Egy váradi gyökerű értelmiségi dinasztia alapítója – Ritoók Zsigmond ügyvéd, törvényszéki bíró, publicista

A millenniumot követő századforduló Ady szerint „lázas és nyughatatlan” városának egyik legtevékenyebb, legsokoldalúbb közéleti személyisége volt, Nagyvárad konzervativizmusa mellett is nyitott, a liberális értékeket is felvállaló polgárságának jeles képviselője - írja Szilágyi Aladár.

1837-ben született a felvidéki származású gálszécsi Ritoók Dániel földbirtokos fiaként, a Bihar megyei Darvason. Középfokú tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte, azután a pesti, majd a bécsi egyetem jogi karának hallgatója lett. Tanulmányai befejeztével 1858 és 1861 között a Helytartótanácsnál szolgált. 1861-ben szerzett diplomát, és hazatérve Nagyváradra hamarosan sikeres gyakorló ügyvéd lett belőle. Házasságából két gyermek született: lánya, Emma (1868), a Pesten, Lipcsében és Párizsban filozófiát és pszichológiát tanult író, költő, az első magyar nő, aki bölcsészetből doktorált, fia (II.) Zsigmond (1870) pedig belgyógyász, orvosprofesszor, a budapesti kórházak főigazgatója volt. Az ő fia, (III.) Zsigmond mérnök, feltaláló, a Láng Gépgyár egyik tervezője volt. A dinasztia mai is élő tagja (IV.) Zsigmond, Széchenyi- és Bolyai-díjas klasszika-filológus, akadémikus, egyetemi tanár, a római és ógörög irodalom, ezen belül a költészet és az esztétika jelentős tudósa. A tágabb családi körhöz még egy jeles férfiú tartozott, az orvos, II. Zsigmond apósa, Tormay Béla (1838–1906) mezőgazdász, akadémikus. Kortársunk, IV. Zsigmond így vallott felmenőiről: „Konzervatív szabadelvű családban nőttem fel”.

A közélet sűrűjében

A dinasztia alapítója egyre-másra vállalt közéleti feladatokat a kiegyezés után gyorsan fejlődő Nagyváradon. 1869-ben a város iskolaszékének elnöke, 1875-ben az ügyvédi kamara megalakulásával annak szintén elnöke lett. Az egyesületben hetente szakszerű felolvasásokat tartottak, megvitatva a jog- és igazságszolgáltatás napirenden levő kérdéseit. A református egyház 1877-ben megválasztotta őt segédgondnokának, az 1881. október 31-i debreceni zsinat egyik jegyzőjévé választatott, a fontosabb kérdések tárgyalásánál gyakran szólalt fel az egyházalkotmányi bizottságban.
1885-ben Sipos Orbánnak, Bihar vármegye tanfelügyelőjének kezdeményezésére megalakult a Nagyváradi Tanító-Kör, díszelnökei Ritoók Zsigmond és Zajnay János apátkanonok lettek. Jól menő ügyvédi irodája jövedelméből megvásárolta a megyeházával szembeni saroktelket, és a református egyháznak adományozta, hogy azon egy leánynevelő intézetet építsen részben internátusnak, részben tanítóképzőnek. 1905-ben – Ritoók Zsigmond elhunyta után – nyílt meg a később Lorántffy Zsuzsannáról elnevezett tanítóképző a gyakorló elemivel, s rövidesen virágzó iskola lett belőle.
Földijét, a Nagyváradon született Szilágyi Dezsőt Tisza Kálmán 1889-ben nevezte ki kormánya belügyminiszterének. Szilágyi államtitkárul óhajtotta maga mellé venni, de Ritoók nem kívánt a fővárosba költözni. Mint nagytekintélyű jogászt 1891-ben a nagyváradi ítélőtábla elnökévé nevezték ki. A királyi ítélőtábla hatásköre az aradi, gyulai és nagyváradi törvényszék területére terjedt ki.

A közíró

Bár egyre-másra vállalta fel az újabb közéleti teendőket a múzeumalapító Biharvármegyei Régészeti és Történelmi Egylet, a Szigligeti Társaság választmányi tagjaként, idejéből újságírásra is futotta. Egyike volt a gyarapodó nagyváradi lapok rendszeresen közlő külső munkatársainak. A lapok megjelenése serkentő hatással volt a gyorsan fejlődő város szellemi életére, ugyanakkor a századforduló magyar irodalmi forradalma számára is értő közönséget nevelt. Ritoók cikkei a Nagyvárad, a Szabadság, a Népnevelési Közlöny, a Protestáns Szemle hasábjain jelentek meg. Írt a közigazgatás központosításról, egyházszervezési, nevelési kérdésekről, a községi iskolák védelméről, a nők társadalmi és jogi helyzetéről, az alkoholizmus elterjedéséről.
Ady Endre nagyra értékelte publicisztikai tevékenységét, ennek írásaiban többször is tanújelét adta. 1905 áprilisában az immár Budapesten tevékenykedő Ady így méltatta őt: „Kialudt az élet-lángja egy nemes, magyar, ritka egyéniségnek. Egy puritán lelkű, tiszta elméjű ember, kinek életfelfogása volt: soha alacsony eszmék közt nem cammogni, s elvégezni minden munkát s amihez erőnk van, halt meg ma reggel Nagyváradon, hol élt a puritánságnak, munkának, szabadelvűségnek, lelkesedésnek és magyarságnak ez a tipikus alakja.”
Forrás : biharmegye.ro