Az 1848–1849-es magyar forradalom vérbe fojtása és az emigrációba
kényszerült Kossuth Lajos amerikai útja felkeltette egy 25 éves
connecticuti fiatalember, Charles Loring Brace érdeklődését a „magyar
ügy” és Magyarország iránt. Így határozta el, hogy Prágán és Bécsen
keresztül Magyarországra megy, ám 1851. május 23-án Váradon az osztrák
hatóságok letartóztatták, s több mint egy hónapig raboskodott az akkor
börtönként is fungáló váradi várban. Magyarországi tapasztalatairól és
legrészletesebben a váradi várbeli raboskodásáról könyvet írt Magyarország 1851-ben
címmel, s már 1852 júniusában egy amerikai folyóirat recenziót is írt
róla. Mindez azt igazolja, mennyire fontos volt számára és bizonyos
amerikai politikai körök számára a magyar ügy megismertetése az ottani
közvéleménnyel.
Érthető, hogy ez a magyarság számára olyan fontos és ma már
forrásértékűnek számító könyv az 1867-es kiegyezésig nem jelent meg,
viszont nehéz elfogadni, hogy azután is szinte teljesen homályban
maradt, elfelejtették. Pedig K. Nagy Sándor Biharország, útirajzok című, 1885-ben megjelent könyvében leírja találkozását Charles Loring Brace-szel.
Íme, mit ír könyve bevezetőjében: „Mi magyarok nagyon sokat
köszönhetünk neki, mert 1852-ben egy terjedelmes könyvet adott ki rólunk
In Hungary 1851 cím alatt, melyben melegen írja le hazánkat és
ismerteti minden oldalról, de könyve ki volt tiltva a birodalomból.
Csupán egyetlen példány juthatott valamilyen fűszeres ládába rejtve az
öreg Lugosihoz Debrecenbe.” (Ő a nagy hírű kollégium egyik professzora
volt, akivel Brace még 1851-ben ismerkedett meg.) „Az 1872. évben
azonban, midőn ismét meglátogatta hazánkat, hozott egy példányt az
Akadémiának és egyet a Múzeum részére. Igen, csakhogy az angol nyelven
van írva, s azt a fáradságot pedig senki sem vette magának, hogy
lefordította volna magyar nyelvre, ami elég kár.” K. Nagy Sándor
könyvében a 139. oldalon lapalji jegyzetben közli, hogy az amerikai
szerző könyvét röviden ismertette a Budapesti Szemle az 1873. évi I. kötet 385–414. oldalán, a Vasárnapi Újság
pedig az 1873. évi 11–13. számában. Mindezek ismeretében némi iróniával
jegyezzük meg, hogy a Pató Pál-os gondolkozás, magatartás mindig is
jellemző volt reánk magyarokra.
Számunkra, mai nagyváradi magyarok számára talán még fontosabb az
ebben a könyvben leírtak megismerése, bemutatása, mert számos színes
leírást ad a városról, a várról, a korabeli helyi viszonyokról és a
várban raboskodó jeles személyiségekről.
A továbbiakban, tekintettel arra, hogy maga a könyv nehezen
hozzáférhető, fellelhető, válogatott idézetekkel segítjük olvasóinkat a
címben jelzett téma megismeréséhez.
Teljes cikk : varad.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése