Szilágyi Dezső.
"Szilágyi Dezső, Nagyváradon született
1840-ben. Atyja tekintélyes ügyvéd volt ebben a városban és két fia,
Dezső és Ete mindenek irigységének tárgya. Mind a két ifjú korán
megmutatta tehetségét és csakugyan Szilágyi Dezsőből nagy államférfiu,
Etéből pedig kiváló szemorvos, rendes egyetemi orvosprofesszor lett.
Dezső a jogi pályára lépett és tanulmányait a bécsi és budapesti
egyetemen végezte. Egyénisége már itt föltünt. Megválasztották a
jogászegyesület elnökévé. A mily gyorsan szerzett pozicziót és híveket
az ifjuság körében, oly rohamosan hódította meg mint fiatal ügyvéd a
főváros jogász-társaságát, s mint publiczista a nagy közönséget. Horváth
Boldizsár, az első 67-es igazságügyminiszter, miniszteri titkárul vette
maga mellé; csakhamar osztálytanácsos lett, majd kiküldték Angliába a
jogi, különösen a büntetőjogi intézmények és parlamenti állapotok
tanulmányozására. Nem is ismerte nálánál senki alaposabban Anglia
biráskodását és törvényhozását. 1871-ben a miniszterelnök mellett
szervezett kodikfikáló bizottságnak lett tagja miniszteri tanácsosi
ranggal. Szilágyi Dezső e bizottságnak 1874-ig egyik legtevékenyebb
tagja volt s 1871. óta egyúttal országgyűlési képviselő, hova
Gyula-Fejérvár város választotta meg. A parlamentbe lépését is megelőzte
szónoki tehetségének hire, mely rendkivül fölcsigázta iránta a
várakozást. De bármily nagy volt is e várakozás, első föllépésének
(1872) sikere messze fölülmulta azt s első nagy beszéde a legszebb
parlamenti diadaloknak egyike volt. Férfias alakja, csengő hangja,
bámulatos szókincse, az eszmék gazdagsága, dialektikájának elmeéle
egyszerre a parlament leghatalmasabb szónokai sorába emelte. A
törvényelőkészítő bizottság 1874-ben föloszolván, Szilágyi Dezső az
egyetemen lett a politikai tudományok s a büntető jog tanára. Mint
protestáns ember, ő is részt vett az egyházi igazgatásban s 1876-ban a
dunamelléki helvét hitvallásu egyházkerületnek világi főjegyzője lett.
1885-ben a felsőbaranyai egyházmegye választotta gondnokává. Mint
politikus, a tiszta liberális irány híve volt s a politikusok ama
köréhez tartozott, a kik Deák Ferencz körül csoportosultak. A fuzió
idejében szintén megmaradt a Deák-pártból s a balközépből alakult
szabadelvű párt tagjának, de később ő is azok közé tartozott, a kiket
akkor disszidens elemeknek neveztek s a boszniai okkupáczió előtti
időben formaszerűen is kiváltak a párt kebeléből s 1878. tavaszán
megalakították az ugynevezett egyesült ellenzéket, mely az egykori
Sennyey Pál báró vezérlete alatt álló jobboldali ellenzék, a Simonyi 664Lajos
báró volt kereskedelmi miniszter köré csoportosult független szabadelvü
párt tagjaiból s a disszidensekből alakult. Szilágyi e pártban, mely
utóbb a mérsékelt ellenzék nevet vette föl s a kiegyezési alapon állt,
de a kormány belpolitikájának több irányzatával elégedetlen volt, a
szabadelvü irányzatot képviselte s ebben hajthatatlansága tette
helyzetét a különböző gondolkozásu elemekből alakult pártban nehézzé
úgy, hogy utóbb, noha egyik vezére volt, kilépett a pártból és belépett a
szabadelvü pártba, a hol csakhamar az igazságügy és liberalizmus terén
külön irány képviselője gyanánt tekintette mindenki. Majd 1899 április
4-én belépett mint igazságügyminiszter a kabinetbe. Minisztersége alatt
sokat dolgozott.
Egyik törvényhozási akcziót a másik után vetette
föl. Később tagja volt a Szapáry- és Wekerle-kabinetnek. Ez a kabinet
létesítette a polgári házasságot és az egyházpolitikai reformok javát.
Szilágyi műve volt, hogy a Wekerle-kabinet tagjai egymással az
egyházpolitikai törvényekre nézve titkos szolidaritást vállaljanak. A
király engedett, de a Wekerle-miniszteriumnak és vele Szilágyinak mennie
kellett. Ez után a képviselőház választotta elnökévé és alig volt még
parlamentünknek elnöke, kinek oly nagy és minden pártnál egyaránt
elismert tekintély jutott volna osztályrészül, mint neki. Decz. 7-én
bejelentette lemondását. A társadalmi téren nagy kitüntetések érték.
1870. máj. 6-ikán a M. Tud. Akadémia tiszteleti tagjává, 1898. májusban a
dunamelléki ev. ref. egyházkerület főgondnokává választotta. Pozsony,
Versecz, Deés és Léva díszpolgárává választotta. Meghalt 1901. júl.
30-án szívszélhüdésben. (P. H.)"
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf
Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai
Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése