Egyváradi Blogja Nagyváradról: Nagy-Várad Bunyitay Vincze leírása alapján

2014. október 4., szombat

Nagy-Várad Bunyitay Vincze leírása alapján

A Szent-László-tér Nagy-Váradon. Dörre Tivadartól

A ki Budapestről a gyorsvonattal Nagy-Váradra indúl, négy óráig halad napkelet felé, mindig síkságon, keresztűl az egész nagy Alföldön, s csak az ötödik órában lát hegyeket feltűnni. A Kárpátok délkeleti szakaszának legnyugatibb nyúlványai azok: a Bihar- és a Réz-hegység tetői. E hegyeken innen, hol a vonat végre a síkságról szelíd halmok lánczolatához ér, ott van Nagy-Várad.

Kelet felől két völgy, a Berettyó és a Sebes-Kőrös völgye torkollik ki mellette s feléje irányúlnak mindazok az útvonalak, melyek az Alföldet a keleti részekkel kötik össze. Közelében, hegyet-völgyet elborítva, áll a Király-erdő, mely keleten a Szamosig terjed, s mely hajdan kétségkivűl körűlfogta a várost éjszakról és nyugatról is, s csak később a fejlődő földmívelés elől szorúlt annak egyik oldalára. A Király-erdő rengetegéből törtet elő a Sebes-Körös, mely nyáron oly kicsiny és oly szelíd, hogy a gyermek is átgázolhat rajta; de hirtelen hóolvadások, vagy nagy esőzések idején vad és gátat nem ismerő, mint a Tisza, melynek kebelére siet. A Körös ketté szeli a várost, mint a Duna Budapestet, és ha nem is gőzhajókat, de tutajokat hordoz hátán; hajdan halászbárkák is jártak rajta, melyek a Tisza legízesebb halait hordták föl Várad piaczára. A Körösnek magának is van egy kis mellékfolyója, a meleg vizű Pecze (régi magyar névén Hévjó, azaz meleg víz), melynek egykor bent a városban volt, ma pedig a város alatt van a torkolata. Ezt a meleg patakot nemcsak gyógyító ereje, hanem védő szerepe is fontossá tette hajdan. Az a félsziget ugyanis, melyet a Körös és a Pecze összefolyása alkotott s mely körűl az utóbbi télen sem engedte befagyni a vizet, mintegy természetalkotta mentsvár volt, melybe akárhányszor sikerrel menekűlt az üldözött.

Nagy-Várad határán s közelében sűrűn fordúlnak elő már az ősember nyomai is: az agyag-, csont-, kő-, bronzeszközök, fegyverek, edények. De a hely, hol völgyek és folyók találkoznak egymással, hol a hegyek belé olvadnak a síkságba s az emberi élet fentartásának, sőt kényelme és védelmének tényezői oly bőségesek, bírt a nagyobb fejlődés föltételeivel is.

A rómaiak „limes Dacicus”-ának éjszaknyugati vonala kinyúlt egész Nagy-Váradig, és itt, hihetőleg a Körös és Pecze alkotta félszigeten, a szomszéd Resculum-hoz (ma Sebesváralja) hasonló castrum állhatott. E mellett szól a természetes határok iránya s a váradi hévvizű fürdőkben talált két darab római föliratos kő.

Olvassa el a teljes cikket,melyet Takács Zoltán állított össze a tankonyvtar.hun '

Cikk fotói