Szeretjük a jó, öreg puffogó frázisokat, szörnyen
szeretjük. Hoványi Géza dr. úr talán azért traktálta a nagyváradi
szabadelvű párt gyűlésén megjelent szegény fejeinket a legöregebbekkel s
legpuffogóbbakkal. Érdekes kis kép volt, annyi bizonyos.
Az urak azért gyűltek össze, hogy megbeszéljék,
mint fogadják Tisza Kálmánt beszámolója alkalmából. Az ülésnek nem volt
más képe, mint bármikor. Mi vittünk magunkkal, szinte véletlenül,
unalomkergetés céljából egy Alkotmány című újságot. De még ez sem
volt tendenciózus, proféciaszerű valami. Minthogy ki az ördög is vár
próféciát ebben az öröknek ígérkező, alkonyatos, zavaros világban.
De önök, nemde, arra kíváncsiak, mért puffogott
Hoványi Géza dr. Miért?... Istenem, hát okos ember csak nem szalaszt el
egyetlen helyes, okos alkalmat sem, hogy beszéljen. Viszont meg kevés
embertől lehet elvárni, hogy beszéljen már valami mást is, mint amit
stilisztikában az álpátoszú bombasztikus beszédmód illusztrálására
példáznak.
Friedländer Samu dr., ez a gyógyíthatatlan őszinteségű ember adott Hoványinak alkalmat a beszédre.
Mit mondott Friedländer dr.? Megpróbáljuk néhány szóba összehúzni. Körülbelül ezt:
- Szebbnek s politikailag erkölcsösebbnek tartom,
ha megvárják, míg Tisza Kálmán elmondja a beszámolóját, s azután kérjük
föl újra a képviselőjelöltség elfogadására. Nincs senki, aki
kételkedjék, hogy Tisza Kálmán a régi, igazi szabadelvű. De a helyzet
zavaros, szimptómái ijesztők. Nekünk példát kell adnunk a politikai
becsületre. Még az ellenségek se higgyék, hogy mi csak úgy vaktában
adjuk a bizalmat, és mihelyst valaki tagja a szabadelvű pártnak, mi
mindjárt hódolunk. Hiszen akkor nekünk becsülnünk kellene gr. Károlyi
Sándort is, mert a pártnak ő is tagja. Már pedig egy részünk kimondja, a
másik óvatosan elhallgatja, de tudja, hogy a Szabadelvű pártban a legnagyobb ellentétek küzdenek,
s hogy Tisza Kálmán és gr. Károlyi Sándor nem egészen egyformán
szabadelvűek!... A politikai tisztesség nevében tartozunk először meghallgatni Tisza Kálmánt.
Ilyenformán beszélt Friedländer Samu dr. És miket mondott erre Hoványi Géza?
Azt, hogy a felszólalás helyes, és ő mégsem
osztja. Hogy a liberalizmus szent és változatlan. Hogy a nagyváradi
liberális párt a régi. Hogy nagy fájdalomra ez a régi párt maradhat
kisebbségben, de elvei sértetlenek. Így és tovább. Csupa frázis és
puffogás. Valaki azt súgta mellettünk:
- Micsoda remek operett-téma!...
Az bizony, de nagyon szomorú és még szomorúbb, hogy ez öreg, jámbor és mégis szívtelen frázisok ellen nem akadt szó sem.
Ülének nagy szomorúan, mikéntha a babiloni vizek
mellett, a vendéglői fehér asztaloknál a jámborok, s nem tudták
elhatározni, hogy Jézus-e vagy Barabbás?
Megsejtették-e vajon miről van szó?
Amit Friedländer Samu dr. mondott, az mindennap
itt kiabálja el az ébresztőt, ezen a lapon. Mit jelent voltaképpen? Azt a
nagy szomorúságot, hogy haldoklik az igazi liberalizmus, hazug a
mostani közélet, jezsuiták a vezetők. Azt jelenti, hogy gondolkozzunk és
tegyünk.
És mit mond voltaképpen Hoványi Géza dr.? Azt
mondja, hogy nincs semmi baj. Hiszen az elvek a régiek. És ez a fő. Hogy
az elveket hazug, jezsuita fegyverekkel legyűrik, az mellékes. Hjha, de
azért szentek maradnak. Süsse meg, vagy mindjárt mit mondunk!...
Hoványi Géza mit bánja, ha reánk szakad az egész pokol. Hát reánk
szakad. Aki fél tőle, hátraarcot csinál. A liberális elveket pedig
változatlanul és szentül be fogjuk lomtározni a Széchenyi-szálloda
padlására. Mert hát az elvekre vigyázni kell.
Talán tetszenek most már világosan látni. Oh
Hoványi Géza dr. jámbor, nem egetverő, de igen ügyes biflázó tanítványa
az új rezsimnek.
Friedländer Samu dr. pedig csak tán annyit ért el, hogy szeget ütött néhány kemény fejbe.
Hogy ezt a szeget kihúzza-e a generális, bizony Isten már mi sem nagyon hisszük.
A generális öreg ember már. Talán így gondolkozik:
- Kedves Hoványiaim, ott Váradon. Nektek igazatok
van. Minek fészkelődjünk, okvetetlenkedjünk! Okos ember mindenha
boldogul. Valahogy csak lesz, sehogy még nem volt.
Mi pedig egynehányan búslakodhatunk a sötét idők közeledtén, a babiloni vizek, a Körös, a Duna mellett, vagy ahol jólesik...
Nagyváradi Napló 1901. augusztus 20.
Forrás : mek.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése