Az egykori nagyváradi orvosról és
iskolalapítóról, dr. Mózes Károlyról elnevezett díj átadási ünnepségén,
szeptember 21-én jelen volt a jeles váradi személyiség fia, dr. Mózes
Gábor is, akivel saját életútjáról és édesapjához kapcsolódó emlékeiről
beszélgettünk.
Annak idején, amikor orvos lettem,
ahelyett, hogy hazajöttem volna, Olténiában választottam munkát,
gondolván, hogy ott hátha nem ismerik az édesapámat, és így én nem az ő
érdemein keresztül fogok érvényesülni. Az első kérdés természetesen ott
is az volt, hogy én vagyok-e Mózes doktornak a fia – idézte fel
szerkesztőségünknek adott interjújában karrierjének kezdeteit dr. Mózes Gábor,
aki így folytatta visszaemlékezéseit: Olténiában sokkal nehezebb volt,
mint itt, mert Erdélyben előrehaladottabb volt az egészségügy mind
műszakilag, mind a felkészültség szempontjából. Ahol én voltam,
Bâcleștiben, volt egy jól felszerelt kis kórház. A feleségem, Márta ott
dolgozott, mint kórházi orvos, és én voltam a körzeti orvos. De mivel
nagyon messze, több mint ötszáz kilométerre volt Váradtól, ami miatt
nagyon nehéz volt hazajönni, ezért döntöttünk úgy egy év után, hogy
visszajövünk Bihar megyébe. Margitta mellett Tótiban dolgoztunk, mint
körorvosok addig, amíg el nem hagytuk az országot. 1977-ben vándoroltam
ki Izraelbe a feleségemmel és a lányommal, és azóta ott élünk. Három
évig dolgoztam Romániában körorvosként, mielőtt kivándoroltam. A 70-es
években nehezek voltak a körülmények, mindenkinek, nem csak nekem. Nekem
megvolt az a lehetőségem, hogy kivándoroljak, és valóban nagyon gyorsan
előrehaladtam azon a téren, amit kitűztem magamnak.
Teljes interjú : erdon.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése