" Czibak Imre püspök. A Czibak család nem
olasz eredetü, mint Istvánfy vélte; sem nem a Gutkeled nemzetségtől
sarjadzott ki, mint ezt újabban a Czibak czímer alapján némelyek
állítják, hanem a Hont-Pázmán nemzetség bihari ágazatának egyik hajtása,
mit, egyebeken kivül, a Károlyi oklevéltár I. K. 161. l. kétségtelenül
megállapíthatunk. Czibak Imre a palotai ágból származott. Míután
egyházi, politikai, meg hadi szereplése a köztörténetből és Bunyitay V.
nagy művéből ismeretes, azért itt csak az Ugray-levéltár Czibak részéből
közlünk néhány eddig ismeretlen adatot. Czibak Imre 1585. körül
született. Már gyermekkorában katonai hajlamokat árult el, miért is
atyja a Szapolyaiakhoz adta apródszolgálatra. Czibak rendületlenül
kitartott Szapolyai mellett még akkor is, midőn az utóbbi az általa
képviselt eszme diadalában kételkedett. Mikor a székelyek (1505-1506) 656lángba
borítoták az ország délkeleti csücskét, a lázadók megfékezése Tomori,
kalocsai érsek, akkor fogarasi várnagyra volt bízva. Hozzá csatlakozott
fegyvertársul a fiatal Czibak, ki csapatával keményen állotta meg helyét
a vitéz székelyek ellenében. Imre úr a Szapolyaiak udvarát 1509 végén
hagyta el, hazatért és atyja halálával átvette örökségét, mintegy tíz
községet. Bihar-megye, jelesül ennek ép a Czibak birtokok körüli része,
ekkor a Dózsa-féle lázadás egyik véres színhelye volt. Czibak azonban,
szövetkezve több birtokos társával, a Dózsa-féle had bihari
garázdálkodásainak gyorsan véget vetett. Ez időtől kezdve szereplése
ismeretes. Belgrádnak, Szulejmán által történt elfoglalása után, a török
előhaladásának feltartóztatására a déli várakat őrségekkel látták el, s
azok élére hadban képzett és tapasztalt nemesek helyeztettek. Ezek
egyike volt Czibak Imre, kinek mint kapitánynak a neve az udvari
számadásokban ismételten fordul elő. Itt került össze régi bajtársával
Tomorival; 1526-ban Tomori lemondott érseki és kapitányi tisztéről és
utódjául Czibak Imrét ajánlotta. Tomori lemondását a pápa nem fogadta
el. II. Lajos király azonban 1526. máj. 31. a kolozs-monostori apátságot
adományozta Czibaknak. Czibak Imre ezután a szerencsétlen mohácsi
csatában vett részt, melyből megmenekült. Az erre beállott szakadásban,
mint tudjuk, mindvégig Szapolyai mellett tartott, mit János király azzal
hálált meg, hogy temesi és bihari főispánná, meg váradi püspökké
nevezte ki. (1526.) Köztörténeti szerepe tulajdonképen csak itt
kezdődik. 1526-1534-ig, midőn Gritti parancsára Felméren ártatlanul feje
véteték, viselt dolgai a nemzeti történelem lapjain vannak megörökítve.
Ő győzte le a rettegett fekete embert, Cserni Ivánt. Midőn Ferdinánd
Budát fenyegette, János király Czibak jövetelével biztatta a fővárosi
aggódó polgárokat, s az ő fedezete mellett vonult a császári sereg
üldözése elől a Tiszántúlra, Váradra. Ő tartotta meg János király
hűségében Váradot és vidékét még akkor is, midőn az kibujdosni volt
kénytelen; ő sietett legelsőben a visszatérő király elébe, s biztosítá
őt szolgálatairól. De viszont János király is, a midőn csak tehette,
mindig kitüntette Imre urat; Gyula, Világos és Vajda-Hunyad várait neki
adományozta, azonkivül 1533-ban Erdély kormányát az ő kezeire bízta."
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf
Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai
Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése