Kristófi János nagyváradi festőművész emlékére

2014 január 5-én meghalt Kristófi János nagyváradi festőművész.Gyászolja a család és a nagyváradi művészvilág,mert egyik legnagyobb modern kori nagyváradi festőművész halt meg.Festményei és a munkássága ránk marad.Emlékét megtartjuk,mert összenőtt Nagyváraddal.Számtalan festményei megtalálhatók a világ számos múzeumában.Művészetét a sok volt tanítványai tovább ápolják,mert sokat köszönhetnek Kristófi tanár úrnak.Kristófi János nagyváradi festőművész végleg letette az ecsetet.Nyugodjék békében '

 

Forrás: erdon.ro 

Kedves Olvasó ' Sok nagyváradi megérdemelné ha emléküket megőriznénk és megemlékeznénk róluk.Az egyik Kristófi János nagyváradi festőművész.Honlapja megszűnt,melyen sok információ volt életéről,festményeiről.Sajnos kevés festménye van a netten.Ha több lesz, láthatják a Kristófi János albumban.

Kristófi János (Monospetri, 1925. december 15. –Nagyvárad, 2014. január 5.) erdélyi magyar festőművész.

Bővebben : egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.ro 

A Bihari Naplónak nyilatkozta 2005-ben : 

Több mint öt évtizedes pályájáról Rencz Csaba kérdezte a festőművészt, aki többek között megfogalmazta: „Nekem létszükséglet az alkotás, de éppúgy a próba, az «edzés». Tanítványaimnak mindig azt mondom, ha tíz kép közül egy sikerül, az már valami. Nem is lenne művészet, ha mind sikerülne. Persze a fejlődéssel az arány javul, de a napi gyakorlás, mint a sportolóknál, elengedhetetlen. Az ihlet nem csak úgy jön, mi pedig ülve várjuk, az munka közben érkezik. Reggel én még nem mindig tudom, mit fogok festeni. Teszek-veszek, ha érzek magamban erőt és kedvet, folytatok egy vázlatot. Például mosom az ecsetet, és olyan színek alakulnak ki, melyek ötletet adnak, mintha maguktól jönnének! (…) Szinyei Merse Pál mondta: befejezni nehéz egy képet, és ez biztos. Én azt mondom, akkor kell befejezni, mikor már nem tud többet mondani vele az ember. Sok képemre mondom, hogy nincs kész, majd a néző befejezi, ő is bekapcsolódik az alkotásba, és szerintem akkor történik meg a csoda. Hiába van eladó, ha nincs vevő, nemcsak nézni kell a képet, de látni is, átélni annak üzenetét.”

Ez az életem…

Művészi pályájának családi előzményeivel kapcsolatosan Kristófi János elmondta: „Szüleim egyszerű emberek voltak. Édesanyámnak jó hangja volt, édesapámnak is jó volt a hallása, emellett kézügyessége is. Nagyon szerettem ministrálni, harangozni. Egyszer a plébános kérdezte, nem akarok-e pap lenni. Egy szegény gyerek erre mit válaszolhatott, természetesen igent. Így kezdtem tanulni, érettségi után kántortanítói állást kaptam Szilágy megyében. Egy újsághirdetés alapján jelentkeztem többedmagammal egy tehetségkutató versenyre, ez indított el a művészi pályán. Rajzolni egyébként már gyerekkoromban is szerettem, de ezeket a történeteket már százszor elmondtam, százszor leírták. Családom meg is jegyzi néha: mindig ugyanazt mondom, de nem mondhatok mást, ez az életem. (…) A Népi Művészeti Iskolánál sikerült állást kapnom, mindig voltak olyan tanítványaim, akikben örömömet leltem. A hangulat egyébként is családias volt, dacára annak, hogy nagyon vegyes társaság volt, korban és foglalkozásban egyaránt. A művészet összefogta őket, jó volt együtt dolgozni. Különös ajándék is volt nekem, hogy ilyen helyen taníthattam, élvezet volt. Manapság már nyugdíjas vagyok, az alkotásnak élek, nem tanítok.”
Forrás : erdon.ro

Cikkek Kristófi János nagyváradi festőművészről : erdon.ro

Kristófi János nagyváradi festőművész soproni kiállításáról olvasható a következő :


Kristófi János Nagyváradon élő, erdélyi festőművész tárlata nyílt meg a Fövényverem utcai Erdélyi Házban. Az 1992. évi után, a jelenlegi a festőművész második soproni bemutatkozása.

Kristófi János tárlatát Sz. Nagy Sándor nyitotta meg

    Monospetri, a szülőfalu, ahol a hit nem formaság, hanem életet meghatározó létforma volt, akárcsak a tökéletes boglyát és szénásszekeret rakó parasztember minden tudománya: szőlőmetszés, rózsa-ojtás, kapu- és kerítés-állítás, ahol Kristófi mielőtt még a templom orgonája elé ült volna, már az önfenntartó családközösség egyenrangú tagjává vált, annak minden feladatát megkapva: a libaőrzéstől, a kenyér körüli munkákon át az őszi betakarításig, szüretig.
    Azután a falu plébánosának a tanácsára következik a nagyváradi Gozsdu Líceum, a Szilágysági kárásztelki kántortanítóság, majd Kolozsvár, ahol "kétszakossá" válik Kristófi, majd a kántorizálás mellett végül is a festészettel köt örök szövetséget.
    A gyerekkorban megismert paraszti lét őszintesége, rajzkészsége, szakmai tudása, a nem formaságból vezetett pontosságot, fegyelmet és rendet megkívánó életstílus egyik hozománya, amelyben a becsületesség, a jól végzett munka és a tisztességes helytállás mindig is alapvető zsinórmértékek voltak. Tudatossággal ötvözött erkölcsi kötelmek teszik tanúságtétellé Kristófi művészetét.
    Sopronban bemutatott festményein végigkísérhetők Kristófi János alkotói korszakai. A koloritra hangsúlyt helyező, tájkivágásokat megörökítő festő a gyermekkori tájakat, érzéseket keresi, idézi, azért, hogy a hagyományos festésmóddal eljusson az impresszionista látásmóddal rokonítható, ködfátyolon keresztül láttató táj-, és városképeihez, amelyeken már a kezdetektől fogva mellőzte a harsány színeket.
    A hangulati és atmoszférikus állapotokat jelenítő csendéleti tárgyainak földszíne – hamvasított okkerek, barnák, zöldek, terrakották – a visszafogott ködös felületek zajos feltűnést mellőző korszakát a fényszíneké követi, majd a műterem és művészi világot idéző – egyre expresszívebb – megfogalmazásokat az árnyéktalan látomásokat régi, patinát idéző városképek és - hangulatok képi megfogalmazásai. Fehér, fekete, arany, mélyvörös, tompa sárga, fanyar zöld árnyalatokban nosztalgikus idézeteit festi a múltnak, magányos alakokat a várakozás, és az illúziókeltés és -vesztés állapotában.
    Kristófi János festészetének – a kialakult festői stílusához harmonikusan illeszkedő – szakrális elemei elválaszthatatlanok Szent László városának történelmi hitvalló hangulatától. A váradi magyar király arcát, lelkét, gondolatait kutatják Kristófi Szent Lászlót idéző képei. Árpád-házi Szent Erzsébet, Szent Imre, majd további szakrális témájú képek sorozatával vallja meg hitét Kristófi.     A nagyvárosi artisztikum: Várad a szecesszió városa, a paloták ívei, a régi erdélyi festőjellemet keltik életre Kristófiban, azt, akinek képeinek hangulatában, a váradi motívumokon túl jelenik meg a mára már nemesebb felének túléléséért küszködő város, amelynek hangulatát Banner Zoltán esztéta, több erdélyi képzőművész kritikusa, méltatója, ismerője – valamint néhány, Sopronban ezúttal nem látható Kristófi-grafika – segítségével idézünk:
"Úgy ült ez a város Erdély nyugati ablakában, hátával a bihari havasoknak fordulva, mint egy franciásan bájos, könnyelmű, de szemtelenül tehetséges, daloló sanzonett. (...). Senki sem tudta, hogy kié a szíve, de mindenkivel dalolt, szívből, igazán: a szépen kántáló pappal, a tanyákról mulatni jött paraszttal, duhaj huszártiszttel, vagy a bihari udvarházakból bevetődött úrral éppúgy, mint a Körös utcai tímárokkal, vagy kékfestőkkel, vagy a Váralja szegény proletárnépével. Mindenki imádta, és mindenki magáénak vallotta, úr, polgár és proletár, a megbűvölt szerelmes hitével - hogy csak az övé. Mindenki otthon érezte itt magát.
A bíboros püspök, Tisza István, az ország ura, a geszti földesúr éppen úgy, mint a Cion bölcseinek iskolájában ügyvéddé, orvossá, malmossá és szeszgyárossá cseperedett, mohó étvágyú nagypolgárság, vagy a dzsentriből hivatalnok értelmiséggé süllyedt középosztály. Imádta és birtokolta a meggazdagodott, mesterségére büszke kézműiparosság éppen úgy, mint a hirtelen cseperedő gyáripar munkásai.
Imádták, mert befogadó és serkentő kedvű élet lobogott benne. Mindenkit szívesen látott egy feltétellel: hogy tudjon valamit, de ezt aztán bravúrral, igazán tudja. Szerette a tehetséget, de nem hagyta nyugodni. Szeszélyes, furfangos súrlódással a legjobbat, legigényesebbet csiholta ki belőle. Itt a szabónak Párizzsal és Londonnal kellett versenyeznie, az író legalább Anatole France-ot vagy Oscar Wilde-ot vallotta mesterének. A jogász Szilágyi Dezső maszkjában járt s hozzá hasonló arányokra tört, az orvos legalábbis Grósz Emil méreteivel méretett.
Aki itt tanult, s itt vitte valamire, bátran nekiindulhatott a világnak. Indultak is sokan. S aki tehetséges magyar volt a századfordulón, alig kerülhette ki Váradot. Hazajött, hogy második hazájának vallja.
Amilyen bizarr és lenyűgöző légköre alakult ki, éppen olyan szabálytalan és meglepő zugaival felejthetetlen külsejében is. Mindig játszik, kötődik, alakoskodik: nagyzol vagy szerénykedik. (...)
Amint befut a pesti gyors, mindjárt az állomásnál a püspökhalmon épült kéttornyú, hatal-mas arányú barokk székesegyház fogad. Művészi freskóival, misztikus áhítatot sugárzó színes ablakaival azt a látszatot és hangulatot kelti, hogy valóban Szent László középkori városába érkeztél, de a templom előtt, arányaival a templomot is túlszárnyaló, franciás-díszű, óriás püspöki palota, 365 ablakával, arany-kék-piros, festett címerével a homlokán, egy kisebb német fejedelmi udvar pompáját vetíti eléd. Körötte a hatalmas, százados fáktól árnyékos fóúri park. (...) Ez Schlauch bíboros püspök birodalma."  


 
  "Csodát teremtett Kristófi János, elindult az "Értől (vagy Berettyótól) s befutott a Szent Nagy Óceánba, az erdélyi, és egyben az egyetemes magyar művészetbe" - idézte a soproni Erdélyi Házban Sz. Nagy Sándor festőművész-restaurátor Kristófi János kiállításának megnyitóján.
Forrás : cyberpress.sopron.hu  

Kristófi János fontosabb életrajzi adatai

1925-ben született, ötgyermekes gazdálkodócsalád fiaként, Monospetriben.
1946 és 1949 között, érettségi után kántortanító volt Kárásztelken.
1949-ben sikerrel felvételizett a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet orgona és festészeti szakán, végül az utóbbit választotta hivatásául.
1950 és 1954 között elvégezte a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán a művésztanári szakot.
1953-ban, még főiskolásként részt vett a kolozsvári tartományi tárlaton.
1955-ben a nagyváradi Népi Művészeti Iskola tanára lett; 1986-ig, nyugdíjba vonulásáig tanított itt.
1956-ban feleségül vette Hoványi Judit szobrászt és keramikust. 1957 és 1973 között tíz gyermekük született.
1958-ban feleségével rendezte első egyéni kiállítását Nagyváradon, ezután szinte évente voltak egyéni kiállításai, sok-sok csoportos tárlat résztvevője volt itthon és külföldön is. Számos hazai és külföldi tanulmányúton járt, szívesen időzött különböző alkotótáborokban is.
1997-ben a nagyváradi Körösvidéki Múzeum termeiben rendezték meg első retrospektív életmű-kiállítását.
2010 őszén a Budapesti Gellért Szállóban nagyszabású egyéni kiállítást szerveztek a 85. évét betöltő művész tiszteletére.
2011 novemberében Nagyváradon, a Vizuális Művészetek Galériájában állított ki munkáiból.
2012 decemberében volt a gyengélkedő művész utolsó nagyváradi tárlata, a Partiumi Keresztény Egyetemen.
2014. január 5-én hunyt el, életének 89. évében.
Forrás : varad.ro

In memoriam Kristófi János

 

Tegnap kaptuk a szomorú hírt, miszerint a nagyváradi magyar közösség illusztris személyisége, Kristófi János (1925–2014) festőművész 89 éves korában visszaadta lelkét Teremtőjének. Nem csupán mint nemzetközileg elismert festőművész volt része közösségi életünknek, hanem egy olyan igaz magyar embert tisztelhettünk benne, akinek életútja bizonyította, bármi is történjen, a keresztény, magyar polgári élet képviselői igenis itt vannak, példaként állnak előttünk, és tanítanak minket a szebb időkből átmentett értékrend megtartására. Alkotásai mindig eleven színfoltjai voltak a megörökített pillanatoknak, mint ahogyan ő is értékes színfoltja volt közösségünknek. A művész, a váradi festészet doyenje most továbbment, értékes jelenből értékes múlttá vált a váradi közösség történetében, de mi hisszük, Isten tenyeréről is szeretettel néz vissza ránk abból a másik dimenzióból, ahol már nem evilági formák és színek között mérik a létezést. Isten nyugtassa művész úr, köszönünk mindent, amit tanulhattunk Öntől!

Forrás : reggeliujsag.ro

  

Szerda délután helyezték végső nyugalomra Nagyváradon a város jeles festőművészét, Kristófi Jánost, akit családja, rokonai, barátai, ismerősei, valamint tisztelőinek széles tábora kísért utolsó útjára.

Teljes cikk : erdon.ro  

Nyugodjék békében '