Zsidó jelenlétre való utalást találunk egy 1489-ben keltezett
oklevélben. 1511-ből és 1515-ből ugyancsak rendelkezünk olyan
oklevelekkel, amelyekben zsidók és nem zsidók közötti üzleti
kapcsolatokról esik szó. Az 1500-as években már bizonyosan létezett
hitközség is Nagyváradon, mivel válóleveleket (get) adtak ki. Az 1700-as
évek kezdetén zsidók csak a városhoz közeli Újvárosban és Olasziban
lakhattak. Az első nagyváradi zsidó lakosok 1722-ben települtek a
városba. 1731-ben a feltehetőleg 400-as létszámú közösség megalakította a
Chevra Kadisát. A közösség tagjainak többsége Cseh- és Morvaországból
érkezett. Első rabbijuk a Galíciából 1766-ban ide települt Elijáhu
Zahlen lehetett. A Morvaországból jött Naftali Cvi Lipchowitz követte őt
a rabbiszékben, aki 1773-ban halt meg. (Más forrás szerint Nagyvárad
első rabbija Lipchowitz volt, és őt követte Zahlen, aki egy évig állt a
nagyváradi közösség élén.) A város első jesiváját az 1780-as években
Israel Nahem (Nahman?) Drohobitser rabbi alapította. Drohobitser
1803-ban alijázott, utódja Rosenfeld József rabbi lett, aki 1824-ben
jesivát nyitott a városban. Utána Wahrmann főrabbi következett.
1783 után létrejött a Váralja néven ismert új városrész, amelyet
hosszú időn át kizárólag zsidók laktak. Az első váradi zsidó főbíró
Michel (vagy Mihály) Sámuel volt. II. József császár szabályozó
rendeletét követően 1786-ban Nagyváradon is jól szervezett zsidó iskolát
hoztak létre, amely kisebb megszakításokkal 1869ig működött. 1787-ben a
nagyváradi zsidóság császári engedélyt kapott imaház építésére, ami
1794-ben készült el. Ugyanakkor kórházat is létesítettek. A Kolozsvári
úti második zsinagógát 1812 körül emelték. Az első mikve 1858-ban épült,
Velence városrészben. Fokozatosan kiépültek a legfontosabb szociális
intézmények és szervezetek is; 1858-ban árvaházat nyitottak, 1867-ben
pedig nőegylet alakult, majd a következő években szegény családból
származó menyasszonyokat, nincstelen iskolásokat és tönkrement
iparosokat segítő egyletek is létrejöttek. Ugyanebben az időszakban
alakultak meg a tóratanulást szorgalmazó egyletek is, mint például a
Chevrat Lomdé Sasz.1852-től vagy 1853-tól 1879-ben bekövetkezett haláláig Landesberg Izrael Áron Izsák rabbi állt a közösség élén (másutt csak Izsák Áronként említik). Fuksz Mózes Hirsch követte őt a rabbiszékben. A kongresszusi szakadást követően Nagyvárad lett a nagyobbrészt ortodox északerdélyi zsidóság egyik legfontosabb központja.
Miután 1870-ben Nagyváradon is megalakult a neológ hitközség, 1878-ban a Körös partján felépült a nürnbergi zsinagógát idéző Cion templom, amelyben orgonát is elhelyeztek. Az ortodoxhoz képest kis hitközséghez mintegy 200 család tartozott, többnyire a város gazdagabb polgárai. Első rabbija (1878-ig) Rozenberg Sándor volt. 1879-ben Kohut Sándort (Hanoch Jehuda) választották meg utódjának, aki 1884-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Nagyvárad leghíresebb neológ főrabbija Kecskeméti Lipót (1865–1936) zsidó irodalomtörténész, bibliakutató volt, aki 1890től négy évtizeden át hirdette itt tanait. Kecskeméti 1936os halála után, évekig tartó belháborút követően 1939-ben a közösség új főrabbija Vajda István lett, akit 1944-ben családjával és közössége tagjainak többségével együtt Auschwitzba deportáltak.
Az ortodox hitközség a 19. század utolsó két évtizedében élte fénykorát, ekkor épültek a közösség impozáns, reprezentatív épületei: a nagy zsinagóga (1891), a hitközség irodáit, az iskolát (elemi és polgári) és a hitközségi alkalmazottak lakásait magukban foglaló épületek, valamint az új mikve, amely egyben városi fürdőként is szolgált. Az 1882-ben újraindított zsidó iskola 1892-ben új, díszes, palotaszerű épületbe költözött. Ebben az időben 19 éven át a gazdag bankár, Ullmann Israel töltötte be a hitközség elnöki tisztét. E nagy építkezések mind az ő nevéhez köthetők. Fiatalon halt meg, 1899-ben.
Teljes cikk : zsidomult.hu
Forrás : zsidomult.hu
Magyar sajátosság, hogy a zsidók eleinte nem a városokban, hanem a földesurak oltalma alatt telepedtek meg. Királyi városokban kevés zsidó lakott, a bányavárosokba egyáltalán nem engedték be őket. Csak a 19. század közepén jelentek meg itt nagyobb számban. Nagyvárad későbbi Váralja kerülete eleinte külön „zsidó város” volt.
A két világháború között Nagyvárad húszezer izraelitája valamennyi vallási irányzatot képviselte. A helybéli zsidóság alig egynegyedét felölelő neológ hitközség élén a nagy tudású Kecskeméti Lipót állt, aki magyarság iránti hűségével tűnt ki. A román hatóságok által bezáratott állami főreáliskolai tanári karból és diákságból 1929 őszén létrehozta a zsidó gimnáziumot. Ez öt évig magyar tannyelvvel működött, ekkor megvonták nyilvánossági jogát, így kénytelenek voltak áttérni román tannyelvre. Kecskeméti gyűjtésének köszönhetően az épületet emelettel bővítették ki, így újból nyilvánossági jogot kaptak. Az intézet 1930-ban felvette jótevője nevét: Kecskeméti Lipót Izraelita Líceum.
Az ortodox hitközség hívta meg Fuchs Benjámint apja helyébe. Ő klasszikus német nyelven prédikált, de magyar műveltséggel is rendelkezett. Az ortodoxia felvilágosultabb szárnyát képviselte. Mellette az első világháború forgatagából 1915-ben ide menekült wizsnici rebbe, Jiszráel Hager is Váradon tevékenykedett haszid udvartartással. Mindhárom vezető 1936-ban gyors egymásutánban elhalálozott. Egyiknek sem akadt méltó utóda. A zsidó kórház tovább működött, 1926-ban szülészettel bővült, 1929-ben épületét megnagyobbították
Forrás : hu.wikipedia.org
Hizelgő, hogy a Wikipéiából vette át a teljes általam irott A nagyváradi zsidóság c. szócikket. Engedje meg, hogy tájékoztassam, miszerint a wiki-n pótoltam sokéves mulasztásomat, igy már olvasható a nagyváradi zsidó rabbik névsora. Igaz, az első (orthodox) rabbi kilétét még mindig homály fedi.
VálaszTörlésKulcsár A. Sándor
Köszönet a munkájáért és a válaszáért '
Törlés