjei Szűz Máriának
állítottak egy kőből faragott szobrot a vármegyeháza előtti téren. A
második kőszobrot a káptalan adományából Szent Lászlónak emelték 1738.
június 27-én a Kispiac (a későbbi Szent László, a mai Unirii tér)
mértani középpontjában.
Schlauch Lőrinc bíboros, váradi püspök
(1887–1902) 1890-ben elhatározta, hogy a lovagkirály szentté avatásának
700. évfordulójára új szobrot állíttat. Az új bronzszobor felállítása
előtt a kőszobrot 1893-ban átköltöztették a Pray György (ma Berzei)
utcai papnevelde udvarára.
A százhúsz éves bronzszobor
Szent László bronz mása 1893. szeptember
10-én került a nevét viselő tér közepére. A városalapító király új
szobrát Schlauch Lőrinc bíboros püspök rendelte meg Tóth István
szobrászművésztől, aki ebben az időben Strobl Alajos műhelyében
dolgozott. Az öntést 1893 nyarán a budapesti Beschorner öntőműhelyben
végezték.
Türelmetlenül várta a lakosság az új
szobor felavatását. Egy nappal előtte a Nagyvárad napilap egy kis
formátumú, egyoldalas különkiadásban számolt be a nagy eseményről. A
szobor leleplezésének napján az alábbi ismertető jelent meg ugyanabban a
lapban: „…A múlt évben Nagyváradon lezajlott fényes ünnepségek: László
király szentté avatásának 700-ados évfordulója, s ezzel kapcsolatban
Nagyváradnak a törökök alól való felszabadításának 200-ados emlékünnepe
alkalmából fogalmazódott meg Nagyvárad tudós püspöke, dr. Schlauch
Lőrinc és a káptalan tagjainál, hogy múlt századbeli elődeinkhez híven,
közös költségen a régi, omladozó kőszobor helyett a nagy királyhoz méltó
ércszobrot állíttatnak Nagyvárad legszebb terére. A szobor készítését
Tóth István fiatal magyar szobrászra bízták, ki mint a híres bécsi
szobrász: Zumbusch tanítványa, számos elsőrendű kitüntetést, pályadíjat
nyert. A szobor már kész, s ma délelőtt szenteli fel Nagyvárad bíboros
püspöke. A három méter magas, óriási ércalak Szent László királyt álló
helyzetben tünteti fel. A szoborfelállítók célja volt, hogy a szobor
Szent Lászlót mint magyar királyt, mint hőst és mint szentet tüntesse
fel. Ezt kellett a művésznek megoldania, s mint szakértők mondják, el is
érte a célt…”
A fenti cél érdekében a lovagkirályt a
fején a szent koronával, vállán hímzett palásttal, bal kezét egy földre
támasztott palloson tartva ábrázolta a művész, az alak csípőjén
pihentetett jobb keze mögött csatabárd függ. A szobor négy sarkánál
egy-egy kisebb talapzaton címerpajzsot tartó bronzoroszlánokat helyeztek
el. A címerpajzsokon Magyarország, Nagyvárad és Schlauch Lőrinc püspök
címere, valamint Szent László pecsétje látható. A kis talapzatokat
kovácsoltvas kerítés köti össze.
„Sok ambícióval…”
A szobor felavatásáról a helyi sajtó
szeptember 12-én számolt be: „A nagy magyar király, a kereszténység első
hőse s a nagyváradi egyházmegye alapítójának új szobra előtt borult le
vasárnap Nagyvárad bíboros püspöke egyházmegyéje papságával, hogy azt a
jövő kegyeletének átadja. A hős király szobra, mely élő emléke a bíboros
és a káptalan áldozatkészségének, ott áll Nagyvárad piacán, ércbe
öntve, örök büszkesége lesz e szobor városunknak. Mert habár Szent
László sírját s testének elporlott maradványait nem is tudtuk fellelni a
földnek századévek óta lerakódott rétegei között, ez a szobor, mely
magasan emelkedik a föld felé, örökké emlékeztetni fog bennünket arra,
hogy Szent László erős magyar szelleme közöttünk lebeg s vezérli
tetteinket.
A fölavatás napján már a kora reggeli
órákban nagy közönség lepte el Nagyvárad hatalmas méretű főterét,
gyönyörködve annak impozáns díszében, a szent király bronzalakjában. A
szent király szobra mindenkire a legkedvezőbb hatást gyakorolta. Tiszta,
nemes, fölemelő az a hatás, melyet egy fiatal, kitűnő szobrásztehetség
ihletteljes alkotásával lelkünkben kelt. A nagy király egész alakja
imponáló; arckifejezése pedig a leghívebben tünteti fel a bölcs, az
erélyes, a vitéz, a szent királyt. A szakértők vélekedését, melyek a
szobrot kifogástalan alkotásnak jelentették ki, szentesítette most az
egész közvélemény, mely egész nap nyüzsgő néptömeggel ellátta körül a
szobrot, és gyönyörködve halmozta el dicséreteivel Nagyvárad főterének
büszkeségét. […]
A fölavatás ünnepély napján tíz óra után
megkondultak a Szent László-templom harangjai; zúgó, ünnepi harangszó
mellett vonult ki a templom visszhangzó boltíveinek homályából a
körmenet templomi zászlóival, fehérbe öltözött, parányi lányainak hosszú
sorával. Majd a papság aranydíszítéstől csillogó, fehér talárjai között
jött a bíbornok, magas méltóságú teljes díszében, utána ismét a papság
nagy csoportja következett. A bíboros püspök a szobor előtt fölállított,
bíborral bevont imazsámolyhoz járult, hogy onnan az emlékművet
beszentelje. Köröskörül az énekkar sorakozott, melyet a székesegyházi
kar tagjai s az óvónőképezde növendékei képeztek, kiknek ajkain egy
Szent László korabeli ének zendült föl és áradt szét a gyönyörködő,
bámuló közönség tengere fölött. Az Áldott legyen Isten kezdetű, 1695-ből
való éneket adták elő.
A bíbornok a szoborhoz lép. A
szenteltvíztartó cseppjei csillogva hullanak a magas bronzalakra, a
talapzatra és annak aranybetűire: Szent László király könyörögj
érettünk. Azután letérdelt. Magyarul mondott fennkölt imát a szent
királyhoz. Köröskörül ismét felzendült az ének, zengő feltámadása Szent
László korának. Szent László királyunk… Ez az ének 1674-ben keletkezett.
Mindkettőt Kersch Ferenc karnagy harmonizálta nagyon szépen. S a
hatalmas, fenséges, dicső szoboralak világtalan, mégis ékesszóló
szemeivel messze-messze nézett a tolongó népóceán fölött, akik eljöttek
az ő emlékét megünnepelni.
Derűs szeptemberi ég enyhe, de azért
ragyogó aranyesője hullott alá az egész fényes ünnepélyre. Köröskörül a
tér házain csattogtak a nemzetiszínű lobogók, a görögkatolikus püspökség
rezidenciáján is. Olyan szép volt ez a nemzetiszínű koszorú a nagy
magyar király szobra körül…”
Három nappal az avató után egy külön
újságcikkben Tóth István művészetét méltatták, aki igen szerényen
mindössze annyit mondott a szobor elkészültéről: „Hát bizony sok
ambícióval és szorgalommal dolgoztam rajta.”
Az alkotás utóéletéhez tartozik, hogy az
első világháború után, 1923-ban a szobrot áthelyezték a püspöki palota
kertjébe, a székesegyház főhomlokzata elé, hogy helyette a tér közepére
Ferdinánd román király lovas szobrát állíthassák…
Forrás : biharmegye.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése