1848-49-es forradalom és szabadságharc Nagyváradon

  

Magyar honvéd 1848-ban.Forrás : bunkermuzeum.hu

Milyen volt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Nagyváradon? Március 15-én Nagyváradon is megemlékeznek az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról.A szónokok beszédeiből sok információt szerezhetünk.Több cikk jelenik meg a sajtóban erről az eseményről.Az alábbiakban olvashat egy rövid összeállítást a teljesség igénye nélkül.

Nagyvárad honlapján olvashatunk egy rövid összefoglalást : "Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején jelentős szerep jutott Váradnak. Itt volt a honvédség hadfelszerelési központja. Gyártottak itt kardokat, egyenruhákat, lószerszámot, a lőpormalmok Szőlősön, az ágyúöntödék Szentmártonban működtek. Kossuth Lajos a magyar Birminghamnek nevezte Váradot. Meg kell említenünk a forradalom itteni hőseit is: Nagy Sándor József honvéd tábornokot, az aradi vértanút, Szacsvay Imre országgyűlési képviselőt, akit Pesten végeztek ki, Bémer László püspököt, akit előbb halálra, majd húszévi várfogságra ítéltek, Rulikowski Kázmér dzsidás kapitányt, akit Váradon lőttek agyon."
Forrás : oradea.ro

Az EMI honlapján bővebben olvashatjuk a következőket : 
"A magyar ipar és kereskedelmet támogató és Kossuth Lajos vezetése alatt működő Védegylet váradi fiókjának élén Szacsvay Imre állt, de a gazdasági fellendülést megcélzó szervezkedésnek nem kedvezett a forradalom kitörése.
Ha a város 1848-49-es helyzetét próbáljuk bemutatni, akkor hangsúlyoznunk kell, hogy Várad abban az időben még négy ún. városból állt: Várad-Újváros, Várad-Olaszi, Várad-Velence és Várad-Váralja. A város gazdasága még őrizte hagyományos szerkezetét. A hanyatlásnak indult céhes műhelyek mellett az ipart csak egy szeszgyár és egy mezőgazdasági szerszámokat készítő kisüzem képviselte. A kisvárosi jellegű, zömében földszintes házak soraiból álló, közigazgatási szempontból is elmaradt Nagyvárad felzárkózása még csak az ezt követő időszakban történt meg. A forradalom alatt elfogadott rendeletek nem szüntették meg a céheket, de biztosították a szabad iparűzést és megtiltottak minden korlátozást. Így 1849 után a módosított céhrendszer még tovább tevékenykedett.
Ilyen körülmények között a forradalom és szabadságharc jelentős változásokat hozott a helyi gazdasági társadalomban és közéletben. A lakosság egy része a toborzások által elhagyta a várost. Akik otthon maradtak, vagy a hivatalokban igyekeztek helyt állni, vagy, ha nem voltak hivatalnokok sok áldozatot kellett vállalniuk a haza védelméért. A város lakosain nagy terhek voltak, mint például a folytonos szállítások, a katonák beszállásolása és részbeni ellátásának kötelezettsége stb. Utóbbit az élelmiszerek növekvő drágasága is nehezítette. Egyedül a bor volt olcsó, mivel 1848-ban jó évjárat volt.
A legnagyobb teher a nemzetőri kötelesség volt, amelyet később felváltottak az önkéntes csapatok. A hadifoglyokkal is külön terhek jártak.
A város polgárságán tehát nagy teher volt annak ellenére, hogy az egyenes adóba alig fizettek valamit, viszont annál több adományt ajánlottak fel.
A város oktatása is megérezte a forradalmi körülményeket. A Jogakadémián az 1847/48-as tanévet már májusban befejezték, a következő 1848/49-ast pedig már meg sem nyitották. A gimnáziumi tanulók létszáma is lényegesen lecsökkent. Csak a népiskolákban folyt közel megszokott rendben a tanítás.A helyi társadalmi élet egyik alapvonása a vallási türelem volt. Az új helyzet hatása meglátszott az egyházakon is. Értekezleteken tárgyalták meg főleg az iskolai reformok kérdéskörét.
A városban a hangulat víg és bizakodó volt, az erkölcsi kötelékek lazultak, a házasságok pedig rendkívül könnyen mentek. A kocsmák, vendéglők és kávéházak nagy forgalmat bonyolítottak le, a létbizonytalanság fokozta az élni való vágyat.
1848-ban volt színtársulat is Nagyváradon, de a háború kitörésekor megszűnt.
A város lakossága számára szokatlan volt a tőkés jellegű nagyvállalatok jelenléte is. A korabeli források általában arról számoltak be, hogy a helyi hatóságok, illetve a lakosság nem támogatta mindig megfelelő hazafisággal a Váradon gyökeret vert hadiipart. Természetesen a város előljárósága és a polgári lakosság kénytelen volt a hátrányos tényezőket is eltűrni. A front elkerülte ugyan a várost, de a beszállásolások, a sok idegen, az állandó közlekedés, az ilyen méretű tevékenységhez nem szokott lakosságot erősen megviselte. Ennek ellenére több dokumentum is fennmaradt, amely bizonyítja, hogy a város és lakossága szívügyének tekintette a forradalom és szabadságharc sikerét és pártolta a hadiipar bővítését.
Arról, hogy milyen módon befolyásolták a város mindennapi életét az ide költöztetett hadiipari objektumok, csak kevés adattal rendelkezünk. [8]
Az tény, hogy 1849 tavaszára a város valóságos hadiipari központtá és táborrá lépett elő. A város túlzsúfoltsága miatt Hódossy nagyváradi kormánybiztos kiutasította innen az erdélyi menekülteket. Emiatt a lapok erősen támadták. Hodossy szabályszerűen járt el, mert a gyári alkalmazottak, hivatalnokok és katonák számára sem volt elég szállás. Hodossy, ahogy indokolták, csak azokat az erdélyi menekülteket utasította ki, akiknek ott semmi dolguk nem volt és ottlétükkel csak a drágaságot növelték.
A források beszámolnak a város helyzetéről az oroszok jelenléte idején is. Ebből megtudjuk, hogy "Nagyváradnak körülbelül 30.000 lakosa van. Bár a város régi erődje rossz állapotban van, az egy támadást mégis kiállhat. Az erőd szabályos ötszöget képez a Vauban-féle rendszer szerint. A belső és külső falazat kőből van, az árok 12 láb széles mocsaras aljjal. A bástyák eleje hosszú, az oldaluk rövid. A közvéd közepén egy górvéd van, mely egy lőréses favéd-házból álló. Maga a város földerődítményekkel van körülvéve, mely különben nagy kiterjedése miatt nehezen védhető."
"Nemcsak a várról, hanem a város életéről is beszámolnak a korabeli orosz szemtanúk: Grosswardein, magyarul Nagyvárad, az Alföld peremén, a Kárpátok déli nyúlványainak lábánál fekszik. A dombhátakat, mint mindenhol, itt is szőlő borítja. A város gazdag, elég nagy és szép. Utcái, mint a régi városoké általában, keskenyek. Lakosainak többsége katolikus, templomai gyönyörűek. Vannak a városban pravoszláv és görög katolikus templomok is, melyekben az istentisztelet szláv nyelven folyik. (...) Nagyvárad terei és utcái állandóan tele voltak orosz és magyar katonák tömegével. Sok magyar tisztet szállodákba és magánházakba szállásoltak el, a magyar katonákat pedig táborban. A fogoly Görgey egy magánházban lakott, azzal a szállodával szemben, amelyben fivérei, segédtisztjei, stb. voltak. (...) Nagyváradon mindenki pihent és a lehetőségekhez képest mulatott. A színházban minden este tartottak előadást. A főtéren mindennap orosz katonai zenekar játszott, közben pedig orosz és magyar lovasok mutatták be tudásukat. A kocsmákban volt belőlük bőven... Ömlött a magyar bor és a pezsgő."
A forradalom törvényei megváltoztatták a város közigazgatási életét is. A választókerületek kijelölésével kapcsolatban új lendületet kapott az egykor már összetartozó városrészek egyesülési tendenciája. Végül felemás döntés született, így Várad-Újváros és Várad-Olaszi közös követválasztási jogot kapott, míg Várad-Váralja és Várad-Velence a bihari körzetbe lett beosztva.
A forradalom leverését követő abszolutizmus a centralizációt, a jogi túlszabályozást és a bürokráciát támogatta. Nagyvárad egyike lett a kerületi székhelyeknek, így megőrizte különállását."
Forrás : nagyvarad.gportal.hu

Várad folyóiratban jelent meg egy bővebb cikk,melynek szerzője Kupán Árpád.Ezt olvashatjuk a bevezetőben :
"Az 1848–1849-es magyar forradalom vérbe fojtása és az emigrációba kényszerült Kossuth Lajos amerikai útja felkeltette egy 25 éves connecticuti fiatalember, Charles Loring Brace érdeklődését a „magyar ügy” és Magyarország iránt. Így határozta el, hogy Prágán és Bécsen keresztül Magyarországra megy, ám 1851. május 23-án Váradon az osztrák hatóságok letartóztatták, s több mint egy hónapig raboskodott az akkor börtönként is fungáló váradi várban. Magyarországi tapasztalatairól és legrészletesebben a váradi várbeli raboskodásáról könyvet írt Magyarország 1851-ben címmel, s már 1852 júniusában egy amerikai folyóirat recenziót is írt róla. Mindez azt igazolja, mennyire fontos volt számára és bizonyos amerikai politikai körök számára a magyar ügy megismertetése az ottani közvéleménnyel.
Érthető, hogy ez a magyarság számára olyan fontos és ma már forrásértékűnek számító könyv az 1867-es kiegyezésig nem jelent meg, viszont nehéz elfogadni, hogy azután is szinte teljesen homályban maradt, elfelejtették. Pedig K. Nagy Sándor Biharország, útirajzok című, 1885-ben megjelent könyvében leírja találkozását Charles Loring Brace-szel."

Egy rövid idézet a cikkből : "Amint arra a jövőben is emlékezni fognak, 1849. június 18-ikán az oroszok átkeltek az észak-magyarországi hágókon. A fősereg egyik, körülbelül 25 000 fős tömegből álló mellékhadteste Cseodajev parancsnoksága alatt gyorsan nyomult előre az elhagyott főútvonalon, s lakosai legnagyobb meglepetésére július 2-án megjelent Debrecen alatt. Ennek megfelelően a Nagyvárad környéki nemzetőrség a legnagyobb lelkesedéssel azonmód összegyülekezett és olyan félelmetes alakzatot vett fel, hogy az orosz tábornok örült, hogy kiüríthette Debrecent, és visszavonult a Tisza mögé."

Személyes élményét így írja le :
„Ez eset után estebédre mentem, amelyre meghívtak, s ott megjelent egy alacsony úriember egy rendőr kíséretében, s közölte, parancsa van letartóztatásomra és papírjaim átvizsgálására azon vád alapján, hogy kiáltványok vannak a birtokomban.
Követtem és a városon kívül található régi várba mentünk. Az erős régi bolthajtású kapubejáraton áthaladva, s az udvarra érve furcsán tekintettem az ijesztő falakra s átmeneti szívgyengeséget éreztem, milyen messze vagyok egy baráttól vagy bármiféle segítségtől.
Egy alacsony, éles hangú tiszt s két feltűzött szuronyú katona felkísért az emeletre, ahol alaposan átkutatták zsebeimet és bekísértek egy koszos cellába, amely csak homályosan volt megvilágítva egy kívülről csaknem teljesen bedeszkázott ablak által, s ott azt mondta, ez lesz a szállásom.”
A Nagyváradon töltött első nap estéjén az amerikai vendéget szálláshelyén őrizetbe vették és bekísérték az osztrákok által börtönként használt várba, s közölték vele, hogy „ideiglenesen” letartóztatják, és az éjszakát a koszos cellában töltötte."
Teljes cikk : varad.ro

1848-49-es forradalom és szabadságharcról hogyan emlékeznek meg Nagyváradon? Plainer Zsuzsa írja a következőket a "Március 15-e emlékezete Nagyváradon" cikkében :

Nagyváradon csakúgy, mint Erdély többi településén 1990 óta ünnep-

lik hivatalosan és nagyobb nyilvánosság bevonásával március 15-ét. A nagyváradi emlékezetvállalkozásokat minden évben a helyi RMDSZ és a történelmi egyházak szervezik. A megemlékezések „gerince” a nyílt tereken történő koszorúzás. Az első, 1990-es megemlékezésen még nincs ünnepi beszéd vagy szónoklat, a hangulat ünnepélyes és megindító. A rituális forgatókönyvet ekkor még az emlékezetközösség is alakíthatja: az egyik emlékhelyen a koszorúk elhelyezése után a tömeg a Távolból-t énekli, a következő évektől már ez is része lesz a forgatókönyvnek, az éneklés felkérésre történik. Az emlékhelyek nagyrészét is 90-ben jelölik ki: Rulikowsky Kazimir emlékművét a városi temetőben, Bãlcescu és Szacsvay Imre szobrát.Kazimir Rulikowsky az orosz hadsereg lengyel származású tisztje, aki 48-ban átáll a magyar csapatok oldalára, majd Nagyváradon végzik ki. Szacsvay Imre a mostani Bihar megyéből származó országgyűlési képviselő, a Kossuth-kormány tagja, a forradalomban ő fogalmazza meg a Habsburg-ház trónfosztását követelő kiáltványt, ezért őt is kivégzik. Az emlékhelyek kijelölésében az etnikai elitcsoportok a helyi magyar társadalom emlékezetére támaszkodnak: Rulikowsky emlékműve elõtt a magyar lakosság évtizedek óta minden november elsején gyertyát gyújt, a 70-es, 80-as években a gyer-

tyagyújtás a politkai hatalom elleni szimbolikus tiltakozást jelenti. Szacsvay szobrát is évtizedek óta õrzi a helyi társadalmi emlékezet, a román lakosság nagyrésze is tudja, kit ábrázol a szobor. A rituális forgatókönyv 1993-94-re nyeri el későbbi formáját. 93-ban a szervezők új emlékhelyet állítanak: Petőfi szobrát az 50-es években állították fel a költőről elnevezett parkban, amely a 80-as években is megőrizte nevét, de a szobor 10-15 év múlva eltűnik onnan,és csak 1991-ben találnak rá egy tyúkólban. A koszorúzási ünnepségeken ekkor már rendszeressé válik az ünnepi szónoklat (rendszerint a szervező intézmények képviselői beszélnek), a vers és az ének. Távolból-t 93 óta a Petőfi szobornál éneklik, Szacsvaynál pedig a Kossuth-nótát.Rulikowsky emlékművénél 93-óta a lengyel követség képviselői is tisztelegnek, ettől az évtől válik

rendszeressé, hogy a koszorúkat a református gimnázium Bocskay-ruhás diákjai viszik.

A 98-as emlékezetvállalkozások különlegessége, hogy a forradalom

150. évfordulója alkalmából kibővítették a hagyományos forgatókönyvet,

így került az ünnepi programba „az 1848-as forradalom és szabadságharc

nyolc Nagyváradon eltemetett hőse emlékének szentelt sírkert felavatása”

(idézet a hivatalos programból), amely rendezvényt a történelmi egyházak szervezték. A 60-as évek végén a város helyi közigazgatása felszámolta a „magyar”-ként számon tartott Olaszi temetőt. A 90-es években az egykori temetõ helyén a református egyház kezdeményezésére (református) templom építése kezdődött. A 150. évforduló alkalmából az épülő református templom mellett sírkertet avatnak, ahová a forradalom Váradon eltemetett áldozatainak földi maradványait helyezték vissza, hiszen a 48-as honvédokat eredetileg az egykori Olaszi temetőben helyezték örök nyugalomra. A másik újdonság, hogy Rulikowsky síremlékénél emléktáblát

avatnak, és az avatóünnepségre Lengyelország bukaresti nagykövetét is

meghívják. A megyei RMDSZ-elnökkel készített interjúból az is kiderül,

az ünnepségek szervezői már 90 óta évente felkérik a lengyel diplomáciát,

hogy Lengyelország ismerje el magáénak az emlékművet, de erre 1998-ig

nem érkezett pozitív visszajelzés. A rituális forgatókönyv bővítését a kerek

évforduló indokolja – mondja az RMDSZ elnöke egy, a kutatás során ké-

szült interjúban. Az új emlékezethely kijelölése azonban nem bizonyult

tartósnak, a 98 utáni években kikerül a forgatókönyvből. A 89-es megem-

lékezések szervezésében az emlékezetvállalkozások történetében először

a Diákszövetség is részt vehet."

Telje cikk : epa.oszk.hu 

Egyre több korabeli dokumentum lett hozzáférhető  az 1848-49-es forradalom és szabadságharccal kapcsolatban,mely lehetővé teszi,hogy egyre több információnk legyen.