Az előzőleg összegyűlt régészeti anyagot a Széchenyi téri
vármegyeháza két termében állították ki. Gyalókay Lajos a választmány
megbízásából 1875-ben egyleti közlönyt indított, Régészeti és Történeti
Közlemények címmel. Egy év alatt hét száma jelent meg, majd
érdektelenség miatt megszűnt. Rómer Flóris kanonok, elismert régész
1877-ben, Váradra érkezése után bekapcsolódott az egyleti munkába.
Bár a gyűjtemény gyarapodott, a vármegye 1879-ben visszavette a két
termet, ezért a múzeumi anyagot a Gazdasági Egylet epreskerti házában
helyezték el, a mai labdarúgópálya környékén. Mivel akkoriban ez a hely a
város szélének számított, a Pray György utca mélyén levő múzeumot alig
látogatta valaki. Az 1855-ben megtartott tisztújítás után – amikor Rómer
Flóris lett az elnök és dr. Karácsonyi János a titkár – az akkor már
4737 darabot számláló gyűjteményt az egykori Apáca, későbbi Szilágyi
Dezső utcában, a Tóth Ferenc-féle ház két szobájába helyezték át.
Állandó és időszakos kiállításokat is szerveztek itt.
Az egylet évkönyveket is kiadott. Az első 1888-ban jelent meg, a
második 1893-ban, a harmadik 1897-ben, a negyedik 1902-ben, az ötödik
1909-ben. A hatodik és egyben az utolsó 1913-ban Biharvárad néven látott
napvilágot. Az egylet nevében 1890-től Nagyvárad is szerepel Bihar
megye mellett.
Látva a gyűjtemény gyarapodását, s tudva, hogy a gazdag
Ipolyi-gyűjtemény is Váradra kerül, Schlauch Lőrinc bíboros telket
ajánlott fel egy múzeum építésére. Gyűjtést indítottak és tervpályázatot
írtak ki. Ennek id. Rimanóczy Kálmán lett a nyertese 1891-ben. Ekkor
már Bunyitay Vince volt az egylet elnöke.
A latin szertartású püspökség kertjéből a múzeum számára
kiszakított telek előtt 1893 októberében egy utat nyitottak a Fő utca
irányából a Schlauch tér felé. Egy évvel később hivatalosan is átadták a
forgalomnak Múzeum utca néven. A következő évben hozzákezdtek a múzeum
építéséhez is. 1895. november 1-jére épült fel a historizáló, túlsúlyban
neoreneszánsz stílusjegyeket viselő épület, s a következő év június
27-én nyitották meg ünnepélyesen. Az eseményt az 1896-ban kiadott
Emlékkönyvben örökítette meg dr. Karácsonyi János.
Megnyitásakor a múzeum kilenc teremből állt. Az előcsarnokból a
nagyterembe vezető neoreneszánsz díszkaput Bunyitay Vince saját
költségén faragtatta. Mivel a kiállítási tárgyak egyre szaporodtak,
1910-ben ifj. Rimanóczy Kálmán terve alapján újabb öt – két földszinti
és három alagsori – teremmel gazdagították a múzeumot.
1971-ig eredeti rendeltetésének megfelelően használták az épületet.
Akkor a görög menekültek beszállásolása nyomán teljesen tönkretett,
majd felújított római katolikus püspöki palotába költöztették a
múzeumot, a régi épület pedig pionírház, majd kisiskolások klubja lett.
Teljes cikk : varad.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése