Bihar vármegye kiváló szülöttei : Szilágyi Dezső

 

Szilágyi Dezső. 

"Szilágyi Dezső, Nagyváradon született 1840-ben. Atyja tekintélyes ügyvéd volt ebben a városban és két fia, Dezső és Ete mindenek irigységének tárgya. Mind a két ifjú korán megmutatta tehetségét és csakugyan Szilágyi Dezsőből nagy államférfiu, Etéből pedig kiváló szemorvos, rendes egyetemi orvosprofesszor lett. Dezső a jogi pályára lépett és tanulmányait a bécsi és budapesti egyetemen végezte. Egyénisége már itt föltünt. Megválasztották a jogászegyesület elnökévé. A mily gyorsan szerzett pozicziót és híveket az ifjuság körében, oly rohamosan hódította meg mint fiatal ügyvéd a főváros jogász-társaságát, s mint publiczista a nagy közönséget. Horváth Boldizsár, az első 67-es igazságügyminiszter, miniszteri titkárul vette maga mellé; csakhamar osztálytanácsos lett, majd kiküldték Angliába a jogi, különösen a büntetőjogi intézmények és parlamenti állapotok tanulmányozására. Nem is ismerte nálánál senki alaposabban Anglia biráskodását és törvényhozását. 1871-ben a miniszterelnök mellett szervezett kodikfikáló bizottságnak lett tagja miniszteri tanácsosi ranggal. Szilágyi Dezső e bizottságnak 1874-ig egyik legtevékenyebb tagja volt s 1871. óta egyúttal országgyűlési képviselő, hova Gyula-Fejérvár város választotta meg. A parlamentbe lépését is megelőzte szónoki tehetségének hire, mely rendkivül fölcsigázta iránta a várakozást. De bármily nagy volt is e várakozás, első föllépésének (1872) sikere messze fölülmulta azt s első nagy beszéde a legszebb parlamenti diadaloknak egyike volt. Férfias alakja, csengő hangja, bámulatos szókincse, az eszmék gazdagsága, dialektikájának elmeéle egyszerre a parlament leghatalmasabb szónokai sorába emelte. A törvényelőkészítő bizottság 1874-ben föloszolván, Szilágyi Dezső az egyetemen lett a politikai tudományok s a büntető jog tanára. Mint protestáns ember, ő is részt vett az egyházi igazgatásban s 1876-ban a dunamelléki helvét hitvallásu egyházkerületnek világi főjegyzője lett. 1885-ben a felsőbaranyai egyházmegye választotta gondnokává. Mint politikus, a tiszta liberális irány híve volt s a politikusok ama köréhez tartozott, a kik Deák Ferencz körül csoportosultak. A fuzió idejében szintén megmaradt a Deák-pártból s a balközépből alakult szabadelvű párt tagjának, de később ő is azok közé tartozott, a kiket akkor disszidens elemeknek neveztek s a boszniai okkupáczió előtti időben formaszerűen is kiváltak a párt kebeléből s 1878. tavaszán megalakították az ugynevezett egyesült ellenzéket, mely az egykori Sennyey Pál báró vezérlete alatt álló jobboldali ellenzék, a Simonyi 664Lajos báró volt kereskedelmi miniszter köré csoportosult független szabadelvü párt tagjaiból s a disszidensekből alakult. Szilágyi e pártban, mely utóbb a mérsékelt ellenzék nevet vette föl s a kiegyezési alapon állt, de a kormány belpolitikájának több irányzatával elégedetlen volt, a szabadelvü irányzatot képviselte s ebben hajthatatlansága tette helyzetét a különböző gondolkozásu elemekből alakult pártban nehézzé úgy, hogy utóbb, noha egyik vezére volt, kilépett a pártból és belépett a szabadelvü pártba, a hol csakhamar az igazságügy és liberalizmus terén külön irány képviselője gyanánt tekintette mindenki. Majd 1899 április 4-én belépett mint igazságügyminiszter a kabinetbe. Minisztersége alatt sokat dolgozott.

Egyik törvényhozási akcziót a másik után vetette föl. Később tagja volt a Szapáry- és Wekerle-kabinetnek. Ez a kabinet létesítette a polgári házasságot és az egyházpolitikai reformok javát. Szilágyi műve volt, hogy a Wekerle-kabinet tagjai egymással az egyházpolitikai törvényekre nézve titkos szolidaritást vállaljanak. A király engedett, de a Wekerle-miniszteriumnak és vele Szilágyinak mennie kellett. Ez után a képviselőház választotta elnökévé és alig volt még parlamentünknek elnöke, kinek oly nagy és minden pártnál egyaránt elismert tekintély jutott volna osztályrészül, mint neki. Decz. 7-én bejelentette lemondását. A társadalmi téren nagy kitüntetések érték. 1870. máj. 6-ikán a M. Tud. Akadémia tiszteleti tagjává, 1898. májusban a dunamelléki ev. ref. egyházkerület főgondnokává választotta. Pozsony, Versecz, Deés és Léva díszpolgárává választotta. Meghalt 1901. júl. 30-án szívszélhüdésben. (P. H.)"

Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf 

Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai